Az Úr Jézusról szóló bizonyságtételek - Jn 5:30-47

Az Úr Jézusról szóló bizonyságtételek

Jn 5:30-47

n  A teljes Írás Jézusról tesz bizonyságot. Bárhol olvassuk, mindenütt Róla van szó.

v  Az evangéliumok tanúskodnak Róla, de itt más bizonyságtételekről van szó.

v A Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke – Jel 19:10. Bizonyságtételünkben visszatekintünk a keresztre.

I. A Keresztelő János bizonyságtétele – 30-35. v.

n  János először is kijelentette, hogy Őt kinek nem szabad tekinteni:

v Jn 1:19-23 – „19 És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? 20 És megvallotta, és nem tagadta; és megvallotta, hogy: Nem én vagyok a Krisztus. 21 És kérdezték őt: Micsoda tehát? Illyés vagy-e te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felelt: Nem. 22 Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől? 23 Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondta Ézsaiás próféta.”

n  Keresztelő János üzenete Jézusról: egy különleges név: „az Isten Báránya”, és két különleges munka: „aki elveszi a világ bűnét”, és „aki keresztel Szentlélekkel”.

v  Nemcsak azt jelenti, hogy Jézusnak a jelleme olyan, mint a bárányé: szelíd, kedves, alázatos, hanem arra, hogy az bárányt áldozatul hozták. Jézus Isten tökéletes áldozata a világ bűnéért.

n  Az ÓSz-ben ötféle áldozatot mutattak be (3Móz szerint). Mindegyik Jézus áldozatát mutatja be.

v  Az engesztelő áldozat is Róla beszél. A Engesztelés Nagy Napján a főpap bement a Szentek Szentjébe az áldozat vérével, hogy engesztelést végezzen a saját és a nép bűneiért. Minden áldozat arra tanította Izráel népét, hogy valakinek meg kell halni a bűnért. „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9:22)

n  A zsidók jól tudták János mit ért az alatt, hogy Jézus az Isten Báránya. Ismerték Ézsaiás 53. részét: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, mint bárány, nem nyitotta fel az ő száját...” „Megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg”. Ismerték Izsák kérdését is, amikor az áldozásra mentek: „Ímhol a tűz, ímhol a kés, hol van az áldozati Bárány? Az Úr majd gondot visel, fiam...” de főképpen ismerték Mózes törvényéből a reggeli és esti áldozásra parancsolt hibátlan bárányt, valamint a bűnért és engesztelésért végzett bárányáladozatokat is.

v Íme, az Isten Báránya! Ő a Király, akinek szolgálunk. Ő a Mester, aki tanít minket. Ő a Próféta, a Pap, aki közbenjár értünk. Ő a Szabadító, a Megváltó, az Istennek Fia, az Embernek Fia... Ő a Júda nemzetségéből való oroszlán. Az Uraknak Ura és Királyok Királya, a Kezdet és a Vég. De mindenek felett Ő az Áldozat, az Isten Báránya. „Egyetlenegy áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket” (Zsidók 10:14). Erről szól Keresztelő János bizonyságtétele.

n  János beszél arról a különleges munkáról is, amelyet ezzel Jézus elvégez: „elveszi a világ bűnét”, vagy pontosabban: „hordozza a világ bűnét”.

v Az Úr Jézus nem úgy jött, mint hadvezér vagy filozófus, erkölcsi normák tanítója... Nem épített műemlékeket, nem harcolt háborúkat, nem írt vaskos könyveket... Azt a néhány sort, amit a porba írt egy alkalommal, másnapra elfújta a szél. Jézus azért jött, hogy hordozza a világ bűnét. A bűn zsoldja a halál. Az Isten Báránya viszont elveszi a te és az én bűneimet,  a világ bűnét!- és annak büntetését. Odaáll Isten és én közém így szólva: Én elvállalom a büntetést. Én kifizetem az árat! Engesztelő áldozat lett a mi bűneinkért.

v Nem volt túlzás az, amit Péter prédikált Pünkösd után: „Ti pedig a szentet és igazat megtagadtátok, és kívántátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, az életnek fejedelmét pedig megöltétek...” Ezek épp olyan érvényesek reánk is, mint akkor Péter hallgatóira. Azok sem segédkeztek mind a megfeszítésben... de bűneikkel hozzájárultak Jézus halálához. „Meghalt a mi bűneinkért az írások szerint” (1Kor 15:3). Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!

n  Végül, János beszél az Úr Jézus különleges tisztségéről is: „Aki keresztel Szent Lélekkel”. Ő nemcsak megszabadít a bűntől, hanem azután képesít szentül élni is. Az övéit elpecsételi az ígéretnek ama Szent Lelkével.

v „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem láthatja az Isten országát”. E nélkül csupán izzadságszagú erőlködés az, amit teszel, és megmarad a bűntudat és a vád. A Szent Lélek újjáteremtő munkájára van szükséged!

II. Az Úr Jézus cselekedeteinek bizonysága – 36. v.

n  Miket cselekedett Jézus? Csodálatos dolgokat.

n  Nikodémus is elismeri, hogy ezeket a csodákat nem teheti senki, csak ha az Isten van vele.

v Jn 3:2  - „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.„

v Isten nem közönséges csodákat cselekedett a Pál apostol keze által. A Jézus neve által.

v Péter meggyógyította az Ékes kapu sántáját.

v Jézus ördögöket űzött (légiót!), tengert lecsendesített, kenyeret megsokasított, leprásokat, vakokat, bénákat meggyógyított…

n  A meggyógyultak bizonyságtétele ellen nem bírtak szólni semmit: a vakon született, az Ékes kapu sántája.

n  János apostol megválogatja Jézus csodáit.

v  Csak hét csodát írt le részletesen.

III. Az Atya bizonyságtétele – 37-38. v.

n  Született és jött – Jn 18:37.

v  Ézs 9 – született és adatott

n  Bemerítésekor szózat lett a mennyből. Rászállott a Szentlélek, mintegy galamb.

v  Jn 12-ben görögök jelenlétében újra szólott az Atya, hogy megdicsőíti az Ő nevét.

n  A megdicsőülés hegyén, Mózes és Illés jelenlétében szólott az Atya.

v  Nikodémus ezt felismerte: „…hanem ha az Isten van vele”.

IV. Az Írások (és Mózes) bizonyságtétele  – 39-46. v.

n  Ne tévesszük szem elől az Írások fő mondanivalóját.

v  1Móz 3:15 – az asszony magva a Kígyó fejére tapos. Ábrahámnak: tebenned áldatnak meg a föld minden nemzetsége. Jákób: eljön Siló (1Móz 49). Mikeás: Hol fog születni? Zakariás: Hogy fog bevonulni? Ézsaiás: Hogy fog meghalni? Dávid: Hogy fog feltámadni? - „Az írások szerint” – 1Kor 15:1-3.

n  Péter Pünkösdkor hivatkozik a 16. zsoltárra, mely Dávid Fiának feltámadásáról szól.

v „Ha hinnétek Mózesnek…” - Mózes: prófétát támaszt az Isten, olyat, mint én – 5Móz 18.  

n  Lk 24 – emmausi tanítványoknak magyarázza Mózestól, a prófétáktól és minden írásokban, amik róla megírattak.

v  Érted-e amit olvasol – kérdezte Filep a szerecsen komornyikról. Hirdette neki a Jézust.

Befejezés:

v „Ti vagytok ezeknek bizonyságai” – Lk 24:48. A mi életünk is legyen bizonyság.