A királyválasztás üzenete - 1Sám 8:1-9

A királyválasztás üzenete

1Sám 8:1-9

<  A királykérés felfedi a nép állapotát, úgy ahogyan a valóságban van.

v  Miközben róluk beszélünk, mirólunk van szó!

I. Mennyire lelkesedünk azért, ami Istent helyettesíti – 8:5-8

<  A királykérés nem volt bűn, önmagában – lásd: 5Móz 17:14-20.

v  A bűn inkább abban keresendő, hogy olyanok akartak lenni „mint a többi népek” – 8:5.

v  Mert az 5Móz 17 világossá teszi, hogy Izráelnek nem olyan királya lesz, „mint a többi népeknél”, mivel Isten fogja kiválasztani (15a v.), izráeli lehet, nem idegen (15b v.), nem lehet nagy katonasága, háremje, gazdagsága (16-17 v.), és Isten törvényének tisztelője kell legyen (18-20 v.)

v  Nem a kérés tehát, hanem a kérés oka a bűn. „Nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük.” (8:7b)

<  Isten kiértékeli a királykérést. (7-8 v.)

v  1Sám 12-ben igazolva van a 8:7-8.

v  A. érvelés – Az egyiptomi szolgaságban Istenhez kiáltottak, és Isten megszabadította őket. (12:8)

v  B. érvelés – Izráel elfelejtkezett az Úrról, és a bírák idején mindenféle elnyomásban volt részük. De amikor az Úrhoz kiáltottak, megtérve, Isten Jerubbaált és társait küldte szabadítóul. (12:9-11)

v  C. érvelés – Izráel az ammonita Náhással szembesül, aki erejét fitogtatja... Akkor azt mondták: „Semmiképpen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.” (12:12) Vagyis: nem volt kiáltás az Úrhoz szabadításért, hanem helyette volt királykövetelés! Isten helyettesítése ez. Nem Istenben bíztak, hanem egy másféle kormányzásban…

v  Nem a monarchia bűn, hanem a monarchiában való bizalom. (Zsolt 118:8-9. 146:3)

<  A 8. rész perspektívában:

v  A 12. rész a 8. rész magyarázata: a királykérés Isten elutasítását jelentette.

v  A 7. rész a 8. rész ellentétje: ott megtértek, hittek, imádkoztak, és király nélkül is győztek!

v  A 4. rész a 8. rész párhuzama: itt királyban bíztak, ott pedig a frigyládában. Mindkettő bálványimádás és Isten helyettesítése!

<  Bajunkban hajlamosak vagyunk mechanikai megoldást keresni a lelki helyett!

v  Például: Biztos, hogy a technikánkkal van baj! A módszer rossz!

<  Ahelyett, hogy Istentől várjunk segítséget, inkább előírjuk, hogy miféle segítséget akarunk...

v   Előírjuk Neki, hogyan és mikor szabadítson meg...

<  Isten néha megadja kérésünket, pedig nem örül neki.

v  A meg nem hallgatott kérések gyakran az Ő szeretetét mutatják – Zsolt 106:15.

v  Bajunkban (12:12), helyzetükben (8:1-3) a királykérés logikusnak tűnik. Mégis, Isten rossznak minősíti! Mert javaslataink lehetnek logikusak, értelmesek, kivitelezhetőek – mégis istentelenek!

v  A bálványimádást sokszor nehéz kimutatni. De Isten látja!

v  Sámuel megtapasztalja, amit Mózes is, a próféták is, és Jézus is átélt: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.” (Lk 19:14)

II. Mennyire irtózunk a szentségtől (8:5. 19-20)

<   „Olyanok lenni, mint a többi népek” – 8:5. 19b-20a.

v  Természet szerint nem szeretünk különbözők lenni az Úrért (az Úr miatt).

v  Pedig Isten előírta, hogy a király nem lehet olyan, mint a többi népeknél! (5Móz 17:15-20)

<  Izráel népe önmagában különböző, egyedi volt. 5Móz 4:32-40.

v  „Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kívüle több!” – 5Móz 4:35

v  3Móz 19:2 – Különbözők legyetek, mert én az Úr különböző vagyok!” (Persze, eredetiben „szent” van. De értitek, ugye, a lényeget?)

<  Miért is lenne másféle sikerszabályunk? Másféle kinézetünk? Másféle beszédünk? Hűség a házasságban? Tisztaság a házasság előtt is? Igazságot keresni a szegénynek? Segítség a szűkölködőnek? Lelkesedni az istentiszteletért a szórakozás helyett? – Zsid 11:13-16.

v  Alexander Maclaren: Az első lecke - megtanulni mellőzni mások szokásait!

<  „Hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenük bizonyságot!” – 8:9.

v  Tudtukra adta, mit jelent a király: elveszi... elveszi... (11. 13. 14. 16)

v  Gondoljatok fiaitokra! Leányaitokra! Vagyonotokra!

v  Rabságért kiáltotok, Egyiptomot kívánjátok vissza?

<  De a nép nem hallgatott Sámuel szavára – (8:19).

v  Sámuel hallgatott a szavukra (22. v.), de ők nem hallgattak Sámuel szavára (19. v.).

<  Az igazság ismerete és szeretete között különbség van. Csak az utóbbi vezet az igazság iránti engedelmességre.

v  „És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességükre.” (2Thessz 2:8-10)

<   Úgyhogy kérésünk esetleges elutasítása Isten irgalmáról beszél. Adjunk érte hálát!

III. Mennyire állhatatosan késztet Isten a megtérésre – 10:17-19 (20-21) -22-24. és a 12. részben

<  Pedig Isten könyörtelenül ismétli a szavakat, melyek valahogy nem illenek az ünnep keretébe... (10:18-19)

v  Mi többet adunk az etikettre és a díszletre!

v  Sámuel tudta, hogy hűségesnek lenni fontosabb, mint illedelmesnek lenni. Ezért, nem azzal kezdi, hogy „Milyen jó benneteket újra együtt látni ezen az örömteljes napon...”

<  Isten jobban szeret annál, minthogy csak kedves szavakat mondjon! Könyörtelenül és állhatatosan ismételni fogja üzenetét, amíg meghalljuk!

v  Hajlandó elrontani egy kedves alkalmat, ha megtérésre vezethetne!

<  Sámuel végigvitte a választást, amíg a sors egyetlen emberre, Saulra esett (20-21. v.)

v  A legkisebb törzsből Benjáminból választott Isten, hogy megszégyenítse az erőseket (9:21). Lásd: Bír 20-21.

<  Saul kijött a sorsoláson – de nem találták! – 21b.

v  Mint ahogyan a szamarakat sem találták... (9:4 kk)

v  Izráel nem sikeresebb a király megkeresésében, mint Saul a szamarak megkeresésében!

v  A központban Isten kijelentése van – 22. v.

v  Isten népe teljességgel ki van szolgáltatva Isten szavának.

Befejezés:

<  Mindezek ellenére, Isten kegyelmes (12:13-23).

v  Azért, mert az Ő népévé választott. Ő az Atyánk!

Salamon uralkodása - 1Kir 9:10-28

Salamon uralkodása

1Kir 9:10-28

¹⁰ És történt a húsz esztendő végén, amialatt Salamon a két házat, az Úr házát és a király házát megépítette, ¹¹ Amelyekhez Hírám, Tírus királya adott volt ajándékba Salamonnak cédrusfákat, fenyőfákat, aranyat egész kívánsága szerint: adott Salamon király Hírámnak húsz várost Galileának földén. ¹² És kiment Hírám Tírusból, hogy megnézze azokat a városokat, amelyeket Salamon néki adott, de nem tetszettek azok néki. ¹³ És monda: Miféle városok ezek, atyámfia, amelyeket nékem adtál? És Kábul földnek nevezte azokat mind e mai napig. ¹⁴ Küldött pedig Hírám a királynak százhúsz talentum aranyat.

¹⁵ És ez az összege annak az adónak is, amelyet kivetett volt Salamon király, hogy megépíthesse az Úr házát, és a maga házát, és Millót, és Jeruzsálem kőfalait, és Kháczort, Megiddót és Gézert. ¹⁶ Mert a Faraó, Égyiptom királya, feljött volt, és meghódította Gézert, és felégette tűzzel, és a Kananeusokat, akik a városban laktak, megölte, és adta azt ajándékban az ő leányának, a Salamon feleségének. ¹⁷ És megépítette Salamon Gézert és az alsó Bethoront; ¹⁸ Bahalátot és Thadmort a pusztában, azon a földön; ¹⁹ És a tárházak minden városait, amelyek a Salamonéi voltak, a szekerek városait, és a lovagok városait, és mindeneket, amelyeknek építéséhez Salamonnak kedve volt Jeruzsálemben és a Libánonon, és az ő birodalmának egész földén. ²⁰ És mindazt a népet, amely megmaradt volt az Emoreusoktól, Hitteusoktól, Perizeusoktól, Hivveusoktól, Jebuzeusoktól, akik nem voltak az Izráel fiai közül. ²¹ Azoknak fiait, akik ő utánuk azon a földön maradtak volt, akiket az Izráeliták ki nem irthattak, Salamon jobbágyokká tette mind e mai napig. ²² De az Izráel fiai közül senkit nem vetett Salamon szolgálat alá, hanem ezek hadakozó férfiak voltak és ő szolgái és főemberei és hadnagyai és az ő szekereinek és lovagjainak fejei. ²³ És a hivatalnokoknak, akik Salamon munkáinak élén állottak, száma ötszázötven volt, akik igazgatták a népet, amely dolgozott a munkán. ²⁴ És a Faraó leánya felment a Dávid városából a maga házába, amelyet [Salamon] épített néki. Akkor építette meg Millót is.

²⁵ És áldozott Salamon minden esztendőben háromszor, égő és hálaáldozatot azon az oltáron, amelyet épített az Úrnak, és áldozott jóillattal azon, amely az Úr előtt volt. És elvégezte a házat.

²⁶ És hajókat is csináltatott Salamon király Esiongáberben, amely Elót mellett van a Veres tenger partján, az Edom földén. ²⁷ És elküldte Hírám az ő szolgáit a hajókon, akik jó hajósok és a tengeren jártasak [voltak], a Salamon szolgáival. ²⁸ És egész Ofirig mentek, és hoztak onnét négyszázhúsz talentum aranyat, és vitték azt Salamon királyhoz.

Salamon életét tanulmányozva, elérkeztünk ebben a részben most uralkodásának összefoglalásához, általános áttekintéséhez, leírásához. Főképp azután, miután a templomot megépítették és felszentelték, és miután az Úr dicsősége betöltötte azt, most már úgy tekint vissza ezekre az építményekre, mint olyan megvalósításokra, amelyekben az Úr vezette őt, bölcsességet adott neki, és megáldotta abban, amit tett.

Valahogy úgy képzelhetjük el ezt a szakaszt, mint egy építkezést: megássák a fundamentumot, bezsaluzzák az alagsort, felhúzzák a falakat, bevasazzák és megöntik a betongerendákat és a födémeket. Aztán, ahogy az utolsó emelet is elkészül, rá a tetőszerkezet, számba lehet venni, hogy kik dolgoztak, kik járultak hozzá egyik vagy másik szakasz építéséhez, kik fizették a költségeket. Mindegyik résznek külön története van, és itt a királyok első könyvének kilencedik részében ezeket a kisebb történeteket sorolja fel az ige, a Salamon uralkodása idejéből.

Salamonnak a vérében volt az építkezés: nemcsak a templomot építette hét évig, hanem az ő házát is, tizenhárom évig! Tehát húsz éven át építkezett, csak Jeruzsálemben. Ezen kívül erődített városokat, kereskedelmi csomópontokat, honvédelmi támaszpontokat, tárházakat, különböző fontosságú építményeket épített a birodalom egész területén. Újra meg újra építeni kellett, és az építést folytatni és befejezni. Lényegében az van itt leírva, amit a királyok tenni szoktak. Nem csodálkozhatunk ezen. Van itt külpolitika, önkény, elnyomás, kereskedelem, istentisztelet, katonai műveletek, hajóflotta, és van sok építkezés. Salamon bölcsen vezette az országot.

Négy fő területet vizsgálhatunk meg: a politikát, a honvédelmet, a vallást és a kereskedelmet.

I. Politika: Salamon kapcsolatai szomszédjaival – 10-14. v.

Azzal kezdődik a történet, hogy milyen kapcsolata volt Salamonnak Hírámmal, északi szomszédjával. Majd szó van arról, hogy milyen kapcsolata volt a szidoniakkal és tírosziakkal – Főnícia fontos kereskedelmi központjaival. Hírám annak idején már Dáviddal is nagyon jó barát volt. Dávid rendelkezett a templom építése felől, amit nem ő, hanem csak a fia valósíthatott meg. De elképzelte és összegyűjtötte a hozzávalókat, és rendelkezett, hogy Hírám küldjön a Libánonról ehhez megfelelő épületfákat. Főleg az 5. rész számol be erről: „Elküldött Hírám Salamonhoz ezt üzenve: Megértettem, ami felől küldtél hozzám. Én megteszem minden kívánságodat, mind a cédrusfákra, mind a fenyőfákra nézve. Az én szolgáim a Libánonról aláviszik a tengerre a fákat, én pedig azokat tutajokon, a tengeren addig a helyig vitetem, amelyet te megüzensz nékem, és te onnan vitesd el. Te pedig abban teljesítsd kívánságomat, hogy adj eledelt az én háznépemnek. Adott azért Hírám Salamonnak cédrusfákat és fenyőfákat minden kívánsága szerint, Salamon pedig adott Hírámnak húszezer véka búzát az ő háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajt és adta Salamon ezt Hírámnak esztendőről esztendőre.” (1Kir 5:1-3)

Szó van ezek után arról, hogy hányan voltak a robotosok, akik három hónaponként felmentek dolgozni a Libánonra, fát vágni és köveket faragni. A kőfaragókat Salamon biztosította (1Kir 5:13-18). Hírám adta a favágókat, cédrusfákat és a fenyőfákat, és a tutajok vezetőit. Nemcsak a templom építéséhez volt szükség gerendákra, hanem a palota építéséhez is.

Nagyon meglepő viszont, hogy Hírám küldött 120 talentum aranyat is! Azért meglepő, mert Dávid már összegyűjtötte az aranyat, ami a templomhoz szükséges volt, éspedig, 100.000 talentum aranyat, és 1 millió talentum ezüstöt. Erről a Krónikák könyvében olvashatunk (1Krón 22:14-16. 28-29). Mai szóval élve, 3.750 tonna arany, ami, szó köztünk maradjon, elég kellett legyen a templom építéséhez… De akkor miért kellett kölcsönözni még négy és fél tonna aranyat, Hírámtól? Feltételezhető, hogy azért, mert a templom építésére összegyűjtött arany és ezüst, a többi hozzávalókkal együtt az Úrnak volt szentelve. Salamon ahhoz nem nyúlhatott, de a maga palotáját mégis arannyal kívánta díszíteni!

Ugyanis, luxus palotája volt Salamonnak. Azt olvassuk, például, hogy a palotában arannyal boríttatta be azokat a pajzsokat, amiket a falra függesztettek: százával voltak ott kiaggatva arannyal borított pajzsok! A 10. rész 12. versétől ezt olvashatjuk: „És csinált a király ébenfából oszlopokat az Úr házába és a király házába, és az éneklőknek hegedűket és lantokat; nem hoztak soha többé olyan ébenfákat, és nem is láttak olyanokat mind e mai napig.” Aztán szó van tiszta aranyból készült pajzsokról is: „És csináltatott Salamon király kétszáz pajzsot tiszta vert aranyból; mindenik pajzsra hatszáz aranyat adott. És háromszáz kerek pajzsot vert aranyból, három font aranyat adott mindenik pajzsra: és azokat a király helyeztette a Libánon erdő házába. És készített a király elefántcsontból egy nagy királyi széket és beborította azt finom arannyal. Hat grádicsa volt e királyi széknek és e szék teteje kerekded volt hátul, és karjai voltak mindkétfelől az ülés mellett, és két oroszlán állott ott a karoknál. És tizenkét oroszlán állott ott kétfelől a grádics hat lépésén. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.” (1Kir 10:16-20) Az Ige megemlíti az ivóedényeket, az evőedényeket, az asztali felszereléseket, és egyéb felszereléseket. Egyáltalán nem volt szűkmarkú az arannyal, amikor ezeket a munkálatokat végeztette Jeruzsálemben!…

Úgyhogy, Hírám adott 120 talentum aranyat, és cserébe, hogy Salamon azt kifizethesse, – mivel valószínű nem volt már a királyi kincstárban semmi, amivel fizetni lehetett volna, – Salamon adott Hírámnak 20 határ menti várost. Ezzel kapcsolatban először azt kell megjegyeznünk, hogy Salamonnak nem volt arra joga, hogy eltulajdonítsa az Úr örökségét! A föld az Úré. Még az Izráel fiai sem tulajdoníthatták azt el, adhatták el örökre. A jubileumi év, az ötvenedik esztendő épp azt a célt szolgálta, hogy minden föld visszakerülhessen eredeti tulajdonosához. Úgyhogy, Salamon egy talpalatnyi földet sem adhatott Hírámnak!

Még szerencse, hogy Hírámnak nem tetszettek azok, mert megnézte őket, és azt mondta az ő föníciai nyelvén: „Kábul földek” azok, semmirevaló telkek, nullafalvák, zéró tartomány. Nem kellettek neki. Úgyhogy, Salamon végül mégis vissza kellett fizesse a 120 talentum aranyat. De honnan? Nem tudjuk. De hogy visszafizette, az biztos, mert jó barát maradt Hírámmal azután is. Később olvasunk arról, hogy Séba királynője éppen ennyi aranyat hozott Salamonnak ajándékba… A Hírámmal való barátságban bizonyára beállott egy mosolyszünet akkor, amikor Hírám megnézte azokat a városokat, és az aranyát meg nem kapta vissza!

Ugye, nem így szoktak bánni a barátokkal? Salamon beszél a barátokról a Példabeszédek könyvében: „Mint a kenet és jó illat megvidámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók. A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.” (Péld 27:9-10)

Salamon nagyon jól járt Hírámmal, akivel Dávid barátságot ápolt. Valójában nem is épülhetett volna fel a palota és az Úr háza, ha nem lett volna ott Hírám, hogy segítse őt cédrusfákkal és fenyőfákkal. Szomszéd-ország lévén, nagy szükség volt rá, a kereskedelmi útvonalak és határok békés védelmében is.

Megjegyezhetjük, hogy Salamon hozzáállását nem az alázat, és nem a szerénység jellemezte. Márpedig az Úr Jézus minket erre tanított: „Tanuljátok meg éntőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok” (Mt 11:29) Az alázatnak és a szerénységnek az ellentéte a büszkeség, a felfuvalkodás, a gőg, a nagyravágyás – és sajnos, hogy épp ezeket láthatjuk Salamonnál. Pedig az apjától nem ezt tanulta! Dávid alázatos szívű volt: „Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után; Sőt lecsendesítettem és elnémítottam lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.” (Zsolt 131:1-3) Milyen jó lett volna, ha Salamon is követte volna példáját, és alázatban maradt volna!

II. Honvédelem: Salamon katonai felkészültsége – 15-24. v.

A 15. verstől az ország védelméről van szó. Hogyan építkezett Salamon, és hogyan erősítette meg a városokat. Megépítette Millót a Dávid városban: „milló” egy védőfal volt töltéssel. Azután megépítette a maga házát is, és Khácort, Megiddót és Gézert. Khácor, a Galileai-tenger északi részénél határ menti város volt, ahol a fő kereskedelmi útvonal áthaladt. Erre szükség volt. De ugyanúgy szükséges volt megerősíteni Megiddót is, mert Megiddó őrizte a Kármel hegyénél a szoros bejáratát. Aki át akart menni Izráel földén, annak át kellett utaznia Megiddón. Ezek a kereskedelmi útvonalak a kapcsolattartás miatt is fontosak voltak: Egyiptommal és a távolabbi országokkal. A király útjának nevezett főúton vámot szedtek: Hírámmal és a föníciaiakkal nem a kereskedelem, meg a hajózás mutatta a jó viszonyt, hanem az utak közös ellenőrzése: senki nem vonulhatott át az országukon, hogy ne tudtak volna róla.

Megépítette tehát ezeket a tárházak városait, a szekerek városait, a lovagok városait, Gézert, Bethoront, Bahalátot és Thadmort vagy Thámort, ami pálmát jelent. Ez utóbbit ma is úgy hívják, hogy Palmira. Az építkezés át meg átszövi ezt az egész igeszakaszt. Feltevődik a kérdés, vajon miért volt erre szükség békeidőben? Nem támadta őket az ellenség! Azért volt szükség az erődített városokra, mert jóllehet most békeidő van, de előbb utóbb háború lesz. Békeidőben kell felkészülni a háborúra! Nem a hegy alatt abrakolják a lovat. Tartalékokat gyűjteni a nehéz napokra a szép napokon kell.

Ennek a lelki alkalmazását keresve, azt találtam, hogy vannak az életünkben olyan időszakok, amikor mi is megtölthetjük a tárházakat: akkor kell olvasnod a Bibliát, amikor megteheted! Akkor gyakorold a testvéri közösséget, amikor megteheted! Járj az imaházba, amíg tudsz! „Szeress és szolgálj, amíg lehet, kit tudja, meddig tart életed!” É nem tudhatod, hogy meddig tart a kegyelem. Mindennek rendelt ideje van. Ragadjuk meg a nekünk adott ajándékokat, használjuk fel a kellemetes időt az Úr dicsőségére!

III. Vallás: Salamon istentisztelete – 25. v.

A 25. vers Salamon vallásáról, istentiszteletéről szól. Három ünnepre kellett feljárniuk a férfiaknak Jeruzsálembe: a Húsvétra, ez az Egyiptomból való kivonulásról beszélt, a Hetek ünnepére, a mi Pünkösd ünnepének felel meg, és a Sátorok ünnepére. Mi az Úr Jézus halálát, feltámadását és a Szentlélek kitöltetését ünnepeljük ezeken az alkalmakon.

Azt olvassuk, hogy Salamon égőáldozatot, vagy békeáldozatot mutatott be, jó illattételt tett azon az oltáron, amelyet épített, és előírás szerint gyakorolta az istentiszteletet minden évben. Példát adott a népnek. Jóllehet Jeruzsálemben lakott, nem messze volt a palotája, de minden évben háromszor, úgy ahogy azt Mózes törvénye előírta, feljött az Úr házába és bemutatta az áldozatokat.

Nem is volt bálványimádás addig, amíg Ő ezt így tette, amíg ebben élen járt, amíg példát mutatott. A baj akkor kezdődött, amikor ő már nemcsak az Úrnak áldozott, amikor eltért az Úrtól, és a szíve nem volt tökéletes az Úrhoz. Izráel népe hamarosan követte királyát a bálványozásban. A királyok ejtették bűnbe az Izráelt! Ne feledjük, hogy mi is példát adunk minden nap, ha akarjuk, ha nem, példát mutatunk az embereknek, és azok nem azt követik, amit mondunk, hanem azt, amit életünkkel bemutatunk.

Az égőáldozat a teljes odaszánást jelképezte. A békeáldozat a testvéri közösségről szólt. A jó illattétel az imaélet szimbóluma. Nálunk megvannak-e ezek? Odaszántuk-e magunkat az Úrnak? Gyakoroljuk-e a testvéri közösséget? Van-e élő imaéletünk?

„Megjelent az Úr Salamonnak másodszor is” (1Kir 9:2), és figyelmeztette: „Hogyha elszakadtok ti és a ti fiaitok én tőlem, és meg nem őrizitek az én parancsolatimat és végzéseimet, melyeket elétek adtam; hanem elmentek, és idegen isteneknek szolgáltok, és meghajoltok azok előtt: Kigyomlálom az Izráelt e föld színéről, amelyet nékik adtam; e házat, melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim elől, és az Izráel példabeszédül és meséül lesz minden nép előtt. És bár e ház felséges, mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és azt mondják: Miért cselekedett így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal? És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat az ő Istenüket, aki az ő atyáikat kihozta volt Egyiptom földéből, és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak: ezért bocsátotta őreájuk az Úr mind ezt a nyomorúságot.” (1Kir 9:6-9)

Sajnos, mindez be is következett. Salamon életének befejezése nem olyan volt, mint uralkodásának kezdete.

IV. Kereskedelem: Salamon hajóflottája – 26-28. v.

Az igeszakasz utolsó verseiben szó van Salamon flottájáról. Nem tudjuk, hány hajója volt Salamonnak Esiongáberben, az Edom földén, a Vörös-tenger kikötőjében. Legalább egy hajó a Hírám embereivel, - mert a föniciaiak értettek a hajózáshoz, az izráeliek nem -, kihajóztak az Indiai-óceánra, hoztak aranyat. 420 (vagy 450) talentum aranyat, Ofirból.

A következő részben szó van egy másik flottáról, amely Társisba hajózott, háromévenként (1Kir 10:22). Azok aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak Salamonnak. Egyfajta állatkertet létesíthetett Jeruzsálemben. Íme, már Salamon nem mondhatja, hogy „nem járt az erejét meghaladó csodadolgok után”… A majmok és pávák nem sorolhatók a boldoguláshoz abszolút szükséges dolgok közé…

A két útvonalon rendszeresen mentek és jöttek a hajók. Újra meg újra kihajóztak a hajósok a Hírám embereivel. Mert van mit tanulni a világ fiaitól is! Maga az Úr Jézus mondta, vannak dolgok, amiket tőlük kell eltanulni, hogyan alkalmazzuk azokat az Úr dicsőségére.

Egyik gyermekének azt mondja, hogy „ha szeretetet adsz, szeretetet kapsz”. Ez is egyfajta kereskedelem, csak nincs benne veszteség, sem kockázat. Vizsgáljuk meg, hogy milyen kapcsolataink vannak a körülöttünk élő emberekkel, hogyan szolgáljuk mi az Urat, hogyan tiszteljük mi Őt, és miben mutatkozik az meg. Éljünk szentül a jelenvaló világon!

Pál apostol személyes bizonyságtétele - 1Tim 1:12-17

Pál apostol személyes bizonyságtétele

1Tim 1:12-17

¹² És hálát adok annak, a ki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra, ¹³ Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék:

de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; ¹⁴ Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. ¹⁵ Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én.

¹⁶ De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek majd ő benne az örök életre. ¹⁷ Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.

n  Az áldott/boldog Isten dicsőségének evangéliuma szerint… (11. v.)

v  Az evangélium első számú példája, szemléltetése, maga Pál apostol.

v  Lásd bizonyságtételét háromszor: ApCsel 9:1-22. 22:1-21. 26:9-18.

I. Ki volt Pál apostol megtérése előtt? – 13a

n  istenkáromló

v  tagadta Jézus istenségét.

n  üldöző

v  ApCsel 9:1 –„Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz…”

v  1Kor 15:9 – „⁹ Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.”

v  ApCsel 7:58 – „És kiűzvén a városon kívül, megkövezték: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.”

n  erőszakoskodó

v   büszke és kegyetlen

n  Pál bizonyságot tesz arról, hogy tudatlanul cselekedett…

v   Jóllehet tudós volt, ismerte a Törvényt: – ApCsel 23:3 – „Akkor Pál monda néki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek?” 

v  Gal 1:13-14 – „¹³ Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. ¹⁴ És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.”

v  Elméje megvakíttatott – 1Kor 2:14 – „¹⁴ Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”

v  2Kor 4:3-4 – „³ Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: ⁴ Akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.”

II. Hogyan lett megváltva? – 13b-15. v.

n  „de könyörült rajtam” – 13b. “De azért könyörült rajtam” – 16a.

v  Tudatlanul cselekedett: 3Móz 5:14-19 – „¹⁴ Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: ¹⁵ Ha valaki hűtlenséget követ el, és tévedésbôl vétkesen elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: vigyen az ő vétkéért való áldozatot az Úrnak, egy ép kost a nyájból, amint te becsülöd, ezüst siklusokban, a szent siklus szerint, vétekért való áldozatúl. ¹⁶ És amit vétkesen elvett a szent dologból, azt fizesse meg, és tegye hozzá az ötödrészét, és adja azt a papnak. ìgy szerez néki engesztelést a pap a vétekért való áldozat kosával, és megbocsáttatik néki.”

v  4Móz 15:24-25 (-31) – “²⁴ Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kívül esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égőáldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul. ²⁵ És végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nékik, mert tévedés volt az; ők pedig vigyék be az ő áldozatukat tűzáldozatul az Úrnak, és a bűnért való áldozatukat az Úr elé az ő tévedésükért.”

n  „Hüper” – szerfelett. (Hiperaktív, hiperérzékeny…)

n  Pál alázatossága:

v  - első a bűnösök között – 1:15

v  - legkisebb az apostolok között – 1Kor 15:9

v  - legeslegkisebb a szentek között – Ef 3:8.

n  Nemcsak „voltam”, hanem „vagyok”!

v   Jézus azért jött, hogy a bűnösöket üdvözítse. A legnagyobb probléma a bűn.

III. Ki lett Pál megtérése után? – 16-17. v.

n  Hosszútűrő -

v   Fil 4:12-13 – „¹² Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. ¹³ Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.”

n  Példa másoknak – 16. v.

v  “¹⁶ De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek majd ő benne az örök életre.”

n  Prédikátor – az üldözőből. Misszionárius – a gyilkosból.

v  Előbb azt hitték, csak megjátszodja a változást – ApCsel 9:26-28 – „²⁶ Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy ő tanítvány. ²⁷ Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vitte az apostolokhoz, és elbeszélte nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében. ²⁸ És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben:”

n  Isten reá bízta az evangéliumot –

v  Gal 1:11-12 – „¹¹ Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; ¹² Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.”

v  Gal 1:15-16 – “¹⁵ De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, ¹⁶ Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel.”

n  Felruházta

v  1Kor 15:10 – „¹⁰ De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló; sőt, többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan: de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.”

Befejezés:

n  Pál apostol bizonyságtétele példaértékű számunkra. 

Üdvösség hit által - Róm 10:1-21

Üdvösség hit által

Róm 10:1-21

n A 9:30-10:4 központi igazságai a következők:

v  A pogányok birtokolják Isten igazságát a Krisztusban való hit által

v  A zsidók nem birtokolják Isten igazságát, mert nem hisznek Krisztusban

v  A törvény nem adhatott igazságot. Ez Isten ajándéka volt a Krisztusban való hit által,

v  és emberi teljesítménnyel nem lehet megszerezni (vö. 3:21-31)

n A zsidók bűnei:

v  vallásos büszkeség, 10:2a

v  szellemi vakság, 10:2b. 3a

v  önelégültség, 10:3b

v  ellenszegülő makacsság, 10:4a

n „A kiválasztás a kereszt hirdetésével történik.” (vö. 1Thessz 1:4-10).

I. Az üdvösség és Isten igazsága

n 10:1 - „én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek” Pál hitte, hogy a zsidók megtérhetnek, és hogy az értük mondott imádságai számítanak. Ez a predestináció meglepő ellenpontja!

n 10:2 „Isten iránti buzgóság van bennük” Az őszinteség és a lelkesedés nem elég (vö. 3-4-es versek). Pál ezt jól tudta (vö. ApCsel 9:1; Gal. 1:14; Fil. 3:6)!

n 10:2-3 „de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el” – epiginōskō - (1) a zsidók nem értették az ingyenes evangéliumot (a „tudni/ismerni” kifejezés görög értelme); vagy (2) a zsidóknak nem volt hit-kapcsolata Istennel (a „tudni/ismerni” kifejezés héber értelme, vö. 1Mózes 4:1; Jer. 1:5). A zsidók nem hagyták figyelmen kívül annak szükségességét, hogy válaszoljanak Isten tettére (16,18,19-es versek), de a hitet az emberi teljesítménnyel helyettesítették, ami büszkeséghez, arroganciához és különcködéshez vezetett (3a vers)!

n 10:3 „Isten igazságát” Az ÓSZ a törvényhez való engedelmességet hangsúlyozta (vö. 5Móz 4:28-6:3. 17. 24-25). Amit azonban nem vettek észre, az az a szükségszerű egyensúly volt, aminek a hit és a megtérés között kell lennie (vö. 5Móz 5:29-30. 6:5). Az 5Móz világosan megerősíti, hogy Isten Izraelért cselekedett, nem az igazságuk miatt, hanem az Ő jelleme alapján (vö. 9:6,7,13,24,27; 10:12-22; Ez 36:22-38). Még a kánaánitákat sem Izrael igazsága miatt semmizték ki, hanem saját bűneik miatt (vö. 9:4-6; 1Móz 15:16).

v  „nem vetették alá magukat az Isten igazságának” A zsidók megpróbálták kiérdemelni Isten igazságát, ami viszont ajándék volt (vö. 3:24; 5:15; 6:23; Ef. 2:8-9). Pál ezt az igazságot elég világosan látta a Damaszkuszba vezető úton.

n 10:4 „mert a törvény végcélja Krisztus” - Lásd: Mt 5:17-48. A törvény szándéka, célja és vége (telos) nem az üdvösség volt, hanem a meggyőzés, és ez a célja továbbra is (vö. Gal. 3:24-25).

v  „minden hívő megigazulására” „hogy igazságot nyerjen mindenki, aki hisz”

II. Az üdvösség és a bizonyságtevő hívő élet

n Az üdvösség nem egy termék, hanem egy kapcsolat. A hittel csak elkezdődik. Nem egy tűzkárra szóló biztosítás, nem egy mennybe szóló jegy, hanem egy olyan élet, ami a Krisztushoz való hasonlatosságban növekszik.

v  Az üdvösség egy befejezett cselekmény (aorisztosz)– ApCsel 15:11. Róm 8:24. 2Tim 1:9. Tit 3:5. Róm 13:11.

v  Az üdvösség egy állapot – Efézus 2:5. 8.

v  Az üdvösség egy folyamat (a jelenben) – 1Kor 1:18; 15:2. 2Kor 2:15.

v  Az üdvösség egy jövőbeni beteljesedés – Róm 5:9. 10; 10:9. 13. 1Kor 3:15; 5:5. Fil 1:28; 1Thessz 5:8-9. Zsid 1:14; 9:28. (Mt 10:22; 24:13; Mk 13:13 is utal rá).

n A 10:5 - 3Móz 18:5-re utal. A 10:6-8 - 5Móz 30:11-14-re utal a Septuagintából (LXX).

v  „A hitből való igazság pedig így szól” Pál már korábban megszemélyesítette a „bűnt” és a „kegyelmet”, most pedig a „hit általi igazságot” személyesíti meg.

v  „ki megy fel … ki megy le” Az embereknek nem kell Krisztust keresniük, Isten a nyilvánosság előtt küldte el Őt mindenkiért. Nem szükséges az emberi kutatás.

v  „szíveddel” A szív az egész személyt jelenti.

n 10:9 „ha” „vallod”  „Jézust Úrnak” - Ez volt a korai egyház hitvallásának és bemerítkezési liturgiájának teológiai tartalma. Az „Úr” kifejezés használata megerősítette Jézus istenségét (vö. Jóel 3:5 [Károli: 2:32]; ApCsel 2:32-33,36; Fil. 2:6-11), míg a keresztnév, Jézus, megerősítette történelmi ember-létét (vö. 1Jn 4:1-6).

v  „szíveddel hiszed” – a „hit” (pistis) (1) személyes bizalom (héber), (2) intellektuális tartalom (görög) és (3) egy folyamatos akaratlagos odaszánást (vö. 5Móz 30:20).

n 10:10 „hogy megigazuljunk” - A hívők arra lettek kiválasztva, hogy szentek és feddhetetlenek legyenek! A kiválasztás nem csak egy tan, hanem egy életstílus is (vö. 5Móz 30:15-20).

n 10:11 Ez egy idézet az Ézs. 28:16-ból.

v  „aki hisz Őbenne” - A hit nem csak egy kezdeti válaszreakció, hanem egy folyamatos követelmény az üdvösséghez! Ez nem csak egy helyes teológia, ami megment (evangéliumi igazságok), hanem egy személyes kapcsolat (evangélium személye), ami istenfélő életet eredményez (evangéliumi élet). Óvakodj a könnyű hitektől, amik elválasztják egymástól az igazságot és az életet. Az örök életnek vannak megfigyelhető jellemvonásai!

v  „nem szégyenül meg” - Azok, akik bíznak („hisznek”) Krisztusban, nem fognak elfordulni. Ez az Ézs. 28:16-ból való idézet, ami Pál beszédében a 9:33-ban egy kulcs vers volt.

III. Az üdvösség és a pogányok

n 10:12 „Nincs különbség zsidó és görög között” Ez az új szövetség legfőbb mondanivalója (vö. Róma 3:22,29; Gal. 3:28; Ef. 2:11-3:13; Kol. 3:11).

n 10:14-15 – Isten hírvivőket küld (prófétákat, apostolokat, prédikátorokat, tanítókat, evangelistákat). Ezek a hírvivők Isten áldásai a szükséget szenvedő világ számára. Miközben Isten kegyelmesen küldi az evangélium hírvivőit, a hallgatóságnak a megfelelő módon kell reagálnia azok üzenetére.

v  A megmentő hitnek számos eleme van (1) egy üzenet, amit el kell hinni; (2) egy személy, akit be kell fogadni; (3) egy kezdeti és folyamatos megtérő és hit-teli válaszreakció; (4) engedelmes élet; és (5) kitartás.

n 10:15 - Az üdvösség az evangélium hallásából és az evangélium elfogadásából van. A prédikátorok azért küldettek, hogy „mindenki” megtérhessen!

n 10:16 Pál újra olyan ÓSZ-i profetikus kijelentéseket használ, amik eredetileg YHWH Izraelnek szóló üzenetére vonatkozott, hogy a Messiás Jézus evangéliumára utaljon. Ahogy az ÓSZ-i zsidók elutasították Isten üzenetét, úgy Pál korának zsidói is elutasították azt. Ez az Ézs. 53:1-ből való idézet, de teológiailag az Ézs 6:9-13-hoz is kapcsolódott, ahol Izrael elutasította Isten üzenetét.

n 10:17 Az evangélium elsősorban egy üzenet (vö. Gal. 3:2). De az üzenet személyes szavakká válik, „Krisztus szavaivá” (vö. Kol 3:15-16).

n 10:18 Ez a vers azt erősíti meg, hogy a legtöbb zsidó hallotta az üzenetet, és hogy felelősek voltak annak elutasítása miatt. Nem a tudatlanság volt a probléma, hanem a hitetlenség!

n 10:19-20 A zsidók hallották az üzenetet, még Mózestől is.

n 10:21 Ez a kijelentés a Septuagintából, az Ézs. 65:2-ből való idézet, ami arról szólt, hogy a szövetség népe elutasította YHWH-t (vö. Ézs. 65:1-7). Isten hűséges volt; Izrael pedig hűtlen. Hitetlenségük vezetett népük átmeneti ítéletéhez.

v  Ha Isten választása annyira lényegbevágó, akkor Pál miért imádkozik Izraelért a 10:1-ben? Miért hangsúlyozza annyira a 10:9-13 az emberi válaszreakció szükségességét?

v  Mit jelent a 4. vers? „Krisztus véget vetett a törvénynek”?

v  Sorold fel azokat az elemeket, amik közrejátszanak a hitben a 10:9-10 alapján.

v  Miért idéz Pál olyan gyakran az ÓSZ-ből? Hogyan kapcsolódik ez az elsősorban pogányokból álló gyülekezethez Rómában?

v  Hogyan kapcsolódnak a 11-13-as versek a 9. fejezethez?

v  Hogyan kapcsolódnak a 14-15-ös versek a világmisszióhoz?

v  Hogyan mutatkozik meg a 10. fejezetben az, hogy az ember szabad akarata része az ember üdvösségének?