Bemerítés Nyárádmagyaróson

Hazajöttünk Nyárádmagyarósról, a bemerítési ünnepélyről.
Szép számban voltak jelen a nyárádmenti-, kis-küküllőmenti- és marosmenti baptisták. A imaház tele volt. A hallgatóknak közel a fele kívülvaló volt.
Öt személy keresztelkedett: 2 Nyárádmagyarósról, 1 Adorjánból, 1 Makfalváról és 1 Szovátáról.
A délutáni felhívásra 14 személy jött előre, legtöbben makfalviak és felsősófalviak voltak, de közötük volt Krisztián és Izabella is, Nagyadorjánból! Hála az Úrnak!
Az marosvásárhelyi énekkar és ifjúsági csoport egész nap itt vállalt szolgálatot.
A bemerítést a helyi lelkipásztor, Sallai Jakab végezte, az új medencében, amelyre a festmény alig két hete került fel. Ez az első bemerítés Nyárádmagyaróson. Dóczi György és Cséki Barna is imádkozott értük, kézrátétellel. Az Úr jegyeihez délután járultunk. A közös ebédre a Kulturház nagytermében került sor.
Hazafele két fuvart csináltam Makfalvára, a hegyen keresztül. Másodszor 11 személy ült a kocsiban... Persze, közuton ez szabálytalan, de az erdőben meglehet...
Az Úr áldja meg az új tagokat, és erősítse meg a megtérőket!

Szombat - Nőtlen lelkipásztorok?

Igaz, hogy már közel másfél órája vasárnap van, de ezt a bejegyzést még megírom.

Lássuk előbb az eddig tárgyalt, "felemás házasság" témáját. A feltett kérdés így szól: "Mi van akkor, ha az egyik fél baptista, a másik nem tartozik az evangéliumi gyülekzetekhez, hanem pl. református, de megtért hívő ember? Ezt is felemás házasságkötésnek kell tekinteni és alkalmazni a fenyítést a baptista félre?"
A válasz: IGEN.
Miért?
Azért mert a megtérés mindaddig megkérdőjelezhető, ameddig két dologban nem nyilvánul meg: (1) elszakadás a nem megtértek közösségétől és csatlakozás a megtértek közösségéhez, és (2) ennek megpecsételése a keresztségben, saját elhatározása alapján, mutatva, hogy meghalt a réginek, és feltámadt egy új életre Krisztusban.
Persze, ha az illető református (vagy más vallású) csakugyan megtért, akkor még a házasságot megelőzően ezeket a bibliai lépéseket vállalni fogja, és így senkit sem kell majd fenyíteni.

Ami a teológusok meghosszabbított tanulási időszakát illeti, abban nem az a jó, hogy nőtlenül szolgálhatnak még egy-két évet (habár ez se semmi!). Ugyanis, eddig is szolgálhattak, nőtlenül is. Lásd Fekete Csaba (Hadadnádasd), Tóth Attila (Szászrégen) és Kelemen S. Sándor (Beszterce) esetét, akik nőtlenül lettek felavatva lelkipásztoroknak. Az ő kivételes esetük is bizonyítja, hogy a bibliai szabály nem ez, hanem az, hogy a lelkipásztor legyen "egy feleségű férfiú"! Ha nem hiszitek, kérdezzétek meg őket!
Teológusoknak (és egyetemistáknak) tanácsos nem házasodni (és nem fogadni meghívást) tanulmányi idejük alatt. Ha mégis megteszik, akkor jobb, ha a vége fele teszik, hogy tanulmányi eredményeiket ez ne befolyásolja.
De tanácsos megházasodni még a lelkipásztori felavatás előtt, mert a lelkipásztori szolgálat olyan helyzeteket teremt, ahol minedenképp hasznosabb, ha a lelkipásztor már nős. De ez nem (volt) parancs, hanem csak tanács. Mégpedig egy jótanács.
Akinek nem inge, ne vegye magára. De akinek inge, az legyen szíves, kérem szépen, vegye magára!

Házassági kérdések, Román Unió Kongresszusa

Előbb a Jani kérdésére válaszolok.
"Ha a hivő fél egy idő utan baptista közösséghez szeretne csatlakozni, mint úrvacsorázó tag, milyen körülmények között lehetséges? A fenyités egy életre szól??"
Nehéz kérdés. Ugyanis minden tagfelvételre előbb megtérés szükséges, és a gyülekezet a felvételre jelentkezőnek megtérését vizsgálja meg, annak gyümölcsei alapján. Nos, mit tegyen egy volt hívő, aki felemás házasságot kötött, amiért őt, természetesen megfenyítették, - de egy idő után szeretne újra tag lenni? Miben állna az ő megtérése? Mondja azt, hogy megbánta hogy házasságot kötött azzal a fiúval/leánnyal? Mert ugyebár, ha máris megbánta, akkor újabb baj van!... Na, és ha csakugyan megbánta, akkor milyen gyümölcsöt kell teremjen a megtérése? Váljék el? Hát ezt már azért mégse tegye!
Véleményem szerint a házasság akkor is házasság, ha Isten akarata ellenére volt megkötve. Az fel nem bontható. Ha a házasságban élő felek közül valaki megtér, akkor megtérésének gyümölcsei megmutatkoznak viselkedésében: szereti az Urat és az Ő gyülekezetét, részt vesz az istentiszteleteken, olvassa a Bibliát és imádkozik, terhet vállal a missziómunkából, mellé áll az Úr ügyének, és jelleme mindinkább hasonlít Jézus Krisztushoz. Ilyen esetben a gyülekezet a megtérésének gyümölcseit látva, felveheti tagnak.
Azonban az is megtörténhet, hogy valakinek életében mindezek megvoltak még fiú/leány korában, és elítélendő házasságkötése után is megmaradtak. Vagyis, ő meg volt térve az előtt is, és megtért maradt az után is... Csak egy bűnt követett el: a Biblia tanítása ellenére kötött házasságot. A gyülekezet házasságkötése miatt fenyítéket alkalmaz. Miért? Azért, (1) hogy a vétkes fél magába szálljon, (2) hogy a gyülekezet jó hírneve megmaradjon, és (3) hogy a gyülekezet bizonyságtétele a kívülvalók felé hiteles maradjon. Azonban, a fenyített tag magatartása, megtért lelkülete arra késztetheti a gyülekezetet, hogy egy idő után visszavegye tagnak, akkor is, ha élettársa megtéretlen maradt.
Hogy mikor lehet ezt megtenni, a helyzettől és a gyülekezettől függ. Tudok olyan, akit 17 év múlva vettek visza tagnak, de olyat is, hogy csak 3 hónapra volt eltíltva az Úrvacsorától... Mindkettő eléggé szélsőséges eset. A megoldás valahol a kettő között van!
Mivel ma Kolozsváron a Vallásfelekezet Kongresszusán megszavazták az új alapszabályzatot, az lehetővé fogja tenni, hogy a Szövetség és a gyülekezetek ún. "belső rendszabályt" dolgozzanak ki. Ez eddig is működött, a gyülekezeti jegyzőkönyvekben megörökített határozatok révén. Ezután külön rendszabály rendelkezhet a részletekről is: felöltözhet-e a mennyasszony, abban az esetben, ha?... szolgálhat-e szószéken olyan ember, aki használ szeszes italt?... stb. Nos, egy (szövetségi) belső rendszabály kidolgozása szükséges lenne, hogy választ adjon a felmerülő kérdésekre... Ajánlom az új vezetőség figyelmébe!

Ma leadtam a "Próféták és profetizmus Dávid korában" című 95 oldalas referátumomat, Kolozsváron. Úgy két-három héttel ezelőtt Dr. Molnár János professzor urat megkértem, hogy írjon előszót a Homiletika könyvemhez. Az előszó még nincs meg, de jó néhány hibát már megtalált benne! Ilyen a tanárember: mindig hibát keres (és talál!) a mások munkájában!!! :)
Az Unió Kongresszusán megtörtént a választás. Így a Romániai Baptista Vallásfelekezet (Unió) elnöke Dr. Bunaciu Otniel (Bukarest-Ferentari), főtitkár Tuţac Ionel (Lugos-Harul), alelnökök: Negruţ Paul (Nagyvárad-Emanuel), Tinco Ilie (Baksabánya), Candreanu Viorel (Ipoteşti) és Kovács József (Magyar Szövetség főtitkára). Titkárhelyettes Rusu Timotei (Déva). Az alkalmazott választási rendszer hiányosságához tartozik, hogy akik a jelölt helyen nem lettek megválasztva, azok máshová nem lehettek jelölve: Mladin Onisim (Arad, elnökjelölt, volt főtitkár), Dobrin Gheorghe (Medgyes, főtitkárjelölt, volt alelnök), Iuga Viorel (Arad-Speranţa, alelnökjelölt, volt alelnök). Főképp a Iuga Viorel és Negruţ Paul közötti nagyon szoros szavazatmegoszlás volt kissé szembetűnő. Dehát, jól van ez így. Nem is lett volna szép, ha a volt elnököt nem választják be az elnökségbe (Comitetul Executiv)...
Egy nagyobb méretű változás történt tehát a romániai baptistáknál, úgy az Alapszabály, mint a válaszatások miatt. Várjuk, hogy meglássuk, miben fog ez megnyilvánulni a gyakorlatban.

Csütörtök, mennybemenetel napja

Ma újra a Dávid idejében szolgáló prófétákon dolgoztam. Este a Fil 2:5-11 alapján prédikáltam. Csak holnap megyek Kolozsvárra, az Unió (és a Vallásfelekezet) választó kongresszusára.
Nem szoktam névtelen levelekre és telefonhívásokra válaszolni, de most legyen egy kivétel.
A feltett két kérdés közül az egyik arról szól, hogy "az ifjú pár azért nem volt méltó a gyülekezetben házasságot kötni, mert nem a Baptista közösséghez tartoznak mind a ketten, vagy pedig az Ő hitvallásuk akadálya ennek?"
Kissé zavaros a megfogalmazás, ugyanis ha valakinek más a hitvallása, emiatt nyilván baptista közösséghez sem tartozhat. Dehát, természetesen, nemcsak a hitvallás miatt zárnak ki valakit vagy maradnak kívül némelyek a baptista gyülekezetből. Két másik szempont létezik: az erkölcsi élet és a kapcsolatok terén. Vagyis, ha valaki bűnben él és ha valaki nincs békességben felebarátjával, akkor ezek miatt nem lehet egy baptista gyülekezet tagja, és nem részesülhet azokban a jogokban, amit a gyülekezeti tagság biztosít. E három dolog miatt nemcsak a baptista gyülekezeti tagság kérdőjeleződik meg, hanem az üdvösség (üdvbizonyosság) is. A hitelvekről (igazság), erkölcsi életről (szentség) és a kapcsolatokról (békesség) beszélek. Lásd: Zsid 12:14. A goroszlói pár esetében talán mindhárom dologban felmerülnek kérdések. Emiatt nem lehetett a házasságkötési szertartást kiszolgáltatni. A lelkipásztor és a gyülekezet nem szolgáltathat ki semmilyen szertartást, csak a Gyülekezet tagjainak.

A másik kérdés így hangzott: "Nincs-e nagyon megkötve Isten keze a sok feltétellel, mielőtt valaki szolgálatba állna, ha őt valóban Isten elhívta? És talán a nősülést is rá lehet bízni az Úrra."
Mi nem kötjük meg sem Isten kezét, sem az emberekét. Mindenki akkor áll be a lelki munkába és akkor nősül meg, amikor ezt jónak látja. Amit az előbbiekben leírtam, az nem törvény, hanem tanács. Akik pedig ezeket tanácsolják, azok mind házasemberek, akik már évek óta a lelki szolgálatban tevékenykednek. Megtörténhet, hogy ők csakugyan jobban tudják...
Meg vagyok győződve arról, hogy ha valakit elhívott az Úr a lelkipásztori szolgálatra, akkor azt elhívta az erre szükséges felkészülésre is. Úgy a lelkipásztori szolgálatnak, mint a tanítványságnak bibliai feltételei vannak. Ott van például, hogy "ne legyen új ember" (1Tim 3:6). Ezt sajnos nem lehet megvalósítani, csak időben. Valaki akkor nem "új" ember, ha már eltelt valamenyi idő, és nem nevezhető többé "új"-nak. Időt kell tehát biztosítani arra, hogy például egy 21 éves teológus még ne kerülhessen felavatásra, hiszen ő még sokféle szempontból "új" embernek számít. (A 3 éves egyetem az érettségi után nem ad többet, mint 21 év...) Hogyan is állna oda vezetőbizottságot és gyülekezeti közgyűlést vezeti megfelelő tekintéllyel, ha az őt körülvelő szolgatársak több évtizedes gyakorlattal rendelkeznek, míg az ő megtérése és elhívása még mindig igazolásra szorul... Ahhoz, hogy "megtudja egész Izrael Dántól Beérsebáig", hogy őt mire hívta el az Úr, ahhoz Isten igazolása kell, ami időbe kerül, és még egyébbe is! Persze, van aki mellett rövid idő alatt bizonyít az Úr, míg mások hosszú idő eltelte után is éretlenek maradnak. "Értékesebb egy hibás gyémánt, mint egy tökéletes kavics", mivel az utóbbit hiába is csíszolod! De a gyémánt csíszolása nem történik meg egyhamar, időbe kerül. Aki erről többet szeretne megtudni, azzal nem a blog sorain keresztül, hanem személyesen kell elbeszégessünk. Várom a jelentkezést!

Oktatási Bizottság

Először is, válaszolok az egyik megjegyzésre.
Goroszlón a szombati mennyegzőn NEM volt házasságkötés. Az ifjú párért nem imáskoztunk kézrátétellel, és tudomásom szerint nekik itthon csak polgári házasságkötésük volt. Különben is, nemcsak Goroszlón, hanem mindenütt, a baptista gyülekezetekben érvényben van, hogy felemás párokat nem adunk össze, és a gyülekezet nem adja áldását az ilyesmire...
Hát akkor mi volt Goroszlón?
Ott egy istentisztelet volt, amit a gyülekezet megengedett a vedégek számára. Ha a friss házasok itthon laknának, természetesen a leányt fenyített tagként tartanák nyilván a baptista gyülekezetben. De mivel már évek óta elment Magyarországra, így ő az "elmaradt" vagy "elköltözött" tagok sorát gyarapította. Mindenképp, a baptista gyülekezet ezután sem szolgáltat ki úrvacsorát, keresztséget, házassági szertartást, stb. csak a Szentírás tanítása szerint. De istentiszteletet mindenütt tart, ahol erre lehetőség van. Na, erről ennyit.
Tegnap reggel Nagyváradra utaztam bátyámmal, Borzási Gyulával, az Oktatási Bizottság gyűlésére. Tanácskozásunk egyik lényeges napirendi pontja a Teológiai oktatás meghosszabbítása volt. Mivel a bolognai rendszer bevezetése lerövödítette az egyetemi oktatást három évre, és a Master-t két évre, lényegében ez az öt év együttvéve felel meg annak a szintnek, amit a régi rendszerben alkalmaztunk. Tehát, a Teológia három évéhez (licenciátus) hozzá kell adni még kettőt (Master). Diákjaink ezután is csak a harmadik év befejezése után (vagyis az oklevél megszerzése után) hívhatók meg lelkipásztornak. Azonban erősen tanácsoljuk, hogy ha meghívták is, és el is fogadta a meghívást, a Master első évének befejezése előtt ne legyen senki felavatva. Vagyis, a próbaidő kissé meghosszabbodik.
Vegyünk egy példát. Ha egy diák befejezte a Teológiát júliusban, és augusztus elsején meghívást is kapott egy körzetbe, akkor három hónapja van a válaszadásra. Feltételezzük tehát, hogy november elsejére elküldte a választ. Ekkorra már nekifogott a Master első évének, mivel az egyetemi év októberben kezdődik. Ha a diák nőtlen (ami tanácsos!), akkor karácsonyra könnyen elfoglalhatja szolgálati helyét, és elkezdődhet a féléves próbaidő. Ez mindenképp Pünkösd után jár le. Ennek lejárta után a körzet gyülekezetei újra szavaznak, és ha az eredmány pozitív (több mint 75% igen szavazat szükséges), akkor tervezni lehet az avatást. Elvileg tehát megtörténhetne a lelkipásztorrá avatása már júniusban, de a gyakorlatban hasznos, ha egy-két hónappal később, az egyetemi év befejezése után kerül rá sor. Persze, a legjobb az, ha a Master teljes befejezése után kerül sor szolgálati helyének elfoglalására és avatására. És a nősülésére.

Az Oktatási Bizottság gyűléséről igyekeztem hazajönni, mégpedig úgy, hogy 19:00 órára Nyomáton legyek, ahol az első úrvacsorai szolgálatra került sor a bérelt (ima)házunkban. Tíz percet késtem, de nem jelentett gondot, mivel addig a termet rendezték be.
Szerdán csandesebb volt az élet. Az itthoni számítógépeket tettük rendbe Balogh Tomival, és a jövő évi Áhítat elmélkedéseit lektoráltam. Kelemen Sándor lelkipásztortársam hazaérkezett Angliából, és megkértem, hogy szolgáljon a Bibliaórán.