A méltatlan szenvedés legmagasabb példája - 1Pt 2:18-25

A méltatlan szenvedés legmagasabb példája

1Pt 2:18-25

n Péter apostol korának a legkényesebb kérdéshez nyúl: a rabszolgatartás kérdéséhez. Nem a cselédekről van szó, hanem a rabszolgákról.

n Sok rabszolga csatlakozhatott a hívők közösségéhez. Az örömhír főképp az ilyeneknél talált halló fülekre és nyitott szívekre. A római birodalomban abban az időben állítólag 60 millió rabszolga volt.

v  Őket nem védte semmiféle törvény. Nem is számítottak valóban embereknek. Bármilyen kicsi vétségért, apróságért szidalom, verés, vagy akár halál érte őket.

n Péter nem társadalmi forradalmár, hanem lelkigondozó. Épp ezért, ma is érvényes, amit mond, mindazoknak, akik keresztet hordoznak.

I. A meg nem érdemelt, méltatlan szenvedés – 18-20. v.

 ¹⁸ A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.

 ¹⁹ Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.

 ²⁰ Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.

n A rabszolgákat gyakran érte ilyen bántalmazás.

v  Mi is gyakran kapunk sebeket egymástól. Gyakran olyan sebeket, amelyeket nem vártunk volna, amelyeket igazságtalanságnak látunk.

v  Az igazságtalanságot viseli el az ember a legnehezebben. Elviseli a testi fájdalmakat, az anyagi terheket, a gyászt, a szomorúságot, – de az igazságtalanságot nehezen. Ez ellen tiltakozik, minden idegszálával.

n Ha így gondolod, akkor Péter azt tanácsolja, hogy először vizsgáld meg jól, hogy valóban méltatlanul szenvedsz-e?

v  „Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve törtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.” (20. v.)

v  Mt 5:10-12 – Két fontos feltétel: (1) Jézusért, és (2) hazugságot tűrve.

n Ha a rabszolgát a lustaságért büntették meg, - akkor nem ártatlanul szenved.

n Ha hűtlenségével, kötelességmulasztásával okot adott az arcul verésre, akkor nem történt vele igazságtalanság.

n Ugyanis, a Sátán könnyen rászedhet bennünket, mert az igazságtalanság megítélésében könnyen megromolhat a látásunk: mindenki hajlandó azt hinni, hogy méltatlanul szenved. Azt véli, hogy csupa rosszindulat veszi körül…

n Pedig talán csak azt viszonozzák, amit ő adott. Kérdezzük meg magunktól: vajon nem a zárkózottságunknak, kedélytelenségünknek, pesszimizmusunknak, figyelmetlenségünknek, durvaságunknak, stb. isszuk a levét? Ha igen akkor az nem igazságtalanság. „Micsoda dicsőség az, ha vétkezve ... tűrtök?” (20. vers)

v  A saját kiállhatatlan, kibírhatatlan, összeférhetetlen természeted miatt gyakran érhetnek bántások. Az ilyen ne gondolja azt, hogy igazságtalanul szenved, hanem tartson bűnbánatot.

n De van valódi méltatlan szenvedés is. Erről beszél az apostol: „jót cselekedve és mégis szenvedve”. Amikor mellőzés, meghurcolás, keserűség ér, anélkül, hogy okot adtál volna reá.

v  Rettenetes dolog az, amikor egy ember őrlődik, emésztődik az őt ért igazságtalanság miatt…

v  Péter azt tanácsolja, hogy ezt el kell tűrni, azért, mert „ez kedves dolog Istennél”.

n Nem olyan do­log ez, ami miatt az embernek sajnálnia kellene önmagát, beleélve magunkat a mártír szerepébe, az áldozat szerepében tetszelegve.

n Ne önmagadnak akarj di­csőséget aratni, hanem Istennek! – Ugyanis, a jócselekedetért szenvedni a legna­gyobb kiváltság.

II. A méltatlan szenvedés elviselése – „az Ő nyomdokait kövessétek” – 21 v.

²¹ Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:

n Ezen az úton járt előtted Jézus: „Mert arra hívat­tatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: A ki bűnt nem cselekedett, sem a szá­jában álnokság nem találtatott: A ki szidalmaztatván, viszont nem szidal­mazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélő­re.” (21-23. v.)

n Az Úr Jézus példája egy újfajta életstílust mutat be. Ha Jézus tanítványa vagy, akkor te sem lehetsz különb Mesterednél (= nem lehet különb dolgod, mint Neki). Ugyanaz a sors vár reád.

n † Timótheus (2Tim 3:10-13a)

n A jászoltól a keresztig –Jézus bemutatta. Mit mutatott be? Hogyan szenvedett az Úr Jézus?

v  Bűnt nem cselekedett. Szájában álnokság nem találtatott. Szidalmaztatván viszont nem szidalmazott.

·      Vagyis, szenvedett: Csendesen, szótlanul, alázatosan, szelíden (Ézs 53:7).

·      Másokon segítve és őket áldva.

·      Bűn és álnokság nél­kül. Üldözték, megvetették, megverték, csúfolták, megölték… – de mindezzel nem tudtak kicsikarni belőle semmilyen bűnös megjegyzést. Nem vétkezett.

·      Panasz és fenyegetőzés nélkül.

·      Nem tervezve bosszút.

·      Átadva mindent az igazságosan ítélő Atyának.

n „Arra hívattatok el, hogy az Ő nyomdokait kövessétek”!

n Mert az ártatlanul szenvedés jó melegágya lehet egy csomó lappangó bűnnek: az elkeseredésnek, haragnak, gyűlölködésnek, bosszúvágynak, megkeményedésnek, elfásulásnak, irigységnek, és sok más egyébnek.

v  De a méltatlan szenvedés ugyanúgy lehet a nagyobb kegyelem megtapasz­talásának is az eszköze is. A fájdalomban, amelyben Isten munkálkodik, Isten terve szerint formálhat.

·      A forró vízben a tojás megkeményedik, a krumpli meglágyul…

v  Ha ezt Isten nem végezheti, akkor cinikussá, keserűvé, panasszal telivé tesz, és ez károdra van.

n Ha viszont Istent beengeded a fájdalmadba, akkor az nem lesz értelmetlen szenvedés, hanem fegyelmezési eszköz, amely a javadra válik.

v  Persze, a méltatlan szenvedés továbbra is szívtelen emberektől származik, de nem az a lényeg, hogy kitől ered, hanem az, hogy hová vezet!

v  Vezethet a bűn megnövekedéséhez, de vezethet a megtisztuláshoz is.

v  Isten a gonoszt is fel tudja használni arra, hogy javunkra váljék. Így a vereségeink is győzelmekké változhatnak.

v  Nem a legfontosabb tehát, hogy az élet igazságos legyen velünk szemben, hanem az, hogy az élet igazságtalanságait is Isten eszközévé változtassuk.

n † Cirénei Simon.

n Nem a szenvedés nemesít, hanem az a mód, ahogyan viseljük.

III. A méltatlan szenvedés jóval való viszonzása – 22-25. v.

 ²² Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:

 ²³ Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:

 ²⁴ Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.

 ²⁵ Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

n A szidalom és fenyegetőzés helyett inkább imádkozott értük! Azokért, akiktől az igazságtalanságot kellett elszenvednie.

v  Ez már egészen gyakorlati dolog: imádkozz ellenségeidért! Utána már nem gyűlölöd őket többé.

v  Imádság nélkül nem lehet! Lásd a tanítványokat Gecsemánéban.

v  Ha kérted rájuk Isten áldását, akkor nem kívánsz rájuk átkot.

n Imádság nélkül tele van a szíved nehezteléssel. Az imádság kitépi a neheztelés fullánkját.

n Továbbá, gondold át, hogyan tehetnél jót azzal, aki igazságtalan volt veled szemben.

v  „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” (Róm 12:21)

v  Tartsd oda a másik orcádat is. Jó cselekedeteddel nagyobb leszel ellenségeidnél, és hasonlítani fogsz mennyei Atyádra.

v  Mt 5:44-45.

n Jézus nem fenyegetőzött, hanem hagyta az igazságosan ítélő Istenre – ez azt jelenti, hogy ne a tied legyen az utolsó szó. Hagyjad, hogy az Istené legyen!

n Nyugodtan rábízhatod sérelmeidet arra, aki a világ legnagyobb vereségét, a keresztet elszenvedte. És azt a világ legnagyobb győzelmévé változtatta!

n Az Úr Jézus ártatlan szenvedése nemcsak példa, hanem engesztelő áldozat. Helyettes elégtétel. „A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.” (24-25. v.)

A szenvedő Messiás - Ézs 53:1-8

A szenvedő Messiás

Ézs 53:1-8

n  Az előbbi részben (52:13) szó van a Messiás felmagasztalásáról.

n  De előbb el kellett mondania a Messiás megaláztatását, elutasítását az emberek részéről.

1. v.

n Meredeken kezdődik, költői kérdésekkel.

v   Ki hinné el, amit eddig mondott, és amit ezután mondani fog?

v  A prófétákat elutasították. Ézsaiás, Jeremiás, Mikeás, Keresztelő János, Jézus Krisztus. Jn 12:38. Róm 10:16.

n  Az Úr karja – az Ő hatalmát jelenti, ami ebben az esetben az evangélium. Róm 1:16. 1Kor 1:18.

v   A Messiás szenvedéséről szóló híradást utasították el.

v  Kijelentetett: a kisdedeknek (Mt 11:25), Simonnak, Jóna fiának (Mt 16:17). Isten igazsága jelentetik ki az evangéliumban (Róm 1:17-18).

2. v.

n  Kinézete nem felelt meg az elvárásoknak.

v  De felnövekedése az Atya védő szeme előtt történt.

n  Vesszőszál. Gyökér. – Figyelemre sem érdemes.

v   a száraz földből – egy majdnem kihalt családból (Dávid háza), egy majdnem kihalt népből (Júda – akik fogságba vitettek).

v  De Ő volt a MAG – 1Móz 3:15. 22:17. 26:4. 28:14.

n  „Alakja”, „ábrázata” – szépsége, dicsősége nincs.  Csak szegénysége (Zak 9:9). Jn 1:10-14. Gondolj a töviskoronázott fejre (Jn 19:14-15).

3. v.

n  „Utált volt”. Megvetett, elutasított – elűzve, kiutasítva az emberes sorából.

n  „Fájdalmak férfia” – Péld 29:1

n  „Betegség ismerője” – élete is gyásszal, szomorúsággal van tele.

v   „arcunkat elrejtettük”

4 v.

n  Ez az igevers arról szól, hogy félreértették.

v   Áldozata helyettesítő áldozat volt.

v  Bűneinkért (lázadás), vétkeinkért (elhajlás), békességünkért, gyógyulásunkért.

v  Betegségeinket viselte, fájdalmainkat hordozta.

n  A felsorolás szinonímákat tartalmaz: 1Pt 2:14.

5. v.

n  Amit a megváltás tartalmaz:

v   Bűnbocsánat, szabadulás, üdvösség. Békét ad, megigazít, fiává fogad, szeret.

v  Gondviselés, Szentlélek vezetése, kijelentés.

n  Ott van a betegségedben, fájdalmadban, szegénységedben, szükségedben, megvetettségedben, üldözöttségedben, gyaláztatásodban…

6. v.

n  „Mindnyájan” – Lásd Róm 3:10-18.

v   Nincs kivétel. Mindenki eltévedt.

n  „Mint juhok” – a hasonlat.

v   A kecskék és juhok között különbség van. (Billy Graham kecskéje.)

n  „Mindnyájunk vétkét”

v   nemcsak egynéhány emberért halt meg (a rosszul értelmezett kálvinizmus)

n  Ő minden ember Megtartója (1Tim 4:10)

n  Ő engesztelő áldozat az egész világért (1Jn 2:2)

n  Megbékéltetett mindent - Kol 1:20

n  „Őreá veté”

v  Ő az egyetlen Megváltó – ApCsel 4:12.  

7. v.

n  „Kínoztatott, pedig alázatos volt” - alázata

v   1Pt 2 – szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott

v  Fil 2 – Megalázta magát halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.

v  Mt 11:28 – tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok.

8. v.

n  A fogságból és ítéletből ragadtatott el.

n  Ki gondolta volna?

NAGYHETI és HÚSVÉTI prédikációk

NAGYHETI 

és HÚSVÉTI prédikációk:

Mk 15:22-39 - Az Úr Jézus és a pogány százados

(VÁZLAT)

Mt 26:69-75 - Az Úr Jézus és Péter

(VÁZLAT)

Lk 23:1-12 - Az Úr Jézus és Heródes Antipász

(VÁZLAT)

Mt 27:1-2 11 - 26-Jézus és Pilátus

(VÁZLAT)

2Kor 5:4-12 - Megbékéltetett önmagával

Jn 21:15-23 - Péter helyreállítása

(VÁZLAT)

Job 19:25-26-Jób hitvallása

(VÁZLAT)

Róm 6:1-11 - Amiképpen feltámasztatott Krisztus

(VÁZLAT)

Mt 28:1-20-Három húsvéti küldetés

(VÁZLAT)

A félreértett Messiás - Lk 19:28-44

A félreértett Messiás

Lk 19:28-44

n Sokan félreértették az Úr Jézust.

n Megkérdezte tanítványaitól: „Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illyésnek: némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” – Mt 16:13-16.

v           Némelyek úgy gondolták, hogy jó ember, egy jó tanító – nem több.

v           Mások azt hitték, hogy próféta.

v           Vannak, akik azért követték, mert azt hitték, hogy Jézus minden problémájukat megoldja, ha követik Őt. Ettek a kenyerekből, vagy meggyógyultak…

v           Sokan bolondságnak vagy botránkozásnak tartották a keresztről szóló beszédet – 1Kor 1:18.

I. Félreértették Jézus királyságát – 28-36. v.

 28 És ezeket mondván, ment elől, felmenvén Jeruzsálembe.

 29 És történt, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elküldött kettőt az ő tanítványai közül,

 30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.

 31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.

 32 És elmenvén a küldöttek, úgy találták, amint nékik mondotta.

 33 És mikor a vemhet eloldták, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?

 34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.

 35 Elvitték azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyeztették.

 36 És mikor ő ment, az ő felsőruháikat az útra teríték.

n Azt hitték, hogy helyreállítja Izráel országát, Dávid trónját: „Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izráelnek?” – ApCsel 1:6.

v           Szamárcsikót hoztak. Jézus reáült. – Salamont is így tették királlyá. 1Kir 1.

v           Pálmaágakat lengettek. – „Azután láttam, és íme, egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” - Jel 7:9-10.

v           Ruháikat terítették az útra. Hozsannáztak.

n Félreértették az Ő királyi mivoltát és országát.

n „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.” (Jn 18:36)

v           Nem volt hadserege, vagyona… szegény volt. Zak 9:9.

II. Félreértették Jézus dicséretét – 37-40. v.

 37 Mikor pedig immár közelgetett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdett dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;

 38 Mondván: Áldott a Király, ki jön az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

 39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!

 40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

n Dicsérték őt azért, amit tett, de félreértették és nem dicsérték őt azért, Aki.

v           Pedig dicséretünk kétirányú kell legyen: tettei miatt és Személye felé.

n Félreértették azok, akik úgy vélték, hogy nem kell Őt dicsőíteni – 39. v. – „Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!”

v           Ha nem dicsőítjük Őt, a kövek fognak kiáltani! – 40. v.

n Sok bibliai példából tanulhatunk, mit jelent Őt dicsőíteni:

v           Zsolt 146:1-2 – „Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat! Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok.”

v           Zsolt 145:1-2 – „Dávid dicsérő éneke. Magasztallak téged Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké! Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!”

v           Zsolt 149:1 – „Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!”

v           Zsolt 150:1-6 – „Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán! Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának, gazdagsága szerint! Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és citerán; Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával; Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, dicsérjétek őt harsogó cimbalommal. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”

v           Jel 4:8 – „És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya volt, köröskörül és belül teljes volt szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő.”

v           Jel 4:11 – „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.”

v           Jel 15:3-4 – „És énekelték Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útjaid, ó, szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljönnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.”

III. Félreértették Jézus küldetését – 41-44. v.

 41 És mikor közeledett, látván a várost, sírt azon.

 42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.

 43 Mert jönnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged,

 44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

n Ezért sírt Jézus: „nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.” (44. v.)

n Miért jött Jézus?

v           Hogy bizonyságot tegyen az igaságról - Jn 18:37

v           Hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet - Lk 19:10

v           Hogy az ördög munkáit lerontsa - 1Jn 3:8

v           Hogy a bűnösöket hívja megtérésre - Lk 5:31-32 – nem az igazakat.

v           Hogy életét adja váltságul - Mt 20:28 – nem azért, hogy neki szolgáljanak…

v           Hogy a világ világossága legyen - Jn 12:46

v           Hogy megtartassék a világ általa - Jn 3:16-17

• nem azért, hogy kárhoztassa a világot

v           Hogy az Atya akaratát tegye - Jn 6:38

v           Hogy az emberek életét megmentse - Lk 9:55-56 – nem azért, hogy elveszítse az emberek lelkét…

n Félreértették a szabadítást, amit hozni fog. Amiről a próféták szóltak. – Mt 1:21.

n Félreértették a békét, amit hozni fog.

v           Jn 14:27 – „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

v           Mt 10:34-36 – „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő háza népe.”

n Zsid 3:15 – „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!…”