Az evangélium igazsága - Gal 2:11-21

Az evangélium igazsága

Gal 2:11-21

1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is.

2 Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjük adtam az evangéliumot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.

3 De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög volt;

4 Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, a kik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek.

5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra

6 A tekintélyesektől pedig, (bárminők voltak régen, azzal nem törődöm, Isten nem nézi az embernek személyét) mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek;

7 Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliua, mint Péterre a körülmetélésé;

8 (Mert a ki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között.)

9 És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyújtják nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk:

10 Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.

11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.

12 Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együttevett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól.

13 És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által.

14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, azt mondtam Péternek mindnyájuk előtt; Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra; miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?

15 Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,

16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.

17 Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-e? Távol legyen!

18 Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé.

19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.

20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

21 Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.

I. Az evangélium igazságának veszélyeztetése

<  Péter együtt eszik a zsidókkal és a pogányokkal

v  Ez ApCsel 11 után így történik, érthető módon.

<  De emberek jöttek Jakabtól...

v  Barnabást is befolyásolták, megfertőzték képmutatásukkal...

v  Két gyülekezet lesz: egy zsidó és egy pogány?

v  Péter nehezen tanulja a leckéket: de amikor megtanulta, akkor megtanulta jól! Péter nem ijedt meg az árnyékától...

<  Voltak a „Jakab emberei” és a „körülmetélkedésből valók”.

v  Ezek egy és ugyanazok? Vagy nem?

v  Ha ugyanazok, akkor judaizátorokról van szó. De a „körülmetélkedésből valók” nem egy technikai kifejezés!

v  ApCsel 15:24 – „zsidóságból való hívek”.  de lehetnek hitetlenek: Róm 4:12b.

<   A Jakab emberei bizonyára üzenettel érkeztek Antiókhiába... Kr.u. 42-ben. Az üldözés elkezdődött Jeruzsálemben.

v  Az antiókhiai közös étkezések kihatással voltak a jeruzsálemiekre! Pétert ez késztethette más gyakorlatra... Nem a Jakab embereitől félt, hanem az üldözés fokozásától.

v  Barnabás a Vigasztalás Fia volt = „Hogyan könnyíthetném meg a szenvedéseiket?” Kóser étkezéssel!

<  De Pál veszélyt lát a gyakorlatban: zsidóvá kell lenni? Nem elég Jézus? Hüpokriszisz = színjátszás.

v  Róm 14-ben „gyenge” testvérnek nevezi, aki zöldséget eszik... Itt azonban: „képmutató”!

v  Mert az evangélium igazságáról volt szó! A keresztyén misszió jövőjéről és a gyülekezet sorsáról volt szó!

II. Az evangélium igazságának megvédése

<   „Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök...”

v  A megigazulás kérdése ez. Törvényből is lehetséges, vagy csak hit által?

v  Gal 3:13 – „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.”

v  Krisztus meghalt – így én is meghaltam! Nem ontológiailag, hanem jogilag. Helyettem, érettem, bennem – 2:20 „Krisztus él bennem” vagyis helyemben, értettem, reám vonatkozóan, reám nézve, számomra.

<  A hit-igazságok hierarchizálva, rangsorolva vannak: van, amiért az életünket adjuk, ha kell, másokért azonban nem! Van, ami életbevágóan fontos, „üdvösség kérdése”, míg mások „nem üdvösség kérdése”.

v  Például: Mt 23:23 – „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok, amik nehezebbek (= súlyosabbak, fontosabbak) a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.”            v Fejkendő...

<  Ha az evangélium lényege van kockáztatva, akkor semmi sem fontosabb, még az apostoli egység sem!

v  A szoteriológia följebbvaló az eklessziológiánál, vagyis, a megváltásról szóló tan határozza meg a gyülekezeti életünket, és nem fordítva! Nem a gyülekezet dönti el, hogy mi az üdvösség útja!

III. Az evangélium igazságának lényege

<  A legveszélyesebb hibák azok, amelyeket a vezetők nem vesznek észre!

v  A korábbi vezetők hibáit könnyebb észrevenni, mint a miénket!

v  Ma legtöbbször nem az ige szabadelvű értelmezése fenyeget, hanem ez a fajta „elcsábítás”, amibe Barnabás is belesodródott: a képmutatás!

<   Tolerancia: lassan-lassan beengedni a külső dolgokat, melyek az evangélium lényegét veszélyeztetik!

v  posztmodern álláspont: Péternek van egy véleménye, Pálnak is egy másik – mindegyiknek igaza van... NEM!

<  Mi a tolerancia? 1) Erős meggyőződés valamiről, és hajlandóság arra, hogy az ellenvélemények is elhangozzanak? 2) Vagy az erős meggyőződések hiánya?

v  Ha nincs nézeteltérés, akkor nincs mit tolerálni! Nincsenek erős vélemények, kivéve azt az egyetlen erős véleményt, hogy nincsenek erős vélemények! Az egyetlen eretnekség tehát csak az maradt, hogy nincsenek eretnekségek!

v  De az ige határozottan beszél, például: Júdásról („Jobb lett volna ha nem született volna” – Mk 14:21)

v  Vagy: 2Kor 11:13-15 – „13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.  14 Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.  15 Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.”

v  1Tim 1:18-20 – „18 Ezt a parancsolatot adom néked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendölések szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel, 19 Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek; 20 Kik közül való Himenéus és Alexander, kiket átadtam a Sátánnak, hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak.”

<  Ne bújjunk az ujjunk mögé! Ezt nem lehet kikerülni: állást kell foglalni!

v  Az ÚjSz-ben a gyülekezeti fegyelem nem jelent kizárást vagy semmit. Kizárást csak három esetben alkalmaztak: 1) Botránkoztató, folytonos erkölcsi kihágás, bűn esetén. 2) Hitelvi elhajlás esetén és 3) Szakadást okozó, megtérni nem akaró lelkület esetén. [Persze: ne fogadj el vádat könnyen, presbiter ellen!]

v  Egy bukott vezető megbocsátása nem jelenti a szolgálatba való visszaállítását is.

v  Kell lennie bocsánatnak, ahol van bűnbánat! De: a „feddhetetlenség” és „jó bizonyság” nem állítható helyre a bocsánattal.

v  A bűnbánatnak és megtérésnek olyan minőségűnek és időtartamúnak kell lennie, mint amilyen a bűn volt. Aki hitelét vesztette, annak a megbízhatósága veszett el!

Befejezés:

<  Nehogy hitelét veszítse a bizonyságtételünk!

<  Nehogy képmutatóan járjunk el az evangélium igazságát illetően!