Sámuel elhívása a prófétai szolgálatra - 1Sám 3:1-21

Sámuel elhívása a prófétai szolgálatra

1Sám 3:1-21

n Sámuel nem ismerte még az Urat, mert Éli nem ismertette meg vele. Megszokta, hogy Isten nem szól.  (2,27-36) Elüzemelget a kultusz Isten nélkül, és ige nélkül is… „Vakoknak vak vezetője”.

n Ismerjük-e a pásztor hangját?

I. Isten kijelentésének szükségessége (1. 19-21)

n Kijelentés. Isten keres valakit, akinek fontos lesz az ő Igéje.

n Veszedelmes nagy altatás folyik ezen a világon. Az emberek pedig beveszik az altatókat. Isten felébreszti Sámuelt!

n Milyen tragikus jelenet, hogy az egyház aludni küldi azt, akit az Isten felébresztett!

v  Élinek kellene hallania! De ő még a másikat sem segíti benne!

v  A szülők is altatják a gyermekeiket, ha rosszallják, hogy a gyermekük naponta olvassa a Bibliát és nem a diszkóban tölti a szombatjait! Visszaviszi az eltulajdonított dolgokat. Micsoda szégyen, hogy kiderült! Átment az utált szomszédhoz és bocsánatot kért! A szégyentelen!

n Ámós 8,11-12: éhség és szomjúság az ige után. Ami ritka, az drága. Így van-e?

n Isten arról beszélt Sámuelnek, amit Élinek akart volna megmondani. De majd Sámuel megmondja… De ez nagyon kényes feladat.  Íme, Isten a kicsiknek jelenti ki magát!

n De itt a Bibliánk! Nem lehet ritka Isten igéje! – Téves. Ritka lehet az ige akkor is, amikor a befogadásnál baj van.  (Ézs 6,9-10) (Mk 4,9. 10-12.)

II. Isten kijelentésének átvétele (2-10)

n amikor Éli szemei meghomályosodtak (2b), a gyertyatartó még égett (3a), Sámuel már a fekhelyén volt (3b), az Úr szólította Sámuelt! Olyan világosan és érthetően, hogy Sámuel azt gondolta, hogy Éli szólítja!

v  De mi ugye, nem kapunk direkt kijelentést az Úrtól!  Nem vagyunk ilyen próféták.

n Milyen kedvesen és szelíden hívogat az Úr! Még másodszor sem azt mondja, hogy „hogy tudsz ilyen érthetetlen lenni! Semmit sem fogsz fel helyesen!?” Isten tudja, hogy időbe telik, amíg megérted…

v  „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” (Jn 16,12)

III. Isten kijelentésének továbbadása (11-18)

n  Maga az Úr mondja, hogy ez olyan dolog, ahogy aki ezt hallja, mindkét füle belecsendül! (11)

n  Olyan jó lenne hallgatni vele!  Még jó, hogy Éli megesketi Sámuelt, és ezzel megkíméli egy csomó vívódástól…

v  De a hallott ige iránt felelősek vagyunk! Mit fogsz válaszolni reá?

n  „Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki az én beszédeimet rettegi!” (Ézs 66,2)

n  Milyen súlyos következményekkel jár, ha valaki megveti Isten igéjét!

n  Milyen nagy dolog az, ha valaki mégis meghallja, és képviseli Isten igéjét akkor is, ha sokan ne kívánják hallani.

v  Állt már Isten első kicsi kőtemploma Silóban. Ott Éli végezte az áldozást. „Ritkaság volt az Úr igéje.” Mert sorozatosan megvetették Isten igéjét, még a papi család tagjai is.

n Az Igében meg van írva, hogyan kell bemutatni az áldozatot és mennyi a papok része az áldozatból, és azt hogyan kaphatják meg. Éli fiai nem vették komolyan az igét, és erőszakoskodtak, sőt, paráználkodtak Isten jelenlétében. Apjuk: „Ejnye, ejnye, ne tegyétek fiaim!”

n Istennek egyik embere kijelenti az ítéletet. „Ha a fiaidat többre becsülöd, mint engemet, elvetlek téged.” – „Ejnye, ejnye, milyen kár!...”

v  Isten a maga részéről befejezte. Ahol nem hangzik Isten igéje, ott elvadul a nép.

v  Mennyire értékes nekünk Isten igéje? Hány családban kerül elő naponta a Szentírás? Hangzik-e az imádság, vagy az Istent dicsőítő ének?

Kérünk, szállj ránk, Isten Lelke - Doris Akers és Borzási István

Kérünk, szállj ránk, Isten Lelke

Zene: Doris Akers, Szöveg: Borzási István

1. Kérünk, szállj ránk, Isten Lelke, jöjj!

Járd át teljesen a lényünk, szent erő!

Még ma áradj bőséggel ki ránk,

Töltsd be szent tüzeddel szívünk és a szánk!

Refrén: 

Jöjj, égi Harmat, szent Kenetet adj!

Jöjj, szelíd Galamb, szentelj magadnak!

Jöjj tüzes Lángnyelv és vezesd népedet!

Úgy kérünk, jöjj velünk, és áldd meg életünk,

Míg Hozzád érkezünk!

2. Kérünk, újítsd bágyadt népedet,

Szenteld meg, hadd áldja a Te Nevedet!

Minden lélek forduljon Hozzád,

Legyen elpecsételt tulajdonoddá! Refrén.

3. Kérünk, áldd meg élő, szent Igéd,

Hassa át mindnyájunk lelkét és szívét!

Szóljon hozzánk, formáljon most át,

Vonjon nagy erővel közelebb Hozzád! Refrén.

Kit tisztel meg az Úr? - 1Sám 2:12-36

Kit tisztel meg az Úr?

1Sám 2:12-36

n  A lényeges kérdés, hogy mik az Isten elvárásai az Ő népe felé, főképp azok felé, akik szolgálatában vannak?

v Mert Istennek vannak elvárásai: azok felé is, akik még nem az övéi, és azok felé is, akik már az övéi.

n  „Aki nékem szolgál, engem kövessen…”

v „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek…” – 30. v.

v Mivel szerez Isten tisztességet az Őt tisztelőknek? Azzal, hogy kijelenti magát nekik, hogy elhívja őket a szolgálatra, hogy megáldja a házát és háznépét, és hogy megadja számukra mindazt, amire szükségük van.

n  Azonban, láthatjuk, hogy lehet az Úr szolgálatában állni, és Isten előtt mégsem tetsző az életed!

v Mert lehet szolgálni Istennek képmutatással, bűnben élve, önzéssel, és mások miatt – és a szolgálatod így nem kedves az Úrnak.

n  Előbb az Éli fiairól: az áldozatuk képmutató volt, az életük pedig tisztátalan. Utána Éliről: felelőtlenül szolgált az Úrnak.

I. A képmutató szolgálat: Hofni és Fineás

n  Hofni és Fineás volt a Frigyláda mellé rendelve.

v Akik „Béliál” fiai voltak – vagyis hasonlítottak hozzá. Lásd: Mt 5:44-46. Jn 8:44.

n  Őket az öntisztelet és a haszonlesés jellemezte.

v Mózes bűne is az volt, hogy egyetlen egyszer nem Istennek adta a dicsőséget. És emiatt nem mehetett be Kánaán földjére.

v Ilyenek voltak a farizeusok és írástudók is. Lásd: Mt 23.

v Övezzétek fel magatokat az „igazlelkűség övé”-vel – Ef 6:13

n  Hofni és Fineás talán szépen prédikált…

v Értettek hozzá. Úgy gondolták, ők ebben profik. Ez jár nekik. Tőlük nem kérhetik számon az egyszerű pórnép…

n  A te szolgálatod igazi-e?

v Az áldozatod, adakozásod, lelkesedésed, dicsőítésed, alamizsnád, imádságod

n  „Az volt a szokásuk a papoknak”…

v  Vannak jó szokások, és rossza szokások.

n  Mikor fekszel le, mikor kelsz fel… Ott vagy-e az imaáhítaton, imádkozol-e? Szolgálsz-e valamivel?

v Baj van, ha más a helyzet a színfalak mögött, és újra más a színfalak előtt… Ez színjátszás!

II. A tisztátalan szolgálat: Hofni és Fineás

n  Az áldozás szolgálatában éltek vissza Istennel – 15-16. v. A nép megutálta az Úrnak való áldozatot.

n  Az ajtónállókkal paráználkodtak.

v Bűn volt az életükben, így tisztátalan volt minden, amit tettek.

v A kettős életmód miatt lelkiismeret furdalásod lesz.

n  18. v. Sámuel pedig… vagyis: Sámuel ellenben szolgált az Úrnak!

v Kegyelem az, hogy még ilyen helyzetben is van, akit elhív az Úr az Ő szolgálatára: Sámuelt.

v Olyan időben, amikor hiányzott az Ige, hiányoztak az igazi szolgálatok és szolgálattevők.

n  Feladatunk, hogy megtiszteljük Istent: az öltözetünkkel, a családunkban.

v Vonz, vagy taszít az életed másokat?

v Éli háza miatt megutálták az Úrnak való áldozatot!

III. A felelőtlen szolgálat: Éli

n  Éli elnéző volt fiaival szemben. Felelőtlen!

v Lásd: 2:29-30. 3:13-14.

v Azért kivételezett, mert a fiairól volt szó! Bezzeg Annával tudott kemény lenni! – Pedig nem is volt részeg…

n  Nekünk embereknek van „felelősségünk”. Ebben fokozatok vannak. A nagyobb felelősséget hivatásnak nevezzük. A legmagasabb felelősségtudat már küldetéstudat, vagyis misszió.

v A szülők felelősek! Nem olyan kell lennie a szeretetüknek, hogy elnézzék a bűnt!

n  Vigasztaló olvasni, hogy a gyermek Sámuel ellenben szolgált az Úrnak…

v Lásd: 18. v. 3:19. 

Éljünk alázatban! - 1Pt 5:1-4

Éljünk alázatban!

1Pt 5:1-4-14 (6)

<  A gyülekezet szervezeti felépítéséhez tartozik, hogy vannak „presbiterek”.

v Olyan tekintély ez, amit az Úr ad, de el is lehet veszíteni.

v Ha nincs tekintély, akkor diktatórikus vezetés nyilvánul meg.

<  A lelkipásztor feladata különbözik az ószövetségi pap, vagy világi tanító, filozófus feladatától.

v Jó ha a lelkipásztor, de a tagok is tudják, mi a lelkipásztor feladata. Itt úgy fogalmazza meg Péter, hogy „a nyáj legeltetése”. Ez azt jelenti, hogy ellátja (táplálja), védelmezi, felügyeli, fegyelmezi, tanítja, és vezeti.

v Péter többes számban beszél, vagyis a gyülekezetben több presbiter, lelkipásztor, vagy diakónus van.

<  Van egy személyes követelmény: az elhívás-tudata.

<  Van egy intellektuális követelmény: alkalmas kell legyen a tanításra.

<  Van egy erkölcsi követelmény: életével példát kell mutatnia.

I. A presbiterről, aki Isten elhívottja – 1. v.

¹ A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: 

<  Péternek személyes megtapasztalása volt Jézus Krisztussal.

<  Ő egy „presbitertárs” – együtt szolgál a többiekkel. Ő nem Pápa, nem Krisztus földi helytartója, nem uralkodik, hanem szolgál. Vannak társai a szolgálatban.

v Együtt szolgál másokkal. A szolgák nem egyformák... Nevelni kell őket. (Tit 1:3-8. 2Tim 2:2-4. 1Tim 3:1-7. 1Kor 4:14-15)

v A festőnek palettáján sok színű festék van... Mindegyikre használja, amikor a festő akarja.

v Krisztus a fej.

<  Krisztus szenvedésének tanúja

v „Lesztek nékem tanúim” – ApCsel 1:8. Lk 24:28.

v Előbb Péter, azután Pál...

v Ilyen tanúk többé nem lehetünk. De másképpen, igen, azok kell legyünk.

<  Az eljövendő dicsőség részese

v  A koronát ő is megkapja majd.

II. A nyájról, amely Isten tulajdona – 2a. v.

² legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját;

<  A gyülekezet: Isten nyája. Ez a gyülekezet is Istené.

v de a lelkipásztor (presbiter) felelős érette!

v A gyülekezet Angyala a felelős!

<  Legeltesd!

v a pásztor nem önmagát legelteti, és nem a maga dicsőségét keresi.

v = „tápláld”, = megfelelő mennyiségű (arányos) és tiszta eledelt, = kicsik és nagyok jászlába...

<  Felvigyázó (episzkoposz), ÓSz: = őrálló.

v a botja figyelmeztetés is.

v a felvigyázónak látása kell legyen. Irányt mutat.

III. A szolgálatról, ami Isten elvárása – 2b-3. v.

…ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen;  ³ ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.

<  Ha nincs elhívás-tudata, akkor hamarosan öröm nélkül „kényszerítésből” fogja végezni a szolgálatát. Sajnos, lehet úgy szolgálni tehát, hogy nem találsz örömöt benne!

<  Ha nem az Úrtól kapott sugallatra vállalta ezt a szolgálatot, akkor előbb-utóbb „rút nyerészkedésnek” fogja tekinteni. Az ilyen szolgálatot nem lehet rajta Isten áldása.

<  És lehet úgy szolgálni, hogy uralkodik a gyülekezeten – ami ellenkezője a pásztori lelkületnek. Az ilyen nem is szolgál, hanem uralkodik. A Főpásztor szelíd és alázatos szívű volt!

<  Ne kényszerítésből, hanem önként.

v Akarnia kell. Szeretnie kell.

v Nem úgy, mint Jónás...

v A gyülekezetnek igazolnia kell az ő akarását... Ellenpélda, lásd: Akhimás (2Sám 18:19-32)

<  Ne nyerészkedésből, hanem készségesen.

v Ne legyenek egyéni érdekei.

v Önfeláldozó. Az prédikálja, amit kell, nem pedig, amit hallani szeretnének.

v Nem emberek tetszése szerint.

<  Nem úgy, mint akik uralkodnak, hanem mint akik példaképei a nyájnak

v Elől megy, mert elöljáró. De csak addig vezethet másokat, ameddig ő maga eljutott.

v Toronyóra. Vak festő? Süket zenész?

IV. A koronáról, ami Isten jutalma – 4. v.

⁴ És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

<  A dicsőség Istené. Ő fogja a jutalmat kiosztani.

v Nem lophatod el Isten dicsőségét következmények nélkül. Lásd: Mózes. Saul. Gedeon.

n A jutalom nem jelenvaló, hanem eljövendő.

n A jutalom nem emberektől várandó, hanem Istentől.

n A jutalom nem romlandó, hanem romolhatatlan jutalom.

v  Isten megbecsüli az Ő szolgáit.

v  Isten megjutalmazza az Ő szolgáit.

n  Mik az Isten elvárásai az Ő népe felé, főképp azok felé, akik szolgálatában vannak?

v  Mert Istennek vannak elvárásai: azok felé is, akik még nem az övéi, és azok felé is, akik már az övéi.

n  „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” – Jn 12:26.

v  „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek…” – 1Sám 2:30. v.

v  Mivel szerez Isten tisztességet az Őt tisztelőknek? Azzal, hogy kijelenti magát nekik, hogy elhívja őket a szolgálatra, hogy megáldja a házát és háznépét, és hogy megadja számukra mindazt, amire szükségük van.

n  Azonban, láthatjuk, hogy lehet az Úr szolgálatában állni, és Isten előtt mégsem tetsző az életed!

v  Mert lehet szolgálni Istennek képmutatással, bűnben élve, önzéssel, és mások miatt – és a szolgálatod így nem kedves az Úrnak.

n  Előbb az Éli fiairól: az áldozatuk képmutató volt, az életük pedig tisztátalan. Utána Éliről: felelőtlenül szolgált az Úrnak.