„Láttuk az Ő csillagát” - Mt 2:1-2. 9-10.

„Láttuk az Ő csillagát”

Mt 2:1-2. 9-10.

"Amikor pedig megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki. ...Ők pedig a király beszédét meghallva, elindultak. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg odaérvén, megállott a hely fölött, a hol a gyermek volt. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek."

Isten Fiának testet öltése az egyik legnagyobb esemény a világtörténelemben. Mégis, ez nem volt különösen ismeretes az akkori emberek előtt, mert csak néhány pásztornak és néhány keleti bölcsnek jelentetett ki. A tudatlanok közül és a tudósok közül választott valakiket az Úr, hogy tudtukra adja a nagy eseményt. Mások számára, mint például a nagytanács tagjainak, az írástudóknak és farizeusoknak ez nem volt ismertetve.
Kérdezhetjük, hogy vajon miért ezeket választotta Isten, hogy a Messiás születésének hírnökei legyenek? Miért a kicsiknek és a távolvalóknak jelentette ki ezeket az Úr? Valószínű azért, mert ezekben látta megdicsőülni az Ő nevét. „Hálákat adok néked ó, Atyám – mondta az Úr Jézus egyik imájában –, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen Atyám, mert így volt kedves Te előtted!” Sok özvegy volt Izráelben Illés idejében, de ő nem küldetett csak a sareptai özvegyhez. Sok bölcs lehetett a zsidók és a pogányok között, de Isten a világ végéről választotta ki a keleti bölcseket, hogy egyszülött Fiának köszöntői legyenek. Isten útjai nem a mi útjaink, gondolatai nem a mi gondolataink. Az Övéi mindig magasabbak.

I.
Láthatjuk mindenekelőtt a napkeleti bölcsek keresését. Hol van? – kérdezték. A szent városban élők nem kérdezősködtek utána, nem keresték Őt... A zsidók közül mások sem keresték... Sok ezren nem érdeklődtek utána. Hát semmit nem jelentett nekik, hogy a Messiásuk megszületett? Ezek a távoli bölcsek kellett jöjjenek köszönteni Őt?
Mert ugye, a bölcsek jöttek, és kérdezősködtek. Nem tudom, hol kezdték. Bizonyára azt gondolták, hogy a zsidók fővárosában tudniuk kell a zsidók királyáról. Megkérdezték talán a kapuőrt: hol van a zsidók királya? A kapuőr nevetett, és gúnyolódott. Azt mondta, hogy nem ismer más királyt, csak Heródest. Megkérdeztek egy álldogálót az utcán: hol van a zsidók királya, aki megszületett? Talán azt válaszolta: engem nem érdekelnek ilyen buta kérdések. Társaságot keresek magamnak. A kereskedő így válaszolt: semmi baj, királyok, szeretném tudni, hogy mit árultok, vagy mit vásároltok? Hol van a zsidók királya? – kérdezhették a sadduceusokat. Azok elhallgattatni próbálták őket ezzel a kérdéssel, esetleg vallási barátaikhoz, a farizeusokhoz küldték őket. Az úton siető fiatalasszony azzal érvelt, hogy neki elég saját gyermekeire gondot viselni, nem foglalkozhat azzal, hogy ki született, vagy ki halt meg. A bölcsek viszont nem nyugodtak addig, amíg nem kapták meg a megfelelő információt a zsidók királyának születéséről, és nem találkoztak vele. Ők nem nyugodhattak bele, nem azért tettek meg olyan hosszú utat, hogy most abbahagyják.
Ők a csillagok tudósai voltak, és messziről jöttek. Milyen messziről? Nem tudjuk. Talán hónapok, esetleg egy-két év is eltelhetett az akkori lassú utazással, a csillag megjelenése óta, sokféle veszély és nehézség között, amíg Jeruzsálembe értek. Jöhettek Perzsiából, vagy Indiából, vagy Sittim földjéről (Ézs 49:12), vagyis Kínából – nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy jöttek, kérdezősködtek, mert keresték a megszületett Messiást.
Isten szereti a kereső embereket. „Akik engem keresnek – mondja az Úr –, megtalálnak”. „Keressétek az Urat amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van.” (Ézs 55) Nekünk is keresnünk kel Őt! Ez kell legyen a fő foglalkozásunk.
Ne vonja el a figyelmet karácsonykor a sok hangulatkeltő reklám Arról, akit reklámozunk, aki a központ. Őt kell keresnünk! Vele kell találkoznunk!

II.
Találjuk továbbá a bölcsek felbátorodását a csillag láttán. Látták az Ő csillagát napkeleten. Ma ezt így mondanánk: „hallották az evangéliumot”. Valamilyen formában tudomásukra jutott, hogy kicsoda a megszületett Gyermek. A te eseted talán más. Olvastad az igét, kezedben lehet a Biblia – olyan ez, mint a betlehemi csillag: ezek azok, amelyek odavezethetnek Krisztushoz. Nagy kiváltságban volt részed, ha láttad az Ő csillagát. Akik látták az Ő csillagát, azok felelnek ezért a különleges kegyelemért. Felelősebbek azoknál, akik nem láttak és nem hallottak semmit.
A bölcsek sem mondták, hogy látták az Ő csillagát, és ez elég. Ők nem cserélték fel a csillagot Jézussal. Ők a Királynak akartak tisztességet tenni, nem a csillagnak. Nem imádták a csillagot Jézus helyett. Sok száz kilométert utaztak, de erről még csak említést sem tesznek. Nem ültek le, mondva, hogy sivatagon, hegyeken, vizeken keresztül utaztunk, most már legyen elég! Nem. Nekik meg kellett találni a gyermeket, a megszületett királyt. Semmi más nem lehetett elég számukra!
A csillag egy Istentől küldött jel volt, hogy jó úton járnak, hogy Isten vezeti őket, és hogy eddigi fáradozásuk nem volt hiábavaló. De az utat nekik kellett végigjárni, nekik kellett követni az isteni vezetést, egészen a célig. Ne mondd tehát te sem, hogy: olvastam a Bibliát heteket, imádkoztam hónapokat, és az Úr nem jelent meg nekem! Habár örvendetes dolog, ha ezt teszed, de itt nem állhatsz meg. Meg kell találnod a Gyermeket! Neked sem több, sem kevesebb nem elég, mint Jézus. Nem állhatsz meg. Ne nyugodj bele, amíg meg nem találod Őt!
A bölcsek nem elégedtek meg azzal, hogy Jeruzsálembe értek. Azzal sem elégedtek meg, hogy újra meglátták a csillagot. Nagyon örültek neki, de nem állhattak ott meg. Elmentek Betlehembe. De ott sem állhattak meg, mert meg kellett keresniük a házat. Még az sem volt elég, hogy azt megtalálták, be kellett menjenek a házba. Csakis az volt elég, amikor megtalálták a zsidók királyát. És akkor imádták Őt.
A te vágyad is akkor teljesedik be, te is akkor éred el a célodat, ha találkozol a Messiással. Nem kaphatsz vigasztalást, amíg az Úr meg nem vigasztal téged! Nem szabadulhatsz bűneidtől, amíg az Ő vére meg nem tisztít! Nem lehet üdvösséged addig, amíg Jézussal nem találkozol. „Nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Csakis Jézus! Ő az egyetlen megoldás.

III.
Végül, le van írva részletesen a megérkezésük. Azért jöttek, hogy tisztességet tegyenek néki. Ha valaki keresi az Úrral való találkozást, és azért keresi, hogy imádja Őt, akkor nem kell sokáig várakoznia. Maga az Úr vár rád az Imaházban: nem kell neked várakoznod, hogy találkozhass vele. Aki éhezi és szomjúhozza az igazságot – ó, boldog ember az, mert – megelégíttetik. Ha még nem találtad meg Őt, az azért van, mert nem kerested. Senki sem mondhatja, hogy kerestem, de nem találtam meg.
Három dolgot tettek: meglátták, imádták, adtak.
Először: meglátták. Nem úgy, hogy valamelyik megszólalt, „nézzétek ott van”, aztán ezzel a dolog be van fejezve... Hanem úgy, hogy megálltak mind, és nézték. Talán percekig senki sem szólt. Ámultak az Ő természetfeletti szépségén. Lehet másnak nem is volt szép, de nekik igen. Íme, a megtestesült Isten!
Aztán imádták Őt. Íme, az uraknak Ura és a királyok Királya! Imádták őt a királyok. Hát te? Egy napon meghajol majd előtte minden térd. Nem imádhatsz igazán valakit, akit nem ismersz. „Az ismeretlen Istennek” állított oltár gyenge imádat. Mi Jézust imádjuk: a jászolban is, a kereszten is, a dicsőségben is. Legyen kész a szívünk Őt imádni karácsonykor is!
Mit adsz neki? Nem arról van szó, hogy adsz egy kicsit az idődből és pénzedből... Egyik énekünk azt mondja: „Átadom magamat teljesen”. Annak, Aki „önmagát adta érettünk” nem is illik kevesebbet adni. Isten teljes odaszánást kér! Nem azért kéri az Úr az életed, hogy neked kevesebb legyen, hogy megszegényedj. Ó, dehogy! Épp ezáltal gazdagodsz meg. Így lesz neked több. Ő gazdag volt, de szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodhassunk.
Hosszú az éjszaka. Mindannyian éjszaka-járók vagyunk. Követned kell a csillagot, hogy célba érhess. Meg kell érkezned oda, ahol Ő van. Nem tudod hogyan? Kövesd a csillagot, olvasd az Igét! Talán elfáradtál már, eltévedtél... Figyelj az Istentől küldött jelekre, hallgass az Ő szolgáira...
Az élet nem osztja el egyenlőképpen a dolgokat. De Isten helyrehozza az élet igazságtalanságait: a sötét korszakokban azzal kompenzál, hogy küld neked egy csillagot. Isten az, aki áthúz, átvezet az éjjelen. Az elnyomás, üldözés, gyengeség, tévedés, botlás, a szomorúság, a gyász ellenére. Kövesd a csillagot! Célba érhetsz.
A csillag nem a cél, ez csak eszköz, amely elvezet a célhoz. Most még mindannyian úton vagyunk... Sok sírás-rívás és keserves jajgatás hallatszik, és nincs vigasztalás... Fáj a szív, és nem akar megvigasztalódni. De ne add fel. Kövesd a csillagot. Még nem érkeztünk meg. Pál apostol is azt mondja, hogy „Én nem gondolom magamról, hogy elértem volna... De amelyek hátam mögött vannak elfelejtvén, amelyek előttem vannak azoknak nekidőlvén, célegyenest igyekszem...” Egyszer azonban, amikor már nagyon közel volt a célhoz, akkor kijelenti: „eltétetett számomra az igazság koronája”... Tudta, hogy nem fáradt hiába. Hazavárja Őt az Megváltó, Aki az első vértanút is állva fogadta a megnyílt mennyben. Ott készít helyet a te számodra is, ha kész vagy átadni Neki magadat teljesen. Ámen.