"Mi készül?" - Gender Mainstreaming

A legtöbben Magyarországon (vagy Erdélyben) még nem is hallottak róla, akik hallottak az új, gender mainstreaming-nek nevezett, kéretlenül benyomuló "eszméről" értetlenül, megdöbbenve, tanácstalanul viszonyulnak a dologhoz.

A többség nem kér belőle. De kér vagy sem - kapja. Már a legkisebbek is, az iskolában. Engedve az agresszív lobbicsoportoknak, az unió hatalmas pénzt áldoz az új életérzés népszerűsítésére: tíz- és százmilliókat, vagyis sok-sok forintmilliárdot. A közösség pénzét használják - a közösség kárára.

"A férfi és nő közti nemi megkülönböztetésre használt régi "sex" szót az ENSZ-ben és az Európai Unióban felváltotta a "gender" fogalma. Ez a fogalom azt sugallja, hogy minden szexuális orientáció - heteroszexuális, meleg, leszbikus, biszexuális és transzszexuális - egyenértékű, és a társadalomnak ezt el kell fogadnia. Célja a "kényszer-heteroszexualitás" meghaladása és egy új ember megalkotása, akinek szabadságában áll szexuális azonosságát megválasztani és kiélni - biológiai nemétől függetlenül. A "gender mainstreaming"-nek való ellenszegülés diszkriminációnak minősül, és ezért diszkriminációellenes törvények segítségével büntetőjogilag üldözhető. Tehát üldözhető bárki, aki vitatni meri, hogy a "férfi vagy nő legyek" dilemma csupán szabad választás joga A gender-ideológia a nyilvánosság háta mögött férkőzött be az állami intézményekbe, az egyetemekre, az iskolákba, sőt az óvodákba is.

Az ideológia képviselői miközben a szabadság, a tolerancia, az antidiszkrimináció értékeivel operálnak, azon vannak, hogy eltöröljék a véleményszabadságot, kiiktassák a másként gondolkodókat, és programjukat totalitárius módon keresztülvigyék. A keresztény társadalmi befolyás lehetősége egyre szűkül, veszélyben van a keresztény értékek továbbadása a következő nemzedéknek, mivel az állam és a média egyre jobban hatalmába keríti a gyermekeket és az ifjúságot, a szülők nevelési feladatát pedig kiüresíti. (Forrás: www.piarista.hu 2009-05-29 )

"Mi is az a Gender Mainstreaming?

Gender Mainstreaming/gender áramlat egy stratégia - egy alig átlátható fantomja a korszellemnek.Kevesen tudják, milyen teória rejtőzik a Gender Mainstreaming mögött - mint pl. annak a tézise, hogy a férfiasság és a nőiesség kizárólag "társadalmi konstrukció". A gender-program védelmezői ezért azt állítják, nincsen természetes különbség férfi és nő között, ezért "nemi szerep" és minden, ami a nemek közötti különbségekre utal, eltörlendő.

Ez egy kísértet ami rohamosan megy szét a világban. Alig ismerik nevét, jóllehet fölöttébb hatalmas úgyannyira, hogy nemzetközi és állami intézményeket befolyásol. Ez a kísértet a következőkön munkál: Új /gender/ embert teremteni, akinek szabadsága legyen arra, hogy saját nemét és szexuális orientáltságát megválassza, akaratlagosan eldöntse, férfi vagy nő akar-e lenni, heteroszexuális, homoszexuális, leszbis, biszexuális vagy transszexuális.

Minden szexuális irányultság egyenértékű - hirdetik a felkentek -, és a társadalomnak ezt el kell fogadnia. Megvan már a gender prototípus, kész a gender embereszmény, és készülőben az elfogadtatásához szükséges szabályrendszer.

Ez a vélemény a szabadságról és szexualitásról az UN, az EU és az országok kormányai akaratából már a bölcsődétől kezdve kell hogy a gyerekeket befolyásolja.

A 'gender' szó a hetvenes évekig egy nyelvtani fogalom volt a genus/nem megkülönböztetésére. Ezt a radikális feministák a nemzetközi homo és leszbikus szervezetekkel népszerűsítették, hogy azt a felfogást terjesszék, mi szerint a "szociális nem" független a biológiai nemtől. Nincs két nem, hanem hat vagy több, a szexuális kedv szerint.

A "gender-perspektíva" áttörését a feminista és leszbikus képviselők harcolták ki a Nők Világkonferenciáján Pekingben az 1995-ös évben. Ők tudták, hogy társadalmi változás a nyelv megváltoztatása nélkül nem érhető el - közismert kifejezéseknek új értelmet kell adni. Elképesztő stratégikus széleslátással sikerült nekik, a szót - szex, ami a két neműség kifejezője, a hivatalos dokumentumokon a - gender kifejezéssel behelyettesíteni. Olyan, hogy pedofil, már nincs, hiszen azt már generációk közötti szexuális kapcsolatnak nevezik. Egy felnőtt férfi leszólíthat egy kislányt.

Az új, kötelezően követendő "eszme" semmiben nem respektálja az emberi méltóságot, igyekszik a család intézményét szétrombolni, ignorálja a házasságot, ledegradálja az anyaságot, támogatja a perverz praktikákat, szexuális promiszkuitást és tinédzserek közötti szexualitást.

Az abortusz a gender-perspektíva globális velejárója. 2008. ápr. 16-án az Európa Parlament gyűlésén eldöntötték, hogy a 47 tagállam az abortuszhoz való jogot biztosítsa.

Állami utasítás a kisgyermekek szexualizálásához: Bölcsőde, óvoda kötelező, egész napos iskola. De mire nevel az állam? Az új gender-embert kell megteremteni, aki maga határozza meg, férfi vagy nő akar-e lenni, hetero, leszbikus, biszexuális, homoszexuális vagy transzvesztita.

Abszurdnak hangzik? Igen, ez van folyamatban ez a vezérfonala a kormánynak. A Család és Szociális Minisztérium terjeszti az anyagot a gyerekek és tinédzserek szexualizálásához.

Az állami gyermeknevelésnek a bölcsődével kell kezdődnie. De mi a célja egyáltalán az állami nevelésnek a bölcsődékben és óvodákban? Milyen "értékeket" közvetítenek? Hogyan hajtják végre konkrétan a gender-programot?

Ingyenes 'felvilágosító' és 'tanácsadó' brosúrák milliós méretekben történő terjesztésével. Pl.: "Tanácsadó szülőknek a gyermek szexuális neveléséhez 1-3 éves korig" - egy részletes utasítás a kisgyermek szexualizálásához. Részletesen le van írva a skálája a stimulációknak, miként ingereljék apák, anyák, nagyszülők szekszuálisan a kisgyermeket a fürdetéskor, tisztába tevéskor, stb. 4-6 éveseknek folytatódik tovább a 'felvilágosítás' a szülők és nevelők részére, és a gyerekeket drasztikusan beleviszik a szexualitásba.

Tanóra a védekezésről: Az óvodából az iskolába, az állam kívánsága szerint egész napos legyen az. Ha a pornográfia otthon a családban nem található meg, megkapják az iskolában. 9 évesen megkezdődik a szexuális oktatás és a védekezés tanítása, műanyag tagon a kondommal.

Homoszexualizálás tanóra keretében: 10 évtől az iskolákban (mint Berlin, Hamburg és München de máshol is, csak nem olyan drasztikusan) reklám és képzés a leszbikus és homoszexuális életmódról. Információs anyagok, összeköttetés a helyi homo és leszbi-klubbal, előadók meghívása e helyekről, filmvetítések stb.

A gender-perspektíva célja. amit a nemzetekre kényszerítenek röviden:

1. A világnak kevesebb emberre van szüksége, de több szexuális szórakozásra. Ehhez szükséges a férfiak és nők közötti különbségeket megszüntetni, valamint a teljes idejű anyaságot.

2. A több szexuális szórakozás több gyermeket eredményez, szabad utat kell biztosítani a védekezéshez és abortuszhoz, támogatni a homoszexuális irányzatokat - mert ezáltal nem következik be fogamzás.

3. Szükség van szexuál-oktatásra gyermekek és tinédzserek számára, amelyben szexuális kísérletezésre bátorítanak; ehhez szükség van a szülők jogainak lerombolására.

4. A világnak 50/50 férfi/nő arányra van szüksége minden munka és életterületen. Minden asszonynak lehetőleg minden időben dolgoznia kell.

5. Vallásokat, amelyek nem akarnak ezzel a menetrenddel haladni, nevetség tárgyaivá kell tenni őket.

6. A születési arányszámok csökkentése: A gender-program következménye a család összeomlása és a születések számának csökkenése, amit nem lehet kivédeni. Nyilvánvalóan nem is akarják.

(Forrás: Katharina Becker - hunhír.hu)

Az Egészségügyi Minisztérium honlapján évek óta olvasható egy plusz még egy anyag (kézikönyv) a "Gender mainstreaming"-ről.

Holiday

Last week and partially this week I had a holiday with my family. Being all together, Márta and our three girls, went to recharge our batteries... It was good to be together.


Returning home we visited my brother, Sándor, who is a coal miner in Lupeni.

Each weekend we have a wedding in Pericei, so on this Saturday also. About these, probably later.

Ef 4,23-32 - Miben különbözik a hívő?

Mielőtt a prédikációt közölném, álljon itt egy fénykép a mai bemerítés-ről, Bereg-szászból, Ukrajnából. Két magyar és két ukrán tett vallást hitéről a bemerítés vizében. Az Úr áldja meg őket!

Most pedig következzen a ma délutáni prédikáció.

Ef 4,23-32 - Gyakorlati hívő élet - avagy: Miben különbözik a hívő?

Ebben az igében legalább öt dologról olvashatunk. Nem nehéz őket megjegyezni, ha arra gondolunk, hogy egyik kezünk ujjára jut egy-egy dolog amit Pál elmond, ami megkülönbözteti a hívő embert a hitetlentől. Ezek a jellemvonások minden keresztyén ember tulajdonságai kell legyenek.

Különben, ha az igerészt előbbről olvasunk, már a 17. versben Pál apostol azt mondja: „Ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is”. Íme, itt kezdődik a hívő élet! Ez az első lépés, mikor az ember más irányt vesz, más úton indul el, és azt mondja: eddig volt, ahogy volt, de most már másképp lesz. Nem akkor, amikor csak szájával tesz bizonyságot; nem akkor, amikor mások bizonyságot tesznek róla és felveszik valahova tagnak; vagy valamilyen szertartásnak eleget tesz... A hívő élet ott kezdődik, amikor kimondjuk: „többé nem “!

Pál apostol az előbbi versekben mondja, hogy „vetkezzétek le a régi embert, öltözzétek fel az újat!” Valahogy úgy lehetne mondani, hogy az óembert érzések vezetik, az új embert alapelvek vezetik. Az óember azután megy amit érez, amit lát, amerre körülményei befolyásolják. Az új embert elvei vezetik, az amikről meggyőződött, amikben hisz, amire ráépítette életét. Ő nem az érzéseire épít, hanem hitére, hitelveire. „Hitben járunk, és nem látásban,” vagyis nem érzékeink szerint.
Mind az öt dolog, amit itt Pál apostol említ, a kapcsolatainkra vonatkozik, főleg egymás közötti kapcsolatainkra. Még akkor is, amikor a szentségről beszél: „Az óember meg van romolva a csalárdság kívánságaiban, de az új ember Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” Mégis a szentség önmagában még mindig kapcsolatainkra vonatkozik. Istennel való kapcsolatunkra is, de egymás közötti kapcsolatainkra is. Nem lehetünk szentek valahol légüres térben. Csakis szociális szentség létezik, mert az emberek között, egymás közötti kapcsolatainkban kell szentek legyünk.

Mind az öt dolog, amit itt Pál apostol említ, két részből áll. Van egy pozitív parancs és egy negatív tiltás, egymással szembeállítva vagy egymás mellé téve. Mindezeknek az alapja, az előbb említett alapelvek, vagyis az, hogy mi levetkeztük a régit, újjászülettünk, többé nem járunk úgy, mint egyéb pogányok is, mert mi nem úgy tanultuk a Krisztust.

Lássuk tehát azt az öt jellemvonást, ami megkülönbözteti a hívő embert a hitetlentől.

I.
Kezdjük tehát az elsővel: „Azért levetve a hazugságot, szóljatok igazságot ki-ki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk”. Egy hívő ember nem hazudik. Ez az első nagy különbség.

Hazudni többféleképpen lehet. Nemcsak úgy, hogy kimondom azt, ami nem igaz, valótlanságot mondok, ami nem állja meg a helyét. Hazugság lehet az is, hogy egy kicsit eltérek a valóságtól, egy kicsit mellébeszélek, egy kicsit hozzáteszek az igazsághoz. Ha csak egy kicsit is kipótolom azt a hírt, amit valakitől hallottam, csak egy kicsit felfújom, felnagyítom, más színben tüntem fel, mát hazugsággá tettem azt. Hívő ember ilyet nem tehet! „Azért levetve a hazugságot, szóljatok igazságot ki-ki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk”.

Az is hazugság, amikor az ember elhallgatja az igazságot, mikor jelentkeznie kellene az igazság elmondására, de hallgat a többiekkel együtt, részt vesz azok hazugságában. A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.

Aztán Pál apostol nem hiába említi azt a mondatot, hogy „hiszen egymásnak tagjai vagyunk”. Ugyanis ez egymással való közösségünket érinti. Ha a házastársak között hazugság van, akkor nem lehet igazi közösség többé. Ha valami takargatnivaló, elhallgatnivaló, hazudnivaló van, az még több hamisságot és hazugságot szűl. „Hiszen egymásnak tagjai vagyunk” - mondja Pál apostol. „Ne hazudjatok egymás ellen, hanem inkább szóljatok igazságot.” Egy testben egység van, és közösség van a tagok között. Például, ha a szem kígyót lát, akkor a láb elfut, mivel a szem nem csalja meg a lábat, hogy nem látott szemmit! Ha a nyelv keserűt érez, akkor a gyomor és elutasítja azt, mivel ezek együtt közösségben vannak, és nem csalják meg egymást, nem hazudnak egymásnak. Hacsak nem beteg az ember a test részei mindig együtt működnek az egész test javára. Igazat mondanak mindig, hiszen egymásnak tagjai. Ezért említi Pál apostol: „hiszen egymásnak tagjai vagyunk”. Ne rontsátok meg a közösséget hazugsággal, ami köztetek van.

A hazugság előbb-utóbb úgyis kiderül, ahogy a közmondás mondja: „a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát”. „Ne tégy hamis tanúbizonyságot!” A hazugok nem fognak Isten országába bemenni, mondja a Jelenések könyve. „Levetvén a hazugságot” - azért, mert ez rajtunk van, mint egy ruha, vele születtünk. Mint egy rongyos, elnyűtt ruhát vetkezzétek le, és öltsétek fel az igazságot. „Szóljatok igazságot, igazat ki-ki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk!”
Ne legyen tehát hamis az életünk, a beszédünk, a szolgálatunk, az imádságunk, az éneklésünk. Legyen igaz. Légy igazmondó akkor is, ha főnök lettél, vagy magánvállalkozó... A hívő embert erről meg lehet ismerni, mert ő levetette a régit és felöltözte az újat.

II.
A második jellemvonás a következő 26. versben van: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek. A nap le ne menjen a ti haragotokon, se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.”

Mintha engedményként hangzana ez a mondat: „Ám haragudjatok!” Lehet, hogy ez egy megengedett dolog akkor, ha figyelembe vesszük a következő három parancsot, ami szabályozza ezt az engedményt. Azt mondja például közvetlenül utána: „de ne vétkezzetek”!

Haragudjak, de ne vétkezzek? Hogyan lehet ezt így csinálni? Megszülethet a felindultság, a mérgesség, de ne vétkezzek? Hát ez csakugyan szabályozza az előbb említett engedményt! Ezek szerint a hívő ember haragjában nem lehet bűn.
A második korlátozás így szól: „a nap le ne menjen a ti haragotokon”. Vajon azt kellene ez alatt értenünk, hogy kezdjük meg a haragot reggel, hogy legyen elég időnk estig haragudni? Ezek szerint, akik Grönlandon laknak, azoknak legalább három hónapjuk van, míg le nem megy a nap... tehát egy negyedévig haragudhatnak? Nem, nem! Valami másról van itt szó. Pál apostol próbálja a medrébe terelni a dolgokat azzal, hogy a harag idejét korlátozza. Más szóval hívő emberként nem táplálhatod ezt az érzést.

Több dolog volt, amit naplementig meg kellett tenni. Ha szegény ember dolgozott valakinél, akkor a gazda naplemente előtt ki kellett fizesse munkájának bérét... Ha valaki kölcsön kért, vagy zálogba adott egy felsőruhát, naplemente előtt vissza kellett adnia, mivel azzal takarta be magát az izraeli hideg éjszakán. „A nap le ne menjen a ti haragotokon” azt jelenti, nem táplálhatod magadban ezt az érzést még akkor sem, ha nem vétkezel vele! Ne önts olajat a tűzre!

Utána: „se pedig az ördögnek ne adjatok helyet”. Márpedig a harag általában az ördögtől jön. Ne adj helyet neki! Hát akkor kinek? - Isten Lelkének! Itt van, gondolom a megoldás: ha haragszol, az legyen Isten szerint való. Jézus Krisztus a száradt kezű ember meggyógyítása előtt azt kérdezte: „Szabad-e gyógyítani, jót vagy rosszat tenni szombatnapon? S azok hallgattak. Akkor az Úr elnézte őket haraggal, parancsolta a betegnek, hogy nyújtsa ki a kezét. Haraggal tekintett rájuk, elítélve bűnös, gonosz indulataikat. Hasonlóképpen virágvasárnapon kötélből ostort csinált, úgy űzte ki őket a templomból, haraggal. De szerette azokat az embereket, hiszen sírt a város felett...

Igenis, szerethetjük az embert, de ugyanakkor haragudhatunk bűnére. Miközben szeretjük azt aki, gyűlöljük azt amit tesz. Ez lehet Isten szerint való. Mert a hívő ember nem alkudhat meg a bűnnel. A szeretet nevében nem mondja azt, hogy ő a bűnt is kedveli. A hívő ember gyűlöli a bűnt, és haragszik a bűnre. „Haragudjatok, de ne vétkezzetek... Az ördögnek ne adjatok helyet.. A nap le ne menjen a ti haragotokon...”

Ehhez hozzátartozik a 31. vers: „Minden mérgesség és fölgerjedés, harag, lárma, káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt.” Azt hiszem itt egy folyamatról van szó: először mérgesség és fölgerjedés, majd harag, és utána lárma és káromkodás... Ez nem illik a hívő emberhez, mivel ő inkább Isten lelkének ad helyet!

III.
A hívő ember harmadik jellemvonása, a 28. versben található: „aki orozott, többé ne orozzon, hanem inkább dolgozzon, munkálkodjék, cselekedvén az ő kezével azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek”. Ez magyarán így szól: aki lopott, többé ne lopjon!

A hívő ember, ahelyett, hogy lopna inkább dolgozik! Miért? Azért, hogy legyen miből megélnie? Nem csak azért. Azért, hogy ne kelljen lopnia, hogy eltarthassa önmagát és családját? Nemcsak azért. Azért, hogy meggazdagodjon és jólétben legyen? Nemcsak azért. Hanem azért, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Azért kell tehát dolgoznunk, hogy tudjunk adakozni. Ez valóban új gondolat.

„Aki lop, többé ne lopjon! Mert levetkeztétek az óembert, és felöltöztétek az új embert. Ti a Krisztust nem így tanultátok.” Ilyen jellemvonás manapság csakugyan megkülönböztet a többségtől. A hívő ember talpig becsületes ember.

Nem arra számít, hogy hátha nem fogják meg, hanem őszinte és becsületes, akkor is, ha senki sem látja. „Aki lop, többé ne lopjon...”

Emlékszem egy idős emberre, aki már nem él. Abban az időben gazdaember volt, és az államnak be kellett adni a kvótát. Különben jöttek is az ellenőrök felmérni a termést. Felvezették őket a padlásra, majd levezették a pincébe, míg végignézték a házat. Aztán megkérdezték: „mondja bácsi, azon a padláson nincs semmi? - mutattak a nyári konyha padlására, ahová nem volt feljárat. Mivel hívő ember volt, azt válaszolta: „hát, ott is van egy kicsi...” Erre a felesége megharagudott: „miért mondtad meg!?” Viszont az ellenőr társához fordulva így szólt: „hogyan lehet egy ilyen embert megbüntetni, aki megmondja az igazat?” Úgyhogy az ott található terményt nem számították fel neki. A hívő ember sem nem hazudik, sem nem lop.

De van még egy másik oldala is ennek a dolognak, amit Malakiás könyvének 3. részéből idézek: „Miért csaltok engem? Miért loptok meg engem? - ezt mondja az Úr...” Istent meglopjuk? - kérdezhetitek. Igen, mondja az Úr Izraelnek: csaltok engem a tizeddel és az áldoznivalóval. Hozzátok be azt és próbáljatok meg engem, ha meg nem áldalak titeket, ha rátok nem bocsátom az én áldásaimat bőségesen.” Újszövetségi hívőknek az adakozás nem kötelesség, nem kényszer. De Isten a jókedvű adakozót szereti és megáldja. Különben a szorgalmas munka és a jókedvű adakozás az, ami megkülönbözteti a hívő embert a hitetlentől.

IV.
A negyedik megkülönböztető jellemvonás a hívő ember beszédjére vonatkozik. „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzon, hanem csak amelyik hasznos és szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. Meg ne szomorítsátok az Istennek Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.”
Fel lehetne sorolni, hogy a sok állat milyen hangot ad ki egyenként. Egyedül az ember tud beszélni. Beszél! A beszéd pedig nagy áldás. Mi lenne, ha nem tudnánk beszélni? Azonban a beszéd nagy átok is lehet. Pál apostol ezt „rothadt” beszédnek nevezi: olyan beszéd ez, ami hazug beszéd, megsebző, szúró beszéd, rágalmazó, piszkos beszéd. A hívő embert beszéde minősíti, mivel „a szív teljességéből szól a száj.” A te beszédedből ismertetel igaznak vagy hamisnak, hívőnek vagy hitetlennek.

Az ötödik rész 4. verse azt mondja: „sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, amelyek nem illenek hozzánk ne is neveztessék közöttetek, hanem inkább hálaadás, mint szentekhez illik” (Ef 5,4).

Ha nem tudunk olyan beszédet mondani, ami hasznos, ami építő akkor jobb inkább hallgatni. „Aki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember” - mondja a Biblia. Itt azt hiszem mindannyiunknak együtt kell könyörögnünk a zsoltárossal: „tégy Uram závárt az én számra! És őríztessed az én ajkaim nyílását.”

V.
Végül az ötödik, befejező jellemvonás Pál apostol szerint az, hogy a hívő ember nem kegyetlen, hanem jóságos és megbocsátó. „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen a Krisztus megengedett néktek. Minden felgerjedés, mérgesség, harag, lárma, káromkodás kivettessék közületek. Járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus szeretett minket, adta önmagát miérettünk.”

Elég gyakran észlelhetjük egymás között, hogy kiben mi lakozik. Van-e szeretet? Van-e testvéri melegség? Van-e megengedő megbocsátás, szeretet? Vagy inkább kegyetlenség, bosszúállás, keményszívűség lakozik bennünk? „Legyetek egymáshoz jóságosak.” Félek, hogy ez a jóság nagyon sokszor hiányzik... Ezért a megbocsátás is várat magára... Márpedig ez a keresztyén ember egyik ismertetőjegye. Nem lehetsz rosszindulatú, kegyetlen, hajthatatlanul kemény! Tanulj meg megbocsátani az Úr Jézustól! Tanulj meg szeretetet adni, nem pedig elvárni!

Összefoglalásul tehát, a hívő ember ahelyett, hogy hazudna, igazat mond; ahelyett, hogy haragudna, az ő indulatai csakis a Szentlélektől származhat... A hívő ember nem csal, nem lop, hanem dolgozik, hogy adakozhasson, és beszéde is mindig hasznos és épületes, mert nem kegyetlen, hanem jóságos.

Olyan gyakorlati dolgok ezek, amelyek az efézusi levélben leírt teológiai alapokra épülnek. Alapelvekből fakadó gyakorlati élet ez. Az ilyen élet ott kezdődik, amikor levetkezted a régit és felöltözted az újat. „Ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is.” Ámen.

Dániel az igaz emberek között

Borzási Pál: Dániel az igaz emberek között

“Majd így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belõle embert és állatot, akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Noé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal - így szól az én Uram, az Úr.” (Ezékiel 14:12-14)

Ezzel az igével kapcsolatban felmerült az a kérdés, hogy ha Ezékiel az első deportációban került Babilóniába, Dániellel együtt, hogyan sorolhatta fiatal társát az ismert „etalon-személyek” (Nóé és Jób) mellé? A kornológiai és teológiai kérdések a magyarországi és erdélyi (TELEK) lelkipásztorok körében merült fel, és az alábbiakban Borzási Pál részletes magyarázatát közlöm.

A KRONOLÓGIAI PROBLÉMÁRÓL

Bár nem lehetünk benne holtbiztosak, szerintem megkérdőjelezhető az a látás, miszerint Ezékiel Dániellel együtt, az első deportációban lett volna elhurcolva. Sőt, az is kérdés, hogy az “első” és a “második” deportáció alatt vajon nem inkább a második és a harmadik elhurcolástm kell-e érteni?

Ugyanis

(1) - az első fogságra vitel 605-ben volt (2Krón 36,6), amikor Dánielt és más nemes származású zsidót elhurcoltak (Dán 1,1-3.6).

(2) - a második elhurcolás 597-ben volt, amikor Ezékiel vitetett el Joákin királlyal és legalább tízezer más zsidóval együtt (2Kir 24,10-16; Ez 1,1-3).

(3) - a harmadik deportáció 587 (586?) körül történt kb. tíz évvel később a templom teljes kifosztása és lerombolása után (2Kir 25,1-21).

Amennyiben ez így van, akkor Dániel megelőzte Ezékielt a fogságra hurcoltak között. Ez azzal járhatott, hogy mire Ezékiel Babilonba került, az ifjú Dániel már a király udvarában volt és Isten gondviselése folytán sikeresen vizsgázott az általa felállított zöldség-evő próbán, hogy ne egyen a király “fertőző” ételéből és borából (Dániel 1). Szerintem Dániel ekkorára az ő igaz élete által már jó hírnévre tehetett szert (a zsidók körében is), amiről Ezékiel pap is értesülhetett amint megérkezett Babilóniába.

Megjegyzendő még, hogy a mi igénkhez - Ezékiel 14-hez - a legközelebbi (előbbi) időponti utalás Ezékiel 8,1-ben található, ami valószínűleg Kr.e. 592-re utal. Ha pedig minden kronológiai sorrendben történik, feltételezhető, hogy amikor a zsidó vének/férfiak meglátogatták Ezékielt (Ez 14,1), az később történhetett a könyvében eddig legutoljára említett dátumnál, 592-nél (amire Ez 8,1 utal). Ekkorára Dániel még inkább ismertté válhatott Ezékiel számára a a királyi udvarban megélt igazságos életvitele által. Ezékiel itt nem utal Dániel azon megtapasztalásaira, amiket ő később élt át és jegyzett fel könyvében (Dán 1-6). Csak azt mondja Dánielről, hogy igaz ember - Nóéval és Jóbbal együtt.

Elmondhatjuk, hogy:

Mind a három férfi igaz volt: Noé (1Mózes 6,9), Jób (Jób 1,1) és Dániel is, akinek igaz volta a sorok közt olvasható (Dániel 1,8). Mind a három férfimegszabadult: Noé az özönvíz elől, Jób a betegségből, Dániel a szégyentől (Dániel 1,14-15) és később a haláltól (Dn 2,12.18 és Dn 6). Mind a három férfi megszabadított másokat: Noé a családját az özönvíztől, Jób a három nyomorult vigasztalóját Isten haragjától (Jób 42,7-9), és Dániel először a három társát és a többi babiloni bölcseket (!) a halálbüntetéstől (Dániel 2,18-19.24). Ezékiel azonban itt kétli, hogy a három igaz férfi most ugyanezt megtehetné (azaz, hogy másokat is megszabadíthatnak igazságukkal).

Jó tudni, hogy ami a héber szöveget illeti, Ezékiel nem Dániel-t, hanem Dánel-t ír. Egyesek ebből arra következtetnek, hogy Ezékiel nem a kortársára utal (a bibliai Dánielre), hanem egy másik ókori Dánel (vagy Dán'el) királyra, akit egy ugariti-kánaáni irodalom hősként említ, kb. Kr.e. 1500-1200 körül (afféle korabeli “Mátyás király” vagy “Arthur király” módjára). Bár Dánel igazságosan uralkodott, mégsem tudta megvédeni az övéit az un. Anát istennő dühétől. Most azonban, mondja Ezékiel, ha Dánel uralkodó Isten előtt állna, akkor a saját lelkét megmentené (mint Nóé és Jób), de másét nem.

Személyesen nem gondolom, hogy nekünk ilyen (pogány mítosz) magyarázathoz kell folyamodnunk. A bibliai könyvek szerzői alkalomadtán egymástól eltérő módon neveznek meg személyeket (pl. egyesek Azária királyt Uzziásnak nevezik, vö. 2Kir 15,1 és 1Krón 26,1, stb.). Ehhez hasonlóan, Ezékiel is elírhatta Dániel-t Dánel-re. De végső soron ez persze titok. Én személyesen mégsem gondolom, hogy a bibliai írók ilyen pogány emberek (Dánel) és szeszélyes bálványistennők (Anát) példájával illusztrálnák mondanivalójukat. Ezért tehát maradok a “mi” bibliai Dánielünk mellett.

Ha a bibliai Dániel az első elhurcolás alatt jutott Babilonba, akkor ő azok között volt, akik legtöbbet raboskodtak (ellentétben azokkal, akik csak később hurcoltattak el a második és harmadik fogságra vitelkor).

Kérdés az, hogy vajon hány évesen vitték el Dánielt fogságba? És hány évesen vették fel őt a királyi akadémiára, a babiloni főiskolára? Ha hamar kiszemelték, s ha kb. három évet tanult a királyi udvarban, akkor az ő államférfi-szolgálata már Kr.e. 601 körül elkezdődhetett. Tudjuk, hogy Dániel ott volt a király udvarában Círus király első esztendejéig (Dániel 1,21), ami 537 körül lehetett. Azt is tudjuk, hogy Dánielnek még a Círus király harmadik esztendejében is voltak látomásai (Dániel 10,1), két-három évvel a szabadulás után. Ha tehát Dániel 16-17 éves volt (?) amikor elhurcolták, akkor Círus király harmadik esztendejében ő kb. 85, max. 90 éves lehetett (nem zárva ki a 100-at sem, persze).

AMI PEDIG MÁR NEM KRONOLÓGIAI KÉRDÉS:

(1) - Úgy tudva, hogy Dániel hamarabb, Ezékiel pedig később hurcoltatott fogságba (és még később kapva elhívást és azt követően sorozatos látomásokat), szerintem lehetséges, hogy mire Ezékiel Babilonba került és néhány évvel később látomásokat kapott, addigra Dániel már nem csak a babiloni három éves főiskolát járta ki, hanem ilyen “etalon-személyként” vált ismertté, mégpedig relatív fiatalon. Dániel és társai - a zsoltáros szavaival élve - “nagyokká” nőttek ifjú korukban - úgy testileg, mint értelmileg és lelkileg (Zsolt 144,12). Az, hogy valaki fiatalon, azaz 20-30 évesen, ilyen jó hírnévre és egyedi bölcsességre tegyen szert, nem egyedülálló a Bibliában.
(a). - Ott van pl. József, akiről azt olvassuk, hogy (fiatalon) a fáraó “vénjeit is bölcsességre taníthatta” miután Egyiptom miniszterelnöke lett (Zsolt 105,22).
(b). - Bárki legyen is a 119. zsoltár szerzője, valószínű, hogy fiatalon írhatta, mert ezt mondja magáról: “Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek” (Zsolt. 119,100).
(c). - Ott van Elihu is, aki azt mondja magáról, hogy “Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek” (Jób 32,6). Mégis amikor Isten megszólalt, nem az ifjú Elihura, hanem Jób másik három idős társára haragszik meg, mivel azok nem szóltak Isten felől igazán (Jób 42,7). Vajon azt jelenti ez, hogy amit az ifjú Elihu mondott, azt Isten elfogadta? Szerintem igen és ezért nem volt szükség a helyesbítésre. Ha ez így van, akkor nem csak az lehetséges, hogy valaki fiatalon úgy szólaljon meg, hogy az időseket is megtisztelje a saját beszédének végsőkig való halogatásával (milyen nehéz ez egy fiatalnak!!!), hanem az is, hogy amikor megszólal, akkor azt még Jóbnak vagy Istennek sem kell korrigálnia. Pedig nem akármilyen témáról volt szó, hanem a szenvedés titkáról...

(2) - Úgy tudva, hogy Dániel még a Círus király harmadik esztendejéig is ott volt Babilonban (Dániel 10,1) és ilyen korban még mindig vesz élő igéket az Úrtól, elmondhatjuk, hogy beteljesült benne a zsoltáros szava: “Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint cédrus a Libánonon... Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek” (Zsolt 92,13.15). Valószínű, hogy ha ezt imádkozta, akkor az Úr meghallgatta: “Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te hagy tetteidet” (Zsolt 71,18). “Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz” (Jób 17,8). Vö. Péld 4,18; Ézs 40,29-31; 46,4; Jer 17,8. Erőről erőre jutott – nem a Sionon, hanem az ellenség földjén!

Ige szerint tehát lehetséges fiatalon is bölcsnek lenni, és idősen is életerősnek maradni. Tapasztalat szerint én nem mondhatom, hogy ezt elértem volna - sem egyiket, sem másikat... De az Úr zömében a világ bolondjait választotta ki inkább, és csak kevés bölcset test szerint (1Kor 1,26-27).

Továbbá, amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős! (2Kor 10,9-10).

Ez a kegyelem!

Youth Camp - in Harghita

We almost finished the camping sessions (the music camp will end next week), and here I would like to make a little report about our latest youth camp, in Hargita.

We had a wonderful week, though now were much less participants than in other years. We were a little bit more than 30 people – but this didn’t affected the quality of our camping! At this time our group was responsible to organize the whole week. The main theme was: “On the way of sanctification”.

The secretary of the Youth Association was the chief leader:

The teaching was provided by different speakers -:)


Brother Ernő Veress was with us during the whole week. In the “Barnabas House” (part of the Hargita Camp facilities) disabled people had their own camping during this time as well. Brother Ernő with his wife, Anna, were involved in that too.

Other speakers were invited to speak - Zsolt Novák, a missionary in Gheorgheni, who came from Hungary to serve the Lord there:

Imre László, an IMB missionary in Ukraine visited us also and had a testimony:

The young people had their own testimonies each night. This is the testimony of Salomé Simon (who was quite a little girl when we moved to Tagu Mures in 1999!):

The singing was led by Debrenti Balázs (piano), Borzási Péter (guitar), Ferenczi Mari (Bass guitar), and the singers: Gyulai Gabitza, Tábita and Mírjám. The singing was great! This group really worked hard to lead our singing for the glory of God. Here are their pictures - Debrenti Balázs:

Borzási Péter:

Ferenczi Mari:

Gyulai Gabitza:

Borzási Tábita:

and Borzási Mírjám:

The group of singers, who led our worship:

The basic hymn of our camp was: “Lord, continue the good work in me, You, who started, finish it, what you planned for my life!”

Friday we had a trip to a hill, called “Csofronka”. We walked about five hours! Oh, I didn’t do this for a long time! And I am not going to repeat is soon...

On the way we met real sheeps and lambs:

We knew that it will be steep!

On the top the group had their lunch, and then walking the same route again.

A group photo on the top:

For Sunday I came home (I had to take part in two weddings, and then deliver the Lord’s supper Sunday morning.) The group had a mission trip to Odorheiu Secuiesc in the afternoon. Sándor Kelemen (from Bistrita!) was preaching.

The pictures were taken mostly by Zsolt Józsa:

Some couples were together more than usual… :)
(missing photo...)
The group photo: