Királykérés világi módra - 1Sám 8:1-9

Királykérés világi módra

1Sám 8:1-9

<  A királykérés felfedi a nép állapotát, úgy ahogyan a valóságban van.

v Miközben róluk beszélünk, mirólunk van szó!

I. Mennyire lelkesedünk azért, ami Istent helyettesíti – 8:5-8

<  A királykérés nem volt bűn, önmagában – lásd: 5Móz 17:14-20.

v A bűn inkább abban keresendő, hogy olyanok akartak lenni „mint a többi népek” – 8:5.

v Mert az 5Móz 17 világossá teszi, hogy Izráelnek nem olyan királya lesz, „mint a többi népeknél”, mivel Isten fogja kiválasztani (15a v.): izráeli lehet, nem idegen (15b v.), nem lehet nagy katonasága, háremje, gazdagsága (16-17 v.), és Isten törvényének tisztelője kell legyen (18-20 v.)

v Nem a kérés maga, hanem a kérés oka az igazi bűn. „Nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük.” (8:7b)

<  Isten kiértékeli a királykérést. (7-8 v.)

v 1Sám 12-ben igazolva van a 8:7-8.

v A. érvelés – Az egyiptomi szolgaságban Istenhez kiáltottak, és Isten megszabadította őket. (12:8)

v B. érvelés – Izráel elfelejtkezett az Úrról, és a bírák idején mindenféle elnyomásban volt részük. De amikor az Úrhoz kiáltottak, megtérve, Isten Jerubbaált és társait küldte szabadítóul. (12:9-11)

v C. érvelés – Izráel az ammonita Náhással szembesül, aki erejét fitogtatja... Akkor azt mondták: „Semmiképpen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.” (12:12) Vagyis: itt nem volt többé kiáltás az Úrhoz szabadításért, hanem ehelyett királykövetelés történt! Ez pedig Isten helyettesítése. Most nem Istenben bíztak, hanem egy másféle kormányzásban…

v Nem a monarchia bűn, hanem a monarchiában való bizalom. (Zsolt 118:8-9. 146:3) Mert az embert kísérti, hogy Istent helyettesítse: monarhiával, demokráciával, kommunizmussal, kapitalizmussal…

<  A 8. rész perspektívában:

v A 12. rész a 8. rész magyarázata: a királykérés Isten elutasítását jelentette.

v A 7. rész a 8. rész ellentétje: ott megtértek, hittek, imádkoztak, és király nélkül is győztek!

v A 4. rész a 8. rész párhuzama: itt királyban bíztak, ott pedig a frigyládában. Mindkettő bálványimádás és Isten helyettesítése!

<  Bajunkban hajlamosak vagyunk mechanikai megoldást keresni a lelki helyett!

v Például: Biztos, hogy a technikánkkal van baj! A módszer rossz! Program kell! Ügyeskedés!

<  Ahelyett, hogy Istentől várnánk segítséget, inkább előírjuk, hogy miféle segítséget akarunk...

v  Előírjuk Neki, hogyan és mikor szabadítson meg... Ki, mikor, hogyan lépjen közbe…

<  Isten néha megadja kérésünket, pedig nem örül neki.

v A meg nem hallgatott kérések gyakran az Ő szeretetét mutatják – Zsolt 106:14-15 – „¹⁴ Epekedés epesztette őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. ¹⁵ És megadta nekik, amit kívántak; és ösztövérséget bocsátott lelkükbe.”

v Bajunkban (12:12), helyzetükben (8:1-3) a királykérés logikusnak tűnt. Mégis, Isten rossznak minősíti! Mert javaslataink lehetnek logikusak, értelmesek, kivitelezhetőek – mégis istentelenek! Ne hagyjuk ki Istent!

v A bálványimádást sokszor nehéz kimutatni. De Isten látja! Hiába titkolod: „Ember szemétől bűneim…” (KÉ 308)

v Sámuel megtapasztalja, amit Mózes is, a próféták is, és Jézus is átélt: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.” (Lk 19:14)

II. Mennyire irtózunk a szentségtől (8:5. 19-20)

<   „Olyanok lenni, mint a többi népek” – 8:5. 19b-20a.

v Természet szerint nem szeretjük felvállalni a különbözőséget csak azért, mert az Úrhoz tartozunk (az Úr miatt).

v Pedig Isten előírta, hogy a király nem lehet olyan, mint a többi népeknél! (5Móz 17:15-20)

<  Izráel népe önmagában különböző, egyedi volt. 5Móz 4:32-40.

v „Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kívüle több!” – 5Móz 4:35

v 3Móz 19:2 – „Különbözők legyetek, mert én az Úr különböző vagyok!” (Persze, eredetiben „szent” van. De értitek, ugye, a lényeget?)

<  Miért is lenne másféle sikerszabályunk? Másféle kinézetünk? Másféle beszédünk? Hűség a házasságban? Tisztaság a házasság előtt is? Igazságot keresni a szegénynek? Segítség a szűkölködőnek? Lelkesedni az istentiszteletért a szórakozás helyett? – Zsid 11:13-16.

v Alexander Maclaren: Az első lecke: – megtanulni mellőzni mások szokásait!

<  „Hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenük bizonyságot!” – 8:9.

v Tudtukra adta, mit jelent a király: elveszi... elveszi... (11. 13. 14. 16)

v Gondoljatok fiaitokra! Leányaitokra! Vagyonotokra!

v Rabságért kiáltotok, Egyiptomot kívánjátok vissza?

<  De a nép nem hallgatott Sámuel szavára – (8:19).

v Sámuel hallgatott a szavukra (22. v.), de ők nem hallgattak Sámuel szavára (19. v.).

<  Az igazság ismerete és szeretete között különbség van. Csak az utóbbi vezet engedelmességre.

v „És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességükre.” (2Thessz 2:8-10)

<   Úgyhogy kérésünk esetleges elutasítása Isten irgalmáról beszél. Adjunk érte hálát!

III. Mennyire következetesen késztet Isten a megtérésre – 10:17-19 (20-21) -22-24. és a 12. részben

<  Isten Következetesen (könyörtelenül) ismétli a szavakat, melyek valahogy nem illettek az ünnep keretébe... (10:18-19)

v Mi többet adunk az etikettre és a díszletre!

v Sámuel tudta, hogy hűségesnek lenni fontosabb, mint illedelmesnek lenni. Ezért, nem azzal kezdi, hogy „Milyen jó benneteket újra együtt látni ezen az örömteljes napon...”

<  Isten jobban szeret annál, minthogy csak kedves szavakat mondjon! Könyörtelenül ismételni fogja üzenetét, amíg meghalljuk!

v Hajlandó elrontani egy kedves alkalmat, ha megtérésre vezethetne!

<  Sámuel végigvitte a választást, amíg a sors egy emberre, Saulra esett (20-21. v.)

v A legkisebb törzsből Benjáminból választott Isten, hogy megszégyenítse az erőseket (9:21). Lásd: Bír 20-21.

<  Saul kijött a sorsoláson – de nem találták! – 21b.

v Mint ahogyan a szamarakat sem találták... (9:4 kk)

v Izráel nem sikeresebb a király megkeresésében, mint Saul a szamarak megkeresésében!

v A központban Isten kijelentése van – 22. v.

v Isten népe teljességgel ki van szolgáltatva Isten szavának.

Befejezés:

<  Mindezek ellenére, Isten kegyelmes (12:13-23).

v Azért, mert az Ő népévé választott. Ő az Atyánk!

Az Úré a győzelem! - 1Sám 7:1-13

Az Úré a győzelem! – „Ében Háézer”

1Sám 7:1-13

Az áfeki vereség valamikor Kr.e. 1050-ben hasonlított Jeruzsálem pusztulásához, 587-ben.

A bűn elszaporodott, a Törvényt félretették. Lopás, csalás, harácsolás, paráznaság, hazugság jellemezte a szent sátornál szolgálókat.

A 7. rész a 4-5-6. rész befejezése.

Honnan lesz szabadulás? Önerőből? A frigyláda? 3 Sámueltelen rész után újra olvashatunk Sámuelről.

I. A megtérés napja – 1-6. v.

Teltek az évek, a jövő bizonytalanná vált. Van-e, lesz-e szabadulás?

Igen! Isten az Úr mindenek felett.

(1) Ha eldobjátk az idegen isteneket, és Astarótot,

(2) Ha odafordultok az Úrhoz, „elkészítitek szíveteket”,

(3) Ha csak Neki szolgáltok „teljes szívetekből”.

Vágysz-e szabadulásra? Akkor neked is szól ez az ige!

Vissza kell térni az eredetihez! „Ad fontem!”

A könnyek, sírás – jó, helyénvaló dolog, de nem elég. Teljes megtérés kell. Kizárólagos odafordulás az Úrhoz.

II. A győzelem napja – 7-11. v.

Vereség után – az Úr ad győzelmet a filiszteusok felett. Íme, őket is le lehet győzni – az Úrral.

A filiszteusok haza kell küldjék a frigyládát. Nagy presztízsveszteség volt ez nekik…

Izráel Istene nem hasonlítható Dágonhoz!

Nem elég a múltra nézni (Refidim, Emoreusok, honfoglalás háborúi, Debora, Gedeon, Sámson), újabb győzelem kell!

A vereség az elfordulás miatt van, a győzelem az odafordulás által lehetséges. 1Kor 10:11. Zsolt 78:1-8.

Ikábódból így lesz Ében Háézer.

III. Az emlékezés napja – 12-13. v.

Emlékezni kell a győzelemre. 5Móz. Ünnepek. Úrvacsora.

Emlékezz és légy hálás!

Emlékezz és tarts bűnbánatot!

Emlékezz és tanulj!

Emlékezz és reménykedj!

Az Úr az Isten! - 1Sám 5:1-12

Az Úr az Isten! – A figyláda Dágon templomában

1Sám 5:1-12

I. Bálványrestaurálás – 1-3. v.

Dágon leesik a frigyláda előtt, de helyreállítják

Bevitték a Frigyládát Dágon templomába, Asdódban. (Volt egy másik templomuk is, Ekronban.)

Hálát adtak Dágonnak – aki szerintük a győzelmet adta. A Frigyláda volt a bemutatott „ajándék”. van  a helye…

De Isten féltőn szerető Isten. Nem állhat meg előtte senki, Vele egyenlő szinten, nincs senki rivális.

Önzés, büszkeség, kívánságok, - minden, ami óemberi. Le kell esnie az Úr előtt!

Gondoskodj róla, hogy az Úr kerüljön a trónra! (Lásd: a 4 lelki törvény.)

Mennyit engedsz át az Úr uralmának?

II. Bálványösszetöretés – 4-7. v.

Dágon összetörik, de nem dobják ki.

„Dágon és a Frigyláda” – a kettő együtt nem állhat meg sokáig.

Óember és Új ember – az egyiknek meg kell halnia! Róm 6.

Istennek hatalma van az „istenek” felett is. Péld 21:1. Zsolt 50.

Kálvin: ne utánozzuk az ekroniakat: akik megtöltik az eget jajkiáltással, de szívük távol marad az Úrtól.

III. A frigyládát hibáztatják a csapásokért – 8-11. v.

A csapások nem vezetnek mindig megtéréshez.

Vagy közelebb visznek Hozzá, vagy eltávolítanak Tőle.

Egyiptomi 10 csapás, Nabukodonozor, Belsazár, Ámós 4.

IV. A frigyládától meg akarnak szabadulni – 11-12. v.

Hazaküldik, „a helyére”.

De Silót már elpusztították! Hová küldhetik „haza”?

6. rész – Dágonnak megpróválnak adni még egy esélyt önmaga igazolására. 

Oda Izráel dicsősége! - 1Sám 4:1-22

Oda Izráel dicsősége!

1Sám 4:1-22

n E vereség Isten ítélete volt Izráel népén.

n Hasonlított ahhoz, amikor 587-ben Jeruzsálem elpusztult.

n Most is odaveszett a templom Silóban.

I. A vereség előzményei

n Megelőzni a vereséget mindig könnyebb. De itt inkább előidézték.

v  A Törvényt félretették, csak a látszata volt meg a kegyességnek (2Tim 3:5). Egyébként, olajozottan működött minden…

n Éli és fiai szolgáltak: loptak, paráználkodtak, csaltak.

v  És ez Isten orcája előtt történt!

n Közben Isten megszólal, de Izráel, és Éli, már nem hallja.

n Mert Isten Igével kezdi, nem ítélettel. Jer 18:7-8.

v  Önfejűen bele bonyolódtak egy háborúba. Senki sem kérdezte, Istennek mi erről a véleménye?

n A nagy kérdés: ki uralkodik, és ki szolgál, kinek?

II. A vereség okai

n Azt megállapíthatjuk, hogy a vezetők a helyes kérdést teszik fel: miért vert meg minket az Úr?...

v  Vagyis, a vereség nem azért volt, mert gyávák voltak, vagy ügyetlenek voltak, vagy gyengék voltak… Az Úr verte meg őket, nem a filiszteusok!

v  Ha felismerik Isten ítéletét és most megalázkodnak, talán még van megoldás…

v  De nem. Ők nem ezt teszi.

n Nem ők mozdulnak Isten felé, hanem Istent próbálják mozdítani maguk felé…

n Micsoda fonák dolog ez!

n Sámuel nincs sehol. Őt nem kérdezik. Nincs rá szükség. Valószínű, félrevonult, vagy félretették!

v  „Persona non grata.”

n A hitük egy tárgyhoz kapcsolódik, a frigyládához. Bálványimádók lesznek.

v  Ezzel pedig nem a győzelmüket, hanem az ítéletüket pecsételik meg.

v  Ilyenkor történik meg, hogy bármihez folyamodik az ember, bármit elfogad: Bárki segíthet: amulett, talizmán, jósnő…

III. A vereség tanulságai

n  A hitet és a bűnbánatot semmi sem helyettesítheti.

n  A hit nem hiedelem. Sem nem hiszékenység.

n  Nem elég tudni, mi a helyes, hanem azt cselekedni is kell. Éli tudta, de nem tette.

n  Nem mindegy, hogy ha bajban vagyunk kihez folyamodunk és ki segít. Az ördög segítségéért nagyon nagy árat kell fizetni.

v  Tudsz-e valamit az életedből, ami nem helyes?

Sámuel elhívása a prófétai szolgálatra - 1Sám 3:1-21

Sámuel elhívása a prófétai szolgálatra

1Sám 3:1-21

n Sámuel nem ismerte még az Urat, mert Éli nem ismertette meg vele. Megszokta, hogy Isten nem szól.  (2,27-36) Elüzemelget a kultusz Isten nélkül, és ige nélkül is… „Vakoknak vak vezetője”.

n Ismerjük-e a pásztor hangját?

I. Isten kijelentésének szükségessége (1. 19-21)

n Kijelentés. Isten keres valakit, akinek fontos lesz az ő Igéje.

n Veszedelmes nagy altatás folyik ezen a világon. Az emberek pedig beveszik az altatókat. Isten felébreszti Sámuelt!

n Milyen tragikus jelenet, hogy az egyház aludni küldi azt, akit az Isten felébresztett!

v  Élinek kellene hallania! De ő még a másikat sem segíti benne!

v  A szülők is altatják a gyermekeiket, ha rosszallják, hogy a gyermekük naponta olvassa a Bibliát és nem a diszkóban tölti a szombatjait! Visszaviszi az eltulajdonított dolgokat. Micsoda szégyen, hogy kiderült! Átment az utált szomszédhoz és bocsánatot kért! A szégyentelen!

n Ámós 8,11-12: éhség és szomjúság az ige után. Ami ritka, az drága. Így van-e?

n Isten arról beszélt Sámuelnek, amit Élinek akart volna megmondani. De majd Sámuel megmondja… De ez nagyon kényes feladat.  Íme, Isten a kicsiknek jelenti ki magát!

n De itt a Bibliánk! Nem lehet ritka Isten igéje! – Téves. Ritka lehet az ige akkor is, amikor a befogadásnál baj van.  (Ézs 6,9-10) (Mk 4,9. 10-12.)

II. Isten kijelentésének átvétele (2-10)

n amikor Éli szemei meghomályosodtak (2b), a gyertyatartó még égett (3a), Sámuel már a fekhelyén volt (3b), az Úr szólította Sámuelt! Olyan világosan és érthetően, hogy Sámuel azt gondolta, hogy Éli szólítja!

v  De mi ugye, nem kapunk direkt kijelentést az Úrtól!  Nem vagyunk ilyen próféták.

n Milyen kedvesen és szelíden hívogat az Úr! Még másodszor sem azt mondja, hogy „hogy tudsz ilyen érthetetlen lenni! Semmit sem fogsz fel helyesen!?” Isten tudja, hogy időbe telik, amíg megérted…

v  „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” (Jn 16,12)

III. Isten kijelentésének továbbadása (11-18)

n  Maga az Úr mondja, hogy ez olyan dolog, ahogy aki ezt hallja, mindkét füle belecsendül! (11)

n  Olyan jó lenne hallgatni vele!  Még jó, hogy Éli megesketi Sámuelt, és ezzel megkíméli egy csomó vívódástól…

v  De a hallott ige iránt felelősek vagyunk! Mit fogsz válaszolni reá?

n  „Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki az én beszédeimet rettegi!” (Ézs 66,2)

n  Milyen súlyos következményekkel jár, ha valaki megveti Isten igéjét!

n  Milyen nagy dolog az, ha valaki mégis meghallja, és képviseli Isten igéjét akkor is, ha sokan ne kívánják hallani.

v  Állt már Isten első kicsi kőtemploma Silóban. Ott Éli végezte az áldozást. „Ritkaság volt az Úr igéje.” Mert sorozatosan megvetették Isten igéjét, még a papi család tagjai is.

n Az Igében meg van írva, hogyan kell bemutatni az áldozatot és mennyi a papok része az áldozatból, és azt hogyan kaphatják meg. Éli fiai nem vették komolyan az igét, és erőszakoskodtak, sőt, paráználkodtak Isten jelenlétében. Apjuk: „Ejnye, ejnye, ne tegyétek fiaim!”

n Istennek egyik embere kijelenti az ítéletet. „Ha a fiaidat többre becsülöd, mint engemet, elvetlek téged.” – „Ejnye, ejnye, milyen kár!...”

v  Isten a maga részéről befejezte. Ahol nem hangzik Isten igéje, ott elvadul a nép.

v  Mennyire értékes nekünk Isten igéje? Hány családban kerül elő naponta a Szentírás? Hangzik-e az imádság, vagy az Istent dicsőítő ének?