Kollázs Isten királyságáról - 2Sám 5:1-16

Kollázs Isten királyságáról

2Sám 5:1-16

 <  Ez egy többféle témát felölelő beszámoló, Isten királyságáról. Olyan, mint egy színes kollázs, amely nem kronológiai sorrendben, de egy-egy darabban az Isten országával kapcsolatos eseményeket mutatja be.

<  Előbb látjuk az ígéretet, ami biztosítja a királyságot, majd a győzelmet, ami megalapozza a királyságot. A Hírámmal való együttműködés az a látás, ami felvirágoztatja a királyságot és végül a megalkuvást, ami cseppet sem viszi előbbre a királyságot.

I.  Az ígéret, ami biztosítja a királyságot – 1-5. v.

<  Íme, Dávid végül is király lett egész Izráelen!

v Király lett, a Saul üldözése ellenére (1Sám 18-26). Bármilyen igyekezettel és hatalommal próbálta eltenni Dávidot láb alól, nem tehette meg, mert az Úr védelmezte. Erről a védelemről gyakran énekel Dávid a zsoltárokban.

v Dávid Király lett, sokszoros bölcstelen döntései ellenére. Bölcseteln döntés volt, amikor Nábált ki akarta irtani, háznépével együtt (1Sám 25) Ebben Abigail bölcs intézkedése és beszéde akadályozta meg. Bölcstelen döntés volt Siklágba költözni (1Sám 27). Ez hitetlenségből fakadt, és az Úr nagy kegyelme őrizte meg, hogy nagyobb baj nem történt. Ugyanis, a filiszteusokkal elindult harcolni azzal ellen a nép ellen, amelynek ő felkent királya volt! (1Sám 27). Végül nem kellett Gilboáig menetelnie, mert a filiszteus vezérek visszaküldték, Ákis sűrű bocsánatkérései közepette.

v Dávid király lett az északi törzsek önkényes lázadása ellenére (2Sám 2:8-32). Dávid nem akart konfliktust, és nem igyekezett magához ragadni a hatalmat. Királyságát megpróbálták hitelteleníteni, de sem Abnernek, sem Isbósetnek nem sikerült.

v Dávid király lett az önkéntes barátkozók kezdeményezései ellenére. Ilyen önkéntes barátkozó volt az amálekita (2Sám 1:1-16), az északi törzsek fővezére, Abner (3:22-30), majd a két benjámini gyilkos, Rékáb és Baana (4:1-12). Nem ezek biztosították Dávidnak a királyságot, hanem az Úr.

<  Isten ígéretei igazak. Őt nem lehet sem feltartóztatni, sem megakadályozni.

II. A győzelem, amely megalapozza a királyságot – 6-10. v.

<  Jeruzsálem elfoglalása egy fontos esemény volt Dávid uralkodásában.

<  Ezzel Isten valóra váltotta az Ábrahámnak adott ígéretét: „¹⁸ E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet, Egyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. ¹⁹ A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat, ²⁰ a Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat, ²¹ az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.” (1Móz 15:18-21)

v Ez az ígéret többször meg van ismételve a Mózes könyveiben (2Móz 3:8. 17. 13:5. 23:23. 33:2. 34:11. 5Móz 7:1), míg Józsué idejében az Úr elkezdte valóra váltani (Józs 3:10. Józs 12:8).

<  Kortábban olvashattunk arról, hogy Júda már legyőzte a filiszteusokat egyszer, de nem űzte ki őket!

v Bír 1:8 – „Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, lakosait levágták fegyvernek élivel, a várost pedig lángba borították.”

v De Bír 1:21 – „De a Jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem űzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a Jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is.”

v  Józs 15:63 – „De a Jebuzeusokat, Jeruzsálemnek lakóit, Júda fiai nem bírták kiűzni, azért laknak ott a Jebuzeusok Júda fiaival együtt Jeruzsálemben, mind e mai napig.”

v Tehát, sem Júda, sem Benjámin nem bírta befejezni a jebuzeusok kiűzését.

<  Az ígéret azonban nem évült el, nem veszítette érvényességét, nem járt le a szavatossági ideje. „Nem késik az Úr az ígérettel…” (2Pt 3:9). Nincs olyan ellenség, amely szabotálhatná Isten tervét. Amit Ábrahámnak megígért, azt végül valóra váltotta Dávid által.

v  Habakuk így szól: „E látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jönni, nem marad el!” (Hab 2:3)

<  Sion sziklavárának bevétele (vö. 1Krón 11:4-9) közvetlenül azután történhetett, miután Dávidot egész Izráel királyává kenték, habár a kronológiai folytonosság innen nem tűnik ki. Azonban kitűnik az előbbi (5.) igeversből, amely szerint Dávid pontosan annyi évet uralkodott Jeruzsálemben, mint ahány évet volt egész Izráel királya. Jeruzsálem bevétele és fővárossá tétele egy fontos stratégia lépés volt a királyság megerősítésében, mivel Jeruzsálem nem tartozott egyik törzshöz sem. Elhelyezkedése az északi törzsek és Júda határában volt, ezért északon is délen is elfogadható volt. (Ugyanilyen okok miatt lett Washington DC az AEÁ fővárosa.) Jeruzsálemre már találunk utalásokat a Tel El-Amarna levelekben is (Kr.e. XIV-XV. század), ami nem meglepő, hiszen Ábrahám idejében Melkisédek volt ennek királya.

<  A jebúsziak gúnyos és homályos megjegyzése sok fejtörést okozott a bibliakutatóknak. Thenius szerint ez azt jelenti, hogy a Dávid támadását még a vakok és bénák is képesek visszaverni. Talán az a magyarázat a legelfogadhatóbb, hogy a vakokat és sántákat átokmondás idején állították oda, arra utalva, hogy sorsuk hasonló lesz ezen nyomorultakéhoz, ha kötelességüket nem teljesítenék. Ezek szerint a jebúsziak feltehetően a sántákat és vakokat sorakoztatták fel a várfalon, annak szemléltetésére, hogy hasonló átok sújtja azokat, akik megtámadnák a várat. Ez megmagyarázza azt is, hogy a sántákat és vakokat miért „gyűlöli a Dávid lelke”. A jebúsziak a sziklavár fekvésének sajátos természeti előnyeiben bíztak. A vár ugyanis a Sion hegyén állt, amelyet három oldalról mély völgyek zártak körül. Sion vára egy víztelen szikla, az északról délre lejtő Ofel hegyháton. Thenius értelmezését követve, dölyfös önbizalmukban a jebúsziak úgy vélték, hogy nem lesz szükséges erős, egészséges harcosokkal állni ellene Dávid támadásainak, mivel a vakok és a sánták is elegendők lesznek.

<  „Ide ugyan be nem jut Dávid” – egy szándékosan homályos fogalmazás lehet, hogy a város elfoglalásának mikéntjét ne hozza nyilvánosságra. Pontosan azt a stratégiailag gyenge pontot rejtették el, amelyre később is szükség lehetett, védelmi okok miatt.

<  Jeruzsálem fekvése ideális helyen, a ciszjordániai hegyvidék közepén volt. Elérhető közelségben volt a tengerhez, Jaffa szinte természetes kikötőjét alkotta. Elhelyezkedésénél fogva ellenőrizte a Jaffa és Rabba-Ammon közötti út, a Földközi-tengert és Transzjordániát az ország közepén összekötő főút, illetve a ciszjordániai hegység fő észak-déli útvonala közötti kereszteződéseket. Mivel egy völgyekkel övezett hegygerincen helyezkedett el, védelmi adottságai is kiválóak voltak. Éghajlata kellemes, a téli bőséges csapadék általában egész évre feltöltötte a ciszternákat és a víztározókat. A város ciszternái még 1948-ban is ellátták a védőket esővízzel, amikor Jeruzsálem zsidó negyedét az ostromlók minden külső vízforrástól elvágták. A hegyvonulat lábánál egy bővizű, állandó forrás fakadt, amihez a lakosság ostrom idején is biztonságosan hozzáfért. Fontos politikai szempont lehetett, hogy Jeruzsálem egyik izráeli törzzsel sem állt szövetségben. A várost akkoriban a jebusziak uralták, az őslakos kánaániaktól elkülönülő kis népcsoport, akik iránt egyetlen szomszédos nép sem viseltetett különösebb szimpátiával.

III. A látás, ami felvirágoztatja a királyságot – 11-12. v.

<  A Hírámmal való együttműködés külföldi elismerést jelentett. Tírosz az akkori világ egyik legfejlettebb városa volt.

<  Tirusz királya, nem csak Dávidnak volt szövetségese, de fiának, Salamonnak is, amikor cédrusfát és építőmunkásokat küldött a templom és Salamon palotájának megépítéséhez (1Kir 5:8kk. 2Krón 2:2kk.), és egy kereskedelmi flottát is, erre a célra (1Kir 9:27-28. 2Krón 9:10). Viszonzásul Salamon ellátta őt évente búzával, olajjal és borral (1Kir 5:25. 2Krón 2:9), és amikor letelt a húsz év, és az építkezések befejeződtek, átadott Hírámnak húsz várost Galilea földjén (1Kir 9:10kk.). Ezekből látható, hogy Hírám (ha ugyanarról a Hírámról van szó) még uralkodott a Salamon királyságának huszonnegyedik (de legalábbis a húszadik) évében. Mivel Dávidnak is szolgáltatott fát palotája felépítéséhez, az következik, hogy legalább negyvenöt vagy ötven évet uralkodott. De még ez utóbbi esetben is, nem kezdhette uralmát korábban, mint Dávid Izráel feletti uralkodásának nyolcadik évében, tehát hat-tíz évvel a Sion sziklavárának bevétele után. Az események elbeszélésének sorrendje ebben a fejezetben inkább téma szerinti, mintsem szigorúan időrendi sorrend. Hírám küldötteinek célja nem az volt, hogy „gratuláljon Dávidnak a trónrálépése alkalmából”, hanem követeket küldött, hogy szövetségre lépjen ezzel az erős uralkodóval. Dávid kihasználta az alkalmat, hogy barátságot kössön Hírámmal és kérjen tőle cédrusfát és építőket palotájához.

v Ézs 60:3 – „rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik, és népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.”.

v Ézs 60:10-14 – „Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad. ¹¹ És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek. ¹² Mert a nép és az ország, amely néked nem szolgál, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak. ¹³ A Libánon ékessége hozzád jön, ciprus, platán, sudar cédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem. ¹⁴ És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megutálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.”

v Isten eszközéül használhatja a pogányokat is.

<  Nem Dávidért, hanem az Úr népéért történik mindez.

v Ehhez hasonlított Salamon imája (kérése) is, amikor bölcsességet kért, hogy az Úr népét vezetni tudja. Tegyük Isten népét az első helyre, és imádságaink meghallgattatnak!

IV. A megalkuvás, ami nem viszi előbbre a királyságot – 13-16. v.

<  Dávid fiai mutatják az ő hatalmát. Dávid ágyasai mutatják az ő gyengeségét.

v Isten törvénye elleni cselekedet volt ez, amely egyáltalán nem nevezhető bölcsességnek. Isten ezt megtiltotta (5Móz 17:17).

v Dávidnak már voltak feleségei (3:2-5). Amikor az új fővárosba költözött, attól kezdve ágyasai is voltak.

<  Dávid fiait az 1Krón 14:5-7 is felsorolja és a 1Krón 3:5-8-ban megadott nemzetségtábla is. Sammúa neve ugyanaz, mint Simá 1Krón 3:5-ben, csak a kiejtés más. Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon Betsabé fiai voltak a 1Krón 3:5 szerint. Elisúa nevét elírhatták, és elisáma lehet (láűsd: 1Krón 3:6). De Elisámá később (is) következik, míg 1Krón 3:6-7 és 14:6-7-ben Elisúa után két másik név, Elifelet és Nógah található. Ez nem lehet elírás, mivel az 1Krón 3:8 összesen kilenc névről ír. Ez csak akkor jön ki, ha beszámoljuk az utóbbi két nevet is. Némelyek kimaradhattak, akik gyermekkorban vagy korán meghaltak. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy Elifelet neve még egyszer szerepel a felsorolás vévén: a később született fiú a korán meghalt bátyja nevét kapta. Dávidnak tehát tizenkilenc fia volt összesen, akik közül hat Hebronban született (2Sám 3:2 és kk.), és tizenhárom Jeruzsálemben. A leányok nem szerepelnek a nemzetségi felsorolásban, de egy Támár nevű leánya később említve van (2Sám 13:1).

Befejezés:

<  Isten országa ma is törékeny.

v  Vannak szolgái, akik dicsőséget hoznak, mások pedig szégyent hoznak az Úr nevére. Van, aki előre viszi, és van, aki hátráltatja Isten országát. Mi ne legyünk az akadályozók között!