PÉLDÁZATOK: Sípoló gyermekek... - Mt 11:16-30

Sípoló gyermekek, hitetlen városok és meghívás nyugalomra

Mt 11:16-30 (Lk 7:31-35)

n  A rész azzal kezdődik, hogy Keresztelő János a börtönből két tanítványát küldte Jézushoz azzal a kérdéssel, hogy „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Erre az Úr Jézus azzal válaszolt, hogy Benne beteljesedtek a próféciák. Tehát Ő az.

n  Keresztelő János életpéldája hitre, meggyőződésre, áldozatra, igazságszeretetre és az igazság bátor képviselésére tanít minket (2-15. v.).

n  Ahogyan Keresztelő Jánoshoz viszonyultak az emberek annak idején, ugyanúgy viszonyultak az Úr Jézushoz is, és úgy viszonyulnak ma is az evangélium igazságához.

n  Először Keresztelő Jánoshoz való viszonyulást találjuk itt, aztán az Úr Jézus munkájához való viszonyulást és az emiatti ítélethirdetést a megtéretlen városokra, míg végül egy kedves meghívást találunk az igazi nyugalomra.

I. Viszonyulások Keresztelő Jánoshoz – 16-19. v.

 ¹⁶ De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak,  ¹⁷ És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.  ¹⁸ Mert eljött János, aki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.  ¹⁹ Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, a nagyétű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcsesség az ő fiaitól.

n  Némelyek csak a különlegességet látták Jánosban – Mt 11:7-8. Mert hát János csakugyan különleges volt… Mint ahogyan a mai hívők is különlegesek. De nemcsak ennyiről van szó!

v  1Pt 2:9 – „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok”

v  1Pt 4:3-4 – „ami miatt csodálkoznak, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.”

n  Voltak, akik prófétának tartották Jánost (9-11. v. – „Mit látni mentetek ki? Prófétát-e?”), és voltak, akik elutasították Jánost és üzenetét – 16-18. v. Lk 7:30.

v  Ő volt a Messiás hírnöke (11:10), az Illés lelkével érkezett próféta (11:14. 17:9-13).

v  Lk 7:29-30 – „²⁹ Mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adtak az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével; ³⁰ A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megvetették ő magukra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.

v  Prédikálása miatt elfordultak tőle – Jn 5:35 – „Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.” Ugyanez megtörtént Jézussal is – 19. v. Jn 6:66. És ugyanez megtörténik bárkivel, aki kiáll az igazságért – 2Tim 4:3-5 – „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik…”

n  Milyen kell legyen a hozzáállásunk?

v  2Kor 12:15 – Krisztus jó illatja vagyunk.

v  Még akkor is, ha ellenségnek néznek – Gal 4:16.

n  „Igazoltaték a bölcsesség az ő fiaitól.”

v  Ez a nemzedék, de még a fiaik is ugyanígy cselekedtek.

v  Annak ellenére, hogy János élete összhangban volt üzenetével. A bölcsek megszívlelték János tanítását, a bolondok megvetették azt. Akik Jánost elutasították, azok az isteni bölcsességet utasították el. – 1Kor 1:21. 25. – „²¹ Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” 25 – „²⁵ Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”

n  Mint a piaci gyermekek játékában, nem lehetett őket kielégíteni. Sehogy sem volt jó nekik. Pedig Jézus és János között csak stílusbeli különbség volt: lakodalom- vagy siralom-játék. Nekik János túlságosan szent volt, Jézus meg nem volt eléggé szent: 19. v. – „Íme, a nagyétű (falánk) és részeges (borivó) ember” kifejezés az 5Móz 21:20-21-ből van.

n  János megtérésre hívása azt jelentette, hogy változtass az életeden, mint katona, vámszedő, stb. Jézus tanítása a boldogságról, haragról, paráznaságról, elválásról, esküről, ellenség szeretéséről ugyancsak azt mutatta, hogy mit jelent a megtérés. Lényegében mindketten ugyanazt hirdették: „ettől kezdve” kezdte Jézus prédikálni: Térjetek meg!…

II. Viszonyulások Jézus Krisztus munkájához– 20-24. v.

²⁰ Ekkor elkezdte szemükre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg: ²¹ Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.  ²² De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.  ²³ Te is Kapernaum, aki az égig fölmagasztaltatták, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna.  ²⁴ De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.

n  Az Úr Jézus munkáját némely városokban elutasították – Jn 10:37-39 – „Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nékem. Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya én bennem van, és én őbenne vagyok. Ismét meg akarták azért őt fogni; de kiment az ő kezükből.”

v  Pedig elégséges bizonyíték állott rendelkezésükre. „Mégsem hivének…” – Jn 12:37. „Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok” – ApCsel 2:22. Úgyhogy hitetlenségük menthetetlen.

n  Megtérésre lett volna szükség: 20. v. – „Ekkor elkezdte szemükre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg”

v  Elvetették prédikáló szolgálatát, tanító szolgálatát, gyógyító szolgálatát.

v  Tírusz és Szidón – Ez 26. – 28. Sodoma – 1Móz 19.

n  Korazin és Betsaida Tírusszal és Szidónnal van összehasonlítva, Kapernaum pedig Sodomával.

v  Korazinról ne sokat tudunk. Betsaida Filep, András és Péter városa volt, egy halászváros a Galileai tenger északi partján. Itt az Úr betegeket gyógyított (Mk 6:45-56), egy vakot (Mk 8:22-26), megelégített 5000 embert (Lk 9:10-17).

v  Kapernaumban Jézus otthon volt (Mk 4:13. Mk 2:1). Meggyógyította a százados szolgáját, a gutaütöttet (Mk 2:1-12), elhívta Lévit (Mk 2:13-17), és meggyógyította a királyi főember fiát (Jn 4:46-54). Okuk lett volna hinni Jézusban.

v  Tírusz Szidón és Sodoma gonosz városok voltak. Könnyebb dolguk amiatt lesz, hogy kevesebb kiváltságban volt részük.

n  A megtérés az életvitel megváltozását jelenti. Elfordulás a rossztól, cselekedve, ami jó: a megtérés gyümölcseit. (Lk 3:8-14). A megtéréshez méltó cselekedeteket – ApCsel 26:20 –  „Bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.”

III. A meghívás nyugalomra – 25-30. v.

²⁵ Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.  ²⁶ Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.  ²⁷ Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.

 ²⁸ Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.  ²⁹ Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.  ³⁰ Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

n  Az Úr Jézus bizonyságot tesz arról, hogy Isten megismerése csak kijelentés útján lehetséges: „a kisdedeknek megjelentetted”. Tény, hogy Isten a kicsiknek és alázatosoknak jelentette ki magát, míg a gőgösek továbbra is vakok maradtak – 25. v. – „elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől.” Lásd: Jn 9:39-41.

n  Az alázatosok megismerhetik Istent, mert kijelentést kapnak.

v  A szelídek és alázatosak nyugalmat nyernek.

v  Jézus tanítványai lesznek, az ő igáját hordozzák.

n  „Abban az időben szólván” – a meghívás a Korazin, Betsaida és Kapernaum hitetlenségéhez van kötve, és a megállapítás hálára ad okot: ”így volt kedves te előtted”. Mindez nem a véletlen műve.

n  A megszólítás kettős, a meghívás kettős, az ígéret kettős.

n  Azt nem választhatjuk, hogy nem szolgálunk senkinek, csupán azt, hogy kinek szolgálunk.

v  Egy legenda szerint a Jézus által készített jármok voltak a legjobbak egész Galileában.

v  Megterhelnek a mindennapi feladatok, aggódások, kérdések a házassággal, pénzzel, egészséggel, gyermekekkel, biztonsággal, öregedéssel kapcsolatban, nehéz választások, mások bírálata, egyedüllét és sokezer egyéb…

PÉLDÁZATOK: A bethsaidai vak csoda-példázata - Mk 8:22-38

A bethsaidai vak csoda-példázata

Mk 8:22-38

n  A példázatok sorában különleges helyet foglal el ez a példázat-csoda, amellyel az üzenetet közvetített.

v  A bethsaidai vak meggyógyításához hasonlít még a fügefa megátkozása is, mert az is értelmezhető példázatként.

n  „Emberek, mint járkáló fák…” – Valaki öt fát és öt embert kapcsolt össze – a bűnös Ádámot a fa alatt (1Móz 3:6-8), az őszinte Nátánaelt a fa alatt (Jn 1:45-51), a kereső Zákeust a fa alatt (Lk 19:1-10), a Megváltó Krisztust a fán (Gal 3:13. 5Móz 21:23), és a boldog keresztyént, mint egy fát (Zsolt 1:1-3).

I. A kétlépcsős gyógyítás – 22-26. v.

 ²² Azután Bethsaidába ment; és egy vakot vittek hozzá és kérték őt, hogy illesse azt.

 ²³ Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezette őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdezte őt, ha lát-e valamit?

 ²⁴ Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

 ²⁵ Azután kezeit ismét rávetette annak szemeire, és feltekintetett véle. És megépült, és látott messze és világosan mindent.

 ²⁶ És haza küldte, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

n  Volt, amikor egy szavával gyógyított - (Zsolt 107:20. Mt 8:8. 13), máskor úgy, hogy megérintették (Mt 9:20; 14:36), máskor Ő tette rájuk a kezét (Mk 6:5), vagy egyszerűen kijelentette, hogy meggyógyultak (Mk 7:29. Jn 4:50).

v  Ezek azonnal meggyógyultak. A süket és néma beszélt, a gutaütött lábra állt és hazavitte az ágyát, a leprások megtisztultak.

n  A betsaidai vak meggyógyítása különleges módon, két lépésben történik, nem úgy, mint a többi gyógyítás. Ez az egyetlen gyógyítása Jézusnak, amely nem azonnal történik.

n  A gyógyítás fokozatosságának jelentőségét a szövegkörnyezet adja meg: az, ami utána olvasható. Mi olvasható ez után?

v  Az, hogy a gyógyulás folyamatosan történt, azt is mutatja, hogy idő kell hozzá, hogy Jézust valóban felismerjék, hogy Ő kicsoda. „Megfogván a vaknak kezét, kivezette őt a falun kívül” – szükséges egy bensőséges kapcsolat Jézussal.

v  25. v. – „Megépült” – helyreállott, vagyis valamikor látott, de a látását helyre kellett állítani.

II. A lelkileg vakok – 27-28. v.

 ²⁷ És elment Jézus és az ő tanítványai Cézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdezte az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?  ²⁸ Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illyésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül.

n  Jézus Cézárea Filippibe ment, és ott kérdezte meg, hogy kinek mondják őt az emberek…

n  A válaszokból kitűnik, hogy azok az emberek vakok, és nem látják Jézust, hogy ki Ő.

n  Keresztelő János, Illyésnek, egy a próféták közül…

III. Péter korlátolt vallástétele – 29-33. v.

 ²⁹ És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.  ³⁰ És rájuk parancsolt, hogy senkinek se szóljanak felőle.  ³¹ És kezdte őket tanítani, hogy az ember fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.  ³² És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdte dorgálni.  ³³ És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfedte Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

n  Azonban Péter vallást tesz róla, hogy Ő Isten Fia. Vajon ez már a teljes látás Jézusról?

v  Nem. Ez sem több annál, mint amennyit a vak először látott, homályosan… Valami kevés a valóságból.

IV. A teljes látás – 34-38. v.

 ³⁴ A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

 ³⁵ Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.

 ³⁶ Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

 ³⁷ Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?

 ³⁸ Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

n  Miután viszont az Úr megjelenti nekik szenvedéseit, azt is tudomásukra hozza, hogy nekik is szenvedni kell, meg kell tagadniuk magukat. Ekkor látnak világosan mindent.

v  26. v. „Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.” Ne hallgass a betsaiadaiakra: csatlakozz azokhoz, akik látnak.

n  Krisztus követésének nehézsége: „ha valaki akar”(Nem az önmegtagadás, lemondás, kereszt a nehezebb). Neked kell akarnod!

n  Krisztus követésének feltétele: „tagadja meg magát” – add át az uralmat Jézusnak. Péter. Máté. Pál. Mózes. Ábrahám.

n  Krisztus követésének módja: „vegye fel az ő keresztjét” – amit Jézusért hordozol. 

PÉLDÁZATOK: A gonosz szőlőmunkások példázata - Mt 21:33-46

A gonoszszőlőmunkások  példázata

Mt 21:33-46

n  A baptisták által általánosan képviselt vallási toleranciát és törvény előtti egyenlő bánásmódot némelyek félreértették, úgy gondolva, hogy egyetlen vallásnak sincs kizárólagos joga az igazság birtoklására, és minden vallás egyenlő, egyik sem különbözik a másiktól…

n  Azok, akik azt hiszik, hogy minden vallás ugyanoda vezet, felteszik a kérdést, hogy miért mondják a keresztyének, hogy csak egy lehetőség van az üdvösségre, mégpedig Jézus Krisztus által? Épp ennyire szűk látókörű az Isten, hogy csak egy lehetőséget ad az embernek? Más szóval, Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

n  Közelítsük meg hipotetikus módon ezt a kérdést (L.C. Sproul után szabadon).

v  Feltételezzük, hogy van Isten, aki igaz és szent.

v  Feltételezzük, hogy Isten szabad akaratból embereket teremt, akiknek az élet ajándékát adja.

v  Feltételezzük, hogy az embereket ideális körülmények közé helyezi, hogy a teremtett világ dicsőségét szabadon élvezhessék.

v  De feltételezzük azt is, hogy Isten egy kicsi korlátot szab az embernek, azzal a fenyegetéssel, hogy ha azt átlép, akkor meghal. Joga van Istennek ilyen korlátot szabni, és a büntetést kilátásba helyezni, ha tekintélyét semmibe veszik?

v  Feltételezzük, hogy minden ok nélkül a hálátlan teremtmények engedetlenek lesznek Istennek. Abban a pillanatban, Isten hátat fordított nekik.

v  De ahelyett, hogy megölte volna őket, megváltotta őket. Tervet készített megváltatásukra.

v  Az első leszármazottak csak növelték az engedetlenséget és a Teremtőjük iránti ellenségességet. A gonoszság egyre nagyobb lett, és mindenki azt tette, amit jónak tartott (Bír 21:25). Mivel Isten továbbra is meg akarta váltani őket, egy népcsoportnak különleges ajándékokat adott, hogy általuk az egész világot megáldja.

v  Feltételezzük, hogy Isten megszabadította ezt a népet egy kegyetlen egyiptomi fáraó elnyomásából.

v  Feltételezzük, hogy ahogy megszabadultak, egyre inkább fellázadtak Istenük ellen és szabadítójuk ellen. Feltételezzük, hogy ők az Isten törvényét folytonosan áthágták.

v  Feltételezzük, hogy Isten még mindig meg akarta váltani őket, és különleges követeket, prófétákat küldött hozzájuk, azzal a kéréssel, hogy népe visszatérjen Istenéhez. Feltételezzük, hogy a nép megölte a prófétákat, és kigúnyolta üzenetüket. Ezt követően fából és kőből készült bálványszobrokat kezdtek imádni. Különböző vallásokat találtak ki, amelyek ellenkeznek Istenük igaz kijelentésével.

v  Feltételezzük, hogy mintegy a megváltás utolsó cselekedeteként Isten az ő saját Fiát küldte el, hogy megváltsa a világot.

v  De feltételezzük, hogy Isten Fia is el lett utasítva, kigúnyolták, meggyötörték és meggyilkolták.

v  Feltételezzük, hogy Isten az Ő Fiának meggyilkolását úgy fogadta, mint helyettesítő büntetést a gyilkosok bűneiért. Így teljes amnesztiát hirdetett az embereknek, teljes bocsánatot, győzelmet a halál felett, örök életet.

n  Az egyetlen követelése Istennek csakis az, hogy megbecsüljék az Ő egyszülött Fiát.

n  Erre van aki, azt mondja: Ez nem becsületes! Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

n  A kérdés lényegében nem az, hogy miért van csak egy út az üdvösségre, hanem az, hogy miért van egyáltalán út az üdvösségre?!

n  A Mt 21:23-tól egy vita-szakasz kezdődik, amit a Templom megtisztítása vált ki (21:12-17), és a fügefa megátkozása (21:18-22). Azt kérdezik Jézustól: „Milyen hatalomnál fogva cselekszed ezeket? Ki adta néked a hatalmat?” Erre Jézus visszakérdezett: „Keresztelő János keresztsége mennyből volt vagy emberektől?” Mivel megtagadták a választ, Jézus sem válaszolt. Ezt követte három ítélet-példázat: a két fiú példázata (21:28-32), a gonosz szőlőmunkások példázata (21:33-46) és a menyegzői vacsora példázata (22:1-10, amelyhez hozzátartozik a menyegzői ruha példázata is – 11-14. v.).

n  A gonosz szőlőmunkások példázata megtalálható mindhárom szinoptikus evangéliumban (Mk 12:1-13. Lk 20:9-19. Még két példázat van ilyen, a négy föld és a mustármag példázata.)

n  Ez a példázat egy allegória, amelyben az embereket, dolgokat, történéseket jelképesen kell érteni.

n  A tulajdonos: Isten.

n  A szőlő: Izráel népe.

n  A szőlőmunkások: a vallásos vezetők.

n  A szolgák: a próféták.

n  A Fiú: Jézus.

n  Más szőlőmunkások: a gyülekezet.

n  Az allegóriát nem kell túlfeszíteni (értelmezni a kerítést, a prést, az őrtornyot).

I. A tulajdonos befektetése

³³ Más példázatot halljatok: Volt egy házigazda, aki szőlőt plántált, és azt gyepűvel körülvette, sajtót ásott le benne, és tornyot épített, és kiadta azt munkásoknak, és elutazott.

n  A példázat értelmében Isten szövetségre lépett Izráellel, vagyis szőlőt plántált. Elküldte prófétáit, akiket az izráeliták megöltek. (Lásd: 1Kir 19:10. 14. 2Krón 21:18-22. 36:15-16. ApCsel 7:51-53. Mt 23:29-39). Majd Isten elküldte az Ő Fiát, Jézust, akit a szőlőmunkások megöltek. Ezt követően Isten kihirdette az ítéletet Izráel vezetői felett. Ez Jeruzsálem pusztulását jelentette. És szövetségét a gyülekezetre bízta, akik meghozzák annak gyümölcsét.

n  A szőlő képe (33b) felismerhető volt Ézs 5:1-2 alapján: „Hadd énekeljek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztította kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!”

n  Ezért, a gazda „elvonszolta kerítését, hogy lelegeltessék, elrontotta kőfalát, hogy eltapodtassék; és parlaggá tette; nem metszetett és nem kapáltatott meg, tövis és gaz verte föl, és parancsolt a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!” (Ézs 5:5-6)

n  Az Úr Jézus példázatában nem a szőlő elpusztítása a büntetés, hanem annak átadása másoknak, „akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.” (41. v.)

n  A tulajdonos bizonyára gazdag: különleges gonddal szőlőt plántál, pedig csak 4 év után kezd majd el teremni. Megtehette volna, hogy nem épít kerítést, prést, tornyot, de ő mindent jól tesz. Nem kímél semmilyen költséget, befektetést szőlője iránt. Minden lehetőséget biztosít a gyümölcsözésre.

n  Isten mindent megtett Izráelért, hogy gyümölcsözzön: szövetség, törvény, ígéret földje, próféták.

II. A munkások gonoszsága

 ³⁴ Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.

 ³⁵ És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.

 ³⁶ Ismét küldött más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedtek.

n  A munkások valószínű, hogy úgy, művelték a szőlőt, hogy a termésből kötelesek lette volna a tulajdonosnak adni bizonyos részt.

n  A „gyümölcs ideje” (34. v.) elérkezett, néhány év elteltévek, Isten várta volna az eredményt.

n  Máté evangéliumában sok helyen olvasunk a gyümölcsről (3:8; 3:10; 7:17-18; 12:33; 13:23 és 21:19). A gyümölcs az életünk termése. De az életünk tulajdonosa Isten. Nem vagyunk a magunkéi.

III. A Fiú elutasítása

 ³⁷ Utoljára pedig elküldte azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

 ³⁸ De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.

 ³⁹ És megfogván őt, kivetették a szőlőn kívül és megölték.

n  A Fiú, mint az apa örököse, magát a tulajdonost képviselte. Az atya tekintélyével érkezett és ugyanolyan tiszteletnek kellett volna kapjon.

n  „Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette…” – Zsid 1:1-2.

n  Ezzel az Úr világosan kijelenti, hogy őt az Atya küldte, és a zsidó vezetők meg akarják ölni. A szőlőn kívülre való vetés megfelel Jézus halálának a Golgotán (Mt 27:33. Zsid 13:12)

IV. A munkások ítélete

⁴⁰ Mikor azért megjön a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?

 ⁴¹ Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.

n  A házigazda (33. v.) az szőlő urának van nevezve (40. v.).

n  A főpapok és vének maguk jelentik ki az ítéletet magukra: „Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.” – 41. v.

n  Megértik, hogy róluk mondta a példázatot – 45. v.

n  Az ítélet Jeruzsálem lerombolása, Kr. u. 70-ben.

n  Nincs ok a felfuvalkodásra, antiszemitizmusra, lelki gőgre. A gyülekezet tagjai ugyancsak felelősek a gyümölcsözésért. Izráel ítélete figyelmeztetés a pogányoknak. Róm 11:20-21 – „Hitetlenség miatt törettek ki (az ágak), te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.”

Befejezés: a szeglet feje

⁴² Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-e az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.

 ⁴³ Annak okáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.

 ⁴⁴ És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig az esik reá, szétmorzsolja azt.

 ⁴⁵ És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.

 ⁴⁶ És mikor meg akarták őt fogni, megfélemlettek a sokaságtól, mivelhogy úgy tartották őt mint prófétát.

n  Idézet ez Zsolt 118:22-23-ból.

n  Ef 2:20 szerint a szegletkő maga Jézus Krisztus.

n  A Fiú (bén) és kő (eben) szójátékot használhatta Jézus, arám nyelven.

n  A gyümölcs a megszentelődést jelenti.

n  A kő összezúzhat (Dán 2:34. 44-45). Nem marad kő kövön (Mt 24:2).

n  A főpapok (sadduceusok) és farizeusok egyesülnek Jézus elvesztésében.

n  Most még félnek a néptől, de nemsokára a néppel együtt ítélik halálra: „Feszítsd meg!” - (27:22-23).