Péter, a Szentlélekkel teljes igehirdető - ApCsel 4:1-21

Péter, a Szentlélekkel teljes igehirdető

ApCsel 4:1-21

n „Akkor Péter Szent Lélekkel megtelve, monda nékik” (8. v.). Milyen az, amikor egy ember Szentlélekkel telve hirdeti az Igét? Hogyan néz az ki? Mi történik vele, általa és körülötte?

v  Meglehetősen homályos és zavaros elképzeléseik lehetnek némelyeknek erről a fontos és szükséges dologról, és mivel nem ismerik fel, nem tudják, hogyan munkálkodik a Szentlélek, mentesek maradnak annak hatásától. Egy igehirdető véleménye szerint ez olyan, mintha egy gyönyörűen megépített orgonában nem volna pneuma – vagyis szél: hiába az egész hangszer, ha nincs fújtatója. Vagy más szemléltetésként, ez olyan, mint egy vitorlás csónak a szélcsendben: ki van feszítve a vitorla, megvan a kormány, csak éppen az erő hiányzik, ami előre vinné. Lehet lökdösni lapáttal, de az nagyon izzadságszagú és kellemetlen, és hosszú távon nem működik. Valahogy ilyen az igehirdető Szentlélek nélkül.

n A gyülekezetnek elsősorban nem éppen sok pénzre, szép és nagyszerű épületekre, kitűnő szervezetre, jól megfogalmazott alapszabályzatra van szüksége, – hanem elsősorban Szentlélekkel teljes igehirdetőkre. Szentlélek nélkül hiába van épület, törvény, pénz, – a gyülekezet nem gyülekezet.

n Valaki azt mondta, hogy ebben az első fokozat, amikor a hitem tudomásul veszi, hogy van Isten.

n A második fok, amikor azt veszi tudomásul a hitem, hogy ez a létező Isten eljött Jézus Krisztusban: Immánuel (velünk az Isten).

n  Végül a harmadik fok az, amikor azt veszem tudomásul, hogy bennem lakozik az Isten.

v  Az, hogy létezik, ez inkább az Atyára vonatkozik.

v  Az, hogy velünk van az Isten, inkább a Fiúra vonatkozik, Jézus Krisztusra.

v  És az, hogy bennem van az Isten: az inkább a Szentlélek személyére vonatkozik.

n  „Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve” prédikált, ami azt érzékelteti, hogy Péter nem volt mindig beteljesedve Szent Lélekkel, hanem „akkor” telt be Vele.

v  De ez nem egy olyan stádium, amit ha elért valaki, akkor abban megmaradhat, hanem inkább egy életre szóló program, amire állandóan törekedni kell.

n  Amikor Péter Szent Lélekkel megtelik, azt jelenti, hogy egészen Isten vette át az uralmat a Lélek által Péter felett. Vizsgáljuk meg, hogy milyen lett Péter, amikor ez megtörtént vele, hogy példát vehessünk róla.

v  Azt láthatjuk, hogy egy egyszerű halászból Isten eszköze lesz, egy gyáva tagadóból bátor hitvalló lesz, egy egyszerű ember ékesszólóvá válik, és az Isten által hitelesített üzenet erőteljessé vált.

I. Egy halászból Isten eszköze lesz

n  Lukács úgy számol be a nagytanács dolgairól, mintha ő is jelen lett volna. Persze, ő nem volt jelen. De Pál jelen lehetett, vagy még inkább Gamáliel, akinek lábainál Pál apostol tanult. Őtőlük informálódhatott Lukács.

n  Rendkívüli dolog az, amikor megtapasztalhatod, hogy felhasznált Isten! Engem, a nyomorultat, a senkit, a nyavalyást felhasznált a mindenható Isten!

v  Ez a hívő élet célja: eszközzé válni az Isten kezében. Nem magunkért, lelki vagy anyagi bajomért/jólétemért vagyok Isten gyermeke, hanem azért, hogy használhasson.

v  Itt Pétert használta fel arra a bizonyságtételre, hogy Jézus él – az a Jézus, Akit ők megöltek.

n Ne mondd azt, hogy Péter alkalmas volt erre, de te alkalmatlan vagy!

v  Péter ugyanolyan közönséges és írástudatlan ember volt, de így is eszköz lehetett Isten kezében, amikor beteljesedett Szent Lélekkel!

v  Valaki azt mondta, hogy ha a ceruzádat egy festőművész veszi a kezébe, elcsodálkozhatsz, hogy mire képes a ceruzád! Attól függ, hogy kinek a kezében van. Még a te ceruzád is csodálatos alkotásra képes.

v  Ugyanígy, ha a Szentlélek veszi kezébe eszközül az életedet, csodát művelhet vele. Ne önmagad körül forgolódj, hanem kezdj el szolgálni! Kérdezd te is Pállal együtt: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”  (ApCsel 9:6) Uram, mit akarsz általam cselekedni?

II. Egy gyáva tagadóból bátorrá hitvalló lesz

n  Nemrég még a maga erejében bízva és a saját hűségének a tudatában fennhéjázva bizonygatta, ha mindenki elhagyja is az Urat, ő nem fogja… „Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni!” (Lk 22:33) Azután egy cseléd gúnyos megjegyzésére mégis úgy megrémült, hogy égre-földre esküdözött, hogy nem is ismeri azt az embert, Jézust!

v  Péter gyáva volt – mint mi mindnyájan. De most a Szentlélek bátorrá tette.

n  Akkora bátorsága van, hogy a nagytanács fejére olvasta, ahogyan megölték a Krisztust, elvetették a Követ, Aki a szeglet fejévé lett! Csak Krisztus által van üdvösség, megtartás. A sánta is Általa gyógyult meg!

v  Mikor el akarták hallgattatni, egyszerűen kijelenti, hogy nem lehet: „Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogy nem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk” (4:19-20) Csakugyan bátor volt – de nem azért, mert most nagyon nekibuzdult, hanem azért, mert a Szentlélek bátorrá tette.

n  Gyávaság a mai hívők részéről, amikor nem mernek kiállni a világ elé a tiszta evangéliummal! Amikor úgy gondolják, hogy nem elég divatosak, le vannak maradva… Aztán elhallgatnak, vagy változtatnak az üzeneten…

v  Krisztusnak tanúi vagyunk. „Nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön.” (Mt 28:18) Az Ő szószólói vagyunk.

v  A feltámadott Krisztus bátorrá tesz a katonák előtt is, a vallató bizottság előtt is.

III. Egy egyszerű ember ékesszólóvá lesz

n  Péter megtalálja a kellő szavakat. A Szentlélek azonnal szájába adja, amit mondania kell. Csodálkoznak is rajta a papi fejedelmek: hogy képes ez az analfabéta Péter, így beszélni, és azt ilyen nagyszerűen elmondani?

v  Az Úr Jézus ígérete szó szerint teljesedik be: „mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól ti bennetek.” (Mt 10:19-20)

v  „Mikor látták Péter és János szólásban való bátorságát és megtudták, hogy írástudatlan és közönséges emberek” (4:13) „Írástudatlan” – agrammatoi. „Közönséges” – idiotai, (ez nem azt jelenti, amit gondoltok!), hanem azt, hogy laikusok, nem hivatásosak.

n  Sokszor megtörténik velem is, és az igehirdetőkkel általában, hogy nem tudom, hogy mit kell mondanom. Vajon mit akar az Úr rajtam keresztül üzenni? Néha egészen rendkívüli módon megadatik és beteljesedik be az Úr Jézus ígérete rajtam is. Péter apostol sem magától mondta, amit mondott.

v  Csodálkoztak: honnan tudja, ha nem tanulta? Hogyan képes? Honnan ez a bölcsesség? Ő sem tudta ezt megmondani: akkor kapta, abban a pillanatban.

v  Spurgeon sem járt teológiai tanulmányokra, mégis hatalmas igehirdető lett!

n  Vigasztaló ez a szülők számára is, akik úgy érzik, hogy gyermekeik meghaladták őket ismeretben, tudományban. De a szülőknek mégis feladatuk, hogy megmondjanak gyermekeiknek egyet s mást, úgy, hogy annak hatása legyen. De hogyan? Ilyenkor imádkozz! Megadatik majd abban az órában.

n  Vagy a munkahelyen, ahol a munkatársak zavarba tudnak hozni a hit dolgait illetően. Imádkozz, és megfelelhetsz nekik a Szentlélek erejével.

IV. Az Isten által hitelesített üzenet erőteljessé vált

n  Ugyanis, azt olvashatjuk: „Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velük együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenük szólni.” (4:14) A tények beszélnek. Azt nem lehet meg nem történtté tenni. Nem lehet ellene mondani.

v  Amikor valaki arra hivatkozik, hogy „vak voltam, de most látok” – ez meggyőző erejű tény.

v  Ugyanúgy, amikor valaki bizonyságot tesz, hogy tisztátalan voltam, de most tiszta vagyok. Elkeseredett, vigasztalhatatlan voltam, de most örömmel vagyok tele. Csapás ért, de békességem van. Megrágalmaztak, de nem haragszom senkire. Elpusztítani akartak, de nincs benne bosszúvágy, stb.

n  Tények nélkül ne szóljon senki Jézusról! Hitelessé teszik-e az életed tényei a Jézusról szóló szavaidat

n  Ezek után kérdezhetjük, vajon mi lett az eredménye annak, hogy Péter így beszélt? Megtért-e a nagytanács?

v  Igen, mi mindig az eredményt szeretnénk látni… Pedig az eredményt nem mi kell számon tartsuk.

v  Nem az lett az eredmény, hogy azok is mind megtértek… - pedig elvárnánk, hogy ez legyen. Sajnos, nincs közvetlen eredmény.

n  De a bizonyságtétel mégsem hiábavaló! A lényeg az, hogy elvégezzük, amit az Úr reánk bízott!

v  „Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.” (Gal 5:16)

n Lélek szerint élni két dolgot jelent: a Szentlélek vezetése alatt és a Szentlélek erejével élni.

n A Szentlélek vezetése alatt élni azt jelenti, hogy figyelünk a Lélek utasítására, irányítására, vezetésére – a Szentírás naponkénti tanulmányozása során. A Lélek nem vezet az Írással ellentétesen. Minél jobban ismered a Bibliát, annál jobban fogod tudni, hogy mit jelent a Lélek szerint élni.

v  Elhallgattatjuk a testi indulatok szavát, és egyre jobban átadjuk magunkat az Úrnak, engedve, hogy Ő vezessen bennünket Igéje által. „Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket, és ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el” (Róm 12:1-2). Ahogyan az iránytű mutatója észak felé fordul, ugyanúgy ráhangolódunk mi is az akaratunkkal a Lélek akaratára.

n A Szentlélek erejével élni azt jelenti, hogy Reá támaszkodunk a szükséges mindennapi erőért. Csak úgy élhetünk Lélek szerint, ha állandó kapcsolatban vagyunk a Lélekkel. Egy rádió is csak úgy működik, ha áramot kap. Bennünk is csak úgy lehet erő, ha kapcsolatban vagyunk az erőforrással. „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok” (ApCsel 1:8).

n A Szentlélekkel való beteljesedés nem egy egyszeri esemény, ami bekövetkezett mondjuk este 9 óra 45 perckor, hanem egy állandó, életre szóló program.

v  Legyünk ilyen igehirdetői, bizonyságtevői Istennek!

Boáz, Ruth megváltója - Ruth 4:1-17

Boáz, Ruth megváltója

Ruth 4:1-17

n  Egy sor tragédiával kezdődik.

v   Egy nagy éhség – egy meghátrált család – Három temetés – Félelem – Hazatérés.

v  Ruth is visszatér, de moábi volt – vagyis érvényes reá 5Móz 23:3 – „Az Ammoniták és Moábiták se menjenek be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be az Úrnak községébe, soha örökké.”

v  Kiszolgáltatott özvegy, és szegény.

v  „Többed magammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?” – Ruth 1:21.

n  Az örökség meg kellett maradjon a családon belül.

v  A családi tulajdon a törvény védelme alatt állott.

v  Celofád leányai is örökölhettek – de csak a családtagok. Elzálogosítani lehetett.

v  A levirátusi törvény alapján a föld megváltásához hozzá tartozott az özvegy is, hogy ne vesszen ki a neve Izráelből.

n  Aki a megváltást végezhette, bizonyos feltételeknek meg kellett feleljen.

v  A legközelebbi rokon kellett legyen.

v  Kellett akarja a megváltást.

v  Képes kellett legyen rá.

I. Boáznak joga volt a megváltásra

n  Boáz a legközelebbi rokon közül való volt.

v  „Vala pedig Naóminak egy rokona az ő férje után, előkelő derék ember Elimélek nemzetségéből; neve Boáz.” - Ruth 2:1.

v  „És monda Naómi az ő menyének: Áldott legyen ő az Úrtól, a ki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a megholtaktól! És Naómi monda néki; Közel valónk nékünk az a férfiú; legközelebbi rokonaink közül való ő.” - Ruth 2:20.

v  Boáz hasonló volt Ruthhoz: alacsony származása volt. Ráhábtól született (Mt 1:5. Ruth 4:21. Lásd: Józs 2).

n  Volt egy közelebbi rokon is (4:3-6), de az nem akarta a megváltást.

v  A Törvény nem képes megváltani.

v  Boáz istenfélő volt, és a Törvény szerint kívánt eljárni.

n  Az igazi Megváltó Jézus Krisztus.

v  Emberré lett. Egy lett mi közülünk. „Közeli rokon.”

v  „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.” - Jn 1:1. „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” – Jn 1:14. Lásd: Fil 2:5-8.

v  Akarta a megváltást – nem kényszerítette rá senki. „Ki megy el, hangzott fel / a menny tele csenddel, / A földön az ember veszve van! / Nagy angyalsereg van, / de hangjuk hangtalan / Míg egy dicső szózat így felelt: / Szent Atyám, elmegyek / Oda, hol emberek / a kárhozatba zuhantak be! / Hagyok fényt, s a mennyet, / öltök embertestet / Megváltom az egész világot!”

v  A Törvény halált követelt a bűnért – 1Móz 2:17. Róm 6:23. Ezért halt meg Jézus: kifizette a megváltás díját.

II. Boáz hajlandó volt a megváltásra

n  Boáz akarta a megváltást. Örült Ruthnak. Kedvében járt.

v  Már akkor, amikor először észrevette, amikor árpát szedegetett.  

v  Ézs 53:7 – „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!”

v  Pilátus előtt sem védekezett, hogy kiszabadítsa magát – Jn 18:37 – „Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.”(Joh 18:37 HUN)

n  Megszervezte és vezette a megváltási akciót.

v  Ruth 3:18 – „… légy veszteg, édes leányom… mert nem nyugszik az a férfiú, míg véghez nem viszi a dolgot még ma.” Lásd: 4:1-4.

v  Hitünk Fejedelme és bevégezője, Jézus – Zsid 12:2. Hajlandó volt a keresztre menni – Lk 9:51 – „Lőn pedig, mikor az idő elközelgetett, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy.

n  Véghezvitte. „Elvégeztetett!” – Jn 19:30.

III. Boáz képes volt a megváltásra

n  Ruth 2 bemutatja, hogy gazdag ember volt, megvoltak a képességei arra, hogy Ruthot kiváltsa/megváltsa.

v  Ruth 4:9 – Megvásárolt mindent, ami az Eliméleké, Mahloné és Kiljoné volt. – „Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezéből; Sőt a moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem.”

n  Jézus képes volt:

v  Zsid 7:25 – „Ennek okáért ő mindenképen üdvözítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük.”

v  Az Övéi lettünk: 1Kor 6:19-20 – „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.”

v  Tit 2:19 – „A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.”

Befejezés:

n  Miért tette mindezt? Mi motiválta őt erre?

v  Ruth 3:11-12 – „Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy. És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is.

v  A szeretet. Róm 5:6-8 – „Mert Krisztus, mikor még erőtlenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.”

A győztes Bárány - Jel 5:1-14

A győztes Bárány

Jel 5:1-14

n A 4. rész és az 5 rész összetartozik. Volt, van és lesz: Ez hová tartozik? Ez az örökkévalóságban játszódó esemény, ahol nincs idő. Valahol a világ megteremtése előtt (?).

v  A negyedik fejezetben János leír egy jelenetet a mennyben, amely lélegzetelállító. Isten ott ül a trónon. Ő az világmindenség Ura. Joga van, hatalma van, tekintélye van véget vetni a világnak. Körülötte élőlények, amilyeneket János még soha nem látott, és nem képes megfelelően leírni az emberi nyelvvel és tapasztalattal. Rendkívüli istentiszteleten vesz részt. Az 5. fejezetben folytatódik e drámai jelenet leírása a mennyben. Azt látja, hogy a trónon ül valaki, akit meg se próbál leírni, de annak jobb kezében van egy tekercs, amely kívül és belül írva van, és le van zárva hét pecséttel. Elhangzik a felhívás, hogy valaki nyissa fel a tekercset, de senki sincs, aki ezt megtehetné. János megérti e tekercsnek óriási jelentőségét, és elkezd sírni: szörnyű csapás ez, úgy érzi, hogy nincs senki, aki felnyitná azt. De csak megszólítják: ne sírj! Nézd, a júdai oroszlán, aki győzött, méltó arra, hogy felnyissa a tekercset. Hamarosan kiderül, hogy ez az oroszlán, valójában egy bárány, mégpedig olyan bárány, akinek halálos sebe van. Ez egy oximoron (ahol egymásnak látszólag ellentmondó feltételek alkotnak egy egészet). János látja a bárány vérét, a nyílt sebeket, amelyeket a bárány elszenvedett. Az oroszlán hatalma épp annak bárányi gyengeségében nyilvánult meg.

n A következő fejezetek arról szólnak, ahogyan a Bárány megnyitja a könyv pecsétjeit. Amint említettem, meglehet, hogy ez a jelenet még a világ megalapítása előtt játszódik le. Figyeljük meg az Ige ilyen irányú kijelentéseit:

v  Ef 1:4-7 – „⁴ A szerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,  ⁵ Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint,  ⁶ Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,  ⁷ Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.”

v  1Pt 1:18-20 – „¹⁸ Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; ¹⁹ Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: ²⁰ Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek.”

v  Zsid 10:5-7 – „⁵ Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,  ⁶ Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.  ⁷ Akkor mondám: Íme, itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem ó, Isten a te akaratodat.”

v  Mt 25:34-36 – „³⁴ Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. ³⁵ Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; ³⁶ Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.”

v  Ef 3:8-9 – „⁸ Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végéremehetetlen gazdagságát; ⁹ És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, a mely elrejtetett volt örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.”

I. A tekercs – 1-4. v.

 1 És láttam annak jobb kezében, aki a királyiszékben ült, egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.

 2 És láttam egy erős angyalt, aki nagy szóval kiáltott: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecsétjeit?

 3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.

 4 Én azért igen sírtam, hogy senki nem találtatott méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem.

n Egy könyvtekercs, ami belül és hátul tele van írva.

v  Ez jelentheti azt, hogy egy tokba volt helyezve, amire rá volt írva annak tartalma, hogy azt ne lehessen kicserélni.

v  De jelentheti azt is, hogy minkét oldalt tele volt írva – és ebben az esetben azt jelenti, hogy nincs mit hozzátenni többé. Véglegesen el van döntve. Ez is igaz, de mivel le volt pecsételve (nem lehetett látni, mi van benne), inkább az előbbit kell érteni az alatt, hogy tele volt írva belül és hátul.

n Hét pecséttel volt lepecsételve. Mit jelent ez?

v  A római gyakorlat szerint így pecsételték le a végrendeleteket. A pecsétek valószínű sorban voltak.

v  Ez valójában a trónra-iktatás alapokmánya, mivel az egész rész az intronizáció szertartását mutatja be. A mindenható Isten egy új uralkodó beiktatására készül! Nem helyette, hanem mellé: egy társuralkodó beiktatása ez. A királyi szék ezentúl nemcsak az Isten királyi széke, hanem az Isten ÉS a Bárány királyi széke (Jel 22:1).

v  Az ÓSz szerint, a bírtok visszavásárlásának okmánya volt ilyen. Lásd: 3Móz 25:23-28 – „²³ A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.  ²⁴ Azért a ti birtokotoknak egész földén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen. ²⁵ Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az ő birtokából, akkor álljon elő az ő rokona, a ki közel van ő hozzá, és váltsa ki, a mit eladott az ő atyjafia. ²⁶ Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elege van annak megváltásához: ²⁷ Számlálja meg az eladása óta eltelt esztendőket, a felül lévőt pedig térítse meg annak, a kinek eladta volt, és újra övé legyen az ő birtoka. ²⁸ Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatéríthesse annak, akkor maradjon az ő eladott birtoka annál, aki megvette azt, egészen a kürtölésnek esztendejéig; a kürtölésnek esztendejében pedig szabaduljon fel, és újra övé legyen az ő birtoka.”

v  Jeremiásnál találunk egy konkrét esetet, ahogyan ezt alkalmazták. Jer 32:7-12 „⁷ Íme, Hanameél, Sallumnak, a te nagybátyádnak fia hozzád megy, mondván: Vedd meg az én mezőmet, amely Anatótban van, mert téged illet vér szerint, hogy megvegyed.  ⁸ Eljöve azért hozzám Hanameél, az én nagybátyámnak fia, az Úr beszéde szerint a tömlöc pitvarához, és monda nékem: Kérlek, vedd meg az én mezőmet, a mely Anatótban, a Benjámin földén van, mert téged illet, mint örököst, és te reád néz vér szerint is, vedd meg hát magadnak. Akkor észrevettem, hogy az Úr szava ez.  ⁹ Azért megvettem Hanameéltől, az én nagybátyámnak fiától a mezőt, amely Anatótban van, és kifizettem néki a pénzt, tizenhét ezüst siklust. ¹⁰ És beírtam levélbe és megpecsételtem, és tanúkat is állítottam, és megmértem a pénzt mérlegen.  ¹¹ Ezután kezembe vettem a vétel felől való levelet, amely meg volt pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges levelet is. ¹² És a vétel felől való levelet odaadtam Báruknak, a Néria fiának, aki Mahásiás fia volt, Hanameélnek, az én nagybátyám fiának szemei előtt, és a tanúk szemei előtt, akik be voltak írva a vétel felől való levélbe, mindama júdaiak szemei előtt, akik ültek a tömlöc pitvarában.”

n Akár a visszavásárlásról legyen szó (= az eleidegenített emberiség visszavásárlásáról), akár a könyvbe írottak véghezviteléről és a véghezviteli folyamat felügyeletéről (= a megváltásról) legyen szó, erről valakinek felelni kell. Erről szól a tekercs pecsétjeinek felbontása.

v  Ki felel ezért? Ki a garancia ezek megvalósulásáért? (Tehát nemcsak a könyv felnyitása, hanem főképp az abban megírtak véghezvitele a lényeg.)

n A tekercs Isten örökkévaló tervét tartalmazza, mindent átfogó tervét az egész világegyetemre nézve. Isten ki nem nyilatkoztatott és véghez nem vitetett terve ez. A pecsétek felnyitása jelentette annak kinyilatkoztatását és megvalósítását.

v  A tekercs tehát tartalmazza Isten stratégiai tervét, egészen az ítéletig. Az ember sorsa a tekercsben van megpecsételve.

v  Ám „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9:22). Csak a Bárány vére szerezhet engesztelést.

II. A Bárány – 5-7. v.

 5 És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: íme, győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.

 6 És láttam a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölettet, hét szarva és hét szeme volt, ami az Istennek hét Lelke, amely elküldetett az egész földre.

 7 És eljött és elvette a könyvet a királyiszékben ülőnek jobb kezéből.

n János sír, mert nincs, aki felelne a visszavásárlásért vagy az elvégzett dolgok kivitelezéséért.

v  ApCsel 4:12. Jönnek majd hamis Krisztusok, de esélytelenek mind!

n Nincs kijelentés, csak ha van, aki átvegye. Ámós 3:7 – „Semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.”

v  Az üzenet átvétele problémája lehet a tanítónak.

v  Az üzenet átvétele problémája lehet a prédikátornak.

v  A szeretet esetében is kérdés lehet: van-e, aki átvegye?

n Van, Aki méltó: a Júdai Oroszlán (Lásd: 1Móz 49:9-10 – „⁹ Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyugodott, mint a hím-oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel? ¹⁰ Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.” (1Móz 49:9-10).

n A Dávid Gyökere és Ága. Dávid teremtője és leszármazottja. Dávid Ura és Fia. Ézs 11:1.

v  Hét szarv = mindenható.

v  Hét szem = mindentudó.

v  Átveszi a világmindenség végső drámájának irányítását.

n Egyedül csak Ő méltó erre. A négy lelkesállat = négy kérub, Lásd: Ez 10:20. A 24 vén a megváltottak képviselői – talán a 12 pátriárka és a 12 apostol száma szerint, az ÓSz és ÚSz szerint.

III. A beiktatás (intronizáció) – 8-14. v.

 8 És mikor elvette a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborult a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai.

 9 És énekeltek új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,

 10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.

 11 És láttam, és hallottam a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt;

 12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.

 13 Sőt hallotta, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.

 14 És a négy lelkes állat ezt mondta: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádta az örökkön örökké élőt.

n Leborulnak mind! A társuralkodó beiktatása megtörténik.

n Köszöntések következnek: Előbb a négy Kérub (élőlény) és a 24 Vén. „Mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai.”

v  Nem vész el egyetlen imádság sem, amit a Bárány dicséretére mondtál. Ne magadat, hanem Őt dicsérd!

v  Új énekkel dicsőítették Őt: 9-10. v. – „⁹ Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,  ¹⁰ És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.”

v  Lásd: Ézs 42:9-10: „⁹ A régiek, íme, beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.  ¹⁰ Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól...  ¹² Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.”

n A Bárány méltóságának oka (a 24 vén és a 4 kérub szerint, akiknél a hárfák és aranypoharak vannak):

v  Mert megöletett.

v  Mert „vérével megvásárolt”.

v  Mert királysággá és papokká tett a mi Istenünknek.

n A második fokozat a megszámlálhatatlan angyalsereg:

v  11-12. v. „¹¹ És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; ¹² Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.”

n A harmadik fokozat az összes teremtmény részéről:

v  „13 Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.”

Befejezés

n Mit tanulhatunk mindebből?

v  Azt, hogy Isten kézben tartja az eseményeket.

v  Ne aggasszon, hogy néha úgy tűnik, hogy a hívők nevetségessé váltak, már nem relevánsak e posztmodern korban. Istené az utolsó szó. Nem a keleti, nyugati, vagy európai uralkodóké…

v  Merj kiállni az igazságért. „Tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz.” (Mt 7:13)

v  Tanulj Jézus példájából (Mt 11:28), aki nagy akar lenni, legyen mindenkinek szolgája.

v  A megváltás megtörtént. Jézus Krisztus a Megváltó. Őt kell magasztalni! (Fil 2:11)