A bolond gazdag - Lk 12:13-21

A bolond gazdag

Lk 12:13-21

n A kapzsiság gyilkos természetét Charles Swindoll úgy írta le, hogy képzelj egy hajótöröttet egy deszkán, a tenger közepén, akit rettenetes szomjúsága arra késztet, hogy igyon a tenger sós vizéből. De ettől még szomjasabb lesz, úgyhogy, még többet iszik belőle... Egyre többet fogyaszt a sós vízből, amíg, paradox módon, dehidratálódik és meghal!

n „Nem a vagyonnal való bővelkedésben van az embernek az ő élete.” Vagyis, nem ez a lényeg.

n Az 1800-as években volt egy híres birkózó Európában, aki „Yuszuf-nak, a rettenetes töröknek” hívtak. Négy éven át senki sem tudta legyőzni. 1898-ban Amerikába utazott, hogy megvívjon az akkori bajnokkal, amit „Fojtogató” Lewisnek/Lajosnak hívtak. Ez a Lewis jóval kisebb termetű volt, de már sokakat legyőzött, akik nálánál nagyobbak voltak. A titka az volt, hogy igyekezett ellenfele hátához kerülni, és karjával megragadta annak nyakát és elzárta az oxigént. Így hamarosan a padlóra került mindegyik, aki vele birkózott. Innen kapta a „fojtogató” nevet. Azonban, amikor Yuszuffal találkozott, akkor bajba került, mert Yuszufnak egyszerűen nem volt nyaka… A feje és a vállai között szinte semmi sem volt. Úgyhogy, Yuszufnak sikerült legyőznie az amerikai bajnokot. A rettenetes török követelte az 5000 dollárt, a győzelme árát.  Ez eléggé tekintélyes összeg volt abban az időben. Az aranyat széles bajnoki bőrövébe rejtette és hajóra szállt, hogy hazautazzon. Ám az Atlanti óceán közepén egy viharban süllyedni kezdett a hajó! Amikor Yuszuf a mentőcsónakba akart beszállni, beleesett a tengerbe és eltűnt. Soha nem látták többé! Mit gondoltok, mi történt vele? – Úgy van. Az arany megfojtotta. Ekkora gazdagságot még ő sem bírt kezelni. A mélybe rántotta és a vesztét okozta!

n Az Úr Jézushoz jött egy ember, arra kérve, hogy szóljon a testvérének, hogy ossza meg vele az örökséget. Nyílván, az nem akarta megosztani… És az Úr Jézus mit tett? Nem szólott neki! Nem próbálta meggyőzni! Ellenkezőleg, a kárvallottat próbálta meggyőzni arról, hogy elégedjen meg azzal, amije van.

n Örökség-harcok már akkor léteztek, és komoly nézeteltéréseket okoztak. Jegyezzük meg: az örökségekről szóló nézeteltérések mindig a kapzsiságról szólnak! „Én akarom a részemet, és akarom, most!” A kapzsiság (telhetetlenség) tisztátalanná tesz: Mk 7:21-23 „21 Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 22 Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: 23 Mindezek a gonoszságok belülről jönnek ki, és megfertőztetik az embert.”

v  Róm 1-ben Pál apostol azokról beszél, akik „nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák”, „29 A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszassággal; rakvák, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel.” (Róm 1:28-29)

v  Ef 5:3 – „3 Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység (nyerészkedés, kapzsiság) ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik.”

n A Kol 3:5 a kapzsiságot bálványimádásnak nevezi: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet (kapzsiságot), a mi bálványimádás.”

v  Pénzen nem vehetsz boldogságot.

v  Pénzen nem vásárolhatod meg szíved békességét sem.

v  Pénzen nem vehetsz belépőt Isten országába.

n A gazdagok hajlandóak kizárni Istent az életükből.

n Ezt az embert Jézus bolondnak nevezi. Miért? Mert kapzsi volt. Figyeljük meg, milyen hibákat követett el (részben Wilhelm Busch után):

I. Megfeledkezett Istenről - 17-19. v.

n Önmagával volt elfoglalva. Ötször mondja, hogy „én”.

v  Pedig Istentől kapta a javakat – Jak 1:17. 1Tim 6:6. De aki önmagára összpontosít, az nem látja Istent, akitől az adományokat kapta – 16. v.

n Aki önmagára összpontosít, az tervet készít a jövőre, de kihagyja Istent – v. 17-18.

v  „Hiába nektek…” – Zsolt 127

II. Megfeledkezett a másik emberről -

n Aki önmagára összpontosít, az csak a maga jólétét tartja szem előtt – 19. v.

n Egy gazdag embert szembesítettek azzal, hogy a gyülekezetnek nem adakozott. „A feljegyzések azt mutatják, hogy gazdagsága ellenére semmit sem adakozott az egyháznak!” Azt válaszolta: „Azt mutatják-e a feljegyzések, hogy vagy egy özvegy édesanyám, aki támogatás nélkül maradt, amikor a férje meghalt? Azt mutatják-e a feljegyzések, hogy van egy mozgássérült testvérem, aki nem tud dolgozni? Hát azt mutatják-e a feljegyzések, hogy egyik leánytestvérem özvegyen maradt kisgyermekekkel?” „nem, Uram, mi ezekről nem tudhatunk.” „Nos, ha ezeknek nem adok semmit, miért adakoznék az egyháznak?”

III. Megfeledkezett a lelkéről -

n Aki önmagára összpontosít, az szembekerül Isten tervével az életére nézve – 21. v.

n Összetévesztette a testét a lelkével.

v  Pedig, „mit használ az embernek…” (Mt 16:26)

IV. Megfeledkezett az örökkévalóságról – 19. v.

n Aki önmagára összpontosít, az a vagyonát rossz helyen tárolja – 20. v.

n Kincseket gyűjtött, de nem a mennyben.

n Nem készült fel az örökkévalóságra. Pedig bizonyosnak lenni mindennél fontosabb!

Befejezés:

n Mi okozza a kapzsiságot? Az aggodalmaskodás.

n Nézzétek meg a liliomokat… - Lk 12:27-28.

n Nézzétek meg a hollókat… - Lk 12:24

v  A megelégedettség nem a sokból származik! – Fil 4:12-13 – „2 Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. 13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”

v  Péld 30:7-9 – „7 Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék. 8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. 9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”

v  Jim Elliot: „Jobb odaadni másnak, amit úgysem tarthatsz meg, hogy megnyerhesd, amit nem veszíthetsz el!”

A tíz szűz példázata - Mt 25:1-13

A tíz szűz példázata

Mt 25:1-13

n  Az utolsó idők jelei

v  Antikrisztusok, Izráel, üldözés, katasztrófák, világmisszió.

v  Egy példázat mindig jelképes szemléltetése a realitásnak, ez esetben annak, ami történni fog.

n  Nem a menyasszony, hanem a vőlegény van a központban.

v   Jel 1:7 – „Íme, eljön a felhőkön…”

v  Jn 14:3 – „Elmegyek, hogy helyet készítsek…”

I. Hívőkről szóló példázat

n  Mindannyian szüzek voltak.

n  Mindannyian várták a vőlegényt.

n  Mindannyian elaludtak.

n  Mindegyiknek volt lámpása.

n  Mindannyian kimentek a vőlegény elébe.

v   De nem készültek fel mindannyian a vőlegény fogadására.

n  Vajon mit jelent az olaj? A Szentlélek jelenlétét?

v   Bármit jelentene is, egy bizonyos: „megvolt a kegyesség látszata…” – 2Tim 3:5.

v  A látszat csal!

n  Azért maradtak kívül, mert elmulasztottak tenni valamit. (Nem azért, mert elkövettek valamit.)

II. A személyes felelősség fontosságáról szóló példázat

n  A vőlegény megérkezett, épp akkor, amikor nem várták!

v   A jelek mutatják, hogy jönni fog. 1Thessz 4:16.

n  Az az olaj a lámpásban egy személyes dolog! Vagy van, vagy nincs.

v   A gazdag és Lázár történetében még Ábrahám sem segíthetett gazdag fiának...

v  Nem segíthetett Mózes, Jeremiás, Pál… Nem menthették meg népüket.

v  A megmenekülés ilyen személyes felelősség.

n  Készülj fel! Ne hagyd az utolsó órára!

v   Ahogyan nem hagyod az utolsó órára a felkészülést a vizsgádra, a betegséged kivizsgálását, a házasságra való felkészülést, ugyanúgy, a Jézussal való találkozást sem hagyhatod az utolsó órára. Készülj fel most!

III. Az Úr váratlan megjelenéséről szóló példázat

n  1Thessz 4:16 – „Mert maga az Úr riadóval…” 17. v. – „Elragadtatunk…”

n  2Pt 3:8 – „Nem késik az Úr az ígérettel…”

v   1000 év, mint egy nap, egy nap, mint 1000 év…

v  Idejében fog jönni! Lk 12:38- a II. vagy III. őrváltáskor.

n  A felkészülés nem halasztható az utolsó órára.

n  A kegyelemnek ideje van.

v   Lásd: a terméketlen fügefát, amelynek még adatott egy év…

v  „Bezáraték az ajtó…” (2Tim 4:21). 2Kor 6:2. Zsid 4:17.

Befejezés:

n  Az első században sokan úgy gondolták, hogy az üdvösség, az elragadtatás, az örök élet még az ő idejükben megvalósul, elkezdődik. Ez az elképzelés az Úr Jézus szavaira épült.

v  „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek”… „magamhoz veszlek titeket”. Ezt úgy értették, hogy nem fognak meghalni, hanem elragadtatnak.

n  Minden hívőnek így kell gondolkozni! Még akkor is, ha az Úr eljövetele még jóval távol van.

v   Ti is azért legyetek készen!

A királyi menyegző - Mt 22:1-14

A királyi menyegző

Mt 22:1-14

n  A hívő élet olyan, mint egy menyegző: tele van örömmel és áldással.

v   Jel 3:20.

I. Az elkészített vacsora – 1-2. v.

n  Isten szent népet készített magának. 2Móz 19:6.

v   Izráel kiváltságos helyet foglalt el Isten tervében.

n  Jézus első csodatétele egy menyegzőn történt.

v   Nem úgy, mint Mózes, aki a vizet vérré változtatta… Az Úr Jézus örömet hoz.

II. A meghívókkal kiküldött szolgák – 3-4. v.

n  A próféták ezek, mindenekelőtt.

v  Keresztelő Jánosig sokan tolmácsolták a meghívást (Mt 4:17), Pünkösdkor (ApCsel 2:38), István (ApCsel 7:58).

n  Az elutasítások miatt a lakomát Isten a pogányoknak ajánlotta fel: ApCsel 13:46.

III. A méltatlan hivatalosak és azok pótlása – 5-10. v.

n  Az aranyborjú

v  2Móz 32:7 – „⁷ Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Egyiptom földéből.”

n  A királykérés

v  1Sám 8:7 – „⁷ És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak néked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.”

n  Jeroboám bűne

v   1Kir 12:28-30 – „²⁸ Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből. ²⁹ És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba. ³⁰ És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.

n  A babiloni fogság előtt

v   Ézs 1. 2Krón 36.

n  A Messiás elutasítása

n  Általában jó dolgok cselekvésével mentegették magukat.

v  Gyakran a jó dolgok akadályai a legjobbnak. Zsid 12:2.

v  Nem valami nyomós ok miatt nem jöttek el a menyegzőre, hanem azért, mert „nem akartak elmenni”.

IV. A menyegző vendégei – a méltatlan vendég – 11-14. v.

n  Isten mindenkit hív. De kimaradnak mégis azok, akik önmagukat kizárják.

v  A pogányok felé való misszió benne volt Isten tervében. Ők azok, akik megtöltötték a menyegzői termet.

n  Ádámnak volt szégyenruhája. Dávidra ráadtak egy kényszerruhát. Jákób álruhában (képmutatással) lopta el az áldást. Isten viszont fehér ruhákat kínál – Jel 3.

v   A ruha felkínálása régi szokás volt Izráelben: 1Móz 45:22. Bír 14:12.

v  Isten előtt csak azzal a ruhával jelenhetünk meg, amit Ő adott nekünk! Jn 3:3. Jel 7:9. Ézs 61:10. Mint a tékozló fiú – Lk 15:22.

v  A ruhát nemcsak elfogadni kell, hanem fel is kell öltözni: „Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” Róm 13:14.

n  A király a meghívás előtt semmit sem kutatott a vendégeken, de a meghívás elfogadása után igenis, szemlét tart.

v   A készületlenül érkezett szolga sorsa ugyanaz, mint azoké, akik elutasították a meghívást.

v  A meghívás kötelez!

n  A király maga vizsgálja a vendégeket. A képmutatókat felfedezi. Komoly kérdést tesz fel, de nincs rá felelet. Vár rá az ítélet.

Befejezés:

n  A meghívottak és kihívottak között különbség van (hivatalosak – választottak).

v   A meghívás mindenkinek szól, de kevesen vannak, akik elfogadják, és felkészülten érkeznek Isten színe elé. 

A hadakozás és a békesség ideje - Préd 3:8b

A hadakozás és a békesség ideje

Préd 3:8b

„Ideje van hadakozásnak és ideje a békességnek.”

n A hívők harcra születtek. A harc szellemi téren folyik, de valóságos háborúról van szó. Timótheusnak például meg kell harcolnia „a hitnek szép harcát” (1Tim 6:12), és a munkának terhét kell hordozza, mint Jézus Krisztus jó vitéze/katonája (2Tim 2:3). Pál kijelentette önmagáról: „Ama nemes harcot megharcoltam” (2Tim 4:7).

n Amikor mi kijelentjük, hogy Istenhez tartozunk, ezzel hadat üzentünk az ördögnek. Persze, ahogyan a harcokat megharcoljuk, részesülünk a békesség áldásában is. De míg az életünk tart, ideje van a hadakozásnak és ideje van a békességnek. A hívő élet az egész Bibliában, de főképp az Újszövetségben, hadakozáshoz van hasonlítva.

n Az igazi béke nemcsak életünk harcának végén van, amikor kiírják, hogy „béke poraira”. Már most igazi békénk lehet. A harc közepette is ideje van a békességnek.

I. Meghívás hadakozásra

n A harcok ideje az ellenőrzés alól kiszabadult indulatokból erednek, mondja Jakab apostol: „¹ Honnét vannak a háborúk és harcok közöttetek? Nem onnan-e a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek?” (Jak 4:1), a sértések kijavítása miatt (1Móz 14:14 – „¹⁴ Amint meghallotta Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverezte házában nevekedett háromszáz tizennyolc próbált legényét és üldözve nyomult Dánig.”), vagy jogos önvédelem esetén (2Sám 10:3-6) [Charles Bridges]. Az Úr tettei között ott van az is, hogy „Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.” (Zsolt 46:9), „Szórd szét a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek.” (Zsolt 68:30). „¹⁴ Békességet ad határaidnak.” (Zsolt 147:14)

n Most csak a keresztyén harcáról fogunk szólni.

n Jel 12:9-11 – „⁹ És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. ¹⁰ És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala. Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. ¹¹ És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig.”

n Felfedezhetjük az ellenséget, tanulmányozva az Igében a neveit és a taktikáját.

n Négy nevet találunk itt az ellenségre: „a nagy sárkány” – mert pusztító. Péter „ordító oroszlán”-nak nevezi (1Pt 5:8).

v  Továbbá, a másik neve: „a régi kígyó” – mert bűvöletében tart. Alattomosan.

v  Ördög, „Diabolos” – a Szétdobáló, a Vádoló.

v  És „Sátán” – mert Ellenkező mindazzal, ami szent, igaz és jó.

n Lássuk az ő taktikáit is:

v  „elhiteti az egész föld kerekségét” (Jel 12:9)

v  Ő „a testvérek vádolója” (Jel 12:10)

n Elhitetés/félrevezetés és vádolás. Előbb félrevezetéssel lázadásra szólít, majd vádol, amíg személyiségét tönkreteszi.

v  Ez nem semlegesíti az ember felelősségét Isten előtt, de megmagyarázza a lázadás következményeit. Felfedezhetjük jelenlétét, erejét és céljait a világban.

n Nemcsak felfedezni tudjuk az ellenséget a Biblia alapján, hanem legyőzni is.

n „És ők legyőzték azt a Bárány véréért” (Jel 12:11). Az Úr Jézus halála tette lehetővé a győzelmet. Kol 2:15 – „¹⁵ Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.”

v  Zsid 2:14 – „¹⁴ Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt.”

v  Jézus az ő halálával semlegesítette a Sátán győzelmét azok felett, akik megváltásban részesültek.

v  Még itt van, harcol, de végső veresége már megpecsételődött.

n A győzelem az Ige által adatik. Az Igében erő van. Láthatjuk ezt az Úr megkísértetésekor – Mt 4:1-11. „Meg van írva…” Az Isten Beszéde a Lélek kardja – az egyetlen támadó fegyver. „Ef 6:17)

n A Krisztus Lelkével győzzük le az ördögöt. Krisztus is a Lélektől vitetett a pusztába.

n A VÉR, az IGE és a LÉLEK ereje adja a győzelmet.

v  Az anyahajót a fregattok, a tengeralattjárók és a repülőgépek védik. Egyébként ki van szolgáltatva az ellenségnek.

II. Meghívás békességre

n A békesség a Bibliában az egészséggel, jóléttel, biztonsággal kapcsolatos.

v  „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!” (Ézs 48:22) „Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ézs 57:21)

n Személyes békesség – Ef 2:14 – „Ő a mi békességünk”.

v  „Az én békességemet adom néktek” – Jn 14:27. Ilyet a világ nem adhat, de nem is veheti el.

v  A békesség Istentől van. Isten a békesség Istene (Zsid 13:20)

v  Nincs békesség addig, míg Istent nem hívják meg a tárgyaló asztalhoz.

n Békesség Istennel – Róm 5:1. Ezt nem rabolhatja el senki.

n Az Isten békessége – Fil 4:7, mely minden értelmet felülhalad. Ez egy belső lelkiállapot. A tenger felszíne háboroghat, de a mélyben béke van.

n Békességes élet, békességre igyekezés – Róm 12:18. Mt 5:9. Az egységet a gyülekezetben „a békességnek kötelékében” kell megtartani (Ef 4:3). Mily jó és gyönyörűséges, mikor (békességben) együtt lakoznak az atyafiak (Zsolt 133). Egy megosztott gyülekezet mindig az ellenség, az ördög munkája. Jézus egységért imádkozott (Jn 17:21).

n Imádkoznunk kell, hogy békességes életet éljünk – 1Tim 2:2-4.

v  A békesség evangéliumát kell hirdetnünk – Róm 10:15 – „Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek!”

n E világban hallani fogunk háborúkról és háborúk híreiről… (Mt 24:6). A Békesség Fejedelme viszont békét hoz. Diadalmat ad nekünk, naponta, és egykor végleg. – 1Kor 15:57.