Isten segítsége - Józs 23:1-16

Isten segítsége

Józs 23:1-16

¹ Történt pedig sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott az Úr Izráelnek minden ő körülötte lévő ellenségeitől: megvénhedett Józsué és megidősödött. ² Előhívta ekkor Józsué az egész Izráelt, annak véneit, fejeit, bíráit és felügyelőit, és azt mondta nékik: Én megvénhedtem és megidősödtem. ³ Magatok is láttatok mindent, amit az Úr, a ti Istenetek mind eme népekkel cselekedett ti előttetek; mivelhogy maga az Úr, a ti Istenetek harcolt érettetek. ⁴ Íme, elosztottam néktek sors által a fennmaradt népeket örökségül a ti nemzetségeitek szerint, a Jordántól kezdve, és mindazokat a népeket, amelyeket kipusztítottam, és a nagy tengert is napnyugat felől. ⁵ Az Úr pedig, a ti Istenetek kiűzi őket a ti orcátok elől, és kiűzi őket ti előletek, hogy örököseivé legyetek az ő földjüknek, amint megmondta nektek az Úr, a ti Istenetek. ⁶ Legyetek azért igen erősek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mind azt, ami meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy el ne távozzatok attól se jobb kézre, se balkézre; ⁷ Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, amelyek fennmaradtak közöttetek; isteneiknek nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, se ne szolgáljatok nékik, se előttük meg ne hajoljatok; ⁸ Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, a miképpen e mai napig cselekedtetek! ⁹ Ezért űzött ki az Úr előletek nagy és erős népeket: ami pedig titeket illet, senki meg nem állhatott ellenetekben mind e napig. ¹⁰ Egy férfiú közületek elűz ezret, mert az Úr, a ti Istenetek az, aki harcol érettetek, amiképpen megmondta néktek. ¹¹ Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket! ¹² Mert ha elfordulván elfordultok [tőle] és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, a melyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ő velük és összeelegyedtek velük és ők veletek: ¹³ Bizonnyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket ti előletek; sőt inkább lesznek ti néktek tőrré és hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, a melyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek. ¹⁴ Én pedig íme, megyek már a minden földinek útján: Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mind ama jó szóból, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott felőletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból! ¹⁵ De amiképpen betelt rajtatok mind az a jó szó, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott felőletek: akképpen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót [is] az Úr, míglen kipusztít titeket e jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek. ¹⁶ Ha általhágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, amelyet parancsolt néktek, és elmentek és szolgáltok idegen isteneknek, és meghajoltok azok előtt: akkor felgerjed ellenetek az Úrnak haragja, és hamar kivesztek e jó földről, a melyet ő adott néktek.

n Józsué könyvének vége fele közeledve, az utolsó három rész egy-egy összegyülekezést tár elénk, vagy a Szent sátornál, vagy a vének, vezetők, bírák, fejedelmek összegyűjtését, akik előtt most Józsué tartja a beszédet, vagy a következő részben Sikemben, ahol az egész népet összegyűjti.

n Ezúttal a 23. részben az Izráel vénei, fejei, bírái és felügyelői vannak összegyűjtve, akik előtt Józsué utolsó beszédét tartja, elébük tárja végrendeletét, testamentumát, parancsolatokat ad, felszólít, rendelkezik, és azzal kezdi, hogy „én megvénhedtem és megidősödtem”.

n Nem könnyű szavak ezek, vannak, akik ki se tudják mondani. De bölcs dolog belátni, még Józsuénak is, hogy most már nem fiatal. Nem olyan, mint volt régen: a napok, az évek elteltek.

n Úgy kezdődik a rész, hogy „történt pedig sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott az Úr Izráelnek minden ő körülötte lévő ellenségeitől”… Az országot elfoglalták, az örökséget kiosztották, a Jordánon túli törzseket hazaküldték. S most következett, hogy Józsué kimondja ezeket a szavakat.

n Nem kívánatos szavak, de tudomásul kell vennie, hogy az idő eltelt felette, le kell tennie, át kell adnia másnak a stafétát. Küldetése befejezéséhez közeledik, megbízatása hamarosan lejár, és „elmegy minden földinek útján”, ahogy ő mondja.

n Előzőleg a 21. rész végén azt olvassuk, hogy ⁴⁴ Nyugodalmat is adott nekik az Úr mindenfelől, szintén úgy, amint megesküdött az ő atyáiknak. És senki nem állott meg ellenükben valamennyi ellenségeik közül; minden ellenségüket kezükbe adta az Úr. ⁴⁵ Nem esett el csak egy szó is mind ama jó szóból, amelyet szólott az Úr az Izráel házának. Mindaz betelt.

n Ez az igerész pedig így kezdődik: „sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott az Úr Izráelnek”, előhívta Józsué a főembereket. Isten segítségéről beszél, amelyet kaptak, amelyben örvendeztek, amelyért hálásak lehettek, mert anélkül nem kaphatták volna meg ezt a földet.

n Ám ez a segítség nem egyoldalú cselekedete Istennek, hanem elvárja hogy Izráel népe hasonlóképpen viszonyuljon Hozzá. Ehhez hasonló hűséggel, hasonló engedelmességgel, odaszánással legyen az Úr szolgálatában.

n Szó van itt később arról, hogy mit fog tenni Isten, ha megfogadják szavát, és mit fog tenni, ha engedetlenek lesznek.

n „Ti láttátok az Úr tetteit, mit cselekedett az Isten veletek.” Egy olyan nemzedékhez szól, akik átélték Isten csodáit. Lehet, hogy némelyek gyermekkorukban átmentek a Veres-tengeren is, ettek a mannából, ittak a kőszikla vizéből, látták a fürjeket jönni, vagy meggyógyultak amikor tüzes kígyók marták meg őket és feltekintettek a rézkígyóra amit Mózes felemelt… Hallották a Mózes beszédeit a Moáb mezőségén, most pedig bejöttek az országba. Átélték a csodákat, amelyeket Isten a győzelmek sorozatában adott nekik. „Ti láttátok”, megtapasztaltátok az Isten tetteit.

n Mi az, ami következik?

I. A kiöregedett nemzedék átadja helyét az újnak

n Na mi lesz az újjal? Nem elég, ha a ti atyáitok hűségesek voltak az Úrhoz, milyen nehéz átadni a következő nemzedéknek, hogy az is hűséges legyen az Úrhoz. Mi lesz azzal a nemzedékkel akik nem látták az Úr tetteit a pusztában, nem látták a Jordánt kettéválni és így tovább. Van ennek alkalmazása a mi gyülekezeteinkben is, mert beszélni lehetne azokról a csodákról, különleges dolgokról, Isten kegyelméről, ahogyan kiöntötte reánk, annak idején a 60-as évek idején, 40 évvel ezelőtt, megtapasztalták, átélték. Lehetne arról beszélni. De mi lesz azzal a nemzedékkel, akik nem éltek át ilyet, nem látták az Úr tetteit. Hát erre nézve itt van egy igevers a Bírák könyve 2. részében, a 7 vers azt mondja: ⁷ És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a véneknek minden napjaiban, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, a kik látták az Úrnak minden dolgait, melyeket cselekedett vala Izráellel. De a 10 vers azt mondja: ¹⁰ És az az egész nemzetség gyűjteték az ő atyáihoz, és támadott más nemzetség ő utánok, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel. ¹¹ És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, mert a Baáloknak szolgáltak.

n Mennyire fontos továbbadni az Igét. Mondani kell, vagy hallják, vagy nem hallják. Élni kell, bizonyságot tenni róla, ez a mi feladatunk. Nem adhatunk hitet. Azt Isten adja. Nem adhatunk megtérést, azt a Szentlélek munkálja. De a bizonyságtételt elmondani, de az Igét hirdetni reggel is, este is, ha úton vagy, vagy ha otthon vagy, ez a szülők feladata. Áhítatot tartani együtt a gyermekekkel, imádkozni mikor útnak indulunk, imádkozni mikor megérkezünk. Ez a mi feladatunk. És Józsué mielőtt elmenne minden földinek útján, még egyszer elkívánja mondani amit el kell mondania. A szívükre köti mindezeket a dolgokat. A 78. zsoltárban, Aszáf azt mondja, hogy ² Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. ³ A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, ⁴ Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. ⁵ Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; ⁶ Hogy megtudja [azokat] a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak; ⁷ Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. Igen, ezt teszi Józsué, és ez a mi feladatunk is, Józsué példáját követve.

II. Isten segítségének feltételei

n A 6. verstől elmondja Izráel megöregedett vezére, hogy Isten segítségének feltételei vannak. Ezután is szükség van reá, de ez feltételhez van kötve. Az engedelmességhez. Az engedelmesség mércéje az Ige, amit Isten parancsolt. Legyetek azért igen erősek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mind azt, a mi meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy el ne távozzatok attól se jobbkézre, se balkézre; Szinte vízhangoznak azok az igék, amiket az első részben az Úr mondott Józsuénak. Mit mondott? El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, gondolkozzál arról éjjel és nappal, mert akkor leszel jó szerencsés és akkor boldogulsz. És most Józsué mielőtt továbbmenne, ugyanezt adja tovább. Ne távozzék el az Úr törvényének könyve tőletek, se jobbkézre se balra ne térjetek el tőle, ekkor fogtok boldogulni, így lesztek jó szerencsések. Szükség van a segítségre még ezután is.

n Tréfás történet, amely arról szól, hogy mászott fölfelé a sziklán, a meredek oldalon a cigány és közben imádkozott, nem tudta hogy hogyan mennyen fel, olyan nehéz volt fölfelé menni. De a zivataros borús időben mindig villámlott egyet, és akkor látta hogy hova teheti a következő lépésben a lábát, hol léphet tovább. Itt egy lépés, ott egy lépést, közben imádkozott, az Úr adott még egy villámlást, lépett megint tovább. S amikor már nem messze volt, még két-három lépésnyire, azt találta mondani: Na köszönöm Istenem, innen már magam is feljutok. S akkor visszaesett. Mert hát nem mondhatjuk, még ha odáig eljutottak míg Józsuéék eljutottak, hogy na most már mindenünk megvan, most már nincs szükség többet Isten segítségére. De igen szükség van. És ahhoz hogy Isten segítségét élvezhessék, fontos, hogy Józsué elmondja ugyanazt a feltételt, amit neki mondott az Úr amikor kezdte a szolgálatát. Az Úr törvényének könyve, legyetek igen erősek és bátrak, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mindazt ami megvan írva.

n Nem kíván Isten kevesebbet a gyülekezet tagjaitól ezen a téren, mint amennyit kíván az Isten az úgynevezett teljes idejű szolgáitól. Mert a hívő életben mindannyian teljes idejű szolgák vagyunk. Nemcsak hat órát, vagy nyolc órát vagyunk hívők egy nap, hanem teljes idejű szolgái vagyunk az Úrnak és elvárja, hogy teljes időnkkel engedelmeskedjünk neki. De a fő parancsolat a 7. és a 8. versben van, ahol a Kánaánitákról beszél. ⁷ Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, a melyek fenmaradtak közöttetek; isteneiknek nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, se ne szolgáljatok nékik, se előttük meg ne hajoljatok; ⁸ Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, a miképpen e mai napig cselekedtetek! Ez a szó hogy „ragaszkodjatok”, ugyanaz a kifejezés amit 1 Mózes 2:18-ban olvasunk, hogy a feleség ragaszkodik az ő férjéhez, és a férj ragaszkodik az ő feleségéhez. És az Isten kiválasztotta Izráel népét hogy az Ő menyasszonya legyen, a gyülekezetet, hogy az Ő menyasszonya legyen. Ragaszkodjatok az Úrhoz, szól az egyik parancs. Tovább azt mondja: szeressétek az Urat! Konkrétan ez azzal nyilvánul meg, hogy ne elegyedjetek össze a körülöttetek levő népekkel. Én kihívtalak benneteket onnan, hogy minden nép közül legyetek az enyéim, ne szabjátok magatokat e világhoz, változzatok el a ti elméiteknek megújulása által, mondja Pál apostol – ugyanez a gondolat van itt is. Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől, mondja Péter Pünkösdnapján – ugyanaz van itt is. A világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel, és aki a világ barátja akar lenni, Isten ellenségévé lesz, mondja az apostol.

n Más volt a világ abban az időben. Kánaániták, bálványimádás, pogány szertartások és gyakorlatok, amelyek miatt Isten eltörölte őket, kiűzte őket. És azt mondja Izráelnek: ti ne kövessétek a példájukat ha nem akartok az ő csapdájukba esni és abban az ítéletben részesülni. Ne elegyedjetek össze, ne keveredjetek össze, én kihívtalak titeket magamnak. Fontos üzenet ez ma is. A világ az világ. Nem csak abban az időben, ma is. Itt Európában vagy Amerikában, vagy Ázsiában, de világon, Északon az eszkimók között, vagy Délen az afrikai törzsek között, bárhova megyünk. Isten az Ő népét kihívta a világból, hogy legyen papok birodalma és szent nép. Kiválasztotta őket.

n Na most, mi az amelyre az Úr minket elhívott és mi az amit a világ cselekszik és nekünk megtiltott? Ne elegyedjetek össze, ne keveredjetek össze, ne tanuljátok el, a bálványaik nevét ki se ejtsétek, mondja Józsué. Ez a kísértés fennmaradt hosszú ideig, a babiloni fogságig. Mindvégig kísértette őket a bálványtisztelet. És grafikai módon írja le: lesznek tőrré, csapdává, ostorrá, tövissé a szemetekbe. Szenvedni fognak miatta, és újabb és újabb büntetések fognak jönni miatta. Hallom éppen, hogy amikor megy a busz a reggel a városba, viszi az iskolásokat, hát itt a varsolci dombon nem megy a rádió, sistereg. Csak egy-egy kanyarba jön be egy kicsit, és utána megint bejön. És mi hallatszik reggel korán? Horoszkóp, skorpió, vízöntő, halak, ikrek, stb., mintha csakugyan számítana hogy ki melyik hónapban születik, az meghatározta a fátumát, a sorsát. Dehogy határozta! Legfeljebb annyit határozott meg, hogy az egyik öregebb a másik fiatalabb. Üzlet és ámítás az egész. De van már ennél veszedelmesebb ámítás: babonaság, varázslás, ördöngösség, gonoszság, ami a világban van. És a kicsit aki megengedi, utána jön a nagyobb. És hatással van az egyik, hatással van a másik.

n Kérdeztem a múltkor a fiatalokat, hogy félnek-e a 13-as számtól? Hát félnek-e visszafordulni a kapuból ha valamit otthon felejtettek? Hát valaki azt mondta, hogy szinte minden reggel vissza kell fordulni, mert valamit ottfelejt. Nem félünk! Mi rossz lenne abban? De vannak akik babonások, mert az ördög megtéveszti az embereket. A kánaániták gyakorlata szivárog be Izráel népe közé is. És azt mondja Józsué: Ne elegyedjetek össze! Ki se ejtsétek az ő bálványainak nevét, legyetek szentek az Úr számára. Ez a feltétele Isten további segítségéért. Átélték Isten tetteit, most pedig vegyék figyelembe azt amit Isten mondott nekik és engedelmeskedjenek az Ő szavának.

III. Az engedetlenség veszélyei

n A továbbiakban, 12., 14. verstől a veszélyekről is szó van. Hogyha nem engedelmeskednek, akkor mi lesz? Lényegében ez benne van a szövetségkötésben. A Sínai hegynél elhangzott, hogy ha engedelmeskednek áldást örökölnek, hogyha nem engedelmeskednek ítéletet kapnak. Ugyanezt elmondta Mózes a Moáb mezőségén, ugyanezt mondja Izráel az Ebál és a Garizim hegyén az áldást és az átkot, és az egész nép kellett mondja hogy Ámen. És most elmondja Józsué, és ha megnézzük ezt a 23. részt, negatívan fejezi be. (Biztos nem olvasta a Homiletika könyvemet, hogy a prédikációt nem illik negatívan befejezni...)

n De mi van negatív ebben, amit itt olvasunk? Hiszen nem ez az első eset amikor a Biblia negatívan beszél. Mikor a 95. zsoltár felszólít az Isten dicséretére ¹ Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; víiadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! ² Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel. stb., azzal fejezi be: ¹⁰ Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én utamat! ¹¹ A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére. Pont. Ezzel fejeződik be a 95. zsoltár, negatívan. Megesküdött az Isten, hogy nem mennek be nyugalma helyére és nem mentek be. Kivéve Józsué és Káleb. Hatszázezer fegyverfogható ember elhullott a pusztában, és az ő feleségeik. Az egész nemzedék takaríthatott az ő atyáikhoz. Fiaikat állította helyükbe az Úr. Most pedig a fiaiknak mondja Józsué: Engedelmeskedjetek az Úrnak, mert ha nem teszitek, ugyanabban az ítéletben lesz részetek. Mert Isten hűséges Isten, és nem csak a kegyelmét mutatja meg hűségben, hanem az igazságát is megmutatja hűségben. Önmagát meg nem tagadhatja, az engedetlenséget megfogja büntetni. Akkor is ha ti engedetlenkedtek, nemcsak a kánaániták.

n De ez a felhívás nekünk is szól. Isten nem csak a kegyelemben hűséges. Olvassuk csak a Római levél 11. részéből, mit mond Pál apostol. ¹⁸ Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. ¹⁹ Azt mondod azért: Kitörettek [az] ágak, hogy én oltassam be. ²⁰ Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; ²¹ Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. ²² Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. ²³ Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert Isten hűséges Isten és önmagát meg nem tagadhatja.

n Hát ezzel a kemény beszéddel és negatív felszólítással Isten felakarja őket rázni, mint ahogy minket is felakar rázni. És alkalmunk van újra azt mondani, amit Izráel népe mondott a következő részben. Mi az Úrnak szolgálunk és az Ő szavára hallgatunk. Őt fogjuk követni, nem csak Józsué és az ő háza népe hanem mi is. És ezt a szövetséget újra meg újra megújítani, nem hiábavaló dolog. Újra meg újra emlékeztetni magunkat feladatunkra és arra, hogy nekünk az Urat kell követni és engedelmeskedni az Ő szavának. Az Úr segítsen erre minket, Ámen.