Az első gyülekezet követendő példája

Az első gyülekezet követendő példája
(ApCsel 2. része alapján)


Pünkösd ünnepe lehetőséget ad arra, hogy a Szentírás mérlegére tegyünk magunkat és egyházunkat/gyülekezetünket. Nem találunk a Bibliában olyan parancsot, hogy „csatlakozz egy egyházhoz/gyülekezethez!”, de az első hívők példája mérvadó: ők csatlakoztak Pünkösd napján mintegy 3000-en ahhoz ahhoz a mintegy 120 főnyi sokaságához! Jó alkalom ez arra, hogy megvizsgáljuk, mi milyen tagjai vagyunk gyülekezetünknek? A gyülekezeti tagnyilvántartás bibliai alapokon nyugszik.

Páldául, az első gyülekezet nyilvántartotta tagjait. Először mintegy 120 főnyi sokaságból állott a gyülekezet (ApCsel 1:15). A „mintegy” kifejezés egy megközelítő számra utal, de nem bizonytalanra. Például, a „mintegy tíz óra volt” (Jn 1:39) azt közli, hogy megközelítőleg tíz óra körül találkozott János Jézussal: lehetett öt perccel hamarább, vagy később... A tanítványok akkor látták meg Jézust a vízen járni, amikor „mintegy 25 vagy 30 futamatnyira beeveztek” (Jn 6:19), Szafira „mintegy három órai szünet múlva” jött be az apostolokhoz, férje halála után (ApCsel 5:7). A „mintegy 120 főnyi sokaság” nem közli pontosan, hogy 119, vagy 122, de azt bizonyosan mutatja, hogy egy meghatározott számú csoport alkotta az első gyülekezetet, és tudták, kik tartoznak ebbe a csoportba.

Ezek mindnyájan részt vettek az istentiszteleten! A gyülekezet meghatározott számú tagjai rendszeresen istentiszteletet tartottak együtt: „Mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak.” (ApCsel 2:1). Nem „a többségről” vagy „némelyekről” volt szó csupán, hanem mindegyikről. A gyülekezet tagjai részt vettek a gyülekezet istentiszteletein. Ez számukra természetes volt. Még a fenyített tagok is részt vehettek a gyülekezeti istentiszteleten (1Kor 14:23-25. 2Thessz 3:14-15), csak nem lehettek megválasztva szolgálattevőknek, nem dönthettek, nem úrvacsorázhattak együtt a gyülekezet tagjaival. De ott voltak mind, minden alkalommal! A tagok is, a barátkozók is. A hozzátartozók hiányozhattak ugyan, de a tagok nem. Szóval, hogy is van ez minálunk?...

Az első gyülekezethez újabb megtértek csatlakoztak. Ez a dolgok természetes velejárója volt: megtérés, újjászületés, keresztség (bemerítés!), csatlakozás. Nem tudunk olyan esetről, hogy a bemerítés után valaki elutasította volna a csatlakozást a helyi gyülekezethez (ApCsel 2:41). Később is azt olvashatjuk, hogy „az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2:47) A „gyülekezet” itt a (jeruzsálemi) helyi gyülekezetet jelöli, azt a gyülekezetet, amely „egy akarattal kitartott a templomban, és megtörte házanként a kenyeret”. Majd a többi gyülekezetek is „sokasodtak” (ApCsel 9:31. ApCsel 16:5). Nos, ez hogy van minálunk? Sokasodunk, vagy apadunk?

Különbség volt a gyülekezet tagjai és kívülvalók között. Ezt az Ananiás és Szafira esete is mutatja: „És támadt nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallották.” (ApCsel 5:11). Akik nem voltak a gyülekezet tagjai, azokat „egyebeknek” nevezi az Írás: „Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalta őket.” (ApCsel 5:13). A tévtanítók is kívülről és belülről fognak a gyülekezetre támadni, Pál apostol szerint (ApCsel 20:29-30). Mindenképp volt egy éles határvonal a gyülekezet tagjai között, és azok között, akik még nem tértek meg, nem voltak a gyülekezet tagjai (Lásd: 1Kor 6:5-6. 1Pt 4:17). Újra kérdés, hogy megvan-e ez az elkülönülés a világtól a mi gyülekezetünkben is?

A gyülekezet tagjai megválasztották tisztségviselőiket: „válasszatok azért atyámfiai ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcsességgel teljesek...” (ApCsel 6:3) Nyilvánvaló, hogy a gyülekezet tagjaira vonatkoztatható az „atyámfiai” és a „közületek” kifejezés! Később, Pál apostol az efézusi vének előtt kijelenti: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett.” (ApCsel 20:28). A nyáj tagjait gondosan nyilvántartották, vigyáztak rájuk. Mégpedig úgy, hogy fegyelmet (is) gyakoroltak (1Kor 5:11. 13).

Bárcsak megújulna Krisztus élő gyülekezetéhez való csatlakozásunk és elkötelezettségünk ezen az ünnepen!