Manassé – a megbocsátott bűnös

Ez egy bővített prédikáció-vázlat, evangélizációra. Fel lehet használni.

Manassé – a megbocsátott bűnös
2Krón 33,1-20

Manassé elvetemültebb volt, mint Sztálin! Ezékiás fia volt, aki reformot hirdetett, és a népet Istenhez vezette vissza. De fia, Manassé nem követte apja példáját.
Amikor Ezékiás megbetegedett, a fal felé fordult és imádkozott, és erre az Úr meghosszabbította életét 15 évvel (2Kir 20,1-5). Ebben a 15 évben született Manassé, aki minden királyok közül a legistentelenebb volt. 12 évesen lépett trónra, és azonnal elkezdte lerontani mindazt, amit apja és ősei felépítettek.

I. Manassé bálványimádása és erkölcstelensége
Manassé vezette be a leggyalázatosabb bálványimádást Izráelben, faragott képeket állított fel még a Templomban is, és azok előtt arcra borult.
A bálványimádás ott kezdődik, amikor valami Isten imádata elé kerül, és már nem Istent tiszteli és szereti mindenek előtt, hanem valami egyebet. Mit? Pénzt, hírnevet, egészséget, divatot, szépséget, gyermeket, gépkocsit, diplomát, vágyat, stb. De Isten a bálványimádást minden bűnnél jobban gyűlöli! A bálványimádó embert az ÓSz-ben meg kellett kövezni!
A bálványimádás régen is, most is gyakori. Amikor Pál apostol Athénban járt, látta, hogy a város telve van bálványokkal... A thesszalonikaiakról bizonyságot tesz: „miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, és megszabadít minket az eljövendő haragtól. (1Thessz 1,9)
Az a kis doboz, amit televíziónak nevezünk, nem bálványod-e? Vajon, nem azzal töltöd az idődet, hogy titkon „imádod” azt? Miért időzöl előtte többet, mint az Istennel való közösségben és imádságban?

És itt meg kell említenem Manassé másik nagy vétkét, az erkölcstelenséget. A Baál és Asera templomok papjai és papnői együtt hivalkodtak gyalázatos és obszcén orgiákon. De ma sem különb a helyzet! Feslett erkölcsű a beszéd, az újságok és folyóiratok, az élet és gyakorlat! Ezért nevezi az Úr Jézus ezt „gonosz és parázna” nemzetségnek. (Mt 12,39)
Sokan tudják, hogy vétkeznek, mégis folytatják. Kívánnának véget vetni a bűnös kapcsolatnak, kívánják megmenteni a házasságukat, de nincs hozzá tehetségük. Szeretnék abbahagyni bűnös szenvedélyüket, de nem tudják. Megpróbálnak másképpen gondolkozni, önmagukat megváltoztatni, de az sem megy.
„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztusban volt!” (Fil 2,5) Csak akkor lehet ugyanolyan indulat benned, ha Krisztus él benned. Ha meghalsz a bűnnek és Krisztus él benned. Ez a megtérés. Ez az újjászületés. Ez Isten munkája. Neked csak azt kell eldöntened, hogy igenis, halálba adod az énedet. Meg akarsz térni. Ha szívedet megnyitod neki, akkor Ő a Szentlélek erejével ruház fel, hogy bűnös dolgaidat elhagyhasd. A régiek elmúlnak, és ímé újjá lett minden. Akarod?

Manassé gyilkos volt és szadista. „Nagyon sok ártatlan vért ontott, amivel elárasztotta Jeruzsálemet egyik végétől a másikig...” (2Kir 21,16) De Isten kihirdette ellene az ítéletet: „Én olyan veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy aki csak hallja megcsendül bele mind a két füle annak, aki csak hallja. Kitörlöm Jeruzsálemet.” (2Kir 21,12-13)
A hagymány szerint Manassé Ézsaiást kettős farönk közé kötözte és kettéfűrészeltette! Nagyon elvetemült volt, minden gonoszra képes, éppúgy, mint mi... Manasséhoz hasonló a szívünk, készek minden bűn elkövetésére. Kívülről talán nem annyira látványosak, de belülről ugyanazok vagyunk. Törtetünk, mohóságunk, gyülöletünk, irigységünk nem ismer határt.
Isten figyelmeztet: Bűneitek utolérnek benneteket! „Tudjátok meg, hogy utolér benneteket bűneitek büntetése!” (4Mózes 32,23) A bűneinkért fizetni kell, vagy nekünk, vagy valaki másnak helyettünk. Nos, ez az evangélium: valaki kész volt bűneid büntetését kifizetni.

II. Manassé önáltatása
Manassé azzal áltathatta magát, hogy ő nem hagyta el ősei Istenét, hiszen tiszteli az Urat is... És persze, tiszteli a többit is. Igazán meg lehetnek vele elégedve...
Csakhogy Isten nem tűri meg, hogy megossza uralmát más istenekkel. Őt teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből kell szeretned és szolgálnod.
Nikodémusnak azt mondta Jézus, hogy nem elég, ha te Izrael tanítója vagy. Nem elég, ha jársz templomba. Nem elég, ha beadod a tizedet! Nem elég, ha úgy hiszed, hogy megtartod a szombatot! Neked újjá kell születned! Új szívet, új elmét, új életet csak Isten adhat. De ezt úgy adja, ha hozzá jössz és megtérsz.
Júdás azzal áltatta magát, hogy ő is egy a tizenkettő közül, és minden rendben van azzal, hogy követi Jézust. Csakhogy a szíve nem volt odaadva. Júdás magának élt, és Jézus árulója lett.
Jézus csalódottan mondta Isten népéről: „Ez a nép szájával és ajkaival közelget hozzám, szíve azonban távol van tőkem”. Hányan vagytok ilyenek? Eljártok a templomba, éneklitek az éneket a többiekkel, elmondjátok a hitvallást is, de szívetek nem Jézusé?
Manassé is úgy gondolhatta, hogy minden rendben van, hiszen imitt-amott még szolgáltak az Úrnak is, miközben ő a bálványokat imádta.
Az ember természettől fogva hajlamos isteneket készíteni és azokat imádni (Ézs 44,15) Pedig „Isten lélek, és kik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24) Isten helyében megbocsátanátok-e egy ilyen emberenek, mint Manassé, aki vallást csinált mindabból, amit Isten tiltott?!

III. Manassé megtérése
Amiként azt Ézsaiás megjövendőlte, Isten ítélete sújtotta a várost, és mindent, amit a nép összegyűjtött, elvitték Babilonba. Manassét is elítélték, de nem otthon, hanem messze, Babilonban. Rabláncra fűzve vitték el, és egy sötét, nyirkos börtönbe vetették.
Ott, a babiloni börtönben, magára maradt bánkódásával, emlékezett, volt ideje rá. Ott elgondolkozott sok bűnös tettén. Ekkor történt a meglepő dolog: Manassé megtért. Mély bűnbánatot gyakorolt, és bocsánatért imádkozott.
Ha ti lettetek volna Isten, mit tettetek volna? Megbocsátottatok volna olyan embernek, mint Manassé? Olyan embernek, aki miatt Jeruzsálemben úgy patakzott a vér, hogy a lovak szügyig gázoltak benne... Aki szétfűrészeltette Ézsaiást... Aki átvitte fiacskáit a tűzön... Megbocsátottatok volna-e Manassének, ha ti lettetek volna Isten helyében?
Isten tényleg megbocsátott. Ez csodálatos! Sohasem mérhetjük fel, milyen nagy az Isten kegyelme! Isten nem azt mondta, hogy „évekkel ezelőtt megtérhettél volna!”, vagy, hogy „csak ha bajban vagy, akkor fordulsz Istenhez!”. A teljes megbocsátás miatt Isten visszahelyezte Manassét Jeruzsálem trónjára. Minden evilági javait visszakapta. Nyert új szívet, és új látást. „Így tudta meg Manassé, hogy az Úr az igaz Isten.” Újjáépítette az Úr oltárát. Meghirdette Isten tiszteletét az egész országban.
Igenis, az Úrral való kapcsolat feltétele a megtérés. Az üdvösség feltétele a megtérés. A megtérő bűnösnek pedig Isten megbocsát. Az a bocsánat amit Isten a megtérőnek ad, az teljes és tökéletes. „Bűneikről meg nem emlékezem...” - mondja Isten igéje (Zsid 8,12). Ez egy tökéletes bocsánat. Isten nemcsak megbocsát, hanem el is felejti a bűnt. Nem emlékezik többé reá. Letörli a táblát. Eltünteti a bizonyítékokat. Elégeti a filmet. Kitisztítja a merevlemezt.
Így tehát ha megtérsz, Isten nem emlékezik többé bűneidre, amit megbocsátott. Elutasítja a tévedéseid számontartását. Amikor bocsánatot kérsz, nem azzal áll elő, hogy „de hát már megbocsátottam ötszáztizenhatszor”... Ő nem emlékezik arra. „Amilyen messze van napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (Zsolt 103,12) „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek.” (Ézs 1,18)
Persze, erre azt mondod, hogy az igaz, hogy Ő nem emlékezik, de én és te igenis emlékezünk! A bűnre, a szennyre, a tévedésre, a lelki kárra nagyon is világosan emlékszel, és az emlékek vissza-vissza térnek! Jaj, az a rettenetes hazugság... Jaj, az az utazás, amely olyan messzire elvezetett... Jaj, amikor haragosan felrobbantál, mint egy tűzhányó, pedig megalázkodni kellett volna... Azok az eltékozolt idők... Az a dátum... Az a szokás... Sok-sok rossz emlék! Aztán mindezen emlékek ítélkeznek is feletted: ilyen háttérrel nem taníthatsz gyermekeket Istenfélelemre! Hogyan is képzeled egyáltalán meghívni a szomszédodat a gyülekezetbe!? Mi lesz ha megtudják mások is bukásodat?
Hát most akkor tudd meg: Isten természetével ellenkezik az, hogy egy megbocsátott bűnre visszaemlékezzék! Ha nem felejtene, akkor nem is imádkozhatnál Hozzá. Akkor nem lenne érdemes megtérni! De érdemes!! Lehetséges újat kezdeni, lehetséges megtérni és újjászületni! „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.” (Gal 3,27) Jól olvastad: Krisztust öltöztétek fel. Mikor Isten reád néz azután, már nem téged lát, hanem Krisztust látja. Benne vagy elrejtve.
Kérlek, jöjj Jézushoz, hogy fehér ruhába öltöztessen. Ez számodra is lehetséges.

Lelkipásztorcsaládok hete a Hargitán

Közeledik az utolsó táborozási hét a Hargitán, amely a lelkipásztoroknak és családtagjaiknak van fenntartva.
Sajnos, ebben az évben már nem ingyenes többé a táborozásunk: 80 lejbe kerül egy résztvevőnek. Ennek ellenére úgy vélem, hogy ennél nagyobb áldozatot is megér, csakhogy együtt legyünk!
Ne maradjon távol egyikünk se! Gyertek el e Hargitára!

A vasárnap megünneplése

Ha a szombatról szóltam, szükségesnek látom, hogy vasárnapról is szóljak egy-két szót. Philip Schaff teológiája több esetben téves lehet, de kitűnő történész volt. Itt az ő anyagát használom fel.

Az Úr napjának megünneplése Krisztus feltámadásának emlékére egész az apostoli korig nyúlik vissza. Ennek jogosultságát legalább a második századig senki sem kérdőjelezte meg. A korai apostoli atyák írásai bizonyítják ezt: Barnabás, Ignác, Jusztim Mártír és a fiatalabb Plíniusz. A Didaché a hét első napját „az Úr napjának” nevezi.

Az atyák a vasárnapot nem a zsidó szombat folytatásaként ünnepelték, hanem annak helyettesítéseként. Nem is úgy ünnepelték, mintha a negyedik parancsolatnak engedelmeskednének, vagy az Isten megpihenésének emlékére a teremtéskor, hanem az Úr feltámadásának emlékére és az apostoli gyakorlat (hagyomány) folytatásaként. Persze, lehetett valamilyen buzgóság is arra nézve, hogy a zsidó törvénytől elkülönüljenek, bizonyítva ezzel a keresztyénség intézményeinek eredetiségét... De a lényeg az, hogy a vasárnapot másodlagos isteni eredetű intézménynek tekintették, megkülönböztetve az elsődlegesen parancsolt intézményektől, mint amilyen a keresztség és Úrvacsora volt. Ugyanis a nyilvános és rendszeres istentiszteletek magával hozták az istentisztelet napjának meghatározását.

Ignác volt az első, aki a vasárnapot a zsidó szombattal szembeállította. Ő úgy vélte, hogy a szombatot Isten eltörölte. Ugyanígy vélekedett a „Barnabás levele” című írás szerzője. Jusztin Mártír, egy zsidóval vitázva azt mondja, hogy a Mózes előtti hívők kedvesek voltak Istennek körülmetélkedés és szombat nélkül is, és a keresztyénség nem egy meghatározott szombatot kér, hanem egy folytonos szombatot! A vasárnap kiválasztását, mint istentiszteleti alkalmat azzal támasztja alá, hogy Isten az első nap szétválasztotta a világosságot a sötétségtől, és Jézus ekkor támadt fel, megjelenve a tanítványoknak.

A korintusi Dionüszosz megemlíti a vasárnapot egy levelében, amit Rómának írt, Kr. u. 170-ben: „Ma megtartottuk (megszenteltük) az Úr napját, amelyen felolvastuk a leveledet...” A szárdiszi Melito írt egy tanulmányt az Úr napjáról, de az elveszett. Lyoni Iréneusz, Kr. u. 170-ben tanúskodik az Úr napjának megünnepléséről, és a zsidó szombatot jelképesnek és átmeneti jellegűnek tekintette, amely képtelen tökéletességet hozni. Tertulliánusz is, a II. század végén és III. század elején, jelképesnek tekintette az Úr napját, mint ami a bűntől való megnyugvásra, és a végső megnyugvásra utal: „Nincs semmi közünk a szabbatokhoz, újholdakhoz és zsidó ünnepekhez, még kevesebb a pogányokéhoz. Megvannak a saját ünnepeink, az Úr napja, például, és a Pünkösd...”

A Nicea előtti gyülekezetek tehát megkülönböztették a keresztyén vasárnapot a zsidó szombattól. Szent napnak tartották azt, az Úr napjának, és a Jézus feltámadására vonatkozó heti megemlékezésként és a Szentlélek kitöltetésének emlékeként ünnepelték. A szent örömnek és hálának napja volt ez, amit imádsággal, dicsőítéssel és a közösség gyakorlásával töltöttek.

Adventisták

Volt már alkalmam a szombatot "megtartók" véleményeiről szólni, de mivel most újra áttekintettem kissé felfogásukat, ide írok egy-két sort.

Az adventista mozgalom alapítója William Miller (1782-1849) volt, aki megjövendölte Jézus visszatérését 1844. október 22-re. Mivel ez nem következett be, sokan kigúnyolták őket és otthagyták a mozgalmat. A kitartó követők közül némelyek „hibákat” véltek felfedezni Miller számításaiban... Jóllehet darabokra szakadt, a követők egyik csoportjából alakult ki a mai adventista mozgalom. Ők ma is megpróbálják megprófétálni Jézus visszajövetelének dátumát. Néha prófétai konferenciákat is szerveznek. Azzal próbálják megsiettetni Jézus visszatérését, hogy az evangéliumot hirdetik az egész világon, Máté 24:14 alapján. Az evangélium hirdetése nem rossz, de Jézus visszatérését nem ez határozza meg.

Különleges tisztségre emelték, és felmagasztalták Ellen G. White (1827-1915) asszonyt, akinek könyvei milliószámra jelentek meg, és azokat prófétai írásoknak tartják.
Megpróbálják az ószövetségi étkezési törvényt alkalmazni, túlzott hangsúlyt fektetve az egészségre. Hirdetik az absztinenciát a hústól, teától és kávétól, mintha ebben valamilyen erkölcsi érték lenne.

Miközben úgy mondják, hogy egyedül a kegyelemből való üdvösségben hisznek, a valóság az, hogy úgy vélik, hogy a szombat megtartása nélkül nem lehet üdvözülni. Innen ered a szombatra és az étkezésre vonatkozó szabályok túlzott kihangsúlyozása.

Fő tanításuk természetesen a szombat „megtartása”. Ezt követelik, mert szerintük ez az ószövetségi Szabbat megünneplését jelenti. Tanítják, hogy Jézus visszatérése azért késik, mert a keresztyének nem tartják meg a szombatot. Azt is tanítják, habár úgy tűnik, hogy az utóbbi időben egyre kevesebbet, hogy a vasárnap megünneplése „a fenevad bélyege” (Jel 16:2. 19:20). Hivatkozva Ézs 66:23-re, úgy vélik, hogy a szombatot még az új földön is megfogják tartani! (Figyelmen kívül hagyják, hogy Ézs 66-ban újholdkor is eljön a nép Istent imádni (pontosabban újholdról újholdra), és Zak 14:16-17 szerint a sátoros ünnepet is megtartják majd... – pedig ezeket még az adventisták sem tartják meg!). Arra hivatkoznak, hogy a szombat a teremtéstől ered, pedig nyilvánvaló, hogy az izraeliták is csak Mózes törvényétől tartották meg. Ádám, Nóé, Énók, Sét, Ábrahám, Izsák, Jákób, stb. nem tartották meg a szombatot! Neh 9:14 mondja: „A te szent szombatodat is megjelentetted nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsoltál nékik szolgád, Mózes által.”

A szombat a szövetség jele volt az izraeliták számára. Lásd: 2Móz 31:13. 16-17 – „Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy Én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek.” „Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott.” Hasonlóképpen Ez 20:12-ben is: „És adtam nékik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ô közöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.”

Az újszövetségi hívőkre pedig a Kol 2:16-17 érvényes: „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.”

Kelemen Szabolcs és Krisztina, Szűcs Ottó és Melinda

Marosvásárhelyen két végzett teológus is kényszer-lakhelyet kapott a tavaly: Szűcs Ottó és Kelemen Szabolcs. Mindkettő esetében "lakásuk határait" az szabta meg, hogy feleségük az Orvosi Egyetemen tanul. Ezt nyilván, nem volt tanácsos abbahagyni... Krisztina, Szabolcs felesége azonban alig kezdte meg az elsőévet, és az orvosi egyetem hat éves! Hm. Ez mégiscsak sok.
Nos, a dolgok úgy alakultak, és az Úr őket úgy vezette, hogy arról győződtek meg, hogy Krisztina nem kell folytassa a ezt a hosszú iskolát, és Szabolcsot pedig nem kell akadályozni abban, hogy lelkipásztori szolgálatot vállalhasson.
Szabolcs jelenleg egy nagyáruházban dolgozik, de bármikor meghívást fogadhat és elfogadhat a lelkipásztori szolgálatra, ha ezt az Úr és a gyülekezetek is így látják jónak...

Álljon itt egy kép Szabolcsról és Krisztináról, megboldogult vőlegény és menyasszony korukból. -:) Azóta már megittak együtt egy hordó teát, és profi házastársak lettek... És nevetve néznek a holnap elé.

Persze, itt minálunk sokféle munkára van lehetőség, és örvendünk is a munkásoknak, akiket az Úr, ha rövid időre is, de nekünk ajándékozott. Mégis, mivel végzett teológusokról van szó, javasoljuk őket, hogy üres körzetbe legyenek meghívva lelkipásztornak. Előbb Szabolcs, de azután Ottó is.

Ottó felesége 2008-ban fejezi be az orvosit. Tehát leghamarabb tavasszal fogadhat el meghívást.
Van képem hozzá: itt láthatjátok őket Előd nevű utódjukkal együtt. Persze, Előd azóta már rengeteget evett és aludt, és grimaszkodni is tud. Meg néha, (éjjel is!), csak fújja a maga nótáját. Ez is bizonyíték, hogy zenész lesz belőle.