Egyenlő indulattal legyetek! - Fil 2:1-4
Egyenlő indulattal legyetek!
Fil 2:1-4
n
A harmonikus, jó közösség öt akadálya és öt
feltétele áll előttünk. Ezek: az önzés,
a hiúság, a dicsőségvágy, az, ha magunkat
különbnek tartjuk másoknál, és ha valaki
a maga hasznát keresi és a másiké eszébe sem jut.
A. AZ AKADÁLYOK
I. Az önzés – az
„egyenlő indulat”, „ugyanazon szeretet”, „egy érzés”, „egyugyanazon indulat”
hiánya – 2. v.
n Nem
véletlenül kezdi az apostol az önzéssel. Az önzés olyan alapvető
tulajdonságunk, ami velünk született. Akinek a szeme előtt nőnek fel kisgyerekek, az számtalan példát tudna elmondani
erre, hogy én, enyém…
n
Bár láttak példát, de nem tanította erre őket
senki. A vérünkben van az önzés.
n
Ez veszedelmes megrontója minden közösségnek, a
házasságnak és a gyülekezetnek.
n
Az önzés bőven termő romlott fa, aminek
számtalan gyümölcse van. Az önzésből következik a lustaság, a kényelemszeretet,
a követelőzés, az elégedetlenség, a hálátlanság, a másikkal szembeni közöny.
Az, hogy ott élhet mellettem magára hagyatva, észre sem veszem. Vagy
észreveszem, de nem érinti meg a szívemet.
n
Az önzés teszi tönkre a szexuális életet a
házasságban.
n
Az önzésből következik az, hogy kivonja magát
valaki a közös munkából, a közös teherviselésből.
n
Aki önző, az a párjára hagyja a gyerekek minden
gondját. Azt az embert ki kell szolgálni, mert csak akkor van olyan amilyen
békesség, egyébként mondja a magáét.
n
De neki ritkán jut eszébe, hogy a másiknak
milyen igényei lennének. Számára fárasztó mások igényeit kielégíteni.
n
Jézusban nem volt önzés. „Nem azért jött az Emberfia, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő
szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért.” (Mt 20:28). Jézus
Krisztus a tökéletes önzetlenség példája.
II. A hiúság -
„versengés” – 3. v.
n
A másik, amit az apostol említ, a hiúság.
n
Másként hiúak a férfiak, és másként a nők. De a
férfiak hiúsága sokszor még veszedelmesebb bűn, mint nőké.
n
Néha egészen nyilvánvaló valakinek a hiúsága.
Ezek az emberek azok, akik rendkívül
sértődékenyek, haragtartók. Képtelenek őszintén bocsánatot kérni, nevén
nevezve bűnüket. És képtelenek szívből megbocsátani is úgy, hogy az többé nem
választja el őket attól, aki vétett ellenük.
n
A hiú ember soha nem jut el igazi önismeretre,
mert nem hajlandó belenézni a tükörbe.
n
Még ha látja is a maga arcképét, mindent megmagyaráz
és kimagyaráz. Ezért soha nincs reális képe önmagukról.
n
A hiú embert nem lehet eredményesen
figyelmeztetni a hibáira, mert legfeljebb megsértődik, de változni nem
hajlandó.
III. A dicsőségvágy –
„hiábavaló dicsőség” – 3. v.
n
A dicsőségvágy a hiúságból következik. A kettő
együtt jár.
n
Olyan szomorú azt hallani, amikor egy közösség
tagjai a mások hibáiról szívesen beszélnek.
n
Szomorú, amikor valaki kibeszéli párja hibáit,
és képes őt megszégyeníteni mások előtt.
n
Amikor nem egymás jó tulajdonságait, erényeit
emlegetjük, hanem a gyengeségeit, a fogyatkozásait, el nem hallgatva a magunk
erényeit és jó tulajdonságait.
n
Mérhetetlen dicsőségvágy van minden megtéretlen ember
szívében.
n
Ez a romlott természetünkből következik, éppúgy,
mint az önzés. Ha nem dicsérnek meg, provokáljuk a dicséretet.
n
Annak van nyert ügye, aki eljutott oda, hogy
megrémül dicsőségvágyó szívétől és nem akar többé olyan maradni. Az ilyen, ha
az Úr Jézushoz megy, új szívet kaphat és nem lesz többé dicsőségvágyó.
IV. A gőg, ami miatt
különbnek tartjuk magunkat másoknál – 3. v.
n
A harmonikus közösség következő akadálya, a gőg,
ami miatt különbnek tartjuk magunkat másoknál.
n
Ez megint tönkretesz minden közösséget, és ha
egy házasságban elkezdődik ez a versengés, hogy ki a különb, akkor vége van
mindennek. Főképp egy házasságban nincs semmi értelme az ilyen versengésnek,
mert különböző funkcióink, feladataink vannak.
n
Ezekhez mérten Isten egészen más adottságokkal
ajándékozott meg minket.
n
Nem lehet versengeni egymással, hanem
kinek-kinek a maga helyén szabad helytállnia, és akkor jól működik az egész.
n
Vagy ha mindenképpen versengeni akarunk, akkor
gondoljuk meg, amit Fekete Gyula író mondott: ha már az emancipációt ennyire
félremagyarázzák, akkor tessék, négy és fél hónapig hordd ki a babát te, négy
és fél hónapig meg a párod!
n
No, de ez lehetetlen, mert az az egyiknek a
funkciója, az ő kiváltsága és az ő terhe. Ugyanakkor a másiknak is megvannak a
feladatai és terhei, és ha mindketten örömmel hordják a terheiket egymást
segítve, akkor van rajta áldás.
n
Értelmetlen a versengés, de a vérünkben van,
hogy én különb vagyok, és ezt újra és újra be is kell bizonyítani és a másiknak
az orra alá dörgölni.
V. Aki a maga hasznát
keresi – 4. v.
n
Nem lesz közösség ott, ahol ki-ki a maga hasznát
keresi, és eszébe sem jut, mire lenne szüksége a másiknak.
n
Értelmetlen erőlködés, hogy a magam hasznát
keressem, mert a közösségben „egy vállalattá”, „egy céggé” váltunk, főképp a
házasságban.
n
Ha megvalósul az, amit Isten a házasságról mond,
hogy benne lesznek ketten egy testté, akkor itt nincs az egyiknek meg a másiknak
érdeke. Akkor itt olyan érdekközösség van, hogy csak egy érdeke lehet két
embernek.
n
Nem egymásnak ugrani, és egymást ütni-verni – az
nem sokáig meg.
B. A FELTÉTELEK
I. Egymás vigasztalása
- „ha helye van a szeretet vigasztalásának” – 1. v.
n Ez
egy nagyon gazdag kifejezés a Bibliában. Jézus ezt a szót használja a
Szentlélek munkájára.
n
A Szentlélek a Vigasztaló, mert ez a szó
elsősorban azt jelenti: bátorítani,
biztatni valakit.
n
Tartani a lelket benne, ha csüggedezik. Vagy
lelket önteni bele, ha elcsüggedt.
n
Ha a „padlón van” – ahogy manapság mondani
szoktuk akkor a hóna alá nyúlni, és kedvesen felemelni. Állj csak a lábadra,
gyere, segítek elindulni!
n
Egy kis elismerés szárnyakat ad.
n
A folytonos lehordás, hogy „te ebben buta vagy
fiam”, előbb-utóbb el is hiszi, hogy úgy van.
n
A bátorítás, a biztatás nagyon fontos egy
közösségen belül. Nem beszélve a házasságról.
n
Hol az egyikünk erőtlenebb, hol a másikunk.
n
Róm 15 – tartozunk mi az erősek…
II. A szeretetből
fakadó figyelmeztetés - „ha helye van a Krisztusban az intésnek” – 1. v.
n
A másik, amit mond itt: a szeretetből fakadó
figyelmeztetés. Más szóval, az intés.
n
Nagy szeretettel felhívom a másik figyelmét
valamely hibájára. Nem azért, mert örülök annak, hogy neki hibája van, és arról
beszélhetek, és akkor én jobbnak, ügyesebbnek tűnök, hanem azért, mert őt
szeretem, és szeretném kiszeretni abból a hibájából.
n
Bölcs édesanyáknak van ehhez csodálatos érzékük.
n
Úgy intem, hogy azzal már emelem is. Rokona ez a
bátorításnak, a bíztatásnak, a vigasztalásnak.
n
Az ő érdekében mondom meg a hibáját, nem
kárörömmel, ítélkezve, fölényesen.
n
Persze, tudnunk kell elfogadni is a szeretetből
fakadó figyelmeztetést! Aki inthetetlen, az fejlődésképtelenné vált.
n
Lehet, hogy rosszul esett, amikor mondta, de még
meg is köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet rá, mert azt akarja, hogy jobb
legyek, tisztább, értékesebb. És azt a hibámat esetleg nem is vettem észre.
n
Minden közösséget ez éltet és gazdagít.
III. Irgalom és
könyörület: „ha helye van a szívnek és a könyörületességnek” – 1. v.
n
Milyen irgalmatlanok tudunk mi lenni egymáshoz! Kegyetlenek
vagyunk. Megismerjük egymás gyenge pontjait, sérülékenységét, és visszaélünk vele.
Ez az irgalmatlanság.
n
Jézus soha nem élt vissza azzal, hogy isteni
teljhatalmával azt tehetett, amit akart. Sokszor nem is élt vele. Leplezte az Ő
mindenható hatalmát.
n
Ha viszont azzal segíthetett, akkor rászólt a
viharra, és csend lett, rászólt a démonokra, és megszabadított megkötözött
embereket. De a köveket nem változtatta kenyerekké a maga számára, pedig éhes
volt.
n
„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus
Jézusban is megvolt: aki nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel…”
n
Olyan sokszor zsákmánynak tekintjük, hogy
valamelyik családtag vagy gyülekezeti tag kiszolgáltatottá lett valamilyen
értelemben. Ahelyett, hogy védenénk, erősítenénk, vigasztalnánk, irgalmatlanok
és kegyetlenek vagyunk.
IV. Közösség – „ha
helye van a Lélekben való közösségnek” – 1. v.
n
„Ha van
közösség a Lélekben.” Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy a közösség tagjaiban
Isten Lelke lakik. Olyan emberek vannak együtt, akikben ott van Isten
Szentlelke.
n
Egyszóval: újjászületett emberek közössége.
n
Ez nagy ajándék, hogy ha közösség van a Lélekben.
n
Ezt folyamatosan ápolni és erősíteni kell.
V. Egy akarat –
„egyenlő indulat, ugyanazon szeretet, egy érzés” – 2. v.
n
Ezt háromszor is elmondja az apostol: egy
akaraton legyetek.
n
„Ugyanazt
akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra
törekedjetek.”
n
Azért mondja ilyen sokszor, mert ez megy a
legnehezebben. Mi mindnyájan akaratos emberek vagyunk. Az, hogy két akaratos
ember egy akaratra jusson, szinte reménytelen.
n
Mindketten meg kell hajolnak egy harmadik akarat
előtt, akit feltétel nélkül tisztelnek, és bíznak benne.
n
Ekkor jönnek a csodák: „Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön mindenben, amit csak
kérnek, az én Atyám megadja nekik.” (Mt 18:19)
n
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy
Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! (Zsolt 143:10).
n
Nemcsak öt negatívum van tehát ebben az igében,
hanem ott van ez az öt szép dolog is: vigasztaljátok, bátorítsátok egymást,
tudjátok szeretettel inteni és azt elfogadni, legyen a Lélekben közösség,
irgalmasság és könyörület jellemezze az együttélést, és jussatok egy akaratra
és Isten akaratát teljesítve.
n
Aki azt az öt hibát ismétli újra és újra, az
önmaga van az élete középpontjában, ott az én diktál. Aki ezeket a szép pozitív
dolgokat szeretné megvalósítani, ott már a másik a fontosabb, a te lesz
hangsúlyos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése