A test szentsége - 1Kor 6:12-20

A test szentsége

1Kor 6:12-20

¹² Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.

¹³ Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett; hanem az Úrnak, és az Úr a testnek. ¹⁴ Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által.

¹⁵ Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. ¹⁶ Avagy nem tudjátok-e, hogy aki paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. ¹⁷ Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele. ¹⁸ Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.

¹⁹ Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? ²⁰ Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.

n Az erkölcsi tisztaság kérdését már említette az apostol, de most részletesen foglalkozik vele.

n Korinthusban a prostitíciónak kultikus keretet szabtak: Afrodité templomában több mint ezer papnő állt a férfiak szolgálatára. És amit megtérésük előtt szent dolognak tartottak, azt a korinthusiak megtérésük után is nehezen tudták bűnnek nevezni! Márpedig, a bűn minőségét nem a közvélemény dönti el, vagy az ország törvényei, hanem Isten.

n A korinthusiak hírhedtek voltak kicsapongásaikról. A férfi és a nő monogám kapcsolata mellett a férfiak kéjnőkkel (hetaira) és kultikus prostituáltakkal (hierodula) elégítették ki magukat, vagy homoszexualitás perverz szerelmi életet folytattak.

n A kéjnőkhöz való járás a nem-keresztyén görögök számára nem jelentett problémát – de a korinthusi hívők számára állandó probléma lett.

I. A test szabadsága – 12. v.

n A görög világban mutatkozó erkölcsiség a nőtlen férfiaknak kompromisszumot ajánlott: „a nemi kielégülés éppen olyan természetes dolog, mint az evés és ivás – ha tehát testi vágyad hajt, menj a kéjnőhöz”. Ez volt az a kompromisszum, amely visszhangra talált némelyeknél Korinthusban, főképp olyanok között, akiknek többet jelentett az emberi bölcselkedés, és az apostoli tekintélyre sem sokat adtak.

n Ők persze, a kéjnőkhöz való alkalmi eljárást nem kompromisszumnak, hanem ellenkezőleg, a megváltottak határtalan szabadsága jelének tekintették.

n Pál apostol nem a Tízparancsolattal kezdi, hanem azzal, hogy „Minden szabad nekem.”, ami egy szólás-mondás lehetett Korinthusban.

n De a keresztyén szabadságnak megvan a maga határa. Azért igazi szabadság, mert választhat, mint Édenben. Ha nincs döntési lehetőség, csak ösztönről beszélhetünk vagy a bűn uralmáról. „Aki a bűnt cselekszi, szolgája (rabja) a bűnnek.” (Jn 8:34) A határ nem annyira tilalom formájában jelentkezik, hanem sokkal inkább egy szerető újmutatás, intelem, figyelmeztetés formájában.

n A szabadságról szóló ismert mondás után Pál hozzáteszi: „...de nem minden használ”. Ezzel azt ajánlja, hogy a hívő döntse el, mi az, ami közelebb viszi őt Isten céljához.

n Szabad szerelemre, akár csak „alkalmi” érintkezésre a hetairákkal, hierodulákkal, a test ösztöneinek diktatúráját jelenti, mivel annak hatalma alá kerül. Az ilyen ember már nem szabad.

n „Minden szabad nekem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.” Ez nemcsak Korinthusban volt így, hanem ma is így van, ahol megvetik az Isten által szabott házasság útját, és felcserélik a szentséget a testiességgel.

II. A test rendeltetése – 13-14. v.

n A kéjnek, a bűnnek megszállottjai nem biztos, hogy értették Pál szavait. Azt hangoztatták, hogy „az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett”. Úgy vélték, hogy kéjvágyuk kielégítésében mutatkozik meg a szabadságuk. Pál elkezd a testről beszélni. A kéjnőkkel érintkezők szólás-mondás szerint „az eledelek a gyomor számára és a gyomor az eledelek számára van... tehát?” A folytatása valahogy így hangozhatott: „...a nő a testnek, és a test pedig a nő számára van”… Mintha a nemi érintkezést hasonlítani lehetne a szomjúság oltásához, vagy az éhség csillapításához.

n Pál vitatja, hogy ezek párhuzamba állíthatók lennének. A két dolog merőben különböző területre tartozik. Az emésztés, a „gyomor” a múlandó világhoz tartozik. „Az Isten pedig mind ezt (gyomort), mind amazokat (eledeleket) eltörli.” (13. v.) A test azonban több, mint a földi funkciók összessége, mert örökkévalóságra teremtetetett. A korinthusiak úgy beszélnek, mintha nem lenne lelkük, és nem lenne örök életük!

n Mai is így beszélnek azok, akik úgy vélik, hogy az ember nem több egy fejlett állatnál! De Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, szentnek és igaznak. A hívőnek teste pedig a Szentlélek temploma lett! Egykor pedig megdicsőítve, feltámasztva, új testet ölt!

n A test nem a mámornak, az alkohol hatásának, nem a cigarettafüst kábításának, és nem a paráznaságnak rendeltetett. „A test nem a paráznaságnak rendeltetett; hanem az Úrnak, és az Úr a testnek.” – 13. v. „Isten temploma szent – mondta a 3. részben – ezek vagytok ti!” (1Kor 3:17)

n A nemiség nem egy rajtunk kívül álló tényező, hanem mi vagyunk a nemiség! Éppen azért minden nemi cselekedetben benne van egész lényünk, szellemünk, lelkünk és testünk, ami Isten lakhelye! A paráznaság megtagadja azt a szentséget, amelyre Isten elhívta az embert.

n „Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által.” – 14. v. Vagyis, Istennek a testtel nagyobb célja van – és az ítéletkor a testünkről is számot kell majd adnunk: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” – 2Kor 5:10.

III. A test szentsége - 15-18. v.

n Megőrizni magunkat tisztának, és szentül élni a jelenvaló világon – alapvető követelmény. Csak így kerülhet sor arra, amit a Jelenések könyvében olvashatunk: „Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” – Jel 7:13-14.

n Elszomorító látni, hogy néha Isten népének tagjai is odadobják tisztaságukat, szüzességüket a világ módja szerint! A lelki ruhájuk így nem fehér többé.

n A Jelenések könyve ezzel az üzenettel zárul: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És íme, hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” – Jel 22:11-12.

n A testünk sajátos újraértékelést nyer azzal, amikor Krisztus tulajdonai lettünk. A Krisztus testének tagjai vagyunk – mint 1Kor 12:12-ben: „amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test; azonképpen a Krisztus is.”

n A hívőnek egy prostituálttal való érintkezése, Krisztus arculcsapását és meggyalázását jelenti: „aki paráznával egyesül, egy test vele… Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.” (16. v.) Vagyis, a Krisztussal való egységet megtagadva, „elszakítva a Krisztus tagjait” (15. v.), egy parázna tagjaivá teszi önmagát, amikor vele egyesül. Egy kéjnő lép a Krisztus helyébe! Ez nemcsak a házassági szövetség megrontása, hanem a Krisztussal kötött szövetség megtagadása.

n A házasságon kívüli nemi érintkezés is egy testi közösség a férfi s nő között. Azonban Krisztusnak a gyülekezettel, a menyasszonyával való közössége kizárja annak lehetőségét, hogy a hívő mással is közösségben lehetne! Ugyanolyan helyzet áll fenn, mint a házasságban. „Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.” – 17. v.

n Aki a feleségének igent mondott, nem mondhat igent másnak is, mivel ez a közösség megkívánja a szövetséget, a teljes elkötelezettséget.

n A házassági egység egy titok, mert hűség és életközösség jellemzi, és ugyanilyen titok a Krisztussal való szövetség, mert hűségre és elkötelezettségre épül. A házasság hasonlít arra a lelki kapcsolatra, amely Krisztus és az egyház között van (Ef 5:22-23).

n Egy kéjnővel való közösségnek mélységesen romboló hatása van az ember személyiségére nézve. Direkt önrombolás ez, mert Krisztustól eltávolodva, szabad elhatározásból szakítja szét a házasságnak és a Krisztushoz tartozásnak köteleit, a bűn rabjává válva. „Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.” (18. v.)

IV. A test tulajdonosa – 19-20. v.

n Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy testükkel azt tehetnek, amit akarnak, mert az az övék. Ez nem igaz, mert ha testünk nem az Úré, akkor a bűnnek van odaszánva: „¹³ Ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.” (Róm 6:13) „¹⁶ …akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek; vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? ¹⁷ De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok. ¹⁸ Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.” (Róm 6:16-18)

n A befejező versekben Pál apostol újra kitér arra, hogy testünk a Szentlélek temploma. A test nem teher, nem börtöne a léleknek, ahogyan a gnosztikusok hirdették, hanem szentély, templom. „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (19. v.) Az avatta a testet szentéllyé, hogy Istennek adtuk, odaszenteltük, mint kedves áldozatot (Róm 12:1-2), hogy az Isten lakóhelyévé váljék.

n Ettől kezdve a test Istent dicsőíti: „Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.” (20. v.) Ez érvényes egyénenként a hívekre, és érvényes a hívők közösségére, a gyülekezetre is.

n A keresztség, amely Krisztussal való azonosulásunk kifejezése, valójában templomszentelés. Ezzel fejezzük ki, hogy azonosultunk Vele.

n De a felszentelt templom lerombolható, megszentségteleníthető, megfertőztethető, az által, hogy az ember saját céljaira használja, Isten akaratán kívül. „Nem a magatokéi vagytok!” Ha ez valóban így van, akkor nem rendelkezhetsz a testeddel, megváltoztatva annak rendeltetését. Nem te vagy a tulajdonos!

n Még az sem mindegy, hogy az imádatot milyen testhelyzetben végzed! Nem mindegy, hogy hogyan bánsz a testeddel a munkában, a pihenésben, az evésben, a böjtölésben, a szenvedésben, a betegségben. Arra hívattattunk, hogy dicsőítsük Istent a testünkben.

n  

n „³ Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, ⁴ hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, ⁵ nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent.” (1Thessz 4:3-5)

Buzgó imádság - ApCsel 4:23-31

Buzgó imádság

ApCsel 4:23-31

„²³ Mikor pedig elbocsáttattak, mentek az övéikhez, és elbeszélték, amiket a főpapok és a vének mondtak nekik. ²⁴ Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot, ²⁵ Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat? ²⁶ Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az Ő Krisztusa ellen. ²⁷ Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, ²⁸ Hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek. ²⁹ Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, ³⁰ A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. ³¹ És minekutána könyörögtek, megmozdult a hely, a hol egybegyűltek; és beteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.”

n Képzeljétek el, hogy egy olyan gyülekezet tagjai vagytok, amely növekszik széltében és hosszában, minden értelemben! Egyetlen prédikációra 3000 ember tér meg, a másikra héten már 5000-en vannak! Egy olyan gyülekezet ez, ahol a rendkívüli lett a normális, ahol a csodák a mindennapi élet velejárói voltak! Ők tanúi voltak annak, hogy Isten azonnal meghallgatja az imát, és a tagok mind szeretik egymást, és Jézus Krisztus az életük központja!

v  Nos, itt egy ilyen gyülekezetről van szó. A Jeruzsálemi gyülekezet ilyen volt. Mindennap tértek meg emberek. Nem volt teljesen napsütéses és rózsás az életük, mégis áldás volt rajtuk.

n Az Ékes kapuban meggyógyított sánta után az emberek elkezdtek figyelni Péter prédikációjára.

n Erre a vallásos elit letartóztatta Pétert és Jánost. De ők tovább prédikálták az evangéliumot – a nagytanácsnak is. A szanhedrin nem tehetett egyebet, mint megpróbálta paranccsal megtiltani, hogy tovább prédikáljanak.

n Amikor visszatértek a gyülekezethez, azokat imádkozva találták. Épp értük imádkoztak. Nem haragudtak senkire, hanem hálaadásban törtek ki. Egy csodálatos imaóra kezdődött!

I. A közösség elsődlegessége (23. v.)

n A közösség számukra elsőbb dolog volt mindennél - „mentek az övéikhez, és elbeszélték” – 23. v.

n A gyülekezet megtért tagjai inkább az „övéik” voltak, mint saját rokonaik.

II. Az áhítaton való részvétel (24a. 31. v.)

n Nem féltek és rettegtek, hanem imádkoztak. Hogyan imádkoztak? Imádták az Urat jelenlétükkel (24a. 31).

v  Nem kellett őket innen-onnan összevadászni az imaáhítatra. Ezek össze voltak gyűlve.

v  Hiányzik-e neked a gyülekezeti közösség? Ezek nem kerestek kifogásokat, hogy miért hiányozzanak az áhítatról... Nem úgy, mint nálunk… Talán a prédikátorral van a baj? Még akkor is: imádkozz, hogy az Úr küldjön valakit, aki által szólni tud hozzád!

n A baj azonban úgy hiszem, mélyebben van. A szívünkben!

v  Az a hit amely nem képes elhozni téged az imaházba, az nem fog a mennybe sem bevinni!

n A balesetek aránya szerint az Imaház a legbiztonságosabb hely.

v  A gépkocsik a balesetek 20%-át adják. 17%-a baleseteknek otthon történik, 40%-a az utcán és a járdán, 16-%-a pedig a vasúti, vízi vagy légi járatokon. A statisztika szerint a baleseteknek csak 0,001%-a történik a gyülekezetben. Ez a legbiztonságosabb hely!

n Ne várd meg, hogy ravatalon hozzanak az Istentiszteletre. Igaz, akkor ott leszel, bármilyen lesz az időjárás. Ott szép virágok lesznek, de azokat már nem fogod élvezni. Talán szép dolgokat fognak mondani rólad, de te azokat nem fogod hallani. Lesz szép éneklés is, de te nem fogsz örülni azoknak. Lesznek imádkozók melletted, de akkor már nem fogja áthatni a szívedet. Lesznek barátok és rokonok, de nem lehetsz velük közösségben. Te akkor ott leszel, attól függetlenül, hány képmutató lesz még jelen! Ott leszel, attól függetlenül, mennyi munkád maradt otthon elvégezetlenül! Nem fogsz foglalkozni azzal, hogy vajon van-e megfelelő ruhád? Azután többé soha nem fogsz dönteni, hogy elmenj-e az istentiszteletre, vagy nem. Nem lesz többé lehetséges. Miért ne jönnél imaházba tehát akkor, mikor még megteheted, és áldást nyerhetsz?

III. A dicséret/imádat kifejezése (24-28. v.)

n A jeruzsálemi imádkozó gyülekezet egy követésre méltó gyülekezet, mert egy imádkozó gyülekezet volt.

n Imádságukban mindenekelőtt dicsérték, imádták Istent (24-28).

n Imádták Isten személyét (24). – „²⁴ Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot…”

v  Szentsége, kegyeleme, irgalma, jósága, szeretete, jelenléte, békéje, hatalma, dicsősége, reménysége, mind be kellene, hogy töltsön minket magasztalással! Mint ahogyan az énekek énekében a vőlegény felsorolja a menyasszony szépségét, azt mondva, hogy „mindenestől szép vagy”! (Énén 5:10-15) Minden arra indította, hogy dicsérje őt. Így van ez Istennel is.

n Imádták Istent ajándékáért (25-27). – „²⁵ Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat? ²⁶ Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az Ő Krisztusa ellen. ²⁷ Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével”

v  Jézusért magasztalták őt. Ha van valami okunk a dicséretre, akkor Jézus Krisztus az! Amikor arra gondolsz, hogy bocsánatot kaptál, hogy van otthonod a mennyben, hogy Szentlelkét adta beléd... A dicséret nem egy opció, hanem egy parancs (Zsid 13:15. Zsolt 47:1. Zsolt 5:11. Ézs 12:6)!

v  Isten Igéjét imádkozták.

n Imádták Istent hatalmáért (28a). – „²⁸ Hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.”

n Isten „kezét” emlegetik, ami az ő hatalmára utal. Isten nem változott meg. Övé minden hatalom mennyen és földön. (Mt 28:18). Ő az örök „Vagyok” (2Móz 3:14). Aki „mindeneket megcselekedhet, feljebb, ahogyan mi kérjük vagy gondoljuk”. (Ef 3:10) Ő Isten! Nem gondolod, hogy méltó az imádatra? Az imádkozó gyülekezet a követésre méltó gyülekezet.

n Imádták Istent gondviseléséért (28b). Hogy Isten ellenőrzése alatt tart mindent. Ha te ezt hinnéd, akkor mindenért kész lennél hálát adni. De hát éppen az ez, amit Pál apostol parancsol: „mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban ti hozzátok!” (Ef 5:20) Isten mindent javadra fordíthat (Róm 8,28), irányítja lépteidet (Zsolt 37:23), előtted jár és vezet (Jn 10:6. 1Kor 15:57. 2Kor 2:14) A hálaadó gyülekezet a követésre méltó gyülekezet!

IV. A könyörgés tartalma (29-30. v.)

n Imádták Istent könyörgéseikkel is (29-30. v.). Konkrét dolgokat kértek, ami a helyzetükre vonatkozott.

v  Kérték Isten vizsgálatát. Nem ítélkeztek, csupán arra kérték Istent, hogy vegye ezt figyelembe. Tudták, hogy Isten ezekről már úgyis tud, (Zsid 4:13. Péld 15:3), mégis emlékeztették reá. Ez az, ami Istennek tetszik. Nem akarja, hogy aggódjunk, hanem azt akarja, hogy „hálaadással tárjuk fel kívánságainkat az Isten előtt” (Fil 4:6-7).

v  Kérték a Szentélek erejét (29b). Hogy bátran hirdethessék az igét az ő (rab)szolgái. Megalázták magukat Isten előtt. Ezért Isten használni tudta őket!

v  Kérték Isten közbelépését (30). Hogy mutassa meg magát népe között és népe által. Semmi sem dicsőíti jobban Istent, mint a hitből fakadó imádság. Az imádkozó gyülekezet a követésre méltó gyülekezet!

Befejezés (31. v.)

n Imádságukra válaszolt az Isten (31). Nem akármilyen áhítat volt ez. Isten azonnal válaszolt.

v  Megrendült a hely. Ez az, amiből meg lehet tudni, hogy ott van-e Isten egy Istentiszteleten: ott nem maradhat semmi sem mozdulatlan. Megrendül bele a szív.

v  Mindnyájan beteltek Szentlélekkel. Ó, mi is lenne, ha mi ilyenek lennénk? Megmozdulna nemcsak ez a hely, hanem az egész város, sőt, az egész megye! Ez nem egy különleges alkalom volt: minden hívőnek parancsolva van: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Ef 5,18)

v  Nem maradhattak szótlanok. Mindnyájan hirdették Jézust. A bizonyságtevő gyülekezet a követésre méltó gyülekezet!

Megalkuvás nélküli bizonyságtétel - ApCsel 4:1-21

Megalkuvás nélküli bizonyságtétel

ApCsel 4:1-21

n „Akkor Péter Szent Lélekkel megtelve, monda nékik” (8. v.). Milyen az, amikor egy ember Szentlélekkel telve hirdeti az Igét? Hogyan néz az ki? Mi történik vele, általa és körülötte?

v  Meglehetősen homályos és zavaros elképzeléseik lehetnek némelyeknek erről a fontos és szükséges dologról, és mivel nem ismerik fel, nem tudják, hogyan munkálkodik a Szentlélek, mentesek maradnak annak hatásától. Egy igehirdető véleménye szerint ez olyan, mintha egy gyönyörűen megépített orgonában nem volna pneuma – vagyis szél: hiába az egész hangszer, ha nincs fújtatója. Vagy más szemléltetésként, ez olyan, mint egy vitorlás csónak a szélcsendben: ki van feszítve a vitorla, megvan a kormány, csak éppen az erő hiányzik, ami előre vinné. Lehet lökdösni lapáttal, de az nagyon izzadságszagú és kellemetlen, és hosszú távon nem működik. Valahogy ilyen az igehirdető Szentlélek nélkül.

n A gyülekezetnek elsősorban nem éppen sok pénzre, szép és nagyszerű épületekre, kitűnő szervezetre, jól megfogalmazott alapszabályzatra van szüksége, – hanem elsősorban Szentlélekkel teljes igehirdetőkre. Szentlélek nélkül hiába van épület, törvény, pénz, – a gyülekezet nem gyülekezet.

n Valaki azt mondta, hogy ebben az első fokozat, amikor a hitem tudomásul veszi, hogy van Isten.

n A második fok, amikor azt veszi tudomásul a hitem, hogy ez a létező Isten eljött Jézus Krisztusban: Immánuel (velünk az Isten).

n Végül a harmadik fok az, amikor azt veszem tudomásul, hogy bennem lakozik az Isten.

v  Az, hogy létezik, ez inkább az Atyára vonatkozik.

v  Az, hogy velünk van az Isten, inkább a Fiúra vonatkozik, Jézus Krisztusra.

v  És az, hogy bennem van az Isten: az inkább a Szentlélek személyére vonatkozik.

n „Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve” prédikált, ami azt érzékelteti, hogy Péter nem volt mindig beteljesedve Szent Lélekkel, hanem „akkor” telt be Vele.

v  De ez nem egy olyan stádium, amit ha elért valaki, akkor abban megmaradhat, hanem inkább egy életre szóló program, amire állandóan törekedni kell.

n Amikor Péter Szent Lélekkel megtelik, azt jelenti, hogy egészen Isten vette át az uralmat a Lélek által Péter felett. Vizsgáljuk meg, hogy milyen lett Péter, amikor ez megtörtént vele, hogy példát vehessünk róla.

v  Azt láthatjuk, hogy egy egyszerű halászból Isten eszköze lesz, egy gyáva tagadóból bátor hitvalló lesz, egy egyszerű ember ékesszólóvá válik, és az Isten által hitelesített üzenet erőteljessé vált.

I. Egy halászból Isten eszköze lesz

n Lukács úgy számol be a nagytanács dolgairól, mintha ő is jelen lett volna. Persze, ő nem volt jelen. De Pál jelen lehetett, vagy még inkább Gamáliel, akinek lábainál Pál apostol tanult. Őtőlük informálódhatott Lukács.

n Rendkívüli dolog az, amikor megtapasztalhatod, hogy felhasznált Isten! Engem, a nyomorultat, a senkit, a nyavalyást felhasznált a mindenható Isten!

v  Ez a hívő élet célja: eszközzé válni az Isten kezében. Nem magunkért, lelki vagy anyagi bajomért/jólétemért vagyok Isten gyermeke, hanem azért, hogy használhasson.

v  Itt Pétert használta fel arra a bizonyságtételre, hogy Jézus él – az a Jézus, Akit ők megöltek.

n Ne mondd azt, hogy Péter alkalmas volt erre, de te alkalmatlan vagy!

v  Péter ugyanolyan közönséges és írástudatlan ember volt, de így is eszköz lehetett Isten kezében, amikor beteljesedett Szent Lélekkel!

v  Valaki azt mondta, hogy ha a ceruzádat egy festőművész veszi a kezébe, elcsodálkozhatsz, hogy mire képes a ceruzád! Attól függ, hogy kinek a kezében van. Még a te ceruzád is csodálatos alkotásra képes.

v  Ugyanígy, ha a Szentlélek veszi kezébe eszközül az életedet, csodát művelhet vele. Ne önmagad körül forgolódj, hanem kezdj el szolgálni! Kérdezd te is Pállal együtt: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”  (ApCsel 9:6) Uram, mit akarsz általam cselekedni?

II. Egy gyáva tagadóból bátorrá hitvalló lesz

n Nemrég még a maga erejében bízva és a saját hűségének a tudatában fennhéjázva bizonygatta, ha mindenki elhagyja is az Urat, ő nem fogja… „Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni!” (Lk 22:33) Azután egy cseléd gúnyos megjegyzésére mégis úgy megrémült, hogy égre-földre esküdözött, hogy nem is ismeri azt az embert, Jézust!

v  Péter gyáva volt – mint mi mindnyájan. De most a Szentlélek bátorrá tette.

n Akkora bátorsága van, hogy a nagytanács fejére olvasta, ahogyan megölték a Krisztust, elvetették a Követ, Aki a szeglet fejévé lett! Csak Krisztus által van üdvösség, megtartás. A sánta is Általa gyógyult meg!

v  Mikor el akarták hallgattatni, egyszerűen kijelenti, hogy nem lehet: „Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogy nem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk” (4:19-20) Csakugyan bátor volt – de nem azért, mert most nagyon nekibuzdult, hanem azért, mert a Szentlélek bátorrá tette.

n Gyávaság a mai hívők részéről, amikor nem mernek kiállni a világ elé a tiszta evangéliummal! Amikor úgy gondolják, hogy nem elég divatosak, le vannak maradva… Aztán elhallgatnak, vagy változtatnak az üzeneten…

v  Krisztusnak tanúi vagyunk. „Nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön.” (Mt 28:18) Az Ő szószólói vagyunk.

v  A feltámadott Krisztus bátorrá tesz a katonák előtt is, a vallató bizottság előtt is.

III. Egy egyszerű ember ékesszólóvá lesz

n Péter megtalálja a kellő szavakat. A Szentlélek azonnal szájába adja, amit mondania kell. Csodálkoznak is rajta a papi fejedelmek: hogy képes ez az analfabéta Péter, így beszélni, és azt ilyen nagyszerűen elmondani?

v  Az Úr Jézus ígérete szó szerint teljesedik be: „mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól ti bennetek.” (Mt 10:19-20)

v  „Mikor látták Péter és János szólásban való bátorságát és megtudták, hogy írástudatlan és közönséges emberek” (4:13) „Írástudatlan” – agrammatoi. „Közönséges” – idiotai, (ez nem azt jelenti, amit gondoltok!), hanem azt, hogy laikusok, nem hivatásosak.

n Sokszor megtörténik velem is, és az igehirdetőkkel általában, hogy nem tudom, hogy mit kell mondanom. Vajon mit akar az Úr rajtam keresztül üzenni? Néha egészen rendkívüli módon megadatik és beteljesedik be az Úr Jézus ígérete rajtam is. Péter apostol sem magától mondta, amit mondott.

v  Csodálkoztak: honnan tudja, ha nem tanulta? Hogyan képes? Honnan ez a bölcsesség? Ő sem tudta ezt megmondani: akkor kapta, abban a pillanatban.

v  Spurgeon sem járt teológiai tanulmányokra, mégis hatalmas igehirdető lett!

n Vigasztaló ez a szülők számára is, akik úgy érzik, hogy gyermekeik meghaladták őket ismeretben, tudományban. De a szülőknek mégis feladatuk, hogy megmondjanak gyermekeiknek egyet s mást, úgy, hogy annak hatása legyen. De hogyan? Ilyenkor imádkozz! Megadatik majd abban az órában.

n Vagy a munkahelyen, ahol a munkatársak zavarba tudnak hozni a hit dolgait illetően. Imádkozz, és megfelelhetsz nekik a Szentlélek erejével.

IV. Az  Isten által hitelesített üzenet erőteljessé vált

n Ugyanis, azt olvashatjuk: „Mikor azonban látták, hogy amely ember meggyógyult vala, ő velük együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenük szólni.” (4:14) A tények beszélnek. Azt nem lehet meg nem történtté tenni. Nem lehet ellene mondani.

v  Amikor valaki arra hivatkozik, hogy „vak voltam, de most látok” – ez meggyőző erejű tény.

v  Ugyanúgy, amikor valaki bizonyságot tesz, hogy tisztátalan voltam, de most tiszta vagyok. Elkeseredett, vigasztalhatatlan voltam, de most örömmel vagyok tele. Csapás ért, de békességem van. Megrágalmaztak, de nem haragszom senkire. Elpusztítani akartak, de nincs benne bosszúvágy, stb.

n Tények nélkül ne szóljon senki Jézusról! Hitelessé teszik-e az életed tényei a Jézusról szóló szavaidat?

n Ezek után kérdezhetjük, vajon mi lett az eredménye annak, hogy Péter így beszélt? Megtért-e a nagytanács?

v  Íme, mi mindig az eredményt szeretnénk látni… Pedig az eredményt nem mi kell számon tartsuk.

v  Nem az lett az eredmény, hogy azok is mind megtértek… - pedig elvárnánk, hogy ez legyen. Sajnos, nincs közvetlen eredmény.

n De a bizonyságtétel mégsem hiábavaló! A lényeg az, hogy elvégezzük, amit az Úr reánk bízott!

v  „Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.” (Gal 5:16)

n Lélek szerint élni két dolgot jelent: a Szentlélek vezetése alatt és a Szentlélek erejével élni.

n A Szentlélek vezetése alatt élni azt jelenti, hogy figyelünk a Lélek utasítására, irányítására, vezetésére – a Szentírás naponkénti tanulmányozása során. A Lélek nem vezet az Írással ellentétesen. Minél jobban ismered a Bibliát, annál jobban fogod tudni, hogy mit jelent a Lélek szerint élni.

v  Elhallgattatjuk a testi indulatok szavát, és egyre jobban átadjuk magunkat az Úrnak, engedve, hogy Ő vezessen bennünket Igéje által. „Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket, és ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el” (Róm 12:1-2). Ahogyan az iránytű mutatója észak felé fordul, ugyanúgy ráhangolódunk mi is az akaratunkkal a Lélek akaratára.

n A Szentlélek erejével élni azt jelenti, hogy Reá támaszkodunk a szükséges mindennapi erőért. Csak úgy élhetünk Lélek szerint, ha állandó kapcsolatban vagyunk a Lélekkel. Egy rádió is csak úgy működik, ha áramot kap. Bennünk is csak úgy lehet erő, ha kapcsolatban vagyunk az erőforrással. „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok” (ApCsel 1:8).

n A Szentlélekkel való beteljesedés nem egy egyszeri esemény, ami bekövetkezett mondjuk este 9 óra 45 perckor, hanem egy állandó, életre szóló program.

v  Legyünk ilyen igehirdetői, bizonyságtevői Istennek!