Az ún. Kortárs Keresztyén Zene - 1. rész

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene

(1. rész)

Nem (épp) kontárként beszélek róla… Értem én, hogy haladni kell a korral… Most sem a maradiságot akarom képviselni! De a korral haladni nem azt jelenti, hogy minden stílust egyformán hasznosnak és építőnek tekintünk. Főképp gyülekezeti használatra nem egyformán hasznosak a különböző zenei stílusok, és van, amely kimondottan káros és rombol. Ide tartozik az is, amit manapság Kortárs Keresztyén Zenének (KKZ) neveznek.

A KKZ-ben nem a gyülekezeti éneklés helyes és természetes fejlődésére utalok, hanem egy elhatalmasodó világi és testi megnyilvánulásra. Ma is születnek gyülekezeti éneklésre alkalmas és hasznos énekek, és egyáltalán nem gondolom, hogy csak az ősrégi énekek alkalmasak gyülekezeti éneklésre. „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” (Zsolt 33:3. 40:3. 96:1. 98:1. 144:9 149:1). Vannak olyan új énekek, amelyeket nehezebb megtanulni és énekelni, mert sokszoros hangsúlyeltolódás és szinkópa tarkítja, de még ezeket sem gondolom, hogy teljességgel ki kellene iktatni. Egy fülbemászó dallam a megfelelő helyre tehet egy szép szöveget, és háttérbe szoríthatja azt, ami másodrangú. Persze, ahol csak ilyen énekeket énekelnek, ott bizonyára, hogy csak idő kérdése, mikor billen át a mérleg, amikortól már a másodrangú dolgok válnak fontosabbakká…

A KKZ hatása (az istentiszteletek biblikusságára)

Ha a zenei mércét alacsonyabbá teszik, akkor az öltözködés mércéje is alacsonyabb lesz. Ha az öltözködés mércéje alacsonyodik, akkor a viselkedés mércéje is alacsonyabbá válik. Ha a viselkedés mércéje alacsonyodik, akkor az Isten igazságát is kevesebbre értékelik. (Gordon Sears evangélista, Songfest newsletter, 2001. április.) A gyakorlat azt bizonyítja, hogy amikor egy gyülekezet KKZ-t kezd használni, akkor lassan elveszíti az összes többi mércét is. (Dr. Frank Garlock, Bob Jones University, kápolnai szolgálat, 2001. március 12). A KKZ használatával olyan folyamat indul be a gyülekezetben, amely átitatja olyan idegen eszmékkel és programokkal, amelyek eltávolítják a gyülekezetet eredeti, bibliai helyzetétől. (Dr. Ernest Pickering, The Tragedy of Compromise: The Origin and Impact of the New Evangelicalism, Bob Jones University Press, 1994.) A(z erdélyi) baptista gyülekezetek elutasítják a karizmatikusok tanításait a nyelvekre, jelekre, csodákra és próféciákra nézve. Az ezekkel együtt járó zenét is elutasítjuk, mert ezzel a világnak, a test kívánságainak és a gonosz erőinek szolgáltatnánk ki gyülekezeteinket.

Krisztus gyülekezetei évszázadokon át ellene álltak a világi szórakozás minden formájának, mert felismerték benne az időpocsékolást és a figyelem elterelését a lényegről. Tudták, hogy bűnbánatot tartani és megtérni nem lehet nevetve. A KKZ a Sátán új trójai falova. (Victor Sears, Baptist Bible Tribune, 1981.): elhiteti az emberekkel, hogy nem is kell megtérjenek, dicsérhetik az Urat úgy, ahogy vannak, úgy, ahogyan addig éltek!

A KKZ nemcsak zene, hanem filozófia

Amit KKZ-nek nevezek, az nemcsak zene, hanem egy (keresztyénnek nevezett) filozófia, amely szöges ellentétben áll mindazzal, amit bibliai elődeink képviseltek: az elkülönüléssel a világtól és a gonosztól, és mindattól, ami világinak és gonosznak látszik. Igaz, hogy senki sem lett lutheránus azért, mert Luther énekét énekelte (hogy „Erős várunk nékünk az Isten”), és senki sem lett metodista csak azért, mert énekelte Fanny Crosby énekét (hogy „Amint vagyok, csak úgy jövök”), de a mai KKZ hatása miatt már sokan eltértek a hittől és fordultak a világ felé!

Minden esetben szükségesnek látom, hogy az illetékesek (főképp a lelkipásztor) vizsgálja meg az énekek szövegét, lelkiségét, dallamát, ritmusát, kulturális gyökereit és ihletettségét, és ha valami megkérdőjelezhető a Biblia alapján, akkor ne engedje, hogy énekeljék. Ha minderre nincs lehetőség, akkor legalább annyit értsenek meg, hogy van pozitív és negatív zene, és ami káros a növényeknek és állatoknak, az bizonyára nem alkalmas az Isten tiszteletére sem.

A zene mint fogalom semleges. De a hangok és az akkordok, a dallam és a ritmus nem véletlenszerűen áll össze, csak úgy, stílus nélkül… Az ábécé is semleges önmagában, de az általa leírt szavak már nem. A stílus korrumpálhatja a zenét, és a keresztyén szöveg sem képes többé jóvá tenni azt. Ha testi módszerrel hívod be az embereket az istentiszteletre, akkor csak testi módszerrel tudod ott tartani őket!

Az első gyülekezet követendő példája

Az első gyülekezet követendő példája
(ApCsel 2. része alapján)


Pünkösd ünnepe lehetőséget ad arra, hogy a Szentírás mérlegére tegyünk magunkat és egyházunkat/gyülekezetünket. Nem találunk a Bibliában olyan parancsot, hogy „csatlakozz egy egyházhoz/gyülekezethez!”, de az első hívők példája mérvadó: ők csatlakoztak Pünkösd napján mintegy 3000-en ahhoz ahhoz a mintegy 120 főnyi sokaságához! Jó alkalom ez arra, hogy megvizsgáljuk, mi milyen tagjai vagyunk gyülekezetünknek? A gyülekezeti tagnyilvántartás bibliai alapokon nyugszik.

Páldául, az első gyülekezet nyilvántartotta tagjait. Először mintegy 120 főnyi sokaságból állott a gyülekezet (ApCsel 1:15). A „mintegy” kifejezés egy megközelítő számra utal, de nem bizonytalanra. Például, a „mintegy tíz óra volt” (Jn 1:39) azt közli, hogy megközelítőleg tíz óra körül találkozott János Jézussal: lehetett öt perccel hamarább, vagy később... A tanítványok akkor látták meg Jézust a vízen járni, amikor „mintegy 25 vagy 30 futamatnyira beeveztek” (Jn 6:19), Szafira „mintegy három órai szünet múlva” jött be az apostolokhoz, férje halála után (ApCsel 5:7). A „mintegy 120 főnyi sokaság” nem közli pontosan, hogy 119, vagy 122, de azt bizonyosan mutatja, hogy egy meghatározott számú csoport alkotta az első gyülekezetet, és tudták, kik tartoznak ebbe a csoportba.

Ezek mindnyájan részt vettek az istentiszteleten! A gyülekezet meghatározott számú tagjai rendszeresen istentiszteletet tartottak együtt: „Mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak.” (ApCsel 2:1). Nem „a többségről” vagy „némelyekről” volt szó csupán, hanem mindegyikről. A gyülekezet tagjai részt vettek a gyülekezet istentiszteletein. Ez számukra természetes volt. Még a fenyített tagok is részt vehettek a gyülekezeti istentiszteleten (1Kor 14:23-25. 2Thessz 3:14-15), csak nem lehettek megválasztva szolgálattevőknek, nem dönthettek, nem úrvacsorázhattak együtt a gyülekezet tagjaival. De ott voltak mind, minden alkalommal! A tagok is, a barátkozók is. A hozzátartozók hiányozhattak ugyan, de a tagok nem. Szóval, hogy is van ez minálunk?...

Az első gyülekezethez újabb megtértek csatlakoztak. Ez a dolgok természetes velejárója volt: megtérés, újjászületés, keresztség (bemerítés!), csatlakozás. Nem tudunk olyan esetről, hogy a bemerítés után valaki elutasította volna a csatlakozást a helyi gyülekezethez (ApCsel 2:41). Később is azt olvashatjuk, hogy „az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2:47) A „gyülekezet” itt a (jeruzsálemi) helyi gyülekezetet jelöli, azt a gyülekezetet, amely „egy akarattal kitartott a templomban, és megtörte házanként a kenyeret”. Majd a többi gyülekezetek is „sokasodtak” (ApCsel 9:31. ApCsel 16:5). Nos, ez hogy van minálunk? Sokasodunk, vagy apadunk?

Különbség volt a gyülekezet tagjai és kívülvalók között. Ezt az Ananiás és Szafira esete is mutatja: „És támadt nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallották.” (ApCsel 5:11). Akik nem voltak a gyülekezet tagjai, azokat „egyebeknek” nevezi az Írás: „Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalta őket.” (ApCsel 5:13). A tévtanítók is kívülről és belülről fognak a gyülekezetre támadni, Pál apostol szerint (ApCsel 20:29-30). Mindenképp volt egy éles határvonal a gyülekezet tagjai között, és azok között, akik még nem tértek meg, nem voltak a gyülekezet tagjai (Lásd: 1Kor 6:5-6. 1Pt 4:17). Újra kérdés, hogy megvan-e ez az elkülönülés a világtól a mi gyülekezetünkben is?

A gyülekezet tagjai megválasztották tisztségviselőiket: „válasszatok azért atyámfiai ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcsességgel teljesek...” (ApCsel 6:3) Nyilvánvaló, hogy a gyülekezet tagjaira vonatkoztatható az „atyámfiai” és a „közületek” kifejezés! Később, Pál apostol az efézusi vének előtt kijelenti: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett.” (ApCsel 20:28). A nyáj tagjait gondosan nyilvántartották, vigyáztak rájuk. Mégpedig úgy, hogy fegyelmet (is) gyakoroltak (1Kor 5:11. 13).

Bárcsak megújulna Krisztus élő gyülekezetéhez való csatlakozásunk és elkötelezettségünk ezen az ünnepen!

Helyzetelemzés – 2011. pünkösd nagyhetében

Helyzetelemzés – 2011. pünkösd nagyhetében

Olvasva néhány írást, ami Krisztus gyülekezetének helyzetét elemzi, engem is, másokat is önvizsgálatra késztetett, hogy mérlegre tegye magát és szolgálatát a gyülekezetben. Nemrég Sípos Ete Álmos (a magyarországi Bibliaszövetség főtitkára) a reformátusok helyzetét értelmezte a „Miért hagyják el ma emberek az egyházat?” című írásában. Mészáros Kálmán egyházelnök nemrég a baptisták részéről próbált hasonló elemzést adni a „Ne látszatra szolgáljatok!” című beszámolójában, a MBE közgyűlésén. Újabban pedig Paul Negruţ (a román testvérek oktatási alelnöke) is erre vállalkozott a román Unió kongresszusán, Temesváron. Csatlakozom hozzájuk, és az általuk elmondottakhoz megpróbálom hozzáadni magam látását a jelenlegi helyzetről, a világon, Amerikában, Magyarországon és nálunk.  

Általános megjegyzések
Arra jöttem rá (de nem az említett írásokból), hogy testvéreink közül többen nem látják a fától az erdőt. Vagyis, felettébb lokálpatrióták, helyi aktivisták, beszűkült látókörű hazafiak, és szem elől tévesztik, hogy Isten ügye átível nemzeti, felekezeti, földrajzi határok fölött, és főképp a fölött, amit ők, egy emberként tesznek a világ valamelyik sarkában. Vagy abban a téves megváltói szerepben tetszelegnek, amely csak saját óemberi természetüket abrakolja. Pedig az, amennyit mi végzünk, és amiben mi szolgálunk, az nagyon parányi része annak, amit Isten végez a világon! De annyira el lehet veszni a saját részleteinkben, hogy az igazi ellenséget észre sem vesszük, amikor beoson a hátsó ajtón! Nem ártana nevén nevezni azt, akit képviselünk, akinek az oldalán állunk, amit védelmezünk, és amiért tesszük mindazt, amit teszünk.

A teológiai iskolák helyzete
Amerikában a 186 teljesen akkreditált (baptista) teológiai iskola mostanra már a túléléssel küszködik mindegyik. Egyre kevesebb a diák, és egyre nehezebb finanszírozni az oktatási folyamatot. Miért jutottunk ide?
Egyik okát a gyülekezetek helyzetében kell keresni: a gyülekezetek meggyengültek, elöregedettek, nem vonzzák már eléggé a fiatalabb nemzedéket.
Az igehirdetésekből is eltűnt a szolgálatra való felhívás, és annak részletes bemutatása. Hiányos igehirdetés hiányos eredményeket produkál.
A hívőknek és lelkipásztoroknak tekintélyét megtépázták az erkölcstelenségek. A morális válság behullámzott a gyülekezetekbe. Egy-egy bukás mindig sebet ejt a gyülekezet testén, és amikor már több sebből vérzik, egyre gyengébbé válik.
Miközben egyre szaporodtak a gyülekezetplántáló kezdeményezések, egyre nyilvánvalóbbá vált a lelkimunkáshiány. Megsokasodtak a gyülekezetek, amelyek még láthatóbbá tették a hiányt.
A lelkipásztorokat sem kezelték/értékelték a gyülekezetek megfelelő módon. Minden évben a lelkipásztorok 16%-át elbocsátják. Főképp a fiatal családok látnak ebben kockázatot: nem akarnak olyan munkahelyet, ahonnan rövidesen elbocsátanák őket...
Ennek ellenére a Déli Baptista Szövetség (SBC) hat fő szemináriuma (egyeteme) közül rangsorban négy az első tíz között van, és az első tizenötben ott van mindegyik.

A teológiai irányzat helyzete
Az 50-es, 60-as években elburjánzott a liberális teológia a SBC egyetemein is. A 70-es, 80-as évek kijózanították őket, és a 90-es évektől kezdve nagyban sikerült visszatérni az alapokhoz. Azonban jelenleg is rombol három irányvonal: az új ökumenizmus, a karizmatikus mozgalom és a női lelkipásztorság hangsúlyozása. A konzervatív visszatérés komoly harcokba került, és mint minden háborúnak, ennek a harcnak is vannak járulékos áldozatai. Különben is, mondják, legfeljebb tíz évet lehet sikeresen háborúban lenni, mert ilyen hosszú idő után a nép belefárad, és mindenáron békét akar. A SBC már húsz éve harcban van! És még mindig nem biztos a visszafordíthatatlan győzelem.

A gyülekezetek helyzete
Az utóbbi időben kialakult helyzet oda vezetett, hogy a baptista nevet mindenféle negatív dologgal azonosítják. Főleg marketink szempontok miatt törlik a nevünket, úgy gondolva, hogy ez elijeszti a látogatókat. Nem veszik észre, hogy az evangélizálás nem a névvel kapcsolatos, hanem az ember szívével. A baptista név lerázásával a gyülekezetek eldobják történelmi hátterüket, jellegzetességüket és identitásukat is. A sokféle néven nevezett (új) gyülekezetek így felettébb sokszínűbbé válnak. A sokszínűség magával hozta, hogy a meglévő ferdeségek újabb ferdeségeket szültek hitelvi és gyakorlati téren. A politikai és társadalmi életet behálózó erkölcstelen és elvtelen viselkedés behullámzott a gyülekezetbe, és elszaporodtak az előbbiekhez hasonló erkölcstelen és gerinctelen "hívők". Hozzá kell még tennünk, hogy mindezt elárasztja a világszerte divatos karizmatikus hullám.

Az okok megértése
De hogyan juthattak az evangéliumi gyülekezetek ilyen helyzetbe ilyen rövid idő alatt? Hogyan változott meg a teológiai irányzat ilyen gyorsan, míg évszázadokon át ellene álltak a hasonló támadásoknak?
Az első válasz megdöbbentő: a kortárs keresztyén zene (KKZ) által. A Sátán nem tudott bejutni az evangéliumi gyülekezetekbe a főajtón (a tanítás és hitvallás elhiteltelenítésével), de bejutott a hátsó ajtón (az éneklés megváltozatásával). Pogány zenét hozott, vallásos szöveggel! A KKZ aztán megtette, hogy hamarosan a tanítás és hitvallás is megváltozzon. Sok helyen a dicsőítés dicsőítése folyik, nem pedig az Isten tisztelete. Különben a pop pszichológiának alap-jellegzetessége, hogy előbb-utóbb az előadók és a ritmus+hangerő kerül az előtérbe, és ezzel együtt minden egyéb mellékes marad. A karizmatikus „istentiszteletek” elvétve a célt, szórakoztató műsorokká váltak. Arra megy ki a dolog, hogy a hallgató jól érezze magát, nem pedig arra, hogy Istennek tetsző legyen. Egyre terjedőben van, de ez nem jelenti azt, hogy egyre helyesebb…
A másik ok a posztmodern filozófia. Persze, vannak a posztmodern gondolkozásnak pozitív hatásai is, de lényegében mégis istentelen és világi. Hála Istennek, ez a filozófia elvérzett a pólyájában. „Semmit sem tudhatsz biztosan” – hirdették. De hogyan lehetsz biztos abban, hogy semmit sem tudhatsz biztosan, ha ezt sem tudhatod biztosan? Úgyhogy, ennek az ellentmondásnak természetes módon fel kellett oldódnia, és mint gondolkozás nem állhatott fenn. Azonban a posztmodernizmus korai halálakor annak vére nemcsak a pólyát festette pirosra, hanem kifolyt az utcára, és befolyt a házakba és kultúrházakba is! Vérezve ugyan, de megfertőzte a művészetet, az irodalmat, a házasságot és családi életet, az istentiszteletet és igehirdetést. Mindent. Fertőzött lett az egész társadalom!

Tévtanítások és téves gyakorlatok
Egyre terjed a bibliai analfabetizmus. Egyre többen vannak, akik nem ismerik a baptista hitelveket, vagy ismerik ugyan, de eltértek tőle. Milyen tévtanításokról és téves gyakorlatokról van szó? Olyanokról, például, akik a Szentháromságról terjesztenek hamis tanításokat (branhamisták), vagy akik a Szentlélek munkájával és ajándékaival kapcsolatban tértek el hitükben és gyakorlatukban a Szentírástól (karizmatikusok). Továbbá, vannak, akik az evangélium és törvény kapcsolatát értelmezik tévesen (zsidó messiáshívők), vagy akiknek a gyülekezet és a világ kapcsolatáról van téves látásuk (emergens gyülekezetek). Aztán egyre többen vannak, akiknek a gyülekezeti éneklés természetéről, helyéről és szerepéről van téves felfogásuk („kortárs” gyülekezetek). Másoknak téves felfogásuk van a házasságról és elválásról, a menyegzőkről, az állami támogatásokról, a lelkimunkások felavatásáról (amikor azok nem felelnek meg a bibliai követelménynek), az (új) ökumenizmusról, az olajjal való megkenetésről, az alkoholhasználatról, és az ún. „keresztyén” rock koncertekről és diszkó zenéhez hasonló szórakoztatásokról, főképp ifjúsági összejöveteleken. Sipos Ete Álmos azt sérelmezi, hogy azoknak, akik reformátusoknak vallották magukat, csak egyharmadát tartja nyílván az Egyház. De ennek is alig negyedrésze jár templomba. És ennek a negyedrésznek kétharmada 75 éven felüli!
Az istentiszteletek emberközpontúsága egy új keletű jelenség. Nagyon könnyen elcsúszhat a gyülekezet ebbe az irányba, ha emberi erővel próbálja megtölteni az imaházat, ún. gyülekezetnövesztő liturgiai újítást alkalmazva, amellyel látványos eredményként számos látványhívőt szerezhet a közösségnek. Persze, nem sokáig, mert az élményhajhászat, vagy a szükségképpen bekövetkező kiábrándulás hamarosan tovább sodorja őket. A manapság látható fluktuáció egyes gyülekezetek tagnyilvántartásában (ha egyáltalán van nyilvántartás), nem bibliai jelenség. A bibliai gyülekezeteket a tagok pontos számbavétele, nyilvántartása jellemezte. Az ennyire felhígított istentisztelet, igehirdetés és gyülekezeti tagság bizonyára nem tetszik Istennek.

Elemző kérdések lelkimunkásoknak
Mivel olvasóim közül feltehetően sokan valamilyen szolgálatot végeznek a gyülekezetben, gondoltam, hogy néhány önvizsgáló kérdést teszek fel.
Milyen az igehirdetésem? Bibliai? Rendszerezett? Élő és mozgalmas? Leköti a hallgatókat? Igaz? Istennek tetsző? Szentlélekkel teljes?
Milyen az életem? Van-e élő közösségem az Úrral? Imaéletem? Bibliatanulmányozásom? Erkölcsi tisztaságom? Vannak-e titkos bűneim?
Milyen a családom? Házasságom? Gyermekeim? Példaadásom? Hány gyermeket vállaltunk? Tudunk-e összetartó csapatban szolgálni az Úrnak?
Milyen a szolgálatom? Van-e lelki látásom? Érzékeny vagyok-e a szükségekre? Látom-e azokat? Értékelem-e a szolgatársaimat? Van-e missziós kezdeményezésem?
Milyen a gyülekezetem? Szeretik egymást? Segítik egymást? Látogatják egymást? Részt vesznek-e az istentiszteleten, főképp az áhítaton? Szolgálnak rendszeresen? Vonzó-e az istentiszteleti légkör?

A Gyülekezet és Izráel

Segédanyag a május 22. és 29. bibliaórához

Alapigék: Ef 2:11-22 és Ef 3:1-13

Isten szeretettje
Izráel Isten szeretettje - 2Móz 15:13. 5Móz 33:3. Ezsd 3:11
Az engedetlen Izráel nem szeretettje Istennek - 3Móz 26:28. 30. Jer 12:8. Jer 16:5. Hós 9:15. Ám 9:7.
Mt 3:7. Fil 3:2. 1Thessz 2:14-16. Tit 1:10
A hívők Isten szeretettjei - Róm 9:25. Ef 5:1. Kol 3:12. 1Jn 3:1.

Isten gyermekei
Az izráeliták Isten gyermekei - 2Móz 4:22. 5Móz 14:1. Ézs 1:2. 4. Ézs 63:8. Jer 31:9. Hós 11:1
Az engedetlen isráeliták nem gyermekei Istennek - 5Móz 32:5. Jn 8:39. 42. 44.
A hívők Isten gyermekei - Jn 1:12. Jn 11:52. Róm 8:14. 16. 2Kor 6:18. Gal 3:26. Gal 4:5. 6. 7. Fil 2:15. 1Jn 3:1.

Isten szántóföldje
Izráel Isten szántóföldje - Jer 12:10.
A hívők Isten szántóföldje - 1Kor 3:9.

Isten és a Messiás nyája
Izráel Isten és a Messiás nyája - Zsolt 78:52. Zsolt 80:1. Ézs 40:11. Jer 23:1, 2, 3. Jer 31:10.
Ez 34:12. 15. 16. Mik 5:4. Zak 10:3.
A hívők Isten és a Messiás nyája - Jn 10:14. 16. Zsid 13:20. 1Pt 2:25. 1Pt 5:2. 3.

Isten épülete, háza
Izráel Isten épülete, háza - 4Móz 12:7.
A hívők Isten épülete, háza - 1Tim 3:15. Zsid 3:2. 5. 6. Zsid 10:21. 1Pt 4:17.

Isten királysága
Izráel Isten királysága - 2Móz 19:6. 1Krón 17:14. 1Krón 28:5.
Az engedetlen Izráel nem királysága Istennek - Mt 8:11. 12. Mt 21:43.
A hívők Isten királysága - Róm 14:17. 1Kor 4:20. Kol 1:13. Kol 4:11. Jel 1:6.

Isten népe
Izráel Isten népe - 2Móz 6:7. 5Móz 27:9. 2Sám 7:23. Jer 11:4.
Az engedetlen Izráel nem népe Istennek - Hós 1:9. Jer 5:10.
A hívők Isten népe - Róm 9:25. 2Kor 6:16. Ef 4:12. Ef 5:3. 2Thessz 1:10. Tit 2:14.

Isten papjai
Az izráeliták Isten papjai - 2Móz 19:6.
Az engedetlen izráeliták nem papjai Istennek - 1Sám 2:28, 30. JerSír 4:13. 16. Ez 44:10. 13. Hós 4:6. Mal 2:2. 4. 8. 9.
A hívők Istennek papjai - 1Pt 2:5. 9. Jel 1:6. Jel 5:10.

Isten szőlője
Izráel Isten szőlője - Ézs 5:3. 4. 5. 7. Jer 12:10.
A hívők Isten szőlője - Lk 20:16.

Isten menyasszonya/hitvestársa
Izráel Isten menyasszonya/hitvestársa - Ézs 54:5. 6. Jer 2:2. Ez 16:32. Hós 1:2.
Az engedetlen Izráel nem menyasszonya/hitvestársa Istennek - Jer 3:8. Hós 2:2.
A hívők menyasszonyai/hitvestársai az Istennek - 2Kor 11:2. Ef 5:31. 32.

Ábrahám gyermekei
Az izráeliták Ábrahám gyermekei - 2Krón 20:7. Zsolt 105:6. Ézs 41:8.
Az engedetlen izráeliták nem gyermekei ábrahámnak - Jn 8:39. Róm 9:6-7. Gal 4:25. 30.
A hívők Ábrahám gyermekei - Róm 4:11. 16. Gal 3:7. 29. Gal 4:23. 28. 31.

Választott nép
Izráel a választott nép - 5Móz 7:7. 5Móz 10:15. 5Móz 14:2. Ézs 43:20. 21.
Az engedetlen Izráel nem a választott nép - 5Móz 31:17. 2Kir 17:20. 2Krón 25:7. Zsolt 78:59. Jer 6:30. Jer 7:29. Jer 14:10.
A hívők a választott nép - Kol 3:12. 1Pt 2:9.

Kölülmetélkedettek
Az izráeliták a körülmetélkedettek - 1Móz 17:10. 13. Bír 15:18.
Az engedetlen izráeliták nem a körülmetélkedettek - Jer 9:25. 26. Róm 2:25. 28. Fil 3:2.
A hívők az igazi körülmetélkedettek - Róm 2:29. Fil 3:3. Kol 2:11.

Izráel
A testi Izráel: Izráel
Az engedetlen Izráel nem Izráel többé - 4Móz 15:30. 31. 5Móz 18:19. ApCsel 3:23. Róm 9:6.
A hívők az igazi Izráel - Jn 11:50. 51-52. 1Kor 10:1. Gal 6:15. 16. Ef 2:12. 19.

Jeruzsálem
Jeruzsálem Izráel városa és anyja - Zsolt 149:2. Ézs 12:6. Ézs 49:18. 20. 22. Ézs 51:18. JerSír 4:2.
Jezrusálem a hívők városa és anyja - Gal 4:26. Zsid 12:22.

Zsidók
Az izráeliták a zsidók - Ezsd 5:1. Jer 34:8-9. Zak 8:22-23.
Az engedetlen izráelitán nem zsidók többé - Róm 2:28. Jel 2:9. 3:9.
A hívők az igazi zsidók - Róm 2:29.

Új szövetség
Az új szövetség Izráellel van kötve - Jer 31:31. 33.
Az új szövetség a hívőkkel van kötve - Luk. 22:20. 1Kor 11:25. 2Kor 3:6. Zsid 8:6. 8. 10.

Olajfa
Izráel egy olajfa - Jer 11:16. Hós 14:6.
A hívők egy olajfa - Róm 11:24.

ÓSz-i igék Izráelről, amelyeket az ÚSz a hívőkre alkalmaz: 3Móz 26:11-12. Ez 37:27. 2Kor 6:16
5Móz 30:12-14. Róm 10:6-8.
5Móz 31:6. Zsid 13:5.
5Móz 32:36. Zsolt 135:14. Zsid 10:30.
Zsolt 22:22. Zsid 2:12.
Zsolt 44:22. Róm 8:36.
Zsolt 95:7-11. Zsid 3:7-11.
Zsolt 130:8. Tit 2:14.
Ézs 28:16. Róm 10:11. Ef 2:20. 1Pt 2:6.
Ézs 49:8. 2Kor 6:2.
Ézs 52:7. Róm 10:15.
Ézs 54:1. Gal 4:27.
Jer 31:31-34. Zsid 8:8-12.
Hós 1:10. 2:23. Róm 9:25-26. 1Pt 2:10.
Hós 13:14. 1Kor 15:55.
Joel 2:32. Róm 10:13.

ÓSz-i erkölcsi parancsok Izráelnek, amelyeket az ÚSz a gyülekezetre alkalmaz:2Móz 16:18.2Kor 8:15.
3Móz 11:45. 19:2. 1Pt 1:16.
5Móz 5:16. Ef 6:2-3.
5Móz 17:7. 19:19, 22:24. 24:7. 1Kor 5:13.
5Móz 19:15. 2Kor 13:1. 1Tim 5:19.
Ézs 35:3. Zsid 12:12.
Ézs 48:20. 52:11. 2Kor 6:17.

Mit találunk a nyitott sírnál?

Mit találunk a nyitott sírnál?

Lk 24:1-12

C. H. Spurgeon „The Lord is risen indeed” c. prédikációja nyomán szabadon B.I.)

■ Húsvétvasárnapja az igazi nyugalom emléknapja.
■ Tegyünk egy zarándoklatot Arimáthiai József új sírjához! Lássuk, mit találunk ott ezen a napon?


I. Tanulságos emlékeket – (Látá, hogy csak a lepedők vannak ott – 12. v.)
■ A fűszerszámok – nem vitte magával, azok ott maradtak.
   ● Gazdag ember sírjába került. Ott jó illat és élet áradt szét! Nincs szükség a balzsamokra! Az illatos gyolcsruhák ottmaradtak. Jézus nem látott rothadást.
   ● Valósággal halott volt: nem maradt fény a szemében, nem maradt élet a szívében, elszálltak a gondolatok töviskoronázott fejéből, és a szavak az ajkáról. Meghalt. Eltemették. De nem maradt ott! Nem egy halott Krisztust jöttünk szolgálni balzsamokkal…
■ A lepedők – hogy lássuk őket és higgyünk.
   ● Halotti leplekre nincs szükség többé. Ugyanígy dobjuk el mi is, a halott állapothoz tartozó cselekedeteket!
   ● Ezek a legyőzött ellenség fölötti zászlók. A győzelem jelei, trófeák, mint a templomokban falra függesztett régi zászlók.
■ A kendőt – szépen összehajtogatva.
   ● A fején lévő kendőre sem volt többé szükség – ezzel letörölheted könnyeidet.
   ●Ne keressétek a holtak között az Élőt!
■ Angyalokat hagyott hátra.
   ● Ezek az igazi őrök, testőrök, ajtó-őrök. Miként Mihály őrizte Mózes testét – őrzik ma is mindazokét, akik a feltámadást várják. Az élők és megholtak szolgái ők.
■ Hagyott egy nyitott bejáratot is – mert a kő el volt gurítva.
   ● Ajtó nélküli a sír! Reáült az elhengerített, felette nagy kőre. Nyitva a börtön ajtaja. – Miként Sámson kitépte Gáza kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és závárokkal együtt, míg a filiszteusok kinn leselkedtek, hogy őt megöljék… (Bír 16:3) Miként Péterről leestek a bilincsek, és kinyílt előtte a kapu (ApCsel 12:7. 10).


II. Hiábavaló kereséseket – (Miért keresitek a holtak között az élőt? – 5. v.)
Vannak helyek, ahol az Urat sohasem fogod megtalálni, bármennyire is keresed.
■ Ceremóniákban
   ●„bölcselkedés és üres csalás… emberek rendelése… a világ elemi tanításai” – Kol 2:8
   ● Egy idő után, el kell hagyni a Krisztusról szóló „kezdetleges” beszédet – Zsid 6:1 Az „Isten beszédeinek kezdő elemeit” – Zsid 5:12.
   ● Az emberek sokféle jelképet kitaláltak. Lásd: samáriai asszony – Garizim, vagy Jeruzsálem? Egyik sem. Krisztus halála kettészakította a templom kárpítját, és véget vetett minden ottani ceremóniának.
■ Kívülről erőltetett erkölcsi reformban.
   ● Mint a farizeusok, akik kívülről fehérek voltak, mint a frissen meszelyt sírok… de belülről? Nem elég kívülről mosakodni. A pohár nemcsak kívülről kell tiszta legyen.
   ●Ne keressétek a holtak között az Élőt!
■ Törvényben
   ● A Törvény szolgálata halálra szól. Általa senki sem igazulhat meg. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától.
   ● Az evangélium hirdeti az életet, amely arról szól, hogy Krisztus feltámadt a mi megigazulásunkra.
■ Emberi természetben
   ● Van valami jó az emberben? Nincs. Nem lakozik a mi testünkben semmi jó. Kész rothadás és halott csontváz minden, Krisztus nélkül. De a mi óemberünk vele megfeszíttetett.
   ● Ne keressétek a holtak között az Élőt!
■ Filozófiában
   ● Intellektuális, gondolkozó hitetlenek! Gondolataik hiábavalók. Nincs benne Jézus.
   ● Hűtlen és hitetlen „magas kritikusok”, és másféle evangélium hirdetők a denevérek által lakott kriptákhoz hasonlók: azokban nincs ott Jézus, ne keressétek a holtak között.


III. Alkalmatlan lakhelyeket – (Nincsen itt. Feltámadott. – 6. v.)
   ● Vagyis: mióta feltámadt, nem lakik itt. A sír alkalmatlan lakhely az élőknek.
■ Nem lakik a sötétben.
   ● A hívők sem lakozhatnak nekik nem megfelelő helyeken. Milyen szomorú, hogy vannak, akik jóllehet feltámadtak, mégis a sírban, sötétségben akarnak tovább élni, olyan életet, mely nem az élőkhöz illő. De miért maradnál a sötétben? Gyászban, reménytelenségben, halálban? „Serkenj fel, aki alszol, és támadj fel a halálból…” – Ef 5:14.
■ A világ sem alkalmas lakhely a feltámadtak számára. Ő nem lakik a világban sem.
   ● Nem a farizeusoknak, Pilátusnak jelent meg, hanem az övéinek!
   ● Persze, nem bűn a világban élni, de bűn a világ szerint élni! Nem kell kolostorba vonulj – de szentül kell élned a jelenvaló világban. Ne keressétek a holtak között az Élőt! Ő nincs ott a pénzben és a gazdagságban.
■ Nincs ott a bűn halottasházában sem!
   ● Lehet nem állandóan, de úgy néha-néha… Rowland Hill szerint ez még rosszabb! Mintha valaki azt mondaná, „ó, én nem eszek dögöt minden nap, csak úgy néha-néha, ünnepnapokon…”
   ● Ahol Jézus sohasem található, miért lakoznál ott? Neked sincs ott a helyed! "Lázár", jöjj ki!


IV. Értelmetlen szolgálatokat – (vivén az elkészített fűszerszámokat – 1. v.)
■ A legdrágább balzsamokat vásárolták meg. Egy halott Krisztust akartak bebalzsamozni.
   ● Az angyal bizonyára nevetett magában… „Nincs itt.” És ami ennél is több: „nem halott többé”. Nincs szüksége ezekre.
   ● Ma is vannak, akik bebalzsamozni akarják Krisztust. Újrajátsszák a nagypénteki keresztre feszítést. Pedig az egyszer s mindenkorra megtörtént. Micsoda hiábavaló szolgálat!
■ A böjtölésnek is megvan a maga ideje és célja. De csak úgy, szokás szerint, hiábavaló szolgálat ez is. A Quadragesima (negyvennapos nagyböjt) hamvazószerdával kezdődően… hiábavaló. Még jó, hogy a vasárnapokat nem számítják bele! Persze, hogy nem! Hiszen az a feltámadás emlékünnepe!
   ● A nagyböjtöt megelőző húshagyókedd gyakran a karneválokra használt nap, mint New Orleansban, Velencében, Brazíliában. [Karnevál - Carne levare - a hús elhagyása.] Az élő Krisztust kell szolgálni!
■ Jézusnak nincs szüksége a fűszerszámokra – olyan apologetikai védőbeszédekre, amelyek csak az ész érveivel hadakoznak a hitetlenség ellen.
   ● Valaki azt mondta: nem kell a Bibliát védeni, mert megvédi az maga magát. Ha az evangélium hírének egyszerűsége nem elég, akkor nem győzi meg a hitetlent a „balzsam” sem!
■ El kell távolítani a régimódi szokásokat. Hiszen a bebalzsamozás nagyon ókori dolog!
   ● A törvényeskedő, erőszakos szabályokban nincs ott Jézus. Ne keressétek azokban, mert azok élettelenek.


V. Csodálatos híreket – (Nincsen itt. Feltámadott. – 6. v.)
■ Ez rettenetes hír lehetett az { ellenségeinek.
   ● Azt mondták: megöltük, eltemettük, mindennek vége van. Micsoda tévedés, gonosz farizeusok! Minden munkátok szertefoszlott: feltámadt! Hiába őriztétek, az Életet nam tarthattátok a halálban.
■ Rendkívüli hír lehetett a Sátán számára! Azóta is tombol haragjában.
   ●Egy pillanatra bizonyára megnémultak még a démonok is!
■ Csodálatos hír ez a tanítványainak!
   ● „Mondjátok meg tanítványainak és Péternek…” – Mk 16:7. Örüljünk velük együtt!


Befejezés:
■ Mit találunk a nyitott sírnál? Tanulságos emlékeket, hiábavaló kereséseket, alkalmatlan lakhelyeket, értelmetlen szolgálatokat, csodálatos híreket...
   ● Félretéve minden félelmet, örömmel vihetjük a jó hírt minden embernek.