A gazdag és Lázár - Lk 16:19-31

A gazdag és Lázár

Lk 16:19-31

n Történet vagy példázat? Mindkettő. Mert történetnél több, és példázatnál is több.

n Az Úr Jézus felhasználhatta az akkori idők gondolatait, történeteit (egyiptomi mese, zsidó történet – Bar Majan egy gazdag vámszedő és egy szegény írástudó – vagy bármit…).

n Bizonyára nem épp a túlvilágról akar számunkra Jézus tanítást adni, de a túlvilágról szóló következtetések is helytállóak! Csak nem kell túlfeszíteni, túlrészletezni, egy példázat alapján.

n Két részre tagolódik: (1) a gazdag és Lázár története [mit mond az Ige róluk], és (2) a gazdag és Ábrahám párbeszéde [mit mondanak ők]. Közte van viszont a haláluk, ami ugyancsak különbözik.

v  Nem a kíváncsiságunk kielégítését szolgálja, hanem a gazdagság veszélyére és a megtérés szükségességére hívja fel a figyelmet.

I. Kétféle élet, kétféle meghalás (avagy: mit mond az Ige róluk? – 19-22)

n Nem tudunk sok mindent róla. Még a nevét sem. De a Lázár nevét (~Eleázár) ismerjük. Ki volt a Fáraó Mózes idejében?... Hát hogy hívták azokat a bábákat, akik megmentették az újszülött gyermekeket? Sifra és Púa.

v  A gazdagról tudjuk, hogy fényűző életet élt. Naponta nagy lakomákat rendezett. „Minden nap!”

v  Háza és portája: utca és lakóház között volt egy előudvar, mögötte pedig egy gazdasági udvar. Az árnyékot adó fák alá asztalokat állítottak, itt étkeztek, de ide beengedték a koldusokat és a kutyákat is.

v  Öltözet – tisztaság – bőség – kényelem – szórakozás…

v  Nem tudjuk, honnan szerezte a vagyonát, vagy tisztességes úton-e.

v  Önmagának élt. Ennek a világnak élt. Nem törődött a lelkével, sem másokkal. Önző volt. Ez volt a bűne. Nem a gazdagság volt a bűne. Hanem az, hogy bezárta a szívét Lázár előtt! A gazdagság nem bűn önmagában. De a szegénység sem érdem önmagában.

v  A gazdagok nem jutnak mind a pokolba, és a szegények sem jutnak mind a mennybe.

v  Ez a hedonista életszemlélet nagy kísértés lehet ma is. „Élj magadnak, magad örömére!” „Ne törődj a másikkal, akár át is gázolhatsz rajta!” „Fő a siker, a gazdagság, a világi javak!” „Előbb én, az élvezetem, a jólétem, a szórakozásom…” Azután, ha marad idő, lehet más is és Isten is…

v  Az ilyen ember nem gondol a halálra, nem gondol arra, hogy neki feladata is van az életben. Gyakorlati materialista, gyakorlati ateista. Pedig, a gazdagok is meghalnak!

v  „Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.” - Jak 4:17

v  Nincs társasága a pokolban, pedig többen voltak: 26. v.

n Lázár egész élete csak szenvedés volt.

v  El kellett szenvednie azt, hogy beteg, hogy nincstelen, hogy az emberek megvetik.

v  Fekélyek – szenvedés, fájdalmak – ínség, éhség – magány – megvetés.

v  Neve: Lo ezer (nincs segítség), vagy inkább Eliézer – Isten a segítség

v  „Odadobták” őt a gazdag kapujához. Helyzete nagyon szomorú és reménytelen: fekélyes sebei vannak, tisztátalan utcai ebek nyalják a sebeit.

v  A tanítás nem arról szól, hogy Lázár MIÉRT került a mennybe, hanem arról, hogy jobb koldusként bejutni a mennyek országába, mint gazdagként elkárhozni!

v  Halála után angyalok jönnek a szolgálatára. Meghalni egyedül kell, de az Úr gyermekei nincsenek egyedül.

v  Ábrahám kebelén: mintha vacsorán lennének! (Mint Jézus és János az utolsó vacsorán.)

II. Kétféle végzet (avagy: mit mondanak ők? [a gazdag és Ábrahám párbeszéde] – 23-31)

n Most látja Lázárt, eddig nem látta. Most ő kiált, eddig Lázár kiálthatott, de nem hallotta. Azt kéri most Ábrahámtól, amit ő nem adott meg az életében. Most észreveszi Lázárt, de azelőtt nem vette észre.

n Késő a megtérés.

v  Ha tagadó voltál, halálod után egy perccel már tudod, hogy mekkorát tévedtél!

v  „Atyám”-nak hívja Ábrahámot! Egy zsidó is kerülhet a pokolba? Egy baptista is?

v  „Könyörülj rajtam” – kegyelemért könyörög. De már késő. A megtérés is lehet késő.

v  De nincs is megtérés! Életében, ha lett volna megtérés, jó lett volna. De nem volt. Önző maradt.

v  „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” – Mt 7:2

v  „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.” – Mk 4:24

v  Annak az embernek, aki nem gyakorol kegyelmet, annak nincs kegyelem. (Jak 2:13)

v  „Emlékezzél meg…” – fájó emlékek lesznek azok!

n Tudja, hogy gyötrelmét nem lehet megszüntetni. Csak enyhíteni szeretné… Van láng és gyötrelem! Örökké!

n Azt szeretné, ha rajta nem lehet segíteni, akkor valaki menjen el a testvéreihez, akik ugyanazt az életet követik, mint, ahogy ő élt. Valószínű ugyanaz lesz majd a sorsuk!

v  „diamartüromai” – tegyen ellenük bizonyságot – leplezze le a bűneiket. Talán tudatára ébredt saját bűneinek? Megtért?

n A közbenső állapotban tudatosak leszünk.  Jel 6-ban az oltár alatti lelkek tudatosan kiáltanak…

n Mi győzi meg az embereket?

v  Sokan csodát szeretnének. Pedig az Ige a legfőbb meggyőző erő. Ha nem tudsz hinni Isten Igéjének, akkor nem tudnál hinni egy feltámadott embernek sem.

v  Most van az ideje a missziónak!

n Nem vihetett semmit magával.

n A menny és a pokol között hatalmas a szakadék, nincs átjárás! Nincs purgatórium. Nincs változtatás.

n Mi a tanulság?

v  „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” – Gal 6:10

v  „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” – Zsolt 90:12

n Mt 25,44 –Mikor láttunk éhezni?...

n Préd 9,10 – tedd meg mindent!…

Befejezés:

n Milyen értékrend szerint élsz?

n Mennyire keresed Isten országát, „először”?

n Mennyire halasztgatod vagy veszed komolyan a megtérésedet?

n Mennyire vagy kész szolgálni másoknak?

v  Tanuljunk meg együtt élni beteljesületlen vágyainkkal. Odaát majd „Isten letöröl az ő szemeikről minden könnyet!”