Ákán bűne - Józs 7:1-15

Ákán bűne

Józs 7:1-15

n Izrael népe a honfoglaló harcok során elfoglalta Jerikót. És az ott talált zsákmányt mindenestől, a drágaságokat, az ékességeket, az aranyat, az ezüstöt, mindent egészen az Úrnak kellett szen­telni, senki nem tarthatott meg önmagának semmit. Nyilván azért, hogy majd később legyen miből felépíteni a jeruzsálemi templomot.

n Az egyik harcos azonban, egy Akán nevű ember mégis titokban néhány szép holmit, amit meglátott, nem bírt ellenállni, hogy el ne csenje, és elrejtette a maga sátrában.

n Tehát tulajdonképpen az Istennek szentelt zsákmányt lopta meg, és ezzel azután rettentő bajt zúdított az egész népre: a következő harc alkalmával, Ai városának az ostrománál már nem állta meg a helyét az izraeli sereg, csúfos vereséget szenvedett, sok halott is, meg sebesült is volt. A sereg megfutamodott, nagy volt a gyász, nagy volt a szomorúság, nagy volt a megszégyenülés.

n Kiderült a kudarc oka: meglopták az Istent. Sorsvetés útján az is kiderült, hogy ki volt a tettes. Rettenetesen meg kellett bűnhődnie vétkéért Akánnak, mert nem­csak őt magát, hanem még a családja összes tagját is mind-mind megkövez­ték, minden ingóságával együtt megégették.

n Azokat a részeket szeretném kiemelni, amelyekből kiderül, hogy milyen rettenetes dolog a bűn.

I. Az egyén bűne kihat a közösségre

n Nem bagatell kérdés, hogy milyen rettenetes, milyen iszonya­tos dolog a bűn. Halálos veszedelem a bűn!

n „Izrael fiai hűtlenül bántak az Istennek szentelt dolgokkal, mert Akán elvett valamit belőle. – És Izrael fiai ellen felgerjedt az Istennek haragja miatta.”

n Megdöbbentő, a veszedelmes kapcsolat, ami Ákán és Izrael fiai között van, az egyén és a közösség között. Akán és Izrael egy a vérben és egy a bűnben. Akánnak a bűne Izraelnek a bűne. Izrael fiai vétkeztek, mert Ákán elvett valamit!

n Izrael fiai vétkeztek, ők a bűnösök, de egy közösségnek a bűne mögött mindig egy bizonyos egyénnek, vagy egyes személyeknek a konkrét bűne van, mint háttér, mint alap. A közösségnek a bűnét mindig egyes személyek vagy egy személy hordozza, akarja és követi el.

n Ákán bajt zúdít az egész közösségre, bajba keveri az egész társaságot, szerencsétlenségbe sodorja a többi embereket is.

n Valahogy olyanformán van ez, amint az emberi tes­tünk is: rengeteg fertőzési lehetőség között élünk ebben a világ­ban. Mindig minden oldalról támadásnak vagyunk kitéve. De a halálos baktérium vagy bacillus mindig egy bizonyos sejten át hatol be a szervezetbe, a leg­gyengébb sejten keresztül, amelyiknek a legkevesebb az ellenálló képessége.

n Ez a gyönge sejt az Izrael népének a testén – ez volt Ákán.

n Egy lánc mindig olyan erős, amilyen erős benne a leggyengébb láncszem. Ha ott elszakad, akkor elszakad a lánc. Ez a gyenge láncszem Izrael népének a láncolatában, ez volt Ákán.

n Így befolyásolja az egyes ember­nek a vétke a közösségnek a sorsát.

n Szoros közösségben és kapcsolatban, összefüggés­ben élünk és vétkezünk.

n Mint egy ajtón, valami beáramlik a közösségbe. Áldás vagy pedig átok.

n Egy haszontalan fiú vagy leány az egész osztály közszellemét megrontja. Egy családtagnak a hitványsága vagy titkos bűne az egész családi életet megrothasztja.

II. A bűn kérdése akkor is súlyos, ha titokban maradt

n Aki azt hiszi, hogy ha pl. a családi, a házassági hűség ellen vétkezett, és nem tudta meg senki, sikerült titokban tartania, – hogy akkor nincs semmi baj, az rettenetesen téved. Ezen a résen át, amit az ő titkos bűne jelent, beáramlik a családba a romlás, mint a léken a hajóba a víz. Léket kap és lassan elmerül az egész családi élet.

n Képzeljük el ennek az Ákánnak a lelkiállapotát, amikor azon a reggelen látta annak a 36 embernek a temetését, amikor hallotta a megözvegyült asszonyoknak és árváknak a sírását! Mit érezhetett akkor ez az ember? Biztosan megmozdult a lelkiismerete, és valami ilyenformát mondhatott neki, hogy: ugye Ákán, te tudod, hogy miért van ez?! Ugye te tudod, hogy mi az oka ennek a szégyennek, ennek a megfutamodásnak, ennek a gyásznak, ennek a szomorúságnak? Látod, mit tettél hát! Mit tettél a néped ellen! Csak te tudod egyedül, itt körülötted senki nem tudja, miért történt ez a szerencsétlenség. De te tudod!

n Amikor látod a fiadat vagy leányo­dat lezülleni, Istentől elszakadni, akkor ne azon sopánkodj, hogy jaj, ho­gyan lehetséges ez, – hanem inkább azon gondolkozz, hogy nem te vagy-e az oka? Nem temiattad van? Nincs a te életedben valahol valami titkos bűn és nem ez-e az a rés, amelyen át behatolt a fertőzés a családba?

n Jerikót csodával határos módon beveszik Izrael seregei, legyőzik. És a sokkal kisebb Ainál pedig vereséget szenvednek. Kudarcba fullad a vállalkozás. Pedig hadászatilag is egészen jelentéktelen város Jerikóhoz képest.

n A jerikói hősök futnak megszégyenülve, mint a nyúl. Hátrahagyva a halottaikat meg a sebesültjeiket. Mi ennek az oka? Mi van e mögött a kudarc mögött, e mögött a szégyen, megfutamodás mögött? Hát tudjátok mi van: a bűn! Az van mögötte!

n Izrael fiai hűtlenül bántak! – ezt olvassuk az első versben.

n A bűn: hűtlenség. Az, amikor az ember elfordul az Istentől.

n Ez a bűnnek a lényege: áthágása annak, amit az Isten rendelt (11. v.).

n Isten törvénye: védelmező korlát. Nem azért mondja Isten, hogy ezt ne tedd: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne kívánd a másét, – mintha Istennek kedve telne a parancsolgatásban, hanem azért, hogy te le ne szédülj a veszedelembe. Mert a bűn áthágása ennek a kerítésnek.

n És egyszerre kezdenek nem jól menni a dolgok a családban, meg a házasságban, a hivatalban meg a magánéletben, meg a lelkiismeretben, meg az egészségedben. Baj van, vereség minden vonalon, kudarc, megfutamo­dás.

n Halálos veszedelem a bűn!

III. A bűn kérdése akkor is súlyos, ha kicsinek látod

n Mi volt hát az a nagy bűn? Isten meg is mondja Józsuénak. Amikor az ember igazán őszinte szívvel odaáll Isten elé, akkor az Isten rá mutat a bűnödre és konkrétan nevén nevezi, hogy mi a bűnöd. A mennyei orvos megmondja, hogy mi a bajod. Pontosan, egészen határozottan és félreérthetetlenül.

n „Vétkezett Izrael, áthágták szövetségemet is, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból, és loptak is, és hazud­tak is, és edények közé is dugdostak.”

n Meglopták az Istent! Te még sohasem loptad meg az Istent? Reali­záltad te már magadban, hogy kié vagy? Kié a kezed, meg a szemed, a szíved, meg az eszed? Kié a családod, meg a házasságod, meg kié a munkád, a pénzed, meg az erőd, meg az időd?

n „Ti pedig az Isten temploma vagytok, az Isten Szent Lelkének a temploma. És ha valaki megrontja ezt a templomot, megrontja azt az Isten.” Mert ez a templom szent, és ezek vagytok ti! „Mid van, ugyanis, amit nem kaptál volna?”

n „Áthágták az én szövetségemet” – az az Isten szövetsége, hogy te, meg te, meg én az Istenéi vagyunk egészen? Nos, mit kapott meg Isten abból, ami az övé? Hova dugdostad magadat előle? Isten komo­lyan veszi azt, ami az övé! Mit tettél azzal, ami az Istené?

n Ez nem tréfadolog! Halálosan komoly dolog! „Ezért nem bírtak megállni Izrael fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeik előtt, mert átkozottakká lettek”. „Nem leszek többé veletek!”

n Nem csoda, hogyha mindenféle bajok vannak a családunkban, meg a házasságunkban, meg a gyülekezetünkben, meg az egész világon!

n Így folytatódik tovább: „hacsak!” valami nem történik. Minek kell történnie?

IV. A megoldás

n Itt már nem segít a jó tanács, nem segít a tüneti kezelés, nem segít a fenyegetés, pláne nem segít a dolgoknak az elkenése. Itt most már nem lehet halogatni a dolgokat. Itt nincs „majd”, itt azonnal kell cselekedni. Nem elég az, hogy meghallgattok néhány szelíd hangú prédikációt, amelyik szinte balzsamként kenegeti a lelketeknek fájó pontjait… Úgy szép finoman kitapogatja a bajt, megállapítja pontosan a diagnózist, – ilyet már sokat hallottatok, most már késre van szükség. Azt mondja az ige: Tisztítsátok meg magatokat!

n Ki-ki számoljon le már végre azzal a bűnével, amit neki az Isten már sokszor a fejéhez vágott. Ki-ki számoljon le vele, amit az Isten az ő életében bűnnek mutatott meg. Különben, semmit nem ér a hited! Különben veszedelmedre van az Istennel való kapcsolat! Nem veled van, hanem ellened van az Isten! „Nem leszek többé veletek!” – ezt mondja az Úr, – hacsak nem szánod rá végre magadat erre a műtétre.

n Nem elég elítélni a bűnt másokban. Még önmagunkban sem elég elítélni a bűnt. Meg kell tisztulni tőle! Rothadt almát nem szabad bent hagyni a kosárban, mert megromlik az egész rakomány. „Nem leszek veletek, hacsak ki nem vetitek magatok közül azt a nekem szentelt dolgot.” Tisztítsátok meg magatokat! Tehát vagy műtét – vagy halál! Ez nem szónoki fogás. Vagy műtét, vagy halál!

n Így folytatódik azután a történet tovább: „Felkelt Józsué jó reggel…” Ez az, amit tenni kell! Azonnal hozzáfogni, azonnal engedelmeskedni.

n Rettenetes éjszakája lehetett. De milyen borzalmas éjszakája lehetett Ákánnak! Hiszen ő is tudta, hogy valami készül. Látta Józsuénak feldúlt arcát, megszaggatott ruháit. Egyedül Ákán tudta, hogy mindez őmiatta van. Rettenetes éjszakája lehetett. Az ördögnek a párnáján sohase alszik nyugodtan az ember.

n „Valljátok meg bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Aki meg akar gyógyulni, annak itt kell kezdenie. Vallja meg a bűnét! „Láttam egy szép babiloni köntöst, meg 200 siklus ezüstöt, meg egy arany vesszőt, és megkívántam és elvettem azokat.” Láttam… megkívántam… elvettem. Mindig ezeken a lépcsőkön halad egyre mélyebben a bűnbe az ember.