„Legyen meg a Te akaratod!” - Mt 6:10/b

„Legyen meg a Te akaratod!”

Mt 6:10/b

n Az Úrtól tanult imádság első három kérése annyira össze van fonódva egymással, hogy egyik sem valósulhat meg a másik megvalósulása nélkül. Vagyis ahol megszenteltetik az Ő neve, ott eljön az Ő országa és megvalósul az Ő akarata. Hasonlóképpen, a párhuzamos sorok szabálya szerint a zárómondat is mindháromra vonatkoztatható. A mennyben megszenteltetik az Ő neve, eljött az Ő országa és megvan az Ő akarata, és ugyanilyen módon kérjük, hogy mindez legyen így ezen a földön is.

n A három kérésnek szinte koronája ez a harmadik, amely most előttünk van: „Legyen meg a Te akaratod!” Ez talán a legnagyobb és a legnehezebb kérés az összes közül.

n Jegyezzük meg: ezekben a kérésekben nem valami utópiára vágyunk, nem olyasmit kérünk, ami nem valósulhat meg, amit sohasem érhetünk el, ami valahol nagyon távol van, amit csupán a magunk vigasztalására mondogatunk, de nem gondolunk komolyan. No, nem! Jézus Krisztus nem tanított volna bennünket így imádkozni, ha mindez csupán fikció vagy pszichológiai ámítás lenne. Mindezeknek reális alapjuk van. Nemcsak majd, sokára várhatjuk megvalósulását, hanem most, ma, egyenként mindannyiunk életében. Az Ő nevének most kell megszenteltetnie, országának most kell eljönnie, és akaratának most kell megvalósulnia! Átléphetsz a Siralom Völgyéből a Paradicsomba! De tudnod kell, hogy ez a saját birodalmad romba dőlését jelenti. Két országhoz nem tartozhatsz, két Úrnak szolgálni nem lehet! Az Ő neve úgy szenteltetik meg, ha Ő lesz számodra az első. Országa úgy jön el, ha énedet alárendeled az Ő tekintélyének. Akarata pedig úgy valósul meg, ha saját akaratodról lemondasz.

n Az Úrtól tanult imádság eredetileg valószínű arám nyelven, vers formájában volt elmondva. Innen van a gondolatok párhuzamossága, ami a héber és arám verselésre jellemző. A sorok egymásnak megfelelő párhuzamos gondolatokat közölnek, ahol a második sor kiegészíti, megismétli vagy ellentétbe állítja az elsőt. A mi esetünkben az első három kérés egyenértékű, egymással párhuzamos kérések, melyeket a záró mondat egészít ki.

n Vegyük tehát a harmadik kérést: „Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Ennek a kérésnek nehézségét, szemléltetését és boldogságát szeretném bemutatni.

I. E kérés nehézsége

n Kezdjük a harmadik kérés nehézségével.

n Annak, aki bennünket erre a kérésre tanított, annak az életébe került az, hogy „legyen meg a Te akaratod!” Éppen ebben van ennek a kérésnek a nehézsége, hogy ha valaki komolyan gondolja ezt, akkor annak is az életébe – a régi életébe, az óemberébe – kerül. Ha Isten akarata megvalósul, abba belehal régi éned, bűnös természeted. Másképp nem lehet. Ez az, éppen ez, amit nem akar az ember vállalni. Mindent hajlandó odaadni, de az akaratáról nem hajlandó lemondani. Adsz az idődből, a pénzedből, a tehetségedből, az erődből, értelmedből és érzelmeidből, de nem rendeled alá akaratodat Isten akaratának. Kívánni, hogy „legyen meg a Te akaratod” – ez nagyon nehéz, mert az életünk függ tőle.

n Vannak, akik kérik ezt, de rosszul. Azért, mert nem szerető Atyának, hanem vaskezű diktátornak képzelik Istent, akinek hatalmától úgysem menekülhetnek meg. Imádkozzák a Miatyánkot, mivel úgy gondolják úgysem történhet másképp. Ezért összeszorítják a fogaikat, keserűségükben feladják a harcot, belenyugodnak abba, hogy ennek már így kell lennie, és kimondják: „legyen meg a Te akaratod!” Azonban ez már nem a gyermek imája Atyjához, hanem az Isten ellen lázadó ember keserű belenyugvása abba, hogy saját akaratát nem vitelezhette ki! Jézus nem így tanította imádkozni tanítványait. Ezt a kérést nem akkor kell kimondani, amikor minden dőlni látszik, hanem akkor, amikor még neki sem fogtál saját akaratod megvalósításába.

n Itt a földön nincs meg Isten akarata mindig. Éppen ezt kérjük: legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Ez nem hiábavaló kérés: Isten akaratának a megvalósulása a mi imádságunktól is függ. Kérnünk kell, akarnunk kell, hogy az Ő akarata legyen meg!

n Úgy kell kérnünk, hogy elvárjuk utána azt, hogy történjen valami. Nem hitetlenül, mint a jeruzsálemi gyülekezet, amely imádkozott Péter szabadulásáért, buzgón, szüntelen, és egyszer csak Péter zörgetett az ajtón... Egy szolgálóleány, Rhodé odament hallgatózni. Majd gyorsan bement és újságolta a hírt: Péter a kapu előtt áll! Az imádkozók azt mondták, hogy Rhodénak valószínű elment az esze. Vagy Péter angyala áll odakünn... Nem jött, hogy higgyék. Később beengedték, és látniuk kellett, hogy imádságuk csakugyan meghallgattatott: Péter kiszabadult! (ApCsel 12:13-16) Nos, így történik sokakkal, akik ezt a kérést imádkozzák: valójában nem gondolják komolyan azt, hogy „legyen meg a Te akaratod!” Mi lenne, ha Isten téged meghallgatna? Mi lenne!? Jó lenne! Hiszen Isten akarata jó, kedves és tökéletes (Róm 12:2). Mi nem tudjuk igazán mi az, ami számunkra valóban jó. Isten tudja, és az Ő akarata tökéletes.

n Nem egy parancsuralomnak kell alávetned magad. Ha Isten országa eljött, akkor csak természetes, hogy Isten akaratának megvalósulását kéred. Nem belenyugvással, mintha mindent megpróbáltál volna már, és nem sikerült elérned elképzelésed megvalósulását, és így, nahát, akkor „legyen meg a Te akaratod”... Ezt úgy kell kérned és akkor, amikor még semminek sem fogtál neki. Ez legyen az első! Kívánnod kell azt, hogy ne a saját akaratod valósuljon meg, hanem az Övé. Nem harcolva többé ellene, hanem elfogadva azt, és kívánva azt. Ez a legjobb, ami veled valaha is történhet, ami igazán javadra válik.

II. E kérésnek a szemléltetése

n A harmadik kérésnek illusztrációja is van. Mintha azt mondaná nekünk Isten ennél a kérésnél, hogy „lásd a mellékelt ábrát”. A mellékelt ábra pedig Isten Fiának imádsága halála előtti éjszakán, egy Jeruzsálem melletti kertben.

n Ő volt az, aki nemcsak tanított minket erre az imádságra, hanem be is mutatta, hogy mit jelent ez a kérés. Máté evangéliumában a 26. részben olvasunk részletesen arról, mi történt a Gecsemáné kertben nagycsütörtök éjszakáján. Márk elmondja, hogy az utolsó vacsora színhelyéről dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére. (Mk 14:26) Ezen a hegyen volt egy kert, mely Jézusnak és tanítványainak nagyon ismerős volt. Mikor odaértek, már nagyon késő lehetett, Jézus arra bíztatta tanítványait, hogy maradjanak Vele, vigyázzanak és imádkozzanak, hogy kísértésbe ne essenek. Maga mellé vette Pétert, és Zebedeus két fiát, kezdett szomorkodni és gyötrődni. „Felette szomorú az én lelkem mindhalálig - mondta, vagyis halálfélelem fogta el - maradjatok itt és virrasszatok én velem. Egy kissé továbbment, arcra borult és így könyörgött: Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem e pohár. Mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.” Ez volt az első kérés, melyet Atyjához intézett.

n Mikor tanítványaihoz visszatért, aludva találta őket. Pétert meg is dorgálta ezért: „Nem bírtatok velem egy órát sem vigyázni?” Ez azt jelenti, hogy az első imádsága Jézusnak körülbelül egy órát tartott. Másodszor kissé változott a helyzet. Először azt mondta: „ha lehetséges Atyám, múljék el...”. Másodszor már így szólt: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod”. (Mt 26:42) Majd harmadszor is visszatért imádkozni, ugyanazon szavakkal.

n Mit láthatunk mindebben? Azt, hogy Jézus kérte az Atya akaratának megvalósulását, pontosabban, hogy ne úgy legyen ahogy ő akarja, hanem ahogy az Atya. Azonban imádkozás közben mindinkább bizonyossá vált előtte az, hogy az Atya akarata ellenkezik az övével, és nem távozhat el tőle az a pohár, hanem ki kell innia. Ezért másodszor már nem is kéri, hogy múljék, hanem csupán azt kéri, hogy legyen meg az Atya akarata.

n Jézus őszintén imádkozott. Elmondta a tanítványoknak, hogy halálfélelemben van. Elmondta Atyának, többórás imádságban, hogy azt szeretné, ha nem kellene a keresztre menni. De imádság közben rájött arra, hogy az Atya akarata az, hogy a halálba menjen. Imádságról imádságra mindjobban megerősödik ebben. Erőt kér az Atya akaratának megvalósítására. Önmagát is biztatja, majd angyal jön erősíteni őt. Nem volt könnyű dolog. Majd visszatér, és azt mondja: legyen meg a Te akaratod! Kimondta ezt, és indult az áruló Júdás elé, indult a keresztre, meghalni.

n Ugyanilyen nehéz minden embernek kimondani e harmadik kérést az Úrtól tanult imádságból, mivel ez óemberünk halálába kerül. Ha kimondtad, akkor te is a keresztet vállalod vele, Jézus keresztjét, melyen régi életed megfeszíttetik.

III. E kérés boldogsága

n De szólnom kell a harmadik kérés boldogságáról is.

n Akkor leszünk igazán boldogok, ha e harmadik kérés megvalósul. Azért, mert a legszeretettebb, a legnagyobb áldozatot hozó személy, az Atya akaratának megvalósulását kéred. Nem egy ismeretlen, megbízhatatlan, rosszindulatú vagy erőszakos személy akarata megvalósulását kéred, aki felől kétségeid lehetnének. Isten akarata felől semmi kétséged nem lehet: Ő a legjobbat akarja.

n Továbbá, azért tesz boldoggá e kérés megvalósulása, mert Isten végtelenül bölcs. Ő sohasem téved, Ő semmit sem ront el, sohasem hibázik. Ő mindent tud, és tökéletes. Ezért akarata is tökéletes. Ha az megvalósul, annál jobb nem is történhetne veled. Még akkor sem, ha a keresztre kellene menned, Isten akaratából. Ugyanis a kereszt nagysága meghatározza a dicsőséget is.

n Képzeljünk el két embert, Mindegyik balesetet szenvedett. Az egyik azt mondja: Sajnos, ez is megesett. De hát, senki sem kerülheti ki a fátumát. Benne volt a fazékban, el kellett fogadnunk. Belenyugszunk, mert nincs más megoldásunk. A másik azonban így szól: Igen, ez történt velem, de a kérdés számomra most az, hogy mit akar ezzel az Úr mondani nekem? Hallani szeretném Isten szavát, látni az Ő akaratát. Kutatok valamit, amit még nem értek, de elfogadom, bármit hozna is magával, mert tudom, hogy ez javamra válik, így leszek boldog. Legyen meg a Te akaratod! Jelentsd ki nekem azt, mutasd meg nekem azt!

n Most hadd kérdezzem, melyik emberhez hasonlítasz? Valószínű te is mondod az Úrtól tanult imát. Gondolkoztál-e azon, mi lenne, ha Isten téged meghallgatna? Legyen meg a Te akaratod! Kérd ezt hittel, tiszta szívvel és őszintén. Ha megvalósul, az hozza magával a legnagyobb áldást.