A Feltámadott üzenete - Mk 16:7

A Feltámadott üzenete

Mk 16:7

„De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondta néktek.”

n A Feltámadott üzenetét tartalmazza ez az igevers, amit a fehér ruhába öltözött angyal adott át a sírhoz látogató asszonyoknak. Végső soron a nagy üzenet éppen az, hogy nekünk olyan Megváltónk van, Aki különbözik a többi vallások alapítóitól, mivel a mi hitünk fejedelme él! Az is nagy csoda volt, hogy meghalt, de ha csak ennyi történt volna, akkor mi nem lennénk itt. Akkor hiábavaló lenne a hitünk is, a prédikálásunk is, akkor még bűneinkben lennénk, ahogyan Pál apostol mondja.

n Buddha is meghalt ezelőtt 2500 évvel, állítólag gombamérgezésben, ételmérgezésben. Meghalt és eltemették. Zoroaszter, a perzsák vallásának megalapítója is meghalt, elesett egy harcban. Mohamed is meghalt Kr.u. 632-ben. Krisztus is meghalt, és eltemették – de nemcsak ennyi történt! Jézus Krisztus feltámadt a halálból.

n Ha a keresztyén hit alapigazságát, a feltámadást a Sátán már kezdettől fogva megpróbálta cáfolni és kétségbe vonni, ami mind a mai napig követőkre talál, mégis ki kell jelentenünk Pál apostollal együtt a leghatározottabban, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és zsengéje lett azoknak, akik elaludtak. Ugyanis, az, aki nem tudja hittel kimondani az Apostoli Hitvallás utolsó mondatát is, hogy „hisszük testünk feltámadását és az örök életet”, az nem is igazán keresztyén. A mi evangéliumunk központjában az áll, hogy Krisztus feltámadt. Ezt hirdetjük, erről teszünk bizonyságot, ez az újszövetség legnagyobb eseménye. Nagyobb, mint az Ószövetségben a Veres-tengeren való átkelés.

n Az nem igaz, hogy csak tetszhalott lett volna, mint némelyek mondják. A rómaiak tudták, a zsidók is, valamint Jézus édesanyja és egyik tanítványa is tudta, hogy a kereszten maga Jézus szenvedett kínhalált. Hallották halálkiáltását, amit nem lehet színlelni. János azt mondja, hogy miután dárdával átszúrták az oldalát, abból víz és vér folyt ki, vagyis meghalt. Halála után még egy néhány órát ott maradt a kereszten. Ha csakugyan csak elájult volna ott a kereszten, akkor hogyan gördíthette el a sírbolt szájáról a követ az, aki nem bírta vinni a keresztjét? Meggyötörten hogyan bizonyította volna be tanítványainak azt, hogy Ő az élet Fejedelme? Nem, Ő nemcsak elájult a kereszten. Nem tetszhalott volt, hanem valójában meghalt, és valójában feltámadt.

n Az sem igaz, hogy mást feszítettek volna meg helyette, ahogyan az Iszlám vallás tanítja. Jézus születése, élete, csodái, tanítása halála kizárja azt, hogy ikertestvére lett volna. Ha találtak volna is valakit, aki ennyire hasonlított volna Rá, hogy senki sem különböztethette meg, vajon vállalta volna helyette, hogy meghaljon a kereszten ártatlanul?

n Az sem igaz, hogy ellopták az Úr Jézus testét. Ez volt az első hazugság, amit pénzért híreszteltek a katonák, mivel üres volt a sír. Azt, hogy a sír üres lett, az Úr ellenségei sem vonták kétségbe. Nem az üres sírt találták ki a tanítványok, hogy Jézus feltámadását bizonyítsák, hanem a feltámadás tényét épp az bizonyítja, hogy a sír üres lett! Ennek magyarázatára kellett kitalálni egy hazugságot, hogy a tanítványok ellopták éjjel… mégpedig azok a tanítványok, akik Gecsemánéból mind elfutottak! Az asszonyok és a tanítványok az üres sírban mindent a legnagyobb rendben találtak, mert Jézus testét nem ellopták, hanem feltámadt. Ha tolvajok jártak volna a sírban, azok nem hajtogatták volna össze a lepedőt és a fején levő kendőt…

n Az sem lehet, hogy hallucináltak volna, negyven napon át, több mint ötszázan, egyenlőképpen, aztán negyven nap múlva hirtelen megszűnt volna minden. Nem, az Úr csakugyan megjelent az asszonyoknak, tanítványainak, sokaknak, miután feltámadt a halálból.

n Sokan azzal érvelnek, hogy Jézus feltámadása nem lehet igaz, mivel a négy evangélium négyféleképpen mondja el az eseményeket. Végül is, kérdezik ők, hány asszony volt a sírnál? És hány angyalt láttak?  Galileába küldte őket Jézus, vagy arra kérte, hogy maradjanak Jeruzsálemben? Nos, tudnunk kell, hogy az evangéliumok írói nem hasonlítottak a mai riporterekhez. Nem álltak ott a sír mellett, hogy nagypéntektől a hét első napjáig percről percre jegyezgessék, hogy mi történik. Interjút sem készítettek az angyalokkal. Egyenként mindegyik saját szemszögéből írta le az eseményeket, anélkül, hogy összebeszéltek volna. Ők nem tehették, hogy amit láttak és hallottak, azokról ne szóltak volna.

n Márk evangéliumának híradásából a 7. verset kívánom most kiemelni, amelyben az az üzenet áll, hogy Jézus szeretne találkozni övéivel. Ő az, Aki kezdeményezi e találkozást, és alig várja, hogy láthassa Őket, Nem kell Őt meggyőzni arról, hogy találkozzon tanítványaival. Küld egy vigasztaló üzenetet ezeknek a kétségbeesetteknek: „Mondjátok meg az én tanítványaimnak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába, ott meglátjátok Őt.”

n Néhány megállapítást szeretnék tenni az ige alapján. Először azt, hogy Jézus Krisztus kezdeményezi a találkozást tanítványaival. Másodszor, hogy Jézus Krisztus betartja ígéretét, és elsőnek jelenik meg a találkozón. Harmadszor pedig, hogy Jézus ezen a találkozón kijelenti magát.

I. Jézus Krisztus kezdeményezi a találkozást

n Az első megállapítás ezen ige alapján az, hogy Jézus Krisztus kezdeményezi a találkozást. Ő az, aki üzeni, hogy „Mondjátok meg az Ő tanítványainak és Péternek…” hogy találkozni akar velük.

n Azokkal akar találkozni, akik elfutottak a Gecsemáné kertből, mikor Jézus elfogták. Azokkal, akik elaludtak, amikor Jézussal imádkozni kellett volna. Ugyanis, magához vette őket, hogy Vele együtt vigyázzanak és imádkozzanak, és tőlük egy kőhajításnyira, térdre esett, buzgóságosan imádkozott, verejtéke, mint vércseppek hullottak a földre. Mikor tanítványaihoz ért, azok aludtak. Megdorgálja őket: nem bírtatok velem egy órát sem vigyázni? Simon! Vigyázzatok és imádkozzatok! Aztán újra eltávozott, hogy tovább imádkozzon, de visszatérve azokat megint aludva találta. Nos, ezekkel kezdeményezi a találkozást az Úr.

n Nem válogat közöttük, hogy hadd lássuk, melyik az, amelyik még valamivel különb a többinél. Ki az, aki nem aludt olyan mélyen… Ki az, aki nem szaladt messzire, hanem maradt benne valami hit és áldozat… Nem, Ő nem válogat. „Mondjátok meg az én tanítványaimnak!” Azonban, van közöttük egy, aki rosszabb a többinél, mert háromszor is megtagadta Őt halála előtt, a Feltámadott azt üzeni: „Mondjátok meg tanítványainak és Péternek…” Péter volt az, aki távolról követte Őt a főpap udvaráig. János, aki ismerős volt a főpap házánál, kijött, hogy Pétert is bevigye. De a bejáratnál a kapuőrző leány ráismert: „Te is a tanítványai közül való vagy.” „Nem vagyok.” Erre mi lehet, azt mondjuk, hogy ez egy szükséges hazugság. Mit is mondhat Péter ilyenkor, amikor felismerték… Mit mondjon?! Hát megvallhatta volna Őt, szégyen és félelem nélkül. Nincsenek kegyes hazugságok. Később egy második is szól: te is tanítványa vagy! Péter újra megtagadja. Harmadszor Málkusnak, akinek levágta a kertben egyik fülét, annak rokona ismerte fel, és rákiált: ne tagadd, hiszen a beszéded is elárul téged, hogy galileai vagy! Láttalak a kertben! Ekkor esküdözni és átkozódni kezdett, hogy nem ismeri azt az embert. Megszólalt a kakas, és Jézus, a gúnyolódók és csúfolkodók gyűrűjéből rátekintett Péterre. Kiment, és keservesen sírni kezdett.

n Lehetett Péternek egy nagy félelme Húsvét reggelén. Jánossal együtt futott a sírhoz. Bementek. János lát és hisz. Péter csodálkozik. Talán arra gondolt, ha Jézus valóban feltámadt, amint előre megmondta, vajon találkozni fog-e még velem, a tagadás után?

n Lukács evangéliumában olvasunk arról, hogy amikor az emmausi tanítványok visszatértek, akkor a többiek azt híresztelik, hogy feltámadt az Úr bizonnyal, mert megjelent Simonnak!

n Mi, akik végig gondoljuk most a nagycsütörtöki, nagypénteki eseményeket, a tanítványok gyávaságát és hitetlenségét, azt mondjuk, hát szégyellhetnék magukat! De az Úr nem ezt üzeni nekik. Épp ezért, ha úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a Péter, egyik gyáva és hitetlen tanítványa Jézusnak, a bűnösök közül az első, még akkor is szól nekünk a Feltámadott üzenete: mondjátok meg neki, hogy találkozni szeretnék vele…

II. Jézus Krisztus betartja ígéretét

n A második megállapítás az, hogy Jézus Krisztus betartja ígéretét, és elsőnek jelenik meg a találkozón.

n Mert azt mondja, hogy „mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába”. Reá nem kell sokáig várni majd. Ő ott lesz. Ha valamelyik tanítványa hiányzik, az meglehet, de Jézus nem fog hiányozni, sőt, ő lesz ott elsőnek, és várni fogja őket ott a Genezáret tó partján.

n Ez az ige engem is vádol, mivel megtörténik, hogy megígérek egy találkozót. Megegyezünk a napban, az órában, a helyben, aztán várnak és várnak, és én nem érkezem meg. Fordítva is történt, hogy én vártam arra, akivel találkoznom kellett, mert megegyeztünk, mikor és hol fogunk találkozni, de nem érkezett meg a találkozóra. Egy idő után hazamentem, arra gondolva, hogy ha a társam azt gondolja, hogy már az örökkévalóságban van, én sajnos még időhöz vagyok kötve, és nem várhatok rá a végtelenségig. Az idő pénz – szokták mondani.

n Jézus azonban nem olyan, hogy megszegné az ígéretét. Reá nem kell sokáig várni. Ő azt ígérte, hogy ha ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, Ő ott van közöttük. Nem ott lesz, Majd ha sokat várnak rá, hanem ott van. Ez így van minden Istentiszteleten: mielőtt mi összegyűlnénk, az Úr már ott van, és vár reánk. „Előttetek megyek Galileába.”

n Azért első a találkozón, mert Ő a legfontosabb személy. A 14,27-28-ban azt olvassuk, hogy az Úr azt mondja tanítványainak, hogy „ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok majd bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába. Megverték a pásztort, és elszéledtek a juhok. De még mindig Ő a Főpásztor. Ezért elől megy. Az Ő juhai hallják az Ő szavát, és követik őt.

n Ezen a találkozón nem Péter a legfontosabb személy, hanem Jézus. Nem a hajó, vagy a halak a fontosak, hanem Jézus.

n A galileai találkozó előtt Péter azt mondta, hogy elmegy halászni. Hatan a társai közül jónak látták, hogy elmenjenek vele, vissza régi foglalkozásukhoz. Azon az éjszakán nem fogtak semmit. De pirkadatkor valaki várta őket a parton. Kiáltott nekik, fiai, van-e valami ennivalótok? Nincsen! Vessétek a hálót túloldalt, és találtok! És nem bírták kivonni a 153 nagy hal miatt… 1996-ban nekem is volt lehetőségem részt venni egy korabeli halászaton a Genezáret taván, de mi csak két-három halat fogtunk, azok is kicsik voltak. A 153 nagy halat nem bírták kivonni, és erre egyik elkiáltotta magát: az Úr van ott! Egyszerre nem az lett a fontos, hogy hal van a hálóban, sem nem az, hogy ki van még a hajóban, hanem az, hogy ott van Jézus! Péter levetette az ingét és belevetette magát a tengerbe, hogy kiússzon a partra, mert Jézus ott van. Ő a legfontosabb személy ezen a találkozón. Vele kell találkozni.

n Olyan ez, mintha Ő lenne a házigazda, aki fogadja a tanítványokat. Előttük megy Galileába. A pogányok Galileájába, hogy hozzánk is közelebb legyen. Olyan ez, mint amikor a pusztai vándorlás alatt Izrael népe előtt ment a felhő és a tűzoszlop. Ahol aztán megállott, ott felvonták a Szent Sátrat mindenekelőtt, hogy a Frigyládának legyen előbb hely. Ha a szent sátor megvolt, akkor már fel lehetett vonni a többi sátrakat is. Azért, mert az Úr jelenléte az, ami mindennél fontosabb. „Ha a Te orcád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen!” Ha Jézus nincs ott, akkor hiába megyünk Galileába. Ő az első. Legyen is az első minden Istentiszteleten, minden döntésben, minden barátságban, minden választásban, minden utunkban, egész életünkben, mert Ő a lényeg. Ő nem is tűri meg, hogy háttérbe legyen szorítva. Két úrnak szolgálni nem lehet.

n Ő mindig előbb kész van számunkra, mint ahogyan mi készen lennénk az Ő számára.

III. Jézus Krisztus kijelenti magát nekik

n Harmadszor, figyeljük meg, hogy a Feltámadott azt üzeni tanítványainak és Péternek, hogy ezen a találkozón kijelenti magát nekik. „Mondjátok meg az Ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába, ott meglátjátok őt.”

n Jézus az, aki kezdeményezi a találkozást, aki elsőnek jelenik meg, és aki e találkozón ki fogja jelenteni magát. „Ott meglátjátok Őt.”

n Hogy még bizonyosabb legyen, az angyal hozzáteszi: „Íme megmondottam néktek.” Vagyis: ne kelljen kétszer mondani. Ez nem elhamarkodott, meggondolatlan beszéd. Nincs a Bibliában Istennek egy ígérete sem, ami elhamarkodott lenne, és amit Isten utána megváltoztatott volna, mert nem gondolta meg eléggé a dolgokat… Azok mind igazak és ámenek. Könnyebb az égnek és a földnek elmúlni, hogy abból egy jóta vagy egy pontocska be ne teljesedjék. „Íme, megmondottam néktek. Ott meglátjátok Őt.”

n Ez az amire nekünk is, mint az akkori tanítványoknak, szükségünk van. János 12-ben olvassuk, hogy az ünnepre görögök is feljöttek, és az volt a kívánságuk, hogy „látni akarjuk a Jézust!”. Nem Pétert, Jánost, Jakabot vagy tamást… nem a tanítványokat. Jézust! Nem a templomot, nem a szertartásokat, nem a papokat és az írástudókat. Jézust! Az emberek ma is látni akarják a Jézust! Mindenkinek Vele kell találkoznia, hogy élete megváltozzon. Péter találkozott Vele, és mintha kicserélték volna. Saulus találkozott vele, és nem volt többé ugyanaz. Mária Magdolna is találkozott Jézussal, és felszáradtak a könnyei. Félre mindazzal, ami eltakarja a Jézust. Látni akarjuk Jézust! „Ott meglátjátok Őt!” Az Ő jelenlétében már nem a hajó a foltos, nem a halfogás, sem nem a többiek társasága, hanem az, hogy Őt láthatták.

n Ha megláthatjuk Őt, ez nagy dolog. Sokan nem láthatják meg, mert csak a láthatókra néznek. Látják a teremtett világot, de nem látják a Teremtőt. Látják az alkotást, imádják is azt, de nem az Alkotót. Némelyekért úgy kell imádkozzunk, mint Elizeus tette szolgájáért: Uram, nyisd meg az ő szemeit, hogy lásson! Lukács 24-ben olvassuk, hogy az Úr megnyilatkoztatta az ő szemeiket, hogy értsék az írásokat.

n Hol vannak a csillagok délben? Ugyanott vannak, de a nap olyan fényes, hogy héttérbe szorul minden egyéb. Így van Jézussal. Ha Őt látjuk, ezzel minden egyéb háttérbe szorul. Ne is foglalkozz egyébbel! Ez elég. „Teljesen elég, elég nékem Jézus vére.” „Meglátni Jézust és hallani hangját, most ez minden vágyam, hogy halljam és lássam. Csodálom fényét, szent isteni lényét, mert imádni méltó, Ő Úr és Megváltó.”

n Ha megláttad Jézust, akkor ez egy életen át elkísér. János még öregkorában is emlékszik arra, hogy körülbelül 10 óra volt, amikor előbb találkozott Jézussal. Meglátni Jézust! Kívánom, hogy ezután csakis őt lásd, mindhalálig.