Új élet Krisztusban - Róm 6:1-11

Új élet Krisztusban

Róm 6:1-11

n  Jegyzet.

n „Megmaradjunk-e a bűnben?” - Milyen bűnről beszél az apostol? Erről korábban beszélt (1:18): a törvényben való bizakodás hiábavalósága (2:17kk), és a kegyelemben való bizalom biztonsága (3:21-5:21). „Ahol a bűn megsokasodik, ott a kegyelem is bővelkedik.” (5:20)

n Ha a bűn ennyire komoly dolog, akkor nem mindegy, hogy kicsit vétkezünk, vagy sokat? Folytassuk a bűnt? – „Távol legyen!”

n A válasz a feltámadás-teológia, az Ádám-teológia és a szabadulás-teológia.

I. Meghalás és feltámadás Krisztussal (Feltámadás-teológia)

n Korábban halottak voltunk a bűnben (Ef 2:1), most meghaltunk a bűnnek. Miért élnél a sírboltban, ha feltámadtál?

n A Krisztus halálába kereszteltettünk bele. A keresztség jelent vízbemerítést, és azonosulást. Eis Christou Iesous, eis ton thanaton

n Egyesültünk Krisztussal, az ő halálával és feltámadásával, a keresztségben/bemerítésben. Így felszabadultunk a bűn hatalma alól.

v  „Tízszeres részem van nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsőbbségem van feletted.” (2Sám 19:43)

n A bűn kísért, vétkezhetünk, azért szól a felhívás: új életben járjunk! Ne folytassuk az életet a bűnben!

v  ⁵ Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. ⁶ Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: ⁷ Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.

n „A mi ó-emberünk ő vele megfeszíttetett”.

v  Miért élnél még a cellában, ha szabad lettél? „Ezenképpen, úgy számoljatok magatokkal (azt tartsátok magatokról), hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek…”

II. Ádám és Krisztus (Ádám-teológia)

n Új identitásunk van. Vele együtt meghaltunk és feltámadtunk – hogyan élhetnénk tovább a bűnben?

n Ezt főképp az Róm 5:12-21-ben fejti ki.

v  ¹² Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűnt, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek: ¹³ Mert a törvényig vala a bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. ¹⁴ Úgy de a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala. ¹⁵ De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. ¹⁶ És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. ¹⁷ Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővelkedésében részesültek. ¹⁸ Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. ¹⁹ Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. ²⁰ A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővelkedik: ²¹ Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.

n Ugyanígy tanít az apostol 1Kor 15:21-24-ben:

v  „²¹ Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. ²² Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. ²³ Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. ²⁴ Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.”

n A Róm 6:6-ban világos, hogy az „ó-ember” és a „bűnnek teste” mindkettő az Ádámmal való azonosságunkat jelenti, amelyben a bűn uralkodik. Ezt kell halába adni. A keresztségben jelképesen is halálba adjuk a régi embert és eltemetjük azt.

n „Ha valaki nem születik újjá, nem láthatja az Isten országát.” Hogyan történik az újjászületés? A 6:8 mondja el: ⁸ Hogyha pedig meghaltunk (aoristos) Krisztussal, hisszük, hogy élünk (futurum) is ő vele.

v  Jézus feltámadása különbözött a Jairus leányának feltámadásától, (Mk 5:21-24. 35-43), a naini ifjú feltámadásától (Lk 7:11-17), vagy a Lázárétól (Jn 11:1-44). Ők erre az életre támadtak fel, meghaltak újra, mert romlandó testük volt. Jézus teste megdicsőült test volt, de hordozta korábbi testének jellegzetességeit (Jn 20:27), reggelizhetett (Jn 21:9-14), és megtörhette a kenyeret (Lk 24:30). De átmehetett a zárt ajtón (Jn 20:19), és eltűnhetett szemük elől (Lk 24:31), felmehetett mennybe (Lk 24:51; ApCsel 1:6-11).

n Krisztus többé meg nem hal (9. v.), a halál rajta nem uralkodik.

III. Rabság és Szabadság (Szabadulás-teológia)

n Négy ige: Tudjátok, gondoljátok, szánjátok oda, engedelmeskedjetek.

v  „Tudjátok” – van, amit ismerni kell, hogy ahhoz szabhassuk magunkat.

v  „Gondoljátok” (logizesthe)… vagyis azt tartsátok magatokról, úgy számoljatok magatokkal.

v  „Szánjátok oda” – nem elég elszakadni régitől, oda kell szánnod magad az újnak.

v  „Engedelmeskedjetek” – ez mutatja azt, hogy megtörtént-e a meghalás a bűnnek, vagy még nem.

n A keresztség három jellegzetessége, hogy „hitvalló” keresztség, ezért „felnőtt” keresztség, amit „bemerítéssel” kell végezni, ahogyan maga a baptisma = keresztség, alámerítés szó is jelzi. 

A megigazulást kísérő áldások - Róm 5:1-11

A megigazulást kísérő áldások

Róm 5:1-11 (1)

n Az „annak okáért”, „mivel tehát” bevezetés azt jelzi, hogy az eddig elmondottak összegzése következik, amellyel az új igazságot mintegy következtetésként mutatja be (lásd: 8:1. 12:1).

I. Azonnali áldások: békesség, bebocsátás, reménység – 1-2. v.

¹ Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, ² Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.

n 5:1 „megigazultunk” – azt jelenti, hogy „amnesztiát kaptunk”, valaki más kifizette a büntetést –2Kor 5:21 – „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”

v  „hit által” - A hit az a kéz, ami elfogadja Isten ajándékát.

v  „békességünk van” – Kibékülve Istennel, békességben egymással. A „békesség” a személy teljes körű jólétét jelentette. Benne van az Istennel való jó kapcsolat, a harmonikus és rendezett kapcsolat önmagaddal, embertársaiddal és Istennel.

v  „Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” – Jézus a közvetítő, aki az Istennel való békességet megvalósította. A nekünk járó büntetést Jézus szenvedte el.

n 5:2 „kaptuk hitben a szabad utat” - egy múltbeli cselekmény: „bejárás”, „bebocsátás” a Király elé - prosagōge.

v  „ahhoz a kegyelemhez” – charis, meg nem érdemelt, feltétel nélküli, ki nem érdemelhető szeretet.

v  „amelyben vagyunk” – befejezett aktív kijelentés: „amelyben vagyunk, és folyamatosan lenni fogunk”.

v  „dicsekszünk” – A hívők nem magukkal dicsekszenek (vö. 3:27), hanem azzal, amit az Úr tett értük (vö. Jer. 9:22-23 [Károli: 9:23-24]). Úgy is fordíthatnánk, hogy „örvendezünk”.

v  „a reménységgel” – A reménység a hívő hitének beteljesülésével kapcsolatos: Krisztus eljövetele, a menny, az üdvösség, örök élet, a megváltás kiteljesedése.

v  „Isten dicsőségében” – „megdicsőülés”.

II. Folytonos áldások: a megpróbáltatás munkája – 3-5. v.

³ Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, ⁴ A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, ⁵ A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, a ki adatott nékünk.

n 5:3 „de nem csak ezzel, hanem a megpróbáltatásokkal is dicsekszünk” – Ha a világ gyűlölte Jézust, akkor az Ő követőit is gyűlölni fogja. (vö. Mt 10:22; 24:9; Jn 15:18-21).

v  „mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás” – thlipsis. Mit jelent ez? Pál szerint a gonoszt magába foglalja a bukott világ (Mt 13:21, Róm 5:3, 1Kor 7:28, 2Kor 7:4, Ef 3:13), a hitetlenek is okoznak gonoszságot (Róm 5:3; 8:35; 12:12. 2Kor 1:4. 8; 6:4; 7:4; 8:2. 13. Ef 3:13. Fil 4:14. 1Thessz 1:6. 2Thessz 1:4), és ott van a végidők gonoszsága (Mt 24:21. 29. Mk 13:19-24. 2Thessz 1:6-9.) János szerint a thlipsis az, amit a nem hívők tesznek a hívőkkel, és az orgē az, amit Isten tesz a nem hívőkkel. „E világban nyomorúságotok lesz” – Jn 16:33. ApCsel 14:22. 2Tim 3:12)

n 5:3-4 „állhatatosság” – „önkéntes”, „aktív”, „rendíthetetlen”, „kitartás”: türelem az emberekhez, és a körülményekben. A nyomorúságok nem lopják el az örömünket.

n 5:4 „kipróbált jellem” – tesztelt tisztaság és valódiság (mint az aranynál).

n 5:5 „mert a szívünkbe áradt az Isten szeretete” - „Isten irántunk való szeretete kiáradt, és folyamatosan árad”.

v  „a nekünk adatott Szentlélek által” - A keresztényeknek nem kell több a Szentlélekből: a Szentlélek vagy bennük lakozik, vagy nem vagyunk keresztények (vö. 8:9). Ez egy új korszak jele volt (vö. Jóel 3:1-2 [Károli: 2:28-29]), és az új szövetségé (vö. Jer. 31:31-34; Ez 36:22-32).

III. Állandó áldás: Krisztus érettünk meghalt – 5-8. v.

⁶ Mert Krisztus, mikor még erőtlenek voltunk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. ⁷ Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. ⁸ Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.

n 5:6 „mert amikor még erőtlenek voltunk” - Az emberiség bukott ádámi természetére utal: az emberek tehetetlenek a bűnnel szemben.

v  „a rendelt időben” – a római béke, a görög nyelv, a vallásilag vágyakozó, éhes világ…

n 5:6. 8. 10. „halt meg … istentelenekért” -  „Jézus olyan tartozást egyenlített ki, amivel nem is tartozott, és mi olyan tartozással vagyunk adósok, amit nem tudnánk kifizetni”

v  „az igaz emberért” - ahogy Nóé és Jób is igaz, feddhetetlen ember volt – de nem volt bűntelen. Napjaik vallási követelményeit követték.

n 5:8 „Isten azonban abban mutatta meg … szeretetét” - Isten szeretete nem szentimentális, hanem cselekedet orientált és állandó szeretet.

IV. Jövőbeni áldás: üdvösség – 9-11. v.

⁹ Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. ¹⁰ Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele. ¹¹ Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.

n 5:9 „még inkább” - Pál kedvenc kifejezése. Ha Isten annyira szerette a hívőket már akkor, amikor még bűnösök voltak, mennyivel inkább szereti őket most, amikor már a gyermekei.

v  „már most megigazított az Ő vére által” - Krisztus áldozati halálára, áldozatára való utalás.

v  „meg fog menteni minket” – ez a megdicsőülésre utal: „a haragtól” – ez egy eszkatologiai kifejezés. Borzalmas dolog egy haragvó Isten kezébe esni (Zsid. 10:31).

n 5:10 „ha” - „megbékített minket az Isten önmagával…miután megbékéltetettünk” – Isten lecserélte a bűneinket Jézus igazságára (vö. Ézs. 53:4-6). A békesség helyre lett állítva.

v  „Fia halála által” - Az üdvbizonyosság a Három-egy Isten jellemén alapszik, nem pedig az emberi teljesítményen! De az emberi teljesítmény a megtérés után az ingyen üdvösség bizonyítéka!

v  „üdvözíteni fog” – az üdvösség múlt, jelen és jövő időben érvényes. Itt a végső, teljes üdvösségünkről van szó, Jézus második eljövetelekor.

v  „élete által” – Jézus földi élete és halála, felmagasztalt élete a mi kibékéltetésünk alapja.

n 5:11 „Sőt ezen kívül még” „dicsekszünk azzal is” – (1) dicsekszünk, vagyis örvendezünk azzal a reménységgel (2. v.), (2) dicsekszünk/ örvendezünk a megpróbáltatásokkal is (3. v.), (3) dicsekszünk/ örvendezünk a megbékélés ajándékában (11. v.)

v  „részesültünk a megbékélés ajándékában” – a „megbékélés” a „megigazulás” szinonimája.

Befejezés: A Szentháromság munkája a megváltás: Isten szeret, Isten Fia meghalt (8. v.), a Szentlélek kitölti az Isten szeretetét (5. v.).

Megigazulás hit által - Róm 3:21-26

Megigazulás hit által

Róm 3:21-26

 ²¹ Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;

 ²² Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség,

 ²³ Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül,

 ²⁴ Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,

 ²⁵ Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatúl, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetet bűnöknek elnézése miatt,

 ²⁶ Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.

n Kálvin úgy vélte, hogy „valószínűleg nincs a Bibliában még egy olyan igerész, ami ennél mélyebben és alaposabban kifejtené Istennek Krisztusban való igazságát”.

n A megigazulásról szóló tanítás maga a keresztyénség lényege, maga az evangélium. Pál evangélium hirdetésének tehát ez a szíve-lelke.

n A kulcsszavak: „törvény”, „Isten igazsága”, és az „hinni”.

n Az „Isten igazsága” nem Isten jellemét jelenti, hanem azt a módot, amely által Isten megbocsátást ad a bűnös embereknek és elfogadja őt. Lásd: Róm 1:16-17. Ez a kijelentett mechanizmus a megfeszített Jézus Krisztusban való hit (vö. 22. 24. 26.)

n Az igazságosság dikaiosünē kifejezés az ÓSz-ből származik: egy építkezési metaforára utal (tsadak) aminek jelentése a „standard” vagy „mérő nád”. Isten maga a standard, a mérce. Ez az Isten jelleme, amit ingyen a bukott emberiségnek tulajdonít Krisztus által (vö. 2Kor. 5:21).

n „Törvény nélkül jelent meg” – vagyis, „már nyilvánvalóan megjelent, és folyamatosan megjelenik” (egy befejezett, szenvedő kijelentés). „Amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták” - A héber kánon két részét említi a háromból (Törvény, Próféták és az Írások). Az evangélium folyamatosan, előzetes formában megjelent az ÓSz-ben (vö. Lk 24:27. 44; ApCsel 10:43), és nem egy utólagos gondolat volt, vagy egy „B terv”, egy utolsó percben kigondolt vészterv (vö. 1:2).

I. Nincs különbség – mert mindenki bűnös

n Isten előtt minden ember egyforma. Az Istenhez való viszonyulásunkban mindannyian egyenlők vagyunk. Teljesen egyenlők: nincs különbség.

n Mivel minden ember egyformán bűnös!

n Persze, lehet más mérték szerint is mérni: a mi mértékünk szerint: és e szerint az emberek nagyon is különbözőek! Van jó és rossz, rokonszenves és ellenszenves, erényes és romlott, kedves vagy utálatos…

n A Földről a Hol, vagy a Holdról a Föld simának látszik. Nem látszanak a hegyek és völgyek. Csak itt helyben tűnik úgy, hogy egy-egy hegy megmászhatatlan. Isten szemszögéből nézve nincs különbség: mindenki egyformán bűnös.

n Ha valakinek át kell ugrania a Krasznát, itt, ahol a vizet felduzzasztották, abszolút mindegy, hogy két métert, vagy hármat, vagy négyet tud ugrani… Egyik sem tudja átugrani!

n A 3:23-26 a görögben egyetlen egy mondat. „Mert mindenki vétkezett és híjával van” – ez az emberiség együttes bukására utalt is Ádámban (vö. 5:12-21) és a folyamatos egyéni lázadó tetteikre is.

n „híjjával van az Isten dicsőségének” – arra a mércére utal, amely „Isten igazsága”.

n Lásd: Ézsaiás 6:5. A vámszedő a Templomban – Lk 18:14. Péter – Lk 5:9. Pál apostol – 1Tim 1:15.

n Elég, ha a Tízparancsolatot magunk elé tesszük, és mindegyiknél felteszünk néhány önvizsgálatra késztető kérdést. Lesújtó az eredmény!

II. Van üdvösség – mert Krisztus megigazított, megváltott és engesztelést végzett

n A 24-25. versben három metafora van az üdvösség leírására.

n „Megigazít” – ez egy jogi kifejezés, és azt jelentette, hogy „semmilyen büntetés nem jár neki”, „ ártatlan”.

n „Megváltás” – ez a rabszolgapiacról származó kifejezés, és azt jelentette, hogy „visszavásárolni” vagy „felszabadítani”.

n „Engesztelés” – ez az áldozati rendszerből származó szó, és a befedezés helyét vagy az engesztelés helyet jelentette (vö. 3Móz 16; Zsid 9:5). A szövetség ládájának fedelére hintették az áldozati vért, az engesztelés napján (Lásd: 3Móz 16; Zsid 9:5).

n A ga’al, lényegében azt jelentette, hogy „szabaddá tenni” egy bizonyos ár kifizetésével. Ennek egy másik formája, a go’el személyes közvetítőt jelent, egy családtagot (pl. rokoni megváltás, mint Ruth esetében, vö. Ruth 4:15; Ézs 29:22). Így váltotta meg az Úr Izraelt Egyiptomból (vö. 2Móz 6:6; 15:13; Zsolt 74:2; 77:16; Jer 31:11).

n Az emberiség a bűn rabszolgája, de Jézus, Isten bűntelen báránya eljött, és meghalt helyettünk engesztelő áldozatként a kereszten (Jn 1:29), és megváltott a bűntől, hogy szolgálhassuk Istent (vö. Róm 6).

n Isten kiválasztását nem szabad az elrendelés iszlám értelmében értenünk, sem pedig az ultra kálvinista értelmében, mintha csak bizonyos emberek lennének kiválasztottak szemben másokkal, hanem a szövetséges értelmében kell azt értelmeznünk: az ÓSz-i kiválasztás a szolgálatra szólt, nem pedig kiváltságra! Isten megígérte, hogy megváltja a bukott emberiséget (vö. 1Móz 3:15). Isten Izraelen keresztül a teljes emberiséget elhívta és kiválasztotta (1Móz 12:3; 2Móz 19:5-6). Isten a Krisztusban való hit által választ ki. Mindig Isten kezdeményez. Isten nem csak az üdvösségre választotta ki az embereket (megigazulás), hanem a megszentelődésre is (vö. Ef 1:4; Kol 1:12). A predestináció célja a szentség, nem pedig a kiváltság!

III. Nincs dicsekvés – mert mindenki csakis hit által üdvözülhet

n 3:27 „Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés?”  - nem lehetséges. „Lehetetlenné vált.” Kizárt dolog. Nincs lehetősége senkinek sem dicsekedni. Ez a kifejezés, hogy „dicsekvés” Pálnak a farizeusi korára ural, akik bizonyára dicsekedtek jótetteikkel, kegyességükkel (Lk 18:13-ff). Nevetséges minden dicsekvés, minden büszkeség, minden kevélység!

n Mi nem azért igyekszünk az Isten parancsai szerint élni, hogy Isten gyermekeivé legyünk, hanem azért, mert azok lettünk.

n Nem azért igyekszünk betölteni a szeretet törvényét, hogy majd részesüljünk a bűnbocsánatban, hanem azért, mert már részesültünk benne.

n Nem azért teszünk jót, hogy kiérdemeljük Isten kegyelmét, hanem azért, mert érdemtelenül részesültünk belőle.

n A Törvény kötelez, a kegyelem pedig lekötelez.

n Nem érdemeket szerzünk, hanem hálánkat fejezzük ki.

n Fontos kifejezés a „tulajdoníttatott neki” szó (4:3. 4. 5. 6. 8. 9. 10. 22. 23. 24.). „Azt számította be neki”, „ezt a hitét számolta be” Isten Ábrahámnak igazságul. Mint ahogyan nekünk Jézus Krisztus igazságát tulajdonítja Isten, hit által.

n A „beszámította” (logizomia) egy könyvelői kifejezés, ami azt jelentette, hogy „tulajdonít vagy betesz valaki számlájára”. Lásd: 2Kor 5:21 és Gal 3:6.

n  Annak, aki „hisz” (pisztisz, piszteüō) Zsid 11:1. 6.

n Két újszövetségi követelmény van: a megtérés és a hit (vö. Mk 1:15; ApCsel 3:16. 19; 20:21). A kettő egy dolognak a két oldala.

n Az ÓSz-ben a hit lojalitást, hűséget, megbízhatóságot jelentett, és Isten természetének leírása volt, nem a mienk.

n Az ÚSz-ben a „hitt” szó a görög kifejezésből származik (pisteuō), „hisz”, „hit”, vagy „bízni”. 

Az evangélium lényege - Rom 1:15-17

Az evangélium lényege

Róm 1:15-17

<  Róm 1:15-17 – „szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni”, Jn 17:6-19 - „Kijelentettem a te nevedet…”

v  ¹⁵ Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni.  ¹⁶ Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.  ¹⁷ Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

<  Késznek lenni: eljönni, imádkozni, énekelni, vallást tenni: élettel és szóval.

v   Kész vagyok! – imádkozni, közösséget gyakorolni, elmenni, adni-kapni, prédikálni, megkötöztetni / meghalni. A kényszer jön: fentről (Mk 16:15)… a mélyből (Lk 16:27)… kívülről (ApCsel 16:29)… és belülről (2Kor 5:14).

<  „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?” – ez a legfontosabb kérdés.

v   Felsorolhatnánk, hogy mi az, ami NEM feltételei, hanem következményei az üdvösségnek…

I. A megigazulás szükségessége

<  Test és vér nem örökölheti Isten országát!

v   Újjá kell születni!

v  Ehhez szükséges a megtérés, amelynek folytán van megigazulás, újjászületés/istenfiúság, bűnbocsánat, üdvösség.

<  Ezt nem lehet betanulni.

v   Pedig vannak akik megpróbálják: báránybőrbe bújt farkasok.

v  Egy romlott fa nem teremhet jó gyümölcsöt – csak ha beoltják.

<  1Kor 6:11 – „de megmosattattatok, megigazíttattatok, megszenteltettetek…”

v   Mint amikor letörlik a magnószalagot…  kitisztítják a tavat, ahonnan az ivóvíz származik…

II. A megigazulás lehetővé tétele: az evangélium

<  Jézus Krisztus áldozata lehetővé tette a megigazulást.

<  Minden más vallás csak emberi próbálkozás.

v   Az evangélium – a megigazulás lehetőségének a tudomásunkra adás.

v  „Ó, én nyomorult ember…”

v  Ez egy Istentől kapott lehetőség.

<  Nem Törvény, szabályok által… Nem külsőségek, formaságok által… Nem szabad-nem szabad betartása által.

v   Jézus szerezte meg: „Elvégeztetett!”

<  Erről szólnak az ÓSz-i Írások is.

v   Ézs 53 – ApCsel 8 (a szerecsen komornyik). ApCsel 10 (Kornélius).

III. A megigazulás megszerzése: a hit

<  Jn 1:12 – „akik hisznek” annyi, mint „befogadni Őt”.

v   Jn 3:16.

<  Minden készen van! Jertek el!

v   erőlködés nélkül, de odaadással. Cselekedetekben mutatkozik meg.

v  Lásd: a jegyeseket: előbb nincs otthon, étel, ruha… de azután van!

<  A rézkígyó felemeltetése.

v   Ló a folyónál: levezetheted, de neki kell innia – azt nem kényszerítheted. Felkínálod, de a választás személyes.

v  Mint a gyógyszer bevétele.

<  Blondin Károly 1858. jún. 20. Niagara vízesés fölött egy 38 láb (~11 m) hosszú rúddal.