Az Úr Jézus nemzetségi táblázata - Mt 1:1-17

Az Úr Jézus nemzetségi táblázata

Mt 1:1-17

n   A modern olvasó bizonyára unalmas módnak tartja egy könyvnek ilyen névsorral való kezdését. Lehet, hogy erről a prédikációról is ugyanazt gondolják némelyek, de remélem, hogy kedves hallgatóim rájönnek majd, hogy ebben a nemzetségi táblázatban csodálatos és érdekes dolgokat találunk, amelyek számunkra egyáltalán nem unalmasak.

n   Nemrég valaki azt újságolta nekem, hogy sikerült visszavezetni a családfáját a XVI. századig… Azt válaszoltam, hogy az nem is sok. Miért? – kérdezte –, te meddig tudod visszavezetni a családfádat? Egyféle kitérő válasszal csak annyit mondtam, hogy nem sok bizonyítékot tudok felmutatni, mert a családunk összes dokumentumai elvesztek az özönvízkor!… J

n   Máté célja bizonyára az volt, hogy bizonyítsa az Úr Jézus Krisztusnak a trónhoz, a királysághoz való jogát. A Messiásnak Dávid fiának kellett lennie.

n   A zsidóknál a származás sokkal többet jelentett, mint minálunk. A tulajdonjog a honfoglalás idejétől kezdve a származáshoz volt kapcsolva: mindegyik törzs apáról fiúra hagyta a családi örökséget, és az nem szállhatott át más törzsre. A papi szolgálatot is csak származási alapon tudhatta valaki magáénak (= ha Lévi nemzetségéből származott). A királyság kérdésében ez még inkább fontos volt, mert csakis a Dávid leszármazottai lehettek királyok. A Messiásról mindenki tudta, hogy Júda nemzetségéből, a Dávid házából fog származni: fontos volt tehát bemutatni, hogy Jézus a Dávid házából származott.

n   Kr. u. 70-ben, Jeruzsálem és a templom elpusztult. A zsidók nem tudják többé családfájukat pontosan visszavezetni az ókorig, mint azelőtt (ez John MacArthur véleménye). Ilyen problémával szembe kellett nézni már a babiloni hazatérés után is (Ezsd 2:61-62. Neh 7:61-65). A mai messiásvárók tehát, még ha teljesülhetne is váradalmuk, nem lennének képesek a Messiás dávidi származását bebizonyítani, mivel az elődök listája elveszett Kr. u. 70 után.

n   A négy evangéliumban csak két családfát találunk. Ezek nagyban megegyeznek, de (Kálvin szerint) négy fontos pontban különböznek: (1) különböznek a sorrendben (Máté Ábrahámtól kezdi, míg Lukács visszafele vezeti a származást, Jézustól Ádámig). (2) Különbözik a kiindulási pont: Máté Ábrahámot említi, mint ősatyát, Lukács Ádámot. (3) Megkülönböznek a származási ágban is: Tertulliánus és Luther szerint Máté a József királyi származását tartja fontosnak, Lukács pedig (talán) fizikális származását: Héli, Lk 3:23-ban valószínű, hogy József apósa volt, Mária apja – de ez csak egy feltételezés. Inkább az lehetséges, hogy mindekét családfa a József felmenőit tartalmazza, de Máté József vér szerinti származását írja le, Lukács pedig a jog szerinti vonalat követi. (4) Különböznek a nevek is, még akkor is, ha ugyanazon személyekről szól. De ki is hagynak személyeket, céljaik szerint.

n   A vér szerinti származás nem feltétlenül egyezik a törvény szerinti származással (a levirátusi törvény miatt, ahol egy gyermektelen testvér is utódot kaphatott). A nemzetségi táblázat említést tehet úgy a valódi szülőkről (nemző atyákról), mint a jogi szülőkről (akik nemző atyáknak számítottak). Valószínű ez a magyarázata az Éli, Mattán, Jákób illetve Melki bonyolult viszonyrendszerének.

n   Mindenképp, fontos tudni, hogy Mózes törvénye szerint más törzsbeliek nem köthettek egymással házasságot, csak ugyanabból a népből és ugyanabból a törzsből valóval lehetett házasságra lépni, nehogy a nemzetség öröksége más törzsre vándoroljon (Euszebiosz, 41). De ez a törvény inkább csak a fiútestvér nélküli lányok házasságára vonatkozott: 4Móz 36.

n   Az, hogy Mária rokon volt Erzsébettel (Lk 1:36 – aki Lévi nemzetségéből való lehetett), nem cáfolja azt a tényt, hogy Mária is a Dávid házából való volt, miként József is (Lk 1:27. 2:4). Erzsébetnek lehettek Júda nemzetségéből való felmenői. De a „rokon” szó jelölheti az egy nemzethez, egy városhoz/faluhoz való tartozást is (vagyis, egy Júda területén található lévita falu miatt voltak „rokonok”.) Nem tudhatjuk pontosan.

n   Ezek a különbözőségek mind elfogadhatók voltak a zsidók számára. Nem is kell fennakadnunk olyan különbségeken, amelyeknek hátterét nem ismerjük.

n   Ha végignézzük ezeket a neveket, máris láthatjuk, hogy azok az Isten kegyelmét hirdetik.

n   Ne vegyük a kronológiai sorrendet, hanem tekintsük logikusan ezt a nemzetségi táblázatot. A következő bizonyítékait láthatjuk Isten kegyelmének:

I. Isten kegyelme látható egy asszony kiválasztásában (1:16)

n   „Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak neveztetik.”

n   Még ha Dávid házából származott is, Mária egy egyszerű, ismeretlen leány volt. De nagy megbízatást kapott, mert Isten őt kegyelmébe fogadta, és kiválasztotta, hogy a Messiás anyja legyen. Erre a megbízatásra Mária így válaszolt: „Ímhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.” (Lk 1:38) Ilyen engedelmes lelkület szükséges ahhoz, hogy az Isten kegyelmének közvetítői lehessünk.

n   Mária éppúgy bűnös asszony volt, mint bárki más a világon. A „szeplőtlen fogantatás” egy emberi találmány. Máriának éppúgy szüksége volt Megváltóra, mint bárki másnak. Ő tudta ezt, és a Magnificat-ban épp a Szabadító Istenében örvendezik (Lk 1:46-47).

n   Mária nem közbenjáró, mert csak egyetlen közbenjáró van Isten és emberek között (1Tim 2:5). Máris nem „kegyelem közvetítő” mindenekelőtt, hanem kegyelmet fogadó! Ahhoz, hogy továbbadhassa Isten kegyelmét (mint bárki más közülünk), előbb részesülnie kellett Isten kegyelmében: „örülj, kegyelembe fogadott” (Lk 1:28).

II. Isten kegyelme látható a két előd kiválasztásában (1:1)

n   „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv.”

n   Ábrahám is, Dávid is, bűnösök voltak, és Isten kegyelme látható abban, hogy a Messiás elődei lettek.

n   Mindketten egy-egy szövetségnek voltak a képviselői. Isten Dávidnak örökkévaló királyságot ígért (2Sám 7:16).

n   Ábrahám különösen fontos, mert vele kezdődik a kiválasztás, és neki ígérte az Úr, hogy benne megáldatnak a föld minden nemzetségei (1Móz 12:3). Az Ábrahámnak adott ígéret Jézusban teljesedik be.

III. Isten kegyelme látható a három korszak történelmében (1:1)

n   „Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babiloni fogságra vitelig tizennégy nemzetség, és a babiloni fogságraviteltől Krisztusig tizennégy nemzetség.” – Mt 1:17.

n   A 14-es szám a Dávid (DVD) nevének összegéből eredhet (4+6+4). Az első csoportban csakugyan 14-en lehettek. A három csoportot így könnyű volt megjegyezni.

n   Mindegyik korszak Isten kegyelméről prédikál.

n   Az első korszak Dávidig sorolja előbb a pátriárkákat: Ábrahám, Izsák, Jákób és fiai történetét, majd a bírák korát és a királyság kezdetét, Dávidig. Ez Dávid házának felemelkedése.

n   A második korszak a Dávid házából való királyokat sorolja fel Jekóniásig (vagyis Joákinig, 2Kir 24:12), a babilóniai fogságig.  Ez Dávid házának virágzása.

n   A harmadik korszak a babilóniai hazatérés utáni időszakról szól: Dávid házának hanyatlásáról. De az elődök nagysága mégis eltörpül Jézus nagysága mellett!

IV. Isten kegyelme látható a négy számkivetett beékelésében (1:3-6)

n   „Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot; Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt; Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait; Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől.”

n   Miért vannak ezek az asszonyok megemlítve a nemzetségi táblázatban? Azért, mert ezekről nyilvánvaló, hogy megváltott, kegyelmet nyert bűnösök! Ők Isten kegyelméről beszélnek!

n   Támár az apósával vétkezett (1Móz 38:1-30). Ráháb prostituált volt (Józs 2:1). Ruth moábi származásu volt, aki egy Mahlon nevű izráelihez ment feleségül (amivel megrontotta a Törvény előírásait – 5Móz 7:3). Betsabé házasságtörést követett el Dáviddal (2Sám 11:4-5).

n   Támár története megszakítja József történetek folyamatosságát. Ráháb története megszakítja a honfoglalási történeteket. Ruth története megszakítja a bírák korának elbeszélését. Midegyik egy-egy beékelés. Nem véletlenül! Olyan ez a jelenség, mint a megkülönböztetett jármű érkezése a folyamatosan közlekedő autók között. A Ferrarik és Mercedeszek mind félrehúzódnak, mert egy magasabb rendű jármű érkezett. Olyan ez, mint amikor megszakítják a TV vagy radió műsort, mert valami fontosabbat kell bemutatni, elmondani.

n   Ezekből látható, hogy a kegyelem mindenkié: nincs különbség többé ún. jók és bűnösök között =mindenki kegyelemre szorul!), izráeli és nem izráeli között (Támár, Ráháb és Ruth pogányok voltak, és Betsabé is az lehetett, hiszen Uriás hettita volt – 2Sám 11:3), nincs különbség férfi és nő között sem (Gal 3:28).



Az Úr Jézus születése - Mt 1:18-25

Az Úr Jézus születése

Mt 1:18-25

I. Jézus születésének feltétele

n   Mária el volt jegyezve Józsefnek. A jegyesség már jogi egyezségnek számított: felbontása következményekkel járt.

n   Mielőtt egybekeltek volna, viselősnek, (áldott állapotban) találtatott a Szentlélektől. Hogyan lehetséges, hogy Mária áldott állapotba kerüljön, anélkül, hogy férfit ismert volna? József ugyanis még nem élt vele. Mária is azt kérdezte, „hogyan lehetséges ez?”

v  Hogyan? „A Szentlélektől”! Ez volt a feltétele a Messiás születésének. „Íme, a szűz fogan az ő méhében…” Megmondta Ézsaiás már 700 évvel korábban!

v  A Messiás születésének feltétele az volt, hogy Mária a Szentlélek által gyermeket foganjon az ő méhében.

n   Felmerül-e benned a kérdés, hogy hogyan szülessen meg az Úr Jézus a te szívedben?

n   Az Úr Jézus születése egy történelmi esemény. De milyen kihatása van a te számodra? Mi szükséges ehhez? Hányszor kell elmondanod a Miatyánkot? Mennyit kell böjtölnöd? Hányszor kell imaházba járnod? Mennyi jót kell tenned? – Elégséges ehhez a te erőd?

n   A feltétele annak, hogy benned megszülessen, nem kevesebb, mint karácsonykor: a Szentlélek hatalma, ereje kell.

v  Ő kell meggyőzzön bűneidről. Teljesen ki vagyunk szolgáltatva a Szentlélek munkájának. „Nem ember akaratából, nem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek”

n   Ha a Szentléleknek nem adsz helyet, akkor benned soha nem születhet meg a Megváltó. Mi képtelenek vagyunk saját erőnkből bármit is tenni.

v  A Szentlélek Krisztust dicsőíti.

n   A hívő emberek arra törekszenek, hogy Krisztus szülessen meg másokban is. De ha csak emberi munka eredménye az újjászületésed, az halva születés! Csak torzszülött vagy, ha a Szentlélek nem munkálkodott benned.

v  Adj hálát, ha benned a Krisztus megfogant és megszületett! Tulajdonítsd Neki a dicsőséget!

n   Máriát az Úr kegyelembe fogadta: „örülj, kegyelembe fogadott”.

II. Jézus születésének eredménye

n   Az Úr születésének az eredménye: szabadulás. „Nevezd az ő nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből”. Jézus születik, a Szabadító, nem akárki.

v  Ha nem történt bűnből való szabadulás, akkor kétséges, hogy megszületett-e egyáltalán a te számodra.

n   Megszabadultál-e a bűneidből? Nem önerőből, hogy egy-két dolgot elhagytál… hanem teljesen. Krisztus szabadítása megnyilvánult-e nálad?

v  Nagyon sok bűn van. Mulasztásból elkövetett bűn, tettleges bűn, tudatlanságból elkövetett bűn… Mindegyikből megszabadít a megszületett Krisztus. Ezért jött.

n   Ne áltassuk magunkat, hogy megszületett számunkra a Krisztus, ha még a bűnben élünk!

v  A szabadulást a bűnből a bemerítésben szemléltetjük. Ami a valóságban megnyilvánul, azt lehet illusztrálni. A karácsony erről szól: nem kell bűnben élned tovább!

n   A hitvallásunk az, hogy meghaltunk a bűnnek, és nem kell élnünk többé abban. Megfeszíttetett számunkra a világ, és mi is a világ számára.

v  Krisztus megszabadít. Minden bűntől, önmagunktól, önzésünktől is.

III. Jézus születésének jelentősége

n   Ha Krisztus megszületett a Szentlélek által, és megszabadított a bűntől, akkor „Immánuel”- „Velünk az Isten”!

v  A Jeruzsálemi templomot lerombolták, mert dicsőség nélkül maradt. Isten nélkül maradt.

n   De Jézus Krisztus által, Krisztusnak a szívedben való megszületése által van szabadulásod, és veled van az Isten! Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Kicsoda vádolja az Isten választottjait?

v  Szentlélek által születik – Jézusnak, Szabadítónak születik – Isten jelenlétét biztosítja: a Szentháromság munkája ez.

n   Ha ez benned megvalósul, ezt senki sem veheti el tőled. Így lehet igazi karácsonyod.

n   Jézus Krisztus születése pedig így volt… Nálad hogy volt? Legalább három dolgot el kell tudnod mondani: (1) a Szentlélek munkája volt, (2) megszabadított a bűneimből, és (3) most velem van az Isten.

v  Légy kész számot adni a benned levő reménységről: a Krisztus születéséről, benned.
 

Befejezés:

n   Kell adnod egy nevet ma este, a megszületett Gyermeknek. Hogy fogod nevezni?

n   Úgy, hogy: „Köszönöm, nem kell!” Vagy „Jó volt. Jövő karácsonyban újra meghallgatom!” Miért ne adnád neki azt a nevet, hogy „Jézus!”, „Szabadítóm”. Ma este döntened kell. Nevezd nevét Jézusnak! Ő a Szabadító.

(Borzási Pál után szabadon)

 



Hálaadó zsoltár - Zsolt 100:1-5

Hálaadó zsoltár

Zsolt 100:1-5

 ¹ Hálaadó zsoltár. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!

 ² Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vigassággal.

 ³ Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk.

 ⁴ Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az Ő nevét!

 ⁵ Mert jó az Úr, örökkévaló az Ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az Ő hűsége!

< Eljött a hálaadás időszaka. De ma is vannak, akik úgy vélik, hogy nincs miért hálásnak lenniük: munkanélküliség, adósság, erkölcsi romlottság, bizonytalanság…

< Komoly felhívások mutatják, hogy miből áll a hálaadás: Énekelj! – Szolgálj! – Menjetek eléje! – Tudjátok meg! – Adjatok hálákat! – Áldjátok!

< Kívánságlistát karácsonyra meg újévre szoktak írni, de hálaadó napra is lehet írni egy listát, hogy ki miért hálás. Bizonyos háziasszonyok például, ezt írták össze:

v  Hálásak vagyunk tizenéves gyermekeinkért, mert lehetőséget biztosítanak arra, hogy megtanuljunk egy második nyelvet.

v  A füstérzékelőkért, mert azok pontosan jelzik, ha kifutott a tej.

v  Hálásak vagyunk férjeinkért, akik a ház körüli kisebb javítanivalókat olyan súlyosakká teszik, hogy szakembert kell hívni, hogy megjavítsák.

< Gond lehet a látással, ha a tizenéves fiú azt mondja a telt hűtőszekrény előtt, hogy: „nincs mit egyek!”, vagy a leány, a telt ruhásszekrény előtt: „nincs mit felvegyek!”… Talán nem látnak jól?

v  Most gondolj arra, hogy amiért igazán hálás lehetnél!

·      Számláld meg az áldásokat a próbák helyett.

·      Számláld meg a nyereségeidet a veszteséged helyett.

·      Számláld meg az örömödet a jajok helyett.

·      Számláld meg a barátaidat az ellenség helyett.

·      Számláld meg a mosolyokat a könnyek helyett.

·      Számláld meg a bátorságodat a félelmek helyett.

·      Számláld meg jótetteket a sértések helyett.

·      Számláld meg az egészséged a pénzed helyett.

·      Számláld meg Isten művét a magadé helyett.

I. Miért adjunk hálát? – hálaadásunk alapja – 5. v.

< „⁵ Mert jó az Úr!” Izráel népének parancsolva volt, hogy adjanak hálát. Azonban a parancsot szükséges volt megismételni, időnként. Feledékenyek vagyunk!

v  5Móz 26:1-11. „¹⁰ Most azért íme, elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt; ¹¹ És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házad népének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.”

< A 100. zsoltár mindenekelőtt Izráel népe számára íródott, de az első versben az egész föld meg van szólítva.

< A hálaadás alapja nem az, hogy mennyi vagyonunk van! Az egészségünk sem! Ezek megváltozhatnak, és a hálaadás akkor sem fogyhat el.

v  Szalagfűrész (Módi Miklós szerint): „De unde tot vine, si nu se termină?”  (Hogyhogy mindig csak jön, és nem ér véget?)

< Az Úrral való kapcsolatunk nem változik! Minden igeversben említve van az Úr neve.

< Isten kegyelme az ok és az alap a hálaadásra - „Örökkévaló az Ő kegyelme”

<  „És nemzedékről nemzedékre való az Ő hűsége”

<  (4) „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk.” = Adj hálát, hogy népéhez tartozol!

v  Ő alkotott: kezed, lábad, szemed, füled, ujjaid, bőröd, fogad… mindened. Kívül és belül, Ő alkotott. Olyan vagy, amilyennek Ő akart megalkotni. Légy hálás érte!

v  Van, akiről eldöntötte, hogy ne legyen magas, ne legyen alacsony, ne legyen csúnya, de ne legyen túl szép sem… Ne tűnjön nagyon ki a többi közül, de legyen belőle egy hűséges apa, egy szerető anya… Rólad van szó!

v  Isten nincs megelégedve a félkész munkával, úgyhogy, még mindig dolgozik rajtad! Míg kiábrázolódik benned a Krisztus.

v  „Legelőinek juhai vagyunk” – de legtöbben inkább pásztorok szeretnénk lenni, nem juhok! Ne mi nem tudjuk, hol vannak a zöld legelők és a csendes vizek! Engedd, hogy Isten pásztoroljon! A bárány teljes függőségben van a pásztorral. Követi. Ismeri a hangját…

II. Hogyan adjunk hálát? – hálaadásunk módja – 1-4. v.

< (1) „Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!” = Adj hálát bizonyságtevéssel!

v  Azt jelenti, hogy kiálts teljes torokkal, hangosan! A hálaadás a szíved és egész lényed mélyéből kell jöjjön.

v  Roland Allen beszél és misszionáriusról, aki Indiában szolgált, egy olyan helyen, ahol az emberek jóllehet egészséges látással, szemmel születtek, de valami miatt egyre gyengült a látásuk, ahogy idősebbek lettek. A misszionárius által kifejlesztett kezelés azonban visszaadta látásukat. Sohasem mondták, hogy „köszönöm”. Ilyen szó nem volt szótárukban. (Mint ahogy a cigányok nyelvében sem lehet ilyen szót találni.) Ehelyett azt mondták, hogy „Elmondom a nevedet!” Vagyis, bárhová mennek, hirdetni fogják majd ennek a misszionáriusnak a nevét, aki meggyógyította őket a vakságból. Erről beszél a zsoltáros: valami olyan történt veled, amit nem tarthatsz meg magadnak. El kell mondanod! Lényed mélyéből kiáltod az örömödet.

< (2) „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel!” = Adj hálát szolgálattal!

v  Nem azt mondja, hogy „szolgáld a gyülekezetet”, „szolgáld a lelkipásztort”, „a bizottságot”, „a zenekart”, vagy egy szervezetet… Az Urat!

v  Amikor bizonyságot teszel, valamilyen áldozatot hozol – az Úrnak szolgálsz! (Mt 25:40). Tedd ezt örömmel! Nemcsak kötelességből, mások figyelméért, hanem az Úrért!

v  5Móz 10:12 – „¹² Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből.”

v  2Móz 7:16 – „¹⁶ Ezt mondd neki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem a pusztában! - de te nem hallgattál rám mindeddig.”

v  Mt 6:24 – „²⁴ Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

<  (3) „Menjetek eléje vigassággal!” = Adj hálát örvendezéssel!

v  Ebben is az öröm kifejezése van. Isten azt akarja, hogy örülj, hogy boldog légy! Vígan énekelj, örvendezéssel szolgálj, vigassággal menj elébe!

v  Most nézz körbe: örülnek a körülötted levő emberek? Te örülsz nekik?

·      Ha Ő alkotott, akkor Ő a Teremtő.

·      Ha az Ő juhai vagyunk, akkor Ő a Pásztor.

·      Ha bemehetünk az Ő kapuin, akkor Ő a Király.

·      Ha szolgálhatunk Neki, akkor Ő az Úr.

<  (4) „Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az Ő nevét!” = Adj hálát magasztalással!

v  Az ÓSz-ben a Templom Isten jelenlétét mutatta. Amikor beléptek a kapun, akkor Isten jelenlétébe léptek be.

v  Mi már tudjuk, hogy Isten mindenütt jelen van, és mindenkor jelen van. 

Az Úr dicsősége betölti a templomot - Ez 43:1-12

Az Úr dicsősége betölti a templomot

Ez 43:1-12

n Az Ez 40-48 részeit sokan úgy értelmezik, hogy ez az ún. „milléniumi templomról” szól.

v  A korszakos értelmezésnek ez az egyik gyengesége/Achilles sarka.

v  Mint a többi prófétáknál, a helyreállításról szóló reményteljes üzenet túlmutat a fogságból való hazatérésen és a második templomon, a Krisztusban történő helyreállításra és az Új Szövetségre.

I. Ebbe a Templomba visszatér az Úr dicsősége– 1-5. v.

n Az Úr dicsőségének visszatéréséről olvasunk.

v  Legalább tizennégy év telt el Jeruzsálem pusztulása óta - Ez 40:1-2 – „Huszonötödik esztendejében fogságunknak, az esztendőnek kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendőben az után, hogy a város megveretett, épen ezen a napon lőn az Úr keze én rajtam, és elvitt engemet oda. ² Isteni látásokban vitt engem Izráel földjére, és letett engem egy igen magas hegyre, s azon vala mint egy város épülete dél felől.”

n Az Úr dicsőségének részletes leírását az első részben találjuk. Majd a 10 részben, és a 11. rész végén le van írva, hogy az Úr dicsősége eltávozott a templomból (és az országból), megközelítőleg egy évvel a babiloni fogság előtt. Templom és ország nélkül!

v  Nem csoda, ha Ezékiel mostani próféciájakor a Babilonba vitt foglyokban ezek a szavak reményt ébresztettek.

v  A látvány is csodálatos lehetett, de az Úr szava lényegesebb volt a látványnál is (6. v.). A hűséges maradéknak bátorításra van szüksége.

n A dicsőség visszatéréséről Zak 2:7-8 is szól: „⁷ Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol. ⁸ Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja.

n A kapu kelet felé nézett…

v  Ha valami északról jött, az általában ellenkezett Isten céljaival (Jer 6:22. 13:20. 31:8. 50:9. 50:41. 51:48. Ez 26:7. 39:2)

v  Ami keletről jön, az békét és helyreállást hoz (Ézs 2:6. 41:2. 43:5. Mt 2:1. 24:27. Jel 7:2). Az Úr dicsősége azon a kapun tért vissza, amelyen eltávozott (Ez 10:17. 11:22).

n A korábbi figyelmeztetéseket Izráel népe nem vette figyelembe, a város/templom pusztulásáról. Nem tértek meg az Úrhoz. Úgyhogy Isten kitörölte őket onnan. 8/c. v.

v  A fogság után viszont dicsőséges jövőt ígér: visszatér az Úr dicsősége!

n Arról van szó, hogy testünk a Szentlélek Temploma - 1Kor 3:16-17. 6:19-20. Ez a Templom Istent kell magasztalja. Minden Isten dicsőségét kell szolgálja.

v  Lásd: Ézsaiás 6. Lásd: a Szent Sátor – 4Móz 9:15-16, Salamon temploma – 1Kir 8:10-11, a Második Templom – Ezsd 6:1kk.

v  Mit jelent a dicsőség? Elismerést, csodálatot, hódolatot, szeretetet, alárendeltséget, engedelmességet, magasztalást, dicsőítést… Ezt kell adnunk Istennek. Ez az Övé. Dicsőségét másnak nem adja.

n A Templomot betölti az Isten dicsősége, és a Templom ezt a dicsőséget tükrözi.

v  Ez volt Dávid vágya, imádságai (zsoltárai) végén: Zsolt 72:19.

v  Erre van szükség, mert „mindenki szűkölködik Isten dicsősége nélkül” – Róm 3:23.

v  Jélzus Krisztus megváltása folytán, a Szentlélek újjászülő munkája folytán valósul meg.

n Jézus Krisztus Isten dicsőségének visszatükröződése – Zsid 1:3.

v  A Szentlélek a dicsőség Lelke – 1Pt 4:14.

v  Nem mi vagyunk dicsőségesek, hanem a dicsőség hordozói vagyunk.

v  “¹⁸ Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” – 2Kor 3:18.

II. Ez a Templom az Úr örökkévaló lakása – 6-9. v.

n A 7. igeversben található ígérete Istennek, feltételes: „Ahol lakom Izráel fiai között örökké”.

v  Zak 2:10-12 kijelenti: ¹⁰ Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr. ¹¹ És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem. ¹² És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.”

v  Ennek a próféciának a beteljesedését a Zak 8:1-3 közli: „¹ Majd szóla a Seregeknek Ura, mondván: ² Ezt mondja a Seregeknek Ura: Nagy gerjedezéssel gerjedeztem a Sionért, és nagy haragra gerjedtem ellene. ³ Ezt mondja az Úr: Megtértem a Sionhoz, és Jeruzsálem közepette lakozom, és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek.”

n Titusz nem tette elhagyatottá a templomot Kr.u. 70-ben, hanem lerombolta a már korábban elhagyatott/magára hagyott templomot!

v  Az Úr dicsőségének tényleges visszatérése nemcsak a Második Templomba történt (Ezsd 6:1kk), hanem sokkal inkább a hívők szívébe. Ők lesznek Isten Templomai, közösségileg pedig a Gyülekezet.

n Ezékiel apokaliptikus nyelvezetet használ, amelynek értelmezéséhez ismerni kell ezt az irodalmi formát és az általa használt jelképrendszert. Az Isten dicsősége, a gyógyító folyó, mely a templomból ered, mind az Újszövetségre utaló képek, amelyek Jézus Krisztusban valósultak meg.

v  A dicsőség leírása hasonlított a tűzoszlophoz, mely vezette őket a pusztában. Az ÚSz-i „templom” Isten világosságát terjeszti (Mt 5:14-16). Vigasztaló üzenet volt ez, még akkor is ha nem értették teljesen.

n Ezt látva, Ezékielnek csak egy válasza lehetett: arcára borult (3. v.).

n Az új Jeruzsálemben/Isten országában minden hívő tükrözte Isten dicsőségét.

v  Isten kijelentette, hogy új trónt, új helyet állít fel, ahol lakozni fog. Azok között fog lakozni, akik hűségesek maradtak Hozzá. Ez állandó lakhelye lesz, amit emberek nem fertőzhetnek meg.

v  Ez a leírás titok maradt a zsidók számára. Semmilyen hely nem tarthat örökké, amit emberi kéz készített. Nincs olyan ember-alkotta tárgy, amit ne lehetne megfertőztetni. Itt Jézus Krisztus megváltásáról van szó!

v  Csak az Isten országába nem jut be semmi tisztátalan, semmi megfertőztetett.

III. Ez a Templom Istenhez méltó élet követel – 10-12. v.

n A képmutatókról is van megjegyzés: közel laknak Isten lakhelyéhez, de falat építettek Isten közé és önmaguk közé. Vallásos kinézetűek, de nem vetik alá magukat Isten dicsőségének. Hamis vallás ez, Szentlélek nélkül.

n A Mózes törvényét felváltja a Ház Törvénye, amit a megváltottak megtarthatnak. A Templom az ember szíve. Az új Templom leírása ezzel a felszentelési mozzanattal zárul

n A Templomot mérő személy elvitte a keleti kapuhoz, a templomot körülvevő helyről (42:15-20).

v  Isten jelenléte megszenteli a helyet és a személyt.

n Ez a Templom az Isten tulajdona. Mindenekelőtt a teremtés jogán: ő teremtette, de a megváltás jogán is – 1Kor 6:20.

v  „Úgy számoljatok magatokkal, mint akik meghaltatok a bűnnek és éltek Istennek” - Róm 6:11.

v  Mint Istennek szolgái: Pál és Silás – Lásd: Róm 1:1, Tit 1:1, Fil 1:1, Flm 1:1, Illés: 1Kir 18:36.

n Az erőd, tehetséged, időd, házad, pénzed, kapcsolataid, családod… minden az Úré!

n Ennek a Templomnak a dísze a szentség. Isten csakis szent helyen van jelen, ezért szent életre van szükség.

v  Ő nem lakik együtt a bűnnel!

v  Nem „köztünk” van (pusztai vándorlás), még csak nem is „velünk” (karácsony), hanem „bennünk”!

n A szentséget Isten jelenléte és dicsősége követeli meg.

v  „E hely nem egyéb, hanem Istennek háza”… 1Móz 28:16-17. Ne legyen „egyéb” hanem templom! (Egyéb lehet: szónokterem, kultúrház, divatház, stb…)

n A Szent Sátor Isten számára el volt különítve.

v  Míg a többi sátorban azt tehettek, amit akartak, a Szent Sátorba nem akkor mentek be, amikor akartak! Az „szent” (= félretett) sátor volt.

v  Ott más edények voltak, más személyzet – minden szent volt = félretett és tiszta. „Lesztek nékem papok birodalma és szent nép!” – 2Móz 19:6

n „Hiszünk egy egyetemes anyaszentegyházban, amely a szentek egyessége/közössége”

v  „Legyen szent és feddhetetlen” – Ef 5:26-27.

v  Fil 2:15-16 – „legyetek feddhetetlenek és tiszták…”

v  Isten lelke a „szentség Lelke” – Róm 1:4.