Pál apostol személyes bizonyságtétele - 1Tim 1:12-17

Pál apostol személyes bizonyságtétele

1Tim 1:12-17

¹² És hálát adok annak, a ki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra, ¹³ Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék:

de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; ¹⁴ Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. ¹⁵ Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én.

¹⁶ De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek majd ő benne az örök életre. ¹⁷ Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.

n  Az áldott/boldog Isten dicsőségének evangéliuma szerint… (11. v.)

v  Az evangélium első számú példája, szemléltetése, maga Pál apostol.

v  Lásd bizonyságtételét háromszor: ApCsel 9:1-22. 22:1-21. 26:9-18.

I. Ki volt Pál apostol megtérése előtt? – 13a

n  istenkáromló

v  tagadta Jézus istenségét.

n  üldöző

v  ApCsel 9:1 –„Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz…”

v  1Kor 15:9 – „⁹ Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.”

v  ApCsel 7:58 – „És kiűzvén a városon kívül, megkövezték: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.”

n  erőszakoskodó

v   büszke és kegyetlen

n  Pál bizonyságot tesz arról, hogy tudatlanul cselekedett…

v   Jóllehet tudós volt, ismerte a Törvényt: – ApCsel 23:3 – „Akkor Pál monda néki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek?” 

v  Gal 1:13-14 – „¹³ Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. ¹⁴ És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.”

v  Elméje megvakíttatott – 1Kor 2:14 – „¹⁴ Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”

v  2Kor 4:3-4 – „³ Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: ⁴ Akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.”

II. Hogyan lett megváltva? – 13b-15. v.

n  „de könyörült rajtam” – 13b. “De azért könyörült rajtam” – 16a.

v  Tudatlanul cselekedett: 3Móz 5:14-19 – „¹⁴ Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: ¹⁵ Ha valaki hűtlenséget követ el, és tévedésbôl vétkesen elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: vigyen az ő vétkéért való áldozatot az Úrnak, egy ép kost a nyájból, amint te becsülöd, ezüst siklusokban, a szent siklus szerint, vétekért való áldozatúl. ¹⁶ És amit vétkesen elvett a szent dologból, azt fizesse meg, és tegye hozzá az ötödrészét, és adja azt a papnak. ìgy szerez néki engesztelést a pap a vétekért való áldozat kosával, és megbocsáttatik néki.”

v  4Móz 15:24-25 (-31) – “²⁴ Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kívül esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égőáldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul. ²⁵ És végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nékik, mert tévedés volt az; ők pedig vigyék be az ő áldozatukat tűzáldozatul az Úrnak, és a bűnért való áldozatukat az Úr elé az ő tévedésükért.”

n  „Hüper” – szerfelett. (Hiperaktív, hiperérzékeny…)

n  Pál alázatossága:

v  - első a bűnösök között – 1:15

v  - legkisebb az apostolok között – 1Kor 15:9

v  - legeslegkisebb a szentek között – Ef 3:8.

n  Nemcsak „voltam”, hanem „vagyok”!

v   Jézus azért jött, hogy a bűnösöket üdvözítse. A legnagyobb probléma a bűn.

III. Ki lett Pál megtérése után? – 16-17. v.

n  Hosszútűrő -

v   Fil 4:12-13 – „¹² Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. ¹³ Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.”

n  Példa másoknak – 16. v.

v  “¹⁶ De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek majd ő benne az örök életre.”

n  Prédikátor – az üldözőből. Misszionárius – a gyilkosból.

v  Előbb azt hitték, csak megjátszodja a változást – ApCsel 9:26-28 – „²⁶ Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy ő tanítvány. ²⁷ Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vitte az apostolokhoz, és elbeszélte nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében. ²⁸ És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben:”

n  Isten reá bízta az evangéliumot –

v  Gal 1:11-12 – „¹¹ Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; ¹² Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.”

v  Gal 1:15-16 – “¹⁵ De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, ¹⁶ Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel.”

n  Felruházta

v  1Kor 15:10 – „¹⁰ De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló; sőt, többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan: de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.”

Befejezés:

n  Pál apostol bizonyságtétele példaértékű számunkra. 

Üdvösség hit által - Róm 10:1-21

Üdvösség hit által

Róm 10:1-21

n A 9:30-10:4 központi igazságai a következők:

v  A pogányok birtokolják Isten igazságát a Krisztusban való hit által

v  A zsidók nem birtokolják Isten igazságát, mert nem hisznek Krisztusban

v  A törvény nem adhatott igazságot. Ez Isten ajándéka volt a Krisztusban való hit által,

v  és emberi teljesítménnyel nem lehet megszerezni (vö. 3:21-31)

n A zsidók bűnei:

v  vallásos büszkeség, 10:2a

v  szellemi vakság, 10:2b. 3a

v  önelégültség, 10:3b

v  ellenszegülő makacsság, 10:4a

n „A kiválasztás a kereszt hirdetésével történik.” (vö. 1Thessz 1:4-10).

I. Az üdvösség és Isten igazsága

n 10:1 - „én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek” Pál hitte, hogy a zsidók megtérhetnek, és hogy az értük mondott imádságai számítanak. Ez a predestináció meglepő ellenpontja!

n 10:2 „Isten iránti buzgóság van bennük” Az őszinteség és a lelkesedés nem elég (vö. 3-4-es versek). Pál ezt jól tudta (vö. ApCsel 9:1; Gal. 1:14; Fil. 3:6)!

n 10:2-3 „de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el” – epiginōskō - (1) a zsidók nem értették az ingyenes evangéliumot (a „tudni/ismerni” kifejezés görög értelme); vagy (2) a zsidóknak nem volt hit-kapcsolata Istennel (a „tudni/ismerni” kifejezés héber értelme, vö. 1Mózes 4:1; Jer. 1:5). A zsidók nem hagyták figyelmen kívül annak szükségességét, hogy válaszoljanak Isten tettére (16,18,19-es versek), de a hitet az emberi teljesítménnyel helyettesítették, ami büszkeséghez, arroganciához és különcködéshez vezetett (3a vers)!

n 10:3 „Isten igazságát” Az ÓSZ a törvényhez való engedelmességet hangsúlyozta (vö. 5Móz 4:28-6:3. 17. 24-25). Amit azonban nem vettek észre, az az a szükségszerű egyensúly volt, aminek a hit és a megtérés között kell lennie (vö. 5Móz 5:29-30. 6:5). Az 5Móz világosan megerősíti, hogy Isten Izraelért cselekedett, nem az igazságuk miatt, hanem az Ő jelleme alapján (vö. 9:6,7,13,24,27; 10:12-22; Ez 36:22-38). Még a kánaánitákat sem Izrael igazsága miatt semmizték ki, hanem saját bűneik miatt (vö. 9:4-6; 1Móz 15:16).

v  „nem vetették alá magukat az Isten igazságának” A zsidók megpróbálták kiérdemelni Isten igazságát, ami viszont ajándék volt (vö. 3:24; 5:15; 6:23; Ef. 2:8-9). Pál ezt az igazságot elég világosan látta a Damaszkuszba vezető úton.

n 10:4 „mert a törvény végcélja Krisztus” - Lásd: Mt 5:17-48. A törvény szándéka, célja és vége (telos) nem az üdvösség volt, hanem a meggyőzés, és ez a célja továbbra is (vö. Gal. 3:24-25).

v  „minden hívő megigazulására” „hogy igazságot nyerjen mindenki, aki hisz”

II. Az üdvösség és a bizonyságtevő hívő élet

n Az üdvösség nem egy termék, hanem egy kapcsolat. A hittel csak elkezdődik. Nem egy tűzkárra szóló biztosítás, nem egy mennybe szóló jegy, hanem egy olyan élet, ami a Krisztushoz való hasonlatosságban növekszik.

v  Az üdvösség egy befejezett cselekmény (aorisztosz)– ApCsel 15:11. Róm 8:24. 2Tim 1:9. Tit 3:5. Róm 13:11.

v  Az üdvösség egy állapot – Efézus 2:5. 8.

v  Az üdvösség egy folyamat (a jelenben) – 1Kor 1:18; 15:2. 2Kor 2:15.

v  Az üdvösség egy jövőbeni beteljesedés – Róm 5:9. 10; 10:9. 13. 1Kor 3:15; 5:5. Fil 1:28; 1Thessz 5:8-9. Zsid 1:14; 9:28. (Mt 10:22; 24:13; Mk 13:13 is utal rá).

n A 10:5 - 3Móz 18:5-re utal. A 10:6-8 - 5Móz 30:11-14-re utal a Septuagintából (LXX).

v  „A hitből való igazság pedig így szól” Pál már korábban megszemélyesítette a „bűnt” és a „kegyelmet”, most pedig a „hit általi igazságot” személyesíti meg.

v  „ki megy fel … ki megy le” Az embereknek nem kell Krisztust keresniük, Isten a nyilvánosság előtt küldte el Őt mindenkiért. Nem szükséges az emberi kutatás.

v  „szíveddel” A szív az egész személyt jelenti.

n 10:9 „ha” „vallod”  „Jézust Úrnak” - Ez volt a korai egyház hitvallásának és bemerítkezési liturgiájának teológiai tartalma. Az „Úr” kifejezés használata megerősítette Jézus istenségét (vö. Jóel 3:5 [Károli: 2:32]; ApCsel 2:32-33,36; Fil. 2:6-11), míg a keresztnév, Jézus, megerősítette történelmi ember-létét (vö. 1Jn 4:1-6).

v  „szíveddel hiszed” – a „hit” (pistis) (1) személyes bizalom (héber), (2) intellektuális tartalom (görög) és (3) egy folyamatos akaratlagos odaszánást (vö. 5Móz 30:20).

n 10:10 „hogy megigazuljunk” - A hívők arra lettek kiválasztva, hogy szentek és feddhetetlenek legyenek! A kiválasztás nem csak egy tan, hanem egy életstílus is (vö. 5Móz 30:15-20).

n 10:11 Ez egy idézet az Ézs. 28:16-ból.

v  „aki hisz Őbenne” - A hit nem csak egy kezdeti válaszreakció, hanem egy folyamatos követelmény az üdvösséghez! Ez nem csak egy helyes teológia, ami megment (evangéliumi igazságok), hanem egy személyes kapcsolat (evangélium személye), ami istenfélő életet eredményez (evangéliumi élet). Óvakodj a könnyű hitektől, amik elválasztják egymástól az igazságot és az életet. Az örök életnek vannak megfigyelhető jellemvonásai!

v  „nem szégyenül meg” - Azok, akik bíznak („hisznek”) Krisztusban, nem fognak elfordulni. Ez az Ézs. 28:16-ból való idézet, ami Pál beszédében a 9:33-ban egy kulcs vers volt.

III. Az üdvösség és a pogányok

n 10:12 „Nincs különbség zsidó és görög között” Ez az új szövetség legfőbb mondanivalója (vö. Róma 3:22,29; Gal. 3:28; Ef. 2:11-3:13; Kol. 3:11).

n 10:14-15 – Isten hírvivőket küld (prófétákat, apostolokat, prédikátorokat, tanítókat, evangelistákat). Ezek a hírvivők Isten áldásai a szükséget szenvedő világ számára. Miközben Isten kegyelmesen küldi az evangélium hírvivőit, a hallgatóságnak a megfelelő módon kell reagálnia azok üzenetére.

v  A megmentő hitnek számos eleme van (1) egy üzenet, amit el kell hinni; (2) egy személy, akit be kell fogadni; (3) egy kezdeti és folyamatos megtérő és hit-teli válaszreakció; (4) engedelmes élet; és (5) kitartás.

n 10:15 - Az üdvösség az evangélium hallásából és az evangélium elfogadásából van. A prédikátorok azért küldettek, hogy „mindenki” megtérhessen!

n 10:16 Pál újra olyan ÓSZ-i profetikus kijelentéseket használ, amik eredetileg YHWH Izraelnek szóló üzenetére vonatkozott, hogy a Messiás Jézus evangéliumára utaljon. Ahogy az ÓSZ-i zsidók elutasították Isten üzenetét, úgy Pál korának zsidói is elutasították azt. Ez az Ézs. 53:1-ből való idézet, de teológiailag az Ézs 6:9-13-hoz is kapcsolódott, ahol Izrael elutasította Isten üzenetét.

n 10:17 Az evangélium elsősorban egy üzenet (vö. Gal. 3:2). De az üzenet személyes szavakká válik, „Krisztus szavaivá” (vö. Kol 3:15-16).

n 10:18 Ez a vers azt erősíti meg, hogy a legtöbb zsidó hallotta az üzenetet, és hogy felelősek voltak annak elutasítása miatt. Nem a tudatlanság volt a probléma, hanem a hitetlenség!

n 10:19-20 A zsidók hallották az üzenetet, még Mózestől is.

n 10:21 Ez a kijelentés a Septuagintából, az Ézs. 65:2-ből való idézet, ami arról szólt, hogy a szövetség népe elutasította YHWH-t (vö. Ézs. 65:1-7). Isten hűséges volt; Izrael pedig hűtlen. Hitetlenségük vezetett népük átmeneti ítéletéhez.

v  Ha Isten választása annyira lényegbevágó, akkor Pál miért imádkozik Izraelért a 10:1-ben? Miért hangsúlyozza annyira a 10:9-13 az emberi válaszreakció szükségességét?

v  Mit jelent a 4. vers? „Krisztus véget vetett a törvénynek”?

v  Sorold fel azokat az elemeket, amik közrejátszanak a hitben a 10:9-10 alapján.

v  Miért idéz Pál olyan gyakran az ÓSZ-ből? Hogyan kapcsolódik ez az elsősorban pogányokból álló gyülekezethez Rómában?

v  Hogyan kapcsolódnak a 11-13-as versek a 9. fejezethez?

v  Hogyan kapcsolódnak a 14-15-ös versek a világmisszióhoz?

v  Hogyan mutatkozik meg a 10. fejezetben az, hogy az ember szabad akarata része az ember üdvösségének?

Válaszok költői kérdésekre - Róm 8:28-39

Válaszok költői kérdésekre

Róm 8:28-39

<  A titkok az Úréi. 5 Móz 29:29

I. Senki sem lehet ellenünk – mert Ő velünk van

<  „Tudjuk!”. „Minden.” „Javukra van.” „Akik Istent szeretik.” „Akik elhívottak.”

v  Persze, ennek ellenére, sokan, mindenki ellenük támadhat: emberek, angyalok, démonok, a világ…

v  De senki sem győzheti le őket!

<   Eleve: ismert, elrendelt, megigazított, megdicsőített.

v  Velünk van: nincs ellenünk, nem vagyunk egyedül, nem élhetünk szentségtelenül.

II. Senki sem vádol – mert Isten megigazít

<  Sokféle vád érhet – a Vádoló részéről.

v  De Isten megigazít!

v  Isten nem emel vádat!

<   Ne engedd, hogy kritikusaid határozzák meg élet-programodat!

v  Isten Krisztus váltsághalálára mutat és nincs kárhoztató ítélet.

<  A Szentlélek győz meg bűn tekintetében.

v  „Akik Krisztusban vannak”

v  Lásd: a bűnös asszony (Lk 7:36-50); a megtérő lator (Lk 23:39-43).

III. Senki sem ítél el – mert Krisztus megváltott

<  Isten a Bíró. Isten már megítélte a bűnt Jézus Krisztusban.

v  Lk 9:56 – Nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét.

v  Mk 10:45 – hogy szolgáljon

III. Senki sem szakaszthat el Téle –mert Ő szeret

<  Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre – 1Pt 1:5.

v  Háború

v  Szerencsétlenség

v  Betegség

v  Szegénység…

<   Semmi és senki nem szakaszthat el Tőle!

A gazdag és Lázár - Lk 16:19-31

A gazdag és Lázár

Lk 16:19-31

n Történet vagy példázat? Mindkettő. Mert történetnél több, és példázatnál is több.

n Az Úr Jézus felhasználhatta az akkori idők gondolatait, történeteit (egyiptomi mese, zsidó történet – Bar Majan egy gazdag vámszedő és egy szegény írástudó – vagy bármit…).

n Bizonyára nem épp a túlvilágról akar számunkra Jézus tanítást adni, de a túlvilágról szóló következtetések is helytállóak! Csak nem kell túlfeszíteni, túlrészletezni, egy példázat alapján.

n Két részre tagolódik: (1) a gazdag és Lázár története [mit mond az Ige róluk], és (2) a gazdag és Ábrahám párbeszéde [mit mondanak ők]. Közte van viszont a haláluk, ami ugyancsak különbözik.

v  Nem a kíváncsiságunk kielégítését szolgálja, hanem a gazdagság veszélyére és a megtérés szükségességére hívja fel a figyelmet.

I. Kétféle élet, kétféle meghalás (avagy: mit mond az Ige róluk? – 19-22)

n Nem tudunk sok mindent róla. Még a nevét sem. De a Lázár nevét (~Eleázár) ismerjük. Ki volt a Fáraó Mózes idejében?... Hát hogy hívták azokat a bábákat, akik megmentették az újszülött gyermekeket? Sifra és Púa.

v  A gazdagról tudjuk, hogy fényűző életet élt. Naponta nagy lakomákat rendezett. „Minden nap!”

v  Háza és portája: utca és lakóház között volt egy előudvar, mögötte pedig egy gazdasági udvar. Az árnyékot adó fák alá asztalokat állítottak, itt étkeztek, de ide beengedték a koldusokat és a kutyákat is.

v  Öltözet – tisztaság – bőség – kényelem – szórakozás…

v  Nem tudjuk, honnan szerezte a vagyonát, vagy tisztességes úton-e.

v  Önmagának élt. Ennek a világnak élt. Nem törődött a lelkével, sem másokkal. Önző volt. Ez volt a bűne. Nem a gazdagság volt a bűne. Hanem az, hogy bezárta a szívét Lázár előtt! A gazdagság nem bűn önmagában. De a szegénység sem érdem önmagában.

v  A gazdagok nem jutnak mind a pokolba, és a szegények sem jutnak mind a mennybe.

v  Ez a hedonista életszemlélet nagy kísértés lehet ma is. „Élj magadnak, magad örömére!” „Ne törődj a másikkal, akár át is gázolhatsz rajta!” „Fő a siker, a gazdagság, a világi javak!” „Előbb én, az élvezetem, a jólétem, a szórakozásom…” Azután, ha marad idő, lehet más is és Isten is…

v  Az ilyen ember nem gondol a halálra, nem gondol arra, hogy neki feladata is van az életben. Gyakorlati materialista, gyakorlati ateista. Pedig, a gazdagok is meghalnak!

v  „Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.” - Jak 4:17

v  Nincs társasága a pokolban, pedig többen voltak: 26. v.

n Lázár egész élete csak szenvedés volt.

v  El kellett szenvednie azt, hogy beteg, hogy nincstelen, hogy az emberek megvetik.

v  Fekélyek – szenvedés, fájdalmak – ínség, éhség – magány – megvetés.

v  Neve: Lo ezer (nincs segítség), vagy inkább Eliézer – Isten a segítség

v  „Odadobták” őt a gazdag kapujához. Helyzete nagyon szomorú és reménytelen: fekélyes sebei vannak, tisztátalan utcai ebek nyalják a sebeit.

v  A tanítás nem arról szól, hogy Lázár MIÉRT került a mennybe, hanem arról, hogy jobb koldusként bejutni a mennyek országába, mint gazdagként elkárhozni!

v  Halála után angyalok jönnek a szolgálatára. Meghalni egyedül kell, de az Úr gyermekei nincsenek egyedül.

v  Ábrahám kebelén: mintha vacsorán lennének! (Mint Jézus és János az utolsó vacsorán.)

II. Kétféle végzet (avagy: mit mondanak ők? [a gazdag és Ábrahám párbeszéde] – 23-31)

n Most látja Lázárt, eddig nem látta. Most ő kiált, eddig Lázár kiálthatott, de nem hallotta. Azt kéri most Ábrahámtól, amit ő nem adott meg az életében. Most észreveszi Lázárt, de azelőtt nem vette észre.

n Késő a megtérés.

v  Ha tagadó voltál, halálod után egy perccel már tudod, hogy mekkorát tévedtél!

v  „Atyám”-nak hívja Ábrahámot! Egy zsidó is kerülhet a pokolba? Egy baptista is?

v  „Könyörülj rajtam” – kegyelemért könyörög. De már késő. A megtérés is lehet késő.

v  De nincs is megtérés! Életében, ha lett volna megtérés, jó lett volna. De nem volt. Önző maradt.

v  „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” – Mt 7:2

v  „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.” – Mk 4:24

v  Annak az embernek, aki nem gyakorol kegyelmet, annak nincs kegyelem. (Jak 2:13)

v  „Emlékezzél meg…” – fájó emlékek lesznek azok!

n Tudja, hogy gyötrelmét nem lehet megszüntetni. Csak enyhíteni szeretné… Van láng és gyötrelem! Örökké!

n Azt szeretné, ha rajta nem lehet segíteni, akkor valaki menjen el a testvéreihez, akik ugyanazt az életet követik, mint, ahogy ő élt. Valószínű ugyanaz lesz majd a sorsuk!

v  „diamartüromai” – tegyen ellenük bizonyságot – leplezze le a bűneiket. Talán tudatára ébredt saját bűneinek? Megtért?

n A közbenső állapotban tudatosak leszünk.  Jel 6-ban az oltár alatti lelkek tudatosan kiáltanak…

n Mi győzi meg az embereket?

v  Sokan csodát szeretnének. Pedig az Ige a legfőbb meggyőző erő. Ha nem tudsz hinni Isten Igéjének, akkor nem tudnál hinni egy feltámadott embernek sem.

v  Most van az ideje a missziónak!

n Nem vihetett semmit magával.

n A menny és a pokol között hatalmas a szakadék, nincs átjárás! Nincs purgatórium. Nincs változtatás.

n Mi a tanulság?

v  „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” – Gal 6:10

v  „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” – Zsolt 90:12

n Mt 25,44 –Mikor láttunk éhezni?...

n Préd 9,10 – tedd meg mindent!…

Befejezés:

n Milyen értékrend szerint élsz?

n Mennyire keresed Isten országát, „először”?

n Mennyire halasztgatod vagy veszed komolyan a megtérésedet?

n Mennyire vagy kész szolgálni másoknak?

v  Tanuljunk meg együtt élni beteljesületlen vágyainkkal. Odaát majd „Isten letöröl az ő szemeikről minden könnyet!”