Nemcsak ebben az életben reménykedünk! - 1Kor 15:19-20

Nemcsak ebben az életben reménykedünk!

1Kor 15:19-20

„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, kik elaludtak.”

n Pál apostol a feltámadás valóságát bizonyítja a korinthusiaknak ebben az igerészben. Erőteljes érveket sorakoztat fel arra nézve, hogy a halottak feltámadása valóság. Mert ha nem lenne feltámadás, akkor:

v  Krisztus sem támadott fel – 13.v.

v  Hiábavaló a mi prédikálásunk – 14-16.v.

v  Hiábavaló a mi hitünk – 14. 17.v.

v  Hamis hirdetőknek találtatunk – 15. v.

v  Nincs bűnbocsánat – 17. v.

v  Akik Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek – 18.v.

v  Mi vagyunk a legnyomorultabb emberek – 19. v. - „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”

n Ugyanis, ebben az életben van nyomorúság… Mi viszont vállaljuk, hogy nyomorúságban legyünk, ha szükséges, mert túllátunk a nyomorúságon az örökélet ígéretére! A nyomorúságunk is rámutat arra a reménységre, amelyet Krisztusban kaptunk.

n Miért van az, hogy ha nincs feltámadás, hogy akkor a hívő ember minden embernél nyomorultabb?

I. A földi lét nyomorúsága

n Eredete

v  Ádám fiainak közös sorsa a földi nyomorúság. Senkit nem kerülheti el.

v  Egyeseket jobban ér ez a nyomorúság, másokat kevésbé.

v  Jób mondta már rég: „Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővölködő.”

v  Ez a nyomorúság, (háborúság, betegség, halál), ami az embert éri, a bűn által lépett be ebbe a világba. Az ember bűne az okozója ennek! Az egyedüli orvosság pedig a bűn ellen Isten kegyelme Jézus Krisztus által.

n A hívők (plusz)nyomorúsága

v  A hívőkre is vonatkozik, hogy nyomorúság éri őket.

v  Sőt, a hívőket súlyosabban érinti ez a dolog, mivel a hívőnek harcolniuk kell a világ ellen, és óemberi természetük ellen.

v  Ezért a világ nem szereti a hívő embert, mert életével, hitével megfeddi azt. A világ üldözi a hívőket!

v  Emiatt a hívők még inkább ki vannak téve a nyomorúságnak!

v  Ezt a Biblia is így mondja:

v  Péld 29:27 – „Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.”

v  2Tim 3:12 – „De mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.”

II. Az örökélet reménysége

n Feltevődik a kérdés, hogy lesz-e a hívő embernek valamilyen kárpótlása, jutalma mindezért?

n Ezt a nyomorúságot minden igazán hívő ember vállalja. Erre hívott el minket az Úr Jézus.

v  Jn 16:33 – „E világon nyomorúságtok lesz; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”

n Csak a nyomorúsággal marad a hívő ember? Vajon az, aki őt ilyen életre hívta, nem fogja megjutalmazni őt azért, amit Krisztusért vállalt?

n Hogyan is tudna a hívő ember harcolni a világ ellen, a bűn ellen, ha nem fűtené az a reménység, hogy ennél az életnél van több is: van örökélet?

v  „E földön lenn oly küzdelmes az élet, / Kísért a bűn, nyomaszt a félelem, / De vár reám egy dicsőséges élet, / Mit Jézus vérén szerzett meg nekem. // Refrén: De addig vígan énekel a szívem, / Drága ígérete lelkesít, / Míg fönn a mennyben kapu tárul nékem, / Mert Jézus engem hazahív. // 2. A földi kincs elveszti csillogását, / Mikor a mennyre rácsodálkozom, / Nem kell arany, ezüst, mit e világ ád, / Örökség vár, szép égi otthonom!”

n Az Úr Jézus megígérte az övéinek, hogy a földi szenvedésen túl vár reánk egy drága hon.

v  2Kor 4:17 – „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

n A földi lét nyomorúsága könnyű és rövid, nem önmagában, hanem az örök élethez viszonyítva.

n Önmagában ez a nyomorúság sok esetben nagyon nehéz, és nagyon hosszú lehet, de – az örökkévalóság fényében mindez eltörpül!

n Nehogy félreértsük ezt az igazságot! Mindez nem azt jelenti, hogy a hívő ember nem lehet boldog már ezen a földön… De igenis boldog lehet, sőt, egyedül ő az igazán boldog ember, még a nyomorúság közepette is!

n De az igazi öröm és boldogság a halál után vár az Isten megváltott népére:

v  Jel 7:17 – „A Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.”

v  Jel 21:4-5 – „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, aki a királyiszéken ül vala: Íme, mindent újjá teszek. És monda nékem: írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.”

III. A feltámadás valósága

n Ha nem lenne halottak feltámadása, akkor senkit nem lehetne rávenni arra, hogy vállalja a Krisztus követésével járó plusz nyomorúságot. Ha nincs halottak feltámadása, ha nincs mennyország, akkor a hívők valóban minden embernél a legnyomorultabbak!

v  20. v. – „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, kik elaludtak.”

n A reménységünk nem illúzió, nem képzelődés. A bűneink bocsánatának bizonyossága, az Istennel való közösség sem mese, nem üres képzelődés, hanem valóság!

v  1Tim 4:10 - „Mert azért fáradunk és szenvedünk szidalmakat, mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, aki minden embernek megtartója, kiváltképpen a hívőknek.”

v  Feltámadás nélkül a hívő ember legfőbb vágya soha nem lenne beteljesedve. Mégis vannak, akik nem hiszik a feltámadást: Pál apostol így kérdezte Agrippa királytól: ApCsel 26:8 – „Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?”

n Teljes meggyőződéssel valljuk, hogy lesz feltámadás, van örökélet! „Hisszük testünk feltámadását és az örökéletet!”

n Ezt Isten lénye is megköveteli: Isten lénye, természete, akarata, nem engedné meg, hogy másképp legyen. Isten örökre összekötötte a bűnt a bűnhődéssel, és a szent életet az örök boldogsággal, üdvösséggel.

n Azért létezik örökélet, mert létezik egy örök Isten.

v  Ezt hit által tehetjük magunkévá: Zsid 11:6 – „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”

v  Isten Igéje ezt világosan így tanítja: Jak 1:12 – „Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.”

v  Nem hiába mondja Pál a hívőknek: vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel! Milyen beszédekkel? A feltámadás, az örök élet reménysége a vigasztaló üzenet!

n Ezért, ne a jelenre tekintsetek, hanem a jövőbe!

v  Ne arra, hogy mit tapsol meg a világ most, hanem arra, mi tetszik az Úr Jézusnak azon a napon!

v  Nem arra, amit érzel most, hanem arra, amit fogsz élvezni az örök honban.

n Habár a világban az látszik, hogy a gonoszok virágoznak és élvezik az életet, de eljön hamar az idő, amikor mennyire hiábavaló az emberi gondolkozás!

v  Minden szertefoszlik, mint egy álom.

n Akkor majd a gonosz, megtéretlen világot szégyen éri, a hívőt pedig a dicsőség és boldogság. Akkor a megtéretlen világ örök kárhozatra megy, a megtért hívők pedig az örök dicsőségre! Akkor majd világos lesz, mint a nap, hogy aki az Úr Jézus útját választotta, a jobbik részt választotta!