2011. január 21., péntek

Szentlélekkeresztség és beteljesedés Szentlélekkel

Szentlélekkeresztség és beteljesedés Szentlélekkel

„És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szentlélekkel!” – (Ef 5:18)

A különböző vallási mozgalmak hatására bizonytalanság alakult ki a Szentlélekkel kapcsolatos kérdésekben. Például, van, aki a Szentlélekkeresztséget egy második áldásként értelmezi, amit a nyelveken szólás hitelesítene, esetleg egy leeséses önkívület, vagy ehhez hasonló megtapasztalás... Az igét kevéssé ismerő emberek elbizonytalanodnak abban, hogy van-e bennük Szentlélek. Mások alacsonyabb rendű hívőknek tekintik azokat, akiknek nem volt rajongó megnyilvánulásokkal együtt járó ún. Szentlélek-élményük. A karizmatikus hatások miatt több gyülekezetben szakadás támadt, ahol újjászületett emberek kerültek szembe egymással. Az egységet munkáló és teremtő Szentlélek helyett versengések támadtak a gyülekezetben, mint Korinthusban (1Kor 1:11-13; 3:1-3).

Az egyik oka ennek az állapotnak az, hogy van, ahol a gyülekezet nem tükrözi azt az élő, erőteljes kapcsolatot, ami a Szentlélekkel teljes élet jegye. Az első szeretet elhagyása, a missziói tűz hiánya, az erőtlen bizonyságtételek, öröm nélküli istentiszteletek és az elhatalmasodó önelégültség egyre hangosabban kiált a Szentlélek-élmény után.

De hiányzik a Szentlélekről szóló alapos tanítás is! Felkészületlenül érték a gyülekezeteket a közösségi gyakorlattól és hitvallástól eltérő, új tanítások, mert irtóztak beszélni mindarról, ami a Szentlélek munkájával kapcsolatos. Pedig a Szentlélek-keresztségről szó van az Újszövetségben, és nem hagyhatjuk ki az igehirdetéseinkből!

Pünkösd előtt az emberek nem kaphatták a Szentlélek ajándékát automatikusan. Az Úr Jézus az élő víz folyamait a benne hívőknek ígérte. „Ezt pedig a Lélekről mondta, amelyet veendők voltak az őbenne hívők: mert még nem volt Szentlélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttetett meg.” (Jn 7:38-39) Még a tanítványokban sem lakozott a Szentlélek úgy, ahogyan azt Pünkösdkor átélték. Az Úr Jézus az „igazság ama Lelkét” ígérte nekik, „akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” (Jn 14:17) Vagyis, Velük volt, de Pünkösd után bennük maradt!

Először, figyeljük meg, hogy a megígért Szentlélek-keresztséget (Mt 3:11; Mk 1:7-8; Lk 3:16; Jn 1:33; ApCsel 1:4-5 és 11:15-17) a megvalósulás után sohasem mondja az ige Szentlélek-keresztségnek. Ehelyett, a következő kifejezéseket használja: megteltek Szentlélekkel (ApCsel 2:4. 9:17), kaptak, vettek Szentlelket (ApCsel 8:17; 10:47), leszállott rájuk a Szentlélek (ApCsel 10:44; 19:6), kitöltetett a Szentlélek (ApCsel 10:45), adta nekik a Szentlelket (ApCsel 15:8). Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek-keresztség ígérete pünkösdre, a Szentlélek kitöltetésének egyszeri, meg nem ismétlődő, üdvtörténeti eseményére vonatkozik. Amikor ez az ígéret megvalósult, Pünkösd után már nem Szentlélek-keresztségnek van nevezve, hanem a Szentlélek vételének, annak, amikor a Szentlélek lakozást vesz bennük.

Ha mégis használjuk a Szentlélek-keresztség kifejezést, azt csakis ebben az értelemben tehetjük: azt az eseményt jelöli, amikor valaki hite és megtérése folytán újjászületik, és a Szentlélek ajándékának részese lesz. Sehol nincs parancsolva, hogy keressük a Szentélek-keresztséget. A tanítványoknak az volt parancsolva, hogy „várják be az Atyának ígéretét” (ApCsel 1:4). Pünkösd volt az ő Szentlélek-keresztségük.

Ma pedig az érvényes, hogy minden igazi hívőben ott lakik a Szentlélek. Itt a Szentlélek teljes személyéről beszélünk, nemcsak egy kicsi részéről: nem kaphatsz kis-Szentlelket, míg mások nagy-Szentlelket vesznek! Te a Lélek tejességét nem fogadhatod be, mivel te csak ember vagy, de beteljesedhetsz Vele. Pünkösd után a Szentlélek-keresztség tehát bemerülés a Krisztus-testébe (1Kor 12:13). Ez pedig egyenlő az újjászületéssel (Jn 3:5), a Szentlélek vételével (ApCsel 11:15-16), a Szentlélek által való megpecsételéssel (Ef 1:13). A fiúság Lelke nélkül nem lehetünk Isten gyermekei, nem lehetünk az Úréi (Róm 8:9. 15).

Annak ellenére, hogy a Szentlélek kitöltésének egyes alkalmait (pünkösdkor - ApCsel 2:4, Kornélius házánál - ApCsel 10:45-46, és Efézusban - ApCsel 19:6) a nyelveken szólás jele kísérte, nem kell azt gondolnunk, hogy ennek mindig ilyen különleges jel-szerepe van. Pál apostol a nyelveken szólást a lelki ajándékok utolsó helyére sorolta (1Kor 12:10 és 28), és kimondja, hogy mindnyájan bemerültünk ugyan a Krisztus testébe, de nem mindnyájan szólunk nyelveken (1Kor 12:30). Nyilvánvaló tehát, hogy a nyelveken szólás nem ismertetőjele a Szentlélek-keresztségnek.

A beteljesedés Szentlélekkel azoknak szóló parancs, akiknek bizonyosságuk van újjászületésük felől és bűnbocsánatot kaptak Istentől. Ezekben a Szentlélek már bennük van, de az ige arra szólítja fel őket, hogy teljesedjenek be Szentlélekkel (Ef 5:18). Ugyanis, nem mindegy, hogy megszomorodva (Ef 4:30), visszavonulva lakozik bennünk a Szentlélek, vagy pedig irányító, mindent átható ereje hívő életünknek.

Akik valóban újjászülettek, azok átélhették az első szeretet idején a Szentlélekkel való beteljesedést. De szolgálatunk és küzdelmeink során szükség lehet új feltöltődésre. Ilyen ismétlődő beteljesedés történt Péternél (ApCsel 2:4; 4:8, 31) és Pálnál is (ApCsel 9:17; 13:9). István Szentlélekkel teljes ember volt (ApCsel 6:5), de nem bírta a Lélek teljességét, mivel a Szentlélek nagyobb, mint amennyit mi befogadhatunk. Egy palack az óceánban megtelhet az óceán vizével, azt kívül és belül teljesen birtokába veszi az óceán vize, de ő nem fogadhatja be a teljes óceánt, mivel egyszerűen nem férhet bele...

A Szentlélek-keresztség nem kiváltságos egyéneknek ígért ajándék, hanem Pünkösdkor beteljesedett ígéret, amikor betöltötte azt a mintegy 120 főnyi sokaságot, akik össze voltak gyűlve a felházban. Amikor a Szentélek-keresztséghez hasonló eseményről olvasunk, mindig egy csoport hívőről olvasunk, nem pedig egyénekről. Pünkösd megismétlődését nem kérhetjük, mert az egy egyszeri esemény volt, mint az Úr Jézus születése, vagy kereszthalála. De kérhetjük a beteljesedést Szentlélekkel! Ha életünket egy házhoz hasonlítjuk, amit betöltött a Szentlélek, akkor a beteljesedés azt jelenti, hogy minden szoba irányítása és ellenőrzése alatt van. Nem elzárhatsz el előle szekrényeket és fiókokat sem! Semmi sem marad ki az Ő hatása alól.

A Szentlélekkel való beteljesedés feltétele az őszinte vágy: az apostolok tíz napig türelmesen várták az ígéret megvalósulását. Lelki éhség, hiányérzet, elégedetlenség kell jellemezzen, a jelenlegi száraz, élettelen hívő élet miatt! Mély szomorúság és bűnbánat amiatt, hogy a szívünk nincs csordultig tele az Úr Jézus bizonyságtételével. Ugyanis, a Szentlélekkel való beteljesedés első követelménye a készség a bizonyságtételre, ahogyan ez az apostolokkal történt. Ennek folyamatossága, tartóssága pedig az Úr iránti állandó engedelmességünktől függ. A korinthusi érthetetlen nyelven való szólás - ami ellenkezője a jeruzsálemi érthető nyelven való szólásnak – egyáltalán nem jele a Szentlélekkel való beteljesedésnek! Az alázat, a lélekmentés égető vágya, a győzelem a kísértések felett, az őszinte bűnvallás és bűnrendezés Isten és emberek felé, a folytonos beteljesedés feltételei.

Nem az apostolok mondták magukról, hogy Szentlélekkel teljesek, hanem mások látták ezt meg rajtuk. A Szentlélek-keresztség egy befejezett esemény a hívő élet kezdetén, a Szentlélekkel való betelés szükség szerint megismétlődik.

„Vettél-e Szentlelket?” – ez mindig az első kérdés. Ha a válaszod pozitív, akkor halljad a következő parancsot: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Ef 5:18).

"Meg ne részegedjetek bortól" – ne engedd át hatásának magadat, "hanem engedd át magad a Szentlélek hatásának, teljesedj be Szentlélekkel"! (Ef 5:18)

2011. január 17., hétfő

Szolgálattevők (Regionális) Konferenciája

Regionális konferencia Szolgálattevőknek

Regionális konferenciát szervezünk a szolgálattevők számára, január 27-28-29-én, Szilágyperecsenben.

Minden este 5 órától kezdődnek majd az előadások. Az első előadás (vagy fórumbeszélgetés) után rövid kávészünet lesz, majd egy újabb előadás következik minden este, a szívvel-lélekkel végzett igehirdeséről (Preaching with Passion). Meghívott előadó: Gareth Crossley, Angliából. Gareth előadása tehát este 7 órától kezdődik, a kávészünet után. Előtte, 5 órától közelebbi előadótól hallhatunk majd tanítást, egyet magyarul, egyet románul (Dorin Hnatiuc - Emanuel Egyetem), szombaton pedig fórumbeszélgetés lesz.

Úgy gondoltuk, könnyebb megoldani a konferenciát, ha csak délután/este lesznek az előadások, étkezések nélkül. Igaz, hogy így inkább csak azok vesznek részt, akik este haza tudnak menni, de legalább nem kell részvételi díjat fizetni... (Azonban a közös gyűjtésre számíthatunk minden este).

Ha valaki messzébbről érkezik, és szállást- illetve étkezést kér, azt is megtudjuk oldani. Kérem, hogy az ilyenek nálam jelentkezzenek.

Minden szolgálattevőt szeretettel várunk!

2011. január 13., csütörtök

Bibliaolvasó Vezérfonal - 2011. január

Bibliaolvasó Vezérfonal - 2011.

január 2-8
Imaáhítat: Köszönjük meg, hogy 2011-ben is újat kezd velünk az Úr! – Ézs 43:18-21
Bibliaóra:
A szövetséggel járó kötelezettségek - 5Móz 4:1-24. (Aranymondás: 5Móz 4:23)
Reggel:
2. V Kol 1:1-8 - Hálaadás a testvérekért

3. H Kol 4:15 - A Nimfa házánál levő gyülekezet
4. K Róm 10:1 - Könyörgök, hogy üdvözüljenek
5. Sze 1Pt 1:22 - Egymást szeressétek!
6. Cs Filem 1:7 - A szentek szíve felüdült általad
7. P Jak 5:16 - Imádkozzatok egymásért!
8. Szo Ef 1:16 - Szüntelenül hálát adok értetek
Este:
2. V Fil 3:17-4:1 - A mennyei polgárok élete

3. H Ef 2:19 - Háza népe Istennek
4. K 1Jn 3:1-2 - Hasonlóvá leszünk hozzá
5. Sze Lk 14:26 - Szükséges elszakadás
6. Cs Gal 3:26-29 - Isten fiai vagytok
7. P 2Kor 2:12-17 - „Krisztus jó illata vagyunk”
8. Szo 1Kor 6:12-20 - „Dicsőítsétek testetekben és lelketekben”

január 9-15
Imaáhítat:
Könyörögjünk szórványgyülekezeteinkért! – Mt 18:19-20
Bibliaóra: Teljesítsük az Úr parancsait! – 5Móz 5:1-22. 6:4-9 (Aranymondás: 5Móz 6:4-5)
Reggel:
9. V Kol 1:9-12 - Könyörgés a gyülekezet növekedéséért

10. H Tit 1:5 - Hozd rendbe az elintézetlen ügyeket
11. K Róm 7:6 - Lélek szerint szolgálunk
12. Sze Ef 5:15-16 - Jól vigyázzatok, hogyan éltek
13. Cs 2Pt 3:18 - Növekedjetek a kegyelemben
14. P Neh 1:4 - Böjt és imádság a testvérekért
15. Szo Zsid 5:12 - Már tanítóknak kellene lennetek
Este:
9. V Zsid 11:4, 1Móz 4:1-10 - Az hittel áldozó Ábel

10. H 1Krón 29:10-19 - Azt adjuk neked, amit kezedből kaptunk
11. K 1Pt 2:20-25 - Bűneinket maga vitte fel a fára
12. Sze 2Kor 12:15 - Szívesen hozott áldozat
13. Cs Mt 12:1-8 - Irgalmasságot akarok, nem áldozatot
14. P Zsolt 116:12-19 - Hálaáldozatot mutatok be
15. Szo Mal 3:1-6 - Az igaz áldozat reménye

január 16-22
Imaáhítat:
Imádkozzunk Isten népének egységéért! – Jn 17:19-23
Bibliaóra: Elhívás a tanúságtételre – 5Móz 6:10-25 (Aranymondás: 5Móz 6:25)
Reggel:
16. V Kol 1:24- 2:3 - Pál szolgálata és szenvedése Krisztusért

17. H Gal 6:17 - Jézus bélyegeit hordozom a testemen
18. K 1Thessz 2:14 - Ugyanazokat szenvedtétek
19. Sze Ef 3:8 - Minden szent között a legkisebb
20. Cs 2Kor 2:4 - Gyötrődés és szorongás a gyülekezetért
21. P Róm 1:15 - Kész vagyok az evangéliumot hirdetni
22. Szo 2Kor 11:24-25 - Ötször kaptam negyven botütést
Este:
16. V Zsid 11:5-6, 1Móz 5:24 - Az Isten közelében élő Énók

17. H 1Móz 39:20-23 - Eredményessé tette az Úr
18. K 5Móz 4:1-8 - A hozzánk közel levő Isten
19. Sze Zsolt 85:8-13 - Közel van a szabadulás az istenfélőkhöz
20. Cs Ézs 29:13-16 - Hamis közeledés Istenhez
21. P Mt 11:7-14 - Nem született nagyobb nála
22. Szo Ef 3:1-13 - Minden szent között a legkisebb

január 23-29
Imaáhítat:
Imádkozzunk a gyülekezetplántálásokért ! – ApCsel 8:1-4
Bibliaóra: Elhívás a szentségre – 5Móz 7:6-11 (Aranymondás: 5Móz 10:12)
Reggel:
23. V Kol 2:4-15 - A Krisztusba vetett hit szilárdsága

24. H Ef 5:8 - Mint a világosság gyermekei
25. K Jer 14:14 - Hazugságot prófétálnak
26. Sze 1Thessz 2:17-20 - Testben távol, lélekben közel
27. Cs 2Thessz 2:3 - A rászedés sokféle lehetősége
28. P 2Kor 1:20 - Minden ígéret benne lett teljessé
29. Szo Róm 6:11 - Eltemetve és feltámadva Krisztussal
Este:
23. V Zsid 11:7, 1Móz 6:13-14 - Az figyelmeztetést komolyan vevő Noé
24. H 1Móz 19:12-26 - Akik nem vették komolyan a figyelmeztetést
25. K Zof 2:1-3 - Szedd össze magad és szállj magadba
26. Sze Jer 26:1-6 - Talán hallgatnak rá
27. Cs Fil 2:1-4 - A figyelmeztetés célja
28. P Mk 8:15 - Jézus figyelmeztetése
29. Szo 2Jn 1:7-11 - Vigyázzatok magatokra

január 30-február 5
Imaáhítat:
Könyörögjünk a munkahelyi példamutatásért! – Mt 5:13-16
Bibliaóra: Emlékezzünk vissza! – 5Móz 8:1-20 (Aranymondás: 5Móz 8:19)
Reggel:
30. V Kol 2:16-23 - Kegyesség és álkegyesség

31. H Róm 14:7-8 - Közülünk senki sem él önmagának
1. K Jer 7:4 Ne bízzatok hazug szavakban
2. Sze Lk 5:36 - Régi ruha, új folt
3. Cs Ézs 1:13 - Ne hozzatok többé hazug áldozatot
4. P Gal 5:9 - Egy kevés kovász...
5. Szo Ézs 58:6 - A böjt, ami Istennek tetszik
Este:
30. V Zsid 11:8-16, 1Móz 12:1-4 - Abrám elhívása

31. H Ézs 13:1-4 - Elhívott vitézek
1. K 1Kor 1:26-31 - Kiket hívott el Isten?
2. Sze Ef 4:1-3 - Az elhíváshoz méltó élet
3. Cs Róm 11:25-32 - Elhívása visszavonhatatlan
4. P 1Thessz 4:1-8 - Elhívás és tisztaság
5. Szo Mt 22:1-14 - Sokan vannak az elhívottak

február 6-11
MaBaViSz Vasárnap
Imaáhítat:
Könyörögjünk a magyar baptistákért! – ApCsel 1:6-8
Bibliaóra: Éljünk másként! – 5Móz 12:29-13:1 (Károli: 12:29-32) 14:1-2. 15:1-8. (Aranymondás: 3Móz 18:30)
Reggel:

6. V Kol 3:5-17 - Öldököljétek meg... öltözzétek fel...
7. H Mk 9:43-44 - Ha megbotránkoztat téged
8. K Róm 6:19 - Adjátok át tagjaitokat
9. Sze Gal 5:25 - A Lélek szerint
10. Cs Róm 13:14 - Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust
11. P Tit 3:8 - Jó cselekedetekben elöljárni
Este:
MaBaViSz Vasárnap

6. V Zsid 11:17-19, 1Móz 22:1-19 - Az engedelmes Ábrahám
7. H 3Móz 20:22-26 - Az engedelmesség szükséges a szentséghez
8. K 1Sám 15:10-23 - Többet ér az áldozatnál
9. Sze 1Kor 7:19 - Többet ér a külsőségeknél
10. Cs Mt 3:13-17 - Jézus az igazságnak engedelmeskedik
11. P 1Jn 5:1-3 - Az engedelmesség a szeretet jele

2011. január 8., szombat

A globális felmelegedés kérdése

A globális felmelegedés kérdése

2005-től kezdődően a hívők két csoportra oszlottak, ami az antropogén (ember által gerjesztett) globális felmelegedés [anthropogenic global warming] megítélését illeti. Az amerikai Déli Baptista Szövetség szakbizottságai tipikusan elutasították az antropogén globális felmelegedést és a katasztrofális éghajlatváltozás előrejelzéseit (Southern Baptist Declaration on the Environment and Climate Change - SBECI). Szerintük a globális felmelegedés mérsékelt, vagy éppen jótékony hatású lehet a környezet egészére. Azzal is érveltek, hogy nem valószínű, hogy a széndioxid kibocsátás csökkentése lényeges hatással lenne a globális felmelegedésre. Nem kérdőjelezték meg a felmelegedés tényét, de megkérdőjelezték azt, hogy ezt az emberi tevékenység okozza (pontosabban, az emberi tevékenység által termelt széndioxid). Az említett szakbizottságok a globális felmelegedés hatásának csökkentését inkább a gazdaság fejlesztésében és a szegények segítésében látták lehetségesnek, és felkérték a kormányokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket arra nézve, hogy a fejlődő országokban élők is tiszta ivóvízhez és elektromos áramhoz juthassanak; oktatói programokban, segélyekben és megelőző kezelésben (vakcinákban) részesüljenek, visszaszorítva a maláriát.

A másik oldalon az Evangéliumi Környezeti Hálózat (Evangelical Environmental Network - EEN), Evangéliumi Klíma-Kezdeményezés osztálya (Evangelical Climate Initiative) erősen állítja, hogy igenis a globális felmelegedésnek antropogén okai vannak, és megfékezése érdekében cselekvésre szólított fel. Az előbbi oldalon 22 prominens evangéliumi vezető (közöttük Chuck Colson, James Dobson, John Hagee, D. James Kennedy, és Richard Land) tagadta az antropogén globális felmelegedést, a másik oldalon más evangéliumi vezetők, 86-an, (közöttük Leith Anderson, David Dockery, Timothy George, Duane Litfin, Ron Sider, és Rick Warren) aláírta az EEN által kiadott nyilatkozatot a következő évben, ami kijelentette, hogy (1) az antropogén globális felmelegedés valóságos dolog; (2) ennek következménye nagyméretű lesz, és a szegényeket fogja sújtani a legjobban; (3) a keresztyén erkölcsi meggyőződés arra kötelez, hogy tegyünk valamit ennek megfékezésére; és (4) ezt sürgősen kell tenni.

Az antropogén globális felmelegedés létezése és okai felett való megkülönbözés ellenére, általános konszenzus van a hívők között ennek teológiai megközelítését illetően. Legtöbb evangéliumi nyilatkozat arra hivatkozik, hogy a világot Isten teremtette, és épp ezért, annak tulajdonosa maga Isten. Minden hívő elismeri, hogy Isten az emberiséget felelősséggel és sáfársággal/uralkodással bízta meg a Föld felett. Mivel ennek a feladatnak a teljesítését is megrontotta a bűn, ez negatív hatással lett a környezetre. Az ember károsíthatja a környezetét, de képes azt jótékony módon is kezelni. Szinte kivétel nélkül, mindenki elismeri a hívők felelősségét a szegények felé, ami egy fontos tényező a környezet-politika kialakításában.

A motiváló erő a különböző nyilatkozatokban az, hogy az ember hogyan kezeli az Isten által teremtett világot. Egy másik motiváció apologetikai (hitvédelmi) eredetű: hogyan lehetünk pozitív hatással a nem-hívőkre, hívő állásfoglalásunkkal. Az evangéliumi bizonyságtétel lényege a megváltásról szól: az egyedül hit által és egyedül kegyelemből való üdvösség Jézus Krisztusban. Annak keresése, hogy az emberek megtérjenek, sine qua non (nélkülözhetetlen feltétele) a hívő életnek. Mivel az evangélizálás ennyire elsődleges a misszióban, ez óvatossá tette az evangéliumi hívőket, ami a szociális szolgálatot illeti. A hívők a szociális szolgálatot alárendelték az evangélizációnak, és csupán eszköznek tekintették arra nézve, hogy a hallgatókat megnyerjék, nem pedig célnak. Jak 2:14-16 szerint, a hitnek akkor van gyakorlati értéke, ha kezeli a reális fizikai szükségeket is.

Míg a szegényekről való gondoskodás dicséretes dolog, a hívők szerint ez össze van kötve az evangélium előmenetelével. (Ez különbözteti meg az egyházi segélyszervezeteket az állami segélyszervezetektől.) A kettő összetartozása megmagyarázza, miért ragaszkodnak a hívők ahhoz, hogy a környezetről való gondoskodás kérdésében ők a szegényekről való gondoskodást helyezzék előtérbe. Úgy a környezetváltozás, mint a széndioxid-kibocsátás csökkentése a szegényeket (szegényebb országokat) sújtja a legjobban.

A globális felmelegedésre adott válasz tehát a globális szegényeket sújtja legtöbbször. A fejlődő világ tartalékai korlátozottak. 20%-al csökkenteni a széndioxid kibocsátást 2050-ig, nagyon sokba kerül. Akik a globális felmelegedés társadalmi politikáját támogatják, azok a szegény országok szegényeit még nehezebb helyzetbe sodorják: ha ezek az országok lehetőségeik nagy részét ennek a problémának megoldására kell fordítsák, akkor egyéb, sokkal fontosabb problémákkal nem tudnak foglalkozni. Nem beszélve arról, hogy ez az elszegényedés megnehezíti az evangélium hirdetését is.

Persze, a széndioxid csökkentés áldozatba kerül a gazdagnak is, de a gazdagok könnyebben átvészelik, mivel csupán életstílusuk adaptálásáról van szó. A szegények nem engedhetik meg maguknak, hogy kevés széndioxid kibocsátású forrásból állítsanak elő elektromos áramot, amíg van könnyen beszerezhető széntartalékuk. Ez számukra egyáltalán nem választás kérdése. Ha azt követelik tőlük, hogy széndioxid-semleges erőműveik legyenek, akkor egyáltalán nem lesz elektromos áramuk. És nemcsak az elektromos áramról van szó, hanem egy sor hasonló, alapvető (és környezetszennyező) életszükségletről, amelyek hiánya betegségekhez, alultápláltsághoz és korai halálhoz vezet. Választani kell.

A nyugati hívők (i.e. gazdag hívők) részéről azt kérni a szegény országoktól, hogy áldozzák fel technológiájukat, ami törékeny életszínvonaluk felszínen tartását biztosítja, csak azért, hogy spekulatív és bizonytalan eredményt érjenek el a globális felmelegedés kérdésében, egyszerűen orcátlanságnak tűnik. Ha pedig a hívők is felzárkóznak ehhez a követeléshez, csak azt érik el, hogy a még szegényebbé vált szegények süketebbek lesznek arra az örömhírre, amit hirdetni szeretnének számukra. Ha a bibliai sorrendet és az értékrendet veszi alapul, ez nem lehet célja egyetlen hívőnek sem.

Az antropogén globális felmelegedés egy fikció. A környezetünk megbecsülése, védése azonban mindenkori keresztyén kötelesség, amit úgy kell végezni, hogy közben a szegényeknek ne ártsunk, hanem megsegítsük őket.

Megjegyzéseket egyelőre csak levélben: iborzasi kukac gmail pont com

2011. január 1., szombat

Közösség vagy elkülönülés

Mind az elkülönülés, mind a közösségvállalás esetében a helyes hitelv (a Biblia tanítása - ortodoxia) és a helyes gyakorlat (a bibliai tanítás alkalmazása - ortopraxis) szabja a mércét.

Zavar keletkezik, ha ez a kettő nincs összhangban egymással. Van, amikor a hitelvekkel, a hitvallással nincs semmi baj, de baj van a gyakorlattal: amit hisznek, az nincs alkalmazva a mindennapi életben. Ezek azok, akik nem élnek hitvallásuk szerint. Ezekkel akkor sem gyakorolhatunk közösséget, ha éppen baptistákról lenne szó. Van, amikor az életgyakorlattal nincs hiba, de baj van a hitelvekkel. De hogyan vállalhatnánk lelki közösséget azokkal, akiknek a hitük hamis?

Ha vannak megtért és újjászületett gyermekei Istennek a lelkileg halott gyülekezetekben/egyházakban, akkor olyanokról beszélünk, akik testileg még ott vannak, de lelkileg már onnan kijöttek. Ezekkel bizonyos fokú lelki közösséget gyakorolhatunk: nem szervezett, egyházi vonalon, hanem egyéni vagy kisebb csoportok szintjén. Azért mondom, hogy korlátolt, csak „bizonyos fokú” a lelki közösség, mert toleranciát kell alkalmazni (nem megalkuvást!), főképp, ha megtért testvéreink nem hajlandók elhatárolni magukat egyházuk világi irányvonalától (hitelvek) és megtéretlen tagjaitól (gyakorlat). Ha ők olyanokkal is közösséget vállalnak, akik nem az Úréi, akkor az korlátozza az Úr népével való közösséget, vagy épp lehetetlenné teszi azt.

A valódi istentisztelet a hívők közösségvállalását jelenti az Úr jelenlétében. A közösség gyakorlása azokkal, akik nem a Krisztuséi, nem tartalmazhatja az Úrvacsorával való együttélést, mivel ahhoz előbb bemerítésre van szükség. Az Úrvacsora és a hitvalló keresztség azoknak való, akik megtértek és Krisztus gyülekezetéhez csatlakoztak. Korábban írtam, hogy ha egy gyermek nem vehet Úrvacsorát, mert még kicsi, képtelen megrágni a kenyeret és megemészteni a bort, akkor keresztségben sem részesülhet. Nem ezért, mert nincs elégséges hite, hanem azért, mert egyáltalán nincs még hite. Ha hozzájárulása nélkül mégis kiszolgálják neki a keresztséget (vagy az Úrvacsorát), akkor az érvénytelen. Esetleg káros. Ugyanígy, ha egy felnőtt, aki megtért és tudja, hogy mit jelent a hitvalló keresztség, de nem vállalja azt, nem részesülhet az Úrvacsorából sem. Ez a kettő ennyire összetartozik.

Közösséget gyakorolni az Úr népével többet jelent, mint megélni a lelki közösséget egy helyi baptista gyülekezetben. Az Úr népének összetartozása már itt a földön is igaz, nemcsak a mennyben lesz az. Ezért az egységért könyörgött az Úr Jézus halála előtt, hogy az övéi egyek legyenek (Jn 17,11. 21.), és ez így is van. Ezt az egységet nem „megvalósítani”, „kimunkálni”, vagy „véghezvinni” kell, hanem felismerni és vállalni. Ezt az egységet Krisztus váltságmunkája már megvalósította, amikor kereszthalála által megváltott és eltörölte bűneinket.

Akik Krisztushoz tartoznak és újjászülettek, (és ennek látható jelei vannak), azokkal nem nehéz élő, testvéri közösségben lenni. Egy a test, a Lélek, a reménység, a hit, az Úr, a bemerítés, az Atya (Ef 4:4-6), mindannyian egy Lélek által egy testté kereszteltettünk meg, és egy Lélekkel itattattunk meg (1Kor 12:13). Krisztus teste nincs részekre osztva (1Kor 1:13). Szeretetben elfogadjuk egymást, másodlagos különbségeink ellenére.

De ha nem tudunk megegyezni, akkor elválnak az útjaink. „Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ám 3:3).

Szomorú vagyok, amikor fölényes, pökhendi, szenzációhajhász „hívőkkel” találkozom. Ha a naponkénti kereszthordozás és önmegtagadás elmarad, ha hiányzik a Krisztus-központúság, és a szeretet, de burjánzik a személyes élmények és szubjektív tapasztalatok hangoztatása, ha a központi és lényeges dolgok helyébe másodlagos és személyes dolgok kerülnek, és szélsőséges rajongást eredményeznek, - ez a gyülekezetben megosztottságot eredményez. Lehet, hogy a szenzációs karizmák még ott vannak, de Jézus már nincs ott -, mi pedig többé nem vagyunk testvérek. A „teljes” evangélium helyét elfoglalta a „téves” evangélium. Hitelvi kérdéssé válik az elkülönülés. Nem az egység munkálása, hanem az elhatárolódás válik feladattá.

A krisztusi egység nem kér tőlünk megalkuvást. A igazi keresztyén egység a Lélek egysége (Ef 4,1-3), és Jézus Krisztusban való egység (Gal 3,28), amely csak igazságban lehetséges, (Jn 17,17-19. 2Jn 9-11). „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsa szerint, bűnösök útján meg nem áll, csúfolódók székébe nem ül.” (Zsolt 1,1) De „mily jó, és mily gyönyörűséges, mikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsolt 133,1)

Így tehát a közösségvállalás, de az elhatárolódás is bibliai követelmény, éppúgy, mint a gyülekezeti tagfelvétel és a gyülekezeti fegyelem. Ezeknek mindig megfelelő egyensúlyban kell maradniuk ahhoz, hogy a gyülekezet egészséges gyülekezet maradjon.

Hozzászólást csak levélben fogadok: iborzasi kukac gmail pont com
Ha tehetem, minden levélre válaszolni fogok.