Galáciai balgatagság - Gal 3:1-14

Galáciai balgatagság

Gal 3:1-14

<  Lélekben kezdeni, de testben végezni...

v   ApCsel 15:24 – megháborítottak... Itt: „megigézték” őket... = becsapták, elkábították őket...

v  2Tim 2:25-26. – „25 A ki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére,  26 És felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.”

I. A kereszt elfelejtése

<  A PLAKÁT – Jézus, a megfeszített

v  a prédikátor feladata: bemutatni Jézust, mint egy plakátot...

v  Vagyis: tekintélye legyen, sürgős üzenet legyen, nagy betűvel legyen írva (feltűnően), könnyen érthető legyen...

<  Nem filozófiát, önmagunkat, mást... Jézus személyét és munkáját. A történelmi tényt, és a történelmi üzenetet.

v  A történelmi jellegnek nagy fontossága van az értelmezésben...

v  A hit hallásból van.

<  Jézust a kereszten kell bemutatni

v  Ez a zsidóknak botránkozás, a görögöknek bolondság.

<  Az IGÉZET – a meghátrálás oka, a kereszt elfelejtésének oka...

v   Pál is tudta, a galáciaiak is tudták... Pál után lopakodva a judaizátotok más evangéliumot hirdettek.

v  Megfertőzték a gyülekezete(ke)t.

<  Nem tagadták, hogy Jézus a Krisztus, csak hozzátették a törvényt...

v  Külső ceremóniák, szertartások... körülmetélkedés, szombat

II. A Szentlélek munkájának elutasítása

< Formalizmus.

<  Legalizmus.

v  Világiasság. „2 Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön.  3 Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje.” (Jer 2:2-3)

<  A Szentlélek munkájának helyettesítése emberi eszközökkel és cselekményekkel...

v  Apostoli utódlás, apostoli atyák szóhasználata, egyetemes hagyomány, az egyház tekintélye... – micsoda súlyos szavak!

v  Annyit szenvedtetek hiába! Hiába? Lásd: Jehova tanúi (nem fogtak fegyvert), szombatisták (nem dolgoztak szombaton)...

III. A hit helyettesítése

<   Mivel helyettesítik a hitet?

v  Gyermekkeresztelés, szentelt víz, tömjénfüst...

v  Automatikus gyülekezeti tagság, Biblia helyett hagyományok,

v  Mi Atyánk, Szűz Mária, Jaj Istenem...

<   Zsid 12:1-2- névén Jézusra! Ne vedd le Róla a tekinteted!

v  ApCsel 7:54-57. 2:37.

Befejezés:

<  Megcsalhat a siker. A dicsőség. A Sátán! GGG

v   Hátat lehet fordítani Jézusnak – és a világot részesítni előnyben

v  eldobni a gyémántot, és kavicsokhoz ragaszkodni...

v  elengedni a valóságot, és az árnyékot értékelni

v  elhagyni az élő vizet repedezett kutakért...

Gal 3:1 Óh balgatag Galáciabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?

 2 Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket, avagy a hit hallásából?

 3 Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?

 4 Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába.

 5 Annakokáért, aki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekszi-e?

 6 Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.

 7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.

 8 Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek.

 9 Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.

 10 Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.

 11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.

 12 A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekszi azokat, élni fog azok által.

 13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ;

 14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.

Az evangélium igazsága - Gal 2:11-21

Az evangélium igazsága

Gal 2:11-21

1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is.

2 Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjük adtam az evangéliumot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.

3 De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög volt;

4 Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, a kik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek.

5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra

6 A tekintélyesektől pedig, (bárminők voltak régen, azzal nem törődöm, Isten nem nézi az embernek személyét) mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek;

7 Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliua, mint Péterre a körülmetélésé;

8 (Mert a ki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között.)

9 És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyújtják nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk:

10 Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.

11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.

12 Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együttevett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól.

13 És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által.

14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, azt mondtam Péternek mindnyájuk előtt; Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra; miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?

15 Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,

16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.

17 Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-e? Távol legyen!

18 Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé.

19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.

20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

21 Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.

I. Az evangélium igazságának veszélyeztetése

<  Péter együtt eszik a zsidókkal és a pogányokkal

v  Ez ApCsel 11 után így történik, érthető módon.

<  De emberek jöttek Jakabtól...

v  Barnabást is befolyásolták, megfertőzték képmutatásukkal...

v  Két gyülekezet lesz: egy zsidó és egy pogány?

v  Péter nehezen tanulja a leckéket: de amikor megtanulta, akkor megtanulta jól! Péter nem ijedt meg az árnyékától...

<  Voltak a „Jakab emberei” és a „körülmetélkedésből valók”.

v  Ezek egy és ugyanazok? Vagy nem?

v  Ha ugyanazok, akkor judaizátorokról van szó. De a „körülmetélkedésből valók” nem egy technikai kifejezés!

v  ApCsel 15:24 – „zsidóságból való hívek”.  de lehetnek hitetlenek: Róm 4:12b.

<   A Jakab emberei bizonyára üzenettel érkeztek Antiókhiába... Kr.u. 42-ben. Az üldözés elkezdődött Jeruzsálemben.

v  Az antiókhiai közös étkezések kihatással voltak a jeruzsálemiekre! Pétert ez késztethette más gyakorlatra... Nem a Jakab embereitől félt, hanem az üldözés fokozásától.

v  Barnabás a Vigasztalás Fia volt = „Hogyan könnyíthetném meg a szenvedéseiket?” Kóser étkezéssel!

<  De Pál veszélyt lát a gyakorlatban: zsidóvá kell lenni? Nem elég Jézus? Hüpokriszisz = színjátszás.

v  Róm 14-ben „gyenge” testvérnek nevezi, aki zöldséget eszik... Itt azonban: „képmutató”!

v  Mert az evangélium igazságáról volt szó! A keresztyén misszió jövőjéről és a gyülekezet sorsáról volt szó!

II. Az evangélium igazságának megvédése

<   „Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök...”

v  A megigazulás kérdése ez. Törvényből is lehetséges, vagy csak hit által?

v  Gal 3:13 – „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.”

v  Krisztus meghalt – így én is meghaltam! Nem ontológiailag, hanem jogilag. Helyettem, érettem, bennem – 2:20 „Krisztus él bennem” vagyis helyemben, értettem, reám vonatkozóan, reám nézve, számomra.

<  A hit-igazságok hierarchizálva, rangsorolva vannak: van, amiért az életünket adjuk, ha kell, másokért azonban nem! Van, ami életbevágóan fontos, „üdvösség kérdése”, míg mások „nem üdvösség kérdése”.

v  Például: Mt 23:23 – „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok, amik nehezebbek (= súlyosabbak, fontosabbak) a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.”            v Fejkendő...

<  Ha az evangélium lényege van kockáztatva, akkor semmi sem fontosabb, még az apostoli egység sem!

v  A szoteriológia följebbvaló az eklessziológiánál, vagyis, a megváltásról szóló tan határozza meg a gyülekezeti életünket, és nem fordítva! Nem a gyülekezet dönti el, hogy mi az üdvösség útja!

III. Az evangélium igazságának lényege

<  A legveszélyesebb hibák azok, amelyeket a vezetők nem vesznek észre!

v  A korábbi vezetők hibáit könnyebb észrevenni, mint a miénket!

v  Ma legtöbbször nem az ige szabadelvű értelmezése fenyeget, hanem ez a fajta „elcsábítás”, amibe Barnabás is belesodródott: a képmutatás!

<   Tolerancia: lassan-lassan beengedni a külső dolgokat, melyek az evangélium lényegét veszélyeztetik!

v  posztmodern álláspont: Péternek van egy véleménye, Pálnak is egy másik – mindegyiknek igaza van... NEM!

<  Mi a tolerancia? 1) Erős meggyőződés valamiről, és hajlandóság arra, hogy az ellenvélemények is elhangozzanak? 2) Vagy az erős meggyőződések hiánya?

v  Ha nincs nézeteltérés, akkor nincs mit tolerálni! Nincsenek erős vélemények, kivéve azt az egyetlen erős véleményt, hogy nincsenek erős vélemények! Az egyetlen eretnekség tehát csak az maradt, hogy nincsenek eretnekségek!

v  De az ige határozottan beszél, például: Júdásról („Jobb lett volna ha nem született volna” – Mk 14:21)

v  Vagy: 2Kor 11:13-15 – „13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.  14 Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.  15 Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.”

v  1Tim 1:18-20 – „18 Ezt a parancsolatot adom néked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendölések szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel, 19 Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek; 20 Kik közül való Himenéus és Alexander, kiket átadtam a Sátánnak, hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak.”

<  Ne bújjunk az ujjunk mögé! Ezt nem lehet kikerülni: állást kell foglalni!

v  Az ÚjSz-ben a gyülekezeti fegyelem nem jelent kizárást vagy semmit. Kizárást csak három esetben alkalmaztak: 1) Botránkoztató, folytonos erkölcsi kihágás, bűn esetén. 2) Hitelvi elhajlás esetén és 3) Szakadást okozó, megtérni nem akaró lelkület esetén. [Persze: ne fogadj el vádat könnyen, presbiter ellen!]

v  Egy bukott vezető megbocsátása nem jelenti a szolgálatba való visszaállítását is.

v  Kell lennie bocsánatnak, ahol van bűnbánat! De: a „feddhetetlenség” és „jó bizonyság” nem állítható helyre a bocsánattal.

v  A bűnbánatnak és megtérésnek olyan minőségűnek és időtartamúnak kell lennie, mint amilyen a bűn volt. Aki hitelét vesztette, annak a megbízhatósága veszett el!

Befejezés:

<  Nehogy hitelét veszítse a bizonyságtételünk!

<  Nehogy képmutatóan járjunk el az evangélium igazságát illetően!

A Feltámadott üzenete - Mk 16:7

A Feltámadott üzenete

Mk 16:7

„De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondta néktek.”

n A Feltámadott üzenetét tartalmazza ez az igevers, amit a fehér ruhába öltözött angyal adott át a sírhoz látogató asszonyoknak. Végső soron a nagy üzenet éppen az, hogy nekünk olyan Megváltónk van, Aki különbözik a többi vallások alapítóitól, mivel a mi hitünk fejedelme él! Az is nagy csoda volt, hogy meghalt, de ha csak ennyi történt volna, akkor mi nem lennénk itt. Akkor hiábavaló lenne a hitünk is, a prédikálásunk is, akkor még bűneinkben lennénk, ahogyan Pál apostol mondja.

n Buddha is meghalt ezelőtt 2500 évvel, állítólag gombamérgezésben, ételmérgezésben. Meghalt és eltemették. Zoroaszter, a perzsák vallásának megalapítója is meghalt, elesett egy harcban. Mohamed is meghalt Kr.u. 632-ben. Krisztus is meghalt, és eltemették – de nemcsak ennyi történt! Jézus Krisztus feltámadt a halálból.

n Ha a keresztyén hit alapigazságát, a feltámadást a Sátán már kezdettől fogva megpróbálta cáfolni és kétségbe vonni, ami mind a mai napig követőkre talál, mégis ki kell jelentenünk Pál apostollal együtt a leghatározottabban, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és zsengéje lett azoknak, akik elaludtak. Ugyanis, az, aki nem tudja hittel kimondani az Apostoli Hitvallás utolsó mondatát is, hogy „hisszük testünk feltámadását és az örök életet”, az nem is igazán keresztyén. A mi evangéliumunk központjában az áll, hogy Krisztus feltámadt. Ezt hirdetjük, erről teszünk bizonyságot, ez az újszövetség legnagyobb eseménye. Nagyobb, mint az Ószövetségben a Veres-tengeren való átkelés.

n Az nem igaz, hogy csak tetszhalott lett volna, mint némelyek mondják. A rómaiak tudták, a zsidók is, valamint Jézus édesanyja és egyik tanítványa is tudta, hogy a kereszten maga Jézus szenvedett kínhalált. Hallották halálkiáltását, amit nem lehet színlelni. János azt mondja, hogy miután dárdával átszúrták az oldalát, abból víz és vér folyt ki, vagyis meghalt. Halála után még egy néhány órát ott maradt a kereszten. Ha csakugyan csak elájult volna ott a kereszten, akkor hogyan gördíthette el a sírbolt szájáról a követ az, aki nem bírta vinni a keresztjét? Meggyötörten hogyan bizonyította volna be tanítványainak azt, hogy Ő az élet Fejedelme? Nem, Ő nemcsak elájult a kereszten. Nem tetszhalott volt, hanem valójában meghalt, és valójában feltámadt.

n Az sem igaz, hogy mást feszítettek volna meg helyette, ahogyan az Iszlám vallás tanítja. Jézus születése, élete, csodái, tanítása halála kizárja azt, hogy ikertestvére lett volna. Ha találtak volna is valakit, aki ennyire hasonlított volna Rá, hogy senki sem különböztethette meg, vajon vállalta volna helyette, hogy meghaljon a kereszten ártatlanul?

n Az sem igaz, hogy ellopták az Úr Jézus testét. Ez volt az első hazugság, amit pénzért híreszteltek a katonák, mivel üres volt a sír. Azt, hogy a sír üres lett, az Úr ellenségei sem vonták kétségbe. Nem az üres sírt találták ki a tanítványok, hogy Jézus feltámadását bizonyítsák, hanem a feltámadás tényét épp az bizonyítja, hogy a sír üres lett! Ennek magyarázatára kellett kitalálni egy hazugságot, hogy a tanítványok ellopták éjjel… mégpedig azok a tanítványok, akik Gecsemánéból mind elfutottak! Az asszonyok és a tanítványok az üres sírban mindent a legnagyobb rendben találtak, mert Jézus testét nem ellopták, hanem feltámadt. Ha tolvajok jártak volna a sírban, azok nem hajtogatták volna össze a lepedőt és a fején levő kendőt…

n Az sem lehet, hogy hallucináltak volna, negyven napon át, több mint ötszázan, egyenlőképpen, aztán negyven nap múlva hirtelen megszűnt volna minden. Nem, az Úr csakugyan megjelent az asszonyoknak, tanítványainak, sokaknak, miután feltámadt a halálból.

n Sokan azzal érvelnek, hogy Jézus feltámadása nem lehet igaz, mivel a négy evangélium négyféleképpen mondja el az eseményeket. Végül is, kérdezik ők, hány asszony volt a sírnál? És hány angyalt láttak?  Galileába küldte őket Jézus, vagy arra kérte, hogy maradjanak Jeruzsálemben? Nos, tudnunk kell, hogy az evangéliumok írói nem hasonlítottak a mai riporterekhez. Nem álltak ott a sír mellett, hogy nagypéntektől a hét első napjáig percről percre jegyezgessék, hogy mi történik. Interjút sem készítettek az angyalokkal. Egyenként mindegyik saját szemszögéből írta le az eseményeket, anélkül, hogy összebeszéltek volna. Ők nem tehették, hogy amit láttak és hallottak, azokról ne szóltak volna.

n Márk evangéliumának híradásából a 7. verset kívánom most kiemelni, amelyben az az üzenet áll, hogy Jézus szeretne találkozni övéivel. Ő az, Aki kezdeményezi e találkozást, és alig várja, hogy láthassa Őket, Nem kell Őt meggyőzni arról, hogy találkozzon tanítványaival. Küld egy vigasztaló üzenetet ezeknek a kétségbeesetteknek: „Mondjátok meg az én tanítványaimnak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába, ott meglátjátok Őt.”

n Néhány megállapítást szeretnék tenni az ige alapján. Először azt, hogy Jézus Krisztus kezdeményezi a találkozást tanítványaival. Másodszor, hogy Jézus Krisztus betartja ígéretét, és elsőnek jelenik meg a találkozón. Harmadszor pedig, hogy Jézus ezen a találkozón kijelenti magát.

I. Jézus Krisztus kezdeményezi a találkozást

n Az első megállapítás ezen ige alapján az, hogy Jézus Krisztus kezdeményezi a találkozást. Ő az, aki üzeni, hogy „Mondjátok meg az Ő tanítványainak és Péternek…” hogy találkozni akar velük.

n Azokkal akar találkozni, akik elfutottak a Gecsemáné kertből, mikor Jézus elfogták. Azokkal, akik elaludtak, amikor Jézussal imádkozni kellett volna. Ugyanis, magához vette őket, hogy Vele együtt vigyázzanak és imádkozzanak, és tőlük egy kőhajításnyira, térdre esett, buzgóságosan imádkozott, verejtéke, mint vércseppek hullottak a földre. Mikor tanítványaihoz ért, azok aludtak. Megdorgálja őket: nem bírtatok velem egy órát sem vigyázni? Simon! Vigyázzatok és imádkozzatok! Aztán újra eltávozott, hogy tovább imádkozzon, de visszatérve azokat megint aludva találta. Nos, ezekkel kezdeményezi a találkozást az Úr.

n Nem válogat közöttük, hogy hadd lássuk, melyik az, amelyik még valamivel különb a többinél. Ki az, aki nem aludt olyan mélyen… Ki az, aki nem szaladt messzire, hanem maradt benne valami hit és áldozat… Nem, Ő nem válogat. „Mondjátok meg az én tanítványaimnak!” Azonban, van közöttük egy, aki rosszabb a többinél, mert háromszor is megtagadta Őt halála előtt, a Feltámadott azt üzeni: „Mondjátok meg tanítványainak és Péternek…” Péter volt az, aki távolról követte Őt a főpap udvaráig. János, aki ismerős volt a főpap házánál, kijött, hogy Pétert is bevigye. De a bejáratnál a kapuőrző leány ráismert: „Te is a tanítványai közül való vagy.” „Nem vagyok.” Erre mi lehet, azt mondjuk, hogy ez egy szükséges hazugság. Mit is mondhat Péter ilyenkor, amikor felismerték… Mit mondjon?! Hát megvallhatta volna Őt, szégyen és félelem nélkül. Nincsenek kegyes hazugságok. Később egy második is szól: te is tanítványa vagy! Péter újra megtagadja. Harmadszor Málkusnak, akinek levágta a kertben egyik fülét, annak rokona ismerte fel, és rákiált: ne tagadd, hiszen a beszéded is elárul téged, hogy galileai vagy! Láttalak a kertben! Ekkor esküdözni és átkozódni kezdett, hogy nem ismeri azt az embert. Megszólalt a kakas, és Jézus, a gúnyolódók és csúfolkodók gyűrűjéből rátekintett Péterre. Kiment, és keservesen sírni kezdett.

n Lehetett Péternek egy nagy félelme Húsvét reggelén. Jánossal együtt futott a sírhoz. Bementek. János lát és hisz. Péter csodálkozik. Talán arra gondolt, ha Jézus valóban feltámadt, amint előre megmondta, vajon találkozni fog-e még velem, a tagadás után?

n Lukács evangéliumában olvasunk arról, hogy amikor az emmausi tanítványok visszatértek, akkor a többiek azt híresztelik, hogy feltámadt az Úr bizonnyal, mert megjelent Simonnak!

n Mi, akik végig gondoljuk most a nagycsütörtöki, nagypénteki eseményeket, a tanítványok gyávaságát és hitetlenségét, azt mondjuk, hát szégyellhetnék magukat! De az Úr nem ezt üzeni nekik. Épp ezért, ha úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a Péter, egyik gyáva és hitetlen tanítványa Jézusnak, a bűnösök közül az első, még akkor is szól nekünk a Feltámadott üzenete: mondjátok meg neki, hogy találkozni szeretnék vele…

II. Jézus Krisztus betartja ígéretét

n A második megállapítás az, hogy Jézus Krisztus betartja ígéretét, és elsőnek jelenik meg a találkozón.

n Mert azt mondja, hogy „mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába”. Reá nem kell sokáig várni majd. Ő ott lesz. Ha valamelyik tanítványa hiányzik, az meglehet, de Jézus nem fog hiányozni, sőt, ő lesz ott elsőnek, és várni fogja őket ott a Genezáret tó partján.

n Ez az ige engem is vádol, mivel megtörténik, hogy megígérek egy találkozót. Megegyezünk a napban, az órában, a helyben, aztán várnak és várnak, és én nem érkezem meg. Fordítva is történt, hogy én vártam arra, akivel találkoznom kellett, mert megegyeztünk, mikor és hol fogunk találkozni, de nem érkezett meg a találkozóra. Egy idő után hazamentem, arra gondolva, hogy ha a társam azt gondolja, hogy már az örökkévalóságban van, én sajnos még időhöz vagyok kötve, és nem várhatok rá a végtelenségig. Az idő pénz – szokták mondani.

n Jézus azonban nem olyan, hogy megszegné az ígéretét. Reá nem kell sokáig várni. Ő azt ígérte, hogy ha ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, Ő ott van közöttük. Nem ott lesz, Majd ha sokat várnak rá, hanem ott van. Ez így van minden Istentiszteleten: mielőtt mi összegyűlnénk, az Úr már ott van, és vár reánk. „Előttetek megyek Galileába.”

n Azért első a találkozón, mert Ő a legfontosabb személy. A 14,27-28-ban azt olvassuk, hogy az Úr azt mondja tanítványainak, hogy „ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok majd bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába. Megverték a pásztort, és elszéledtek a juhok. De még mindig Ő a Főpásztor. Ezért elől megy. Az Ő juhai hallják az Ő szavát, és követik őt.

n Ezen a találkozón nem Péter a legfontosabb személy, hanem Jézus. Nem a hajó, vagy a halak a fontosak, hanem Jézus.

n A galileai találkozó előtt Péter azt mondta, hogy elmegy halászni. Hatan a társai közül jónak látták, hogy elmenjenek vele, vissza régi foglalkozásukhoz. Azon az éjszakán nem fogtak semmit. De pirkadatkor valaki várta őket a parton. Kiáltott nekik, fiai, van-e valami ennivalótok? Nincsen! Vessétek a hálót túloldalt, és találtok! És nem bírták kivonni a 153 nagy hal miatt… 1996-ban nekem is volt lehetőségem részt venni egy korabeli halászaton a Genezáret taván, de mi csak két-három halat fogtunk, azok is kicsik voltak. A 153 nagy halat nem bírták kivonni, és erre egyik elkiáltotta magát: az Úr van ott! Egyszerre nem az lett a fontos, hogy hal van a hálóban, sem nem az, hogy ki van még a hajóban, hanem az, hogy ott van Jézus! Péter levetette az ingét és belevetette magát a tengerbe, hogy kiússzon a partra, mert Jézus ott van. Ő a legfontosabb személy ezen a találkozón. Vele kell találkozni.

n Olyan ez, mintha Ő lenne a házigazda, aki fogadja a tanítványokat. Előttük megy Galileába. A pogányok Galileájába, hogy hozzánk is közelebb legyen. Olyan ez, mint amikor a pusztai vándorlás alatt Izrael népe előtt ment a felhő és a tűzoszlop. Ahol aztán megállott, ott felvonták a Szent Sátrat mindenekelőtt, hogy a Frigyládának legyen előbb hely. Ha a szent sátor megvolt, akkor már fel lehetett vonni a többi sátrakat is. Azért, mert az Úr jelenléte az, ami mindennél fontosabb. „Ha a Te orcád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen!” Ha Jézus nincs ott, akkor hiába megyünk Galileába. Ő az első. Legyen is az első minden Istentiszteleten, minden döntésben, minden barátságban, minden választásban, minden utunkban, egész életünkben, mert Ő a lényeg. Ő nem is tűri meg, hogy háttérbe legyen szorítva. Két úrnak szolgálni nem lehet.

n Ő mindig előbb kész van számunkra, mint ahogyan mi készen lennénk az Ő számára.

III. Jézus Krisztus kijelenti magát nekik

n Harmadszor, figyeljük meg, hogy a Feltámadott azt üzeni tanítványainak és Péternek, hogy ezen a találkozón kijelenti magát nekik. „Mondjátok meg az Ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába, ott meglátjátok őt.”

n Jézus az, aki kezdeményezi a találkozást, aki elsőnek jelenik meg, és aki e találkozón ki fogja jelenteni magát. „Ott meglátjátok Őt.”

n Hogy még bizonyosabb legyen, az angyal hozzáteszi: „Íme megmondottam néktek.” Vagyis: ne kelljen kétszer mondani. Ez nem elhamarkodott, meggondolatlan beszéd. Nincs a Bibliában Istennek egy ígérete sem, ami elhamarkodott lenne, és amit Isten utána megváltoztatott volna, mert nem gondolta meg eléggé a dolgokat… Azok mind igazak és ámenek. Könnyebb az égnek és a földnek elmúlni, hogy abból egy jóta vagy egy pontocska be ne teljesedjék. „Íme, megmondottam néktek. Ott meglátjátok Őt.”

n Ez az amire nekünk is, mint az akkori tanítványoknak, szükségünk van. János 12-ben olvassuk, hogy az ünnepre görögök is feljöttek, és az volt a kívánságuk, hogy „látni akarjuk a Jézust!”. Nem Pétert, Jánost, Jakabot vagy tamást… nem a tanítványokat. Jézust! Nem a templomot, nem a szertartásokat, nem a papokat és az írástudókat. Jézust! Az emberek ma is látni akarják a Jézust! Mindenkinek Vele kell találkoznia, hogy élete megváltozzon. Péter találkozott Vele, és mintha kicserélték volna. Saulus találkozott vele, és nem volt többé ugyanaz. Mária Magdolna is találkozott Jézussal, és felszáradtak a könnyei. Félre mindazzal, ami eltakarja a Jézust. Látni akarjuk Jézust! „Ott meglátjátok Őt!” Az Ő jelenlétében már nem a hajó a foltos, nem a halfogás, sem nem a többiek társasága, hanem az, hogy Őt láthatták.

n Ha megláthatjuk Őt, ez nagy dolog. Sokan nem láthatják meg, mert csak a láthatókra néznek. Látják a teremtett világot, de nem látják a Teremtőt. Látják az alkotást, imádják is azt, de nem az Alkotót. Némelyekért úgy kell imádkozzunk, mint Elizeus tette szolgájáért: Uram, nyisd meg az ő szemeit, hogy lásson! Lukács 24-ben olvassuk, hogy az Úr megnyilatkoztatta az ő szemeiket, hogy értsék az írásokat.

n Hol vannak a csillagok délben? Ugyanott vannak, de a nap olyan fényes, hogy héttérbe szorul minden egyéb. Így van Jézussal. Ha Őt látjuk, ezzel minden egyéb háttérbe szorul. Ne is foglalkozz egyébbel! Ez elég. „Teljesen elég, elég nékem Jézus vére.” „Meglátni Jézust és hallani hangját, most ez minden vágyam, hogy halljam és lássam. Csodálom fényét, szent isteni lényét, mert imádni méltó, Ő Úr és Megváltó.”

n Ha megláttad Jézust, akkor ez egy életen át elkísér. János még öregkorában is emlékszik arra, hogy körülbelül 10 óra volt, amikor előbb találkozott Jézussal. Meglátni Jézust! Kívánom, hogy ezután csakis őt lásd, mindhalálig.