Az ún. Kortárs Keresztyén Zene - 4. befejező rész
Az ún. Kortárs Keresztyén Zene
(4. befejező rész)
Mit tanít a Biblia az éneklésről, az istentiszteletről? Milyen kell legyen?
a. „Lélekben és igazságban.” (Jn 4,24)
Az imádat/dicsőítés nem arra való, hogy te jól érezd magad... (Habár szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát az istentiszteleten.) Arra sem való, hogy tetsszen a lelkipásztor hangja és szép legyen a templom... Sajnos, sokan „kapni szeretnének valamit”, lehetőleg úgy, hogy azért ne kelljen semmit tenniük, „megnyugodva” és „feltöltekezve” menjenek haza. Mindez megtörténhet az istentiszteleten, de az imádatnak ez velejárója, nem pedig célja.
Az imádat „lélekben”, vagyis a testiességtől elhatárolva kell történjék, nem táncolva, ugrálva, tapsolva, kurjongatva, mantraszerű dicsőítéseket énekelve, hanem a Lélek erejében! Ugyanakkor „igazságban”, vagyis valódi hódolattal, nem hazudva Istennek az énekek és imádságok által, hanem igazat mondva és élve minden nap.
b. „Ékesen és jó renddel” (1Kor 14:40)
Az ordítozás, fetrengés, tánc és ehhez hasonló extrém megnyilvánulások nincsenek „rendben” és nem is „ékesek”... A manapság divatos ugrálós-tapsolós szórakoztató összejövetelek nem istentiszteletek. „Öltözzétek fel amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” A zűrzavar és felkorbácsolt érzelmek nem jó bizonyság (1Kor 14:23 ). „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik.” (1Kor 14:33) Elítéljük a lélek nélküli prédikációkat is, a lelki erő nélküli üres formákat is! „Amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.” (2Kor 11:3-4)
c. „Okos” istentisztelet (Róm 12:1-2)
Vagyis, legyen értelmes és meggondolt. (Róm 12:1-2) Ha nem értelmes az istentiszteletünk, akkor lehet „esztétikus”, "extatikus” vagy „profán”. Azonnal megmagyarázom mik ezek.
Az ún. „esztétikus istentiszteleten” minden lenyűgöző, szemet és érzékeket ingerlő: pompás ruhák, csilingelés, tömjénfüst, szép szobrok, megindító szentképek, misézés, szenteltvíz, stb. Ezzel nem Isten kerül a központba. Valósággal „szerelmesek” lesznek a hívek a templomba, a liturgiába, a kalotaszegi kézimunkákba – ami bálványimádás. (A tanítványokat is elbűvölte a jeruzsálemi templom szépsége – Lk 21,5-6.) Pedig Isten kézzel csinált templomokban nem lakik (ApCsel 17,24; 2Krón 6,18).
Az ún. „extatikus istentiszteleten” az „örvendezés” és „dicsőítés” leple alatt mesterséges, testi érzelmeket gerjesztenek. Pedig az énekek hangulata és ritmusa nem arra való, hogy az értelmet kikapcsolják, hanem hogy hatásosabbá tegyék a szöveget.
A „profán istentisztelet” nem sokkal különbözik egy társadalmi közösségi alkalomtól. A profán istentiszteleten hitetlen emberek színlelnek tömegesen istentiszteletet. Az ilyen hitehagyott istentiszteletre ha eljönnek az emberek, akkor ott a lelkész elmond egy beszédet (aminek kevés köze van a Bibliához), de abban nincs szent tisztelet, megilletődés, hódolat, imádat, dicsőítés, mindaz, ami a szent Istent megilletné. Csak képmutatás van és hagyománytisztelet (Mt 15,7-9). Hiányzik az igaz Isten ismerete és az egymással való szent közösség. Az emberek ahogy jöttek, úgy mennek el.
d. Nem „magunk-választotta” istentisztelet (Kol 2:23. Mk 7:7)
A mai énekírók nagy része a világot utánozza; a nemhívők tetszésére akar lenni; valamilyen óvodás-szintre csökkentené az énekek mondanivalóját; vagy illetlen szöveget használ. Pedig az istentisztelet is Isten parancsa szerint kell történjék: Ő sem nem divatos (hogy csak újmodern énekeket szeretne), sem nem nosztalgiás (hogy csak régi énekeket szeretne). Isten: Isten. Végtelen, időtlen és önmagában létező.
Istennek nem tetszett a Kain áldozata, mert nem tetszett az, ami Kainban volt (1Móz 4:3-5).
Nádáb és Abihú meghaltak, mert idegen tüzet vittek az Úr elé (3Móz 10).
Uzza meghalt, mert illetéktelen módon bánt a szent dolgokkal (hozzáért a frigyládához, és nem volt lévita - 2Sám 6:7).
Mark Driscoll hat bibliai alapelvet állapított meg arra nézve, hogy milyen kell legyen a közös éneklés/istentisztelet: (http://theresurgence.com/2011/03/06/6-biblical-principles-for-corporate-worship).
1. Legyen Isten-központú. Vagyis, az éneklés nem arra való, hogy magunkat szórakoztassuk. Nem magunkat imádjuk, hanem Istent. A közös éneklés az imádathoz tartozik. Ennek fokmérője az Isten beszéde iránti tisztelet és engedelmesség: aki féli az Istent, annak az Isten beszéde szent (5Móz 28:58; 31:12; Zsolt 138:2; Ézs 66:2; Jn 14:23).
2. Legyen érthető. Ennek mondanivalója legyen világos: nem tartalmatlan hangulatkeltő, hatásvadászó zaj. Legyen Krisztus személye és evangéliuma a központban.
3. Legyen „seeker-sensible” (barátkozó-érzékeny). Az istentiszteleten, ahol nem-hívők vannak jelen, legyünk tekintettel arra, hogy az énekek mondanivalója az ő számukra is legyen érthető.
4. Legyen önzetlen. Nem egyéni, hanem közös imádatról van szó. Senki se gondoljon magáról többet, mint amennyit kell. Jellemezze a törekvés a szentségre. Ez Isten elvárása minden gyermekétől, különösen azoktól, akik a szolgálatot végzik. A szentség követelménye a magánélet, a családi élet, a szakmai élet és a gyülekezeti élet minden területére kiterjed.
5. Legyen rendezett. A hatáskereső előadók, ritmus-zavarodott zenészek, botfülű énekesek, zúgó hangfalak, szervezetlenségre utaló hosszas csend nem kevésbé elítélendő, mint a magyarázat nélküli nyilvános nyelvekenszólás vagy ún. prófétálás. Isten nem a zűrzavarnak Istene.
6. Legyen evangélizáló jellegű. Ez arra vonatkozik, hogy az éneklés alkalmazkodik a hallgatók kultúrájához, és számukra is üzenetet kell továbbítson.
Az újszövetségi gyülekezet istentiszteletéhez hozzátartozik 1) a prédikálás (2Tim 4:2), 2) az ÚSz-i jelképek, a bemerítés és az úrvacsora (Mt 28:19. 1Kor 11:17-23), 3) az imádság (1Tim 2:1), 4) Igeolvasás (1Tim 4:13), 5) adakozás (2Kor 8-9) és 6) éneklés (Kol 3:16).
Charles Wesley a következőket javasolta: http://www.gbgm-umc.org/holcombumc/singing.htm
Tanuld meg a dallamot! Énekeld úgy, ahogyan le van írva!
Énekeld az összes versszakot!
Énekelj teljes szívvel-lélekkel!
Énekelj szerényen, harsogás nélkül!
Énekelj ritmus szerint: ne fuss előre, ne maradj le!
Énekelj lelki módon, Istennek tetszően!
Főképp: gondolkodj az ének értelmén! Az istentisztelet és éneklés sohasem lehet alantas ösztönöket gerjesztő dolog, hanem ami felemel, megerősít, megvigaszta és, gyógyítja a lelket.Formálja az életet. Istenről és Istennek szól. Nemcsak a közönség hallja, hanem Isten angyalai is. Isten előtt nagyon kedvesek az egyszerű parasztbácsik és nénik egyszerű énekei, akik tiszta szívből énekelnek. A kisgyermekek csengő hangjai azért kedvesek, mert őszinték.
„Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.” (Zsid 12,28-29) „Mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31/b)
