Kicsoda az Isten embere? - 1Kir 17:1-16

Kicsoda az Isten embere?

1Kir 17:1-16

 ¹ És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.

 ² És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:  ³ Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.  ⁴ És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott. ⁵ Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, amely a Jordán felé folyik.  ⁶ És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.

⁷ És lőn néhány nap mulva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre. ⁸ És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván: ⁹ Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.

¹⁰ És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, íme, egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. ¹¹ De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. ¹² Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk. ¹³ Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss; ¹⁴ Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére. ¹⁵ És elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként. ¹⁶ A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.

<  Többféle megközelítésünk lehet az Igéhez, de most összpontosítsunk inkább csak az Isten emberére, Illésre.

v Illés példát ad nekünk engedelmességből, bizalomból, bátorságból. Így kell szolgálnunk az Urat.

I. Aki engedelmes Isten szavának (Engedelmessége)

<  A főtéma Isten szava: csak az Illés, vagyis az Úr szava szerint lesz eső vagy harmat.

v Az Úr szava irányítja Illést (2-4 v.), amelynek Illés szó nélkül engedelmeskedik (5. v.). Később ugyanaz a szó továbbküldi (8.-9. v.), majd biztosítja az özvegyet (14. v.). Az özvegy felismeri: az Úr szava igazság (24. v.).

v Ez az, amihez az Isten emberének szabnia kell magát. Főképp neki. Az ige kell legyen a mérce.

<  Miért kellett Illésnek elrejtenie magát?

v Sokan úgy vélik, hogy nyilvánvaló, hogy miért: halálra keresték (18:4.,10.). De ez csak a részleges igazság, és nem biztos, hogy az elsődleges. Amikor újra megmutatja magát Akhábnak, nem úgy tűnik, mintha élete veszélyben forognak.

v Illés egy lelki vezető. Szellemi fejedelem. Isten igéjének a hordozója, képviselője. Ha ő eltűnik, az többet jelent, mintha Azáriás tűnne el. Ez maga az ítélet része: egyrészt a szárazság, másrészt az ige hiánya. Nincs próféta, nincs ige.

<  Az Istentől jött ige hiánya egy rettenetes ítélet:

v 1Sám 28:6., 15.: „És megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.”

v Zsolt. 74:9: „Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk aki tudná: meddig tart ez?”

v Ám. 8:11: „Íme, napok jönnek, azt mondja az úr Isten, és éhséget bocsátok a földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után!”

v A poszt-gutenbergi korszakban talán nem így tapasztaljuk, de mégis megtörténhet. (Walter Kaiser egy keleti tengerparti egyetemen tanult, amikor a Róm. 1-5. sziporkázó magyarázatát hallotta egy professzortól, akiről kiderült, hogy nem hitt benne egyáltalán...)

<  Fontos, hogy a lelkipásztorok az ige által és az ige vezetése alatt éljenek.

v Az Isten embere képviselője az igének, akár kegyelmet, akár ítéletet közvetít - az ige jelenléte vagy megvonása által. (Lásd Elizeus elhívását.)

<  Velünk is megtörténhet, hogy valamilyen ok miatt az Úr megvonja tőlünk az igét: annak ellenére, hogy a prédikálást folytatjuk... Csak az már nem az Úr igéje lesz! (2 Krón. 18.)

II. Akiről Isten visel gondot (Gondviselése)

<  „Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.” – 3. v.

v Nem egy folyó mellé, hanem egy patak mellé küldte az Úr Illést! Egy folyó bőséges vizet szolgáltatna, de egy patak bármikor kiszáradhat, és ki is száradt. Ez azt tanítja nekünk, hogy Isten nem akar minket luxus körülmények közé helyezni. E jelenvaló világ ideiglenes lakhely: a világ bősége elfogyhat, értékelése megszűnhet. Nem folyó mellé helyez minket Isten, hanem csak patak mellé, hogy vágyjunk és sóvárogjunk az örökkévaló után. A patak folyhat ma, és elapadhat holnapra.

<  Épp ezért, nem a patakban kell bízni, hanem Istenben. Ne vegye át a víz az Isten helyét, az ajándék az Ajándékozó helyét. Ne tévesszük szem elől igazi célunkat! Egyedül Isten az, aki nem változik, akiben bízni lehet akkor is, ha a patak kiszáradt. Ha a hollók nem hozzák többé a pecsenyét és a cipót, akkor majd gondoskodni fog az Úr egy Baál-tisztelő sareptai özvegy által, aki megismeri az Úr hatalmát, miután engedelmeskedni tud az Ő parancsának: „nékem süss abból először” (1Kir 17:13) „Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33). A gondviselés az engedelmesség folyamán adatik.

v Isten gyermekei e világ egyik országában sem kívánnak örökké ott lakni, mert még a saját országunkban is annyi a bűn, a korrupció és törvénytelenség, a részegség, az erkölcstelenség, és a kapzsiság, hogy egy jobb ország után vágyakoznak, mint Ábrahám (Zsid 11:10). Sok szívfájdalmat okoz a háború, a nélkülözés, a betegség és a halál, és mindez arra jó, hogy idegen maradjon számunkra ez a hely, ahol csak „jövevények és idegenek” vagyunk (1Pt 2:11). Szülőföldünkön is külföldieknek érezzük magunkat, mivel a mi országunk az az ország, ahol nincs többé könny, fájdalom, vérontás, nélkülözés, betegség, gyógyszer vagy műtét, nincs csalódás és elválás, nincsenek balesetek és temetők, gyász és börtön, részegség és erkölcstelenség, adó és tartozás, javítóintézet és rendőrség, mivel mindezek elmúlnak. Mi a láthatatlanokra nézünk, amelyek örökkévalók. „Megmutatta nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály… És semmi elátkozott nem lesz többé.” (Jel 22:1. 3.) Addig is, hála Istennek azokért a patakokért és özvegyekért, akikben gondviselése megmutatkozik!

<  A szárazság rettenetes volt: de Illésnek nem volt gondja vele. A „hollók” táplálták.

v Dehát a hollók nem hozni, hanem vinni szokták a húst! Ne törődj vele, ez nem a te dolgod, hanem Istené. Hidd el, hogy a hollók hozni fogják!

v Dehát a hollók tisztátalan állatok! (3 Móz. 11:15. 5 Móz. 14:14.) - már ami az izráeli menüt illeti. Ne törődj vele, fogadd el, és ne kérdezősködj semmit a lelkiismeret miatt... Süssed a húst, pirítsad a kenyeret, és lakj jól!

<  A hollók kitartanak, de a patak feladja... Sebaj, egy sareptai özvegy majd folytatja. A módszer változik, a gondviselés marad.

v Innen ered a gond: úgy véljük, hogy ez egy az egyben alkalmazható reánk: mi is hívők vagyunk, mint Illés. Mi is az Úr emberei vagyunk, mint Illés. Úgyhogy az Úr rólunk is hasonlóképpen gondot fog viselni! Na, ha nem is ugyanúgy (a hollók által hozott hús magas koleszterin szintje miatt), valami hasonló módon...  Lásd: Mt 6:25-34. és Lk 12:22-34.

<  Van, aki nem találja ebben Isten ígéretét a gondviselésre. Nem baj, ott van más helyen, és az Illés esetét pedig vehetjük illusztrációnak!

v Azonban tudnunk kell, hogy Illésen kívül volt még az Úrnak 7000 embere, akik együtt szenvedték a szárazságot és éhséget a többi Baál-csókolgató, hitehagyott izráelitával!

v De miért visel az Úr gondot Illésről? Azért, mert Illést életben kellett tartani. Szükség volt még rá. De az Urat akkor is szolgálni kell, ha az életben sosem látsz húshozó hollókat!!

v Addig halhatatlanok vagyunk, amíg a munkánkat el nem végezzük. Némelyek többet is szeretnének, de az általában nem vezet jóra. (Lásd pl. Ezékiás és Manasse). Mikor a munkánk véget ért, Isten hazahív betegség, baleset vagy éhhalál által. Hogy a halál hogyan érkezik, mindegy, ha felismered, hogy ez is Isten eszköze! A halálnak nincs fullánkja. • Félsz-e a méhektől? Csak a fullánkjától!

<  Sokan több apologetikát és teológiát ismerünk, mint a sareptai özvegy, mégis nehezen fogadjuk el, hogy hinni azt jelenti, hogy mindenestől rábízzuk magunkat az Úrra, aki gondot visel.

III. Akinek a főcélja a misszió (Missziója)

<  A sareptai özvegy még megbízhatatlanabb, mint a hollók. Az „özvegy” és a „gondoskodás” általában ellentétes fogalmak voltak.

v Egy özvegy a szegénységgel és szükséggel kapcsolatos. Abban az időben az özvegyek nem jártak esti líceumba és nem kaptak számítógépképzést, hogy a szomszédos kórházban munkahelyet kapjanak. Az özvegység zsákutca volt.

<  De ki vagyok én, hogy megmondjam Istennek, milyen eszközöket használjon? Isten útjai gyakran meghökkentők és szokatlanok.

<  Ki ez az özvegy? Sareptai, Szidon mellett. (12 km Szidóntól, 20 km Tírustól, 120 km Samáriától). Etbaál hazája, Baálfalván, Pogánytelkén...

v De íme, egy Baál követője bízni fog az Úr szavában! Ő is átéli Isten gondviselését! Habár csak a címét ismerjük, a nevét nem, csatlakozik a megváltottak seregéhez: Melkisédek, Jetró, Ruth, Maámán és Ebed Melek csapatához. (Misszió!)

v A pogányoknak is adatott a megtérés az életre! (ApCel. 11:18.)

<  Sareptába menni azt jelenti, hogy Izráelt elhagyni: ez is ítélet Izráelen. De egyúttal a kegyelem kiterjesztése is a pogányok felé. Megelőlegezi ez az ApCsel könyvét. (Ítélet, ahonnan elmész, - áldás, ahová mész.)

v „Illyés idejében sok özvegyasszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt; mégis azok közül senkihez nem küldetett Illyés, hanem csak Szidónnak Sareptájába az özvegyasszonyhoz.” (Lk. 4:25-26.)

<  A sareptai megtérő párhuzama Mt. 15:21-28 és Mk. 7:27-30-ban a szíro-főníciai asszony, aki a farizeusokkal ellentétben hisz Jézusban.

Befejezés:

<  Az Isten embere az imádság és a hit embere.

v Robert Bruce megreggelizett (egy tojást), de éhesnek érezte még magát, és kért még egy tojást, azonban azonnal gyengeség fogta el. Bibliát kért, de nem tudta már olvasni. Azt kérte, hogy nyissák ki Róm 8:38-39-nél, hogy rátehesse az ujját. Rátette, és azt mondta: megreggeliztem, és este az én Megváltómmal fogok vacsorázni. Isten veletek, gyermekeim! Ezzel meghalt, ujjával a Róm 8:38-39-en.

Értékeljük helyesen a szolgálatot! - 2Kor 10:1-18

Az apostoli tekintély védelmében

(Értékeljük helyesen a szolgálatot!)

2Kor 10:1-18

■       Ahogyan a 8-9 rész a megtértekre alkalmazza Pál védelmét (apológiáját), ugyanúgy a 10-13 rész alkalmazza ugyanazt a megtéretlenekre, akik még lázadnak Pál apostoli tekintélye ellen.

v  Van egy kronológiai előrehaladás a 2Kor-ban: az 1-7 részek a múltban történt eseményekre utalnak, a 8-9 rész a jelenben történő közös gyűjtés befejezéséről szólnak, míg a 10-13 részek Pálnak a jövőbeni látogatását készítik elő.

I. Az apostoli tekintélyért való harc – 1-6. v.

■       Pál apostol bejelenti a harmadik látogatását, amikor Isten ítélete fogja sújtani az ellenszegülőket.

v  Arra kéri őket, „a Krisztus szelídségére és engedelmességére”, hogy ne kelljen bátornak lennie, ha majd megérkezik.

v Ellenfelei „úgy gondolkodtak felőlük, mintha test szerint élnének”, mivel nem rendelkeztek ajánló levelekkel, extázissal, csodatevéssel és retorikai/értelmezői képességekkel…

v Manapság a reputációt másképpen mérik (pl. a szenvedés nem jelenti, hogy nincs tekintélyed).

v Manapság a hirdetett Ige és a megélt élet összhangja adja a tekintélyt. (De vannak, akik másképp gondolják.) - „Ha beteg vagy: nincs hited.” „Ha nincsenek csodák: nincs veled a Szentlélek…”

■       Az apostol elleni vád egyrészt az, hogy „szemtől szemben ugyan alázatos, de távolról bátor”.

v Természetesen, ezt ironikusan jegyzi meg az apostol az 1. versben… Az igazság az, hogy alázatos volt második látogatásakor, és bátor, amikor írta azt a kemény levelet… (1:13. 2:3-4. 9. 7:8. 12)

■       Az az alázat a Krisztus alázata volt, amelyre nézve most kéri őket!

v Nem mond ítéletet azonnal. De ha megérkezik, akkor ki kell mondania! Addig viszont felszólítja őket, hogy térjenek meg.

■       Nem világ szerint és nem test szerint harcol (mivel nem válaszol haraggal), hanem más fegyvereket használ.

v Pál fegyvere az evangélium sokféle hirdetése, a Szentlélek erejében.

v Ez lerontja az „erősségeket”: okoskodások, magaslatot Isten ismerete ellen (önbizalom, öndicsőítés), foglyul ejti az ellenkező gondolatokat.

v Számára nem a retorikai fordulatok jelentik a lényeget, hanem a tartalom.

■       A baj az, hogy ellenfelei egy „másféle” evangéliumot hirdetnek! Más a tartalom!

v Hamis evangéliumot bármilyen pátosszal adnak elő, akkor is hamis!

v Ezért, Pál arra is készen áll, hogy megbüntessen minden engedetlenséget, ahogyan nyilvánvalóvá válik, hogy kik azok, akik egyáltalán nem karnak megtérni.

II. Az apostoli tekintély fontossága – 7-11. v.

■       Nézzétek, mi van a szemetek előtt! (A szem előtt valókra néztek?)

■       Pál legitimitása össze van kapcsolva az evangélium legitimitásával. Pál elvetése az evangélium elvetését jelenti (amit hirdetett).

v Aki Pál apostoli tekintélyét kétségbe vonja, azzal kétségbe vonja Pál hívőségét is! A kettő össze van kapcsolva, mert amikor ő megtért, akkor kapta az elhívást is.

■       Apostoli hatalmával viszont nem élt vissza: nem a megrontásukra használta azt, hanem az építésükre.

v Ezért nem vall szégyent, mert nem fog úgy tűnni, minta csak ijesztgetne a leveleivel, mivel igenis, ítéletet hirdet, amikor majd megérkezik. Addig viszont kéri, hogy térjenek jobb belátásra.

III. Az apostoli tekintély igazolása, alapja – 12-18. v.

■       Mi igazolja azt, hogy Pálnak van igazi apostoli tekintélye? Ellenfelei egyáltalán apostoloknak nevezhetők-e? (11:1-12:13)

v Meg kell pontosan állapítani azokat a feltételeket, amelyek alapján valaki apostolnak nevezhető, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy a Pál „dicsekvése” (igénye) nem jogtalan.

■       - Azok „magukat ajánlják” és „magukhoz hasonlítják magukat” – 12. v., de így „nem okosan cselekszenek”.

v  Ezért nem hasonlítgatja magát azokhoz.

v Jer 9:23-24 – az Úrban dicsekedni – „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.”

■       - Pál nem mértéktelenül dicsekszik, hanem a szerint a mérce szerint, amelyet Isten adott. Melyik ez a mérce?

v - Korinthusba is eljutott

v - nem a mások munkájával dicsekszik, a késszel, hanem a korinthusi gyülekezet születésével.

v - az Úrban dicsekszik, vagyis azzal, amit az Úr végzett általa. Ez az egyetlen igazi alap a dicsekvésre. Ellenfelei a mások munkájával dicsekszenek (i.e. a Páléval).

v - nem ajánlólevelekkel igazolja magát, nincs azokra szüksége… (2Kor 3:1 – „Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek? 2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember.”)

■       Az Isten ajánlására van szükség. Ha valaki azért dicsekszik apostolságával, mert képességei vannak, megtapasztalásai és retorikai abilitása, az egyszerűen nem jelent semmit ebben a kérdésben.

v  Az ajánlásnak Istentől kell jönnie! „Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.”

■       Az apostol nem mehet tovább az evangélium terjesztésével nyugat felé, míg itt keleten nem szilárdult meg a munkája. De tervezi, „hogy rajtatok túl is hirdessük az evangéliumot”…

Bőkezűek az adakozásban - 2Kor 8:1-8

Bőkezűek az adakozásban

2Kor 8:1-8

2Kor 8:¹ Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közölt,

 ² Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.

 ³ Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak,

 ⁴ Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket.

 ⁵ És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nékünk is az Isten akaratából.

 ⁶ Hogy kérnünk kellett Titust, hogy amiképpen elkezdette, azonképpen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.

 ⁷ Azért, miképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.

 ⁸ Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.

 ⁹ Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

 ¹⁰ Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.

 ¹¹ Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy amiképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, amitek van.

 ¹² Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.

 ¹³ Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségetek pótolja amazoknak fogyatkozását;

 ¹⁴ Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen;

 ¹⁵ Amint megvan írva: Aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.

n Pál apostol itt az adakozás kegyelméről beszél. Az adakozásban 10% volt a norma.

v Tized a termésből, a fizetésből… A farizeusok: a mentából, kaporból, köményből…

v Pál tudatosan adakozásra serkenti a korinthusiakat. Úgy tárgyalja ezt, mint akinek semmilyen érdeke nem fűződött hozzá: nem önmagáért jár közben, hanem a Júdeaiakért.

I. A macedóniaiak példája

n „¹ Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött” – Filippi, Thesszalonika, Bérea… Lásd: Fil 4:10-19.

v Pál apostol az adakozást nevezi kegyelemnek! Többször is így nevezi ebben a szakaszban.

v Az első levél 16 részében már említette az adakozást: ott az akkori hívők anyagi támogatásáról van szó, a gyülekezet költségeinek vagy missziójának fenntartásához, a lelki munka segítéséhez, a (jeruzsálemi) szegények segítéséről.

v Nem tudjuk, hogy mi idézte elő a szükséget Jeruzsálemben?

n Hittestvéreikről volt szó. A szolgálat tettekben kell megnyilvánulnia. A szolgálat: kegyelem.

n Jézus mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” – ApCsel 20:35.

n Adakozásul felülmúlta Pál várakozását is. Nem a fölöslegükből adtak. Mi volt ennek a titka?

v Az, hogy előbb önmagukat adták az Úrnak. Aki magát az Úrnak adta, annak nem nehéz adni. Aki nem adja önmagát előbb az Úrnak, akkor minden adakozás csak pazarlás!

v Az Úré s föld, és ami betölti (Zsolt 50:12). Az Úré minden. A végtelenségig adakozhatsz, mert Istent nem tudod „elkölteni”. Isten kiapadhatatlan. Csak abból adsz vissza, amit Tőle kaptál.

n A jó példa követőket szül. A korinthusiak követték a macedóniaiak példáját.

v A felebarát felé való jótéteménynek is van létjogosultsága, de itt főképp a testvéreink felé van felelősségünk.

v „Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?” – 1Jn 3:17. Lásd még Mt 24:31-46.

v Isten népe között ne legye szűkölködő senki.

n Láthatatlan szeretet-kötelék kötötte össze őket a júdeai hittestvéreikkel.

II. Az Úr Jézus szegénysége

n A macedóniakon kívül Pál apostol az Úr Jézus példáját említi: gazdag volt, de szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodhassunk.

v Sok bőkezű ember létezett, de senki nem adott annyit, mint „a mi Urunk, Jézus Krisztus”. Ő valóban gazdag volt.

n Mennyire volt gazdag?

v Övé a földkerekség, és ami betölti (Zsolt 50:12).

v Övé a menny. Ott számtalan angyal szolgál Neki, és azt teszik, amit rájuk bíz (Zsolt 103:20).

v Bölcsessége felmérhetetlen (Kol 2:3). Hatalma szavával hordozza a mindenséget (Zsid 1:3).

n Szegénnyé lett.

v Mennyire? Bepólyálták és jászolba fektették. Akkor semmi sem látszott gazdagságából és hatalmából.

n Izráel leglenézettebb vidékén nőtt fel, Názáretben.

v „Származhat-e valami jó Názáretből?” – Jn 1:46

v Nem volt hely, hová fejét lehajtsa (Mt 8:20)

v Nem volt pénze a templomadóra (Mt 17:24-27)

v Csónakot és szamarat – kölcsönkért. – Lk 5:3. Mt 21:2-3.

v Egész vagyona egy ruhadarab volt, amire halálakor sorsot vetettek. Ezt a ruhát is bizonyára ajándékba kapta (Jn 19:23-24. Lk 8:2-3).

v A sír is másé volt, amelybe fektették: „És magához vévén József a testet, begöngyölte azt tiszta gyolcsba, és elhelyezte azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott;” – Mt 27:59-60

v Mikor a barátokra szüksége lett volna, azok is cserbenhagyták – Mk 14:50.

v Az egyetlen, ami megmaradt neki, és ez megmarad minden embernek: Isten. Jézus valódi és rettenetes szegénysége abban mutatkozott meg, hogy az Isten is elhagyta!

n Mi hihetetlenül szegények voltunk a bűneink miatt.

v Most pedig „megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával” – Ef 1:3

v Lettünk örökösei Istennek és örökös társai Krisztusnak – Róm 8:17

v Hajlékunk lehet az atyai házban – Jn 14:1-3

n Ennek a gazdagságnak fényében már egyáltalán nem nehéz az adakozás!

III. Az Ószövetség példája

n Az ÚSz-ben nem az összeg volt a fontos, hanem az indíték: az, hogy miért és milyen érzülettel adakozol. Az indíték, a szándék a fontos!

v Pál nem azt mondja, hogy adjanak, mert nekik van miből… Jól megy soruk… Példaként állítja a macedóniakat, akik erejükön, lehetőségeiken felül adakoztak, az üldözéseik között ők nem magukra gondoltak.

v A kegyelem indította őket az adakozásra. Ők kérték, hogy adakozhassanak. 

n Mt 23:23 – Jézus nem mondja, hogy nem kell adni tizedet, hanem azt mondja, hogy van annál fontosabb is. De azt sem kell elhagyni.

n Az Ószövetségi mintánál az ÚSz nem kér kevesebbet.

Befejezés

n A földi dolgokkal is úgy van, mint a mannával: 2Móz 16. Amit megtartottak másnapra, megkukacosodott! 15. v. – „¹⁵ Amint megvan írva: Aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.”

v  „Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék!” – 2Thessz 3:10

Az Úr Jézusról szóló bizonyságtételek - Jn 5:30-47

Az Úr Jézusról szóló bizonyságtételek

Jn 5:30-47

n  A teljes Írás Jézusról tesz bizonyságot. Bárhol olvassuk, mindenütt Róla van szó.

v  Az evangéliumok tanúskodnak Róla, de itt más bizonyságtételekről van szó.

v A Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke – Jel 19:10. Bizonyságtételünkben visszatekintünk a keresztre.

I. A Keresztelő János bizonyságtétele – 30-35. v.

n  János először is kijelentette, hogy Őt kinek nem szabad tekinteni:

v Jn 1:19-23 – „19 És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? 20 És megvallotta, és nem tagadta; és megvallotta, hogy: Nem én vagyok a Krisztus. 21 És kérdezték őt: Micsoda tehát? Illyés vagy-e te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felelt: Nem. 22 Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől? 23 Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondta Ézsaiás próféta.”

n  Keresztelő János üzenete Jézusról: egy különleges név: „az Isten Báránya”, és két különleges munka: „aki elveszi a világ bűnét”, és „aki keresztel Szentlélekkel”.

v  Nemcsak azt jelenti, hogy Jézusnak a jelleme olyan, mint a bárányé: szelíd, kedves, alázatos, hanem arra, hogy az bárányt áldozatul hozták. Jézus Isten tökéletes áldozata a világ bűnéért.

n  Az ÓSz-ben ötféle áldozatot mutattak be (3Móz szerint). Mindegyik Jézus áldozatát mutatja be.

v  Az engesztelő áldozat is Róla beszél. A Engesztelés Nagy Napján a főpap bement a Szentek Szentjébe az áldozat vérével, hogy engesztelést végezzen a saját és a nép bűneiért. Minden áldozat arra tanította Izráel népét, hogy valakinek meg kell halni a bűnért. „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9:22)

n  A zsidók jól tudták János mit ért az alatt, hogy Jézus az Isten Báránya. Ismerték Ézsaiás 53. részét: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, mint bárány, nem nyitotta fel az ő száját...” „Megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg”. Ismerték Izsák kérdését is, amikor az áldozásra mentek: „Ímhol a tűz, ímhol a kés, hol van az áldozati Bárány? Az Úr majd gondot visel, fiam...” de főképpen ismerték Mózes törvényéből a reggeli és esti áldozásra parancsolt hibátlan bárányt, valamint a bűnért és engesztelésért végzett bárányáladozatokat is.

v Íme, az Isten Báránya! Ő a Király, akinek szolgálunk. Ő a Mester, aki tanít minket. Ő a Próféta, a Pap, aki közbenjár értünk. Ő a Szabadító, a Megváltó, az Istennek Fia, az Embernek Fia... Ő a Júda nemzetségéből való oroszlán. Az Uraknak Ura és Királyok Királya, a Kezdet és a Vég. De mindenek felett Ő az Áldozat, az Isten Báránya. „Egyetlenegy áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket” (Zsidók 10:14). Erről szól Keresztelő János bizonyságtétele.

n  János beszél arról a különleges munkáról is, amelyet ezzel Jézus elvégez: „elveszi a világ bűnét”, vagy pontosabban: „hordozza a világ bűnét”.

v Az Úr Jézus nem úgy jött, mint hadvezér vagy filozófus, erkölcsi normák tanítója... Nem épített műemlékeket, nem harcolt háborúkat, nem írt vaskos könyveket... Azt a néhány sort, amit a porba írt egy alkalommal, másnapra elfújta a szél. Jézus azért jött, hogy hordozza a világ bűnét. A bűn zsoldja a halál. Az Isten Báránya viszont elveszi a te és az én bűneimet,  a világ bűnét!- és annak büntetését. Odaáll Isten és én közém így szólva: Én elvállalom a büntetést. Én kifizetem az árat! Engesztelő áldozat lett a mi bűneinkért.

v Nem volt túlzás az, amit Péter prédikált Pünkösd után: „Ti pedig a szentet és igazat megtagadtátok, és kívántátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, az életnek fejedelmét pedig megöltétek...” Ezek épp olyan érvényesek reánk is, mint akkor Péter hallgatóira. Azok sem segédkeztek mind a megfeszítésben... de bűneikkel hozzájárultak Jézus halálához. „Meghalt a mi bűneinkért az írások szerint” (1Kor 15:3). Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!

n  Végül, János beszél az Úr Jézus különleges tisztségéről is: „Aki keresztel Szent Lélekkel”. Ő nemcsak megszabadít a bűntől, hanem azután képesít szentül élni is. Az övéit elpecsételi az ígéretnek ama Szent Lelkével.

v „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem láthatja az Isten országát”. E nélkül csupán izzadságszagú erőlködés az, amit teszel, és megmarad a bűntudat és a vád. A Szent Lélek újjáteremtő munkájára van szükséged!

II. Az Úr Jézus cselekedeteinek bizonysága – 36. v.

n  Miket cselekedett Jézus? Csodálatos dolgokat.

n  Nikodémus is elismeri, hogy ezeket a csodákat nem teheti senki, csak ha az Isten van vele.

v Jn 3:2  - „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.„

v Isten nem közönséges csodákat cselekedett a Pál apostol keze által. A Jézus neve által.

v Péter meggyógyította az Ékes kapu sántáját.

v Jézus ördögöket űzött (légiót!), tengert lecsendesített, kenyeret megsokasított, leprásokat, vakokat, bénákat meggyógyított…

n  A meggyógyultak bizonyságtétele ellen nem bírtak szólni semmit: a vakon született, az Ékes kapu sántája.

n  János apostol megválogatja Jézus csodáit.

v  Csak hét csodát írt le részletesen.

III. Az Atya bizonyságtétele – 37-38. v.

n  Született és jött – Jn 18:37.

v  Ézs 9 – született és adatott

n  Bemerítésekor szózat lett a mennyből. Rászállott a Szentlélek, mintegy galamb.

v  Jn 12-ben görögök jelenlétében újra szólott az Atya, hogy megdicsőíti az Ő nevét.

n  A megdicsőülés hegyén, Mózes és Illés jelenlétében szólott az Atya.

v  Nikodémus ezt felismerte: „…hanem ha az Isten van vele”.

IV. Az Írások (és Mózes) bizonyságtétele  – 39-46. v.

n  Ne tévesszük szem elől az Írások fő mondanivalóját.

v  1Móz 3:15 – az asszony magva a Kígyó fejére tapos. Ábrahámnak: tebenned áldatnak meg a föld minden nemzetsége. Jákób: eljön Siló (1Móz 49). Mikeás: Hol fog születni? Zakariás: Hogy fog bevonulni? Ézsaiás: Hogy fog meghalni? Dávid: Hogy fog feltámadni? - „Az írások szerint” – 1Kor 15:1-3.

n  Péter Pünkösdkor hivatkozik a 16. zsoltárra, mely Dávid Fiának feltámadásáról szól.

v „Ha hinnétek Mózesnek…” - Mózes: prófétát támaszt az Isten, olyat, mint én – 5Móz 18.  

n  Lk 24 – emmausi tanítványoknak magyarázza Mózestól, a prófétáktól és minden írásokban, amik róla megírattak.

v  Érted-e amit olvasol – kérdezte Filep a szerecsen komornyikról. Hirdette neki a Jézust.

Befejezés:

v „Ti vagytok ezeknek bizonyságai” – Lk 24:48. A mi életünk is legyen bizonyság.