Gyakoroljuk a türelmet a szenvedések között! - 1Pt 3:13-22. 4:12-19

Gyakoroljuk a türelmet a szenvedések között!

1Pt 3:13-22. 4:12-19 (4:14)

^13. És kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek? ^14. De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek; ^15. Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: ^16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. ^17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.

¹⁸ Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint; ¹⁹ Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált, ²⁰ Amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által: ²¹ Ami minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, ami nem a test szennyének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által; ²² Aki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők.

4:12-19 - ¹² Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; ¹³ Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. 14 Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.

¹⁵ Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó: ¹⁶ Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent. ¹⁷ Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? ¹⁸ És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? ¹⁹ Annak okáért, akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelküket, mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.

n Péter apostol a szenvedések között élő keresztyének helyes magatartását részletezi.

n De „akik kegyesen akarnak élni, üldöztetni fognak!” – 2Tim 3:12

n Mit jelent hívő életet élni az ellenségeinkkel való kapcsolatunkban?

I. Az ellenséges környezet

n Erre a témára, (az ellenségeinkkel való viszonyunkra) újra és újra visszatér az apostol.

v Gonoszul bántak velük,

v szidalommal illették őket,

v különböző bántalmazásban részesültek,

v szenvedtek az igazságért,

v rágalmazták őket, mint gonosztevőket,

v gyalázták az ő Krisztusban való életüket.

v Szóval: mindenféle emberi intrika,

v rosszindulat,

v sértés,

v szenvedés,

v meg nem értés,

v gáncsoskodás vette körül őket.

n Sokat kellett szenvedniük környezetüktől.

v Nem testi szenvedésről van szó, amit egy betegség vagy gyász okoz, hanem olyanról, amit az emberek okoznak egymásnak, amikor nehézzé, fájdalmassá, kibírhatatlanná teszik a másik ember az életét, mégpedig

v rágalmazással,

v a pletykával,

v gyanúsítással,

v a durva szavakkal,

v veszekedéssel és

v szidalmazással.

n Azokat nevezhetjük ellenségeinknek, akik ellenünk vannak, akik sértik az érzelmeinket, és akik szenvedést okoznak nekünk.

n Bizonyára számunkra sem ismeretlen az ilyen fajta szenvedés. Talán minden más szenvedést könnyebben eltűr az ember, mint azt, amit az emberi rosszindulat okoz.

v Bomlasztó erők ezek, amelyek tönkre teszik a kapcsolatokat.

n Az ellenségtől mindenki szabadulni akar. De az ilyen helyzetben is a Krisztus evangéliumához méltó módon kell viselnünk magunkat! Az ellenségeitekkel szemben is!

II. Helytelen viszonyulás ellenségeinkhez

n Három helytelen viszonyulásunk lehet az ellenségeink felé: a megkeményedés, a bosszúállás és a tőlük való félelem.

n A megkeményedés

v Nem evangéliumhoz méltó magatartás például az, ha megkeményedünk velük szemben. Ridegen, fagyosan bezárulni valaki előtt, aki méltatlanná vált a bizalmunkra. De ez nem evangéliumhoz méltó viselkedés.

v Az előbbi versekben az apostol azt mondja: „Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek” (8. v.). Csupa olyan dolgot mond az apostol, ami a keménységnek az ellentéte!

v Szükség van a részvétre, az irgalmasságra, az alázatosságra. Gondolj arra, hogy olyan Istenben bízol, Aki részvéttel, irgalommal van irántad, pedig hányszor okoztál Neki fájdalmat! Mi lenne belőled, ha Ő is megkeményítené a szívét irántad?

v Emlékezzél, mit mondott Jézus: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket!” (Mt 6:15)

v Mi lesz veled, ha Isten nem bocsátja meg a vétkeidet? Ez maga a kárhozat!

n A bosszúállás

v Az sem evangéliumhoz méltó magatartás, ha föllázad bennünk az önérzet, és azt mondjuk: de ezt már nem tűrhetem szó nélkül! Visszaadom neki! De Isten Igéje az ellenkezőjét mondja: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek, Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot!”. (9-10. v.)

v Gonosszal fizetni gonoszért, szidalommal a szidalomért: ez az ököljog rendszere, a dzsungel törvénye!

v Idézhetjük a Róm 12:19-21-et: – „¹⁹ Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.  ²⁰ Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.  ²¹ Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”

v Hol van megírva: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” (Sehol. Ez Közmondás, ez nem Ige!)

v Ha arcul ütnek… – ez Ige.

v Ha egy mérföldútra kényszerítenek… – ez Ige.

v Boldogok vagytok, ha üldöznek és háborgatnak… – ez Ige.

v Az apostol arra is gondol, hogy nem mindig érnek a bántalmazások ok nélkül. Nem vagyunk ártatlanok, tökéletesek…

v Ösztönszerűen mindenképp térdre akarjuk kényszeríteni az ellenséget! Pedig azzal nem szabadulunk meg tőle, ha legyőzzük, azzal csak növeljük benne az ellenséges indulatot! A perek újabb pereket szülnek! A háború termeli az ellenséget! A szócsata is.

v „Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot!” (10. v.)

n A félelem

v „De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek.” – 14. v.

III. Helyes viszonyulás ellenségeinkhez

n Jót cselekedve

v Az előbbi részben olvashattuk, hogy a szenvedés is lehet kedves dolog Isten előtt:

v „²⁰ Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.”

v Ha Istenről való meggyőződésünkért történik.

v Ha méltatlanul történik.

v Ha jót cselekedve, de mégis tűrve a szenvedést – ez kedves dolog Isten előtt.

n Áldást mondva

v „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek!”. (9. v.)

v Áldást mondani annyit jelent, mint jót mondani! Gondolj most azokra, akikre panaszkodni szoktál. Azt mondja Isten: mondj áldást rájuk! Mondj valami jót róluk!

v Egyetlen lehetséges mód van megszabadulni az ellenségedtől: barátokká változtatni őket szereteteddel. Akire áldást tudsz mondani, annak ellensége nem lehetsz.

v A te részedről megszűnik az ellenséges viszony.

n Keresve a békességet

v „Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.” (11. v.)

v Ne azt várd, hogy ő változzon meg, hanem te viszonyulj hozzá másként: békességet kereső módon. Ez az új, Krisztusi mérce.

v Talán panaszkodsz valakire, de te megtettél-e minden tőled telhetőt a békességért?

v Vagy a másik oldalon keresed a hibát?!

v Nem te tetted-e ellenségeddé azt, aki most bánt téged? Nem azt adja-e vissza neked, amit tőled kapott?

v Kérdést tesz föl: „És kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?” (13. v.) Ha fáj, ha bántanak, ha érzed, amikor sértenek, fölháborodsz, amikor gonoszsággal illetnek – ezt csak az ó-emberünk érzékenysége miatt van.

n Krisztust megszentelve – 15. v.

v  „Az Úr Istent („Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben” – Újfordítás) pedig szenteljétek meg a ti szívetekben”. (15. v.)

v Más szóval: képtelenek vagytok nem fizetni gonosszal a gonoszért, áldást mondani, békességet keresni – hacsak maga Jézus le nem szereli bennünk az indulatokat, és meg nem tölt a saját indulatával! „Az Úr Jézust szenteljétek meg a ti szívetekben” = Hagyjátok, hogy az Ő szentsége, az Ő Szent Lelke cselekedje mindezt bennetek.

n Feleletre készen –15. v.

v „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.” – 15. v.

v Azoknak, kik számon kérnek

v A bennünk lévő reménységről

v Szelídséggel és félelemmel

n Ne rémüljetek meg, örüljetek, boldogok vagytok… ne szégyellje… 4:12-19

Befejezés

n Fontos, hogy mindebben jó lelkiismeretünk legyen. – 16-17. v.

v Róm 2:14-15 – “¹⁴ Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük:  ¹⁵ Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik,)”

v Tit 1:15 – „¹⁵ Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük.”

v 1Ti 4:1-2 – “¹ A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.  ² Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.”

v Zsid 10:22 – “²² Járuljunk hozzá (nagy Főpapunkhoz) igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől.”

v  ^16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. ^17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.

Éljünk szeretetben! - 1Pt 3:1-7

Éljünk szeretetben!

1Pt 3:1-7

n Péter apostol sorra veszi levelében az emberi kapcsolatokat, az élet különböző területeit.

n Szólt már a hívők helyzetéről a világban, az Isten országában, a rabszolgasorsban, most pedig beszél a házasságáról. Egy sajátos, bizonyára gyakran előforduló helyzetet említ, majd a házastársak egymás iránti kötelességéről szól.

I. A hitetlen házastárs megnyerése – 1-2. v.

¹ Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az Igének, feleségük magaviselete által Ige nélkül is megnyeressenek; ² Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.

n Mi volt az a speciális probléma Péter idejében? Kiderül a tanácsából. Úgy tűnik, hogy sok lehetett a gyülekezetben az olyan vegyes házasság, ahol a nő megtért már, keresztyén lett, de a férfi mér pogány maradt.

n Mikor a vándor igehirdetők prédikáltak, hirdették a megfeszített Krisztust, a házastársak közül az egyik megtért, a másik nem! Az egyik számára üdvösséget jelentett az evangélium, a másik számára pedig bolondságot vagy botránkozást.

n A férfi értetlenül, idegenül vagy talán éppen ellenséges indulattal szemlélte azt, amikor a felesége a mennyei Vőlegény násznépének örvendező közösségében boldogan táplálkozott az Igével, és az úri szent vacsorával, az örök élet eledelével a gyülekezetben.

n Az a veszély fenyegette a házastársakat, hogy Krisz­tus miatt egyre nagyobb szakadék mélyül ki közöttük, s lassan egy egész világ választja el őket egymástól.

n Nem ismeretlen ez a probléma ma sem. Ma is vannak hívő emberek, akik vegyes házasságban élnek – nem azért, mert ilyet kötöttek, hanem azért, mert közben az egyik megtért.

v  Az egyik szívvel-lélekkel a Krisztusé, a másik nem.

v  Az egyik hisz és imádkozik, a másik nem.

v  Az egyik Krisztusban és szol­gálatában találja örömét, a másik nem.

v  Az egyiknek otthona a gyülekezeti közösség, a másiknak nem.

n Három nagy veszedelme van ennek. Az egyik az, hogy a házastársak lassan elidegenednek egymástól lelkileg. Mindenik éli a maga külön életét. Úgy érzik, hogy egy világ választja el őket egymástól. annyira végzetesen különböző a lelki beállí­tottságuk.

n A másik veszedelem az, hogy a hívő házastárs megalkuszik, belefárad a küzdelembe és a békesség kedvéért inkább alkalmazkodik a nem hívő há­zastársához. Embernek engedelmeskedik in­kább, mint az Istennek, hogy elkerülje a háborúságot.

n A harmadik kísértés az, hogy a hívő házastárs mindenáron meg akarja téríteni a nem hívőt, mégpedig szent hevülettel. Szakadatlanul beszél olyan dolgokról, amiket az már ezerszer hallott, és halálosan megunt. Ő továbbra is agyonbeszéli a társát. És rossz néven veszi, hogy még mindig nem fog rajta. Közben kifejlődik benne egy fölé­nyérzet, és úgy is beszél róla, hogy szegény, még nem tart ott, ahol ő van. Nem veszi észre, hogy ezzel zárja el az utat a megtéréséhez!

n Mi legyen akkor a helyes megoldás? Mondjon le a hívő házastárs a missziói törekvéséről? Nem! A hívő ember soha nem mondhat le arról a célról, hogy a körülötte élő nem hívő emberek, legyen az akár házastársa, akár gyermeke, akár barátja, ismerőse, munkatársa, vagy bárki, - végül megérjenek. Megnyeres­senek a Krisztus országa számára.

n Ennek a módja van itt leírva: „Hasonlóképen az asszo­nyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedel­meskednének is az igének, feleségük magaviselete által ige nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket”. (3,1-2. v.) Ez nem csak a házassági kapcsolatra érvényes, hanem általában mindenféle kapcsolatra.

n Nem kell megalkudni, de nem kell elrejteni sem a kapott világosságot. Minél nagyobb az a világosság, annál nagyobb lehetőség, hogy „ige nélkül”, magaviselettel és feddhetetlen élettel megnyeressenek. Ez is evangélizáció.

n Ha olyan esetről van szó, amikor valaki lenézi a hívőket, hát döbbenjen rá, hogy milyen nemessé tette az ő feleségét ez a kigúnyolt Krisztus! Vitatkozás helyett legyen az élete olyan tiszta, hogy ragyogjon át rajta a Krisztustól kapott kegyelem fénye.

n Erre a másik majd fölfigyel, megsejt valamit a Krisztus keresztjének erejéből. Ez a jóság missziója! A szavak nélküli evangélizáció! A szeretet pazarlása!

n Pazarolni annyit jelent, mint kiadni valamit számítás nélkül, anélkül, hogy valami eredmé­nye, látható haszna, értelme lenne, meggondolás nélkül, hátsó gondolat nélkül, bőven árasztani azt! Igazán szeretni csak így lehet.

II. A női szépségideál (az Istennek tetsző elegancia/ékesség) – 3-6. v.

³ Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; ⁴ Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt. ⁵ Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjüknek. ⁶ Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt; a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekedtek, és semmi félelemtől nem rettegtek.

n Akkoriban is divat volt a hajfonogatás, aranynak felrakása, öltözékek felvétele. A kozmetika sohasem volt olyan fejlett technikájú, mint a hellenizmusban, az egyiptomiak hatására.

n Ézs 3:18-24.

n E tekintetben ma sem változott sokat a világ. Rengeteg időbe, pénzbe, erőbe, fáradságba kerül a tűnő szépség ápolása.

n Nem azt mondja az apostol, hogy a hívő asszony hanyagolja el a külsejét, mondjon le róla, hanem arra bíztat, hogy olyan szépség­gel igyekezzen tetszeni, amin nem fog az idő, ami megoldja az öregedés problémáját is: a belső szépséggel. „A szív elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlansága.”

n A belső szépség fölénye a külsővel szemben az, hogy ez nem látszatszépség, hanem valódi, nem múlandó, hanem megmarad. Nem kiabáló, nem hivalkodó, nem szenvedélyeket gyúj­tó, hanem olyan szépség, ami sohasem megy ki a divatból. Férfiak, ilyen szépséget értékeljetek! Fiúk, ilyen szépséget keressetek!

n Az engedelmesség egy fontos téma a házasságban. Úgy kell ezt érteni, mint ahogyan a Fiú engedelmeskedett az Atyának. Jn 10 – Én és az Atya egy vagyunk, Jn 14 – az Atya nagyobb a fiúnál. És engedelmes volt halálig.

III. A férfiak értékelt viselkedése – 7. v.

⁷ A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.

n „Értelmes módon” azt jelenti, hogy belátóan. A férfiak legyetek belátók az asszonyok iránt!

n Lássatok bele a feleségetek lelkébe, lássátok meg, mire van szüksége, mi bántja, mi hiányzik neki, miben tudnátok segítségére, mivel tudnátok örömöt szerezni.

n Milyen finoman fogalmaz az apostol! „Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek tisztességet tévén.” (7b v.) Vigyázzatok, mert csak az edény gyengébb, a tartalma nem! A tartalom, ami abban a gyöngébb edényben van, lehet drágább és erősebb, mint a férfié!

n De mivel az edény gyöngébb, nagyobb gondot, kíméletet, szeretetet, tiszteletet igényel.

n Ki van hangsúlyozva viszont az egyenlőség is: örököstársak az élet kegyelmében. Mindkettő Isten képére teremtetett, mindketten bűnösök, mindkettőért ugyanaz a vér hullott a ke­reszten, és mindkettő ugyanazon ígéretnek örököse.

n Az együtt való imádság a keresztyén házasélet próbaköve. A harmónia garanciája: az Úr előtt mindnyájan egyenlők vagyunk.

n Ti asszonyok – így kezdi az apostol. Ti férfiak – így végzi.

n „Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak!”

1Pt 1,13-25 - Az üdvösség feltételes ajándéka, Borzási István

Az üdvösség feltételes ajándéka

1Pt 1:13-25

n  A levél bevezető része az üdvösség ajándékáról beszél – e második fele is.

I. Az üdvösség haszna – 13-17. v.

¹³ Annakokáért felövezvén elmétek (dianoia) derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen. ¹⁴ Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; ¹⁵ Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; ¹⁶ Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. ¹⁷ És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységetek idejét.

n  „felövezvén elmétek derekait…” (dianoia) Mit jelent ez?

n  „józanok” – Akik nemcsak nem részegek, hanem teljesen önmegtartóztatók. Az alkohol a halálnak, a sebeknek, a betegségeknek és a reménytelenségnek a jelképe. (Péld 20:1. „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!”)

v A hívőt állandó figyelmesség, riadókészültség kell jellemezze, mert a sokféle újító eszme mérgező lehet. Fertőzés veszélye áll fenn mindenütt.

v Illusztr. Page Patterson New Orleansban: - „Ismered-e Jézus Krisztust?” – „Én vagyok Krisztus!” (- ez részeg volt). A másik: „Szerintem Krisztus a Sátán testvére”… ( - ez meg szellemileg volt részeg!).

n  „tökéletesen” (teleios) reménykedjetek – vagyis, mindvégig, teljesen. Péter a reményt emeli ki (Pál a hitet, János pedig a szeretetet).

n  „engedelmes gyermekek” – olyanok, akik Istennek engedelmeskednek, nem embereknek.

v „ne szabjátok magatokat” – ez az engedelmesség lényege. Ebből áll.

v „amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek” - Előbbi életünket a „tudatlanság” jellemezte.

n  „szent Az, aki elhívott” – A szentség alapvető követelmény minden elhívott számára. 3Móz 11:44. Van elhívás az üdvösségre (ebben nincsenek fokozatok), és elhívás a szolgálatra (ebben vannak fokozatok).

n  „félelemmel töltsétek” – istenfélelemmel, Isten iránti tisztelettel.

II. Az üdvösség megszerzése – 18-20. v.

¹⁸ Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; ¹⁹ Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: ²⁰ Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek.

n  Nincs üdvösség Jézus váltsághalála nélkül. Megváltásra volt/van szükség!

v a megváltás szükségessége – „örökölt hiábavaló életetekből”

v a megváltás ára – „nem veszendő holmin”, „drága véren”, „hibátlan és szeplőtlen Bárányén”

v a megváltás terve – „el volt rendelve a világ megalapítása előtt”

III. Az üdvösség célja – 21-23. v.

²¹ Akik ő általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben. ²² Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek; ²³ Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké.”

n  Hit, remény és szeretet. Ez az újjászületett hívők jellemzője.

n  Az újjászületés az Ige (és a Lélek) által történik. Lásd: Jn 3:5 – „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába”.

v A hit tárgya: az, hogy Jézus feltámadt a halálból. Róm 10:9-10.

v A reménység: az, hogy van élet a halál után. Van örök élet.

v A szeretetet befolyásolja a környezet, a rendezett kapcsolat, a tiszta szív, a buzgóság.

v Isten igéje „él és megmarad örökké”. Isten törvényei nem relatívak.

n  Az emberi élet mulandóságával ellentétben az Ige állandó. Isten szava megbízható. „24 Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: 25 De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.”