Nekem az élet Krisztus - Fil 1:21

Nekem az élet Krisztus

Fil 1:21

n Ronald Reagen elnöknek azt próbálta megmagyarázni egy fiatal fiú, hogy az elnök generációja nem értheti meg a mai fiatal generációt, mert az ő fiatalkorában még nem volt tévé, lökhajtásos repülőgép, űrutazás, nukleáris energia, számítógép, (internet és mobiltelefon)… Rövid szünet után az elnök azt válaszolta: Igazad van. A mi időnkben ezek a dolgok még nem léteztek. Mi találtuk fel őket!

I. Nekem az élet Krisztus

(1) Az életem célja: Krisztus magasztalása – 21a. v.

 20 Amaz én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is, nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.  21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.

n Az életem alapelve: Krisztus. Krisztus lakozik bennem, Ő az életem, mert Ő maga az élet. „Akié az Fiú, azé az élet…” „Én vagyok… az élet.” Akkor kelsz életre, amikor feltámadsz Jézus Krisztussal. „És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlen­ségé­ben, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kol 2,13k).

n Ez azt jelenti, hogy Krisztus az életem forrása, és Ő marad annak főcélja.

(2). Az életem szolgálata: Krisztusnak való szolgálat – 22-24. v.

 22 De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.  23 Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb:  24 De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek.

n Pál apostolnak egész élete arról szólt, megtérése után, hogy Jézus Krisztus számára éljen.

v  „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róm 10,9k.).

(3). Az életem öröme: Krisztus – 25-26. v.

 25 És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre;  26 Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.

n Zsolt 43:4

n „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” Ezt a börtönből írta Pál apostol. De a börtönben is tud örülni, mert Jézus Krisztus az életének beteljesítője.

(4). Az életem mintája: Krisztus – 27. v.

 27 Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért;

n A Fil 3:12-14 – „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én énmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”

n Jézus bemutatta, hogyan kell élni. Vannak hősök, akiknek életét csodálni lehet. De a hősökben is csalódhatunk. Jézusban soha! „Az én hősöm…”

(5). Az életem keresztvállalása: Krisztus – 28-30. v.

 28 És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: a mi azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van;  29 Mert néktek adatott a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette:  30 Ugyanolyan tusakodástok lévén, a milyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem.

II. A meghalás nyereség – 21b. v.

n „…és a meghalás nyereség.” Nem magamért élek, hanem Érte. Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. (Róm 14:8) „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.” (Jel 14:13)

n Mit nyerünk?

v  Egy jobb, megdicsőült testet. Tökéletességet. 1Kor 15:51-52 – „Íme, titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.”

v  Egy mennyei otthont. Jn 14:1-3. 2Kor 5:1.

v  Egy jobb örökséget – ami a legnagyobb kincs.

v  Egy jobb közösséget – mert itt egyenként el kell engednünk szeretteinket, barátainkat, de ott többé nem lesz elválás.

n Ha számodra az élet a pénz, élvezet, önmagad, akarás, a bűn, akkor a halál veszteség. Ha számodra az élet Krisztus, akkor a halál nyereség.

Befejezés:

n „Nekem az élet Krisztus” azt is jelenti, hogy Jézus az életem ereje.

n Fil 4:13 – „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”

v Mindent elveszítünk, anyagi javakat, rangot és elismerést, amikor meghalunk. „Mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle” (1Tim 6:7). De: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11:25)

v „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8:38k.).

A napkeleti bölcsek - Mt 2:1-12

A napkeleti bölcsek – avagy az Úr Jézus imádata

Mt 2:1-12

n  A keleti bölcsek… A legkevésbé értett szereplők karácsonykor. Általában hárman vannak, akiknek a neveit is tudni vélik: Gáspár, Menyhért, Boldizsár... Királyi koronákkal, földig érő ruhákban ábrázolják... Egy ázsiai, egy afrikai, egy közel keleti – mint az ENSZ poszterein lévő arcképek...

n  A bölcsek fontosabbak annál, minthogy kiiktassuk őket a karácsonyi történetből.

I. Keresték a Messiást

n   A Messiást nemcsak a bölcsek keresik, hanem Heródes is. A keresőket csoportosítani lehet: akik gyűlöletből keresik, akik közömbösségből nem keresi, és akik imádni akarják.

v  Van közömbösség, van alattomos bosszúállás.

v  Nem keresik az írástudók. Pedig nekik kellett volna leginkább keresniük! Kívülről idézni tudják az Írásokat, és mégsem csatlakoznak a bölcsekhez. Ők tudták, hogy mi van megírva Mik 5:2. 6-ban.

n   A bölcsek érdeklődnek, örülnek, hódolnak, áldoznak. A Messiás mindenkié – Ézs 60:3.

n   A keresésben vannak segédeszközök: vezette őket a csillag, az Ige, emberek. Rátaláltak.

v  Te ki által, mi által találtál rá? (Péter, Pál, Filippi börtönőr, Lidia, Onézimosz…)

v  A keresésében sok meglepő, furcsa dologgal találkozhatsz: akiknek tudniuk kellene, azok nem sietnek Őt imádni, akik pedig nem tudják, azok vezetést kapnak. Zsolt 32:8 – „szemeimmel tanácsollak téged”.

v  Messziről jönnek a Királyt imádni. Istennek vannak szolgái ott is, ahol nem várod.

v  Nem mindig a legkiválóbbak adják Istennek a legnagyobb dicsőséget. (Szíro-főniciai asszony. özvegyasszony 2 fillérje, vámszedők)

v  Hiába az igeismeret a fejben, ha üres a szív!

II. Felvállalták a Messiást

n   A Királyt halálra keresték. Csatlakozni Hozzá kockázattal járt. Felvállalják-e?

n   Heródes „a zsidók királyá”-nak volt kinevezve a római szenátus által, 40 éve már. Heródes tudott a messiási próféciákról és érdeklődött, hol kell a Messiásnak megszületnie. De alattomos, gonosz, bosszúálló szándéka volt.

n   A Király zavarja azokat, akik nem akarják imádni, és veszélybe (üldözésbe) sodorja azokat, akik imádják.

n   Ki volt Heródes?

v  „Nagy” Heródes apját, Antipatert Julius Cézár nevezte ki prokurátornak (kormányzónak) Júdeában, aki aztán a maga fiat, Heródest sikerült Galilea prefektusává kineveztetnie. Amikor a párthusok lerohanták Palesztinát, Heródes Egyiptomba menekült, majd Rómában, Kr. e. 40-ben, Octavianus és Antonius (a római szenátus jóváhagyásával) a zsidók királyává kiáltották ki.

n   A következő évben harcot kezdett a parthusok kiűzésére Júdeából, és királyságát megerősítette.

n   Mivel edomi (idumeus) származású volt, néha igyekezett kedves lenni a zsidók iránt (Kr. e. 25-ben nagy éhség volt, és arany eszközöket olvasztott be, hogy a szegénységet enyhítse.) Házasságot kötött Mariamne-val, az hazmoneus királyi család sarjával, hogy elfogadhatóbbá tegye magát a zsidók számára. Nagy építkezéseket folytatott. Kr. e. 19-ben megkezdte a Templom építését.

v  Félve az ellene való lázadástól, Aristobulus főpapot, aki Mariamne testvére volt, vízbe fojtotta – majd a temetésén úgy tett, mintha sírna…

v  Majd Mariamne-t is megölette, együtt a két fiával.

v  Halála előtt öt nappal (Jézus születése után egy évvel) harmadik fiát is kivégeztette.

v  Vérszomjas lelkületét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Jeruzsálem előkelő embereit elfogatta, börtönbe záratta, és parancsolta, hogy halálakor végezzék ki őket – hogy garantálja, hogy az ő halálakor gyászoljanak Jeruzsálemben.

v  Nem csoda, ha Betlehemben is vérfürdőt rendezett a gyermekek megöletésével Mt 2:6.

III. Imádták a Messiást

n   „Lélekben és igazságban.” (Jn 4,24) Isten ilyeneket keres az Ő imádóiul – Jn 4:23.

n   „Ékesen és jó renddel” (1Kor 14:40)

n   „Okos” istentisztelet (Róm 12:1-2)

n   Nem „magunk-választotta” istentisztelet (Kol 2:23. Mk 7:7)

v  Istennek nem tetszett a Kain áldozata, mert nem tetszett az, ami Kainban volt (1Móz 4:3-5). Nádáb és Abihú, majd Kóré, Dátán és Abirám halált érdemelt (3Móz 10. 4Móz 15)

v  Uzza meghalt, mert nem volt lévita, és hozzáért a frigyládához (2Sám 6:7).

v  „Mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31/b)

n  A bölcsek nem a maradékot adták. Nem értéktelen dolgokat ajándékoztak neki. 

A jelentéktelen a karácsonyban - Lk 2:1-20

A jelentéktelen a karácsonyban

Lk 2:1-20 

n   A karácsonyi történetnek mindene megvan, hogy egy csodálatos történet legyen: politikai intrika, konfliktus, előzmények, születési dráma, félelem, magasztalás és csodálat.

n   De egy másik oldala a karácsonyi történetnek épp az, hogy mennyire díszlet nélküli valójában. A jelentéktelen oldala is megragadó. De hogyan lehet az Isten Fiának születése „jelentéktelen”?

n   Az, hogy „az Ige testté lett” (Jn 1:14), és szűztől született – ez nem jelentéktelen dolog, hanem a világtörténelem legnagyobb eseménye. De figyeljük meg, hogy ez az óriási jelentőségű esemény mennyire jelentéktelen helyek, események és személyek sorozatából tevődik össze! Ezt pedig egy pogány író írta le.

I. Jelentéktelen helyek

n   A „történet” Izráelbe, a római birodalomba egyik jelentéktelen tartományába vezet minket. Az akkori politikai berendezkedés igenis számított! Nem sokan törődtek Izráellel, ezzel a kicsi földdarabbal, a Római tó partján (Római tó = Földközi tenger), kivéve Isten.

n   Ebben a kicsi, jelentéktelen országban, egy még jelentéktelenebb hely van: Betlehem, Dávid városa. Alig 1000 lakossal – igazán jelentéktelen.

n   Jelentéktelen Názáret is, ahol a gyermek Jézus felnőtt. „Származhat-e Názáretből valami jó?” (Jn 1:46)

n   Jelentéktelen a jászol is, ahol Jézus megszületett. Háromszor is említve van (7. 12. 16).

n   Jelentéktelen mezők, ahol pásztorok vigyáztak nyájaikra. Egy állattenyésztő farm igazán jelentéktelen…

n   De ahol Isten megjelenik, azok a jelentéktelen helyek egyszerre fontosak és emlékezetesek lesznek! Gondoljunk Hórebre és arra a bokorra, amely égett, Kérit patakjára és Sareptára, Jeruzsálemre, amely egy jebuzeus falu volt, mielőtt Dávid városa lett volna.

II. Jelentéktelen személyek

n   Akik igazán fontos személyek voltak abban az időben, az 1-2 versben vannak megemlítve: Augusztusz császár és Quiriniusz (Ciréneus).

n   Ők mozgatták az eseményeket. Ha szóltak, a népnek engedelmeskedni kellett. Ha adókat rendeltek el, azt ki kellett fizetni.

n   De az Ige jelentéktelen személyeket említ: egy házaspár Názáretből: Mária és József.

n   Pásztorok – nyájaik mellett. Lenézett népség. A pásztorlás fontos foglalkozás, csak megvetett.

n   Fogadós – még meg sincs említve a szövegben. (Ruth 1:1-2. 1Móz 35:16. 18-19. Mik 5:2. 1Sám 16:1. 2Sám 19:37-38. Lk 2:4. 7. Jer 41:17)

n   Mikor Isten közel jön, - mindenki egyszerre fontos lesz. Figyeljük meg József történetét, Mózes történetét, Sámuel történetét. A próféták és az apostolok történetét.

III. Jelentéktelen események

n   Az adók éredekében népszámlálást rendeltek el. Ez fontos lehet.

n   De az ige egy gyermek szültésére összpontosít:

n   Ez a próféciák beteljesedése volt.

n   Megjelent egy csillag.

n   Szetlélektől fogantatott egy gyermek, és csak Mária meg József tudnak róla.

n   Pásztorok jöttek és imádták.

n   „Mert tekintsétek csak a ti hívatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék őelőtte egy test sem.” – 1Kor 1:26-29.

n   Minden hely, minden esemény, minden személy fontos Istennek.

n   Jézusnak emberré kellett lennie – Zsid 2:14.



Az Úr Jézus nemzetségi táblázata - Mt 1:1-17

Az Úr Jézus nemzetségi táblázata

Mt 1:1-17

n   A modern olvasó bizonyára unalmas módnak tartja egy könyvnek ilyen névsorral való kezdését. Lehet, hogy erről a prédikációról is ugyanazt gondolják némelyek, de remélem, hogy kedves hallgatóim rájönnek majd, hogy ebben a nemzetségi táblázatban csodálatos és érdekes dolgokat találunk, amelyek számunkra egyáltalán nem unalmasak.

n   Nemrég valaki azt újságolta nekem, hogy sikerült visszavezetni a családfáját a XVI. századig… Azt válaszoltam, hogy az nem is sok. Miért? – kérdezte –, te meddig tudod visszavezetni a családfádat? Egyféle kitérő válasszal csak annyit mondtam, hogy nem sok bizonyítékot tudok felmutatni, mert a családunk összes dokumentumai elvesztek az özönvízkor!… J

n   Máté célja bizonyára az volt, hogy bizonyítsa az Úr Jézus Krisztusnak a trónhoz, a királysághoz való jogát. A Messiásnak Dávid fiának kellett lennie.

n   A zsidóknál a származás sokkal többet jelentett, mint minálunk. A tulajdonjog a honfoglalás idejétől kezdve a származáshoz volt kapcsolva: mindegyik törzs apáról fiúra hagyta a családi örökséget, és az nem szállhatott át más törzsre. A papi szolgálatot is csak származási alapon tudhatta valaki magáénak (= ha Lévi nemzetségéből származott). A királyság kérdésében ez még inkább fontos volt, mert csakis a Dávid leszármazottai lehettek királyok. A Messiásról mindenki tudta, hogy Júda nemzetségéből, a Dávid házából fog származni: fontos volt tehát bemutatni, hogy Jézus a Dávid házából származott.

n   Kr. u. 70-ben, Jeruzsálem és a templom elpusztult. A zsidók nem tudják többé családfájukat pontosan visszavezetni az ókorig, mint azelőtt (ez John MacArthur véleménye). Ilyen problémával szembe kellett nézni már a babiloni hazatérés után is (Ezsd 2:61-62. Neh 7:61-65). A mai messiásvárók tehát, még ha teljesülhetne is váradalmuk, nem lennének képesek a Messiás dávidi származását bebizonyítani, mivel az elődök listája elveszett Kr. u. 70 után.

n   A négy evangéliumban csak két családfát találunk. Ezek nagyban megegyeznek, de (Kálvin szerint) négy fontos pontban különböznek: (1) különböznek a sorrendben (Máté Ábrahámtól kezdi, míg Lukács visszafele vezeti a származást, Jézustól Ádámig). (2) Különbözik a kiindulási pont: Máté Ábrahámot említi, mint ősatyát, Lukács Ádámot. (3) Megkülönböznek a származási ágban is: Tertulliánus és Luther szerint Máté a József királyi származását tartja fontosnak, Lukács pedig (talán) fizikális származását: Héli, Lk 3:23-ban valószínű, hogy József apósa volt, Mária apja – de ez csak egy feltételezés. Inkább az lehetséges, hogy mindekét családfa a József felmenőit tartalmazza, de Máté József vér szerinti származását írja le, Lukács pedig a jog szerinti vonalat követi. (4) Különböznek a nevek is, még akkor is, ha ugyanazon személyekről szól. De ki is hagynak személyeket, céljaik szerint.

n   A vér szerinti származás nem feltétlenül egyezik a törvény szerinti származással (a levirátusi törvény miatt, ahol egy gyermektelen testvér is utódot kaphatott). A nemzetségi táblázat említést tehet úgy a valódi szülőkről (nemző atyákról), mint a jogi szülőkről (akik nemző atyáknak számítottak). Valószínű ez a magyarázata az Éli, Mattán, Jákób illetve Melki bonyolult viszonyrendszerének.

n   Mindenképp, fontos tudni, hogy Mózes törvénye szerint más törzsbeliek nem köthettek egymással házasságot, csak ugyanabból a népből és ugyanabból a törzsből valóval lehetett házasságra lépni, nehogy a nemzetség öröksége más törzsre vándoroljon (Euszebiosz, 41). De ez a törvény inkább csak a fiútestvér nélküli lányok házasságára vonatkozott: 4Móz 36.

n   Az, hogy Mária rokon volt Erzsébettel (Lk 1:36 – aki Lévi nemzetségéből való lehetett), nem cáfolja azt a tényt, hogy Mária is a Dávid házából való volt, miként József is (Lk 1:27. 2:4). Erzsébetnek lehettek Júda nemzetségéből való felmenői. De a „rokon” szó jelölheti az egy nemzethez, egy városhoz/faluhoz való tartozást is (vagyis, egy Júda területén található lévita falu miatt voltak „rokonok”.) Nem tudhatjuk pontosan.

n   Ezek a különbözőségek mind elfogadhatók voltak a zsidók számára. Nem is kell fennakadnunk olyan különbségeken, amelyeknek hátterét nem ismerjük.

n   Ha végignézzük ezeket a neveket, máris láthatjuk, hogy azok az Isten kegyelmét hirdetik.

n   Ne vegyük a kronológiai sorrendet, hanem tekintsük logikusan ezt a nemzetségi táblázatot. A következő bizonyítékait láthatjuk Isten kegyelmének:

I. Isten kegyelme látható egy asszony kiválasztásában (1:16)

n   „Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak neveztetik.”

n   Még ha Dávid házából származott is, Mária egy egyszerű, ismeretlen leány volt. De nagy megbízatást kapott, mert Isten őt kegyelmébe fogadta, és kiválasztotta, hogy a Messiás anyja legyen. Erre a megbízatásra Mária így válaszolt: „Ímhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.” (Lk 1:38) Ilyen engedelmes lelkület szükséges ahhoz, hogy az Isten kegyelmének közvetítői lehessünk.

n   Mária éppúgy bűnös asszony volt, mint bárki más a világon. A „szeplőtlen fogantatás” egy emberi találmány. Máriának éppúgy szüksége volt Megváltóra, mint bárki másnak. Ő tudta ezt, és a Magnificat-ban épp a Szabadító Istenében örvendezik (Lk 1:46-47).

n   Mária nem közbenjáró, mert csak egyetlen közbenjáró van Isten és emberek között (1Tim 2:5). Máris nem „kegyelem közvetítő” mindenekelőtt, hanem kegyelmet fogadó! Ahhoz, hogy továbbadhassa Isten kegyelmét (mint bárki más közülünk), előbb részesülnie kellett Isten kegyelmében: „örülj, kegyelembe fogadott” (Lk 1:28).

II. Isten kegyelme látható a két előd kiválasztásában (1:1)

n   „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv.”

n   Ábrahám is, Dávid is, bűnösök voltak, és Isten kegyelme látható abban, hogy a Messiás elődei lettek.

n   Mindketten egy-egy szövetségnek voltak a képviselői. Isten Dávidnak örökkévaló királyságot ígért (2Sám 7:16).

n   Ábrahám különösen fontos, mert vele kezdődik a kiválasztás, és neki ígérte az Úr, hogy benne megáldatnak a föld minden nemzetségei (1Móz 12:3). Az Ábrahámnak adott ígéret Jézusban teljesedik be.

III. Isten kegyelme látható a három korszak történelmében (1:1)

n   „Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babiloni fogságra vitelig tizennégy nemzetség, és a babiloni fogságraviteltől Krisztusig tizennégy nemzetség.” – Mt 1:17.

n   A 14-es szám a Dávid (DVD) nevének összegéből eredhet (4+6+4). Az első csoportban csakugyan 14-en lehettek. A három csoportot így könnyű volt megjegyezni.

n   Mindegyik korszak Isten kegyelméről prédikál.

n   Az első korszak Dávidig sorolja előbb a pátriárkákat: Ábrahám, Izsák, Jákób és fiai történetét, majd a bírák korát és a királyság kezdetét, Dávidig. Ez Dávid házának felemelkedése.

n   A második korszak a Dávid házából való királyokat sorolja fel Jekóniásig (vagyis Joákinig, 2Kir 24:12), a babilóniai fogságig.  Ez Dávid házának virágzása.

n   A harmadik korszak a babilóniai hazatérés utáni időszakról szól: Dávid házának hanyatlásáról. De az elődök nagysága mégis eltörpül Jézus nagysága mellett!

IV. Isten kegyelme látható a négy számkivetett beékelésében (1:3-6)

n   „Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot; Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt; Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait; Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől.”

n   Miért vannak ezek az asszonyok megemlítve a nemzetségi táblázatban? Azért, mert ezekről nyilvánvaló, hogy megváltott, kegyelmet nyert bűnösök! Ők Isten kegyelméről beszélnek!

n   Támár az apósával vétkezett (1Móz 38:1-30). Ráháb prostituált volt (Józs 2:1). Ruth moábi származásu volt, aki egy Mahlon nevű izráelihez ment feleségül (amivel megrontotta a Törvény előírásait – 5Móz 7:3). Betsabé házasságtörést követett el Dáviddal (2Sám 11:4-5).

n   Támár története megszakítja József történetek folyamatosságát. Ráháb története megszakítja a honfoglalási történeteket. Ruth története megszakítja a bírák korának elbeszélését. Midegyik egy-egy beékelés. Nem véletlenül! Olyan ez a jelenség, mint a megkülönböztetett jármű érkezése a folyamatosan közlekedő autók között. A Ferrarik és Mercedeszek mind félrehúzódnak, mert egy magasabb rendű jármű érkezett. Olyan ez, mint amikor megszakítják a TV vagy radió műsort, mert valami fontosabbat kell bemutatni, elmondani.

n   Ezekből látható, hogy a kegyelem mindenkié: nincs különbség többé ún. jók és bűnösök között =mindenki kegyelemre szorul!), izráeli és nem izráeli között (Támár, Ráháb és Ruth pogányok voltak, és Betsabé is az lehetett, hiszen Uriás hettita volt – 2Sám 11:3), nincs különbség férfi és nő között sem (Gal 3:28).



Az Úr Jézus születése - Mt 1:18-25

Az Úr Jézus születése

Mt 1:18-25

I. Jézus születésének feltétele

n   Mária el volt jegyezve Józsefnek. A jegyesség már jogi egyezségnek számított: felbontása következményekkel járt.

n   Mielőtt egybekeltek volna, viselősnek, (áldott állapotban) találtatott a Szentlélektől. Hogyan lehetséges, hogy Mária áldott állapotba kerüljön, anélkül, hogy férfit ismert volna? József ugyanis még nem élt vele. Mária is azt kérdezte, „hogyan lehetséges ez?”

v  Hogyan? „A Szentlélektől”! Ez volt a feltétele a Messiás születésének. „Íme, a szűz fogan az ő méhében…” Megmondta Ézsaiás már 700 évvel korábban!

v  A Messiás születésének feltétele az volt, hogy Mária a Szentlélek által gyermeket foganjon az ő méhében.

n   Felmerül-e benned a kérdés, hogy hogyan szülessen meg az Úr Jézus a te szívedben?

n   Az Úr Jézus születése egy történelmi esemény. De milyen kihatása van a te számodra? Mi szükséges ehhez? Hányszor kell elmondanod a Miatyánkot? Mennyit kell böjtölnöd? Hányszor kell imaházba járnod? Mennyi jót kell tenned? – Elégséges ehhez a te erőd?

n   A feltétele annak, hogy benned megszülessen, nem kevesebb, mint karácsonykor: a Szentlélek hatalma, ereje kell.

v  Ő kell meggyőzzön bűneidről. Teljesen ki vagyunk szolgáltatva a Szentlélek munkájának. „Nem ember akaratából, nem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek”

n   Ha a Szentléleknek nem adsz helyet, akkor benned soha nem születhet meg a Megváltó. Mi képtelenek vagyunk saját erőnkből bármit is tenni.

v  A Szentlélek Krisztust dicsőíti.

n   A hívő emberek arra törekszenek, hogy Krisztus szülessen meg másokban is. De ha csak emberi munka eredménye az újjászületésed, az halva születés! Csak torzszülött vagy, ha a Szentlélek nem munkálkodott benned.

v  Adj hálát, ha benned a Krisztus megfogant és megszületett! Tulajdonítsd Neki a dicsőséget!

n   Máriát az Úr kegyelembe fogadta: „örülj, kegyelembe fogadott”.

II. Jézus születésének eredménye

n   Az Úr születésének az eredménye: szabadulás. „Nevezd az ő nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből”. Jézus születik, a Szabadító, nem akárki.

v  Ha nem történt bűnből való szabadulás, akkor kétséges, hogy megszületett-e egyáltalán a te számodra.

n   Megszabadultál-e a bűneidből? Nem önerőből, hogy egy-két dolgot elhagytál… hanem teljesen. Krisztus szabadítása megnyilvánult-e nálad?

v  Nagyon sok bűn van. Mulasztásból elkövetett bűn, tettleges bűn, tudatlanságból elkövetett bűn… Mindegyikből megszabadít a megszületett Krisztus. Ezért jött.

n   Ne áltassuk magunkat, hogy megszületett számunkra a Krisztus, ha még a bűnben élünk!

v  A szabadulást a bűnből a bemerítésben szemléltetjük. Ami a valóságban megnyilvánul, azt lehet illusztrálni. A karácsony erről szól: nem kell bűnben élned tovább!

n   A hitvallásunk az, hogy meghaltunk a bűnnek, és nem kell élnünk többé abban. Megfeszíttetett számunkra a világ, és mi is a világ számára.

v  Krisztus megszabadít. Minden bűntől, önmagunktól, önzésünktől is.

III. Jézus születésének jelentősége

n   Ha Krisztus megszületett a Szentlélek által, és megszabadított a bűntől, akkor „Immánuel”- „Velünk az Isten”!

v  A Jeruzsálemi templomot lerombolták, mert dicsőség nélkül maradt. Isten nélkül maradt.

n   De Jézus Krisztus által, Krisztusnak a szívedben való megszületése által van szabadulásod, és veled van az Isten! Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Kicsoda vádolja az Isten választottjait?

v  Szentlélek által születik – Jézusnak, Szabadítónak születik – Isten jelenlétét biztosítja: a Szentháromság munkája ez.

n   Ha ez benned megvalósul, ezt senki sem veheti el tőled. Így lehet igazi karácsonyod.

n   Jézus Krisztus születése pedig így volt… Nálad hogy volt? Legalább három dolgot el kell tudnod mondani: (1) a Szentlélek munkája volt, (2) megszabadított a bűneimből, és (3) most velem van az Isten.

v  Légy kész számot adni a benned levő reménységről: a Krisztus születéséről, benned.
 

Befejezés:

n   Kell adnod egy nevet ma este, a megszületett Gyermeknek. Hogy fogod nevezni?

n   Úgy, hogy: „Köszönöm, nem kell!” Vagy „Jó volt. Jövő karácsonyban újra meghallgatom!” Miért ne adnád neki azt a nevet, hogy „Jézus!”, „Szabadítóm”. Ma este döntened kell. Nevezd nevét Jézusnak! Ő a Szabadító.

(Borzási Pál után szabadon)