Hogyan lehet újat kezdeni? - 2Kir 23:1-6. 21-25.

Hogyan lehet újat kezdeni?

(2Kir 22:8-13) 23:1-6. 21-25

n  Jósiás 8 évesen került a trónra. 31 évig uralkodott. 39 évesen elesett a Nékó fáraó elleni harcban.

v  Ősei pogány útra tértek, elfordultak az Úrtól.

I. Isten Igéje szerint

n  Ahhoz, hogy újat lehessen kezdeni, meg kellett találni a Törvénykönyvet, az akkori Bibliát.

v  A király megszaggatta ruháját. Megkérdezte az Urat.

v  Meglágyult a szíve. Megalázta magát és sírt – 19. v.

n  Fontos olvasni, hallgatni, ismerni az Igét.

v  Ez a „használati utasítás”, ami nélkül életünk elromlik.

n  A király és a nép elkötelezte magát az Ige megtartására. „Kötést tett az Úr előtt”. A nép ráállt a kötésre.

v Kérdés lehet sokaknak, teológiai körökben, hogy a megtérés isteni, vagy emberi cselekedet-e? A Biblia azt mondja, hogy mindkettő. Néha isteni, néha emberi. Kijelentjük a Szentírás alapján, hogy minden az isteni kegyelemtől függ. Isten előtt nincsen dicsekvés. Ám az Ige azt is mondja, hogy Isten parancsolja mindenkinek, mindenütt, hogy térjenek meg! Márpedig a parancs teljesítése teljes egészében az ember akaratán múlik. Mindkét állítás egyezik. A megtérés telje­sen Isten műve s teljesen az ember műve! Isten munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt. De parancsolja, hogy „félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket.” – Fil 2:12-13. 

v Próbáljuk meg ezt illusztrálni.

v Képzeljük el, hogy a bűnös ember ahhoz a gyermekhez hasonlít, aki a szakadék felé fut, a vesztébe rohan, de apja megmenti.

v  Azok, akik azt mondják, hogy a megtérés csak az ember műve, (mint Pelagius és társai), azok úgy vélik, hogy a gyermek, amikor meglátja a szakadékot, magától vissza fog térni. Így megmen­tését a saját belátásának és szabad elhatározásának köszönheti.

v Azok, akik a megtérést teljesen is­teni műnek tartják, (mint Augustinus és társai), úgy vélik, hogy az apa követi a gyermeket anél­kül, hogy ez észrevenné vagy foglalkozna vele. A megfelelő pillanatban viszont hátulról megragadja, és elviszi a szakadéktól az apai házba, még akkor is, ha a gyermek ellenkezne.

v Azok, akik a megtérést részben isteni, ré­szben emberi műnek tartják (szemi-pelagianusok), úgy vélik, hogy a gyermeket részben az apa hívó szava tartotta vissza a szaka­déktól, részben pedig a gyermeknek apjához való ragaszkodása, közeledése.

v Ám a megtérés, ahogyan azt a Szentírás képviseli, teljesen az Isten- és teljesen az ember műve. Így a képet úgy írhatjuk le, hogy mialatt a gyer­mek a szakadék felé halad, anélkül, hogy sej­tené, milyen veszély fenyegeti ott, felhangzik az apa hívó szava: „Gyere fiam, adok va­lamit!” Ez a hívó szó a gyermeket visszatérésre bírja, irányt változtat, megtér, és az apa karjaiba fut.

v Nos, a gyermek nem jött rá magától arra a gon­dolatra, hogy visszatérjen. Visszatérése nem az ö érdeme. Az apa hívó szava, ígé­rete, jósága volt a gyermek megmentője.

v De az apa a gyermek tudatosan hallgatott a hívó szóra. Nem kényszerítette senki. Ha nem akart volna visszafordulni, nem hitt volna apja ígéretének, úgy nem lehetett volna megmenteni. A hite mentette meg.

v A megtérés cselekedete nem valami mágikus erőnek eredménye. Isten Igéjének hirdetése során hit születik, és ez a hit cselekedetre készteti, amely a megmentését eredményezi. Mindezt tehát, Isten az Ő Igéje által végzi.

II. Eltüntetve a régit (4-15. v.)

n  Rengeteg sokminden felgfyűlt az évszázadok alatt, amit el kellett tüntetni.

v   „Ti többé ne!...” – Ef 4:17. 1Pt 4:2-5.

n   Júda királyai hordták be ezeket a bálványokat: Manasse, Akház, Salamon, Jeroboám…

v  „A régiek elmúltak…” – 2Kor 5:17.

v  Megváltozik a ruházatod, a szokásod, a beszéded. Lezárod a régit. A tékozló fiú nem a régi ruhájára öltözte fel az újat.

v  Fel kell égetni a hidakat, amelyek vissza vezetnének. „Nincs visszaút!”

v  Az őszi levelek lehullnak. De néha marad egy-két száraz levél a fán, ami kibírja a hideget, fagyot, szelet, havat… De ha jön a tavasz, az új rügyek ha megjelennek, azok ledobják magukról. A régiek elmúlnak.

III. Visszatérve az eredetihez

n  A húsvét ünnepet aszerint ünnepelték meg, ahogy meg van írva az Isten Igéjében. Nem volt elég pár száz évvel visszatérni. Az eredetihez kellett visszatérni!

v  Isten eredeti tervéhez: „lesztek nékem papok birodalma és szent nép” – 2Móz 19:6.

v  eredeti istentisztelethez – nem Béthel. Nem Baál.

v  az eredeti közösséghez Istennel Isten eredeti tervéhez. „De kezdettől fogva nem így volt” – mondta Jézus. Mt 19:8. Még Mózesig sem volt elég visszatérni! Manapság pedig nem elég a reformációig visszatérni. Pünkösdig kell!

v  Olyan ez, mint amikor a gyermek tanulja a betűket írni, és a sor végére már nem hasonlít ahhoz, amit a tanító írt a sor elején. Vissza kell térni az eredteihez!

III. Gyakorlatba ültetni az elméletet

n  Nem elég mindezeket tudni. Nem elég az elhatározás, a felbuzdulás, a múló szalmaláng.

v  Lásd: Orpa viszafordulását. Démás elfordulását. Lót feleségét.

n  Nem elég az Ige olvasása, hallgatása, ismerete. Cselekedni kell.

v  Miként Nehémiás cselekedett – Neh 2:17.

v  A szerecsen komornyik megállította a szekeret. ApCsel 8:37-38.