Pál három személyes bizonyságtétele - 1Kor 4:6-13
Pál három
személyes bizonyságtétele
1Kor 4:6-13
6 Ezeket pedig, Atyámfiai, példában szabtam magamra és
Apollósra ti érettetek; hogy rajtunk
tanuljátok meg, hogy annak felette, ami írva van, nem kell bölcselkedni;
hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. 7 Mert
kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig
úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
8 Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül
uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi
is veletek egybe uralkodhatnánk. 9 Mert úgy vélem, hogy az Isten
minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy
angyaloknak, mint embereknek. 10 Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig
bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig
gyalázatosak.
11 Mind ez ideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk
is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, 12 Fáradozunk is, tulajdon
kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha
háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; 13 Ha gyaláztatunk,
könyörgünk: szinte a világ szemetjévé
lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
I. Tanulságul
lettünk: „rajtunk tanuljátok meg” – 6-7.
v.
n Korábban azt hangsúlyozta
az apostol, hogy nem akar másról tudni, mint Jézus Krisztusról, róla is, mint
megfeszítettről. Teszi ezt annak ellenére, hogy más volt az elvárás úgy a
görögök, mind a zsidók részéről.
n Most azonban úgy
tűnik, hogy a megfeszített Krisztus mellett az apostol önmagáról ír. Pál
apostol neve és személye belekerült az igehirdetésébe! Miért kellett ennek így
történnie? Vajon nem jelenti ez az üzenet központi gondolatának megváltozását?
n Az igehirdetésének továbbra
sem Pál apostol a központja, hanem Jézus Krisztus. Ám az Úr Jézus munkájának
szemléltetésére, mintegy személyes illusztrációként, az apostol saját nevét,
személyét, megtapasztalását mondja el. Az igehirdetés nem róla szól, a
mondanivaló nem belőle ered, a tanulságok nem az ő életéből vonható le, hanem
Jézus Krisztusból – de mindezek szemléltetésére saját példája igenis, megfelel.
n Minden biblikus
igehirdetésben Jézus Krisztus van a központban, illetve a Róla szóló
evangélium. A baptista igehirdetésben, tanításban, bizonyságtételekben mindig
ez a cél. A Jézus Krisztus munkáját viszont az igehirdető szemléltetheti saját
példájával is. Nem ez az üzenet, csupán az üzenet csatornája, továbbítója.
n Épp ezért, az
igehirdető számára kísértés lehet, hogy az eszköz felváltsa magát a tartalmat!
Fennáll az a kísértés, hogy a fő téma maga az igehirdető személye lesz, nem
pedig Jézus. Amikor bizonyságot teszünk, akkor nem a saját életünk kiteregetése
a célunk, hanem Jézus Krisztus munkájának bemutatása, nevének felmagasztalása.
Nem egocentrikusnak, hanem krisztocentrikusnak kell lennie az üzenetünknek.
Ilyen módon csak az tud prédikálni, aki ismeri Őt.
II. Látványossággá
lettünk: „látványossága lettünk a
világnak” – 8-10. v.
n A 8. vers nem a
korinthusiak dicséretét tartalmazza, hanem azt, amit a korinthusiak magukról
gondoltak és mondtak. A gyülekezet tagjai nem voltak betelve, meggazdagodva és
uralkodásra jutva. Az apostol ugyanis ezt kérdezi: „vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe
uralkodhatnánk”.
n A korinthusiak
véleménye elbizakodottságukat mutatta. Felfuvalkodottak. Úgy gondolták, már
földi életük során elérhetik a teljességet. Az életük jelenlegi időszakában
teljes mértékben kibontakozhatnak számukra az Isten ajándékai. Gyakorlatilag
itt és most akarnak a mennyországban élni!
n A golgotai
keresztáldozat sokak által egy gyalázatosnak ítélt esemény volt, de az a
mennyei Atya legdicsőségesebb tette lett! A Jel 4-5 világossá teszi, hogy a
mennyei istentisztelet középpontjában a megöletett bárány áll. Ez a
legfontosabb esemény a világtörténelemben.
n A meggazdagodás,
betelés látszólag a földi mennyországot hozta el számukra – annak ellenére,
hogy ezt a Szentírás a jövő eseményei közé sorolja. A korinthusiak úgy vélik,
már nincs mire törekedniük. Ha már itt elérhető a cél, akkor már nincs miért
küzdeni.
III. Megalázottakká
lettünk: „a világ szemetjévé lettünk,
mindeneknek söpredékévé” – 11-13. v.
n Az ember természetes
vágya, hogy szeretne békességben, kényelmesen élni. Az Úr Jézus viszont ezt
mondta: Ne gondoljátok,
hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy
békességet hozzak, hanem hogy kardot. (Mt 10,34)
n A
világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. (Jn 16:33)
n Pál bemutatja mit
jelent Krisztus hűséges követőjének lenni. Kérlek
tehát titeket: legyetek az én követőim (lKor 4:16).
n A korintusi virágzó
kereskedelmi városban, jólétben, jóllaktak és meggazdagodtak. Semmiben nem
szenvedtek hiányt. Talán politikai befolyást is gyakoroltak, mert Pál azt
mondja, „uralomra jutottak”. Ez előnyösnek
tűnik, mert így tehet egy keveset a saját érdekeiért és jólétéért is... De túl
korai volt az uralkodásra jutásuk! „Nélkülünk
uralomra jutottatok.” A hívők akkor fognak uralkodni, ha az Úr Jézus
visszajön. Még nem érkezett el az az idő. Még nem uralkodhatnak az Úr Jézussal
együtt. Jézus még mindig a megvetett Üdvözítő. Az Ő követői is megvetettek! „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni
fognak” (Jn 15:20).
n Szeretnénk mielőbb
Krisztussal uralkodni, de előbb Krisztussal együtt szenvedni kell. Ez nem
kellemes dolog, de hozzátartozik a hívő élethez. Persze ki lehet térni a
szenvedések elől, ahogy a korinthusiak tették. El lehet kényelmesedni. A
jóllétben, és már nem annyira egyértelmű, hogy Krisztushoz tartozol, vagy a
világhoz!
n Pál önmaga példáját
hozza fel. Számára a Krisztus követése megvetettséget és megaláztatásokat
jelentett. Akik a legmagasabb tisztséget kapták a Gyülekezetben – mint az
apostolok - azokat Isten utolsókká tette a világban. Ők semmit nem várhattak az
élettől. Halálraítéltek voltak. De elfoglalták ezt a helyet, mert Isten ezt
jelölte ki számukra. Látványossággá lettek. Látványosság, mint a színpadon vagy
az arénában! Egy színdarab a nézők szórakoztatását szolgálja. Régen sok ezren
összegyűltek a lelátókon, hogy lássák, ahogy emberek, akiket halálra szántak.
n Néró császár
uralkodása alatt keresztyéneket vetettek az éhes oroszlánok elé, akik felfalták
őket, miközben a lelátókon tombolt a szenzációra éhes tömeg.
n Nem könnyű bolondnak lenni Krisztusért, miközben más
keresztyének megkönnyítik a maguk helyzetét. A10. versben Pál összehasonlítja
az apostolok életét a korinthusiakéval. Azért teszi ezt, hogy ráébressze őket,
mennyire eltávolodtak az igazi keresztyén élettől. Önmagát bolondnak nevezi a Krisztusért, őket pedig okosaknak és erőseknek,
mert akkor ugye, uralkodtak...
n Hogy megmutassa a
korintusiaknak, mit jelent a keresztyén élet, Pál beszél a szenvedéseiről,
amelyeket neki magának kell elviselnie. Ezeket a dolgokat „mind ez ideig” átélték. Ezek tehát egész életük során
végigkísérték őket. Étel nélkül, ital nélkül, ruha nélkül – mindez elgondolkodtató
azoknak, akik jól megy a soruk. De az Atya gondoskodása éppen a legnagyobb ínségben
mutatkozik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése