Elvégeztetett! - Jn 19:30

„ELVÉGEZTETETT!”

(A hatodik szó a kereszten)

Jn 19:30

János evangéliuma jegyzi fel az Úr Jézus hatodik szavát, mondását, kiáltását a kereszten, amely az ötödik mondáshoz hasonlóan, csupán egyetlen szóból állott. „Elvégeztetett!”.

Ez görögül „tetelesthai”, vagyis szó szerint azt jelenti, hogy „kifizetve”, „kiegyenlítve”, „minden kötelezettség teljesítve”. Kereskedők egymás között váltott, megtalált irataira volt ilyen szó ráírva, ami az ár teljes kifizetését, a számla kiegyenlítését jelentette. Ezt a pontos jelentőséggel bíró szót kiáltotta Jézus a kereszten.

Az Úr Jézus hatodik szava a kereszten nem valami elhaló sóhaj, vagy kétségbeesett motyogás volt Jézus részéről, hogy no, most már végem van, mindennek vége-, hanem egy diadalkiáltás, egy győzelmi felkiáltás, amelyről az evangéliumok egyhangúlag bizonyságot tesznek. Jóllehet maga a szó, csak János evangéliumában található, a többi evangéliumokban is megtalálhatjuk azt, hogy az ecetes bor elvevése után Jézus nagyot kiáltva bocsátotta ki lelkét. Lukács azt is elmondja, hogy mit kiáltott még Jézus, utoljára: azt, hogy „Atyám a te kezeidbe teszem le az én lelkemet”. Máté evangéliumának 27. részében olvashatjuk, hogy Jézus nagy fennszóval kiáltván, kiadta lelkét. Márk evangéliumának 15. részében szóról szóra ugyanez található: Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván, kibocsátotta lelkét. Lukács evangélista hasonlóképpen megemlíti, hogy Jézus kiáltott, mielőtt meghalt volna. Ez a diadalkiáltás, ez a hatodik mondat, ami a kereszten hangzik el, csupán egy szó volt: „Elvégeztetett!” (Mt 27:50, Mk 15:37, Lk 23:46).

Mit jelent ez a szó, ez a kijelentés? Először is, talán azt mondja számunkra, hogy Isten nem végez félmunkát, elvégzi azt, amihez hozzáfogott. Majd másodszor nyilván azt jelenti, hogy a megváltás munkája ott a kereszten elvégeztetett, vagyis, nincs mit hozzátenni. Végül bizonyára arról van itt szó, hogy Isten részéről minden elvégeztetett, tehát rajtunk van a sor, te és én következem ezután.

I.

Elvégeztetett, vagyis Isten nem végez félmunkát. Véghezvitte teljesen a megváltás munkáját.

A teremtéstől kezdve láthatjuk azt, hogy Isten nemcsak megkezdi munkáját, hanem be is fejezi azt. A körülöttünk levő világ bizonyítja ezt. Igaz, hogy bizonyos tudósok nagyon türelmes évszámokkal dolgoznak, amikor a föld és az élet keletkezéséről beszélnek, azt állítva, hogy a föld legalább négy és fél milliárd éves, az élet pedig legalább három milliárd éves, ezzel szinte teljesen kiiktatva Istent, és a teremtésnek tényét. Én mégis azt hiszem, hogy a Bibliának igaza van, és elég ellenbizonyíték áll már rendelkezésünkre, hogy az evolúciós elméletet ne fogadjuk el kész ténynek. Elméletnek nem rossz, csakhogy nem lehet bizonyítani. Egy soha be nem bizonyított elméletről van szó, nem pedig egy tudományos tényről. A világot Isten teremtette. És nem is csak félig, hanem egészen. Isten nem végez félmunkát. Ez az igazság ott van az évszakokban, a nappalok- és éjszakákban, az emberi test felépítésében, a madárdalban, a csillagok forgásában, mindenütt. Látható a teremtett világ minden területén, de a történelem is bizonyítja. Isten nem hagyta népét a Veres tenger közepében sem, a pusztában sem, hanem bevitte őket Kánaánba, nekik adta a megígért országot. Néppé, nemzetté formálta őket, és évszázadokon át hordozta sorsukat, tervének és ígéreteinek megfelelően. Isten nem végez félmunkát.

Isten megjelent testben, és lakozott közöttünk, végigjárta minden lépését az ember útjának, egészen, amíg meghalt a kereszten. Megkísértetett mindenekben, kivéve a bűnt. Szenvedett, éhezett, szomjazott, elfáradt, betegség ismerője volt, majd halálra adatott a mi bűneinkért. Mint igaz meghalt a nem-igazakért. Elvégeztetett, - Isten nem végzett félmunkát. Jézus ismerte a szent „kell” parancsát: „keresztséggel kell nálam megkereszteltetnem” - mondja (Lk 12:50), „az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki elküldött engem” (Jn 4:34, 9:4), „elvégeztem a munkát, amit reám bíztál” (Jn 17:4). Mindezt azért, mert Isten nem végez félmunkát. Jézusra vonatkozóan minden prófécia beteljesedett. Isten szentsége engesztelést nyert, Isten igazsága kielégíttetett, Jézus váltság munkája befejeződött: elvégeztetett. A nagy áldozat be lett mutatva, a bűn büntetése ki lett fizetve, elvégeztetett!

De a te és az én életemben is így igaz: aki elkezdte bennünk a jó munkát, el is végzi azt a Krisztusnak napjára. Vezet a megszentelődés útján. Akiket eleve elrendelt azokat el is hívta, meg is igazította, meg is dicsőítette. Isten tervében már meg is dicsőíttettünk. Isten nem végez félmunkát.

II.

Másodszor, ez a diadalkiáltás azt jelentette, hogy a megváltás munkájához nincs mit hozzátenni: elvégeztetett!

Vannak, akiknek Krisztus halála nem elég: próbálna hozzáadni valami emberi erőlködést, vezeklést, ceremóniát, felfogást, hitelvet, kegyeskedést, jócselekedeteket, hogy azok alapján valahogy üdvözülhessenek. De ez nem szükséges, nem lehetséges: elvégeztetett, vagyis: nincs mit hozzátenni! Egyedül Krisztus által van üdvösségünk, de általa van! Semmi és senki más nem tehette volna jóvá elrontott életünket, nem fizethette le bűneinket, csak Jézus.

A törvény nem tudta Izráel népét és minket megváltoztatni. A törvény csak törvényszegést idézett elő, megsokasodott a bűn. Ha a törvény tiltja, hát csak azért is, - ilyen az ember. A törvény Krisztusra vezérlő nevelőnk, mesterünk lett, odavezetett a megoldáshoz. Nincsen senkiben másban üdvösség, a törvény által sem, csak Jézusban. Ő végezte el a megváltás munkáját. Ahhoz nincs mit hozzátenni. A törvény az Istennel való együtt járás lehetőségéről beszél, Jézus viszont maga az Út. Aszkétikus áldozatokkal, szenvedésekkel, erőlködésekkel semmit sem érdemelhetünk ki Isten előtt.

Elvégeztetett! Minden együttvéve, befejezést nyert. Ehhez nincs mit hozzátenni, ezt csak elfogadni lehet, ebben csak hinni lehet, magunkévá tenni. Semmit nem kell és nem lehet kiegészíteni. Nem cselekedetekből van az üdvösség, hogy senki ne kérkedjék.

Még érzéseinket sem adhatjuk hozzá üdvösségünkhöz. Nóé nem az érzései szerint szabadult meg, hanem az által, hogy bement a bárkába, bármit érzett előtte, vagy utánna. Hasonlóképpen mi is úgy üdvözülhetünk, hogy elfogadjuk Jézus Krisztus egyszer s mindenkorra elégséges és elvégezett áldozatát, ha úgy számolunk magunkkal, hogy Vele együtt mi is meghaltunk a bűnnek, hogy ezután Istennek éljünk. Isten semmi mást nem kíván tőlünk, mint azt, hogy higyjünk Jézus Krisztusban, vagyis fogadjuk be Őt, hogy bűneink büntetéséért beszámíthassa az Ő halálát. Ezt elfogadni lehet, de kiegészíteni, hozzáadni nem. Elvégeztetett! Teljesen és véglegesen megoldást nyert az ember legnagyobb problémája, a bűn. Jézus Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.

III.

Harmadszor, az „Elvégeztetett!” kiáltása Jézusnak nemcsak azt jelentette, hogy Isten nem végez félmunkát, és hogy a megváltáshoz nincs mit hozzátenni, hanem azt is, hogy most már rajtunk van a sor. Ő elvégezte, befejezte: most tehát te következel. Üdvösséged kérdése egyedül csak tőled függ. Rajtad van a sor!

Krisztus meghalt az egész világ bűneiért, Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden embernek, mindenki számára elvégeztetett a megváltás, de ez mégsem jelenti azt, hogy mindenki üdvözülni fog. A Biblia nyíltan beszél arról, hogy Krisztust elfogadni kell, Benne hinni kell, ha valaki üdvözülni akar. Jézus annál többet nem tehetett, mint amennyit tett, hiszen Ő mindent megtett. Most már csak elfogadni kell azt a munkát, amit elvégzett a kereszten. Ez viszont teljesen az ember felelőssége. Az Ő befogadásán, a belé vetett hiten fordul meg minden. Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz! Egyedül rajtad van a sor, ezt senki és semmi nem teheti meg helyetted. Neked kell lépéseket tenned szabad akaratod szerint, arra nézve, hogy személyes üdvbizonyosságod legyen. Sokszor a szülők szeretnének dönteni gyermekeik helyett, a férj a feleség helyett, vagy fordítva, de ez nem lehetséges. Mindenki személyesen kell döntsön, higgyen, megtérjen.

Ha valaki hiszen Őbenne - mondja az Írás. Aki hiszen és megkeresztelkedik - szól az Ige. Istennek hatalma az evangélium, mindazok üdvösségére, akik hisznek - mondja Pál apostol. Itt nincs kivétel. A tudós is, a tudatlan is, a gazdag is a szegény is, a férfi is, a nő is, a magyar is, a román is - mindenki csupán hit által. Ez személyes lépés, személyes feladat. Elvégeztetett - kiáltotta Jézus, tehát üdvösséged érdekében Ő ennél többet nem tehet. Rajtad van a sor.

Elközelített a mennyeknek országa, mondta az Úr. Ott a kereszten a lehető legközelebb jött hozzánk Isten országa. Talán nem vagy messze tőle, még mindig fennáll a veszély, hogy nem vagy benne! Fogadd el, higgy benne, tedd magadévá, lépj be! Lehet, hogy csak egy nagyon kicsi döntésen, lépésen múlik minden, de az a lépés épp a küszöb átlépése. Ne maradj kívül, lépj be, - most rajtad van a sor. Sokáig halogattad, gondolva arra, hogy talán valaki megteheti helyetted: az egyházad, a származásod, a cselekedeteid üdvözíthetnek majd. Sajnos, ez nem így van. Az üdvösség, a hit nem örökölhető. Ez személyes. Rajtad van a sor, mivel Jézus Krisztus mindent elvégezett már.

Elvégeztetett! Őt senki sem vádolhatja majd, hogy kihagyott valamit, nem vállalt valamit üdvösséged érdekében. Minden készen van. Mi a megfeszített Jézus Krisztust prédikáljuk. Némelyeknek bolondság, másoknak botránkozás, mégis, számunkra, akik megtartatunk, ez Istennek ereje. Higgy Jézus Krisztusban, mert egyedül ez az, ami számodra szabadulást jelent. Benne minden kifizetve, elvégezve van. Van bocsánat, bűntől való szabadulás, ha elfogadod Őt. Ő átokká lett érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Ő a bűnösök közé számláltatott, hogy te az igazak közé számláltassál. Ő meghalt, hogy te élhess. Ő elhagyatva volt, azért, hogy te örökké közösségben lehess Istennel. Járulj tehát bizodalommal a kegyelem királyi székéhez! Mondd az énekíróval együtt: „Jövök Uram, bár nincs rá érdemem, Hozzád futok, könnyíts a lelkemen”!