Értékeljük helyesen a szolgálatot! - 2Kor 10:1-18

Az apostoli tekintély védelmében

(Értékeljük helyesen a szolgálatot!)

2Kor 10:1-18

■       Ahogyan a 8-9 rész a megtértekre alkalmazza Pál védelmét (apológiáját), ugyanúgy a 10-13 rész alkalmazza ugyanazt a megtéretlenekre, akik még lázadnak Pál apostoli tekintélye ellen.

v  Van egy kronológiai előrehaladás a 2Kor-ban: az 1-7 részek a múltban történt eseményekre utalnak, a 8-9 rész a jelenben történő közös gyűjtés befejezéséről szólnak, míg a 10-13 részek Pálnak a jövőbeni látogatását készítik elő.

I. Az apostoli tekintélyért való harc – 1-6. v.

■       Pál apostol bejelenti a harmadik látogatását, amikor Isten ítélete fogja sújtani az ellenszegülőket.

v  Arra kéri őket, „a Krisztus szelídségére és engedelmességére”, hogy ne kelljen bátornak lennie, ha majd megérkezik.

v Ellenfelei „úgy gondolkodtak felőlük, mintha test szerint élnének”, mivel nem rendelkeztek ajánló levelekkel, extázissal, csodatevéssel és retorikai/értelmezői képességekkel…

v Manapság a reputációt másképpen mérik (pl. a szenvedés nem jelenti, hogy nincs tekintélyed).

v Manapság a hirdetett Ige és a megélt élet összhangja adja a tekintélyt. (De vannak, akik másképp gondolják.) - „Ha beteg vagy: nincs hited.” „Ha nincsenek csodák: nincs veled a Szentlélek…”

■       Az apostol elleni vád egyrészt az, hogy „szemtől szemben ugyan alázatos, de távolról bátor”.

v Természetesen, ezt ironikusan jegyzi meg az apostol az 1. versben… Az igazság az, hogy alázatos volt második látogatásakor, és bátor, amikor írta azt a kemény levelet… (1:13. 2:3-4. 9. 7:8. 12)

■       Az az alázat a Krisztus alázata volt, amelyre nézve most kéri őket!

v Nem mond ítéletet azonnal. De ha megérkezik, akkor ki kell mondania! Addig viszont felszólítja őket, hogy térjenek meg.

■       Nem világ szerint és nem test szerint harcol (mivel nem válaszol haraggal), hanem más fegyvereket használ.

v Pál fegyvere az evangélium sokféle hirdetése, a Szentlélek erejében.

v Ez lerontja az „erősségeket”: okoskodások, magaslatot Isten ismerete ellen (önbizalom, öndicsőítés), foglyul ejti az ellenkező gondolatokat.

v Számára nem a retorikai fordulatok jelentik a lényeget, hanem a tartalom.

■       A baj az, hogy ellenfelei egy „másféle” evangéliumot hirdetnek! Más a tartalom!

v Hamis evangéliumot bármilyen pátosszal adnak elő, akkor is hamis!

v Ezért, Pál arra is készen áll, hogy megbüntessen minden engedetlenséget, ahogyan nyilvánvalóvá válik, hogy kik azok, akik egyáltalán nem karnak megtérni.

II. Az apostoli tekintély fontossága – 7-11. v.

■       Nézzétek, mi van a szemetek előtt! (A szem előtt valókra néztek?)

■       Pál legitimitása össze van kapcsolva az evangélium legitimitásával. Pál elvetése az evangélium elvetését jelenti (amit hirdetett).

v Aki Pál apostoli tekintélyét kétségbe vonja, azzal kétségbe vonja Pál hívőségét is! A kettő össze van kapcsolva, mert amikor ő megtért, akkor kapta az elhívást is.

■       Apostoli hatalmával viszont nem élt vissza: nem a megrontásukra használta azt, hanem az építésükre.

v Ezért nem vall szégyent, mert nem fog úgy tűnni, minta csak ijesztgetne a leveleivel, mivel igenis, ítéletet hirdet, amikor majd megérkezik. Addig viszont kéri, hogy térjenek jobb belátásra.

III. Az apostoli tekintély igazolása, alapja – 12-18. v.

■       Mi igazolja azt, hogy Pálnak van igazi apostoli tekintélye? Ellenfelei egyáltalán apostoloknak nevezhetők-e? (11:1-12:13)

v Meg kell pontosan állapítani azokat a feltételeket, amelyek alapján valaki apostolnak nevezhető, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy a Pál „dicsekvése” (igénye) nem jogtalan.

■       - Azok „magukat ajánlják” és „magukhoz hasonlítják magukat” – 12. v., de így „nem okosan cselekszenek”.

v  Ezért nem hasonlítgatja magát azokhoz.

v Jer 9:23-24 – az Úrban dicsekedni – „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.”

■       - Pál nem mértéktelenül dicsekszik, hanem a szerint a mérce szerint, amelyet Isten adott. Melyik ez a mérce?

v - Korinthusba is eljutott

v - nem a mások munkájával dicsekszik, a késszel, hanem a korinthusi gyülekezet születésével.

v - az Úrban dicsekszik, vagyis azzal, amit az Úr végzett általa. Ez az egyetlen igazi alap a dicsekvésre. Ellenfelei a mások munkájával dicsekszenek (i.e. a Páléval).

v - nem ajánlólevelekkel igazolja magát, nincs azokra szüksége… (2Kor 3:1 – „Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek? 2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember.”)

■       Az Isten ajánlására van szükség. Ha valaki azért dicsekszik apostolságával, mert képességei vannak, megtapasztalásai és retorikai abilitása, az egyszerűen nem jelent semmit ebben a kérdésben.

v  Az ajánlásnak Istentől kell jönnie! „Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.”

■       Az apostol nem mehet tovább az evangélium terjesztésével nyugat felé, míg itt keleten nem szilárdult meg a munkája. De tervezi, „hogy rajtatok túl is hirdessük az evangéliumot”…

Bőkezűek az adakozásban - 2Kor 8:1-8

Bőkezűek az adakozásban

2Kor 8:1-8

2Kor 8:¹ Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közölt,

 ² Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.

 ³ Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak,

 ⁴ Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket.

 ⁵ És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nékünk is az Isten akaratából.

 ⁶ Hogy kérnünk kellett Titust, hogy amiképpen elkezdette, azonképpen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.

 ⁷ Azért, miképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.

 ⁸ Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.

 ⁹ Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

 ¹⁰ Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.

 ¹¹ Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy amiképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, amitek van.

 ¹² Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.

 ¹³ Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségetek pótolja amazoknak fogyatkozását;

 ¹⁴ Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen;

 ¹⁵ Amint megvan írva: Aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.

n Pál apostol itt az adakozás kegyelméről beszél. Az adakozásban 10% volt a norma.

v Tized a termésből, a fizetésből… A farizeusok: a mentából, kaporból, köményből…

v Pál tudatosan adakozásra serkenti a korinthusiakat. Úgy tárgyalja ezt, mint akinek semmilyen érdeke nem fűződött hozzá: nem önmagáért jár közben, hanem a Júdeaiakért.

I. A macedóniaiak példája

n „¹ Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött” – Filippi, Thesszalonika, Bérea… Lásd: Fil 4:10-19.

v Pál apostol az adakozást nevezi kegyelemnek! Többször is így nevezi ebben a szakaszban.

v Az első levél 16 részében már említette az adakozást: ott az akkori hívők anyagi támogatásáról van szó, a gyülekezet költségeinek vagy missziójának fenntartásához, a lelki munka segítéséhez, a (jeruzsálemi) szegények segítéséről.

v Nem tudjuk, hogy mi idézte elő a szükséget Jeruzsálemben?

n Hittestvéreikről volt szó. A szolgálat tettekben kell megnyilvánulnia. A szolgálat: kegyelem.

n Jézus mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” – ApCsel 20:35.

n Adakozásul felülmúlta Pál várakozását is. Nem a fölöslegükből adtak. Mi volt ennek a titka?

v Az, hogy előbb önmagukat adták az Úrnak. Aki magát az Úrnak adta, annak nem nehéz adni. Aki nem adja önmagát előbb az Úrnak, akkor minden adakozás csak pazarlás!

v Az Úré s föld, és ami betölti (Zsolt 50:12). Az Úré minden. A végtelenségig adakozhatsz, mert Istent nem tudod „elkölteni”. Isten kiapadhatatlan. Csak abból adsz vissza, amit Tőle kaptál.

n A jó példa követőket szül. A korinthusiak követték a macedóniaiak példáját.

v A felebarát felé való jótéteménynek is van létjogosultsága, de itt főképp a testvéreink felé van felelősségünk.

v „Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?” – 1Jn 3:17. Lásd még Mt 24:31-46.

v Isten népe között ne legye szűkölködő senki.

n Láthatatlan szeretet-kötelék kötötte össze őket a júdeai hittestvéreikkel.

II. Az Úr Jézus szegénysége

n A macedóniakon kívül Pál apostol az Úr Jézus példáját említi: gazdag volt, de szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodhassunk.

v Sok bőkezű ember létezett, de senki nem adott annyit, mint „a mi Urunk, Jézus Krisztus”. Ő valóban gazdag volt.

n Mennyire volt gazdag?

v Övé a földkerekség, és ami betölti (Zsolt 50:12).

v Övé a menny. Ott számtalan angyal szolgál Neki, és azt teszik, amit rájuk bíz (Zsolt 103:20).

v Bölcsessége felmérhetetlen (Kol 2:3). Hatalma szavával hordozza a mindenséget (Zsid 1:3).

n Szegénnyé lett.

v Mennyire? Bepólyálták és jászolba fektették. Akkor semmi sem látszott gazdagságából és hatalmából.

n Izráel leglenézettebb vidékén nőtt fel, Názáretben.

v „Származhat-e valami jó Názáretből?” – Jn 1:46

v Nem volt hely, hová fejét lehajtsa (Mt 8:20)

v Nem volt pénze a templomadóra (Mt 17:24-27)

v Csónakot és szamarat – kölcsönkért. – Lk 5:3. Mt 21:2-3.

v Egész vagyona egy ruhadarab volt, amire halálakor sorsot vetettek. Ezt a ruhát is bizonyára ajándékba kapta (Jn 19:23-24. Lk 8:2-3).

v A sír is másé volt, amelybe fektették: „És magához vévén József a testet, begöngyölte azt tiszta gyolcsba, és elhelyezte azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott;” – Mt 27:59-60

v Mikor a barátokra szüksége lett volna, azok is cserbenhagyták – Mk 14:50.

v Az egyetlen, ami megmaradt neki, és ez megmarad minden embernek: Isten. Jézus valódi és rettenetes szegénysége abban mutatkozott meg, hogy az Isten is elhagyta!

n Mi hihetetlenül szegények voltunk a bűneink miatt.

v Most pedig „megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával” – Ef 1:3

v Lettünk örökösei Istennek és örökös társai Krisztusnak – Róm 8:17

v Hajlékunk lehet az atyai házban – Jn 14:1-3

n Ennek a gazdagságnak fényében már egyáltalán nem nehéz az adakozás!

III. Az Ószövetség példája

n Az ÚSz-ben nem az összeg volt a fontos, hanem az indíték: az, hogy miért és milyen érzülettel adakozol. Az indíték, a szándék a fontos!

v Pál nem azt mondja, hogy adjanak, mert nekik van miből… Jól megy soruk… Példaként állítja a macedóniakat, akik erejükön, lehetőségeiken felül adakoztak, az üldözéseik között ők nem magukra gondoltak.

v A kegyelem indította őket az adakozásra. Ők kérték, hogy adakozhassanak. 

n Mt 23:23 – Jézus nem mondja, hogy nem kell adni tizedet, hanem azt mondja, hogy van annál fontosabb is. De azt sem kell elhagyni.

n Az Ószövetségi mintánál az ÚSz nem kér kevesebbet.

Befejezés

n A földi dolgokkal is úgy van, mint a mannával: 2Móz 16. Amit megtartottak másnapra, megkukacosodott! 15. v. – „¹⁵ Amint megvan írva: Aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.”

v  „Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék!” – 2Thessz 3:10

Az Úr Jézusról szóló bizonyságtételek - Jn 5:30-47

Az Úr Jézusról szóló bizonyságtételek

Jn 5:30-47

n  A teljes Írás Jézusról tesz bizonyságot. Bárhol olvassuk, mindenütt Róla van szó.

v  Az evangéliumok tanúskodnak Róla, de itt más bizonyságtételekről van szó.

v A Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke – Jel 19:10. Bizonyságtételünkben visszatekintünk a keresztre.

I. A Keresztelő János bizonyságtétele – 30-35. v.

n  János először is kijelentette, hogy Őt kinek nem szabad tekinteni:

v Jn 1:19-23 – „19 És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? 20 És megvallotta, és nem tagadta; és megvallotta, hogy: Nem én vagyok a Krisztus. 21 És kérdezték őt: Micsoda tehát? Illyés vagy-e te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felelt: Nem. 22 Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől? 23 Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondta Ézsaiás próféta.”

n  Keresztelő János üzenete Jézusról: egy különleges név: „az Isten Báránya”, és két különleges munka: „aki elveszi a világ bűnét”, és „aki keresztel Szentlélekkel”.

v  Nemcsak azt jelenti, hogy Jézusnak a jelleme olyan, mint a bárányé: szelíd, kedves, alázatos, hanem arra, hogy az bárányt áldozatul hozták. Jézus Isten tökéletes áldozata a világ bűnéért.

n  Az ÓSz-ben ötféle áldozatot mutattak be (3Móz szerint). Mindegyik Jézus áldozatát mutatja be.

v  Az engesztelő áldozat is Róla beszél. A Engesztelés Nagy Napján a főpap bement a Szentek Szentjébe az áldozat vérével, hogy engesztelést végezzen a saját és a nép bűneiért. Minden áldozat arra tanította Izráel népét, hogy valakinek meg kell halni a bűnért. „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9:22)

n  A zsidók jól tudták János mit ért az alatt, hogy Jézus az Isten Báránya. Ismerték Ézsaiás 53. részét: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, mint bárány, nem nyitotta fel az ő száját...” „Megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg”. Ismerték Izsák kérdését is, amikor az áldozásra mentek: „Ímhol a tűz, ímhol a kés, hol van az áldozati Bárány? Az Úr majd gondot visel, fiam...” de főképpen ismerték Mózes törvényéből a reggeli és esti áldozásra parancsolt hibátlan bárányt, valamint a bűnért és engesztelésért végzett bárányáladozatokat is.

v Íme, az Isten Báránya! Ő a Király, akinek szolgálunk. Ő a Mester, aki tanít minket. Ő a Próféta, a Pap, aki közbenjár értünk. Ő a Szabadító, a Megváltó, az Istennek Fia, az Embernek Fia... Ő a Júda nemzetségéből való oroszlán. Az Uraknak Ura és Királyok Királya, a Kezdet és a Vég. De mindenek felett Ő az Áldozat, az Isten Báránya. „Egyetlenegy áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket” (Zsidók 10:14). Erről szól Keresztelő János bizonyságtétele.

n  János beszél arról a különleges munkáról is, amelyet ezzel Jézus elvégez: „elveszi a világ bűnét”, vagy pontosabban: „hordozza a világ bűnét”.

v Az Úr Jézus nem úgy jött, mint hadvezér vagy filozófus, erkölcsi normák tanítója... Nem épített műemlékeket, nem harcolt háborúkat, nem írt vaskos könyveket... Azt a néhány sort, amit a porba írt egy alkalommal, másnapra elfújta a szél. Jézus azért jött, hogy hordozza a világ bűnét. A bűn zsoldja a halál. Az Isten Báránya viszont elveszi a te és az én bűneimet,  a világ bűnét!- és annak büntetését. Odaáll Isten és én közém így szólva: Én elvállalom a büntetést. Én kifizetem az árat! Engesztelő áldozat lett a mi bűneinkért.

v Nem volt túlzás az, amit Péter prédikált Pünkösd után: „Ti pedig a szentet és igazat megtagadtátok, és kívántátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, az életnek fejedelmét pedig megöltétek...” Ezek épp olyan érvényesek reánk is, mint akkor Péter hallgatóira. Azok sem segédkeztek mind a megfeszítésben... de bűneikkel hozzájárultak Jézus halálához. „Meghalt a mi bűneinkért az írások szerint” (1Kor 15:3). Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!

n  Végül, János beszél az Úr Jézus különleges tisztségéről is: „Aki keresztel Szent Lélekkel”. Ő nemcsak megszabadít a bűntől, hanem azután képesít szentül élni is. Az övéit elpecsételi az ígéretnek ama Szent Lelkével.

v „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem láthatja az Isten országát”. E nélkül csupán izzadságszagú erőlködés az, amit teszel, és megmarad a bűntudat és a vád. A Szent Lélek újjáteremtő munkájára van szükséged!

II. Az Úr Jézus cselekedeteinek bizonysága – 36. v.

n  Miket cselekedett Jézus? Csodálatos dolgokat.

n  Nikodémus is elismeri, hogy ezeket a csodákat nem teheti senki, csak ha az Isten van vele.

v Jn 3:2  - „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.„

v Isten nem közönséges csodákat cselekedett a Pál apostol keze által. A Jézus neve által.

v Péter meggyógyította az Ékes kapu sántáját.

v Jézus ördögöket űzött (légiót!), tengert lecsendesített, kenyeret megsokasított, leprásokat, vakokat, bénákat meggyógyított…

n  A meggyógyultak bizonyságtétele ellen nem bírtak szólni semmit: a vakon született, az Ékes kapu sántája.

n  János apostol megválogatja Jézus csodáit.

v  Csak hét csodát írt le részletesen.

III. Az Atya bizonyságtétele – 37-38. v.

n  Született és jött – Jn 18:37.

v  Ézs 9 – született és adatott

n  Bemerítésekor szózat lett a mennyből. Rászállott a Szentlélek, mintegy galamb.

v  Jn 12-ben görögök jelenlétében újra szólott az Atya, hogy megdicsőíti az Ő nevét.

n  A megdicsőülés hegyén, Mózes és Illés jelenlétében szólott az Atya.

v  Nikodémus ezt felismerte: „…hanem ha az Isten van vele”.

IV. Az Írások (és Mózes) bizonyságtétele  – 39-46. v.

n  Ne tévesszük szem elől az Írások fő mondanivalóját.

v  1Móz 3:15 – az asszony magva a Kígyó fejére tapos. Ábrahámnak: tebenned áldatnak meg a föld minden nemzetsége. Jákób: eljön Siló (1Móz 49). Mikeás: Hol fog születni? Zakariás: Hogy fog bevonulni? Ézsaiás: Hogy fog meghalni? Dávid: Hogy fog feltámadni? - „Az írások szerint” – 1Kor 15:1-3.

n  Péter Pünkösdkor hivatkozik a 16. zsoltárra, mely Dávid Fiának feltámadásáról szól.

v „Ha hinnétek Mózesnek…” - Mózes: prófétát támaszt az Isten, olyat, mint én – 5Móz 18.  

n  Lk 24 – emmausi tanítványoknak magyarázza Mózestól, a prófétáktól és minden írásokban, amik róla megírattak.

v  Érted-e amit olvasol – kérdezte Filep a szerecsen komornyikról. Hirdette neki a Jézust.

Befejezés:

v „Ti vagytok ezeknek bizonyságai” – Lk 24:48. A mi életünk is legyen bizonyság. 

A megváltás előkészítője - Mt 12:22-32

A megváltás előkészítője

Mt 12:22-32

 ²² Akkor egy vak és néma ördöngöst hoztak ő eléje; és meggyógyította azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszélt, mind látott.

 ²³ És elálmélkodott az egész sokaság, és azt monda: Vajon nem ez-e Dávidnak ama Fia?

 ²⁴ A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.

 ²⁵ Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.

 ²⁶ Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mi módon állhat meg tehát az ő országa?

 ²⁷ És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.

 ²⁸ Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.

 ²⁹ Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?

 ³⁰ Aki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.

 ³¹ Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.

 ³² Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.

Az Úr Jézus gyógyít, ördögöket űz, erre fel a nép csodálkozik és a farizeusok gonoszt forralnak.

I. Az Úr Jézus gyógyításainak célja – 22-23. v.

 ²² Akkor egy vak és néma ördöngöst hoztak ő eléje; és meggyógyította azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszélt, mind látott.

 ²³ És elálmélkodott az egész sokaság, és azt monda: Vajon nem ez-e Dávidnak ama Fia?

n A gyógyítások célja MINDIG az volt, hogy Isten kijelentését igazolja: 2Móz 4:15-17.

v  Jn 5:36. 6:14. 7:31. 10:24-26. 37-38.

n Elsődlegesen: nem evangélizáló eszköz volt, nem szeretetszolgálat (enyhíteni az emberi szenvedést).

n Hanem a bizonyságtételt igazoló eszköz. Az apostoloknál is: ApCsel 2:22. Zsid 2:3-4.

II. A Szentlélek elleni bűn -24-28. 31-32. v.

 ²⁴ A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.

 ²⁵ Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.

 ²⁶ Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mi módon állhat meg tehát az ő országa?

 ²⁷ És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.

 ²⁸ Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.

 ³¹ Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.

 ³² Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.

<  Egyes karizmatikus tanítók és "próféták" ezzel az igével fenyegetőzve teszik lehetetlenné a szolgálatukat kísérő jelenségek megvizsgálását. Ezért van, aki azért aggódik, hogy vajon elkövette-e a Szentlélek káromlását, mivel megkérdőjelezi a karizmatikus jelenségek isteni eredetét.

<  Látnunk kell, hogy mi történt előtte: Mt 12,9-től egy megszáradt kezű embert gyógyított meg, szombatnapon. Azért kérdezték meg, hogy „Szabad-e szombaton gyógyítani?” - hogy vádat emeljenek ellene. A gyógyítás után a farizeusok kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.

<  Mt 12:22-től egy vak és néma megszállottat hoztak hozzá, és ő meggyógyította. Az egész sokaság elcsodálkozott, és úgy vélték, hogy Jézus a Messiás... A farizeusok azonban kijelentették: „Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével.” De Ő ismerte gondolataikat és bebizonyította, hogy Isten Lelkével űzi ki az ördögöket, és bizonnyal elérkezett hozzájuk az Isten országa. Erre mondta: „Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg...”

<  Adva van tehát egy-két csodálatos gyógyulás, és néhány "szakértő", aki a csodát nem a Szent Léleknek, hanem tisztátalan léleknek, az ördögnek tulajdonítja. Miért?

v A farizeusok nem pusztán tévedtek, nem csak félreértettek valamit, hanem Jézus egyértelműen pozitív tettét tulajdonították az ördögnek (12:23,33).

v Jézus tettét eleve el akarták utasítani, és bármit is tett, azt az ördögnek akarták tulajdonítani. Számukra ezért elég volt pusztán hallomás alapján ítélni, még önellentmondás árán is (12:25-27).

v Jézust ugyanis addigra már eleve be akarták vádolni (12:10), sőt, végezni akartak vele (12:14).

v Jézus szerint őt félre lehet érteni, róla lehet rosszat mondani (12:32), de amit tett, azt bárkinek helyesen kellett volna megítélni, akinek helyesek az indítékai (12:33-37).

<  Egy mai hívő, aki Jézust Uraként szereti és követi, eleve nem követheti el ezt a bűnt, mivel

v Jézus az ellenségeit figyelmezteti, és nem a hívőket.

v Jézus nem arról beszél, hogy a hívők megítélhetik-e és hogyan ítéljék meg egymás szolgálatát, hanem arról van szó, hogy Jézus ellenségei hogyan és miért ítélték el az ő szolgálatát.

<  Ami bizonyos Szentléleknek tulajdonított jelenségek megítélését illeti,

v egyfelől valóban tanácsos az óvatos megfogalmazás (de nem a Mt 12:31 miatt),

v másfelől pedig igenis jogos a megvizsgálás igénye, éppen Krisztus Testének védelmében (de más igék miatt, pl. Mt 7:15-23, 1Kor 11:4, 1Thessz 5:19-21, 1Jn 4:1).

III. A Sátán megkötöztetése (29-30. v. vö. Jel 20:1-2)

²⁹ Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?

 ³⁰ A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.

<  Abban az időben élünk, amikor a Sátán meg van kötözve.

v ahogyan leszúrják a disznót, de még elszaladhat, egy darabig...

v ahogyan levághatják a kígyó fejét, de még vergődik. A Sátán is az utolsókar rúgja. Tudja, hogy kevés ideje van.

<  Maga az Úr Jézus kötözte meg. Azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa – 1Jn 3:8.

v 1Móz 3:15 – a Kígyó fejére tapos.

<  Mi a Sátán munkája?

v Isten detronálása – (Ézs 14. Ez 28 ??)

v Kísértés (1Móz 3:1-7)

v Vádolás (Jób 1-3. Jel 13.)

v Emberekben lakozás – Mk 5:1-20.

<  Hogyan rontotta le az Úr Jézus a Sátán munkáját?

v Elutasította a kísértést – Mt 4. Lk 4. Zsid 4:15

v Kiűzte őket – Lk 17:21. Mt 12,28. Lk 7:21. Tanítványait is felhatalmazta erre – Lk 7:21. 10:17-20.

v Győzedelmeskedett rajta Gecsemánéban (Mt 26:38-46)

v Halála által – 4. szó. 6. szó. - Mk 15:34. Jn 19:30 – Elvégeztetett!

v Feltámadása által – 1Kor 15:55-57.

v Gyülekezetének építése által – Mt 16:18. A Pokol kapui sem... A jövőben? Jel 20:1-3. 10-14. ?