A hamis sáfár - Lk 16:1-13

A hamis sáfár

Lk 16:1-13

n  Ez a példázat gondolom, hogy sok gondolatot ébreszt a hallgatókban, nemcsak ennek értelmezése miatt, hanem adva lévén a saját helyzetem is.

n  A kérdések között ott van, hogy vajon a sáfár hamis volt mindig, vagy csak az adósságok csökkentése váltotta ki a menesztését? Mikor cselekedett hűtlenül, ha hűtlen sáfárnak van nevezve?

n  Vajon Jézus egyetért-e az ilyen magaviselettel? Jónak látja-e az etikátlan eljárást a vállalkozásokban?

v   Az értelmezések előfeltételezésekre, előítéletekre alapoznak, de ezeknek megvannak a hiányosságaik.

I. A példázat értelmezése

n  A példázat egyik értelmezése a zsidó törvénykezés fényében történik.

v  Ha valaki kölcsönt ad, akkor ne kérjen kamatot. – 2Móz 22:25 – „²⁵ Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek, aki veled van: ne légy hozzá olyan, mint a hitelező; ne vessetek reá uzsorát.” (- és 3Móz 25:36. 5Móz 15:8. 23:19). Aki mindennek ellenére mégis kamatot szedett az adósától, az tolvajnak számított!

n  Az ember romlott természete az idők során azt eredményezte, hogy elferdítette az Isten törvényét. A farizeusok elferdítették a templomi ajándékkal kapcsolatosan, a szombattal, teherhordással, munkával kapcsolatosan, stb. A vállalkozók pedig a fizetéssel és kamattal kapcsolatban.

v   A gazdagok egy menedzsert, egy sáfárt bíztak meg a vagyonuk kezelésével. A sáfár teljes felelősséggel tartozott urának. Az ura elvárta, hogy vagyonát jól kezelje, vagyis, kérjen kamatot – akkor kezelte jól a vagyont, és nem tékozolta el!... Ám ha kamatot kért, akkor nem az urát vádolták meg, adták törvényszékre, hanem a sáfárt! Neki kellett felelni a törvénytelenségért.

v  A gazdának mindig előnyére vált egy kamatos kölcsön, mert őt nem vonták felelősségre, mivel nem ő kezelte a vagyont… A sáfár kellett feleljen a tranzakcióért, és viselje a büntetést.

n  A sáfárnak azonban többféle védekező lehetősége volt. Ezeket az írástudók is jónak látták, és elfogadták, mint szükséges rosszat.

v  Például, ha a kölcsönről szóló irat tartalmazta a kamatot, akkor törvényszékre lehetett adni az illetőt.

v  Vagyis, ha így írták: „Fizetni fogok Rubennek 10 kórus búzát Niszán hónap elsejéig. De ha nem fizetem ki, akkor 4 kórus búzával többet fizetek évenként.” Ilyen megegyezés nem volt elfogadható.

v  De elfogadható volt, ha egyszerűen azt írták, hogy „Tartozom Rubennek 14 kórus búzával.”  - Vagyis, ha nem részletezték, hogy mennyit kért kölcsön, és mennyi a kamat, hanem egyszerűen beírták, hogy mennyi a tartozás. Pedig, az igazság az volt, hogy a kölcsönkért búza csak 10 kórus volt, és a 4 kórus már a kamatot jelentette! A tartozási iratban mégis 14 kórus búzát rögzítettek.

n  Például, I. Heródes Aghrippa majdnem csődbe jutott Kr.u. 33-34 táján, és kénytelen volt kölcsönt felvenni. Megbízta a Marsyas nevű sáfárját, hogy kérjen kölcsönt. Aki a kölcsönt adta, arra kényszerítette, hogy írjon egy kötelezvényt, hogy tartozik 20.000 Attikai Drachmával, holott az csak 17500 drachmát adott kölcsön! A kamatot egyszerűen hozzáadták az alapösszeghez, nem részletezve, hogy mennyi a kölcsönkért összeg és mennyi a kamat… A tartozást egyben írták le, még akkor is, ha a kölcsönkért pénz jóval kevesebb volt.

v   A búza kamatja 20% volt, plusz 5% garanciával. Az olaj kamatja viszont 80% volt, 20% kamattal, mivel az olajtermés nagyon változó lehetett, ugyanúgy az olaj minősége is. Úgyhogy, az olaj kölcsönzése sokkal nagyobb kockázattal járt: nem olyan minőségű olajt kapott vissza, vagy az olaj ára megváltozott egyik évről a másikra.

v  A sáfár kezelte az ő urának vagyonát, megegyezett a kölcsönadásban és annak részleteiben, és egy személyben felelt a megegyezésekért.

n  Ha a menedzser inkompetensnek vagy hűtlennek bizonyult, akkor a gazda elszámoltatta és leváltotta.

v   Egy ilyen esetről beszél az Úr Jézus, ami valóban megtörténhetett. A sáfárt bevádolták, hogy eltékozolja a gazda vagyonát. Ezért, behívták elszámolásra, és kilátásba helyezték elbocsátását.

v  1-2- v. „¹ Monda pedig az ő tanítványainak is: Volt egy gazdag ember, kinek volt egy sáfára; és az bevádoltatott nála, hogy javait eltékozolja. ² Hívatta azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.”

v  Vajon csakugyan inkompetens volt? Csakugyan eltékozolta az ő urának vagyonát? Nem tudjuk. A vádat megfogalmazták ellene.

n  Addig úgy kezelték, mint családtagot. Ott lakott. Onnan élt. Most egyszeriből az utcára kerülhet, és semmi nélkül maradhat…

v  Gondolkozott: mit tehetne? Kapálni nem tud (talán túl gyenge volt hozzá), koldulni – szó sem lehet róla! Még rágondolni is rossz! De akkor mit tehet?

n  Egy ötlete támadt. Sorra hívatta az adósokat és újra íratta az adósleveleket. Két példa van említve.

v   Az egyik 100 bátus/mérce olajjal tartozott. Ez 3946 liter! Jelentős mennyiség. Egy olajfa megközelítőleg 120 kg olajbogyót terem, amiből 25 liter olajt lehet sajtolni. Vagyis, 150 fából álló gyümölcsösre lenne szükség, hogy ezt a mennyiségű olajt megadhassa! – A sáfár arra kérte, hogy vegye az írást, és írjon csak 50 bátus olajt.

v  A másik száz kórus búzával tartozott, amit a sáfár lecsökkentett 80-ra. A száz kórus búza 2500 liter, aminek a kitermesztéséhez kellene 40 hektár föld! Az adós örömmel módosította az iratokat, saját kezével leírta, hogy mennyivel tartozik, lényegében. A többi úgyis a kamat volt!

n  Innen értjük meg, hogy a gazda hogyan dicsérhette meg a hamis sáfárt: úgy, hogy a maga helyén bölcsen, vagy ravaszul cselekedett. Ura lévén a helyzetnek – a maga javára fordította azt.

v   Megdicsérték, mert egyrészt megnyerte az adósok jóindulatát – akik befogadták őt, miután a gazdája kidobta. Másrészt, a gazdáját is vallásos fényben tűntette fel, mint aki nem kér kamatot, ha kölcsönt ad… A gazda nem mehetett az adósokhoz, többet követelve, mert akkor úgy tűnt volna, hogy kamatot kér a kölcsönre.

n  Az az értelmezés, miszerint a sáfár csakugyan hűtlenül bánt a gazda vagyonával, eltékozolva azt, nem ad magyarázatot arra, hogy miképpen dicsérhetett meg a gazda egy ilyen hűtlen sáfárt?

v  Az is kérdéses, hogy ha hűtlen volt, mit jelenthet az, hogy „eszesen cselekedett”? Csak a világ fiai nevezik a hűtlenséget eszességnek. Hűtlen volt, ami a korábbi cselekedeteit illeti, amikor eltékozolta a gazda vagyonát. Ugyanúgy, a hamis bíró korábbi magaviseletéért kapta ezt a jelzőt, még akkor is, ha annak az özvegynek végül igazságot szolgáltatott.

v  A hamis sáfár is végül dicséretben részesült, és barátokat szerzett ura vagyonának eszesen való kezeléséből.

II. A példázat alkalmazása

n  Említettem, hogy feltételezésekre szorulunk, mivel sok részlet nincs közölve, amire kíváncsiak lennénk. Csak feltételezzük, hogy miről is lehet szó.

n  Vagy azonban egy pár dolog, ami nem szorul feltételezésre:

v  (1) A sáfár kezelte ura vagyonát. Pénzzel, kölcsönnel dolgozott.

v  (2) Eljött elbocsátásának ideje, és a szegénységgel kellett szembenéznie.

v  (3) Harmadszor, eszesen cselekedett, mert gondolt a jövőjére és barátokat szerzett magának.

n  A 8-9. v. tartalmazza a példázat alkalmazását:

v  ⁸ És dicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett; mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. ⁹ Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy, mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.

v  Az „én is mondom néktek” kifejezés a példázathoz tartozik, mint egy abból levont következtetés. (vö. Lk 18:14).

n  Az Úr Jézus nem ért egyet az etikátlan eljárással a vállalkozásokban, hanem egy másféle leckét kíván továbbítani. Foglaljuk össze a tanulságokat!

n  (1) Nem ragaszkodjunk a földi vagyonhoz! Legyünk nagylelkű adakozók!

v  A sáfár sem ragaszkodott a vagyonhoz. Nagylelkűen osztogatta az adósoknak azt, ami nem is volt az övé, de lényegében még a gazdájáé sem volt!… Legyünk mi is nagylelkűek! Úgyis abból vagyunk nagylelkűek, ami az Úré, nem a miénk. Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? – 1Kor 4:7.

v  1Krón 29:14 – „¹⁴ Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, amint tettük? Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked.”

n  (2) Gondolj a jövődre! Fektesd be a földi vagyonodat mennyei kincsbe!

v   A pénz a múlthoz fog tartozni. A lélek visszatér Ahhoz, aki adta volt azt. Préd 12:7. Ne kösd a szívedet a földiekhez, hanem gyűjts kincseket a mennyben. Mindkét világot nem nyerheted meg. Nem szolgálhatsz Istennek is és a Mammonnak is… „Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz” – Jak 4:4.

v   Mt 6:19-20 – „¹⁹ Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; ²⁰ Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.”

n  (3) legyünk bölcsebbek a világ fiainál, de legalább annyira eszesek, mint ők!

v   Ők rendkívüli eszességet bizonyítanak a földi dolgokban. Tanuljunk tőlük!

v  Még az ördögtől is lehet tanulni: mit nem kell tenni, és legyünk legalább annyira kitartók, mint ő. 

A bolond gazdag - Lk 12:13-21

A bolond gazdag

Lk 12:13-21

n A kapzsiság gyilkos természetét Charles Swindoll úgy írta le, hogy képzelj egy hajótöröttet egy deszkán, a tenger közepén, akit rettenetes szomjúsága arra késztet, hogy igyon a tenger sós vizéből. De ettől még szomjasabb lesz, úgyhogy, még többet iszik belőle... Egyre többet fogyaszt a sós vízből, amíg, paradox módon, dehidratálódik és meghal!

n „Nem a vagyonnal való bővelkedésben van az embernek az ő élete.” Vagyis, nem ez a lényeg.

n Az 1800-as években volt egy híres birkózó Európában, aki „Yuszuf-nak, a rettenetes töröknek” hívtak. Négy éven át senki sem tudta legyőzni. 1898-ban Amerikába utazott, hogy megvívjon az akkori bajnokkal, amit „Fojtogató” Lewisnek/Lajosnak hívtak. Ez a Lewis jóval kisebb termetű volt, de már sokakat legyőzött, akik nálánál nagyobbak voltak. A titka az volt, hogy igyekezett ellenfele hátához kerülni, és karjával megragadta annak nyakát és elzárta az oxigént. Így hamarosan a padlóra került mindegyik, aki vele birkózott. Innen kapta a „fojtogató” nevet. Azonban, amikor Yuszuffal találkozott, akkor bajba került, mert Yuszufnak egyszerűen nem volt nyaka… A feje és a vállai között szinte semmi sem volt. Úgyhogy, Yuszufnak sikerült legyőznie az amerikai bajnokot. A rettenetes török követelte az 5000 dollárt, a győzelme árát.  Ez eléggé tekintélyes összeg volt abban az időben. Az aranyat széles bajnoki bőrövébe rejtette és hajóra szállt, hogy hazautazzon. Ám az Atlanti óceán közepén egy viharban süllyedni kezdett a hajó! Amikor Yuszuf a mentőcsónakba akart beszállni, beleesett a tengerbe és eltűnt. Soha nem látták többé! Mit gondoltok, mi történt vele? – Úgy van. Az arany megfojtotta. Ekkora gazdagságot még ő sem bírt kezelni. A mélybe rántotta és a vesztét okozta!

n Az Úr Jézushoz jött egy ember, arra kérve, hogy szóljon a testvérének, hogy ossza meg vele az örökséget. Nyílván, az nem akarta megosztani… És az Úr Jézus mit tett? Nem szólott neki! Nem próbálta meggyőzni! Ellenkezőleg, a kárvallottat próbálta meggyőzni arról, hogy elégedjen meg azzal, amije van.

n Örökség-harcok már akkor léteztek, és komoly nézeteltéréseket okoztak. Jegyezzük meg: az örökségekről szóló nézeteltérések mindig a kapzsiságról szólnak! „Én akarom a részemet, és akarom, most!” A kapzsiság (telhetetlenség) tisztátalanná tesz: Mk 7:21-23 „21 Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 22 Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: 23 Mindezek a gonoszságok belülről jönnek ki, és megfertőztetik az embert.”

v  Róm 1-ben Pál apostol azokról beszél, akik „nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák”, „29 A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszassággal; rakvák, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel.” (Róm 1:28-29)

v  Ef 5:3 – „3 Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység (nyerészkedés, kapzsiság) ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik.”

n A Kol 3:5 a kapzsiságot bálványimádásnak nevezi: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet (kapzsiságot), a mi bálványimádás.”

v  Pénzen nem vehetsz boldogságot.

v  Pénzen nem vásárolhatod meg szíved békességét sem.

v  Pénzen nem vehetsz belépőt Isten országába.

n A gazdagok hajlandóak kizárni Istent az életükből.

n Ezt az embert Jézus bolondnak nevezi. Miért? Mert kapzsi volt. Figyeljük meg, milyen hibákat követett el (részben Wilhelm Busch után):

I. Megfeledkezett Istenről - 17-19. v.

n Önmagával volt elfoglalva. Ötször mondja, hogy „én”.

v  Pedig Istentől kapta a javakat – Jak 1:17. 1Tim 6:6. De aki önmagára összpontosít, az nem látja Istent, akitől az adományokat kapta – 16. v.

n Aki önmagára összpontosít, az tervet készít a jövőre, de kihagyja Istent – v. 17-18.

v  „Hiába nektek…” – Zsolt 127

II. Megfeledkezett a másik emberről -

n Aki önmagára összpontosít, az csak a maga jólétét tartja szem előtt – 19. v.

n Egy gazdag embert szembesítettek azzal, hogy a gyülekezetnek nem adakozott. „A feljegyzések azt mutatják, hogy gazdagsága ellenére semmit sem adakozott az egyháznak!” Azt válaszolta: „Azt mutatják-e a feljegyzések, hogy vagy egy özvegy édesanyám, aki támogatás nélkül maradt, amikor a férje meghalt? Azt mutatják-e a feljegyzések, hogy van egy mozgássérült testvérem, aki nem tud dolgozni? Hát azt mutatják-e a feljegyzések, hogy egyik leánytestvérem özvegyen maradt kisgyermekekkel?” „nem, Uram, mi ezekről nem tudhatunk.” „Nos, ha ezeknek nem adok semmit, miért adakoznék az egyháznak?”

III. Megfeledkezett a lelkéről -

n Aki önmagára összpontosít, az szembekerül Isten tervével az életére nézve – 21. v.

n Összetévesztette a testét a lelkével.

v  Pedig, „mit használ az embernek…” (Mt 16:26)

IV. Megfeledkezett az örökkévalóságról – 19. v.

n Aki önmagára összpontosít, az a vagyonát rossz helyen tárolja – 20. v.

n Kincseket gyűjtött, de nem a mennyben.

n Nem készült fel az örökkévalóságra. Pedig bizonyosnak lenni mindennél fontosabb!

Befejezés:

n Mi okozza a kapzsiságot? Az aggodalmaskodás.

n Nézzétek meg a liliomokat… - Lk 12:27-28.

n Nézzétek meg a hollókat… - Lk 12:24

v  A megelégedettség nem a sokból származik! – Fil 4:12-13 – „2 Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. 13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”

v  Péld 30:7-9 – „7 Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék. 8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. 9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”

v  Jim Elliot: „Jobb odaadni másnak, amit úgysem tarthatsz meg, hogy megnyerhesd, amit nem veszíthetsz el!”

A tíz szűz példázata - Mt 25:1-13

A tíz szűz példázata

Mt 25:1-13

n  Az utolsó idők jelei

v  Antikrisztusok, Izráel, üldözés, katasztrófák, világmisszió.

v  Egy példázat mindig jelképes szemléltetése a realitásnak, ez esetben annak, ami történni fog.

n  Nem a menyasszony, hanem a vőlegény van a központban.

v   Jel 1:7 – „Íme, eljön a felhőkön…”

v  Jn 14:3 – „Elmegyek, hogy helyet készítsek…”

I. Hívőkről szóló példázat

n  Mindannyian szüzek voltak.

n  Mindannyian várták a vőlegényt.

n  Mindannyian elaludtak.

n  Mindegyiknek volt lámpása.

n  Mindannyian kimentek a vőlegény elébe.

v   De nem készültek fel mindannyian a vőlegény fogadására.

n  Vajon mit jelent az olaj? A Szentlélek jelenlétét?

v   Bármit jelentene is, egy bizonyos: „megvolt a kegyesség látszata…” – 2Tim 3:5.

v  A látszat csal!

n  Azért maradtak kívül, mert elmulasztottak tenni valamit. (Nem azért, mert elkövettek valamit.)

II. A személyes felelősség fontosságáról szóló példázat

n  A vőlegény megérkezett, épp akkor, amikor nem várták!

v   A jelek mutatják, hogy jönni fog. 1Thessz 4:16.

n  Az az olaj a lámpásban egy személyes dolog! Vagy van, vagy nincs.

v   A gazdag és Lázár történetében még Ábrahám sem segíthetett gazdag fiának...

v  Nem segíthetett Mózes, Jeremiás, Pál… Nem menthették meg népüket.

v  A megmenekülés ilyen személyes felelősség.

n  Készülj fel! Ne hagyd az utolsó órára!

v   Ahogyan nem hagyod az utolsó órára a felkészülést a vizsgádra, a betegséged kivizsgálását, a házasságra való felkészülést, ugyanúgy, a Jézussal való találkozást sem hagyhatod az utolsó órára. Készülj fel most!

III. Az Úr váratlan megjelenéséről szóló példázat

n  1Thessz 4:16 – „Mert maga az Úr riadóval…” 17. v. – „Elragadtatunk…”

n  2Pt 3:8 – „Nem késik az Úr az ígérettel…”

v   1000 év, mint egy nap, egy nap, mint 1000 év…

v  Idejében fog jönni! Lk 12:38- a II. vagy III. őrváltáskor.

n  A felkészülés nem halasztható az utolsó órára.

n  A kegyelemnek ideje van.

v   Lásd: a terméketlen fügefát, amelynek még adatott egy év…

v  „Bezáraték az ajtó…” (2Tim 4:21). 2Kor 6:2. Zsid 4:17.

Befejezés:

n  Az első században sokan úgy gondolták, hogy az üdvösség, az elragadtatás, az örök élet még az ő idejükben megvalósul, elkezdődik. Ez az elképzelés az Úr Jézus szavaira épült.

v  „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek”… „magamhoz veszlek titeket”. Ezt úgy értették, hogy nem fognak meghalni, hanem elragadtatnak.

n  Minden hívőnek így kell gondolkozni! Még akkor is, ha az Úr eljövetele még jóval távol van.

v   Ti is azért legyetek készen!

A királyi menyegző - Mt 22:1-14

A királyi menyegző

Mt 22:1-14

n  A hívő élet olyan, mint egy menyegző: tele van örömmel és áldással.

v   Jel 3:20.

I. Az elkészített vacsora – 1-2. v.

n  Isten szent népet készített magának. 2Móz 19:6.

v   Izráel kiváltságos helyet foglalt el Isten tervében.

n  Jézus első csodatétele egy menyegzőn történt.

v   Nem úgy, mint Mózes, aki a vizet vérré változtatta… Az Úr Jézus örömet hoz.

II. A meghívókkal kiküldött szolgák – 3-4. v.

n  A próféták ezek, mindenekelőtt.

v  Keresztelő Jánosig sokan tolmácsolták a meghívást (Mt 4:17), Pünkösdkor (ApCsel 2:38), István (ApCsel 7:58).

n  Az elutasítások miatt a lakomát Isten a pogányoknak ajánlotta fel: ApCsel 13:46.

III. A méltatlan hivatalosak és azok pótlása – 5-10. v.

n  Az aranyborjú

v  2Móz 32:7 – „⁷ Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Egyiptom földéből.”

n  A királykérés

v  1Sám 8:7 – „⁷ És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak néked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.”

n  Jeroboám bűne

v   1Kir 12:28-30 – „²⁸ Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből. ²⁹ És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba. ³⁰ És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.

n  A babiloni fogság előtt

v   Ézs 1. 2Krón 36.

n  A Messiás elutasítása

n  Általában jó dolgok cselekvésével mentegették magukat.

v  Gyakran a jó dolgok akadályai a legjobbnak. Zsid 12:2.

v  Nem valami nyomós ok miatt nem jöttek el a menyegzőre, hanem azért, mert „nem akartak elmenni”.

IV. A menyegző vendégei – a méltatlan vendég – 11-14. v.

n  Isten mindenkit hív. De kimaradnak mégis azok, akik önmagukat kizárják.

v  A pogányok felé való misszió benne volt Isten tervében. Ők azok, akik megtöltötték a menyegzői termet.

n  Ádámnak volt szégyenruhája. Dávidra ráadtak egy kényszerruhát. Jákób álruhában (képmutatással) lopta el az áldást. Isten viszont fehér ruhákat kínál – Jel 3.

v   A ruha felkínálása régi szokás volt Izráelben: 1Móz 45:22. Bír 14:12.

v  Isten előtt csak azzal a ruhával jelenhetünk meg, amit Ő adott nekünk! Jn 3:3. Jel 7:9. Ézs 61:10. Mint a tékozló fiú – Lk 15:22.

v  A ruhát nemcsak elfogadni kell, hanem fel is kell öltözni: „Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” Róm 13:14.

n  A király a meghívás előtt semmit sem kutatott a vendégeken, de a meghívás elfogadása után igenis, szemlét tart.

v   A készületlenül érkezett szolga sorsa ugyanaz, mint azoké, akik elutasították a meghívást.

v  A meghívás kötelez!

n  A király maga vizsgálja a vendégeket. A képmutatókat felfedezi. Komoly kérdést tesz fel, de nincs rá felelet. Vár rá az ítélet.

Befejezés:

n  A meghívottak és kihívottak között különbség van (hivatalosak – választottak).

v   A meghívás mindenkinek szól, de kevesen vannak, akik elfogadják, és felkészülten érkeznek Isten színe elé.