nA harmadik fejezet különálló próféciák gyűjteménye, de
tartalmilag az 1:8 folytatása.
nZofóniás ítéletet mond Jeruzsálem egyházi, politikai
és gazdasági jelene felett. Jeruzsálem nem a kiválasztott és szent város többé,
elveszítette értékét és szépségét. Ennek oka az Úrral való kapcsolat megromlása.
nA felsorolás azokkal folytatódik, amelyek részben
kimaradtak az első fejezetből. A nép gazdasági, politikai és szellemi elitjéről,
a fejedelmekről, prófétákról és papokról van szó. Vezetők és vezetettek
egyaránt elzüllöttek, elfordultak attól az erkölcsi méltóságtól, amelyre Isten
elhívta őket. Siralmas mindezt látni.
nAz Úr ítélettel közeledik, de a kegyelem is ott lebeg.
A 2:1-3-ban a próféta a megtérés lehetőségét már meghirdette Jeruzsálem
számára. A város viszont nem vette komolyan ezt a lehetőséget.
I. Az ellenszegülő
város (Jeruzsálem) ítélete – 1-5. v.
1 Jaj az ellenszegülőnek és undoknak, az erőszakos
városnak! 2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem
bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített! 3 Fejedelmei olyanok
benne, mint az ordító oroszlánok, bírái, mint az este járó farkasok, nem hagynak
reggelre a csonton. 4 Prófétái hivalkodók (megbízhatatlanok), hitető férfiak; papjai megfertőztetik a szent
helyet (megszentségtelenítik azt, ami
szent), erőszakot tesznek (követnek
el) a törvényen. 5 Az Úr igaz ő benne, nem cselekszik
hamisságot; reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de
nem ismeri a szégyent a gonosz!
nA próféta jajkiáltással kezdi, miként a filiszteusok
felett hirdetett ítéletet (2:5. lásd még: Ézs 1:4; 5:8. 11. 18. 20-21; Mik 2:1;
Jer 48:1; 50:27). Ez jelzi, hogy Jeruzsálem sem jobb, mint Gáza, Askelon, Asdód
vagy Ekron. Jeruzsálemre is ugyanaz az ítélet vár.
nA jajkiáltás után bemutatja a város portréját. Három
dolgot állapít meg róla.
nA város ellenszegülő
lett – Isten ellen lázad, provokáló magatartására van, amelynek hátterében ott
áll a gőg, a büszkeség és az önhittség (4Móz 20:10; 5Móz 21:18; Jer 5:23; Zsolt
78:8; Zsolt 5:11).
nA város undok (foltos, fertőzött) lett – a vérrel való bemocskolódásra, elfoltosodásra, a
vérontások, terrorcselekmények sorozatára utal (Ézs 59:3; JSir 4:14).
nA város erőszakos
lett - elnyomó, hatalmaskodó (Jer 46:16; 50:16; 25:38; Jer 22:3; vö. Ez 18:7. 12.
16; 22:7), a kereskedelmi életben, az adásvételkor tanúsított inkorrekt magatartásra
is (3Móz 25:14. 17). Jeruzsálem tehát lezüllött. A prófétának mindez fáj.
nA 2. versben
a bukás okaival ismerkedhetünk meg: Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a
fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!
nA város erkölcsi és lelki hanyatlásának első oka az,
hogy Jeruzsálem nem hallgatott a szóra,
vagyis nem engedelmeskedett neki (1Móz 3:17; 16:2; 1Sám 12:15; Zsolt 95:7).
Zsid 1:1.
nA második ok az, hogy nem fogadta a fenyítéket, a fenyítés által történő erkölcsi képzést.
nA harmadik ok az, hogy nem bízott az Úrban. Ennek ikertestvére a hitetlenség.
nA negyedik ok az, hogy nem közeledett Istenéhez. EZ a kifejezés jelzi a szentélybe való
belépést (4Móz 18:22), az oltárhoz való közeledést (2Móz 40:32; 3Móz 9:7; 4Móz
18:3).
nA 3-4. v. tovább
részletezi: „Fejedelmei
olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, bírái,
mint az este járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton.4 Prófétái hivalkodók (megbízhatatlanok), hitető férfiak; papjai megfertőztetik a szent
helyet (megszentségtelenítik azt, ami
szent), erőszakot tesznek (követnek
el) a törvényen.”
nA fejedelmek
ordító oroszlánok – ami félelmet kelt.
nA város bírái
esti farkasok – akiknek feladata az igazságszolgáltatás lenne (5Móz 17:9. 12;
Mik 7:3). A metafora a bírák kapzsiságára utal (Hab 1:8). Korruptakká,
megvásárolhatókká lettek. Mohóságukat és pénzéhségüket fejezi ki a következő
mondat is: „reggelre semmit sem hagynak a
csonton” (lásd: Mik 3:1-12)
nA város
erkölcsi, jogi és konfesszionális bukásáért a próféták és a papok is felelősek
(4. v.).
nA próféták hivalkodók = megbízhatatlanok, hitetők,
könnyelműek (henyélők, mint Abimélek emberi – Bír 9:4).
nPapjai (1)
megfertőzik, profánizálják [kilyukasztják]a szent helyet és (2) erőszakot követnek el a
törvényen: hamisan tanították, elnyomták,
jelentését kicsavarták.
n5. vers: Az Úr igaz. Nem vonult félre a várostól, nem mondott
le róla, benne van, mint saját tulajdonában. Ő másképp látja a városban
uralkodó állapotokat, más az erkölcsi értékrendje. Az Úr igaz ő
benne, nem cselekszik hamisságot; reggelről
reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de nem ismeri a szégyent a
gonosz!
nKi- és elmaradás, szünet és hiány nélkül hozza
világosságra az ítéletét, az Ő jogrendjét. Ezzel a megtérés lehetőségét kínálja
fel a városnak.
nMásrészt, az Úr szünet nélkül hirdeti az ő ítéletét,
azt a büntetést, bírói végzést, ami a városra fog következni (Ilyen értelemben nincs
szó felkínált megtérési lehetőségről).
nEzt maga az Úr hirdeti, mivel a kultuszi személyzet
hitelét vesztette. Az Úr veszi át a próféták és a papok szolgálatát. Sajnos,
ennek sincs eredménye, mert „a gonosz (az alattomos) nem ismeri a szégyent (Jób
18:21; 27:7; 29:17; 31:3). Ez érvényes A a fejedelmekre, a bírókra, a prófétákra
és a papokra, valamint a városlakókra.
II. A népek
ítéletének figyelmeztető jellege – 6-7. v.
6 Nemzeteket irtottam ki; elpusztultak tornyaik; feldúltam falvaikat,
nincs, aki átmenjen rajtok; elromboltatták városaik, egy ember sincs bennük,
nincsen lakosuk! 7 Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket
(akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, amit felőle végeztem): mégis
mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetüket.
nSofóniás nyíltan kimondja: Jeruzsálem jövője a város
megtérésétől függ.
nJahve kész mindent megtenni, hogy jobb belátásra bírja
a város lakóit.
nAz ítélet állandó hirdetése (az igehirdetés) és a
történelmi katasztrófák az Úr pedagógiai eszközei, a város megmentésére. De Sofóniás
szomorúan vonja le a következtetést: Jeruzsálem süket és vak mindezt hallani
és látni.
nA 6. versben az Úr a
történelemben véghezvitt ítéletekre hívja fel Jeruzsálem figyelmét. Nincs
konkrét példa, csupán az ítéletek célja van kihangsúlyozva.
nAz Úr a történelem ura. Hatalmat gyakorol mind Izráel,
mind a népek felett – anélkül, hogy tudnák ezt. Isten népeket irtott ki. A
bástyák pusztává lettek, tornyaik elpusztultak, és velük együtt a civilizáció
és a kultúra is, mert a városok lakatlanná váltak. Hasonló sorsra jutottak az
országutak is, rajtuk senki sem közlekedik többé.
nMindennek okát nem ismerjük. De a célját igen! Népét
akarja figyelmeztetni és nevelni ezzel. Izraelnek le kell vonnia az ítéletek történelmi
tanulságát. Ez a tanulság csak egy lehet: istenfélelem.
nA 7. vers szerint mindennek pedagógiai
célkitűzéséi vannak. Ha Izráel felveszi a fenyítéket és féli Istent, okul a
népek sorsán, megtér Istenéhez, akkor megmenekül a kihirdetett ítélettől –
attól az ítélettől, amitől a pogány városok nem menekültek meg.
nA várt megtérés azonban elmaradt. Izráel nem vette fel
a fenyítéket, nem tért meg, nem okult a népek sorsán. Sofóniás szomorúan jegyzi
meg (miként az 5. vers végén): korán felkeltek, tönkretették minden
cselekedetüket:„mihelyt
felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetüket”.
III. A megtisztított
ajkú pogányok – 8-10. v.
8 Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára
kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az
országokat, hogy kiöntsem rájuk búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert
gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld! 9 Akkor
változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr
nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt. 10 Kús folyóvizein túlról
hozzák imádóim, szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem.
nAz Úr tehát hirdette Jeruzsálem számára az ítéletet
(1-5. v.), feltárta a város előtt a történelemben véghezvitt ítéleteit (6-7.
v.), Jeruzsálem azonban nem hallotta az igét, és nem látta Isten cselekedeteit,
s ezért nem tért meg.
nA megtérés a város helyreállítását, megtisztítását és
megszentelését jelentette volna. De Jeruzsálem továbbra is ellenszegülő, undok
és erőszakos város marad (3:1). A helyzet nem változott.
nAz itt elmondott prófécia egy eszkatológikus beszéd, és
két lényeges kérdésre ad választ: (1) Mikor következik be Jeruzsálem életében
a megtérés és a vele járó helyreállítás? és (2) Milyen lesz Jeruzsálem
tulajdonképpeni jövője?
nMikor? Az első kérdés az idő kérdése. Elmaradt a megtérés,
elmaradt a helyreállítás. Jeruzsálemnek várnia kell az Úr napjáig.
nA második kérdés a hogyan tovább kérdése. Erre a prófécia nem ad közvetlen feleletet.
Egyelőre Jeruzsálem nem tért meg. Ezzel megpecsételte sorsát. Az Úr nem
Jeruzsálemen fogja elkezdeni a helyreállítást, az újjáteremtést és a
megszentelést, hanem a pogányokon. Először a pogányok közül fog magának népet
gyűjteni. Jeruzsálemnek sokáig kell várnia. Sofóniás az üdvösség
egyetemességének hírnökévé, a pogányok evangélistájává válik.
nA 8. versben az Úr újból
megszólítja a megtérni nem akaró Jeruzsálemet: „Azért várjatok rám, azt mondja
az Úr, míg prédára kelek”...
nA várásra való felszólítás logikailag nehezen érthető.
A zsoltárokban a várakozók a kegyesek, akik hittel és reménységgel várják az Úr
érkezését (Zsolt 33:20; 106:13; Ézs 64:3; Hab 2:3). Van, aki úgy érti, hogy Sofóniás
a kegyeseket szólítja meg, akiket a 2:3- ban a föld alázatosainak nevez. Ők
azok, akik Jeruzsálem helyreállításáért imádkoznak és munkálkodnak. A
várakozás türelemre és kitartásra szólít. Ami a jelenben nem következett be,
bekövetkezik a jövőben, de másképp, mint ahogyan azt Jeruzsálem elképzeli.
nAz Úr napján Jahve zsákmányra kel fel. Ebben a
bejelentésben két dolog hangsúlyos: az, hogy Jahve felkel, és másodszor maga a
zsákmány mint a felkelés célja. Nem fogja tétlenül és közömbösen szemléli
mindazt, ami az országban történik.
nA 9. vers ígérete csodálatos a
pogányokra nézve: „Akkor
változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr
nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt.”Jeruzsálem az eszkatológikus időben („azon a napon”, „akkor”, mint általános időhatározó, lásd 8. v.)
nemcsak a pogányok elítéltetését fogja végignézni, hanem azt is, ami számára
már a jelenben is a legfelháborítóbb és a legmegalázóbb: az Úr akkor, azon a
napon tisztává változtatja a pogányok ajkát, hogy egy akarattal szolgálják őt.
Ez hozzá tartozik Jeruzsálem ítéletéhez.
nA megtérés előtt a pogányok ajka tisztátalan volt.
Ézsaiás próféta is tisztátalan ajkúnak nevezi magát elhívatása előtt (Ézs 6:5).
A bálványimádás megfertőz. Ez az állapot azonban a megtérés által megszűnik.
nA megtérés második következménye és egyben célja, hogy
a jeruzsálemi kultusz tagjaivá lett pogányok az Urat szolgálják. Az imádkozó
élet szolgáló élet. A pogányok élete is ilyen lesz.
nA 10. vers szerint a pogányok
Jeruzsálembe zarándokolnak és ételáldozatot hoznak az Úrnak (Ézs 18:7). Vajon
kikre utal a „szétszórt
népemnek leányai” kifejezés? A
pogányokra, mint az Úr szétszórtságban élő népére? A megtért pogányok,
szétszórtan, szinte diaszpórákban élnek.
nRóm 11,25 szerint az üdvösség a pogányoké is. De a kegyelmi
idő végén Isten a zsidóknak is újból felkínálja ezt az ajándékot, mivel a
megkeményedés Izraelre nézve csak részben fog megtörténni, ameddig a pogányok
teljessége bemegy. Utána az egész Izráel megtartatik (Róm 11:25-26).
nA szétszórtak pedig a 2:3-ban említett alázatosak. Ők
fogják alkotni a 3:13-ban említett maradék egy részét is. A világba szétszórt
alázatosak az Úr szétszórtjai. A Jel 7-ben ők az elpecsételtek (144 ezer), akik
az utolsó időben missziót végeznek a pogányok között. Az ő igehirdetésükre
megtérő pogányokat János apostol megszámlálhatatlan sokaságnak látja (Jel 7:9).
IV. A megtisztított Jeruzsálem
– 11-13. v.
11 Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen
cselekedetért sem, amelyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor eltávolítom körödből
azokat, akik kérkedve örvendeznek benned, és nem kevélykedsz többé az én szent
hegyemen. 12 És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, akik
bíznak az Úr nevében. 13 Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot,
nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem
legelésznek és lenyugszanak és nem lesz, aki felrettentse őket.
nA kegyelem kiáradásának következménye az, hogy az
ítéletben Jeruzsálem megtisztított város lesz. a 11. vers
szerint „azon a napon”.
nA kegyelem kiáradásának van előzménye és van
következménye. Az előzmény az ítélet. Az ítélet következménye: a város nem
pusztul el egészen, lesznek olyanok, akik túlélik az ítéletet, lesz bizonyos
létszámot kitevő lakosság, amelyik megmarad. Ez lesz a maradék (lásd 13. vers).
nAz eseményeknek viszont van morális következményük is:
Jeruzsálem nem fog többé szégyenkezni azok miatt a cselekedetek miatt,
amelyekkel hűtlenkedett, és nem fog többé kevélykedni a Sionon.
nAz Úr elűzi a városból a kevélyeket (12. v.), de hagy
benne szegény és gyenge/szelíd/alázatos/kegyes népet.
nAz Úr pásztorállama a békesség birodalma. Az új
világkorszak Jahve pásztorságának korszaka.
14 Közel van az Úrnak nagy napja,
közel van, és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. 15
Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és
pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. 16
Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok
ellen!
17 És megszorongatom az embereket
és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a
por, és testük, mint szemét. 18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem
szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze
megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld
minden lakosának.
1 Térjetek eszetekre s
eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet, 2 Mielőtt szülne a végzés
(mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze,
míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! 3 Keressétek az Urat
mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekedtek;
keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok
az Úr haragjának napján!
nZofóniás Jósiás király idejében prófétált, aki
Kr.e. 639-609 között uralkodott (vagy 642-611). Az Asszír birodalom hanyatlani
kezdett Assurbanipál halála után (Kr.e. 627) Jósiás reformot kezdett, miután
megtalálták az Úr törvényének könyvét. Uralkodását nem veszélyeztette Asszíria
többé. De Zofóniás hirdet az Úr ítéletét, amit a káldeusok fognak végrehajtani,
az országban eluralkodott bűn miatt.
nAz előbbiekben már kihirdette az Úr ítéletét: 2 Elvesztek, mindent elvesztek e
föld színéről, azt mondja az Úr. 3 Elvesztek embert és barmot;
elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás
eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld
színéről, azt mondja az Úr. 4 És kinyújtom kezemet Júda ellen
és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál
maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt; 5
Azokat is, akik a háztetőkön az ég seregének hajlongnak; és azokat, akik
hajlongnak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjukra is; 6
Azokat is, akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az
Urat és nem tudakoznak felőle.
nEz az ítélet „az Úr napján” következik be.
I. A történelmi
válasz – 14-15a. v.
14 Közel van az Úrnak nagy napja,
közel van, és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. 15
Haragnak napja az a nap…
n„Közel
van”, igen siet” – Ez időbeli és térbeli közelséget jelez. Mekkorára
növekedett a bűn! Ez így nem mehet tovább! Csak a nyárspolgárok hiszik, hogy
„sem jót, sem rosszat nem cselekszik”. Ők elveszítették érzéküket. Az ítélet
közel van és nem lehet feltartóztatni.
n„Az Úrnak
nagy napja” ez. Tragikus nap. Amikor a megtérés hiábavaló lesz. Talán a kegyelmi
időben való megtérés még visszafordíthatná az ítéletet, lásd: Jer 18:7-8 – „Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom,
megrontom és elvesztem; De megtér az a nép az ô gonoszságából, a mely ellen
szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.”
n„Szava
keserves”= keserű.
A hír az, ami keserves, vagy a hírnek a híradása is. Ezért sírt Jeremiás.
Keserű a visszhangja is a teremtett világban. Az Úr napja halálfélelemmel
terhes nap.
n„Kiáltoz
azon a hős is” – Nem a várost védő katonák kiáltásáról van szó, hanem az
betörő ellenség harci kiáltásáról. Az Ige Hősnek (gibbór) nevezi az Úr
szolgáit, az angyalokat, az Ő szentjeit (Zsolt 103:20. Józs 4:11. Zak 14:5).
Maga az Úr is Hős – de itt nem népéért harcol, mint a bírák idejében, hanem
népe ellen.
n„Haragnak
napja az a nap” – 15a. A haragkitörés napja: a kegyelmi időben az Úr
visszafogja haragját a bűnnel szemben. Az Úr napján véget ér a várakozási idő.
A türelmi idő lejár. A bot lesújt – JSír 3:1. A tűz felperzsel – Ez 21:31.
22:21- 31. 38:19.
II. A költői válasz
– 15b-16. v.
15b…Szorongatásnak és
nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és
homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. 16 Kürtnek és
tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!
nÖt költői kifejezést vizsgáljunk meg.
n„Szorongatás és nyomorúság
(pusztulás) napja”
– az asszony szülő fájdalmát, szorongását és görcsét jelzi (Jer 4:31),
és az elnyomást, pusztítást.
n„Pusztításnak és pusztulásnak
napja” –
Hangtanilag is harmonizálva van: so’ah és Moso’áh – hirtelen hanyatlás, vihar,
kiirtás és pusztává lett hely. Tragikus alliteráció ez!
n„Sötétségnek és homálynak
napja” – A sötétség a szegénység jelzője (Ézs 9:1),m a hanyatlás
kifejezője (1Sám 2:9). Ámós is sötétségnek mutatja be az Úr napját (Ám 5:18.
20. 8:9). A homály a teljes káosz kifejezése.
n„Felhő és ború napja” – A felhő gyakran a
teofánia kísérőeleme. Isten felhőben jelent meg és szólott az Ő népéhez (2Móz
16:10. 19:15). A megdicsőülés hegyén. Az ítéletre is felhőben jelenik meg – Ez
30:3. Jóel 2:2. Jel 1:7-8. A „ború” csak fokozza az ítélet komolyságát.
n„Kürtnek és tárogatónak napja” – A harci riadó jele
ez. A sófárt megfújták, ha háborúra gyűltek, ha a csata elkezdődött, ha a
Sabbat év kezdődött. Az Úr jelenlétét jelzi ez, amelybe belevegyül a különböző
hangszerek és kiáltások („tárogató”) hangja.
nA kürtöt a felhő mögül fújják meg! – 1Thessz
4:16 – „Mert maga az Úr riadóval,
arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből.”
III. A személyes, isteni válasz –
17-18. v.
17 És megszorongatom az embereket
és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a
por, és testük, mint szemét. 18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem
szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze
megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld
minden lakosának.
nAz Úr személyesen mondja el, egyes szám első
személyben, hogy miből is áll az Ő napja.
nA próféták ugyanazt a képanyagot, témát és
nyelvezetet használták, mint Mózes – 5Móz 28-ban. A bűn miatti ítélet
végrehajtásáról van szó. Ez érinti Júdát és Jeruzsálemet, de érinti Asszíriát,
majd Babilóniát is.
n„Megszorongatom az embereket” – Összeköti nyalábba,
sarokba szorítja (átvitt értelemben, arámul). Nincs menekvés. Bezár minden
kiskaput. Senki sem menekszik meg. Itt már csak az emberről van szó, nem
Júdáról vagy Jeruzsálemről és a népekről! Általános ítélet lesz.
n„Járnak, mint a vakok, mert
vétkeztek az Úr ellen” – Ez az ítélet oka. A bűn. Az ítélet olyan,
mint a szervezetben beálló anatómiai zavar. Ez a vakság társadalmi, gazdasági,
politikai és kulturális tragédiát jelent.
n„Sem ezüstjük, sem aranyuk nem
szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján” – Az ítéletben nincs
rang és vagyon. A pap, a herceg, a kalmár, a nyárspolgár, az egyszerű
városlakó, mind ítélet alá kerül. Nincs kivétel.
n„Az ő féltő szeretetének tüze
megemészti az egész földet” - Vak lesz, az, aki Isten képére
teremtetett, az angyalok méltóságára, és szeretve volt Istentől… A szeretet
miatt a harag nagyobb.
n„megemészti az egész földet”
- Az egész föld feletti ítéletről van szó. Eszkatologikus, az egész teremtett
világra kiterjedő ítélet ez.
IV. A megelőző válasz – 2:1-3. v.
1 Térjetek eszetekre s
eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet, 2 Mielőtt szülne a végzés
(mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze,
míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! 3 Keressétek az Urat
mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekedtek;
keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok
az Úr haragjának napján!
n„Mielőtt szülne a végzés” „míg
rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja”
„talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján”– van tehát kegyelmi
idő.
nNinivének adatott 40 nap. Az özönvíz előtt 120
év és 7 nap. Sodomának is adatott lehetőség a megtérésre. Izráelnek is.
n„Keressétek az Urat mindnyájan
e föld alázatosai” – Van feladatuk a kegyeseknek is.
nZofóniás Jósiás király idejében prófétált, aki
Kr.e. 639-609 között uralkodott (vagy 642-611).
n1 Az Úr igéje, a melyet szólt
Sofóniásnak, a Kusi fiának, aki Gedáliás fia, aki Amariás fia, aki Ezékiás fia,
Jósiásnak az Amon fiának idejében.
nKedves dolgot cselekedett az Úr szemei előtt –
2Kir 22:2. 8 évesen kezdett uralkodni. Ekkor még az ún. „koronatanács” vezette
az országot, de 16 éves korától átvette az irányítást teljes felelősséggel.
Reformot kezdett, miután megtalálták az Úr törvényének könyvét.
nAz Asszír birodalom hanyatlani kezdett
Assurbanipál halála után (Kr.e. 627).
nKüaxarész (méd király) és Nabopolassar (káldeus
király) behatoltak az országba. Küaxarész elfoglalta Assurt 614-ben, majd
méd-perzsa szövetség 3 hónapi ostrom utáűn elfoglalta Ninivét 612-ben.
Assur-uballit Háránba vonult vissza, majd 609-ben Háránt is elfoglalták.
Assur-uballit Egyiptomba menekült.
nJósiás uralkodását nem veszélyeztette Asszíria.
nReformot kezdeményezett, uyralkodásának 18.
évében. Megégette a bálványozó papok csontjait, ahogya megjövendölte az Isten
embere, aki Júdából jött (2Krón 34:5).
nJósafát kiterjesztette országát és reformját az
északi területekre is, Manassé, Efraim és Simeon városaira (2Krón 34:6-7).
nZofóniás királyi családból származott. Ük nagyapja
a kegyes életű Ezékiás volt. Meglehet, hogy a 621-ben bekövetkezett tényleges
reformot, amelynek előkészítője volt, már nem érte meg.
II. Az ítélet
kihirdetése
2 Elvesztek, mindent elvesztek e
föld színéről, azt mondja az Úr. 3 Elvesztek embert és barmot;
elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás
eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld
színéről, azt mondja az Úr. 4 És kinyújtom kezemet Júda ellen
és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát,
a bálványpapok nevét a papokkal együtt; 5 Azokat is, akik
a háztetőkön az ég seregének hajlongnak; és azokat, akik hajlongnak,
esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjukra is; 6 Azokat is, akik
elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat és nem
tudakoznak felőle.
nA fő üzenet „az Úr napja” – de e főgondolat csak
a 7. versben van először említve.
n„Elvesztek,
mindent elvesztek e föld színéről” – szó szerint: „Kivágok”, héberül: „kárat”.
Ebből a szóból származik a „szövetség”. Vagyis: vége a szövetségnek.
n„embert
és barmot;
elvesztem az ég madarait, és a tenger halait” – a teljes állat-
és növényvilágot, a teljes bioszférát. Az új ég és új föld megköveteli, hogy a
régi elmúljon. A föld olyan állapotba kerül, hogy megváltásra szorul.
n„kinyújtom
kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen” - ítéletre nyújtja ki a kezét.
n„a
bálványpapok nevét a papokkal együtt” – voltak segéd-papok,
valószínű, még kiskorúak.
n„akik
a háztetőkön az ég seregének hajlongnak” – a bálvány-oltárokat Jósiás
király kitisztította: 2Kir 23:4-20.
n„akik
elfordultak az Úr követésétől,
és akik nem keresik az Urat” – de a bálványokhoz odafordultak,
azokat keresték!
n„Hallgass
az Úr Isten orcája előtt” – szó szerint: „Csitt!” Csend legyen! Ezt mondták,
amikor az istentisztelet kezdődött. Most Isten mondja. Eszkathologikus csend:
Jel 8:1.
n„Áldozatot
készített az Úr” -
n„megfenyítem
majd a fejedelmeket és a királyok fiait” – a vezetők felelősek ezért a
helyzetért.
n„megfenyítem
mindazt, aki a küszöbön ugrál” – ez valamilyen babonasághoz fűződhetett. Lásd:
a filiszteusok nem léptek a küszöbre, mióta Dágon feje és keze ráesett – 1Sám
5:5. „Az ajtó mögé és az ajtófélfához tetted bálványod jelképét.” – Ézs. 57:8.
n„kiáltó
szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból” – a piac felől, a
szegények lakrésze felől
n„nagy
recsegés a halmok felől” – a gazdagok lakrésze felől. A völgyben lakók:
szegények, a kalmár nép – gazdagok.
III. Az ítélet oka
1. Bálványimádás – 4. v. – „a
Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt
5. v. – „akik a háztetőkön az ég
seregének hajlongnak; és azokat, akik hajlongnak, esküdvén az Úrra, de
esküsznek az ő Molokjukra is”
2. Elfordulás – 6. v.
– „akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat
és nem tudakoznak felőle”.
3. Világiasság – 8-9. v. – „akik idegen öltözetbe öltöztek”, „aki a küszöbön ugrál
ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uruknak házát”
4. Önelégültség – 12b. v. – „akik saját seprőjükön hevernek, akik
ezt mondják szívükben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.”
nJer
48:10-11 – „Átkozott,
a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, aki fegyverét kíméli a
vértől! Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprőjében, és
edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze
rajta, nem változott az ő szaga.”
"Hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott..." Jézus születése és istensége
Lk 1:26-38. Mt 18:18-25.
<A liberális
teológia elveti Jézus szűztől való születését, és legendának tartja… (Érvelve,
hogy Pál apostol nem említi…) De a liberálisok elvetik feltámadását és
istenségét is! Pál viszont nem. Nincs említve Jánosnál sem: de van említve
istensége!!!
<A bűnös embert
csak Isten válthatta meg. Bűnös ember csak önmagáért halhat meg. Ártatlan ember
csak egy másvalakiért halhat meg. Isten halhat meg az egész világért. Az Isten
Báránya elveheti a világ bűnét.
<A megváltás terve
magába foglalta azt, hogy Isten emberré legyen. Ez a karácsony. Erre a célra
Isten megkerülve a természetes emberi fogantatást, egy szűz méhébe ültette a
születendő Isten-embert. Így lett Jézus Isten és ember egy személyben.
I. Fogantatása
<A Biblia szerint
Jézus szűztől született. A katolikus egyház úgy véli, hogy Mária Jézuson kívül
nem is szült senki mást. Ennek ellentmond az evangélium, amely Jézus
testvéreiről beszél, legalább négy fiútestvérről és két leánytestvérről (akik
nem féltestvérei, vagy unokatestvérei voltak). A RKE úgy véli, hogy már Mária
is bűntelen volt… („Szeplőtlen
fogantatás”) Erről a Biblia nem beszél. Mennybemeneteléről sem.
<A Biblia nem mond
ellent a szűztől való születésnek. Jézus maga Isten.
vLeginkább Ézs
7:14-et idézik ellenérvként… „Almah” és „Betulah”
<Istenségét a
Biblia igazolja.
vLétezett
születése előtt
vNeve és munkája
bizonyítja. Alfa és Omega, Kezdet és Vég, a Teremtő
vMessiásnak
született, és annak vallotta magát: bölcsek, samáriai asszony, Péter…
vMegbocsátotta a
bűnt
vElfogadta az
imádatot
vTamás Istennek
nevezte
vKeresztelő János
és az ÓSz bizonyságot tesz róla (Mózes)
vŐ lesz a Bíró.
Neki adatott minden hatalom
II. Családja (testvérei)
<ApCsel 1:14
- Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az
imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel
együtt.
<1Kor 9:5 -
Nincs-e szabadságunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint
a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás?
<Mk 3,20-22- Ismét egybegyűlt a sokaság, annyira, hogy még nem is ehettek. Amint az
övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy megfogják őt; mert azt mondták, hogy
magán kívül van. Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondák,
hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
<Mk 3,31-35 -
És megérkeztek az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva,
beküldtek hozzá, hivatván őt. Körülötte pedig sokaság ült; és mondának néki:
Íme, a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig felelt
nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén
köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Íme, az én anyám és az én testvéreim.
Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és
az én anyám.
<Mk 6,2-3- És a mint eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában; és
sokan, a kik őt hallották, elálmélkodtak, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És
mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek
általa? Avagy nem ez-e az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak,
Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő
nőtestvérei is? És megbotránkoztak ő benne.
<Júd 1:1 -
Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az
elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól
megtartattak.
<Gal 1:19 -
Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr
atyjafiát.
<Jn 7:5 - Mert az ő atyjafiai sem hívének benne.
<Lk 11:27-28 - Lőn pedig mikor ezeket mondta, fölemelvén szavát egy
asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az
emlők, melyeket szoptál. Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az
Istennek beszédét, és megtartják azt.
III. Természete (istensége)
<Sajnos, az
Újfordítású Bibliában több mindent hiányosan fordítottak, ami Jézus Krisztus
istenségére vonatkozik:
Károli
Magyar Biblia Tanács
Jn 1:18
Az
Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya
kebelében van, az jelentette ki őt.
Istent
soha senki sem látta: az egyszülött Isten,
aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.
Jn 8:58
Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
Mielőtt
Ábrahám lett volna: én vagyok.
Róm 9:5
A
kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek
felette örökké áldandó Isten.
Ámen.
akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus
test szerint, aki Isten mindenek
felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.
Fil 2:6
Istennek formájában volt, nem
tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő
ő Isten formájában
lévén nem tekintette
zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel
Kol 1:15
A
ki képe a láthatatlan Istennek,
minden teremtménynek előtte született.
Ő
a láthatatlan Isten képe, az
elsőszülött minden teremtmény közül.
Kol 2:9
Mert
Ő benne lakozik az istenségnek egész
teljessége testileg
Mert
benne lakik az istenség egész
teljessége testileg
1Tim 3:16
És
minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott
az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon,
felvitetett dicsőségbe.
Valóban
nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent
testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a
pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.
2Pt 1:1
Simon
Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő
drága hitet nyertek a mi Istenünknek
és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában
Simon
Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt
ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk
és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által
Zsid 13:8
Jézus
Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.
Jézus
Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
Ézs 7:14
Ezért
ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz
fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.
Ezért
maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy
fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.
Jn 8:24
Azért
mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti
bűneitekben.
Ezért
mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.
Lk 23:42
És monda Jézusnak: Uram,
emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban!
Majd
így szólt: „Jézus, emlékezzél meg
rólam, amikor eljössz királyságodba
Róm 14:10-12
Te
pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te
atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.
Mert
meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és
minden nyelv Istent magasztalja.
Azért
hát mindenikünk maga ad számot magáról az
Istennek.
Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért
veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mert meg van
írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és
minden nyelv magasztalni fogja Istent.”
Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.
-
A BLOG is egyféle szószék: itt is megoszthatom Isten igéjét és magamat olvasóimmal. De nemcsak gondolatok közlése ez, hanem kapcsolatteremtés: ezért, időnként jó, ha visszajelzel! Azokat kívánom közel engedni magamhoz, akik az Úr ügyét és szolgáit szívükön hordják. A blogban vállalt nyíltság feltételezhetően megelőzi majd a gyanakvásokat...
Prédikáljon tehát nemcsak a szavam, hanem az életem, a házasságom és a családom is! „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé!” (1Kor 11:1)