Éljünk alázatban! - 1Pt 5:1-4

Éljünk alázatban!

1Pt 5:1-4-14 (6)

<  A gyülekezet szervezeti felépítéséhez tartozik, hogy vannak „presbiterek”.

v Olyan tekintély ez, amit az Úr ad, de el is lehet veszíteni.

v Ha nincs tekintély, akkor diktatórikus vezetés nyilvánul meg.

<  A lelkipásztor feladata különbözik az ószövetségi pap, vagy világi tanító, filozófus feladatától.

v Jó ha a lelkipásztor, de a tagok is tudják, mi a lelkipásztor feladata. Itt úgy fogalmazza meg Péter, hogy „a nyáj legeltetése”. Ez azt jelenti, hogy ellátja (táplálja), védelmezi, felügyeli, fegyelmezi, tanítja, és vezeti.

v Péter többes számban beszél, vagyis a gyülekezetben több presbiter, lelkipásztor, vagy diakónus van.

<  Van egy személyes követelmény: az elhívás-tudata.

<  Van egy intellektuális követelmény: alkalmas kell legyen a tanításra.

<  Van egy erkölcsi követelmény: életével példát kell mutatnia.

I. A presbiterről, aki Isten elhívottja – 1. v.

¹ A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: 

<  Péternek személyes megtapasztalása volt Jézus Krisztussal.

<  Ő egy „presbitertárs” – együtt szolgál a többiekkel. Ő nem Pápa, nem Krisztus földi helytartója, nem uralkodik, hanem szolgál. Vannak társai a szolgálatban.

v Együtt szolgál másokkal. A szolgák nem egyformák... Nevelni kell őket. (Tit 1:3-8. 2Tim 2:2-4. 1Tim 3:1-7. 1Kor 4:14-15)

v A festőnek palettáján sok színű festék van... Mindegyikre használja, amikor a festő akarja.

v Krisztus a fej.

<  Krisztus szenvedésének tanúja

v „Lesztek nékem tanúim” – ApCsel 1:8. Lk 24:28.

v Előbb Péter, azután Pál...

v Ilyen tanúk többé nem lehetünk. De másképpen, igen, azok kell legyünk.

<  Az eljövendő dicsőség részese

v  A koronát ő is megkapja majd.

II. A nyájról, amely Isten tulajdona – 2a. v.

² legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját;

<  A gyülekezet: Isten nyája. Ez a gyülekezet is Istené.

v de a lelkipásztor (presbiter) felelős érette!

v A gyülekezet Angyala a felelős!

<  Legeltesd!

v a pásztor nem önmagát legelteti, és nem a maga dicsőségét keresi.

v = „tápláld”, = megfelelő mennyiségű (arányos) és tiszta eledelt, = kicsik és nagyok jászlába...

<  Felvigyázó (episzkoposz), ÓSz: = őrálló.

v a botja figyelmeztetés is.

v a felvigyázónak látása kell legyen. Irányt mutat.

III. A szolgálatról, ami Isten elvárása – 2b-3. v.

…ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen;  ³ ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.

<  Ha nincs elhívás-tudata, akkor hamarosan öröm nélkül „kényszerítésből” fogja végezni a szolgálatát. Sajnos, lehet úgy szolgálni tehát, hogy nem találsz örömöt benne!

<  Ha nem az Úrtól kapott sugallatra vállalta ezt a szolgálatot, akkor előbb-utóbb „rút nyerészkedésnek” fogja tekinteni. Az ilyen szolgálatot nem lehet rajta Isten áldása.

<  És lehet úgy szolgálni, hogy uralkodik a gyülekezeten – ami ellenkezője a pásztori lelkületnek. Az ilyen nem is szolgál, hanem uralkodik. A Főpásztor szelíd és alázatos szívű volt!

<  Ne kényszerítésből, hanem önként.

v Akarnia kell. Szeretnie kell.

v Nem úgy, mint Jónás...

v A gyülekezetnek igazolnia kell az ő akarását... Ellenpélda, lásd: Akhimás (2Sám 18:19-32)

<  Ne nyerészkedésből, hanem készségesen.

v Ne legyenek egyéni érdekei.

v Önfeláldozó. Az prédikálja, amit kell, nem pedig, amit hallani szeretnének.

v Nem emberek tetszése szerint.

<  Nem úgy, mint akik uralkodnak, hanem mint akik példaképei a nyájnak

v Elől megy, mert elöljáró. De csak addig vezethet másokat, ameddig ő maga eljutott.

v Toronyóra. Vak festő? Süket zenész?

IV. A koronáról, ami Isten jutalma – 4. v.

⁴ És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

<  A dicsőség Istené. Ő fogja a jutalmat kiosztani.

v Nem lophatod el Isten dicsőségét következmények nélkül. Lásd: Mózes. Saul. Gedeon.

n A jutalom nem jelenvaló, hanem eljövendő.

n A jutalom nem emberektől várandó, hanem Istentől.

n A jutalom nem romlandó, hanem romolhatatlan jutalom.

v  Isten megbecsüli az Ő szolgáit.

v  Isten megjutalmazza az Ő szolgáit.

n  Mik az Isten elvárásai az Ő népe felé, főképp azok felé, akik szolgálatában vannak?

v  Mert Istennek vannak elvárásai: azok felé is, akik még nem az övéi, és azok felé is, akik már az övéi.

n  „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” – Jn 12:26.

v  „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek…” – 1Sám 2:30. v.

v  Mivel szerez Isten tisztességet az Őt tisztelőknek? Azzal, hogy kijelenti magát nekik, hogy elhívja őket a szolgálatra, hogy megáldja a házát és háznépét, és hogy megadja számukra mindazt, amire szükségük van.

n  Azonban, láthatjuk, hogy lehet az Úr szolgálatában állni, és Isten előtt mégsem tetsző az életed!

v  Mert lehet szolgálni Istennek képmutatással, bűnben élve, önzéssel, és mások miatt – és a szolgálatod így nem kedves az Úrnak.

n  Előbb az Éli fiairól: az áldozatuk képmutató volt, az életük pedig tisztátalan. Utána Éliről: felelőtlenül szolgált az Úrnak.