Naámán szolgálóleánya - 2Kir 5:1-10. 14.

Naámán feleségének szolgálóleánya

2Kir 5:1-10. 14.

n Miért olyan fontos, hogy a szülők gyermekeik lelki nevelését is komolyan vegyék? Akarva-akaratlanul mindnyájan nevelők vagyunk, mert mindnyájan formáljuk a felnövekvő nemzedéket azzal, ahogyan élünk, viselkedünk, beszélünk, cselekszünk.

n A történet egyik szereplője egy olyan kislány, akit a történelem vihara, népének tragikus sorsa egyszer váratlanul rendkívül nehéz helyzetbe vitt. Ez a kislány ott korát meghaladó érettséggel, helytállt. Nemcsak túlélte ezt a nagy próbát, hanem lelki sérülés nélkül élte túl: áldás lett.

n Hogyan történt ez? „Egyszer portyázó csapatok mentek ki Szíriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.” Ugyanúgy történhetett, mint a török világban... A szülei azt sem tudták, hova lett. Egy olyan országba került, aminek a nyelvét sem értette. Aztán ott állt, talán sírva, a damaszkuszi rabszolgapiacon, s jött a hadsereg főparancsnokának a felesége, megtetszett neki, megvásárolta. Így lett ez a kislány Naámán feleségének a kis cselédje, és egy életre rabszolga.

n Micsoda szörnyű sors! – mondja az ember. Milyen szép küldetés! – mondja Isten.

n Ez a kicsi világítani fog abban a nagy sötétségben. Mi tette képessé ezt a kisleányt arra, hogy bírja a váratlan terhelést, és határozottan mutassa másoknak: pogányoknak, az ellenségeinek azt az utat, amely az életre, a gyógyuláshoz, a szabaduláshoz vezet? Honnan vette azt a mondanivalót?

n Hallotta a kislány, hogy milyen nagy gond az, hogy a tábornok úr testén szaporodnak a fehér foltok, a leprának a jelei, és hamarosan eljön az a pillanat, hogy kiközösítik őt, és csak a hozzá hasonló betegek között lehet addig, amíg aztán meghal, és ezen senki nem tud változtatni. Először csak a komor ábrázatok mutatták ezt, aztán halk pusmogást is lehetett hallani róla, aztán már kénytelenek voltak nyíltan beszélni. Elvégre is az ember – különösen, ha katonaember – szembe kell, hogy nézzen a sorsával. De mindenkiben az volt, hogy segítség nincs. Egyszer csak megszólal a kis cseléd: van segítség. Azt is tudom, hol. Bárcsak elkerülne oda az én uram, mert az a próféta, az Isten embere, kétség nélkül meggyógyítaná őt.

n Ha nem kerül oda ez a kislány, soha nem hallják meg Naámánék, hogy van, és hol van segítség. Isten tervében ez is benne volt.

I. Mit tanulhatunk a szüleitől?

n Azt, hogy ezek az emberek rendesen felkészítették gyermeküket az életre. Biztosra vehetjük, hogy ennek a kislánynak is voltak szülei. Arra meg egyenesen következtethetünk – mindabból, amit olvastunk –, hogy milyen szülei lehettek. Honnan vette ez a leányka azokat az ismereteket, ezt a sziklaszilárd hitet, amivel tudott beszélni Istenről? Honnan ismerte ő Elizeus prófétát, és azt, hogy Elizeus által Isten milyen csodákat tett: betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, mérges ételt tett élvezhetővé és így tovább? Ki csepegtette a szívébe mindezt?

n Izráelben ekkor az istentelenség uralkodott. A király a bálványtiszteletet támogatta. Az ateizmus, a hitetlenség, az ennek következtében mindig járó erkölcstelenség, korrupció, a családok felbomlása, a hatalommal való visszaélés sajnos mindennapossá lett akkor Izráel életében. Hát még Szíriában, Baál és Astarót hazájában! És előkerül egy kislány, aki azt mondja: emberek, Isten ma is ugyanolyan hatalmas, mint régen volt! Az Ő egyik prófétája, Elizeus által csodát tehet! Ez az Isten mindenkit szeret, nemcsak az Ő választott népét. Menjen csak hozzá az én pogány gazdám, kétség nélkül meg fogja gyógyítani az a próféta!

n Ezt csak otthon hallhatta. A szülei beszéltek neki Isten nagy dolgairól. A szüleitől ismerte meg, hogy kicsoda Isten. Hogy Isten ma is él, s ami meg van írva a Bibliában. Isten azóta sem változott. Neki ma is lehetséges az, ami az embereknek lehetetlen. Próbáld ki!

n Mindezt alázatosan mondja. Nem gőgösen, nem a mindent tudó fölényével. Finoman fogalmaz: „bárcsak egyszer az én uram találkozhatna azzal a prófétával, aki Samáriában működik.” – Teljesen átengedi a döntést Naámánnak. Ő nem ad utasítást, tanácsot sem ad, ő csak a lehetőséget csillantja fel. Ha úgy gondolod, elmehetnél oda. De micsoda határozottság van a szavaiban: kétség nélkül meggyógyítja. Nincs tétovázás. Istennek nincs nehéz, nehezebb, és megoldhatatlan helyzet. Az Ő számára minden helyzet megoldható, majd meglátod, ha elmész!

n Mennyi édesanyai tanítás, mennyi apai imádság és példa lehetett a mögött, hogy váratlanul ilyen nehéz helyzetbe kerülve nem omlik össze ez a gyermek, nem esik kétségbe, nem lesz öngyilkos, nem sír éjjel-nappal, hanem világít. Helytáll, és határozottan mutatja az utat másoknak is az Istenhez, akivel neki személyes kapcsolata van. És amivel tele van a szív, az csordul ki a szájon. Tele van a szíve az élő Isten iránti tisztelettel, az Ő mélységes szeretetével.

n Így értettem azt, hogy felkészítették rendesen a szülei. Nem is tudták, hogy mire kell felkészíteni. Nem számíthattak arra, hogy egyszer elveszítik a gyermeküket, és az ilyen nehéz helyzetbe kerül. De mindent megadtak neki ahhoz, hogy túlélje, sérülés nélkül élje túl, és áldássá legyen másoknak.

n Olyan sokszor hallható: én mindent megadtam a gyerekemnek, és mégis hol van most! Mindent megadni azt jelenti, hogy a temérdek iskolai leckéje mellett lehetőleg még két nyelvből is legyen közép- vagy felsőfokú vizsgája, de azért egy hangszeren is tanuljon meg muzsikálni, mert sosem lehet tudni, a sportban is érjen el eredményeket, hozzon haza valamilyen érmet, amit aztán büszkén lehet mutogatni a vendégeknek?

n Vajon nem ez lenne a „minden”, a legfontosabb, amit ennek a névtelen kislánynak a szülei megadtak neki? Hogy amikor jobbról-balról pofonok érik, akkor legyen olyan belső tartása, hogy mégis talpon marad. Legyen mondanivalója, amely kiúttalan helyzetből mutatja a kivezető utat, a bálványok világából az élő Istenhez. Abban a szellemi sötétségben, amiben ő élt, tudjon világítani.

n Isten Szíriában is megmaradt neki. Ez elvehetetlen gazdagság, olyan kincs, amivel másokat is gazdagítani tud, ami soha nem veszíti el az értékét, beragyogja az ő életét is, és ragyogóvá teszi őt mások számára.

n Nem volt ő hős. Egyszerűen az volt, akivé Isten igéje formálta. Szereti még az ellenségét is. Ilyenek azok, akikben Isten él. Nem magát siratja, az ellenségének a betegsége fáj neki, és mutatja neki a szabaduláshoz vezető utat. Ő nem tudja meggyógyítani, de tudja, hogy kinél van gyógyulás, és ezt nem hallgatja el.

n Nem gondol arra sem, hogy mi lesz, ha kinevetik. Az az ő dolguk, hogy mit tesznek azzal a hírrel, amit mondok neki. Az meg az én felelősségem, hogy mondom-e: hol van szabadulás.

n El lehet kezdeni. Már ma elkezdhetjük a szívekbe is csepegtetni az Isten iránti szeretet. Először nekünk kellene igazán megismernünk a minket szerető, ma is élő és hatalmas Istent. Aztán beszélhetünk Isten tetteiről: mit tett Ő értünk. Sokszor ostoba mesék, kitalált történetek, különösen krimik, és egyéb lélekgyilkos foglalkozások helyett az Isten igéjével.

II. Mit tanulhatunk meg a kislánytól?

n Azt, hogy így kell világítania egy hívő embernek abban a sötétben, amelyikben él. A fényt nem rejtette véka alá az ellenség főhadiszállásának a sötétjében sem. Meggyőződéssel beszél az élő Istenről, az Ő szeretetéről és hatalmáról. Vállalja Őt; megosztja másokkal, el tudja mondani.

n Olyan kedves ez a kicsi gyermek. Nem nyafog: haza akarok menni, hanem helytáll ott, ahova került. Nem a maga bajával foglalkozik, hanem a másikéval. Így lesz az élet képviselője a halál közelében. Reménységet ébreszt a csüggedésben. Istenről beszél a pogányság világában.

n Jézus mondta: „Szeressétek ellenségeiteket! Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik háborgatnak és kergetnek titeket!”

n Az újjászületés, a gyermekeink Istennel való közössége, benne való hite így tud elérni olyan változásokat az életükben, amilyet semmiféle neveléssel nem lehet elérni. Sem fenyítéssel, sem ígérgetéssel, sem dresszurával, sem kényeztetéssel. Még a jó példával sem, mert ez belülről lezajló minőségi változás.

n Ehhez az kell, hogy valaki kicsi korától kezdve halljon Istenről, mert a hit hallásból van. Ehhez az kell, hogy megismerje: mit tett Isten értünk.  Azt is, amit Elizeus által tett, és még inkább, amit Jézus Krisztus által tett ezen a földön. És ez nem megjavítja vagy megváltoztatja, hanem egészen újjá teszi az ember életét: a gyermekét és felnőttét egyaránt.

n Sok szülő nem is tudja, milyen mérgező videofilmeket és tv-műsorokat néz a gyermeke. Vele együtt nézi, mutatva a rossz példát, akár az éjszakai pihenés rovására is. Sokan nem törődnek azzal, vagy nem is tudják, miket olvas a gyermek, hogy kik a barátai, mivel tölti a szabadidejét. Hogy mire és mennyit használja az otthoni számítógépet. Arról meg végképp sejtelmük sincs sokszor a szülőknek, hogy milyen rémálmok gyötrik gyermekeiket éjszaka, hogy miért nem tud, vagy nem mer elaludni este, hogy milyen kényszergondolatokkal küszködik.

n Leprás foltok, idegen szellemi hatások pusztítják a gyerekeinket, amelyektől megvédhetnénk őket.