Az ún. Kortárs Keresztyén Zene - 1. rész

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene

(1. rész)

Nem (épp) kontárként beszélek róla… Értem én, hogy haladni kell a korral… Most sem a maradiságot akarom képviselni! De a korral haladni nem azt jelenti, hogy minden stílust egyformán hasznosnak és építőnek tekintünk. Főképp gyülekezeti használatra nem egyformán hasznosak a különböző zenei stílusok, és van, amely kimondottan káros és rombol. Ide tartozik az is, amit manapság Kortárs Keresztyén Zenének (KKZ) neveznek.

A KKZ-ben nem a gyülekezeti éneklés helyes és természetes fejlődésére utalok, hanem egy elhatalmasodó világi és testi megnyilvánulásra. Ma is születnek gyülekezeti éneklésre alkalmas és hasznos énekek, és egyáltalán nem gondolom, hogy csak az ősrégi énekek alkalmasak gyülekezeti éneklésre. „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” (Zsolt 33:3. 40:3. 96:1. 98:1. 144:9 149:1). Vannak olyan új énekek, amelyeket nehezebb megtanulni és énekelni, mert sokszoros hangsúlyeltolódás és szinkópa tarkítja, de még ezeket sem gondolom, hogy teljességgel ki kellene iktatni. Egy fülbemászó dallam a megfelelő helyre tehet egy szép szöveget, és háttérbe szoríthatja azt, ami másodrangú. Persze, ahol csak ilyen énekeket énekelnek, ott bizonyára, hogy csak idő kérdése, mikor billen át a mérleg, amikortól már a másodrangú dolgok válnak fontosabbakká…

A KKZ hatása (az istentiszteletek biblikusságára)

Ha a zenei mércét alacsonyabbá teszik, akkor az öltözködés mércéje is alacsonyabb lesz. Ha az öltözködés mércéje alacsonyodik, akkor a viselkedés mércéje is alacsonyabbá válik. Ha a viselkedés mércéje alacsonyodik, akkor az Isten igazságát is kevesebbre értékelik. (Gordon Sears evangélista, Songfest newsletter, 2001. április.) A gyakorlat azt bizonyítja, hogy amikor egy gyülekezet KKZ-t kezd használni, akkor lassan elveszíti az összes többi mércét is. (Dr. Frank Garlock, Bob Jones University, kápolnai szolgálat, 2001. március 12). A KKZ használatával olyan folyamat indul be a gyülekezetben, amely átitatja olyan idegen eszmékkel és programokkal, amelyek eltávolítják a gyülekezetet eredeti, bibliai helyzetétől. (Dr. Ernest Pickering, The Tragedy of Compromise: The Origin and Impact of the New Evangelicalism, Bob Jones University Press, 1994.) A(z erdélyi) baptista gyülekezetek elutasítják a karizmatikusok tanításait a nyelvekre, jelekre, csodákra és próféciákra nézve. Az ezekkel együtt járó zenét is elutasítjuk, mert ezzel a világnak, a test kívánságainak és a gonosz erőinek szolgáltatnánk ki gyülekezeteinket.

Krisztus gyülekezetei évszázadokon át ellene álltak a világi szórakozás minden formájának, mert felismerték benne az időpocsékolást és a figyelem elterelését a lényegről. Tudták, hogy bűnbánatot tartani és megtérni nem lehet nevetve. A KKZ a Sátán új trójai falova. (Victor Sears, Baptist Bible Tribune, 1981.): elhiteti az emberekkel, hogy nem is kell megtérjenek, dicsérhetik az Urat úgy, ahogy vannak, úgy, ahogyan addig éltek!

A KKZ nemcsak zene, hanem filozófia

Amit KKZ-nek nevezek, az nemcsak zene, hanem egy (keresztyénnek nevezett) filozófia, amely szöges ellentétben áll mindazzal, amit bibliai elődeink képviseltek: az elkülönüléssel a világtól és a gonosztól, és mindattól, ami világinak és gonosznak látszik. Igaz, hogy senki sem lett lutheránus azért, mert Luther énekét énekelte (hogy „Erős várunk nékünk az Isten”), és senki sem lett metodista csak azért, mert énekelte Fanny Crosby énekét (hogy „Amint vagyok, csak úgy jövök”), de a mai KKZ hatása miatt már sokan eltértek a hittől és fordultak a világ felé!

Minden esetben szükségesnek látom, hogy az illetékesek (főképp a lelkipásztor) vizsgálja meg az énekek szövegét, lelkiségét, dallamát, ritmusát, kulturális gyökereit és ihletettségét, és ha valami megkérdőjelezhető a Biblia alapján, akkor ne engedje, hogy énekeljék. Ha minderre nincs lehetőség, akkor legalább annyit értsenek meg, hogy van pozitív és negatív zene, és ami káros a növényeknek és állatoknak, az bizonyára nem alkalmas az Isten tiszteletére sem.

A zene mint fogalom semleges. De a hangok és az akkordok, a dallam és a ritmus nem véletlenszerűen áll össze, csak úgy, stílus nélkül… Az ábécé is semleges önmagában, de az általa leírt szavak már nem. A stílus korrumpálhatja a zenét, és a keresztyén szöveg sem képes többé jóvá tenni azt. Ha testi módszerrel hívod be az embereket az istentiszteletre, akkor csak testi módszerrel tudod ott tartani őket!