A tíz szűz példázata - Mt 25:1-13

A tíz szűz példázata

Mt 25:1-13

n  Az utolsó idők jelei

v  Antikrisztusok, Izráel, üldözés, katasztrófák, világmisszió.

v  Egy példázat mindig jelképes szemléltetése a realitásnak, ez esetben annak, ami történni fog.

n  Nem a menyasszony, hanem a vőlegény van a központban.

v   Jel 1:7 – „Íme, eljön a felhőkön…”

v  Jn 14:3 – „Elmegyek, hogy helyet készítsek…”

I. Hívőkről szóló példázat

n  Mindannyian szüzek voltak.

n  Mindannyian várták a vőlegényt.

n  Mindannyian elaludtak.

n  Mindegyiknek volt lámpása.

n  Mindannyian kimentek a vőlegény elébe.

v   De nem készültek fel mindannyian a vőlegény fogadására.

n  Vajon mit jelent az olaj? A Szentlélek jelenlétét?

v   Bármit jelentene is, egy bizonyos: „megvolt a kegyesség látszata…” – 2Tim 3:5.

v  A látszat csal!

n  Azért maradtak kívül, mert elmulasztottak tenni valamit. (Nem azért, mert elkövettek valamit.)

II. A személyes felelősség fontosságáról szóló példázat

n  A vőlegény megérkezett, épp akkor, amikor nem várták!

v   A jelek mutatják, hogy jönni fog. 1Thessz 4:16.

n  Az az olaj a lámpásban egy személyes dolog! Vagy van, vagy nincs.

v   A gazdag és Lázár történetében még Ábrahám sem segíthetett gazdag fiának...

v  Nem segíthetett Mózes, Jeremiás, Pál… Nem menthették meg népüket.

v  A megmenekülés ilyen személyes felelősség.

n  Készülj fel! Ne hagyd az utolsó órára!

v   Ahogyan nem hagyod az utolsó órára a felkészülést a vizsgádra, a betegséged kivizsgálását, a házasságra való felkészülést, ugyanúgy, a Jézussal való találkozást sem hagyhatod az utolsó órára. Készülj fel most!

III. Az Úr váratlan megjelenéséről szóló példázat

n  1Thessz 4:16 – „Mert maga az Úr riadóval…” 17. v. – „Elragadtatunk…”

n  2Pt 3:8 – „Nem késik az Úr az ígérettel…”

v   1000 év, mint egy nap, egy nap, mint 1000 év…

v  Idejében fog jönni! Lk 12:38- a II. vagy III. őrváltáskor.

n  A felkészülés nem halasztható az utolsó órára.

n  A kegyelemnek ideje van.

v   Lásd: a terméketlen fügefát, amelynek még adatott egy év…

v  „Bezáraték az ajtó…” (2Tim 4:21). 2Kor 6:2. Zsid 4:17.

Befejezés:

n  Az első században sokan úgy gondolták, hogy az üdvösség, az elragadtatás, az örök élet még az ő idejükben megvalósul, elkezdődik. Ez az elképzelés az Úr Jézus szavaira épült.

v  „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek”… „magamhoz veszlek titeket”. Ezt úgy értették, hogy nem fognak meghalni, hanem elragadtatnak.

n  Minden hívőnek így kell gondolkozni! Még akkor is, ha az Úr eljövetele még jóval távol van.

v   Ti is azért legyetek készen!

A királyi menyegző - Mt 22:1-14

A királyi menyegző

Mt 22:1-14

n  A hívő élet olyan, mint egy menyegző: tele van örömmel és áldással.

v   Jel 3:20.

I. Az elkészített vacsora – 1-2. v.

n  Isten szent népet készített magának. 2Móz 19:6.

v   Izráel kiváltságos helyet foglalt el Isten tervében.

n  Jézus első csodatétele egy menyegzőn történt.

v   Nem úgy, mint Mózes, aki a vizet vérré változtatta… Az Úr Jézus örömet hoz.

II. A meghívókkal kiküldött szolgák – 3-4. v.

n  A próféták ezek, mindenekelőtt.

v  Keresztelő Jánosig sokan tolmácsolták a meghívást (Mt 4:17), Pünkösdkor (ApCsel 2:38), István (ApCsel 7:58).

n  Az elutasítások miatt a lakomát Isten a pogányoknak ajánlotta fel: ApCsel 13:46.

III. A méltatlan hivatalosak és azok pótlása – 5-10. v.

n  Az aranyborjú

v  2Móz 32:7 – „⁷ Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Egyiptom földéből.”

n  A királykérés

v  1Sám 8:7 – „⁷ És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak néked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.”

n  Jeroboám bűne

v   1Kir 12:28-30 – „²⁸ Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből. ²⁹ És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba. ³⁰ És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.

n  A babiloni fogság előtt

v   Ézs 1. 2Krón 36.

n  A Messiás elutasítása

n  Általában jó dolgok cselekvésével mentegették magukat.

v  Gyakran a jó dolgok akadályai a legjobbnak. Zsid 12:2.

v  Nem valami nyomós ok miatt nem jöttek el a menyegzőre, hanem azért, mert „nem akartak elmenni”.

IV. A menyegző vendégei – a méltatlan vendég – 11-14. v.

n  Isten mindenkit hív. De kimaradnak mégis azok, akik önmagukat kizárják.

v  A pogányok felé való misszió benne volt Isten tervében. Ők azok, akik megtöltötték a menyegzői termet.

n  Ádámnak volt szégyenruhája. Dávidra ráadtak egy kényszerruhát. Jákób álruhában (képmutatással) lopta el az áldást. Isten viszont fehér ruhákat kínál – Jel 3.

v   A ruha felkínálása régi szokás volt Izráelben: 1Móz 45:22. Bír 14:12.

v  Isten előtt csak azzal a ruhával jelenhetünk meg, amit Ő adott nekünk! Jn 3:3. Jel 7:9. Ézs 61:10. Mint a tékozló fiú – Lk 15:22.

v  A ruhát nemcsak elfogadni kell, hanem fel is kell öltözni: „Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” Róm 13:14.

n  A király a meghívás előtt semmit sem kutatott a vendégeken, de a meghívás elfogadása után igenis, szemlét tart.

v   A készületlenül érkezett szolga sorsa ugyanaz, mint azoké, akik elutasították a meghívást.

v  A meghívás kötelez!

n  A király maga vizsgálja a vendégeket. A képmutatókat felfedezi. Komoly kérdést tesz fel, de nincs rá felelet. Vár rá az ítélet.

Befejezés:

n  A meghívottak és kihívottak között különbség van (hivatalosak – választottak).

v   A meghívás mindenkinek szól, de kevesen vannak, akik elfogadják, és felkészülten érkeznek Isten színe elé. 

A hadakozás és a békesség ideje - Préd 3:8b

A hadakozás és a békesség ideje

Préd 3:8b

„Ideje van hadakozásnak és ideje a békességnek.”

n A hívők harcra születtek. A harc szellemi téren folyik, de valóságos háborúról van szó. Timótheusnak például meg kell harcolnia „a hitnek szép harcát” (1Tim 6:12), és a munkának terhét kell hordozza, mint Jézus Krisztus jó vitéze/katonája (2Tim 2:3). Pál kijelentette önmagáról: „Ama nemes harcot megharcoltam” (2Tim 4:7).

n Amikor mi kijelentjük, hogy Istenhez tartozunk, ezzel hadat üzentünk az ördögnek. Persze, ahogyan a harcokat megharcoljuk, részesülünk a békesség áldásában is. De míg az életünk tart, ideje van a hadakozásnak és ideje van a békességnek. A hívő élet az egész Bibliában, de főképp az Újszövetségben, hadakozáshoz van hasonlítva.

n Az igazi béke nemcsak életünk harcának végén van, amikor kiírják, hogy „béke poraira”. Már most igazi békénk lehet. A harc közepette is ideje van a békességnek.

I. Meghívás hadakozásra

n A harcok ideje az ellenőrzés alól kiszabadult indulatokból erednek, mondja Jakab apostol: „¹ Honnét vannak a háborúk és harcok közöttetek? Nem onnan-e a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek?” (Jak 4:1), a sértések kijavítása miatt (1Móz 14:14 – „¹⁴ Amint meghallotta Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverezte házában nevekedett háromszáz tizennyolc próbált legényét és üldözve nyomult Dánig.”), vagy jogos önvédelem esetén (2Sám 10:3-6) [Charles Bridges]. Az Úr tettei között ott van az is, hogy „Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.” (Zsolt 46:9), „Szórd szét a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek.” (Zsolt 68:30). „¹⁴ Békességet ad határaidnak.” (Zsolt 147:14)

n Most csak a keresztyén harcáról fogunk szólni.

n Jel 12:9-11 – „⁹ És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. ¹⁰ És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala. Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. ¹¹ És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig.”

n Felfedezhetjük az ellenséget, tanulmányozva az Igében a neveit és a taktikáját.

n Négy nevet találunk itt az ellenségre: „a nagy sárkány” – mert pusztító. Péter „ordító oroszlán”-nak nevezi (1Pt 5:8).

v  Továbbá, a másik neve: „a régi kígyó” – mert bűvöletében tart. Alattomosan.

v  Ördög, „Diabolos” – a Szétdobáló, a Vádoló.

v  És „Sátán” – mert Ellenkező mindazzal, ami szent, igaz és jó.

n Lássuk az ő taktikáit is:

v  „elhiteti az egész föld kerekségét” (Jel 12:9)

v  Ő „a testvérek vádolója” (Jel 12:10)

n Elhitetés/félrevezetés és vádolás. Előbb félrevezetéssel lázadásra szólít, majd vádol, amíg személyiségét tönkreteszi.

v  Ez nem semlegesíti az ember felelősségét Isten előtt, de megmagyarázza a lázadás következményeit. Felfedezhetjük jelenlétét, erejét és céljait a világban.

n Nemcsak felfedezni tudjuk az ellenséget a Biblia alapján, hanem legyőzni is.

n „És ők legyőzték azt a Bárány véréért” (Jel 12:11). Az Úr Jézus halála tette lehetővé a győzelmet. Kol 2:15 – „¹⁵ Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.”

v  Zsid 2:14 – „¹⁴ Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt.”

v  Jézus az ő halálával semlegesítette a Sátán győzelmét azok felett, akik megváltásban részesültek.

v  Még itt van, harcol, de végső veresége már megpecsételődött.

n A győzelem az Ige által adatik. Az Igében erő van. Láthatjuk ezt az Úr megkísértetésekor – Mt 4:1-11. „Meg van írva…” Az Isten Beszéde a Lélek kardja – az egyetlen támadó fegyver. „Ef 6:17)

n A Krisztus Lelkével győzzük le az ördögöt. Krisztus is a Lélektől vitetett a pusztába.

n A VÉR, az IGE és a LÉLEK ereje adja a győzelmet.

v  Az anyahajót a fregattok, a tengeralattjárók és a repülőgépek védik. Egyébként ki van szolgáltatva az ellenségnek.

II. Meghívás békességre

n A békesség a Bibliában az egészséggel, jóléttel, biztonsággal kapcsolatos.

v  „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!” (Ézs 48:22) „Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ézs 57:21)

n Személyes békesség – Ef 2:14 – „Ő a mi békességünk”.

v  „Az én békességemet adom néktek” – Jn 14:27. Ilyet a világ nem adhat, de nem is veheti el.

v  A békesség Istentől van. Isten a békesség Istene (Zsid 13:20)

v  Nincs békesség addig, míg Istent nem hívják meg a tárgyaló asztalhoz.

n Békesség Istennel – Róm 5:1. Ezt nem rabolhatja el senki.

n Az Isten békessége – Fil 4:7, mely minden értelmet felülhalad. Ez egy belső lelkiállapot. A tenger felszíne háboroghat, de a mélyben béke van.

n Békességes élet, békességre igyekezés – Róm 12:18. Mt 5:9. Az egységet a gyülekezetben „a békességnek kötelékében” kell megtartani (Ef 4:3). Mily jó és gyönyörűséges, mikor (békességben) együtt lakoznak az atyafiak (Zsolt 133). Egy megosztott gyülekezet mindig az ellenség, az ördög munkája. Jézus egységért imádkozott (Jn 17:21).

n Imádkoznunk kell, hogy békességes életet éljünk – 1Tim 2:2-4.

v  A békesség evangéliumát kell hirdetnünk – Róm 10:15 – „Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek!”

n E világban hallani fogunk háborúkról és háborúk híreiről… (Mt 24:6). A Békesség Fejedelme viszont békét hoz. Diadalmat ad nekünk, naponta, és egykor végleg. – 1Kor 15:57.

A szeretés és a gyűlölés ideje - Préd 3:8a

A szeretés és a gyűlölés ideje

Préd 3:8a

„⁸ Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek.”

n A világon a leghatalmasabb erők közé tartozik a szeretet.  De ugyanezt elmondhatjuk a szeretet ellenpólusáról, a gyűlöletről.

I. A szeretet parancsa

n Egyik írástudó a legnagyobb parancsolat felől érdeklődött. Az Úr Jézus az Ószövetséget idézte (5Móz 6:4. 3Móz 19:18), majd azt mondta: „²⁹ Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az úr, a mi Istenünk egy Úr. ³⁰ Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. ³¹ A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12:29-31)

v  A rabbinikus tanítás szerint a törvénynek 613 kitétele van. E nagyszámú parancsolatot szerintük nem lehetett betartani maradéktalanul, úgyhogy azt tanították, hogy ha kiválasztják belőle a legfontosabbakat, és azt megtartják, nyugodtak figyelmen kívül hagyhatják a többit. Ez az a gondolkozás, amely ellen Jakab megjegyezte: „¹⁰ Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.” (Jak 2:10)

v  Innen érthetjük meg az írástudó kérdésének és Jézus válaszának fontosságát. A válasz a szeretet parancsa: az Isten iránti és ember iránti szeretet.

n Először lássuk az Isten iránti szeretetet: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből.” (Mk 12:30)

v  W. Tozer helyesen állapította meg, hogy Istent keresni kell, és nem lehet reátalálni csak úgy véletlenül. Jer 29:13 azt mondja: „Kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” Amikor pedig rátaláltunk, akkor életünk központjává válik, éltünk lényegévé, a legszeretettebb személlyé.

v  Bernard de Clairvaux kérdezte hajdan: Miért kell Istent szeretni? Azt válaszolta: azért, mert Ő Isten. Az értelmes elmének nincs is többre szüksége. Ennél tovább az angyalok sem gondolnak. Isten azért kell szeretni, mert Ő Isten!

n De milyen mértékűnek kell lennie a szeretetemnek Isten iránt? Az Úr Jézus válasza azt mondja, hogy teljes lényünkkel szeretnünk kell Őt. Az Isten jósága teljes szeretetet érdemel. A szív az értelem, érzelem és akarat székhelye volt a zsidó gondolkozás szerint.

v  A mai színjátszó világban fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy szeretjük-e az Urat teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes erőnkből? Vagy rólunk is azt mondaná az Úr, hogy „Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem.” (Mk 7:6) Gondoltunk-e valamikor arra, hogy itt az imaházban hányszor mondunk valótlan dolgot Istennek? Például, az énekeinkkel: „Mindenem az Úrnak adom…”, „Jézusért élek egészen…”, „Átadom magamat teljesen…”, „Jézus nagyon szeretlek…”, „Nekem többet ér Jézus, mint ezüst, arany…”, „Minden szerinted legyen, Uram…”, „Sújtson bár próba, érjen száz veszély”, stb. Ha nem hazudnánk és mindezeket komolyan gondolnánk, akkor a hívő éltünk és szolgálatunk nem így nézne ki!

n Az a kifejezés, hogy „teljes szívedből, teljes lelkedből” azt jelenti, hogy teljes lényeddel. Figyeld meg, hogy mutatkozik ez meg a szerelmesek között, egy moziban vagy futballmérkőzésen… Leolvasható az arcokról.

n Az Úr Jézus még hozzáteszi: „teljes elmédből” (Mk 12:30). A hangsúly az értelmi képességen van. Istentiszteletünk „okos” istentiszteletnek kell lennie! (Róm 12:1), ne legyen üres szertartásosság, vagy kényszer.

n „Teljes erődből” – cselekvésre utal. Isten aktív szeretetet vár el, nem passzív szeretetet. A testet oda kell szánni (Róm 12:1-2), gyakorolni kell (1Tim 4:8), fegyelmezni kell (1Kor 9:27), megőrizni (1Thessz 5:23) és Isten dicsőségére használni (1Kor 6:20)

n Másodszor, ott van az emberek iránti szeretetet is. „Szeresd a te felebarátodat, mint magadat.” (Mk 12:31)

v  Azért, mert felebarátod is Isten képét és hasonlatosságát hordozza. 1Jn 4:21 – „Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”

v  Hogy a felebaráti szeretet miben áll, azt az Úr Jézus az irgalmas samaritánus történetében mondta el (Lk 10:25-37).

v  A szeretet a gyakorlatban nyilvánul meg: „¹⁷ A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? ¹⁸ Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” (1Jn 3:17-18) Nem elég sajnálkozni a félholtra vert emberen: a szeretet nem ebből áll.

v  A szeretetnek mindig ideje és alkalma van.

II. A gyűlölet értelme

n A „gyűlölet” szó többféle értelemben van használva a Szentírásban. Néha gonosz gyűlöletről van szó, máskor pedig összehasonlításról, amikor valamit vagy valakit jobban szeretünk a többinél. Van relatív, és van abszolút értelemben vett gyűlölet.

n A gonosz gyűlöletnek minden formája tiltva van:

v  Mt 5:22 – „Mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.”

v  1Jn 2:11 – „Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és  …a sötétség megvakította az ő szemeit.”

v  1Jn 3:15 – „Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az.”

n A relatív értelemben vett gyűlölet azt jelenti, hogy az összehasonlításban az egyiket kevésbé szereted a másiknál.

v  Például, Róm 9:13 – „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” Ézsau volt az elsőszülött, de megvetette az elsőszülöttségi jogot, és eladta azt egy tál lencséért… Utána már hiába haragudott, ha Jákób megszerezte magának az elsőszülöttnek járó áldást is. Jákób ellenben mindig az áldást akarta. Túl látott a láthatókon, és hitt az ígéretekben.

v  Egy másik példa Lk 14:26, ahol az Úr Jézus így szól: – „²⁶ Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét, és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.”

v  Ebben az Úr Jézus azt tanítja, hogy a családi érzelmek elhalványulnak a Krisztus iránti elkötelezettségben, és olyannak tűnhet a Krisztus iránti szeretet mellett, mint a gyűlölet.

n De lássuk az abszolút értelemben vett gyűlöletet. Gyűlölni csakis az Istennel való kapcsolatunkban gyűlölhetünk, ellenségünknek tartva azt, ami Isten ellensége.

v  Innen kiindulva, gyűlölnünk kell a bűnt.

v  Zsolt 119:126 – „A hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.” Habár a lista nem teljes, de lássuk mit mond erről Salamon:

v  Péld 6:16-19 – „¹⁶ E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az ő lelkének: ¹⁷ A kevély szemek, a hazug nyelv és az ártatlan vért ontó kezek, ¹⁸ Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, ¹⁹ A hazugságlehelő hamis tanú, és aki szerez háborúságokat az atyafiak között!” Vizsgáljuk meg ezt a hat dolgot!

n A kevély szemek. A kevélység Lucifert kiközösítette a mennyországból, Ádámot és Évát pedig az Édenkertből! Ez tartja vissza az embereket, hogy Jézushoz jöjjenek. Isten a kevélyeknek ellene áll (Jak 4:6), és „azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja” (Dán 4:37).

n A hazug nyelv. Az ördög úgy van leírva, mint „hazugság atyja” (Jn 8:44), és egy napon az antikrisztus által eléri, hogy az emberek „higgyenek a hazugságnak” (2Thessz 2:11). A hazugság bármilyen formája az ördöggel való cimborálást, komplicitást jelent. A hazugság manapság már életstílussá vált: a politikában, a reklámiparban, a túlzásokban. Isten ezt gyűlöli!

n Az ártatlan vért ontó kezek. Egyre gyakoribbak a gyilkosságok. Főképp a magzatgyilkosságok! De Jézus szerint a gyűlölő gondolat éppolyan gyilkosság, mint a tett – 1Jn 3:15 - „Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az.”

n Az álnok gondolatokat forraló elme. Van, aki sohasem nyugszik, amíg nem talál ki valamilyen álnokságot. Alattomosságról, aljasságról, gonoszságról van szó, ami épp az ellenkezője az agapé szeretetnek, amely nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal (1Kor 13:5-6).

n A gonoszra sietséggel futó lábak. Az ember arra teremtetett, hogy Istennel járjon, szentségben. Elfordulni tőle, gonoszságra sietni, a halálba vezet. Péld 14:12 – „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.”

n A hazugságlehelő hamis tanú. A hazugságlehetés kapcsolatban van a hazug nyelvvel. A félrevezetés bizonyára olyan gyűlöletes dolog, hogy a Szentlélek kétszer is megörökítette. Isten gyűlöli a hamis tanúskodást.

n Aki szerez háborúságokat az atyafiak között. A viszályszítás és a szakadás előidézése gyűlöletes Isten előtt. Róm 16:17-18 – „¹⁷ Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, a kik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. ¹⁸ Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak…” Tit 3:10 – „¹⁰ Az eretnek (szakadást okozó - MBT) embert egy vagy két intés után kerüld.”

v  Az egység hiánya és a szakadások sokkal fájdalmasabbak a mi Urunknak, mint gondoljuk. Isten gyűlöli a testvérek között háborúságokat szerző embert!

n Róm 12:9 – „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.”