Az elhívás lépcsői - Ez 1:28-3:3

Az elhívás lépcsői

Ez 1,28-3,3

 

A Bibliában olvasunk arról, hogy Isten embereket keres, embereket akar elhívni az ő szolgálatára. Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Előttünk most Ezékiel próféta példája áll, hogyan hívta el őt Isten a szolgálatra.

Itt szó kell legyen arról, hogy az üdvösségre való elhívás után Isten a szolgálatra akar elhívni, beállítani. A nekünk adott tálentumot, gírát - a példabeszéd szerint - el is áshatjuk, de a gazda számon kéri azt. Ha így teszünk, minket is gonosz szolgáknak lehet nevezni. Ha üdvösséget nyertünk, Isten számon kéri tőlünk, hogyan sáfárkodtunk vele. Isten hív bennünket a szolgálatra. Nem egyforma szolgálatra, hanem külön megbízatás szerint. Nincs semmilyen sablon. Mindegyik elhívás külön történet.

Az elhívás alapelveit, lépcsőit, fokozatait láthatjuk ez igében. Ma lemérhetjük magunkat, hol is állunk mi ezen az úton. Ez a három lépcső, három parancs, felszólítás, ami most nekünk szól: Először, állj lábaidra! másodszor: Küldelek én téged! majd a harmadik: Mondjad nékik! Ezzel a három felszólítással szeretnék foglalkozni, hogy az ige mérlegén lemérhessük magunkat.

 

I.

Miért mondja Isten Ezékielnek, hogy állj lábaidra? Azért, mert azelőtt épp Isten dicsősségét látta, és azt olvassuk, hogy „orcámra esém”. Leesett, mint egy holt. De ekkor jött az első felszólítás: Állj lábaidra!

Ézsaiás is amikor látta Isten dicsőségét, orcájára esett, leborult. János Páthmosz szigetén, amikor látta a Feltámadott Úr dicsősségét, orcájára esett. Saulus amikor találkozott az Úrral és az ő dicsőségével a Damaszkuszi úton, látott nagy fényességet, leesett. Az Úr azt mondja neki, kelj fel! Állj lábaidra! Ha láttuk Isten dicsőségét, ha találkozásunk volt már az Úrral, akkor most ez a következő lépés: Állj lábaidra! Ha volt leborulásunk, most kell következzen a lábainkra állásunk. Kelj fel! Ott fenn a hegyen, a három tanítvánnyal együtt ha mi is láttuk volna Isten dicsőségét, biztos mi is egyetértettünk volna Péterrel: jó nekünk itt lenni... építsünk itt három hajlékot... itt nagyon közel van a mennyország... lakjunk itt. De az Úr nekünk is azt mondaná: keljünk fel, menjünk le a völgybe! Ott várnak a betegek, a megszállottak, vár a munka.

Másszóval, ha már kaptál üdvösséget, ha kegyelemben részesültél, ha Istennel volt találkozásod, ami megváltoztatta az életed, akkor következik mint első felszólítás az elhívás folyamatában: Állj lábaidra!

Így tágul ki előtted a látóhatár. Így tudsz felfele is tekinteni. Nem henyélésre, pihenésre hív most az Úr, hanem munkára. Állj lábaidra! Nemcsak imádkozni kell, hanem cselekedni is. Bűn akkor imádkozni, amikor cselekedni kellene, és bűn akkor cselekedni, amikor imádkozni kellene.

Egyszer két istenfélő ember futott a vonathoz, nagyon igyekeztek, hogy elérjék azt, mert már hallatszott a robogása ahogy közeledett. Akkor az egyik így szólt: Tudod mit? Gyere térdeljünk le, és imádkozzunk, hogy elérhessük a vonatot. Erre a másik azt mondta: Nem úgy! Fussunk ahogy csak bírunk, és közben imádkozzunk! Ez a kettő együtt kell járjon. Állj lábaidra!

Ha nem tudsz még megállni saját lábaidon, még nem lehet munkát bízni reád. Ha nem tudsz szilárdan állni a viharban, a próbák között, akkor még nem vagy alkalmas az Istentől kapott feladat teljesítésére. Állj lábaidra! - szól a felhívás. Lehet, hogy Ezékiel nem lett volna képes felállni, de arról tesz bizonyságot, hogy „jöve belém lélek, és állított engem lábaimra, és hallám azt aki szól vala nékem”.

Természetes, hogy nemcsak Isten dicsőssége teríthet le minket... Leteríthet a bűn, a gonosz, az ellenség, a nehézségek, próbák amelyekkel küszködünk. De bármi ok miatt estünk is le, most szól a felhívás: állj lábaidra!

 

II.

Aztán következik a második felszólítás, az elhívás második lépcsője: Küldelek én téged! Ne rettegj és ne félj, mert én küldelek téged. Én küldelek! Mintha Isten menne személyesen a pártütő nemzetséghez, Izrael népéhez. Úgy ahogy Góliáth ellen is Isten ment Dávid személyében. Ahogy a fáraó ellen Isten ment Mózes személyében, azt mondva, hogy Egyiptom minden istene ellen ítéletet tartok, én az Úr! Eredj Mózes, én küldelek téged! Jeremiás személyében is Isten ment, prédikálni a népnek, ezért nem hallgathatott. Isten küldte el.

Ez nagyon fontos, hogy Isten küld. A küldetés parancsa nekünk újszövetségi hívőknek is szól: azoknak, akiket előbb lelki értelemben lábaira állított. Akik már feltámadtak a halálból, a bűnből, és készek fogadni ezt a felszólítást.

De hová is küldte Ezékielt az Úr? Kemény beszéd az, amit itt hallunk: a pártos nemzetséghez küldelek téged. A kemény orcájú fiakhoz, a makacs szívűekhez. Bogácsok és tövisek közé. Skorpiókkal kell együttlakoznod. Az Úr Jézus szavai szerint: küldelek, mint bárányokat a farkasok közé. Menj. Indulj. Ha az ellenség közepébe is kelljen menni, ne félj tőlük. Ide küldelek téged. Oda kell menned. Ezek kell megtérjenek.

Most átgondolhatnánk azt, ahogyan Isten küldöttei kivitelezték megbízatásukat a Bibliában. Hasonlóképpen küld minket is az Úr. Jól érezzük magunkat azok között, akikkel egy húron pendülünk, akikkel összedobban a szívünk, akikkel együtt hiszünk, remélünk, egymást szeretjük, közösségben vagyunk, de az Úr felszólítása indulást parancsol most nekünk. Menjetek ki! Menjetek e széles világra! A pártos fiakhoz, a makacs szívűekhez, azokhoz, akik nem hisznek Istenben, akik ellenséges indulattal vannak, a farkasok, bogácsok, skorpiók közé... Menjetek! Jánosok, - de Júdások közé is. A megkövezés, arculverés, ostorozás, halál vidékére. Egy hitbeli vállalkozással, indulj! Törd meg elszigeteltségedet, zárt körödből lépj ki. Aki lábaira állt és lélek jött belé, aki Isten társaságához tartozik, aki megváltásban részesült annak tovább kell lépni egy lépéssel az elhívás lépcsőjén: Küldelek én téged, eredj!

 

III.

De ezek után is még mindig van egy harmadik lépés, egy harmadik parancs: Mondjad nékik!

Ezt azért parancsolta az Úr, mert Ezékiel jóllehet lábaira állt mert lélek jött belé, erőt kapott erre, aztán elment Tel Avivba, a foglyokhoz, de ott nem tudott megszólalni. Látva azok szenvedését, ott ült némán hét napig közöttük, és nem szólt semmit. Ezért Istennek egy harmadik felszólítással kellet megerősítse Ezékiel elhívását: beszélj! mondjad nékik! Vagy hallják, vagy nem.

Többször ismétli az Úr azt, hogy ők pártos ház, és nem számít az, hogy ők meghallgatják-e az üzenetet, vagy nem. Neked menni kell. A magvető az igét hinti. Aztán, hogy a mag milyen földbe hull, az már nem Ezékiel dolga. Te mondjad nékik! Isten készíti el szíveket, ő adja a növekedést. Te vess, plántálj, öntözz!

Pál apostol Timótheushoz írt második levelének negyedik részében azt írja: Kérlek azért az Isten és a Jézus Krisztus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában, hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmatos és alkalmatlan időben, ints feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülök; és az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez odafordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd. Röviden: hirdesd az igét! Nem  tapasztalataidat, nem önmagadat, nem filozófiákat, nem hazugságot, nem emberi tanításokat, szenzációkat... hirdesd az igét! Mondjad nékik, vagy hallják, vagy nem hallják. Lesz ahol az Úr üzenete nyitott fülekre talál, de lesz ahol majd lepereg, visszahull, nem kell az ige. Te ne törődj azzal. Hirdesd. Beszélj! Mondjad nékik!

Az is le van írva, hogyan tehette ezt meg Ezékiel. Adott az Úr neki egy tekercset, amit kinyitott neki, hogy elolvassa azt. Elől és hátul tele volt írva gyászénekkel, nyögéssel és jajszóval. Majd miután elolvasta, meg kellett egye azt. Megette, és olyan lett az ő belsejében, mint az édes méz. Ez      egy jelképes cselekedet volt. Azt jelentette, hogy miután így azonosult azzal az üzenettel, amit az Úr adott neki, akkor mehetett prédikálni. A szívéből, a belsejéből jött az üzenet, hiszen megette, részévé vált az. Gyászénekeket, nyögéseket és jajszókat mondani... kemény beszéd volt az.

Így látjuk ezt Jeremiásnál is, a síró prófétánál. Jaj, hogy megsötétedett a színarany, jaj, hogy milyen nyomorúságban van Sionnak leánya! Sírt, jajgatott és nyögött. Gyászéneket énekelt. Ez volt az az üzenet, amit nekik mondani kellett.

Nekünk mást mond az Úr most. Elmenvén e széles világra hirdessétek... a gyászéneket? a jajszót? Az ítéletet? Nem. Az evangéliumot! Az örömhírt! Váljon ez részünkké, jöjjön a bensőnkből az üzenet. Mondjad nékik! Így szól az Úr Isten! Vagy hallják, vagy nem. De te hirdesd az örömhírt, az evangéliumot minden teremtésnek. Erre akar az Úr elhívni minket ma. Ilyen munkára akar beállítani.

Először: állj lábaidra! Serkenj fel aki aluszol, és támadj fel a halálból, és felragyog néked a Krisztus. Másodszor: én küldelek téged! eredj, indulj el, tedd meg az első lépéseket. Aztán: mondjad nékik! Hirdesd az igét, a Krisztusról szóló örömhírt!

E három lépcső közül nem tudom, hogy te melyiken állsz, melyik az, amely neked szól? Mi az, amit neked tenned kell most? De bárhol légy, kívánom, hogy halld meg Isten felszólítását, amit személyesen neked mond, és engedelmeskedj az ő hívásának. Egyik énekünk azt mondja: „Halljad a hívást, hívő ifjúság, az Úr szája szól, vedd füledbe jól! Szent hivatásra, kedves zengemény, kérdi most az Úr, kit küldjek el én? Mondja el szíved, szent ígéreted, Uram ímhol vagyok én, küldj el engemet.”

A presbiterek szolgálata - 1Pt 5:1-4

A presbiterek szolgálata

1Pt 5:1-4

¹ A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese:  ² legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen;  ³ ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.  ⁴ És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

<   A gyülekezet szervezeti felépítéséhez tartozik, hogy vannak „presbiterek”.

v  Olyan tekintély ez, amit az Úr ad, de el is lehet veszíteni.

v  Ha nincs tekintély, akkor diktatórikus vezetés nyilvánul meg.

I. A presbiterről, aki Isten elhívottja – 1. v.

¹ A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: 

<   Péternek személyes megtapasztalása volt Jézus Krisztussal.

<   Ő egy „presbitertárs” – együtt szolgál a többiekkel. Ő nem Pápa, nem Krisztus földi helytartója, nem uralkodik, hanem szolgál. Vannak társai a szolgálatban.

v  Együtt szolgál másokkal. A szolgák nem egyformák... Nevelni kell őket. (Tit 1:3-8. 2Tim 2:2-4. 1Tim 3:1-7. 1Kor 4:14-15)

v  A festőnek palettáján sok színű festék van... Mindegyikre használja, amikor a festő akarja.

v  Krisztus a fej.

<   Krisztus szenvedésének tanúja

v  „Lesztek nékem tanúim” – ApCsel 1:8. Lk 24:28.

v  Előbb Péter, azután Pál...

v  Ilyen tanúk többé nem lehetünk. De másképpen, igen, azok kell legyünk.

<   Az eljövendő dicsőség részese

v   A koronát ő is megkapja majd.

II. A nyájról, amely Isten tulajdona – 2a. v.

² legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját;

<   A gyülekezet: Isten nyája. Ez a gyülekezet is Istené.

v  de a lelkipásztor (presbiter) felelős érette!

v  A gyülekezet Angyala a felelős!

<   Legeltesd!

v  a pásztor nem önmagát legelteti, és nem a maga dicsőségét keresi.

v  = „tápláld”, = megfelelő mennyiségű (arányos) és tiszta eledelt, = kicsik és nagyok jászlába...

<   Felvigyázó (episzkoposz), ÓSz: = őrálló.

v  a botja figyelmeztetés is.

v  a felvigyázónak látása kell legyen. Irányt mutat.

III. A szolgálatról, ami Isten elvárása – 2b-3. v.

…ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen;  ³ ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.

<   Ne kényszerítésből, hanem önként

v  Akarnia kell. Szeretnie kell.

v  Nem úgy, mint Jónás...

v  De mindig a gyülekezet kell igazolja akarását... Ellenpélda, lásd: Akhimás (2Sám 18:19-32)

<   Ne nyerészkedésből, hanem készségesen

v  Ne legyenek egyéni érdekei.

v  Önfeláldozó. Az prédikálja, amit kell, nem pedig, amit hallani szeretnének.

v  Nem emberek tetszése szerint.

<   Nem úgy, mint akik uralkodnak, hanem mint akik példaképei a nyájnak

v  elöl megy, mert elöljáró. De csak addig vezethet másokat, ameddig ő maga eljutott.

v  Toronyóra. Vak festő? Süket zenész?

IV. A koronáról, ami Isten jutalma – 4. v.

 ⁴ És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

<   A dicsőség Istené. Ő fogja a jutalmat kiosztani.

v  Nem lophatod el Isten dicsőségét következmények nélkül. Lásd: Mózes. Saul. Gedeon. 

A tévtanítások veszélye - 2Pt 2:1-22

A tévtanítások veszélye

2Pt 2:1-22

■      A hamis próféták és tanítók munkája - Pontusban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában.

■      A levél írását a hamis próféták és tanítók megjelenése okozta.

■      3:17-18 – „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;  Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében...”

■      Tehát itt van a levél leforróbb pontja. A félrecsúszás veszélyére figyelmeztet – 1-3a. v. Kijelenti Isten ítéletét, büntetését – 3b-13a. v. Bemutatja a tévtanítók robot portréját – 13b-19. v. Következtetések – 20-22. v.

I. Bevezetés: a hamis tanítók munkája – 1-3. v.

1 Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.  ² És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog.  ³ És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.

v  A hamis próféták megnevezései: hamis próféták, hamis tanítók (1. v.), Vakmerők, magoknak kedveskedők (10. v.) oktalan természeti állatok (12. v.), víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek (17. v.), romlottság szolgái (19. v.), csúfolkodók (3:3), istentelenek (3:17). “Akik elhagyták az egyenes utat”, “követték Bálámnak, Bosor fiának útját, aki a gonoszság díját kedvelte” (15. v.), “az Urat, aki megváltotta őket, megtagadták” (1. v.), “akik miatt az igazság útja káromoltatni fog” (2. v.).

■      A tanítás szabja az irányt, az életvitelt, a munka menetét a gyülekezetben. Így születtek meg a gyülekezetek – ApCsel 2:9-11.

■      A gyülekezet növekedése akkor lehetséges, ha az eledel tiszta és hamisítatlan – 1-3a.

■      A megtérés a gondolkozás megváltozását jelenti (metanoia), az eltérés pedig az értelem megfertőzése.

v  A gonosznak stratégiai támadása: megváltoztatni a tanítást. Ugyanis, aki szépen gondolkozik, szépen is él. Akinek értelme megfertőződött, annak az élete is fertőzött.

II. A hamis tanítók romlottsága – 10b-19. v.

Vakmerők, magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegnek:  ¹¹ Holott az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.  ¹² De ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,  ¹³ Megkapván gonoszságuk díját, mint akik gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, akik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;  ¹⁴ Akiknek szemei paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívük gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;  ¹⁵ Akik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, aki a gonoszság díját kedvelte;  ¹⁶ De megfeddetett az ő törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.  ¹⁷ Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.  ¹⁸ Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,  ¹⁹ Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett. 

■      Az Ige elferdítése és az erkölcsi romlottság összetartoznak. Előbb kis megalkuvással kezdődik (az igazat prédikálják, de életük nem felel meg a tanításnak), de azután a tanítás is megváltozik romlott életükhöz igazodva.

■      “¹⁰ Főképen pedig azokat, akik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegnek:  ¹¹ Holott az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.  ¹² De ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,  ¹³ Megkapván gonoszságuk díját, mint akik gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, akik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;  ¹⁴ Akiknek szemeik paráznasággal telve, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívük gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;”

■      “¹⁸ Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,  ¹⁹ Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.”

■      2:1b szerint ezek „belopakodnak”, és hamisságaikat igazságnak címkézik. Ám az életük nyilvánvalóan romlott! Akkor hogyan lehetséges, hogy titokban belopakodtak? Úgy, hogy nem adják ki magukat hamisaknak – a hamisságukat igazságnak címkézik. A változás így gyakran észrevétlen: mint ahogyan a melegedő vízben úszkáló béka nem érzi a veszélyt.

■      Szellemi harcban veszünk részt. A tét nagy: az emberek üdvössége.

III. A hamis tanítók identitása és stratégiája – 21-22. v.

  ²¹ Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.  ²² De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe. 

■      Péter apostol közli ezeknek a hamis tanítóknak a jellemzőit:

v  Megváltójukat megtagadják

v  Bukott hívőkről van szó: Zsid 6:4-6. 10:26-29.

v  Utóbbi állapotuk rosszabb az elsőnél – 20. v.

v  Magukra hirtelen veszedelmet hoznak – 1. v.

v  Miattuk az Úr útja káromoltatik – 2-3. v.

v  Nyerészkednek a gyülekezeten – 3. v.

■      Persze, ez nem lenne lehetséges, ha a gyülekezet nem lenne kihasználható. De mivel kiskorúak, éretlenek… Zsid 5:11-14.

■      A záró két versben az apostol egyféle „robot-portréját” adja a hamis tanítóknak. Kutyáknak nevezi őket, idézve Péld 26:11-et. Pál is használ ilyen szemléltetést Fil 3:2-ben - „Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól.”

v  Sok helyen olvasható figyelmeztető tábla: A kutya harap! Ilyen esetben tudjuk, hogy mi a teendő: a lánc hatótávolságán belülre nem érdemes merészkedni.

v  A kóbor kutyákkal még rosszabb a helyzet, mert azoknál nincs határ, korlát.

n  Spurgeon különböző csoportokba sorolta ezeket az ember-kutyákat: mocskos kutyák, morgó kutyák, hízelgő kutyák és mohó kutyák csoportjába.

1. A mocskos kutyák

n  A mocskos kutyák összepiszkolják a ruhádat. Ez akkor is igaz, ha te teljesen tiszta vagy.

v  Mondd meg, kivel társulsz, és megmondom ki vagy. Madarat tolláról, embert barátjáról.

n  Ha az alsóbb rétegből választasz magadnak barátokat, ne csodálkozz, ha olyan leszel,  mint ők. Ha a kutyák között érzed jól magad, senki sem fog báránynak tekinteni.

n  „Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” – 1Kor 15:33. Aki a kutyákkal együtt fekszik le, az reggelre megtelik bolhákkal. Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.

v  Minél jobban tartsd távol magad a fertőzéstől!

2. A morgó, ugató kutyák

n  Ezekből sok van. Általában kicsik, de nagy zajt csapnak. Körbejárnak mindent morogva, hogy valamire ráakadjanak.

n  Hagyjuk meg a kutyáknak ezt a örömet, hogy morogjanak és ugassanak. Ez nekik való. De az embereknek nem lehet ilyen kifogásuk, hogy Isten őket erre teremtette volna…

v  Pedig vannak ilyen morgó ember-kutyák: akiknek semmi sem jó, mindig ugatnak valamit, vagy morognak magukban… Tartsd távol magad az ilyenektől!

n  Ha ma másokat ugat, minden ok nélkül, holnap téged fog megugatni a semmiért!

n  Az ilyennek ne csinálj ólat az udvarodon. Tartsd távol magad a másokat ócsároló embertől, aki nem talál dicsérő szavakat másokra, csak rágalmakat. Az ilyen morgó kutya kiszámíthatatlan és veszedelmes. Jobb, ha nem merészkedsz a közelébe se. A perpatvartól a legjobb, ha távol tartod magad.

3. A hízelgő kutyák

n  Hamar az öledbe ugranak és bemocskolnak.

n  Nyalják a kezedet – ha azt remélik, hogy kapnak valamit tőled. Azért hízeleg, mert jutalmat vár.

v  Ha túl nyájas a beszéd, vigyázni kell. mert keserűséget okoz.

v  Ha valaki szemedbe dicsér, vigyázz mert a hátadnál rágalmazni fog.

n  A túlzott udvariasság mindig gyanús. Vigyázz a ravasz hízelgőkre!

4. A mohó (falánk, kapzsi) kutyák

n  Olyan emberről van szó, aki sohasem elégszik meg. A hálátlanság egy betegség!

v  A panaszkodás ragályos: egy elégedetlen a többit is elégedetlenséggel kísérti.

v  A mohó ember gyakran tisztességtelen is: hamar a mások táljába mártja a kanalát.

v  A fösvénység sokféle kárt okozhat Isten népe között.

n  Veszett kutya harapása sem rosszabb, mint a kapzsiság betegsége…

IV. Befejezés: a hamis tanítók ítélete – 4-10a

⁴ Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;  ⁵ És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolcadmagával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;  ⁶ És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak;  ⁷ És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;  ⁸ (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):  ⁹ Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.  ¹⁰ Főképen pedig azokat, akik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik.

■      Isten ítélni fog felettük – 3b-13.

■      Isten nem kímélte

v  a bukott angyalokat (3:18-20)

v  a régi világot – de megmentette Nóét

v  Sodomát és Gomorát – de megmentette Lótot

■      Meg tudja Isten szabadítani az övéit, és a gonoszokat az ítéletre fenntartani, főleg azokat, akik… 13. v.

Mark Driscoll téved

Mark Driscoll téved

Nemrég jónak láttam közölni Mark Driscoll egyik írását Rick Warren fia haláláról. Most pedig jónak látom, hogy felhívjam a figyelmet olyan kijelentéseire, amelyekkel nem lehet egyet érteni. Miről van szó?

Arról, hogy „Marc Driscoll, a Mars Hill Church szuper cool lelkipásztora nemrég kijelentette, hogy a cessationisták tévednek… Erről június 9-én beszélt egy sorozatban, amelynek címe: „ApCsel: Felhatalmazva Jézus missziójára”. Ekkor jelentette ki, hogy szerinte a nyelveken szólás ajándéka mostanra is ugyanúgy vonatkozik, és a csak akkor fog megszűnni, amikor Krisztus visszatér. Ismereteink szerint Driscoll nem beszél nyelveken, de kijelentésével megnyitja az ajtót és lehetővé teszi a karizmatikus mozgalom erősödését. Megkérdezném Driscollt, hogy pontosan hol is működnek a nyelvek a Szentírás tanítása szerint ma? Mikor engem Krisztushoz vezettek... nem volt okom arra, hogy ne higgyek a nyelveken szólásban, de mint komoly bibliatanulmányozó, be kellett látnom, hogy a nyelveken szólás ajándéka csak a szigorú apostoli szabályok korlátai között működhet (1Kor 14).  Bár részt vettem több tucat pünkösdi és karizmatikus gyülekezetben és számos országban konferenciákon vettem részt, negyven év alatt még soha nem láttam a nyelvek működését a bibliai elvek szerint. Ez azért van, mert a lelki ajándékok közül némelyek apostoli jel ajándékok voltak (2Kor 12:12), és a nyelveken szólás ezek közé tartozott. A jel ajándékok hatálya természetüknél fogva korlátozott. A nyelvek olyan képességet jelentenek, amikor egy olyan nyelven beszélt valaki, amit soha nem tanult, és ez egy jel volt a zsidó nép számára, mutatva azt az új dolgot, amit Isten cselekedett, hirdetve az evangéliumot minden nemzetnek (ApCsel 2:4-12, 1Kor 14:20-22). Minden alkalommal, amikor az Apostolok Cselekedeteiben nyelveketnbeszéltek, zsidók voltak jelen. Ez egy igazán csodálatos ajándék volt, annak ikertesvérével együtt, a nyelvek magyarázatával. Beszélni, vagy értelmezni egy nyelvet, amit valaki soha nem tanult, egy nagy csoda. Ezzel szemben, ami ma a „nyelvek” alatt történik, az nevetséges. Valami, amit meg lehet tanítani, tanulni és utánozni, az nem lehet csoda! (Ami a mami gyógyítás ajándékának gyakorlását illeti, az is nevetséges.) Egy alapos tanulmányozása annak, hogy honnan ered a 20. századforduló pünkösdi mozgalma, meggyőzhet ennek hamis jellegéről bárkit, aki a Bibliában hisz. A karizmatikus mozgalom és a kortárs zene imádata két legerősebb eleme annak a végidőkbeli „világ-egyháznak”, amelyet Mark Driscoll és társai építenek…” http://www.wayoflife.org/database/friday_church_news/fcnn_2013.php - Issue 31.

PÉLDÁZATOK: „Ha meg nem tértek..." - Lk 13:1-5

„Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek!”

Lk 13:1-5

 ¹ Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.  ² És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?  ³ Nem, mondom néktek; sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.

 ⁴ Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-e, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?  ⁵ Nem, mondom néktek; sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.

n  Ma talán azt kérdeznénk Jézustól, hogy hallott-e azokról a moldovai turistákról, akik Montenegróban a szakadékba zuhantak a busszal, és 18-an meghaltak? Vagy azokról az egyiptomiakról, akiket a kairói Tahrir téren nemrég lelőttek? Vagy Erőss Zsoltról és Kiss Péterről, akik a Himalája Kancsendzönga csúcsának megmászása után nem tudtak élve lejönni…

n  Az Úr a szemünkbe nézne, és azt mondaná: azt hiszitek, hogy azok a moldovaiak vagy egyiptomiak, vagy Erőss Zsolték gonoszabbak voltak más moldovaiaknál, vagy egyiptomiaknál, vagy hegymászóknál, hogy ezeket szenvedték? Dehogy! Ha meg nem tértek ti is hasonlóképpen elvesztek!

n  Jézus ilyen őszintén egyenes volt. A figyelmet mindig a személyes elkötelezettségre terelte. Tűzzel és hatalommal beszélt. Bizonyára senki se unatkozott, amikor Ő prédikált.

n  John Piper gondolatait követem, amikor kiemelem azt a négy kulcsszót, ami ebben a példában van. A négy szó: „mindnyájan”, „hasonlóképpen”, „elvesztek”, és „ha meg nem tértek”.

v  Ennek a négy kulcsszónak a vizsgálatával arra szeretném terelni a figyelmünket, hogy hogy körülöttünk megtéretlen emberek vesznek el, kárhoznak el!

I. „Mindnyájan”

n  Néhányan beszámoltak az Úrnak arról, hogy Pilátus hogyan gyilkolt meg áldozó galileaiakat, akinek vérét azok áldozatával elegyítette, a bárányok, gerlicék és galambok vérével.

v  Mintha most itt berohanna az imaházba valaki, amikor épp úrvacsoraosztás van, elvágná némelyek nyakát, és azok vérét az úrvacsorázó poharakba töltött borral vegyítené… Ilyen irtózatosan gonosz dolog volt az, amit Pilátus művelt!

v  Amikor ezt meghallották, az Úr Jézus hallgatóinak megvolt a véleményük. Nem mondják ki, de Jézus hallja azt a véleményt: ezek a galileaiak valami rettenetes dolgot követhettek el, ha Isten megengedte, hogy velük mindez megtörténjék. Rendkívüli tragédia rendkívüli bűnösséget kell jelentsen – nemde? Neked is ilyen a teológiád a bűnről és bűnhődésről?

n  Erre az Úr válasza az, hogy: nem. Azok bűne nem volt rendkívülibb, mint a ti bűnötök. És ha meg nem tértek, ti is mindnyájan ilyen rendkívüli módon pusztultok el.

v  Más szóval, az Úr Jézus nem azt mondja, hogy azok bűne nem volt rendkívülien szörnyű, hanem azt mondja, hogy a ti bűnötök ugyanolyan rendkívülien szörnyű bűn! És a bűn következménye mindnyájatok számára ugyanolyan lesz! Legyetek felkészülve! A bűn zsoldja a halál!

n  Ez a tanítás tehát mindenekelőtt arról szól, hogy mindnyájan rendkívüli módon bűnösek vagyunk. Nem osztályozgassuk egymást, hogy kicsit bűnös meg nagyon bűnös… Minden bűn kárhozatot idéz elő.

v  Ezért, a katasztrófák nem kell megrendítsenek bennünket: mindnyájan ezt érdemeljük. Mi nem vagyunk ártatlan emberek. Mindnyájan vétkeztünk – Róm 6:23. Nincsen egyetlen igaz sem – Róm 3:10. A felhívás ez, mindenki felé: Térjetek meg! Ez volt az Úr Jézus első prédikációja.

II. „Hasonlóképpen”

n  Ezt a kifejezést félre lehet érteni. Mert nem azt jelenti, hogy minden megtéretlent meggyilkolnak és vérüket az áldozatukkal elegyítik. Sem nem azt, az 5. vers szerint, hogy mindnyájan úgy vesznek el, mint azok, akikre rászakadt a torony Siloámban. A „hasonlóképpen” valami mást jelent itt.  

v  És nem jelentheti magát a meghalást sem, bármilyen formában, mert az ugyanúgy megtörténik a megtértekkel is. Mindenki meghal, azok is, akik megtértek.

n  A „hasonlóképpen” ezt jelentheti: látjátok, milyen rettenetes végük lett ezeknek az embereknek? Nem gondoltak rá. Váratlanul, hirtelen történt. Persze, ők is tudták, hogy egy nap meg fognak halni, de nem gondolták volna, hogy az ez ilyen hamar és ilyen rettenetesen bekövetkezik. Meglepte őket a vég. Nos, ha meg nem tértek, veletek is így fog történni: rettenetesen meglep majd a vég, felkészületlenül, és hirtelen vesztek el. Hasonlóképpen.

v  A párhuzam abban is van, hogy irtózatos véget értek. Ők sem vártak ilyet, mint ahogyan a mai bűnösök sem várnak ilyet.

v  Lk 17:27-30 azt mondja: – „²⁷ Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába bement, és eljött az özönvíz, és mindeneket elvesztett. ²⁸ Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; ²⁹ De amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett.”

n  Az ilyen hirtelen történő találkozásra az Élő Istennel csak a megtérés készíthet fel.

III. „Elvesztek”

n  Mit jelent az, hogy „elvesztek”?

n  Néha jelentheti a halált: de mindannyian meghalunk, fizikailag.

v  Ez viszont most nem talál ide, mert az érthető belőle, hogy akik megtérnek, azok nem vesznek el. Ha a halált jelenti az elveszés, akkor a megtértek nem halnának meg!

v  „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.” Többről van itt szó, mint fizikai halálról.

n  Arról az elveszésről van szó, amely a bűnhöz van kötve, amelyet a megtéréssel el lehet kerülni.

v  Vagyis: az utolsó ítéletről beszél az Úr Jézus, a kárhozatról. Olyan dologról, ami a halál után van. Ez pedig az Isten ítélete, ami rettenetes lesz a megtéretlenek számára.

n  Az ÚSz-ben az „elveszni” gyakran jelenti a kárhozatot.

v  Például Jn 3-16-ban az „el ne vesszen…” az „örök élete legyen” ellentéte.

v  Ugyanígy a Jn 10:28-ban: „És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek”. Mert az elveszés akkor történik, ha nincs örök életed.

v  1Kor 1:18-ban így olvassuk: „a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.”

v  Zsid 9:27 – „Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet (következik).”

v  Ilyen rettenetes dolog a bűn: kárhozatot, örök elveszést okoz: Mt 25:46 – „És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

n  Ne vegyétek ez valami kegyes eszmefuttatásnak. Írd le egy kártyára és ragaszd oda a kocsid műszerfalára! „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek!” Ragaszd rá a pénztárcádra, hogy lássad, amikor vásárolsz valamit! Az elárusító is, a gyermeked is, a szüleid is, a szomszédod is, az osztálytársad is el fog veszni, ha meg nem térnek! Ez egy sürgős és gyakorlati üzenet.

n  Figyeljük meg, hogyan reagálnak az emberek a sebész rendelőjében, amikor megtudják, hogy valaki AIDS-es lett vagy rákos lett. Tudják, hogy komoly veszélybe kerültek! Mindent elveszíthetnek a földön, ha ilyen betegséget kapnak! Nos, a bűn ennél is komolyabb dolog, mert örökre elveszhetsz miatta.

v  Jézus azt mondja: Lk 12:4-5-ben – „Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.”

n  A bűn milliószor veszedelmesebb a ráknál és az AIDS-nél. Ezért a bűnből való megtérés is sokkal fontosabb. Ne egyszerű halandókról van szó, hanem örökké élő lelkekről, akik ha meg nem térnek, örökre elvesznek!

IV. „Ha meg nem tértek"

n  Lukács három szemeléltetését adja az ítélet előtti megtérésnek vagy megtéretlenségnek:

v  Lk 10:13-15 – „¹³ Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lettek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. ¹⁴ Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek. ¹⁵ És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.”

v  Lk 11:32 – „³² Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.” Ninive lakosai böjtöt hirdettek, zsákba öltöztek, a kicsitől a nagyig, és megtértek: „térjen meg kiki az ő gonosz útjáról és az erőszakosságból, amely az ő kezükben van!” (Jón 3:8)

v  Lk 16:29-31 – A gazdag a pokolban nyitotta fel a szemét, és azt szerette volna, ha testvérei ne kerülnének e gyötrelem helyére. De sem az ő helyzetén nem lehetett változtatni, sem a halottak közül nem lehetett küldeni valakit az élőkhöz… Van Mózesük és vannak prófétáik!

n  A megtérés hittel kezdődik. A niniveiek hittek az Istennek (Jón 3:5). Komolyan vették a fenyegetést. Elfordultak gonosz tetteiktől. Megtértek zsákban és hamuban (Lk 10:13. Jón 3:8).

n  A hit és a megtérés két oldala ugyanannak a dolognak.