PÉLDÁZATOK: A tékozló fiú nagyobbik testvére - Lk 15:25-32

A tékozló fiú nagyobbik testvére

Lk 15:25-32

n  Az apa nem sietett megüzenni a nagyobbik testvérnek, hogy megjött a kisebbik fiú. Valószínű, hogy sejtette, hogy ha hazajön, akkor elrontja az ünnepséget…

n  Ironikus helyzet alakult ki: aki addig kívül volt, az belül van, és aki addig belül volt, az most kívül van, és nem akar bemenni!

v  A kisebbik nem bírta ki otthon és elment. – De a nagyobbik se örült, hogy együtt lehetett az Atyával, mert nem volt közösségben vele. Közel (otthon!) volt, és mégis távol!

v  Az atya a mennyei Atyát példázza, Istent. Mit adhatna még Isten, mit tehetne még ennél többet, hogy dacos, elégedetlen gyermekei örüljenek? „Mindenem a tied!” Van-e ennél nagyobb gazdagság? Nincs.

n  A gyülekezetben is ott lehet valaki testileg, de lelkileg mégis távol.

v  Együtt lehetsz az Úrral, de mégsem szereted Őt! Még szolgálsz is a gyülekezetben, de nem szeretetből.  – „Keressétek az Urat, amíg közel van!” – Ézs 55:6. Egy dolog közel lenni Hozzá, és más megtalálni Őt.

n  Íme, lehet Vele lenni, és mégis Nélküle. Együtt, és mégis külön. Közösségben és mégis egyedül és magányosan. Istenhez tartozva, de mégis elkülönülve.

v  Mint az a házasság, ahol egy fedél alatt laknak, nem válnak el, társas magányban, mert nem tartoznak össze a gondolataik, a terveik, a céljaik, az ízléseik, örömeik. Csak egymás mellett élnek.

v  Tehát, az Istennel való kapcsolat is lehet megszokott, szürke, unalmas, eseménytelen, örömtelen...

n  A nagyobbik testvér azt a gyülekezeti tagot példázza, aki nem tud bizonyságot tenni, mert nincs miről. Nem tud örülni, mert nincs minek. Nincs közössége az Atyával.

v  Ha szolgál is, kényszerből teszi – amit egy napon fel is hánytorgat...

I. Hogyan viszonyul öccséhez

n  A nagyobbik testvér nem érti, hogy a kisebbiknek milyen nehéz lehetett végül hazajönni. Kifakadt az épp hazaérkező öccsére!

v  „Ez a te fiad…” – Az apa kijavítja: „a te testvéred”.

n  Kiderül, hogy titokban irigykedik tékozló testvérére. Ez akkor látszik meg, amikor kifakadt rá.

v  Jó neki! Engem megöl az unalom itthon, az egykedvűség, a megszokottság és a munka!

v  Milyen jó neki! Végigélvezte a világ örömeit... Az én életem pedig szűk, korlátozott, egyhangú, unalmas... – Nem tudja mondani és érezni, hogy „Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű” (Mt 11:30)

v  Titokban néha úgy véli, jó lenne ledobni a Krisztus igáját... és másféle gyönyörűségeket élvezni... a világ (ideig óráig tartó) gyönyöreit... Bele szeretne kóstolni a tiltott gyümölcsbe... Vajon milyen lehet a bűnnek az íze? – amelyről azt mondj az Isten, hogy NE tedd!?

v  Bezzeg a kisebbik testvérem megtehette! Irigykedik rá.

n  „De fiam, mindenem a tied!”

v  Azonban neki nem elég a „minden”. Neki a világ kell! ● „Minden, minden nékem Jézus” – Hh. 511. ● „Teljesen elég…” – Hh. 353.

v  A nagyobbik testvérnek az öröksége nem lesz kisebb azzal, mert a kistestvérét az apa visszafogadta. A farizeusok és írástudók iránti szeretete Jézusnak nem kisebb, hogy a bűnösöket és vámszedőket is szereti.

v  Jaj, a nagyobbik is tékozol, mert ezt a „mindent” már megunta, és a világéra vágyik.

n  Képzeljük magunk elé: az apa ott ül az asztalfőnél, a testvérek meg jobbról és balról, egymással szemben… Közeli barátok is meghívást kaptak, ők is ott ülnek mellettük. Aztán az apa azt mondja, hogy a kisebbik testvér mondja el az asztali imát, vezesse őket az imádságban. Jaj, az apa asztalánál a tékozló fiaknak az első imádságot elmondani nagyon nehéz! Azért nehéz, mert sok kíváncsi szempár mered rá, és sokféle gondolat futkorászik a jelenlévők képzeletében… Másnap pedig, amikor az apa bemutatta egyik-másik falubeli ismerősének… „Ismered a kisebbik fiamat?” – nehéz dolog még végiggondolni is, hogy miket gondolhattak azok a falubeli ismerősök… Hát még ha udvarolni szándékozott volna valamelyik leánynak a faluból… A leányos szülők kitiltották volna a házukból! Nekik olyan vő nem kell! Nehéz a messze idegenben, a távoli országban lakni, de még nehezebb hazajönni! És nem az apák miatt nehéz, hanem a testvérek miatt! Azok miatt a testvérek miatt, akik önmagukat nem látják bűnösnek, csak a másikat.

II. Hogyan viszonyul apjához

n  Az apa a kisebbiknek elébe megy, a nagyobbiknak utána megy. Kérlelte, hogy jöjjön be.

v   „Íme” – nem azt mondja, hogy „Atyám”. A megszólítás is tiszteletlen.

v  … „Annyi ideje szolgálok neked”… „soha parancsolatodat át nem hágtam…”

n  Elégedetlenségét fejezi ki az Atya felé. „Nekem soha nem adtál…” Ez fáj a nagyobbik fiúnak.

v  „Nekem soha nem adtál...” – mondja, hogy bár egyszer én is úgy élhessek, mint a világ fiai...

v  Az ilyen ember nem boldog az atyai háznál (mert a szíve a világé), de nem boldog a világban sem (mert ott „hívőnek” nézik).

n  Mert hát, nekem, ugye, „nem szabad”!... Miért? „Mert hívő vagyok”, „mert tiltja a Szentírás”, „mert megharagszik az Atya”, „mert elveszítem az örökségem”... Nem meggyőződésből vallja, hogy „nem teszem”, hanem „nekem nem adtál”…

n  Tehát nem szeretetből engedelmeskedett eddig sem, hanem félelemből!

v  És titokban vágyott a bűnre, szívesen elment volna ő is - egy adott percben el is szólja magát...

v  Ítélkezik, botránkozik – tipikus „erkölcs-csősz”... Megvetően beszél a kicsi testvérről, hogy „paráznákkal” emésztette föl a te vagyonodat – de szinte csurog a nyála, hogy ő nem tehette... hej, hacsak egyszer legalább megtehette volna... Alig tudja leplezni irigységét...

n  Az ilyen emberek válnak törvényeskedőkké.

v  Kényszer-törvényeket gyártanak, melyeket nem igaz szívvel, örömmel és szabadon vállalnak, hanem kényszerből.

v  Másoktól is olyasmit követelnek, ami lényegtelen az üdvösség szempontjából – de ő megbotránkozik bennük és hüledezik...

v  Szerinte, nem baj, jöjjön csak haza a kistestvére, de csak „kenyérre és vízre”, nem pedig a „hízott borjúra” Zsák és hamu, nem pedig gyűrű! Térdeljen le, vezekeljen! Sírjon, ne pedig örüljön!

n  (Aszáf dilemmája is ilyen: Zsolt 73:23-24.)

III. Hogyan viszonyult önmagához

n  Panaszkodik hiányérzete miatt, világi barátai miatt.

n  Az Atya jelenléte, adománya, mindene nem elég neki. Panaszkodik, hogy nem kapta meg, hogy barátaival ő is bár egyszer vigadjon... úgy, ahogyan a tékozló megtette...

n   „Elég néked az én kegyelmem!” – 1Kor 12

v  Ha csak a kegyelem volna, neked elég volna? Ha van élelmed és ruházatod, elég neked? Ha fogoly volnál, ha szegény volnál, ha beteg volnál... Elég néked az Isten kegyelme?

v  Nem éreznéd magad szerencsétlennek, kisemmizettnek, mostohának?

v  Dániel és társai számára elég volt a kegyelem: boldogok voltak zöldségen is, tüzes kemencében is oroszlánok között is...

n  Panaszkodsz-e, mint a tékozló fiú, hogy „így bánik velem az Isten?!” „Hát mivel érdemeltem én ezt ki?

v  Meg vagy-e elégedve a sorsoddal? Vagy irigykedsz a máséra?

v  Az irigység „gonosz szem”. A szívből származik (Mk 7:21-22). Lásd: Saul – (1Sám 18:9), szőlőmunkások – (Mt 20:15).

n  Emberileg úgy is látszott: a tékozló fiú testvére hűséges, munkásember, aki a mezőn volt aznap is, hogy a testvére megérkezett. De az Úr Jézus leleplezi nemcsak azt, aki vétkezett, és kitudódott, hanem azt is, aki vétkezett, de soha nem tudódott ki.

v  A nagyobbik testvér azért haragszik, mert a kisebbiket visszafogadták!

v  Az önigazult magatartás vitte el a kisebbik fiút. A nagyobbik otthon maradt, de ő sem különb: önigazult és büszke. Megbocsátani nem akaró. Neki egy kecske jobban kell, mint egy testvér.

Befejezés:

n  „Te mindenkor énvelem vagy!” „De én mindenkor veled vagyok!” – Ez a keresztyén élet titka.

v  Végre semmi akadálya annak, hogy Vele lehess. „Velünk az Isten!” Mindenkor és mindenütt.

n  Ne legyen ez csak elmélet. Legyen valóság!

Népszámlálás 2011. - végleges adatok

Népszámlálás 2011. - végleges adatok

 

Közzétették a 2011-es népszámlálás végleges adatait.

Ezek szerint Romániában 1.227.623 magyar él.

A magyar baptisták száma 12.408.

Megközelítőleg ugyanennyi a magyar evangélikus-lutheránus vallásúak száma is.

A román baptisták száma 90.412.
A roma baptisták száma 8.815.

Lásd: http://www.recensamantromania.ro/

A tékozló fiú - Lk 15:1-3. 11b-24

A tékozló fiú

Lk 15:1-3. 11b-24

n  Az „elveszett és megtaláltatott” példázatok közül, ebben a részben, ez a harmadik. A tékozló fiú, tékozló nagyfiú, és… tékozló apa példázata ez.

n  „És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához…” – 2. v. Úgy zúgolódtak, mint Izráel a pusztában (2Móz 15:24. 5Móz 1:27. Józs 9:18. Zsolt 106:25). Ők a nagyobbik testvért jelölik, akik nem tudnak örlülni, hogy „elveszett és megtaláltatott”.

n  „Ez bűnösöket fogad magához” – mégcsak meg sem nevezik, hogy ki! „Ez.” Nagyon megvető megjegyzés ez.

n  Azért kedves a tékozló fiú példázata, mert arról szól, hogy az Atya visszafogadja a fiát, bármennyit vétkezett is ellene. Ez igaz, hogy benne van a történetben, azonban a példázat a farizeusok és írástudók zúgolódására adott válasz. Kicsit hasonlít a farizeusés vámszedő példázatához, akik felmentek a Templomba imádkozni (Lk 18:9-13).

n  A kisebbik fiúról szóló példázat mellett külön foglalkozunk majd a nagyobbik fiúval.

I. Távozása az atyai háztól

n  „Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.” – 12. v. Az idősebb fiú kétszer nagyobb részt kapott az örökségből, mint a többi gyermek. A kisebbik ebben az esetben legfeljebb a vagyon harmadrészére pályázhatott.

n  A kisebbik fiú vétkezett – mert úgy kezelte apját, mintha már nem élne, mert megfeledkezett szülei itánti kötelességeiről, mert szétszakította a családi kötelékeket és elhagyta a szülői házat. Szégyent hozott az apjára. A falubeliek bizonyára örültek, hogy az ő fiúk nem olyan... Az apát is vádolhatták, hogy miért tett eleget lázadó fia kérésének?… Azért, mert az Atya ilyen.

n  „Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék” – 13. v.

v  Mehetett Keletre, Babilóniába,

v  Északra, Kis-Ázsiába vagy a szkíták és trákok vidékére,

v  Nyugatra, Görögországba vagy Itáliába, vagy

v  Délre, Egyiptomba, Afrikába… Minél messzébb az atyai háztól és az otthon tanult értékektől. Nem tudjuk, végül mere ment, csak azt, hogy messze.

II. A lejtőn

n  „Ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.” – 13b. A nagyobbik fiú véleményét, mely szerint ez „paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat” elképzelhetőnek tarthatjuk, de vehetjük gonosz rágalmazásnak is, hiszen nincs bizonyíték arra nézve, hogy a fiú erkölcstelenül élt. Csupán tékozlóan.

n  A kisebbik fiú ma is él! Ma is vannak ilyen lázadó, tékozló fiak és leányok, akiknek a szülők mindent megadnak, és ők tékozolnak. „Ha elmehetnék hazulről…” „Ha lenne egy új kocsim…” „Ha kapnék egy job munkahelyet…” „Ha élhetném a magam életét…” Az ilyen szabadság utáni vágy ma is ott van a szívekben.

n  A lejtőn megállni nagyon nehéz. Nem csoda, hogy mindene elfogyott, és addig nem ébredt fel.

III. A mélyben

n  A fiúnak a mélybe súllyedését nem lehet eltúlozni. A legmélyebb pontba jutott! A disznó tisztátalan állatnak számított (5Móz 14:8), de a fiú odáig jutott, nemcsak hogy a disznókat szolgálta, etette, a ruhája átvette a disznók szagát, tűrnie kellett szokásaikat, hanem kívánt volna jóllakni a disznók tisztátalan ételével!

n  „Senki sem ád vala néki” - 16. v. Senki! Ez a legszörnyűbb szó. Barátai otthagyták. A disznók is csak magukat etetik. A tulajdonost meg csak a disznói érdeklik.

n  „Mikor aztán magába szállt” – 17. v. Ez a fordulópont. Mintha álomból/ígézetből ébredt volna fel (V.ö. 2Tim 2:24-26. Gal 3:1).

n  „Támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni” – 14. v. Az éhség rásegített a megtérésére. Istennek megvannak az eszközei…

n  A hazafelé vezető úton bizonyára gyakorolta elképzelt bűnvallását… Addig mondta, amíg a szája is kiiszáradt… Nagyon félhetett attól, hogy elutasítják.

IV. Hazafelé

n  „Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.” – 18. v. Rájön, hogy elképzelése nem működik. Tennie kell valamit: fel kell kelnie, vissza kell mennie az apjához, meg kell vallania bűneit, bocsánatot kell kérnie… A valamikori örökös most arra vágyik, bárcsak az apja béresként alkalmazná őt… Legalább jóllakhatna, mint egy napszámos (aki a szolgáknál is kisebb).

n  „Nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!” – 19. v. Elismeri, hogy nincs semi joga arra, hogy újra a családhoz tartozzon.

n  Nem véletlen, hogy az apa messziről meglátta! Minden nap fűrkészhette az utat, hátha megjön a fia. Elébe futott! Megölelte és megcsókolgatta őt. A könnye is kicsordult, bizonyára.

n  A futást illetlennek tartották abban az időben. De az apa nem törődött az illemmel. Szánalmas látvány lehetett a fiú, rongyos ruhában, szennyesen, bűzösen, éhesen. Bizonyára nem tudta volna megmondani, mikor lakott jól utoljára! Ennek ellenére az apa megölelte, megcsókolta!

n  A fiú csak félig tudta elmondani betanult beszédjét. Az apa nem dorgálta, nem béressé fogadta, hanem helyreállította, mint fiat. Parancsokat osztogatott: senki sem utasíthatta el a fiút, mert az apa kegyelmet gyakorolt.

n  Többet kapott, mint megérdemelte volna. Ez a kegyelem. 

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntései az azonos neműek házasságáról

Richard R. Hammar

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának az azonos neműek házasságáról hozott döntései

2013. június 26-án az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága két határozatot hozott, az azonos neműek házasságáról. Az első döntésben a Bíróság megsemmisítette a szövetségi "Defense of Marriage Act" ("DOMA") rendelkezését, amely a szövetségi jogrend számára úgy határozta meg a házasságot, mint egy férfi és egy nő szövetségét. A második esetben, a Bíróság technikai okokra hivatkozva elutasította a szövetségi bíróság szaktestületének 2010-ben benyújtott fellebbezését, érvénytelenítve ezzel alkotmányos alapon California választópolgárainak népszavazását („Proposition 8”), amely módosította az állam alkotmányát, meghatározva a házasságot, mint egy férfi és a nő közötti szövetséget. Az alábbiakban ezzel a két esettel foglalkozunk.

A Legfelsőbb Bíróság két döntéséről hét kulcsfontosságú megjegyzést ajánlok az egyházi vezetők figyelmébe:

Először is, ez nem érinti azt a hét állami jogszabályt és 30 állami alkotmányt, amely úgy határozza meg a házasságot, mint egy férfi és egy nő közötti egységet. A Legfelsőbb Bíróság döntései nem érintik e törvények alkotmányosságát.

Másodszor, valószínű, vagy éppenséggel elkerülhetetlen, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy napon kénytelen lesz megvizsgálni azon állami törvények alkotmányosságát, amelyek nem ismerik el az azonos neműek házasságát. A Bíróság ítéletének gondos olvasata, a DOMA esetében, arra utal, hogy valószínűleg úgy döntenek majd azokról az állami törvényekről és alkotmányokról, amelyek kizárják az azonos nemű párok házasságát, hogy ezek sértik az Egyesült Államok alkotmányának „a törvény egyenlő védelmé”-ről szóló rendelkezését.

Harmadszor, a szövetségi törvények és rendeletek maghatározása a „házasság”-ról nem zárhatja ki többé azokat az azonos nemű párokat, akik jogszerűen léptek házasságra, az állam törvénye szerint. A Legfelsőbb Bíróság döntése, amely érvénytelenítette a DOMA-t, közel 1100 szövetségi törvényt és rendeletet érint, amelyek házas személyekre hivatkoznak a legkülönbözőbb helyzetekben, beleértve a jövedelemadó-kedvezményt, a társadalombiztosítási ellátást, a gyermekek jogait és státuszát, csődeljárás esetén történő támogatási kötelezettségeket, és a szövetségi ingatlantörvény családi adókedvezményeit. Az Egyházaknak gondosan értékelniük kell a szövetségi törvények és rendeletek alkalmazását egyházi alkalmazottaikra, akik az állami törvény értelmében egy azonos nemű személlyel jogszerűen házasodtak össze.

Negyedszer, az azonos neműek házasságát jogilag érvényesnek ismeri el, törvény vagy bírósági határozat által, 13 állam és District of Columbia. Azok az államok, amelyek elismerik az azonos neműek házasságát (jelenleg vagy a közeljövőben), a következők: CA, CT, DE, IA, ME, MA, MD, MN, NH, NY, RI, VT és WA.

Ötödször, a Legfelsőbb Bíróság nem kérdőjelezte meg, sem nem korlátozta a lelki személyzet azon jogát, hogy megtagadja azon házasságok megáldását, amelyek sértik vallási meggyőződésüket, beleértve az azonos nemű párok házasságát is.

Hatodszor, a Legfelsőbb Bíróság nem kérdőjelezte meg, sem nem korlátozta az egyház azon jogát, hogy megtagadja létesítményeinek használatát, vagy a házassági szertartás levezetését, az azonos neműek vagy olyanok házasságánál, amelyek sértik az egyház hitelveit.

Hetedszer, semmi sem sugallja a Legfelsőbb Bíróság két döntésében azt, hogy azok az egyházak, amelyek elutasítják az azonos neműek házasságát, ki kellene egészíteniük alapszabályzatukat vagy egyéb szervezeti meghatározó dokumentumukat, meghatározva a házasságot, mint egy férfi és egy nő közötti egységet. Így tenni nem helytelen, és a jövőben indokolt is lehet, ha a Legfelsőbb Bíróság és egyéb állami és szövetségi bíróságok ez utáni döntéseit nézzük, de a mostani eset még nem jelent erre kényszerítő precedenst. 

Fordította: Borzási István

Szilágyperecseni Magyar Baptista TV

Szilágyperecseni Magyar Baptista TV