Téves buzgóság - 2Sám 6:1-16. 20-23

Téves buzgóság

2Sám 6:1-16. 20-23

n  Mintegy mottóként legyen előttünk ez a felhívás: „Lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok!” – Róm 12:11.

v  Illés: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért…” (1Kir 19:10 MBT) Az Úr azt mondja Illésnek, hogy “Van tovább!...” Vissza kell mennie Júdába, Izráelbe, Szíriába, mert még feladat vár reá.

n  De lehet buzgólkodni az Úrért rosszul is.

v  „Avagy érettem buzgólkodol-e?” – 4Móz 11:29.

v Korábban láttuk a frigyláda körüli buzgalmat (1Sám 4-6).

v A frigyláda jelezte, hogy Isten uralkodik (lábainak zsámolya – 1Krón 28:2), megbocsát (a fedele, vagyis a kegyelem királyi széke felé hintették a vért, hétszer, 2Móz 16:14-15), kijelenti magát (2Móz 25:16-21. 5Móz 10:1-5).

n  Dávid és a nép nagy buzgalommal kívánja felhozni a frigyládát Jeruzsálembe.

I. Dávid buzgósága – pogány módra, melynek vége szomorúság.

n  Dávid szeretné felhozatni a frigyládát a Dávid városába.

v Jó dolog ezt kívánni. 1Krón 13:3 – „Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törődtünk vele.”

n  De új szekérre tették! – a filiszteusoktól vették a módszert!

v  Pedig Isten megparancsolta, hogyan kell hordozni: 4Móz 4:15. 5Móz 10:8. 2Móz 25:13-14.

n  Olyan ez, mintha világi dallamra és ritmusra írnánk kegyes énekszöveget… Nem illik rá, mint ahogyan Dávidra sem illett a Saul páncélja.

v  Isten parancsának a semmibevétele ez.

v Úgy tesznek, mint Istennél is jobban tudnák, hogyan kell Őt tisztelni.

n  Persze, Isten népét gyakran megtéveszti az „új divat”…

v  Mindig valami újítás kell… Jeroboám bűne is ez volt.

n  Pál apostol: Gal 1:14 – „És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.”

n  Fil 3:5-6 – „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.”

II. Uzza buzgósága – ismeret vagy engedelmesség hiányában, melynek vége halál.

n  Ilyen volt Izráel buzgósága Pál apostol szerint – Róm 10:1-3.

v  Baál papjai is buzgólkodtak a maguk módján, Kármel hegyén. 1Kir 19.

v Saul is buzgólkodott az amelekiták ellen, csak épp nem fogadott szót Istennek (1Sám 15).

v Nádáb és Abihú is önkényesen buzgólkodott – és meghaltak! 3Móz 10.

n  Nem minden tudatlanságból fakadó buzgóság eleve rossz… Uzza jót akart!

v  Dávid is jót akart, amikor meg akarta építeni a templomot – 2Sám 7-ben. Isten mégsem engedte meg neki.

n  Hogyan kell történnie a buzgóságunknak, az Ige szerint?

v „Lélekben és igazságban” – Jn 4:24.

v „Ékesen és jó renddel” – 1Kor 14:40.

v „Okos istentisztelet” – Róm 12:1-2.

v NEM „Magunkválasztotta istentisztelet” – Kol 2:23. Mk 7:7.

n  Kain áldozata is többek között ezért nem volt kedves.

III. Mikál buzgósága – bűnnel a szívében, melynek vége átok.

n  Nem úgy van említve, mint „Dávid felesége”, hanem mint „a Saul leánya”. Ő az előbbi dinasztia képviselője, aki nem tud azonosulni Dáviddal, és azzal, amit Dávid tesz.

n  Mikál egy tragikus szereplő.

v Története azzal kezdődik, hogy „megszerette Dávidot” (1Sám 18:20), és azzal végződik, hogy „megutálta Dávidot az ő szívében” (2Sám 6:16). A két megjegyzés között végig kísérhetjük életének alakulását, amiből megérthetjük mostani reakcióját.

n  Mikál bálványokat imádott (1Sám 18)

v  Itt is kényszerből van jelen (2Sám 3:13). De nem vesz részt az ünneplésben – ő csak kritizálni tudja… De azt tudja!

n  „Örüljetek reszketéssel!” – Zsolt 2:11