Ellentétek Salamon Templomában - 1Kir 8:1-15. 25-30.

Ellentétek Salamon Templomában

1Kir 8:1-15. 25-30.

¹ Akkor összegyűjtötte Salamon az Izráel vénjeit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion. ² És felgyűltek Salamon királyhoz az Izráel minden férfijai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap. ³ Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénjei: felvették a papok a ládát, ⁴ És felvitték az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek voltak a sátorban, és felvitték azokat a papok és a Léviták. ⁵ És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, amely ő hozzá gyűlt, ment ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathattak, sem pedig meg nem írattathattak a sokaság miatt. ⁶ És bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá. ⁷ Mert a Kérubok kiterjesztették szárnyaikat a láda helye felett, és befedték a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről. ⁸ És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kívül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig. ⁹ És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla, amelyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijöttek Egyiptom földjéből. ¹⁰ Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd töltötte be az Úrnak házát, ¹¹ Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatukban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte be az Úrnak házát. ¹² Akkor (azt) mondta Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő ködben kíván lakni. ¹³ Építve építettem házat néked lakásul; helyet, ahol örökké lakjál. ¹⁴ Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott. ¹⁵ És monda: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, aki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette.

²⁵ Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak ígértél, ezt mondván: A te magodból való férfiú el nem fogy én előttem, aki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjukat, hogy én előttem járjanak, amint te én előttem jártál. ²⁶ Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, amelyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak. ²⁷ Vajon gondolható-e, hogy lakozhatna az Isten a földön? Íme, az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem. ²⁸ De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, ó, Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon; ²⁹ Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, amely felől azt mondottad: Ott lesz az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, amellyel könyörög a te szolgád e helyen. ³⁰ És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, akik imádkoznak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!

Ebben az igeszakaszban a Salamon által épített Templom ellentéteit vizsgáljuk meg, amelyeket a frigyláda elhelyezéséből és a Salamon imádságából megérthetünk.

 „És felgyűltek Salamon királyhoz az Izráel minden férfijai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap” – valószínű, hogy a sátoros ünnepről van szó, amelyen arra emlékeztek Izráel fiai, hogy kivonultak Egyiptom földéről és az Úr megtartotta őket a nagy és rettenetes pusztai vándorlás alatt, amíg sátorokban laktak. Ez az ünnep több napon át tartott, amelyben a nyolcadik napon, az ünnep utolsó napján, bemutatták az első zsengét is az Úrnak. Az ünneplés áldozati rendtartása gazdag és különleges volt: minden nap egy tulokkal többet áldoztak, a nép felajánlott áldozatain kívül.

Három különleges ellentétre szeretném felhívni a figyelmet: (1) Isten kinyilatkozása és mégis rejtve maradása, (2) Isten hűsége, de ugyanakkor feltételes ígérete, elvárása, (3) Isten hozzáférhetetlensége és közvetlensége. Vizsgáljuk meg közelebbről e három ellentétet, majd később foglalkozni fogunk az Ő imájában található ellentétekkel is.

I. Isten kinyilatkozása és rejtve maradása – 1-12. v.

Az egyik ellentét az, ahogyan Isten kinyilatkoztatta magát és mégis rejtve maradt. Vannak nyilvánvaló, világos dolgok, ahogyan Isten bemutatta azokat, és vannak titkok és rejtelmek, amelyek homályban maradtak. „Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd töltötte be az Úrnak házát, úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatukban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte be az Úrnak házát.” (10-11. v.) Isten tehát nem jelentett ki mindent, és e kettő a kinyilatkoztatás és a titokzatosság, együtt mutatkozik meg a Templom felszentelésekor is.

A titkok kinyilatkoztatásáról olvashatunk itt, de arról is, hogy amikor kijöttek a papok a szent helyből, köd töltötte be az Úrnak házát (10. v.). A következő igevers részletezi, hogy meg sem állhattak a papok a szolgálatban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte be a Templomot. Egyfelől azt mondja, hogy köd, homály borította be a Templomot, másfelől meg Isten dicsőségét említi. Úgy érthető, hogy maga a köd volt az Isten dicsősége!

Mi ragyogásnak, világosságnak, csodálatos fénynek képzelnénk el az Isten dicsőségét, nemde? De amikor Isten dicsősége betöltötte a szent sátort, és betöltötte a Salamon templomát, mindkét alkalommal a dicsőség felhő, homály, köd volt. Így olvashatjuk 2Móz 40:34-35-ben: „És a felhő befedezte a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsősége betöltötte a hajlékot. És Mózes nem mehetett be a gyülekezet sátorába, mert a felhő rajta nyugodott, és az Úrnak dicsősége töltötte be a hajlékot.” Ugyanilyen megnyilatkozást találunk a törvényadáskor is, amikor a Tízparancsolatot adta az Úr: „Távol állott azért a nép, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, amelyben az Isten volt”. (2Móz 20:21)

Megtaláljuk tehát ezt az igazságot, hogy Isten kijelenti magát, miközben elrejtőzik és titokzatos marad. Hallható, de nem látható. Nem mehetnek közel hozzá és nem láthatják Őt szemtől-szembe. Az Ő dicsőségét nem úgy mutatja be, hogy megvakítsa őket, ellenkezőleg, köd, homály, felhő borítja azt. Tudják, hogy ott van az Úr, jelen van a felhőben, birtokba vette az Ő lakhelyét, de ez mégis olyan titokzatos marad! Még a papok is távol kellett álljanak tőle, nem mehettek közel.

Ez inkább több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol, mégis azt kell mondanunk, hogy ez végigkíséri Isten teljes kijelentését a Bibliában, és végigkíséri hívő életünket is. Kezünkben van Isten kijelentése, de abban megmaradtak a titkok is.

Az első kilenc versben nyolcszor van említve a frigyláda, az Úr szövetségének ládája: ahogyan azt felvették a papok és új helyére vitték, ahogyan a nép ment a szövetség ládája előtt, majd áldozatokat mutattak be, ahogyan elhelyezték azt, és a kérubok kiterjesztették szárnyaikat a láda felett, és a rudak felett, amelyen hordozták azt… meg hogy a rudak láthatóak voltak a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől. Ezután következik, az a megjegyzés, hogy nem volt egyéb a ládában, mint a két kőtábla, melyeket Mózes helyezett bele, a Hórebnél, amikor az Úr szövetséget kötött Izráellel.

Megkérdezhetjük, hogy volt-e valami azon a két kőtáblán, valami homályos, zavaros, vagy érthetetlen? Azon minden világos és érthető volt, ugye? Mikor Isten azt mondta, hogy ne lopj, ne paráználkodj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld Isten nevét, szentségét, szüleidet, és szenteld meg a nyugalom napját, ezek mind világos tanítások voltak, amelyeket bárki megérthetett. A probléma azzal van, amikor ezeket a világos tanításokat félreteszi az ember és kutatja a titkokat, amelyek nem voltak kijelentve, fürkészi a homályt, amiket az Úr elrejtett előle!

Úgy van ez, mint a fiatalok, akik házasságra készülnek, szeretnék, ha az Úr álomban bemutatná, mint egy videofilmen, ki az, hogy néz ki, aki majd házastársa lesz… Esetleg közölhetné nevét, telefonszámát, felkészültségét, családi hátterét, stb. mielőtt megismerkedne vele… Ezt az Úr azonban nem fogja megtenni! Miért? Azért, mert vannak eléggé világos útmutatások a Bibliában erre nézve, amelyek elégségesek arra, hogy vezessenek a döntésben, a kérdések megválaszolásában.

A baj akkor kezdődik, amikor a világos kijelentés félreteszi az ember, és olyan kinyilatkoztatást kér, amelyet az Úr nem adhat meg. Ha azt kérdezi valaki: Uram, megsegítesz-e, hogy kiássam a szomszéd krumpliját magamnak? Velem leszel-e, amikor elmegyek, hogy fát vágjak magamnak a szomszéd erdejéből? Ilyesmit kérdezni, nevetséges dolog, hiszen az Úr világosan kijelentette, hogy ne lopj! Mégis megtörténik, hogy a világos kijelentést félreteszi az ember, hogy kutassa a ködöt, a homályt.

Salamon kijelenti, hogy „az Úr mondotta, hogy ő ködben kíván lakni.” (12. v.) Ezt alkalmazva megérthetjük, hogy van, amit nem ismerhetsz meg, nem tudhatsz meg Róla itt e földön. Egy napon majd színről színre láthatod, és megismerheted Őt, úgy amint van, addig viszont együtt kell élnünk a rejtelmekkel, a titkokkal. Kérdéseink lehetnek a világ kezdetével és a világ végével kapcsolatban, amelyekre nem fogsz választ kapni itt e földön. Hitben járunk és nem látásban.

Vannak, akik azt mondják, minden vallás egyforma, mindegyik vallás Istent keresi, mintha el lennének tévedve a ködben… Botorkálnak és tapogatóznak… Mégis van egy különbség! Ézsaiás azt mondja: „Ó, vajha szétszakasztanád az egeket és leszállnál!” (Ézs 64:1) Nos, ez történt karácsonykor: Isten szétszakította a homályt és emberré lett, lakozott közöttünk. Pál apostol, így prédikált Athénben: „Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17:27-28) Jézus Krisztusban Isten kinyilatkoztatta magát. Ám érvényes marad az is, hogy megmarad a rejtély is. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mind örökké.” (5Móz 29:29)

II. Isten hűsége és elvárása – 25-26. v.

Isten hűséges Isten, de elvárja, hogy Salamon és az ő utódai is hűségesek legyenek. Isten hűsége nem ettől függ, de a hűtlenségnek mégis következményei vannak. Isten akkor is hűséges marad, ha mi hűtlenkedünk, de a hűség elvárása alapvető követelmény Dávid utódai számára.

Dávid neve többször szerepel ebben a szakaszban, főképp olyan kijelentésekben, amelyekben Isten hűségéről van szó: „És beteljesítette az Úr az ő beszédjét, amelyet szólott; mert felkeltem az én atyám, Dávid helyett, és ültem az Izráel királyi székébe, amiképpen megmondotta az Úr, és megépítettem a házat az Úr, Izráel Istene nevének.” (1Kir 8:20) A 25. igeversben Salamon azért imádkozik, hogy Isten váltsa valóra az Ő ígéreteit: „Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak ígértél, ezt mondván: A te magodból való férfiú el nem fogy én előttem, aki az Izráel királyi székébe üljön.” Ugyanígy, a 26. igeversben: „Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, amelyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.”. Csakhogy az ígéret valóra váltását Isten feltételhez kötötte! Figyeljük meg a 25. vers második felét: „csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjukat, hogy én előttem járjanak, amint te én előttem jártál.” Nem elég tehát annyit mondani, hogy ó, Uram teljesítsd be a te szavadat, váltsd valóra, amit szóltál, mert az ígéret teljesítése feltételhez van kötve: az ember hűségéhez.

Isten hűséges Isten, ehhez semmi kétség nem fér: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék.” (4Móz 23:19) „Lehetetlen, hogy az Isten hazudjon.” (Zsid 6:18) Ez az, amiben a mi Istenünk különbözik a bálványistenektől. Ugyanis, a bálványok hírhedtek hűtlenségeikről. Például, a gilgamesi eposzban, amikor Gilgamesnek Hunbabával való eseménye után egy lakomán vigadozik, megakad a szeme rajta Istár istennőnek… Mindjárt felajánlja magát Gilgamesnek, amit a főhős elutasít. Aztán felsorolja az istennő hűtlenkedéseit, amelyeket mindenki ismert. A babiloni Istár, a kánaáni Astarót változata. Ilyenek voltak a kánaáni, babilóniai és egyiptomi istenek mind: hűtlenek. Azonban az igazi Isten nem ilyen. Ő hűséges. Ő valóra váltja az ígéreteit. Ha te is hűséges vagy, akkor ezekből az ígéretekből részesülni fogsz. Ha azonban hűtlenkedsz, Isten akkor is hű marad, valóra váltja az ígéretét, de te nem részesülsz belőle. Isten hűséges Isten, de elvárásai érvényesek.

„Fiaid járjanak én előttem, amint te én előttem jártál”. Dávid volt a mérce. De fiairól gyakran olvasunk olyat, hogy „nem volt az ő szíve olyan tökéletes az Urához Istenéhez, mint Dávidnak, az ő atyjának szíve.” (1Kir 15:3)

Isten ígéretei érvényesek reánk nézve is: „Nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (ApCsel 2:39) De jegyezzük meg: az ígéretek teljesülése nem független a mi hűségünktől. Isten valóra váltja őket, de ahhoz, hogy te részesülhess belőle, ahhoz neked is hűségesnek kell lenned!

Isten, Aki az Ő tulajdon Fiát nem drágállotta, hanem Őt mindnyájunkért ideadta (Róm 8:32), hajlandó Vele együtt mindent nekünk adni. Ehhez viszont szükséges a mi hűségünk is. A hűséges Istennek megvannak az elvárásai felénk!

III. Isten hozzáférhetetlensége és közvetlensége – 13-15. 27-30. v.

A harmadik ellentét Isten magasztosságáról, mérhetetlen voltáról, végtelen nagyságáról szól, Aki ugyanakkor közvetlen közelségbe engedi az embert. Őt az egek egei sem fogadhatják be, de Salamon mégis azonnal imádkozhat hozzá, mert Isten fülei hallják, szemei látják, amikor népe hozzá közeledik, és kész meghallgatni Salamon imáját is, amit a Templom felszentelésekor mond.

A 13. versben, Salamon kijelenti: „Építve építettem házat néked lakásul; helyet, ahol örökké lakjál”, de a 27. versben visszatér erre a témára, és elmondja, hogy ezt csak úgy általánosságban mondta, mert ez valójában úgy van, hogy „Vajon gondolható-e, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Íme, az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.”

Más szóval, Isten sokkal nagyobb annál, amit Salamon készíthet számára. Ő nagyobb, mint a Templom, mint ez a föld, mint ez a naprendszer, nagyobb, mint ez a galaxis, és nagyobb, mint az egész világmindenség! Az egek egei sem fogadhatják be Őt. Istent nem lehet becsomagolni, nem lehet bezárni. Ő magasztosabb, végtelenebb, mérhetetlenebb mindennél, amit mi el tudunk képzelni. Mégis, Salamon ezzel folytatja: „De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, ó, Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon; hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, amely felől azt mondottad: ott lesz az én nevem! Hallgasd meg ez imádságot, amellyel könyörög a te szolgád e helyen, és hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, akik imádkoznak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!” (28-30. v.)

Isten hozzáférhetetlen világosságban lakozik, de a megtört szívűvel is, a csendes imádkozóval is, mindazokkal, akik lélekben és igazságban imádják Őt. Amikor Mózes megkérdezte az Úrtól, hogy „ha azt mondják nékem: Mi a neve (Istennek), mit mondjak nekik? És azt mondta Isten Mózesnek: Vagyok, Aki Vagyok. Így szólj az Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem ti hozzátok.” (2Móz 3:13-14) Más szóval, „itt vagyok”. Ott vagyok, ahol lennem kell, jelen vagyok, ahol szükséges. Bármilyen mérhetetlen az Isten, az Ő jelenlétébe léphetsz, ebben a pillanatban, és Ő kész arra, hogy megszabadítson, közel jöjjön hozzád, és felemeljen téged.

Isten nagysága, csodálatos volta nem zárja ki ezt a közvetlenséget. Nem zárja ki azt, hogy hallható, látható, népével folytonos közösséget vállaló legyen. Ez így érvényes Salamonnál, de sokkal inkább érvényes a mi számunkra, akik ismerjük Jézus Krisztust. „Az Ige testté lett, és lakozott mi közöttünk.” (Jn 1:14)

Ez a Jézus, Aki emberekhez hasonlóvá lett és engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfának haláláig, arra tanított, hogy ti imádkozzunk: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben...” De Ő, aki a mennyekben van, kész meghallgatni e földön imádkozó gyermekeit. Atyádnak hívhatod Őt és közvetlen közösségben lehetsz Vele.

Isten kinyilatkoztatta magát, de a kinyilatkoztatás mellett megmaradt a titokzatossága is. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mind örökké.” (5Móz 29:29) Isten hűséges Isten, de tudjuk, hogy tőlünk is elvárja, hogy hűségesek legyünk. Isten mérhetetlenül nagy, mégis, egészen közel jött hozzánk, és velünk közösséget vállalt. Legyen áldott érte az Ő neve! 

Orgonaavató Ünnepély Szilágyperecsenben - 2014. március 16.

ORGONAAVATÓ ÜNNEPÉLY

a Szilágyperecseni Magyar Baptista Imaházban
2014. március 16-án.

Mindenkit szeretettel várunk!

A Templom díszítésének üzenete - 1Kir 7:1-15. 21-26.

A Templom díszítésének üzenete

1Kir 7:1-15. 21-26.

¹ Azután a maga házát építette Salamon tizenhárom esztendeig, a mely alatt elvégezte az ő házát egészen. ² Megépítette a Libánon erdő házát is, melynek hossza száz sing volt, szélessége ötven sing, magassága harminc sing; építette azt négy rend cédrusoszlopon és az oszlopokon cédrusgerendák voltak. ³ És bepadolta cédrusdeszkákkal felül a gerendák felett, melyek voltak negyvenöt oszlopon, mindenik renden tizenöt. ⁴ És három rend ablak rajta egymással átellenben, három-három ellenében. ⁵ És mind az ajtók és azoknak oldalfái négyszögűek voltak az ablakokkal együtt, és egyik ablak a másiknak átellenébe volt mind a három renden. ⁶ És építette az oszlopcsarnokot, amelynek hossza ötven sing és szélessége harminc sing volt; és egy tornácot ez elé, és oszlopokat és vastag gerendákat ezek elé. ⁷ És építette a trón-termet, ahol ítélt, a törvényházat, amelyet cédrusfával bélelt meg a padlózattól fogva fel a padlásig. ⁸ Azután a saját házát építette, amelyben ő maga lakott, a másik udvarba befelé a teremtől, hasonlóan a másikhoz, és épített egy házat a Fáraó leányának is, akit feleségül vett Salamon, hasonlót e teremhez. ⁹ Mindezek drágakövekből voltak, mérték szerint kifaragva, fűrésszel metszve minden oldalról, a fundamentumtól a tetőzetig, kívül is mind a nagy pitvarig. ¹⁰ Még a fundamentum is drága és nagy kövekből volt: tíz singnyi kövekből és nyolc singnyi kövekből. ¹¹ És ezeken felül voltak a mérték szerint faragott drágakövek és cédrusfák. ¹² És a nagy pitvarban köröskörül három sor faragott kő és egy sor faragott cédrusgerenda volt, éppen, mint az Úr házának belső pitvara és a ház tornáca. ¹³ És elküldött Salamon király, és elhozatta Hírámot Tírusból. ¹⁴ Ez egy özvegyasszonynak volt a fia a Nafthali nemzetségéből; az ő atyja pedig tírusbeli rézműves ember volt; és ez teljes volt bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal, hogy tudna csinálni mindenféle művet rézből. Ki mikor Salamon királyhoz jött, minden művet megcsinált néki. ¹⁵ És formált két réz oszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolc sing volt, és tizenkét sing zsinór érte át mind a két oszlopot.

²¹ És felállította az oszlopokat a templom tornácában; és felállította a jobb oszlopot, és nevezte annak nevét Jákinnak, és felállította a bal oszlopot, és nevezte annak nevét Boáznak. ²² És az oszlopok tetején liliomok formáltattak. És ilyen módon végeztetett el az oszlopok műve. ²³ És csinált egy öntött tengert, mely egyik szélétől fogva a másik széléig tíz sing volt, köröskörül kerek, és öt sing magas, és a kerületit harminc sing zsinór érte körül. ²⁴ Voltak pedig a peremén alól köröskörül formáltatva apró sártökök; tíz- tíz mindenik singben az egész tenger körül, az ilyen sártököcskék két renddel voltak öntve köröskörül a maga öntésében. ²⁵ És tizenkét ökrön állott, három északra fordulva, három nyugatra, három délre és három naptámadatra, és a tenger fölül rajtuk, hátuk pedig mind befelé. ²⁶ És a vastagsága egy tenyérnyi volt, és a pereme olyan, mint a pohár ajaka, vagy a liliom virága, és kétezer báth fért bele.

Salamon uralkodásának részleteit találjuk a Királyok első könyvében, amelyben főhelyen található a Templom megépítése. Az Ige három-négy részen keresztül sorolja a Templom felszerelésének és díszítésének apró részleteit. Ezek a részletek a 4., 5., és 6. részben találhatók, de mi csak a 7. résznél állunk meg, röviden összefoglalva mindazt, ami ezzel kapcsolatos. A Templom külső és belső felszerelésének és díszítésének üzenetét vizsgáljuk először meg. A továbbiakban majd újra a Templommal fogunk foglalkozni, és végül Salamon templomszentelő imájával is, azon a sátoros ünnepen, amikor a Templom felszentelése megtörtént.

A 7. rész elején említve van, hogy Salamon palotáját tizenhárom évig építették, míg a Templomot csak hét évig. E feljegyzésből talán azt halljuk ki, hogy Salamon elsőbb helyre tette az ő palotáját, mint a Templomot… De ennek fő mondanivalója valami más. Néha szükséges a sorok között is olvasni, mert a Templom díszítésének üzenetét nemcsak a tartalomból, hanem a szerkezetből, a formából is kiolvashatjuk. Üzenetet tartalmaz az, ami közölve van, de az is, amit elhallgat az Ige. Lássuk először a mellőzés üzenetét, majd az oszlopok üzenetét és végül, a részletek üzenetét ebben az Igében.

I. A mellőzés üzenete – 1-12. v.

A mellőzés üzenete abban található, hogy a királyi palota építése be van szorítva a Templom külső és belső díszítésének elbeszélése közé, 12 igeversbe, a 7. rész elején. Míg a Templom felszereltségét bőven részletezi a 6. és 7. rész, addig a palotával nagyon szűkszavúan bánik. Pedig a Templom csak 7 évig épült, a palota pedig 13 évig!

A szűkszavú beszámolóval azt üzeni nekünk az Ige, hogy „ez valójában nem olyan fontos, de mivel megtörtént, néhány szóban szólunk erről is…” Úgyhogy, az Ige röviden mutatja be a libanoni erő házát (2-5. v.), az oszlopcsarnokot (6. v.), a tróntermet (7. v.), Salamon házát (8a. v.), a fáraó lányának házát (8b. v.), és befejezi pár építészeti jegyzettel (9-12. v.). Ennyi. Ez egy lekicsinylő bánásmód a 13 évig épült palotával, és ennek üzenete van! A részletes elbeszélés mellőzése azt üzeni, hogy nincs szándéka propagandát csinálni ennek az épületnek. Az imádat fontosabb a kormányzásnál. A szent fontosabb a profánnál. A Templomban lévő istentisztelet fontosabb, mint az, ami a kormányzóházban, a trónteremben történik. Úgyhogy, az Ige gyorsan visszatér a Templom részleteihez.

A 6. rész utolsó (38. v.) verse, és a 7. rész első verse így szól: „És a tizenegyedik esztendőben, Búl havában, (mely a nyolcadik hónap) végeztetett el a ház, minden dolga és rendje szerint. És így építette azt hét esztendeig. …Azután a maga házát építette Salamon tizenhárom esztendeig.” De a 8. részben megtaláljuk Isten hozzáállását az elkészült Templomhoz: „Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd töltötte be az Úrnak házát, úgyhogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatukban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte be az Úrnak házát” (8:10-11. v.). Vagyis, Isten örült annak a Templomnak, kedvét lelte benne! A palotáról ilyet nem olvasunk. Pedig a palota a Templomnál jóval nagyobb épület lehetett: a templom harminc méter hosszú és tíz méter széles volt, és teljes magassága tizenöt méter, de a palota mérete akár kétszerte is nagyobb lehetett ennél.

Volt, aki arra gondolt, hogy talán azért kellett ilyen hosszú ideig építeni a palotát, mert ahhoz nem voltak összegyűjtve az építési anyagok, mint például a templomhoz, amelyhez Dávid előkészítette a hozzávalót. Nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy az Ige mellőzi Salamon palotájának részletes leírását. Olyan ez a mellőzés, mint amikor a választási kampányokban egy-egy jelölt szándékosan nem ejti ki ellenfelének nevét. Sőt, néha az egész kampánystábnak megtiltja ezt. Miért? Azért, mert a név kiejtésével sem kívánnak propagandát csinálni az ellenfélnek. A mellőzés üzenete minden esetben ez: nem érdemes foglalkozni vele. Salamonnak is fontosabb a jelleme, a lelki élete, a szentsége, az istentisztelete, az imádsága, mint a saját háza, ezért a házára kevés szót pazarol az Ige.

Alkalmazva mindezt mireánk, jó lesz, ha felülvizsgáljuk értékrendszerünket: mi az, ami számunkra igazán fontos? Nem kerülnek néha az imádságainkban előtérbe az evilági dolgok, a munkánk, az egészségünk, a megélhetésünk, miközben háttérbe kerül Isten szentsége, Isten dicsősége, és Isten tisztelete? Azokkal a részletekkel foglalkozunk-e mi, amit igazán érdemes részletezni?

Salamonnak kérése elárulta azt annak idején, hogy mi az, ami számára igazán fontos. Az Úr pedig nagyra értékelte, hogy Isten népét és a kapott szolgálatot előbbre tette a gazdagságnál, tisztességnél, ellenségeinek lelkénél és a hosszú életnél. Mivel előbb Isten országát kereste és annak igazságát, ezért a többi is mind megadatott neki (Mt 6:33). Jó lett volna, ha ilyen maradt volna Salamon szíve mindvégig, és az lesz jó, ha a mi szívünk is mindenekelőtt az Úrért dobog!

II. Az oszlopok üzenete – 13-15. 21-22. v.

A Salamon palotájának rövid említése után az Ige visszatér a templom külső és belső felszerelésének a leírására, amelyekből lássuk előbb az oszlopok üzenetét. Ugyanis, a 13. verstől Isten igéje tudomásunkra adja, hogy a templom bejáratánál, amely valószínű keleti oldalánál volt, ott állott két oszlop, amelyet Hírám készített bronzból. Összesen 10,50 m magas volt mindegyik, amelyen egy 2,30 m gömb alakú oszlopfő díszelgett. A gömb fölött egy háló volt, köröskörül gránátalmákkal díszítve. Vastag oszlopok voltak ezek, 5,40 m volt a kerületük, és tenyérnyi vastag bronzból készültek, amelyek belül üresek voltak (lásd Jer 52:21).

A főbejáratnál tehát ott állott két oszlop, amelyek egyébként nem tartottak semmit: nem volt fölöttük fedél, sem gerenda, nem kellett támasszanak semmit. Valaki a Templomba érkezett, ezzel a két díszített, magas és vastag oszloppal találkozott mindenekelőtt: egyikkel észak felől, a másikkal dél felől, a bejáratnál. Vajon milyen célt szolgáltak ezek? Mit akart üzenni Isten általuk?

Ne próbáljunk technikai vagy misztikus jelentés után kutatni: az üzenetüket a nevükben kell keresni. Az egyiket Jákinnak nevezték, a másikat pedig Boáznak. A Jákin szó, mintegy felhívásként úgy fordítható, hogy „erősítse meg”, vagy kijelentésként úgy, hogy „Ő, (vagyis az Úr) megerősíti”. A Boáz jelentése az, hogy „Benne van az erő”, vagy „Ő általa erős”. De mi az, amire ez a megerősítés vonatkozott? Ehhez vissza kell lapoznunk Sámuel második könyve 7. részéhez, ahol Isten ígéretet tett Dávidnak: „Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát: az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.” (2Sám 7:12-13)

Emlékezzünk arra, hogy a második rész 12. versében azt olvastuk, hogy „megerősödött a Salamon királyi birodalma felette igen” (1Kir 2:12). A 24. versben újra, hogy „él az Úr, aki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe” (1Ki 2:24), és végül az utolsó versben is, hogy „az az ország megerősödött Salamon kezében” (1Kir 2:46). Erről beszél e két díszes oszlop: Isten valóra váltotta ígéretét. „Megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké” (2Sám 7:13), szólt az ígéret, és Salamon épített két oszlopot a Templom bejáratához, és elnevezte az egyiket „Ő az, aki megerősít” vagyis Jákinnak, a másikat pedig „Ő általa erős” vagyis Boáznak. Egyik, mint ígéret, a másik, mint beteljesedés. Egyik, ahogyan Isten megmondta, a másik, ahogyan Isten valóra váltotta. Salamon tehát Ő általa erős, mert benne van az erő. Istennek adja a dicsőséget, mert az Úr erősítette meg őt a Dávid trónján.

Nekünk is vannak ígéreteink, amelyek már valóra váltak, de olyan ígéreteink is, amelyek ezután fognak valóra válni. És az is igaz, hogy a mi erőnk is az Úrban van, nem mi magunkban. A 105. zsoltárban szinte felhívásként hangzik felénk az ige, hogy „kívánjátok az Urat és az Ő erejét, keressétek az Ő orcáját szüntelen” (Zsolt 105:4). A római levél Ábrahám erejéről így szól: „Hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti. Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.” (Róm 4:19-22) Önmagunkban mi is gyengék és erőtlenek vagyunk, de Isten által mi is erősek lehetünk. „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok és lesztek nékem tanúim” – mondta az Úr. Ez olyan erőfölötti feladat, hogy ehhez a mi erőnk nem elég, az Úr erejére van szükség. Gedeont is az Úr Lelke öltözte fel, és így lett erős: „Az Úr veled, erős férfiú! …Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezéből!” (Bír 6:12. 14.) Gedeon így indult el, és az Úr erejével legyőzte Midián seregét.

A gyenge tanítványok is erőt vettek pünkösdkor, és véghezvitték a rájuk bízott hatalmas munkát. Isten által erősek lettek. Pál apostol is így tesz bizonyságot: „Nagy örömest dicsekedem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. …Gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12:9-10) Mindezt elmondhatják az Úrban bízók mindannyian! Ő „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is, de a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézs 40:29-31)

III. A részletek üzenete – 23-26. v.

A palota és az oszlopok leírása után további részletek találhatók a Templomról, amelyeknek üzenetük van. Nem építészeti részletek ezek, mert a lényeges adatok hiányoznak: a falvastagság, az oromzat, a tetőzet... Márpedig építkezéskor nagyon fontos megadni a fal vastagságát! Azt sem tudjuk, hogy mivel és hogyan volt befedve a Templom. Némelyek úgy gondolják, hogy olyan fedele lehetett, mint nálunk van a házaknak, mert az hasonlít a sátorhoz… Mások viszont azzal érvelnek, hogy nem lehetett csúcsos fedele, hanem csak lapos, amilyen általában az épületek teteje most is a Közel-keleten. Fontos részletek hiányoznak tehát, de közölve van egy sor egyéb részlet.

Számunkra egy kicsit mintha zavaró lehet e hosszú felsorolás, a réztenger átmérőjéről (4,50 m), magasságáról (2,25 m), kerületéről (13,50 m), vastagságáról (7 cm), ajakáról (mint a liliom virága), és az ezt tartó ökrökről (12 ökör). Azt is megtudjuk, hogyan volt kidíszítve, hány mintával és hányféleképpen, és hogy ezt mind Hírám készítette. Majd sorra veszi az Ige a többi egységeket is: a talpazatokat, kérubokkal, oroszlánokkal és pálmafákkal díszítve, az öntött kerekeket, az üstöket, lapátokat és medencéket, az arany oltárt, arany asztalt, arany gyertyatartókat, arany virágokat, lámpákat és hamvvevőket, csészéket, késeket, medencéket, tömjénezőket és serpenyőket tiszta színaranyból… Még az ajtók sarkai is aranyból készültek!

Úgy tűnik, hogy ez a sok részlet csak számunkra zavaró, a szent író számára sem nem sok, sem nem zavaró. Neki nem volt terhes mindezt felsorolni! Mindennek bizonyára üzenete van. Ezek a részletek azt üzenik számunkra, hogy semmi sem túl drága, semmi sem túl szép, túl díszített Isten számára. Isten számára a legjobbat és legszebbet kell adni!

A Templom külső és belső díszítésével 77 igevers foglalkozik, míg a királyi palotáról 12 igevers beszél. Ebben a leírásban benne van minden tudomány és művészet, amit akkor el lehetett érni, amit Isten szolgálatába lehetett állítani. Talán megkérdezzük, hogy miért szükséges részletezni, hogy tizen-valahány méter magasan mi volt rámetszve az oszlopfőkre, és hogyan nézett ki az a háló, ami befedte a gömböket? Lentről úgysem látta azt senki! Ez így igaz. De Isten látta! Isten tudta, hogyan készítették el számára ezeket a díszítéseket, még ha lentről nem is látták az emberek. Nem is az embereknek készült az, hanem Istennek.

Hallottam egy alkalommal egy zenekarról, amelyben egy hárfa is játszott. Gondolom tudjátok, hogy a hárfának nagyon halk és finom hangja van. Éppen ezért, amikor a nagy zenekar megszólalt, benne a dobok, a fúvósok és a vonósok, a hárfás úgy gondolta, hogy hiába játszik, úgysem hallja senki. Úgyhogy, elhallgatott. A karmester azonban azonnal leintette a zenekart, és azt kérdezte, hogy a hárfa miért nem játszik? Mert a karmester észrevette, hogy a hárfa hangja hiányzik a zenekarból! Valaki mindig hallja, ha énekelsz, ha imádkozol, akkor is, ha a nagy tömegben a te hangod nagyon halkan hallatszik. Az Isten Templomában mindennek rendeltetése van. Lehet, hogy az emberek nem látják és nem hallják, de Isten látja és hallja! Isten azt üzeni nekünk most a templom belső és külső díszítésével, hogy Ő érdekelt a részletekben is, a hétköznapokban is, az éjszakáidban is, életünk minden percében, a munkahelyeden, a családban, a konyhában, vagy itt a gyülekezetben. Őt minden részlet érdekli! Ő mindent tud és mindent lát, és „mindent, amit csak cselekedtek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek” (Kol 3:17), az Ő dicsőségére. Számára a legjobb, a legszebb, a legdrágább is túl kevés. Ne adjunk Neki kevesebbet, mint mindent!

Isten az Ő egyszülött Fiának nem kedvezett, hanem mindnyájunkért odaadta (Róm 8:32). Adjuk mi is az Úrnak önmagunkat, legdrágább kincsünket, életünket. Minden részlet nagyon fontos abban, amit az Úrnak adunk, amit az oltárra teszünk. Hadd gyönyörködjön bennünk is az Úr, a mi Istenünk!

In Memoriam Victor Dan

Dan Victor 1941-2014

Dan Victor kolozsvári orgonaművészt ma halálra gázolták egy gyalogátjárón.

Régi jó barátságunk alapján arra számítottam, hogy hamarosan meghívhatom őt egy koncertre, ahol kipróbálhatta volna a szilágyperecseni orgonánkat is.  

33 soros orgonánk avató ünnepélyére alig két hét múlva, március 16-án kerül sor, de ezt sajnos, Victor már nem szólaltathatja meg. 

Kedves, alázatos embernek ismertem. Baptista származása miatt szívesen vállalt szolgálatot a baptista gyülekezetekben (is), ha erre lehetősége volt. Mivel magyarul is jól beszélt, magyar gyülekezetekben is örömmel szolgált, ha meghívták.

Isten adjon vigasztalást a gyászolóknak!

Mit nem kért Salamon? - 2Krón 1:11-12 (1Kir 3:11)

Mit nem kért Salamon?

2Krón 1:11-12 (1Kir 3:11)

¹¹ Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcsességet kértél az ítélettételre:

¹¹ Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcsességet és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királlyá tettelek téged: ¹² A bölcsességet és a tudományt megadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, amelyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak.

Nemrégen Salamon kérésével foglalkoztunk, amikor álomban megjelent neki az Úr, Gibeonban. Salamon akkor bölcsességet kért az Úrtól, hogy kormányozhassa az Isten népét. Most azt vizsgáljuk meg közelebbről, amit Salamon nem kért, de kérhetett volna, amikor az Úr lehetővé tette számára, hogy kérhet, amit akar.

„Kérj, amit akarsz!” – mondta Isten Salamonnak. Olyan ez, mint az Úr Jézus kérdése Bartimeushoz: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?” (Mk 1:51) Bartimeus tudta, mit kell válaszolnia erre a kérdésre: Mester, hogy lássak. Ugyanígy, a szükségben lévők tudják, mit kell válaszoljanak. A betegek gyógyulást kérnének, a hontalanok otthont, a nyomorultak jólétet. Salamon is tudta, mit kell válaszolnia. Ha neked szegezné az Úr ezt az ajánlatot, te mit válaszolnál? A legfontosabb dolog, amire a filippi börtönőr kérdése vonatkozott, az üdvösség. „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?” Erre Pál apostol válaszolt: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz”.

De mikor az üdvösséget ilyen fontosnak nevezzük, sokan legyintenek, és azt mondják „Ó, dehogy! Nekem nem üdvösségre van szükségem, hanem 100.000 dollárra!” Ez azért van így, mert nem látnak túl a jelenvaló világon, és azt hiszik, hogy a halállal mindennek vége. De mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, és üdvössége nincs? (Mt 16:26)

Az Úr felemlegeti Salamonnak azokat a dolgokat, amiket kérhetett volna, és nem kérte. Azért tesszük ezt, mert sokak szívében a sorrend nem az, ami Salamonnál volt: nem az Isten népét és az Úrtól kapott szolgálatot tartják elsőbbrendűnek, hanem e földi életet és az itteni jólétet. Salamon nem ezeket kérte, de ráadásul az Úr is megadta neki, amit nem kért.

A Királyok könyvében lévő igét kiegészíti a Krónikák könyve – ezért most a bővített változattal foglalkozunk. Négy dolgot sorolt fel az Úr a Krónikák könyvében, amit Salamon nem kért: (1) kincset, gazdagságot, vagyont, (2) tisztességet, vagyis hatalmat, megbecsülést, tiszteletet, (3) az őt gyűlölőinek lelkét, nem volt bosszúálló, és végül (4) nem kért magának hosszú életet.

I. Nem kért gazdagságot, kincset

Először tehát, nem kért magának kincset, gazdagságot. Pedig egy királynak, mint Salamon, jól állott volna a gazdagság. Ó, mennyi nézeteltérés van a vagyon miatt! Hányan viszik vásárra a lelküket, mert ráhajtanak a pénzre! „De szeretnék gazdag lenni”, mondta egyszer a költő… De mások szívében ott lehet ez a vágy, hogy gazdag legyen, ne kelljen egyik napról a másikra számolgatni, kuporgatni, minden garast a fogához verni, hogy valahogy kijöjjön egyik nyugdíjtól a másikig, kifizethesse a számláit... hogy legyen neki elég.

Igen ám, de éppen ez a kérdés, hogy mennyi is az az elég? Mert van, akiknek a sok sem elég! Salamon dicséretet nyert az Úrtól, mert nem a gazdagságot tette az első helyre. A világ leggazdagabb embereiről nem mondható el, hogy megelégedettek és boldogok. Szupersztárokról tudunk, akik boldogtalanul, fiatalon haltak meg, eldobva az életet maguktól, pedig sok pénzük volt: Marilyn Monroe, Elvis Presley, és mások.

Az Úr Jézus azt mondja: „Nem a vagyonnal való bővelkedésben van az embernek az ő élete.” (Lk 12:15) Más helyen arra szólít fel bennünket az ige, hogy „elégedjetek meg azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” (Zsid 13:5) A Timótheushoz írt első levélben Pál apostol azt írja, hogy „Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.” (1Tim 6:6) Jegyezzük meg ezt a szót, hogy „valóban”!

De miért is szeretnénk, ha gazdagok lennénk? Azért, hogy boldogok legyünk! Lényegében nem is a gazdagság kell nekünk, hanem a boldogság. És azt gondoljuk, hogy a boldogsághoz elengedhetetlen a gazdagság. Pedig bizonyára hallottuk azt a történetet, amely arról a boldogtalan emberről szól, akinek azt tanácsolták, hogy keressen egy boldog embert és vegye magára annak ingét, mert akkor ő is boldog lesz. Vándorútra kelt tehát, hogy keressen egy boldog embert. Nem talált a királyi palotában, a gazdagok között, és amikor már végre feladta, kinn a mezőn, hallott egy vidám, fütyörésző hangot, egy szántóvető ember részéről. Megkérdezte tőle: Mondja uram, maga boldog-e igazán? Én aztán igen! – mondta a szegény ember. Jaj, de jó, megkérem, adja ide nekem az ingét, hogy vegyem magamra! De az ember sajnálkozva válaszolta, hogy sajnos, neki még inge sincs! De ha lett volna, bizonyára nem attól lett volna boldog a másik, ha magára veszi, hanem attól, ha megelégedetté válik. Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. Salamon nem kért gazdagságot, és az Úr látta, hogy szíve nem a vagyon után vágyik, nem azt kívánja magának.

Az ige azt kérdezi egy helyen: „Te kívánsz-e magadnak nagyokat? Ne kívánj!” (Jer 45:5) Tedd első helyre Istent és az Ő országát, és a többiek megadatnak néked (Mt 6:33). Elégedj meg azzal, amit adott neked az Isten. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:19-21)

Ezzel az Úr Jézus azt kívánja tanítani, hogy az igazi kincs a mennyeknek országa. „Hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldbe elrejtett kincshez”, meg „a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres” (Mt 13:44-45), és amikor erre rátalál, akkor mindenét hajlandó odaadni, hogy azt megszerezze. Keressétek először Istennek országát!

II. Nem kért tisztességet

A következő megállapítás az Úr részéről az, hogy Salamon nem kért tisztességet.

Mi is szeretjük, ha az emberek tisztelnek, és megbecsülnek. Jobban szeretjük, hogyha kiszolgálnak, mintha nekünk kéne szolgálni. Jobban szeretjük, ha minket tisztelnek minket, mintha nekünk kellene tisztességet tenni valaki előtt. A tisztelet elvárása ellenszenves számunkra, még akkor is, ha valaki megérdemli azt.

A szívünkben nekünk is ott van egy emberi vágy, hogy bárcsak nagyobbak lennénk egy kicsit, tiszteletreméltóbbak, hatalmasak, hogy az emberek tiszteljenek, és az átlagból egy kicsit följebb emelkednénk, többek lennénk a többinél. Erre megy ki a politikusok harca, de sokszor a családban is, a társadalomban is, és jaj, talán a gyülekezetben is!

Az Úr értékeli azt, hogy Salamon nem kért tőle tisztességet. De elmarasztalja a farizeusokat, az írástudókat, akik elvárták, hogy az emberek előre köszönjenek a piacokon, hogy a lakomákon az első helyre ültessék őket, és hogy az emberek úgy szólítsák őket, hogy „mester”! (Mt 23:6-7) Az ilyen viselkedésre János evangéliumában ezt mondja az Úr: „Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?” (Jn 5:44), és Jn 12:43 – „Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.” Az Úr azokról beszél, akik a főemberek közül a farizeusok miatt nem vallották be, hogy hisznek Benne, nehogy kirekesztessenek a gyülekezetből, mert számukra az emberek dicsérete fontosabb lett az Isten dicséreténél.

Ma is van ilyen: akik a másoktól való félelem miatt nem vállalják a gúnyt, megvetést, csúfolkodást, az Úrért. Mert az emberektől való tisztességet keresik! Salamon nem kérte ezt. Tudta, hogy nem ez a legfontosabb kérdés. Az Úr Jézus sem ezt kereste, és ezzel példát adott nekünk, hogy mi az igazán fontos: az, hogy hogy hogyan vélekedik rólunk Isten. „Aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya”, mondja az Úr. A többi lényegtelen.

III. Nem kérte ellenségei lelkét

 „Nem kérted ellenségeidnek lelkét” – mondja az Úr Salamonnak.

Hogy Salamonnak voltak ellenségei, ezt már az előbbi igerészben olvashattuk. Voltak, akik veszélyeztették a királyságot, és félre kellett őket állítani. Volt olyan ellensége, akinek megbocsátott, és megszabta a keretet, amelyben békességben élhetett. Feltételesen engedte el számára a büntetést. Isten értékelte nála azt, hogy nem kérte tőle ellenségeinek lelkét.

Hosszú ideig úgy gondoltam, hogy nekem nincsenek ellenségeim… Aztán rá kellett jönnöm, mekkorát tévedtem. A kérdés viszont nem az, hogy vannak-e vagy nincsenek, hanem az, hogy hogyan viszonylunk ellenségeinkhez? Tudjuk-e szeretni őket? Őrzünk-e szívünkben haragot, gyűlöletet irántuk? „Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az”, mondja az ige (1Jn 3:15). „Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr” (Róm 12:19) „Ha lehetséges, amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek” (Róm 12:18). „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg” (Róm 12:21). Akár arculütést kell elszenvedni, akár megostorozást vagy börtönt, vagy éppen a halált, akkor sem állhatsz bosszút. Ha szeretteiddel teszik ugyanezt, akkor sem. Neked szeretned kell ellenségeidet! Ne kívánd ellenségeid lelkét!

Az újszövetségi parancs az ellenség szeretetéről magasabb mércét állít az Ószövetségnél. Az Úr Jézus azt mondta: „új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:34-35) Ezt csak lemondással, alázattal, áldozattal, krisztusi lelkülettel lehet megtenni. Ne kérd ellenségeid lelkét, hanem imádkozz érettük, ahogyan Jézus tette ezt!

IV. Nem kért hosszú életet

Végül azt mondja, „Nem kértél hosszú életet”.

Volt, amikor hallottam olyan imádságot, amelyben hosszú életet kértek az Úrtól… Talán másnak is van ilyen titkos kívánsága, ha nem is mondja ki: bárcsak hosszú életet élne, ne halna meg fiatalon. Pedig az életnek nem a hosszúsága a lényege, hanem a tartalma. Lehet tartalmas életed akkor is, ha rövid volt!

David Braynard 29 éves volt, amikor meghalt. De lángoló szívéből átterjedt a misszió tüze Robert McCheyne szívébe, majd William Carey, Edward Payson, Jonathan Edward, John Wesley szívébe, és még sok ismeretlen hívő szívébe! Pedig a David Braynard élete nagyon rövid volt, és szolgálata is csak három és fél évet tartott. De annyi elég volt! Halálos ágyán így szólt: „ha ezer életem lenne, mind Istennek adnám. De már nincs semmim, minden készen van. Nagy vigasztalás, hogy tehettem valamit Érette. De ez mind semmi az Ő áldozatához képest. Ó, bár többet tehettem volna!” Nem volt hosszú élete, de tartalmas élete volt!

Ézsaiás könyvében arról olvashatunk, hogy Ezékiás király a hír hallatára, hogy nem gyógyul meg a betegségéből, elkezdett imádkozni, sírva, a fal felé fordulva. Ézsaiás jóformán még haza sem ért, amikor az Úr visszaküldte a királyhoz: „Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, íme, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.” (Ézs 38:5) Ám ha közelebbről tanulmányozzuk életét, rájövünk arra, hogy az egyik legistentelenebb király, Manasse, ebben az időben született! Nem vált javáras Isten népének az, hogy Ezékiás 15 évvel hosszabb ideig élt.

Mi értelme annak, ha meghosszabbodik valakinek élete 10, 20, 30 vagy akár 50 évvel, de nincs örök élete! Mit használ ez embernek, ha 100 évig él is, de nincs üdvössége?

Az Úr azt mondja Salamonnak: „Nem kértél tőlem hosszú életet, hanem bölcsességet kértél az ítélettételre”. Sokszor nem tudunk helyesen kérni, vagy nem tudjuk azt kérni, amire szükségünk van. Tanuljunk Salamontól olyat kérni, amiben az Úr gyönyörködik! Így áldhat meg minket is az Úr, boldoggá teheti életünket, és teljesíthetjük a ránk bízott szolgálatot, áldássá, hasznossá válva mások számára. Ámen!