Szerda - 4th July

Megvolt a nemzeti ünnep Greenvilleben. Röviden azt lehet mondani, hogy az amerikaiak szeretik a szabadságot, szeretik a hazájukat, és szeretnek ünnepelni...

Ez abban nyilvánult meg, hogy már reggel fél hétkor Floyd begyújtott a kertben összetákolt kemencébe. Berakta a húst (közel 20 kg-ot, 15 nagy darabban), és ezt délutánig sütötte, lassú tüzön. Vigyázott arra, hogy a kemence belsejében 250 Fahrenheit (121 Celsius) legyen, a hús belsejében pedig 170 Fahrenheit (77 Cellsius). A Fanhrenheitból úgy számíthatjuk ki a Celsiust, ha kivonunk belőle 32-t, a maradékot megszorozzuk 5-tel, majd elosztjuk 9-cel. (Dúrván majdnem ugyanarra az eredményre juthatunk, ha a Fahrenheitból kivonjuk a 32-t, és a maradékot elosztjuk kettővel, és hoyyáadjuk még annak 10%/-át.)

Délután 5-kor kezdtek érkezni a meghívott vndégek, ismerősök. Ekkorra már kész volt a házilag készített fagylalt is, és jégbe hűtve volt a sokféle hűsítő. Floyd elkészítette a húst, Bonny pedig a hozzávaló paszulyt... Friss káposzta, édeskukorica és egyebek voltak még mellé kínálva. Asztalok voltak felállítva a kertben, és kinyitható székek, amelyeket tegnap béreltünk az egyik helyen (50 darabot).

Miután az estebédnek vége lett, a beszélgetések, ismerkedések ideje következett, és a játéknak (röplabda). Az idősebbek beszélgettek, a fiatalabbak labdáztak.
Ezt követte aztán az én beszámolóm, és a kérdezz-felelek ideje, amely egy teljes órát is eltarthatott. A jelenlévők élénk érdeklődést mutattak az otthoni missziómunka iránt. Utána imádkoztunk.

Ekkorra már eléggé besötétedett, csak a szúnyogűző fáklyák világítottak körülöttünk.
Nekifogtunk a tűzijáték előkészítésének. Nem tudom honnan szerezték (állítólag Lucia hozta), de amit ott elpuffogtattunk, az otthon már önmagában is egy vagyont ért volna...

Rendre 6 vagy 8 tüzet gyújtottunk egyszerre, és Floyd irányításával a fiúk rendkivűli látványt nyújtottak a tűzijátékkal... Volt, ami egy vagy két robbanással került a levegőbe, de volt olyan doboz is, amely valóságost tűzokádó sorozatot csinált. Csak egyszer kellett meggyújtani a zsinórt, ez aztán elindította azt a húsz vagy harminc lövedéket, ami bele volt csomagolva.

Lehetett olyan doboz is, amelyben volt akár két kilónyi dinamit... Ezeket rendre fellőttük a derült égre, a jelenlévők tapsa közepette... A miénkhez hasonló tűzijáték folyt a körülöttünk levő szomszédoknál is. (Itt a szomszédok 2-300 méterre vannak egymástól.) Miután ez végetért, úgy 11 óra fele, a vendégek kezdtek elköszönni és hazamenni.

Kedd - Greenville

Tegnap érkeztem Greenville-be, Dél-Karolinába. Vendéglátóim Floyd Parker és felesége, Bonny.
Ma reggel 6 órára mentünk Floyddal egy étkezdébe, bibliaórát tartani a amunkába indulóknak! Jó ötlet. Otthon is be lehetne vezetni.

Délben a "Greenville Baptist Association" missziói titkárával, Ron Davis-szel beszélgettünk, majd együtt ebédeltünk. Greenvilleben még van két másik Baptista Hitközség is!

Délután készültünk a holnapi partyra, ami a bevásárlás mellett számomra abból állott, hogy levágtam a ház körül a füvet. Holnapra 60-70 ember jövetelét várjuk, a "4th of July" nemzeti ünnepre. Az Egyesült Államok függetlenségének az emlékünnepe ez, habár akkor, amikor az eredeti 13 állam kihirdette függetlenségét Angliával szemben, akkor még nem hívták "Egyesült Államok"-nak. Az Alkotmányt később fogadták el. A New-York-i Szabadság szobor kezében az Alkotmány van, amelyre a 4th July 1776. van írva. Ez az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb ünnepe.

Hétfő - South Carolina

Ma jöttem el Texasból. Dallasban és Charlotteban kellett volna átszállnom, de már az első repülő késett majdnem egy órát (8 órakor kellett volna indulnia), az időjárás miatt. Ezért, a jegyemet újra book-olták, és Houstonon keresztül repültem Greenwillebe. Floyd várt a reptéren, délután 2-kor.
A tegnapi nap is különleges volt: alkalmam volt betekinteni az amerikai gyülekezeti életbe.

Főképp, hogy "Country és Military Day" is volt, amelyről itt délen a baptista gyülekezetek is megemlékeznek. Reggel 9-től vettem részt az első bibliaórán, és 9:45-től a másodikon. Közte az egyik lelkipásztorral megbeszélésem volt.

Fél 11-től kezdődött a nagy isten-tisztelet, ahol közel 2000-en vettek részt. Szép volt a zenekar és énekkar, de az igehirdetésnek is komoly üzenete volt.

Az istentisztelet után vendéglátóim ebédelni vittek. Különben az ebéd, szombaton (amikor még Floydék itt voltak) és vasárnap is külön alkalom volt a beszélgetésre és a közösség gyakorlására. Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy lehetővé tette és megáldotta a texasi utamat - akkor, amikor úgy tűnt, hogy a kapuk bezárultak. Ugyanis Larry Walker nem tudta (ebben az időben) megszervezni a találkozást Dallasban.

Délután San Antonio belvárosát látogattuk meg, az Alamo-t, ahol az texasi katonák hősi halált haltak, védve az erőditményt a mexikóiak előtt: nem adták meg magukat, az utolsókig kitartottak. Sajnos, mire a segítség megérkezett, egy sem maradt közülük életben. Ennek az emékét őrzi az Alamo-i erőd, és a magasra emelt texasi zászló. A belvárosban láttam először valakit dohányozni, de az is spanyol volt. És itt láttam először embereket, akik alkoholtartalmú italt ittak, (sört).

Péntek és Szombat - Fort Worth és San Antonio, Texas

Sajnos, zsúfolt programom miatt csak most jut idő írni egy pár sort újra, amerikai látogatásomról.
A hét elején még New Yorkban voltam, és annak környékén. Akalmam volt meglátogatni és elbeszélgetni a régi ismerősökkel, akik között megemlítem a következőket: Máté Sándor és neje, ifj. Gáncsos György és neje, Fejér István és neje, id. Kui Barnabás és neje, valamint id. Gábora András és neje. ifj. Kui Barnus és Hajni nagyon kedvesen fogadtak, és gondoskodtak rólam. Csütörtökön utaztam tovább, repülővel Washingtonba, onnan Austinba (TX), és onnan gépkocsival San Antnioba. Washingtontól Dr. Floyd és Bonnie Parkerrel utaztam.
San Antonioban Máté Bálintéknál vagyok megszállva, akik két hete költöztek ide Chicagobol.

Péntek reggel korán Fort Worthba utaztunk, kocsival, Dallas mellé. Ott 11:00 órára volt megbeszélve a találkozás. Mivel Paige Patterson nem volt itthon, a helyettese fogadott, Dr. Thomas White. Kissé lehetőségem nyílt betekinteni e nagy Teológiai Intézet életébe.

Miután hazajöttünk, este egy amerikai családnál házi összejövetelen vettem részt. Erről négy képet is közlök, a résztvevőkről.

Itt volt Husanu Mihai bácsi lánya is, Lidia, akinek egyik gyermeke, Beckie, fogyatékos, és a Beckie's Hope alapít-ványukkal segítik a hasonló rászorulókat.

Nagyon jó beszélgetés alakult ki az otthoni lelki munkáról. Alkalmam volt szólni úgy a Maros megyei misszió- mint a Teológia megépítésének szükségeiről.

Már csütörtök este, majd szombaton, két magyar családot is meglátogattam: Bay József és Erzsike, valamint Vad Laci és Katica fogadtak, nagyon kedvesen. Mindenhová Máté Bálint hordozott kocsival, aki családjával együtt egész ittlétem alatt nagy szeretettel viszonyultak hozzám. A magyar ismerősökkel is megosztahhatm az otthoni helyzetet.

Kedd - New York

Mióta New Yorkba érkeztem, alkalmam volt már szombaton várost nézni (erről később még közlök egy pár képet), és találkozni az ismerősökkel.
Vasárnap délelőtt a Grace Baptist Church-ben szolgáltam, amelynek vannak magyar tagjai is, délután pedig a Magyar First Baptist Church-ben, amelynek csak magyar tagjai vannak… Örvendek, hogy lehetőség nyílt ezekre a szolgálatokra, és hogy röviden szólhattam látogatásom céljáról is.
Hétfőn Washington-ba mentünk korán reggel, ahol a Baptist World Alliance székhelyén Denton Lotz (leköszönő) főtitkár, és Paul Montacute fogadtak. A találkozás természetesen előre meg volt beszélve. Együtt ebédeltünk, és eléjük tártam főképp a Teológiánk ügyét és szükségét. A Világszövetség segítségét kértük abban is, hogy olyan amerikai gyülekezetekkel, amelyek segíteni tudnának, direkt kapcsolatba kerüljünk. Mivel július elején Ghana-ban van a Világszövetség főtanácsülése, egy kissé megkésve érkezett a mi kérésünk. De a januári gyűlésükre, már jobban felkészülhetünk. Átadtam a Teológia tervének egy-egy másolatát a főtitkárnak és Paul Montacute-nak.
Kissé széjjel-néztünk a fővárosban, a Fehér Ház, a Memorial emlékmű és a Kongresz-szusi épület környékén, majd visszaindultunk New Yorkba. A visszautazás egy újabb 500 km-t jelentett… Mindvégig ifj. Kui Barnabás vezetett, mert ő vállalkozott arra, hogy elkísér erre a hosszú és fontos útra.
Kedden ifj. Gáncsos György hívott meg vacsorára, aki New Jerseyben lakik. Ez New York mellett van, a Hudson folyó túloldalán, de egy másik államhoz tartozik... Nem baj. Hétfőn úgyis átmentem vagy öt vagy hat államon: New York, New Jersey, Pennsylvania, Maryland, Delaware, Virginia és Washington DC. Belefér ez is.
Otthon megkezdődött az első táborozás, Parajdon. És a Johanna érettségije! Mindkét esemény nagyon fontos imatéma.
Isten áldja meg a társlelkipásztoromat is, aki helyt áll az otthoni misszióban, amíg én távol vagyok.