2014. december 3., szerda

Megtisztult ajkak ígérete - Zof 3:1-13


Megtisztult ajkak ígérete
Zof 3:1-13

n A harmadik fejezet különálló próféciák gyűjteménye, de tartalmilag az 1:8 folytatása.
n Zofóniás ítéletet mond Jeruzsálem egyházi, politikai és gazdasági jelene felett. Jeruzsálem nem a kiválasztott és szent város többé, elve­szítette értékét és szépségét. Ennek oka az Úrral való kapcsolat megromlása.
n A felsorolás azokkal folytatódik, amelyek részben kimaradtak az első fejezetből. A nép gazdasági, politikai és szellemi elitjéről, a fejedelmekről, prófétákról és papokról van szó. Vezetők és vezetettek egyaránt elzüllöttek, elfordultak attól az erkölcsi méltóságtól, amelyre Isten elhívta őket. Siralmas mindezt látni.
n Az Úr ítélettel közeledik, de a kegyelem is ott lebeg. A 2:1-3-ban a próféta a megtérés lehetőségét már meghirdette Jeruzsálem számára. A város viszont nem vette komolyan ezt a lehetőséget.

I. Az ellenszegülő város (Jeruzsálem) ítélete – 1-5. v.
1 Jaj az ellenszegülőnek és undoknak, az erőszakos városnak! 2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített! 3 Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, bírái, mint az este járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton. 4 Prófétái hivalkodók (megbízhatatlanok), hitető férfiak; papjai megfertőztetik a szent helyet (megszentségtelenítik azt, ami szent), erőszakot tesznek (követnek el) a törvényen. 5 Az Úr igaz ő benne, nem cselekszik hamisságot; reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de nem ismeri a szégyent a gonosz!
n A próféta jajkiáltással kezdi, miként a filiszteusok felett hirdetett ítéletet (2:5. lásd még: Ézs 1:4; 5:8. 11. 18. 20-21; Mik 2:1; Jer 48:1; 50:27). Ez jelzi, hogy Jeruzsálem sem jobb, mint Gáza, Askelon, Asdód vagy Ekron. Jeruzsálemre is ugyanaz az ítélet vár.
n A jajkiáltás után bemutatja a város portréját. Három dolgot állapít meg róla.
n A város ellenszegülő lett – Isten ellen lázad, provokáló magatartására van, amelynek hátterében ott áll a gőg, a büszkeség és az önhittség (4Móz 20:10; 5Móz 21:18; Jer 5:23; Zsolt 78:8; Zsolt 5:11).
n A város undok (foltos, fertőzött) lett – a vérrel való bemocskolódásra, elfoltosodásra, a vérontások, terrorcselekmények sorozatára utal (Ézs 59:3; JSir 4:14).
n A város erőszakos lett - elnyomó, hatalmaskodó (Jer 46:16; 50:16; 25:38; Jer 22:3; vö. Ez 18:7. 12. 16; 22:7), a kereskedelmi életben, az adásvételkor tanúsított inkorrekt ma­gatartásra is (3Móz 25:14. 17). Jeruzsálem tehát lezüllött. A prófétának mindez fáj.
n A 2. versben a bukás okaival ismerkedhetünk meg: Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!
n A város erkölcsi és lelki hanyatlásának első oka az, hogy Jeruzsálem nem hallga­tott a szóra, vagyis nem engedelmeskedett neki (1Móz 3:17; 16:2; 1Sám 12:15; Zsolt 95:7). Zsid 1:1.
n A második ok az, hogy nem fogadta a fenyítéket, a fenyítés által történő erkölcsi képzést.
n A harmadik ok az, hogy nem bízott az Úrban. Ennek ikertestvére a hitetlenség.
n A negyedik ok az, hogy nem közeledett Istenéhez. EZ a kifejezés jelzi a szentélybe való belépést (4Móz 18:22), az oltárhoz való közeledést (2Móz 40:32; 3Móz 9:7; 4Móz 18:3).
n A 3-4. v. tovább részletezi: „Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, bírái, mint az este járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton. 4 Prófétái hivalkodók (megbízhatatlanok), hitető férfiak; papjai megfertőztetik a szent helyet (megszentségtelenítik azt, ami szent), erőszakot tesznek (követnek el) a törvényen.”
n A fejedelmek ordító oroszlánok – ami félelmet kelt.
n A város bírái esti farkasok – akiknek feladata az igazságszolgáltatás lenne (5Móz 17:9. 12; Mik 7:3). A metafora a bírák kapzsiságára utal (Hab 1:8). Korruptakká, megvásárolhatókká lettek. Mohóságukat és pénzéhségüket fejezi ki a következő mondat is: „reggelre semmit sem hagynak a csonton” (lásd: Mik 3:1-12)
n A város erkölcsi, jogi és konfesszionális bukásáért a próféták és a papok is felelősek (4. v.).
n A próféták hivalkodók = megbízhatatlanok, hitetők, könnyelműek (henyélők, mint Abimélek emberi – Bír 9:4).
n Papjai (1) megfertőzik, profánizálják [kilyukasztják] a szent helyet és (2) erőszakot követnek el a törvényen: hamisan tanították, elnyomták, jelentését kicsa­varták.
n 5. vers: Az Úr igaz. Nem vonult félre a várostól, nem mondott le róla, benne van, mint saját tulajdonában. Ő másképp látja a városban uralkodó állapotokat, más az erköl­csi értékrendje. Az Úr igaz ő benne, nem cselekszik hamisságot; reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de nem ismeri a szégyent a gonosz!
n Ki- és elmaradás, szünet és hiány nélkül hozza világosságra az ítéletét, az Ő jogrendjét. Ezzel a megtérés lehetőségét kínálja fel a városnak.
n Másrészt, az Úr szünet nélkül hirdeti az ő ítéletét, azt a büntetést, bírói végzést, ami a városra fog következni (Ilyen értelemben nincs szó felkí­nált megtérési lehetőségről).
n Ezt maga az Úr hirdeti, mivel a kultuszi személyzet hitelét vesztette. Az Úr veszi át a próféták és a papok szolgálatát. Sajnos, ennek sincs eredménye, mert „a gonosz (az alattomos) nem ismeri a szégyent (Jób 18:21; 27:7; 29:17; 31:3). Ez érvényes A a fejedelmekre, a bírókra, a prófétákra és a papokra, valamint a városlakókra.

II. A népek ítéletének figyelmeztető jellege – 6-7. v.
6 Nemzeteket irtottam ki; elpusztultak tornyaik; feldúltam falvaikat, nincs, aki átmenjen rajtok; elromboltatták városaik, egy ember sincs bennük, nincsen lakosuk! 7 Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, amit felőle végeztem): mégis mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetüket.
n Sofóniás nyíltan kimondja: Jeruzsálem jövője a város megtérésétől függ.
n Jahve kész mindent megtenni, hogy jobb belátásra bírja a város lakóit.
n Az ítélet állandó hirdetése (az igehirdetés) és a történelmi katasztrófák az Úr pe­dagógiai eszközei, a város megmentésére. De Sofóniás szomorúan vonja le a következtetést: Jeru­zsálem süket és vak mindezt hallani és látni.
n A 6. versben az Úr a történelemben véghezvitt ítéletekre hívja fel Jeruzsálem figyelmét. Nincs konkrét példa, csupán az ítéletek célja van kihangsúlyozva.
n Az Úr a történelem ura. Hatalmat gyakorol mind Izráel, mind a népek felett – anélkül, hogy tudnák ezt. Isten népeket irtott ki. A bástyák pusztává let­tek, tornyaik elpusztultak, és velük együtt a civilizáció és a kultúra is, mert a városok lakatlanná váltak. Hasonló sorsra jutottak az országutak is, rajtuk senki sem közlekedik többé.
n Mindennek okát nem ismerjük. De a célját igen! Népét akarja figyelmez­tetni és nevelni ezzel. Izraelnek le kell vonnia az ítéletek történelmi tanulságát. Ez a tanulság csak egy lehet: istenfélelem.
n A 7. vers szerint mindennek pedagógiai célkitűzéséi vannak. Ha Izráel felveszi a fenyítéket és féli Istent, okul a népek sorsán, megtér Istenéhez, akkor megmenekül a kihirdetett ítélettől – attól az ítélettől, amitől a pogány városok nem menekültek meg.
n A várt megtérés azonban elmaradt. Izráel nem vette fel a fenyítéket, nem tért meg, nem okult a népek sorsán. Sofóniás szomorúan jegyzi meg (miként az 5. vers vé­gén): korán felkeltek, tönkretették minden cselekedetüket: mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetüket.

III. A megtisztított ajkú pogányok – 8-10. v.
8 Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat, hogy kiöntsem rájuk búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld! 9 Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt. 10 Kús folyóvizein túlról hozzák imádóim, szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem.
n Az Úr tehát hir­dette Jeruzsálem számára az ítéletet (1-5. v.), feltárta a város előtt a tör­ténelemben véghezvitt ítéleteit (6-7. v.), Jeruzsálem azonban nem hallotta az igét, és nem látta Isten cselekedeteit, s ezért nem tért meg.
n A megtérés a város helyreállítását, megtisztítását és megszentelését jelentette volna. De Jeruzsálem to­vábbra is ellenszegülő, undok és erőszakos város marad (3:1). A helyzet nem változott.
n Az itt elmondott prófécia egy eszkatológikus beszéd, és két lényeges kérdésre ad választ: (1) Mikor következik be Je­ruzsálem életében a megtérés és a vele járó helyreállítás? és (2) Milyen lesz Jeru­zsálem tulajdonképpeni jövője?
n Mikor? Az első kérdés az idő kérdése. Elmaradt a megtérés, elmaradt a helyreállítás. Jeruzsálemnek várnia kell az Úr napjáig.
n A második kérdés a hogyan tovább kérdése. Erre a pró­fécia nem ad közvetlen feleletet. Egyelőre Jeruzsálem nem tért meg. Ezzel megpecsételte sorsát. Az Úr nem Jeruzsálemen fogja elkezdeni a helyreállítást, az új­játeremtést és a megszentelést, hanem a pogányokon. Először a pogányok kö­zül fog magának népet gyűjteni. Jeruzsálemnek so­káig kell várnia. Sofóniás az üdvösség egyetemességének hírnökévé, a pogányok evangélistájává válik.
n A 8. versben az Úr újból megszólítja a megtérni nem akaró Jeruzsálemet: „Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek”...
n A várásra való felszólítás logikailag nehezen érthető. A zsoltárokban a várakozók a kegyesek, akik hittel és reménységgel várják az Úr érkezését (Zsolt 33:20; 106:13; Ézs 64:3; Hab 2:3). Van, aki úgy érti, hogy Sofóniás a kegyeseket szólítja meg, akiket a 2:3- ban a föld alázatosainak nevez. Ők azok, akik Jeruzsálem helyreállításáért imádkoz­nak és munkálkodnak. A várakozás türe­lemre és kitartásra szólít. Ami a jelenben nem következett be, bekövetkezik a jövőben, de másképp, mint ahogyan azt Jeruzsálem elképzeli.
n Az Úr napján Jahve zsákmányra kel fel. Ebben a bejelentésben két dolog hangsú­lyos: az, hogy Jahve felkel, és másodszor maga a zsákmány mint a felkelés célja. Nem fogja tétlenül és közöm­bösen szemléli mindazt, ami az országban történik.
n A 9. vers ígérete csodálatos a pogányokra nézve: „Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt.” Jeruzsálem az eszkatológikus időben („azon a napon”, „akkor”, mint általános időhatározó, lásd 8. v.) nemcsak a pogányok elítéltetését fogja végignézni, hanem azt is, ami számára már a jelenben is a legfelháborítóbb és a legmegalázóbb: az Úr akkor, azon a napon tisztává változtatja a pogányok ajkát, hogy egy akarattal szol­gálják őt. Ez hozzá tartozik Jeruzsálem ítéletéhez.
n A megtérés előtt a pogányok ajka tisztátalan volt. Ézsaiás próféta is tisztátalan ajkúnak nevezi magát elhívatása előtt (Ézs 6:5). A bálványimádás megfertőz. Ez az állapot azonban a megtérés által megszűnik.
n A megtérés második következménye és egyben célja, hogy a jeruzsálemi kultusz tagjaivá lett pogányok az Urat szolgálják. Az imádkozó élet szolgáló élet. A pogányok élete is ilyen lesz.
n A 10. vers szerint a pogányok Jeruzsálem­be zarándokolnak és ételáldozatot hoznak az Úrnak (Ézs 18:7). Vajon kikre utal a „szétszórt népemnek leányai” kifejezés? A pogányokra, mint az Úr szétszórtságban élő népére? A megtért pogányok, szétszórtan, szinte diaszpórákban élnek.
n Róm 11,25 szerint az üdvösség a pogányoké is. De a kegyelmi idő végén Isten a zsidóknak is újból felkínálja ezt az ajándékot, mivel a megkeményedés Izraelre nézve csak részben fog megtörténni, ameddig a pogányok teljessége bemegy. Utána az egész Izráel megtartatik (Róm 11:25-26).
n A szétszórtak pedig a 2:3-ban említett alázatosak. Ők fogják al­kotni a 3:13-ban említett maradék egy részét is. A világba szétszórt alázatosak az Úr szétszórtjai. A Jel 7-ben ők az elpecsételtek (144 ezer), akik az utolsó időben missziót vé­geznek a pogányok között. Az ő igehirdetésükre megtérő pogányokat János apostol megszámlálhatatlan sokaságnak látja (Jel 7:9).

IV. A megtisztított Jeruzsálem – 11-13. v.
11 Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen cselekedetért sem, amelyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor eltávolítom körödből azokat, akik kérkedve örvendeznek benned, és nem kevélykedsz többé az én szent hegyemen. 12 És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, akik bíznak az Úr nevében. 13 Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugszanak és nem lesz, aki felrettentse őket.
n A kegyelem kiáradásának következménye az, hogy az ítéletben Jeruzsálem meg­tisztított város lesz. a 11. vers szerint „azon a napon”.
n A kegyelem kiáradásának van előzménye és van következménye. Az előzmény az ítélet. Az ítélet következménye: a város nem pusztul el egészen, lesznek olyanok, akik túlélik az ítéletet, lesz bizonyos létszámot kitevő lakosság, amelyik megmarad. Ez lesz a maradék (lásd 13. vers).
n Az események­nek viszont van morális következményük is: Jeruzsálem nem fog többé szégyenkezni azok miatt a cselekedetek miatt, amelyekkel hűtlenkedett, és nem fog többé kevély­kedni a Sionon.
n Az Úr elűzi a városból a kevélyeket (12. v.), de hagy benne szegény és gyenge/szelíd/alázatos/kegyes népet.
n Az Úr pásztorállama a békesség birodalma. Az új világkorszak Jahve pásztorságának korszaka.

2014. december 1., hétfő

Milyen az Úr nagy napja? - Zof 1:14-2:3


Milyen az Úr nagy napja?
Zof 1:14-2:3
14 Közel van az Úrnak nagy napja, közel van, és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. 15 Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. 16 Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!
17 És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a por, és testük, mint szemét. 18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.
1 Térjetek eszetekre s eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet, 2 Mielőtt szülne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! 3 Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekedtek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!

n Zofóniás Jósiás király idejében prófétált, aki Kr.e. 639-609 között uralkodott (vagy 642-611). Az Asszír birodalom hanyatlani kezdett Assurbanipál halála után (Kr.e. 627) Jósiás reformot kezdett, miután megtalálták az Úr törvényének könyvét. Uralkodását nem veszélyeztette Asszíria többé. De Zofóniás hirdet az Úr ítéletét, amit a káldeusok fognak végrehajtani, az országban eluralkodott bűn miatt.
n Az előbbiekben már kihirdette az Úr ítéletét: 2 Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr. 3 Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr. 4 És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt; 5 Azokat is, akik a háztetőkön az ég seregének hajlongnak; és azokat, akik hajlongnak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjukra is; 6 Azokat is, akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.
n Ez az ítélet „az Úr napján” következik be.

I. A történelmi válasz – 14-15a. v.
14 Közel van az Úrnak nagy napja, közel van, és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. 15 Haragnak napja az a nap…
n „Közel van”, igen siet” – Ez időbeli és térbeli közelséget jelez. Mekkorára növekedett a bűn! Ez így nem mehet tovább! Csak a nyárspolgárok hiszik, hogy „sem jót, sem rosszat nem cselekszik”. Ők elveszítették érzéküket. Az ítélet közel van és nem lehet feltartóztatni.
n „Az Úrnak nagy napja” ez. Tragikus nap. Amikor a megtérés hiábavaló lesz. Talán a kegyelmi időben való megtérés még visszafordíthatná az ítéletet, lásd: Jer 18:7-8„Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem; De megtér az a nép az ô gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.”
n „Szava keserves” = keserű. A hír az, ami keserves, vagy a hírnek a híradása is. Ezért sírt Jeremiás. Keserű a visszhangja is a teremtett világban. Az Úr napja halálfélelemmel terhes nap.
n „Kiáltoz azon a hős is” – Nem a várost védő katonák kiáltásáról van szó, hanem az betörő ellenség harci kiáltásáról. Az Ige Hősnek (gibbór) nevezi az Úr szolgáit, az angyalokat, az Ő szentjeit (Zsolt 103:20. Józs 4:11. Zak 14:5). Maga az Úr is Hős – de itt nem népéért harcol, mint a bírák idejében, hanem népe ellen. 
n „Haragnak napja az a nap” – 15a. A haragkitörés napja: a kegyelmi időben az Úr visszafogja haragját a bűnnel szemben. Az Úr napján véget ér a várakozási idő. A türelmi idő lejár. A bot lesújt – JSír 3:1. A tűz felperzsel – Ez 21:31. 22:21- 31. 38:19.

II. A költői válasz – 15b-16. v.
15b…Szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. 16 Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!
n Öt költői kifejezést vizsgáljunk meg.
n „Szorongatás és nyomorúság (pusztulás) napja”az asszony szülő fájdalmát, szorongását és görcsét jelzi (Jer 4:31), és az elnyomást, pusztítást.
n „Pusztításnak és pusztulásnak napja” Hangtanilag is harmonizálva van: so’ah és Moso’áh – hirtelen hanyatlás, vihar, kiirtás és pusztává lett hely. Tragikus alliteráció ez!
n „Sötétségnek és homálynak napja” – A sötétség a szegénység jelzője (Ézs 9:1),m a hanyatlás kifejezője (1Sám 2:9). Ámós is sötétségnek mutatja be az Úr napját (Ám 5:18. 20. 8:9). A homály a teljes káosz kifejezése.
n „Felhő és ború napja”A felhő gyakran a teofánia kísérőeleme. Isten felhőben jelent meg és szólott az Ő népéhez (2Móz 16:10. 19:15). A megdicsőülés hegyén. Az ítéletre is felhőben jelenik meg – Ez 30:3. Jóel 2:2. Jel 1:7-8. A „ború” csak fokozza az ítélet komolyságát.
n „Kürtnek és tárogatónak napja”A harci riadó jele ez. A sófárt megfújták, ha háborúra gyűltek, ha a csata elkezdődött, ha a Sabbat év kezdődött. Az Úr jelenlétét jelzi ez, amelybe belevegyül a különböző hangszerek és kiáltások („tárogató”) hangja.
n A kürtöt a felhő mögül fújják meg! – 1Thessz 4:16 – „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből.”

III. A személyes, isteni válasz – 17-18. v.
17 És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a por, és testük, mint szemét. 18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.
n Az Úr személyesen mondja el, egyes szám első személyben, hogy miből is áll az Ő napja.
n A próféták ugyanazt a képanyagot, témát és nyelvezetet használták, mint Mózes – 5Móz 28-ban. A bűn miatti ítélet végrehajtásáról van szó. Ez érinti Júdát és Jeruzsálemet, de érinti Asszíriát, majd Babilóniát is.
n „Megszorongatom az embereket”Összeköti nyalábba, sarokba szorítja (átvitt értelemben, arámul). Nincs menekvés. Bezár minden kiskaput. Senki sem menekszik meg. Itt már csak az emberről van szó, nem Júdáról vagy Jeruzsálemről és a népekről! Általános ítélet lesz.
n „Járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen” – Ez az ítélet oka. A bűn. Az ítélet olyan, mint a szervezetben beálló anatómiai zavar. Ez a vakság társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális tragédiát jelent.
n „Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján”Az ítéletben nincs rang és vagyon. A pap, a herceg, a kalmár, a nyárspolgár, az egyszerű városlakó, mind ítélet alá kerül. Nincs kivétel.
n „Az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet” - Vak lesz, az, aki Isten képére teremtetett, az angyalok méltóságára, és szeretve volt Istentől… A szeretet miatt a harag nagyobb.
n „megemészti az egész földet” - Az egész föld feletti ítéletről van szó. Eszkatologikus, az egész teremtett világra kiterjedő ítélet ez.

IV. A megelőző válasz – 2:1-3. v.
1 Térjetek eszetekre s eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet, 2 Mielőtt szülne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! 3 Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekedtek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!
n „Mielőtt szülne a végzés” „míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja” „talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján” – van tehát kegyelmi idő.
n Ninivének adatott 40 nap. Az özönvíz előtt 120 év és 7 nap. Sodomának is adatott lehetőség a megtérésre. Izráelnek is.
n „Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai” – Van feladatuk a kegyeseknek is. 

2014. november 29., szombat

A bálványozó „hívők” ítélete - Zof 1:1-13



A bálványozó „hívők” ítélete
Zof 1:1-13

I. A prófécia történelmi háttere
n Zofóniás Jósiás király idejében prófétált, aki Kr.e. 639-609 között uralkodott (vagy 642-611).
n 1 Az Úr igéje, a melyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, aki Gedáliás fia, aki Amariás fia, aki Ezékiás fia, Jósiásnak az Amon fiának idejében.
n Kedves dolgot cselekedett az Úr szemei előtt – 2Kir 22:2. 8 évesen kezdett uralkodni. Ekkor még az ún. „koronatanács” vezette az országot, de 16 éves korától átvette az irányítást teljes felelősséggel. Reformot kezdett, miután megtalálták az Úr törvényének könyvét.
n Az Asszír birodalom hanyatlani kezdett Assurbanipál halála után (Kr.e. 627).
n Küaxarész (méd király) és Nabopolassar (káldeus király) behatoltak az országba. Küaxarész elfoglalta Assurt 614-ben, majd méd-perzsa szövetség 3 hónapi ostrom utáűn elfoglalta Ninivét 612-ben. Assur-uballit Háránba vonult vissza, majd 609-ben Háránt is elfoglalták. Assur-uballit Egyiptomba menekült.
n Jósiás uralkodását nem veszélyeztette Asszíria.
n Reformot kezdeményezett, uyralkodásának 18. évében. Megégette a bálványozó papok csontjait, ahogya megjövendölte az Isten embere, aki Júdából jött (2Krón 34:5).
n Jósafát kiterjesztette országát és reformját az északi területekre is, Manassé, Efraim és Simeon városaira (2Krón 34:6-7).
n Zofóniás királyi családból származott. Ük nagyapja a kegyes életű Ezékiás volt. Meglehet, hogy a 621-ben bekövetkezett tényleges reformot, amelynek előkészítője volt, már nem érte meg.

II. Az ítélet kihirdetése
2 Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr. 3 Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr. 4 És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt; 5 Azokat is, akik a háztetőkön az ég seregének hajlongnak; és azokat, akik hajlongnak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjukra is; 6 Azokat is, akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.

n A fő üzenet „az Úr napja” – de e főgondolat csak a 7. versben van először említve.
n „Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről” – szó szerint: „Kivágok”, héberül: „kárat”. Ebből a szóból származik a „szövetség”. Vagyis: vége a szövetségnek.
n „embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait” – a teljes állat- és növényvilágot, a teljes bioszférát. Az új ég és új föld megköveteli, hogy a régi elmúljon. A föld olyan állapotba kerül, hogy megváltásra szorul.
n „kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen” -  ítéletre nyújtja ki a kezét.
n „a bálványpapok nevét a papokkal együtt” – voltak segéd-papok, valószínű, még kiskorúak.
n „akik a háztetőkön az ég seregének hajlongnak” – a bálvány-oltárokat Jósiás király kitisztította: 2Kir 23:4-20.
n „akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat” – de a bálványokhoz odafordultak, azokat keresték!
n „Hallgass az Úr Isten orcája előtt” – szó szerint: „Csitt!” Csend legyen! Ezt mondták, amikor az istentisztelet kezdődött. Most Isten mondja. Eszkathologikus csend: Jel 8:1.
n „Áldozatot készített az Úr” -
n megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait” – a vezetők felelősek ezért a helyzetért.
n megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál” – ez valamilyen babonasághoz fűződhetett. Lásd: a filiszteusok nem léptek a küszöbre, mióta Dágon feje és keze ráesett – 1Sám 5:5. „Az ajtó mögé és az ajtófélfához tetted bálványod jelképét.” – Ézs. 57:8.
n „kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból” – a piac felől, a szegények lakrésze felől
n „nagy recsegés a halmok felől” – a gazdagok lakrésze felől. A völgyben lakók: szegények, a kalmár nép – gazdagok.

III. Az ítélet oka
1. Bálványimádás4. v.„a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt
5. v. – „akik a háztetőkön az ég seregének hajlongnak; és azokat, akik hajlongnak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjukra is”
2. Elfordulás6. v. – „akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle”.
3. Világiasság8-9. v. – „akik idegen öltözetbe öltöztek”, „aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uruknak házát”
4. Önelégültség12b. v.akik saját seprőjükön hevernek, akik ezt mondják szívükben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.”

n Jer 48:10-11„Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, aki fegyverét kíméli a vértől! Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprőjében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, nem változott az ő szaga.”

2014. november 24., hétfő

Hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott - Mt 1:1-25


"Hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott..."
Jézus születése és istensége
Lk 1:26-38Mt 18:18-25.

<  A liberális teológia elveti Jézus szűztől való születését, és legendának tartja… (Érvelve, hogy Pál apostol nem említi…) De a liberálisok elvetik feltámadását és istenségét is! Pál viszont nem. Nincs említve Jánosnál sem: de van említve istensége!!!
<  A bűnös embert csak Isten válthatta meg. Bűnös ember csak önmagáért halhat meg. Ártatlan ember csak egy másvalakiért halhat meg. Isten halhat meg az egész világért. Az Isten Báránya elveheti a világ bűnét.
<  A megváltás terve magába foglalta azt, hogy Isten emberré legyen. Ez a karácsony. Erre a célra Isten megkerülve a természetes emberi fogantatást, egy szűz méhébe ültette a születendő Isten-embert. Így lett Jézus Isten és ember egy személyben.

I. Fogantatása
<  A Biblia szerint Jézus szűztől született. A katolikus egyház úgy véli, hogy Mária Jézuson kívül nem is szült senki mást. Ennek ellentmond az evangélium, amely Jézus testvéreiről beszél, legalább négy fiútestvérről és két leánytestvérről (akik nem féltestvérei, vagy unokatestvérei voltak). A RKE úgy véli, hogy már Mária is bűntelen volt… („Szeplőtlen fogantatás”) Erről a Biblia nem beszél. Mennybemeneteléről sem.
<  A Biblia nem mond ellent a szűztől való születésnek. Jézus maga Isten.
v Leginkább Ézs 7:14-et idézik ellenérvként… „Almah” és „Betulah”
<  Istenségét a Biblia igazolja.
v Létezett születése előtt
v Neve és munkája bizonyítja. Alfa és Omega, Kezdet és Vég, a Teremtő
v Messiásnak született, és annak vallotta magát: bölcsek, samáriai asszony, Péter…
v Megbocsátotta a bűnt
v Elfogadta az imádatot
v Tamás Istennek nevezte
v Keresztelő János és az ÓSz bizonyságot tesz róla (Mózes)
v Ő lesz a Bíró. Neki adatott minden hatalom

II. Családja (testvérei)
<  ApCsel 1:14 - Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.
<  1Kor 9:5 - Nincs-e szabadságunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás?
<  Mk 3,20-22 - Ismét egybegyűlt a sokaság, annyira, hogy még nem is ehettek. Amint az övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy megfogják őt; mert azt mondták, hogy magán kívül van. Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
<  Mk 3,31-35 - És megérkeztek az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldtek hozzá, hivatván őt. Körülötte pedig sokaság ült; és mondának néki: Íme, a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig felelt nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Íme, az én anyám és az én testvéreim. Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
<  Mk 6,2-3 - És a mint eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallották, elálmélkodtak, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa? Avagy nem ez-e az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoztak ő benne.
<  Júd 1:1 - Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak.
<  Gal 1:19 - Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.
<  Jn 7:5 - Mert az ő atyjafiai sem hívének benne.
<  Lk 11:27-28 - Lőn pedig mikor ezeket mondta, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.

III. Természete (istensége)
<  Sajnos, az Újfordítású Bibliában több mindent hiányosan fordítottak, ami Jézus Krisztus istenségére vonatkozik:


Károli
Magyar Biblia Tanács
Jn 1:18
Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.
Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.
Jn 8:58
Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
Mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.
Róm 9:5
A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.
Fil 2:6
Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő
ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel
Kol 1:15
A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született.
Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.
Kol 2:9
Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg
Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg
1Tim 3:16
És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.
Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.
2Pt 1:1
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által
Zsid 13:8
Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.
Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
Ézs 7:14
Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.
Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.
Jn 8:24
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.
Lk 23:42
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban!
Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba
Róm 14:10-12
Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.
Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.
Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.
Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent.”
Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.