Az ún. Kortárs Keresztyén Zene - 3. rész

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene

(3. rész)

Nagyon örülök a jó commenteknek, mert ez mutatja, hogy a problémát mások is látják, és a megoldást mások is keresik. Természetesen sokat lehetne írni erről a dologról, és az is igaz minden időben, hogy a szívünk állapota fontosabb bármilyen formaságnál.

Nem lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy „milyen zenei irányzatokat sorolunk a KKZ-hez”. A „módszert” nem lehet „felsorolni” csak felismerni. Maga az éneklés módja lehet kedves Isten előtt, vagy lehet utálatos. A módszert neveztem "KKZ-nek, nem pedig az énekeket. Azt, amit elítélek, nem egy ének újsága dönti el. A karácsonyi „Csendes éj”-t is lehet úgy énekelni és zenélni, hogy az utálatos Isten előtt!

Szögezzük le újra: a rock zenének semmi köze nincs ahhoz az élethez és üzenethez, amiről mi énekelni akarunk. Azt mondják, hogy ezzel megnyerjük a fiatalokat? Nem. Cigarettával a kezedben nem fogod leszoktatni a dohányzókat bűnös szenvedélyükről. Iszogatva ugyanannál az asztalnál nem fogod megnyerni a részegeseket a józanságnak. Pogány szokást használva (ez a rock) nem fogod a fiatalokat behozni Isten országába. Legfeljebb te is kiesel. Nem listáról beszélek, hanem stílusról, filozófiáról, életvitelről! Egy világi és bűnös lázadást, szórakozást, testiességet, szexet, erőszakot, mágiát, stb. jelentő éneklést nem lehet úgy "megtéríteni", hogy ezután a stílusa, a ritmusa, a dallama mást jelentsen, főképp, ha a hangerő, a felszerelés, az öltözet, stb. azonos. 

Túlságosan mechanikus  dolog úgy osztályozni az énekeket, hogy „ez KKZ”, ezért elítéljük, „ez nem KKZ”, ezért énekelhető… A gyülekezeti éneklésnek van egy helyes és természetes fejlődése, amelyet követni kell, minden időben. Ami veszélyt jelent, az egy elhatalmasodó világi és testi megnyilvánulás a gyülekezeti éneklésben, ami ellen felemeltem a szavam. Ez abban mutatkozik meg, hogy a bibliai értékrendet felváltja egy világi érték(telenség), a jellemet és lelkiséget felváltja a professzionális képesség és személyiség, a bűntudatot és szégyen-érzetet felváltja egy felületes és szégyentelen viselkedés, a tisztaságot és szentséget felváltja a közönséges és a fertőzött. Amikor az istentiszteleti éneklés ki van szolgáltatva tizenéves gyermekek kénye-kedvének (akiknek sem elég ismeretük, sem elég tapasztalatuk nincs), akkor e fontos szolgálatban félrebillent  az egyensúly. Innen csak egy lépés van odáig, hogy a mély lelki üzenetet (bűnvallást, hitvallást, evangéliumot, meghívást) tartalmazó énekeinket felváltsák a silány, szórakoztató ismételgetések, háromszoros hangerővel és dübörgő ritmussal. Maga a gyülekezet is elfelejt egy idő után énekelni, merthát, ugye, azér’ van a dicsicsopi, hogy énekeljen!

Ne értsen félre senki. Gyermekbetegség nem haladni a kultúrával: leragadni a metrikus zsoltároknál, vagy az angolszász énekeknél… Egyáltalán nem vagyok ellene a repertoár kiszélesítésének, és nem ragadok le az olyan megjegyzéseknél, hogy "Graham Kendrick karizmatikus volt, ezért az énekét nem énekeljük". Az énekeknek (éppúgy, mint a verseknek), nincs felekezeti hovatartozásuk: van jó egy ének (vagy vers), és van rossz. Ne legyünk elfogultak, hanem vizsgáljuk meg a dolgokat részrehajlás nélkül. A hit hangjai énekei mellett lehet mást is énekelni. Sőt! De legyünk igényesek, és az új énekek legyenek teológiailag, zeneileg, irodalmilag legalább annyira minőségűek, mint amilyeneket A hit hangjaiban találunk.

Az is elgondolkoztató, hogy az újabb énekek érzelmileg hatnak. Így van. Nem kell túlzásba vinni a szöveget sem: lehet egy éneknek annyira súlyos üzenete, hogy egy adott esetben, (bizonyos helyzetben) a gyülekezet úgy érzi, hogy megtömték a szájukat „lelki eledellel”, és nem képesek azt megrágni… Ez is egy véglet. De az is véglet, amit Adrian Plass említ a könyvében, amikor egy fél sort ismételgetnek értelmetlenül!… A tanulság újra az, hogyaz énekek megfelelő kiválasztását nem szabad tapasztalatlan gyermekekre bízni!

Egy másik kérdés a zenei kíséret minősége. Isten házához és Nevéhez nem illik a silányság sem a prédikációban, sem az éneklésben. Istennek a legjobbat illik adni zenei téren is. Ezért, az a félszeg és gyarló gitáros jobban tenné, ha megtanulna kottát olvasni, hogy vezethesse a közös éneklést! A pengetős zenekar (és a fúvós is) csak arra való, hogy egy generációt megtanítsunk kottát olvasni, zenélni, és előkészíteni az énekkari tagságra, és arra, hogy később orgonisták, karvezetők legyenek. Jobb közösséget, nevelési módot, eredményesebb tanulást ezen a téren nem látok gyermekeink számára. Akik csak a hangszert és a zenekart látják, azok nem látják a fától az erdőt. A lényeg nem a zenekarban van, hanem az együttlétben, a tanulásban, a szolgálati lehetőségben. A pengetős zenekar egy evangélizáló eszköz, nem pedig egy cél. 

Félek, hogy sokan nem tudják, fel sem mérik, hogy A hit hangjai milyen széles alternatívát kínál a közös éneklésre. Hogy „a fiatalok mást szeretnének”? Lehet. De miért? Ha megválaszoljuk ezt a „miértet”, akkor tudunk válaszolni arra is, hogy ezt az igény érdemes-e kielégíteni vagy nem. Meglehet, hogy annál, aki „mást akar”, annál egyéb bajok (is) vannak! Persze, az is lehetséges, hogy a fiatalok igénye jogos, és érdemes rá odafigyelni. De ez utóbbi eset jóval ritkább. 

Alább megpróbálom csoportosítani A hit hangjai új énekeit „újságuk” szerint (a pontosság és teljesség igénye nélkül). Az ünnepi énekeket kihagytam.

1. Vannak az ún. ’60-as és ’70-es ébredés énekei:

2. A Bárány vére megtisztít

4. A béke messze tőled

5. A bús Gecsemáné kertből

6. Add át a szívedet Jézusnak

7. Ad ébredést az Úr

11. Adj hálát Istennek

18. A gond ha nyomja szívedet

40. Angyalok nyelvén szólhatok

84. Az út Atyánkhoz

92. Áldjad lelkem, áldjad életem

97. Áldjuk Jézust hálás szívvel

105. Bágyadt, fáradt

113. Béke jön tőled, Uram

114. Békét ad Ő, aki összetör

124. Bűnömet elvette Jézus

125. Bűn útját tapostam

126. Bűn-sötét éjből

153. E földön lenn

161. Egykor oly távol voltam

179. Ez az a nap

186. Édes Atyám, Tied az ég

189. Égi Jeruzsálem

191. Égi trombiták, ha zengnek

192. Égi trónról szállt a földre

194. Élünk-e az Úrban?

197. Énértem jó Megváltóm

263. Határtalan és mérhetetlen

264. Ha szemem nyitva tartom

266. Hálaének hangja zendül

273. Hálával áldozom, Jézusom

281. Hívtál, Uram, hallottam jól

282. Hol e földön nagy

290. Hozzád jövünk, Uram

295. Hullámzik a szép kalászos

314. Istentől jött e földre Jézus

337. Járok a Jézus lábnyomán

361. Jézus Krisztus megváltott

365. Jézus Krisztus mikor

368. Jézus megtalált és karjaiba

376. Jézus, tarts keresztednél

377. Jézussal járok földi utamon

379. Jézus szent Nevéről

380. Jézus szíve megbocsát

388. Jézus zörget a szíveden

389. Jó Pásztorom nékem

424. Krisztus testének

435. Küzdjünk bátran

456. Majd, ha átkelünk mind

461. Már jön a hajnal

465. Magára vette

489. Messze tájról hallatszik

496. Mily boldogság

500. Mily nagy boldogság

523. Mint eltévedt bárány

555. Nemsokára jön

556. Ne rettegj, akármi sújt

557. Nem tudom mikor lesz

558. Ne várj addig, amíg

561. Nincsen ennél drágább hír

571. Oly szép a Jézus szent Neve

573. Onnan a fény, öröm

614. Ó, mily csodálatos

650. Siessetek, hamar lejár

654. Sújtson bár próba

658. Szánj időt imára

680. Szeretet áradjon köztünk

685. Szeretnék Jézus folyton

688. Szívemben eldőlt

696. Tarts meg engem, Uram

698. Te csak az Istennek

706. Teremts bennem tiszta

719. Több szeretet, több szív

722. Tudom, az Úrnak terve van

723. Tüzed, Uram Jézus

724. Uram, a csendet vágyom

728. Uram, Te jól ismersz

729. Úgy gyötört a szomj

746. Van még számomra is

747. Vágyom Jézus közelébe

748. Vágyod-e elhagyni?

751. Válasszatok!

752. Vándorutam roskadozva

764. Zarándok utamon

772. Jézusért élek

        Összesen 84 ének.

2. Aztán vannak a majdnem hasonló stílusban írt újabb énekek:

3. Abbá, Atyánk

14. Adj Uram, nékem

26. Aki hozzám fordul

35. A mennybe’ fenn*

36. A menny örök otthona vár

46. A szívemet átadom én*

47. A Te nevedben mi együtt

60. Az életem ajtaján

68. Az Úré minden hatalom*

73. Az Úr Jézusnak még ma*

74. Az Úr légyen áldott*

88. Áldásoddal megyünk *

96. Áldjuk a mennyei Atyát

100. Áldott szavad által*

102. Átadom a szívem

103. Átadom magamat

132. Csend van bennem

137. Csodálva, imádva

163. Egy szív érettem*

164. Egymásnak terhét

171. Emlékezz vissza az útra

176. Esdve kérlek jó Atyám

215. Felséges vagy, Uram

221. Fenn a mennyben az Úr

225. Formáld a szívünket

245. Hajlékunk voltál

268. Hálát adok, Uram

272. Hálát adva áldja Istent*

291. Hozsánna, hozsánna

296. Hűséged végtelen*

301. Immánuel, Immánuel

357. Jézus hű Megváltó*

428. Krisztus Úr, a nagy Király*

429. Krisztus újra eljön

440. Legyen áldás az úton

503. Mily szent öröm*

509. Mindenható, kit csillagmilliárd

513. Minden reggel érzem

514. Mindent megbocsátott

546. Nagy Király*

567. Olyan sokáig éltem

569. Oly jó tudni azt

572. Oly szép az Ő Neve

585. Ó, drága kegyelem

639. Ő az Úr, Ő az Úr

686. Szívemnek mélyén*

684. Szívből köszönöm*

691. Szolgálni Néked teljes

694. Találkozni jöttem Veled

710. Te vagy a menny királya

713. Tégy engem békeköveteddé*

715. Tégy Uram, engem, áldássá!

        Összesen 52 ének.

3. Ide sorolhatók az újabb fordítások is:

20. A Jordán szirtes partjánál

115. Bízom Jézus drága

135. Csodaszép látvány

165. Egy névről vágyom hallani

193. Élted tengerén, hogyha

198. Én hallottam, hogy egykor

220. Fenn a mennyben a szentek

230. Fönn a honban, melybe

237. Ha az Úrral járunk

251. Halljad bűnös, megtört

258. Ha megterhelt, fáradt

261. Hatalmas Megtartó, Jézus

352. Jézus, életkenyér vagy

360. Jézus Krisztus él

407. Jöjj, zengjük vígan

412. Kezed, ha megérint

434. Küzdelmes útjain

441. Lehet súlyos a napnak

451. Légy csendben, mert Isten

458. Majd, ha szemtől szembe

468. Meglátni Jézust

482. Megy a bűnös világ

550. Nekem többet ér Jézus

590. Ó, halld meg imám*

674. Szent Nevedben

678. Szent vagy… jó Atyánk*

690. Szívem zengő hárfa-húrján

736. Úr Jézus, mindenkor

745. Valaki szolgált

759. Vidd a jó hírt*

        Összesen 30 ének.

4. Aztán ott vannak az újabb stílusban írt énekek(!):

29. A legnagyobb cél

63. Azért jött az Isten Fia

128. Csak Istennél nyugszik

162. Egykor oly kedves dolgok

232. Gyermekként jött*

239. Hadd legyen minden úgy

394. Jöjj a szentek szentjébe

444. Lelkem áldd az Urat

450. Légy csendben és várj

470. Megtört a teste

552. Nem erővel, nem

578. Ó, áldd Isten nagy kegyét

601. Ó, kérlek, tisztíts meg

665. Szent az Úr, oly szent az Úr

717. Tied a hatalom

        Összesen 15 ének.

5. Máshonnan átvett régi-új énekek:

71. Az Úr irgalma végtelen*

212. Fel, gyermekek

216. Fel Sion, fel, légy fény

219. Feltámadt Megváltómnak

255. Halld, Megváltód hív

276. Hintsd szerteszét*

283. Hogyha Jézus, nagy

307. Isten hív, te el ne küldd

308. Isten hord karjain

332. Ím, készen áll az alkotás*

335. Ím, tárva egy dicső kapu

488. Még ha úgy is látszik néha

510. Minden javadra lesz

512. Mindenről lemondok Érted

522. Mint tágas rét*

528. Mit mond a régi ige?

531. Mióta lelkem szabad lett

577. Ó, áhítat időszaka

599. Ó, jöjjön el, Urunk

612. Ó, mily jó az Úrban bízni

618. Ó, mily szép az Úrnak

619. Ó, mint örül a lelkem

621. Ó, nézd a tiszta égbolt

633. Ó, vezess a hűs forráshoz

651. Samariának leánya

720. Törvénytől menten

721. Trónod elé jövök

730. Úgy szeretlek, hű

735. Úr Jézus, csodállak

753. Várnak ránk az üdvözültek

760. Vigyázz és gyakran merülj

768. Zengj az Úrnak vígan

741. Üdvözítőm hozott

        Összesen 33 ének.

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene - 2. rész

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene

(2. rész)

Az új ökuménia képviselője

A KKZ nagy népszerűségnek örvend nemcsak az evangéliumi gyülekezetek körében, mivel az énekek szövege hitelvileg híg és általános. Sőt, legtöbb esetben tévtanítást tartalmaz. A széles ökumenikus elfogadottság önmagában is meg kellene kongassa a vészharangot: hogyan lehet, hogy az ilyen énekekben és éneklésben megfér egymás mellet az igazság is és a hamisság is? Azt megértem, ha némelyeknek fülcsiklandozó zene kell és szórakozni akarnak. Rendben van. De legalább azt ne nevezzék istentiszteletnek! És ne hozzák be az istentiszteletre a szórakozásukban fellelhető érzékiséget!

A dicsőítés zászlaja alatt szégyenletes és erkölcstelen viselkedésformák jelennek meg: testhez simuló, provokáló ruhák, amelyek világi énekesnőket imitálnak, azokhoz hasonlító táncmozdulatokkal, ringatózással, kézlengetéssel, érzéki aurával. Nem beszélve arról, hogy mindez gyakran a tudat részleges vagy teljes kikapcsolását eredményezi.

Hamis testvériség az, amit a KKZ sugall! Testvérek csak Jézus Krisztus által lehetünk. Élményeket lehet szerezni megtérés és újjászületés nélkül is, de azoktól még nem válik senki Krisztus gyülekezetének tagjává.

A KKZ érzelem- és élmény-orientált

A fentebb említett KKZ érzelem- és élmény-orientált. Ez a szándék ott van a célkitűzéseik között: „segíteni az embereknek, hogy Isten jelenlétének megnyilvánulását megtapasztalják” (integritymusic.com), „vágyjanak találkozni Isten jelentlétével”, „lehozzák Isten jelentlétét” (SecretPlaceMinistries.org)… Vagyis, itt minden az érzelmekről szól! Megérezni, átélni, megtapasztalni, stb.

Az ilyen érzelmi állapot eléréséhez szükséges az erős ritmus és a hangerő. A dob, a basszus gitár, az elektromos hangszerek által generált fokozott erejű ritmus önmagában érzéki, és serkentő hatású. A rock zene „a legerősebb kábítószer a világon” (Steven Tyler [Aerosmith], Rock Beat, Spring 1987, 23. old.). Az élményorientáltságot nagyban segítik az ismételgetések is: ennek hipnotikus hatása van, főképp, ha az előbb említett erős ritmus adja az alapot.

Lehet van, aki erre azt mondja: de hát a hitünk megéléséhez érzelmek is párosulnak, nem? De igen. De nem azok vannak az első helyen, és az istentiszteleten nem azokra kell hangsúlyt fektetni. Legalábbis az Úr Jézustól ezt tanuljuk. Énekeinkben is Isten van az első helyen. Azután az Ő igéje, amelyre a hitünk épül. Énekeinkkel bizonyságot teszünk, hívogatunk, prédikálunk, és főképp Istent dicsérjük. Ha az ének üzenetét felváltja annak hangulata, akkor a sorrend felborul, és vele együtt minden felborul!

Hogyan vélekednek mások?

„Fogyasztói és materialista kultúránk számos evangéliumi hívőt arra csábít, hogy misszió helyett egy marketingre épített szolgálatot tegyenek magukévá. A hiteles, biblikus imádást gyakran a szórakoztató kultúra veszi át, ahol a technika és a személyes preferenciák helyettesítik az egyszerűséget, és foglalják el Isten központi helyét. Gyülekezeteink életmódjukban, imádásukban és kegyességükben világiak.” (Albert Mohler)

„Némely hívő-összejöveteleken a dalok nagy részében több a romantika, mint a Szentlélek. A szavak és a zene a libidót fokozzák: oly közvetlenséggel udvarolják körül Krisztust, mely elárulja, hogy totálisan tudatlanok a felől: ki is ő valójában. Nem az Isten szerint való imádat alázatos intimitását, hanem a testi szerelmes közvetlenségét találjuk benne.” (A. W. Tozer)

„Azt mondják nekem – mondja Tozer -  lekéstem a hajót. Én erre azt válaszolom: nem is akartam elérni. Nem kívánom azokat az örömöket, amelyek felizgatják a szentecskéket. Az a megtért playboy pedig, akit ti körülrajongtok, nem is annyira megtért, mint amennyire playboy. Az a kamaszízlés pedig, amelyet ti ajnároztok, nem Istent dicsőíti, hanem a kamaszt! És az érzéki dalok felkeltik a kamaszokban a szexuális vágyat még az Isten házában is.” Tovább azt írja: „várom már egy próféta megjelenését, aki rámutat e kenetteljes istentagadás posványára. Bizonyára nem fogják szeretni.”

Új tömlők?

Mondják, hogy az új bort új tömlőbe kell tölteni… De akkor ne a táncról és tapsolásról szóló igéket emlegessék, mert azok az Ószövetségben vannak! Az Újszövetségből ismeretlen a mai divatos ugrándozás, táncikálás, és zaj. Éneklésünk stílusát és tartalmát a Lélektől vezetett bölcsesség, az imádságos, gondolkozó, kulturálisan érzékeny, bibliai, Isten-központú, Krisztus-magasztaló, önvizsgálatra késztető lelkület kell irányítsa, nem pedig a divat és a szeszély.

Egyetértek azzal, hogy a hagyományos gyülekezeti énekléssel is csúfot lehet űzni a szent dolgokból. De a rockzene akkor sem az imaházba való, ha azt profi módon művelik! A KKZ koncertjei nem a világi fiatalokat vezetik be a gyülekezetbe, hanem a gyülekezet fiataljait vezetik ki a világba. Nem tisztít, hanem mocskol. Nem épít, hanem rombol. Nem Istent dicsőíti, hanem az embert szórakoztatja, és Istent gyalázza! Ez akkor is igaz, ha sokan megpróbálják manapság az ellenkezőjét bizonygatni nekünk.

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene - 1. rész

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene

(1. rész)

Nem (épp) kontárként beszélek róla… Értem én, hogy haladni kell a korral… Most sem a maradiságot akarom képviselni! De a korral haladni nem azt jelenti, hogy minden stílust egyformán hasznosnak és építőnek tekintünk. Főképp gyülekezeti használatra nem egyformán hasznosak a különböző zenei stílusok, és van, amely kimondottan káros és rombol. Ide tartozik az is, amit manapság Kortárs Keresztyén Zenének (KKZ) neveznek.

A KKZ-ben nem a gyülekezeti éneklés helyes és természetes fejlődésére utalok, hanem egy elhatalmasodó világi és testi megnyilvánulásra. Ma is születnek gyülekezeti éneklésre alkalmas és hasznos énekek, és egyáltalán nem gondolom, hogy csak az ősrégi énekek alkalmasak gyülekezeti éneklésre. „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” (Zsolt 33:3. 40:3. 96:1. 98:1. 144:9 149:1). Vannak olyan új énekek, amelyeket nehezebb megtanulni és énekelni, mert sokszoros hangsúlyeltolódás és szinkópa tarkítja, de még ezeket sem gondolom, hogy teljességgel ki kellene iktatni. Egy fülbemászó dallam a megfelelő helyre tehet egy szép szöveget, és háttérbe szoríthatja azt, ami másodrangú. Persze, ahol csak ilyen énekeket énekelnek, ott bizonyára, hogy csak idő kérdése, mikor billen át a mérleg, amikortól már a másodrangú dolgok válnak fontosabbakká…

A KKZ hatása (az istentiszteletek biblikusságára)

Ha a zenei mércét alacsonyabbá teszik, akkor az öltözködés mércéje is alacsonyabb lesz. Ha az öltözködés mércéje alacsonyodik, akkor a viselkedés mércéje is alacsonyabbá válik. Ha a viselkedés mércéje alacsonyodik, akkor az Isten igazságát is kevesebbre értékelik. (Gordon Sears evangélista, Songfest newsletter, 2001. április.) A gyakorlat azt bizonyítja, hogy amikor egy gyülekezet KKZ-t kezd használni, akkor lassan elveszíti az összes többi mércét is. (Dr. Frank Garlock, Bob Jones University, kápolnai szolgálat, 2001. március 12). A KKZ használatával olyan folyamat indul be a gyülekezetben, amely átitatja olyan idegen eszmékkel és programokkal, amelyek eltávolítják a gyülekezetet eredeti, bibliai helyzetétől. (Dr. Ernest Pickering, The Tragedy of Compromise: The Origin and Impact of the New Evangelicalism, Bob Jones University Press, 1994.) A(z erdélyi) baptista gyülekezetek elutasítják a karizmatikusok tanításait a nyelvekre, jelekre, csodákra és próféciákra nézve. Az ezekkel együtt járó zenét is elutasítjuk, mert ezzel a világnak, a test kívánságainak és a gonosz erőinek szolgáltatnánk ki gyülekezeteinket.

Krisztus gyülekezetei évszázadokon át ellene álltak a világi szórakozás minden formájának, mert felismerték benne az időpocsékolást és a figyelem elterelését a lényegről. Tudták, hogy bűnbánatot tartani és megtérni nem lehet nevetve. A KKZ a Sátán új trójai falova. (Victor Sears, Baptist Bible Tribune, 1981.): elhiteti az emberekkel, hogy nem is kell megtérjenek, dicsérhetik az Urat úgy, ahogy vannak, úgy, ahogyan addig éltek!

A KKZ nemcsak zene, hanem filozófia

Amit KKZ-nek nevezek, az nemcsak zene, hanem egy (keresztyénnek nevezett) filozófia, amely szöges ellentétben áll mindazzal, amit bibliai elődeink képviseltek: az elkülönüléssel a világtól és a gonosztól, és mindattól, ami világinak és gonosznak látszik. Igaz, hogy senki sem lett lutheránus azért, mert Luther énekét énekelte (hogy „Erős várunk nékünk az Isten”), és senki sem lett metodista csak azért, mert énekelte Fanny Crosby énekét (hogy „Amint vagyok, csak úgy jövök”), de a mai KKZ hatása miatt már sokan eltértek a hittől és fordultak a világ felé!

Minden esetben szükségesnek látom, hogy az illetékesek (főképp a lelkipásztor) vizsgálja meg az énekek szövegét, lelkiségét, dallamát, ritmusát, kulturális gyökereit és ihletettségét, és ha valami megkérdőjelezhető a Biblia alapján, akkor ne engedje, hogy énekeljék. Ha minderre nincs lehetőség, akkor legalább annyit értsenek meg, hogy van pozitív és negatív zene, és ami káros a növényeknek és állatoknak, az bizonyára nem alkalmas az Isten tiszteletére sem.

A zene mint fogalom semleges. De a hangok és az akkordok, a dallam és a ritmus nem véletlenszerűen áll össze, csak úgy, stílus nélkül… Az ábécé is semleges önmagában, de az általa leírt szavak már nem. A stílus korrumpálhatja a zenét, és a keresztyén szöveg sem képes többé jóvá tenni azt. Ha testi módszerrel hívod be az embereket az istentiszteletre, akkor csak testi módszerrel tudod ott tartani őket!

Az első gyülekezet követendő példája

Az első gyülekezet követendő példája
(ApCsel 2. része alapján)


Pünkösd ünnepe lehetőséget ad arra, hogy a Szentírás mérlegére tegyünk magunkat és egyházunkat/gyülekezetünket. Nem találunk a Bibliában olyan parancsot, hogy „csatlakozz egy egyházhoz/gyülekezethez!”, de az első hívők példája mérvadó: ők csatlakoztak Pünkösd napján mintegy 3000-en ahhoz ahhoz a mintegy 120 főnyi sokaságához! Jó alkalom ez arra, hogy megvizsgáljuk, mi milyen tagjai vagyunk gyülekezetünknek? A gyülekezeti tagnyilvántartás bibliai alapokon nyugszik.

Páldául, az első gyülekezet nyilvántartotta tagjait. Először mintegy 120 főnyi sokaságból állott a gyülekezet (ApCsel 1:15). A „mintegy” kifejezés egy megközelítő számra utal, de nem bizonytalanra. Például, a „mintegy tíz óra volt” (Jn 1:39) azt közli, hogy megközelítőleg tíz óra körül találkozott János Jézussal: lehetett öt perccel hamarább, vagy később... A tanítványok akkor látták meg Jézust a vízen járni, amikor „mintegy 25 vagy 30 futamatnyira beeveztek” (Jn 6:19), Szafira „mintegy három órai szünet múlva” jött be az apostolokhoz, férje halála után (ApCsel 5:7). A „mintegy 120 főnyi sokaság” nem közli pontosan, hogy 119, vagy 122, de azt bizonyosan mutatja, hogy egy meghatározott számú csoport alkotta az első gyülekezetet, és tudták, kik tartoznak ebbe a csoportba.

Ezek mindnyájan részt vettek az istentiszteleten! A gyülekezet meghatározott számú tagjai rendszeresen istentiszteletet tartottak együtt: „Mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak.” (ApCsel 2:1). Nem „a többségről” vagy „némelyekről” volt szó csupán, hanem mindegyikről. A gyülekezet tagjai részt vettek a gyülekezet istentiszteletein. Ez számukra természetes volt. Még a fenyített tagok is részt vehettek a gyülekezeti istentiszteleten (1Kor 14:23-25. 2Thessz 3:14-15), csak nem lehettek megválasztva szolgálattevőknek, nem dönthettek, nem úrvacsorázhattak együtt a gyülekezet tagjaival. De ott voltak mind, minden alkalommal! A tagok is, a barátkozók is. A hozzátartozók hiányozhattak ugyan, de a tagok nem. Szóval, hogy is van ez minálunk?...

Az első gyülekezethez újabb megtértek csatlakoztak. Ez a dolgok természetes velejárója volt: megtérés, újjászületés, keresztség (bemerítés!), csatlakozás. Nem tudunk olyan esetről, hogy a bemerítés után valaki elutasította volna a csatlakozást a helyi gyülekezethez (ApCsel 2:41). Később is azt olvashatjuk, hogy „az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2:47) A „gyülekezet” itt a (jeruzsálemi) helyi gyülekezetet jelöli, azt a gyülekezetet, amely „egy akarattal kitartott a templomban, és megtörte házanként a kenyeret”. Majd a többi gyülekezetek is „sokasodtak” (ApCsel 9:31. ApCsel 16:5). Nos, ez hogy van minálunk? Sokasodunk, vagy apadunk?

Különbség volt a gyülekezet tagjai és kívülvalók között. Ezt az Ananiás és Szafira esete is mutatja: „És támadt nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallották.” (ApCsel 5:11). Akik nem voltak a gyülekezet tagjai, azokat „egyebeknek” nevezi az Írás: „Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalta őket.” (ApCsel 5:13). A tévtanítók is kívülről és belülről fognak a gyülekezetre támadni, Pál apostol szerint (ApCsel 20:29-30). Mindenképp volt egy éles határvonal a gyülekezet tagjai között, és azok között, akik még nem tértek meg, nem voltak a gyülekezet tagjai (Lásd: 1Kor 6:5-6. 1Pt 4:17). Újra kérdés, hogy megvan-e ez az elkülönülés a világtól a mi gyülekezetünkben is?

A gyülekezet tagjai megválasztották tisztségviselőiket: „válasszatok azért atyámfiai ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcsességgel teljesek...” (ApCsel 6:3) Nyilvánvaló, hogy a gyülekezet tagjaira vonatkoztatható az „atyámfiai” és a „közületek” kifejezés! Később, Pál apostol az efézusi vének előtt kijelenti: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett.” (ApCsel 20:28). A nyáj tagjait gondosan nyilvántartották, vigyáztak rájuk. Mégpedig úgy, hogy fegyelmet (is) gyakoroltak (1Kor 5:11. 13).

Bárcsak megújulna Krisztus élő gyülekezetéhez való csatlakozásunk és elkötelezettségünk ezen az ünnepen!

Helyzetelemzés – 2011. pünkösd nagyhetében

Helyzetelemzés – 2011. pünkösd nagyhetében

Olvasva néhány írást, ami Krisztus gyülekezetének helyzetét elemzi, engem is, másokat is önvizsgálatra késztetett, hogy mérlegre tegye magát és szolgálatát a gyülekezetben. Nemrég Sípos Ete Álmos (a magyarországi Bibliaszövetség főtitkára) a reformátusok helyzetét értelmezte a „Miért hagyják el ma emberek az egyházat?” című írásában. Mészáros Kálmán egyházelnök nemrég a baptisták részéről próbált hasonló elemzést adni a „Ne látszatra szolgáljatok!” című beszámolójában, a MBE közgyűlésén. Újabban pedig Paul Negruţ (a román testvérek oktatási alelnöke) is erre vállalkozott a román Unió kongresszusán, Temesváron. Csatlakozom hozzájuk, és az általuk elmondottakhoz megpróbálom hozzáadni magam látását a jelenlegi helyzetről, a világon, Amerikában, Magyarországon és nálunk.  

Általános megjegyzések
Arra jöttem rá (de nem az említett írásokból), hogy testvéreink közül többen nem látják a fától az erdőt. Vagyis, felettébb lokálpatrióták, helyi aktivisták, beszűkült látókörű hazafiak, és szem elől tévesztik, hogy Isten ügye átível nemzeti, felekezeti, földrajzi határok fölött, és főképp a fölött, amit ők, egy emberként tesznek a világ valamelyik sarkában. Vagy abban a téves megváltói szerepben tetszelegnek, amely csak saját óemberi természetüket abrakolja. Pedig az, amennyit mi végzünk, és amiben mi szolgálunk, az nagyon parányi része annak, amit Isten végez a világon! De annyira el lehet veszni a saját részleteinkben, hogy az igazi ellenséget észre sem vesszük, amikor beoson a hátsó ajtón! Nem ártana nevén nevezni azt, akit képviselünk, akinek az oldalán állunk, amit védelmezünk, és amiért tesszük mindazt, amit teszünk.

A teológiai iskolák helyzete
Amerikában a 186 teljesen akkreditált (baptista) teológiai iskola mostanra már a túléléssel küszködik mindegyik. Egyre kevesebb a diák, és egyre nehezebb finanszírozni az oktatási folyamatot. Miért jutottunk ide?
Egyik okát a gyülekezetek helyzetében kell keresni: a gyülekezetek meggyengültek, elöregedettek, nem vonzzák már eléggé a fiatalabb nemzedéket.
Az igehirdetésekből is eltűnt a szolgálatra való felhívás, és annak részletes bemutatása. Hiányos igehirdetés hiányos eredményeket produkál.
A hívőknek és lelkipásztoroknak tekintélyét megtépázták az erkölcstelenségek. A morális válság behullámzott a gyülekezetekbe. Egy-egy bukás mindig sebet ejt a gyülekezet testén, és amikor már több sebből vérzik, egyre gyengébbé válik.
Miközben egyre szaporodtak a gyülekezetplántáló kezdeményezések, egyre nyilvánvalóbbá vált a lelkimunkáshiány. Megsokasodtak a gyülekezetek, amelyek még láthatóbbá tették a hiányt.
A lelkipásztorokat sem kezelték/értékelték a gyülekezetek megfelelő módon. Minden évben a lelkipásztorok 16%-át elbocsátják. Főképp a fiatal családok látnak ebben kockázatot: nem akarnak olyan munkahelyet, ahonnan rövidesen elbocsátanák őket...
Ennek ellenére a Déli Baptista Szövetség (SBC) hat fő szemináriuma (egyeteme) közül rangsorban négy az első tíz között van, és az első tizenötben ott van mindegyik.

A teológiai irányzat helyzete
Az 50-es, 60-as években elburjánzott a liberális teológia a SBC egyetemein is. A 70-es, 80-as évek kijózanították őket, és a 90-es évektől kezdve nagyban sikerült visszatérni az alapokhoz. Azonban jelenleg is rombol három irányvonal: az új ökumenizmus, a karizmatikus mozgalom és a női lelkipásztorság hangsúlyozása. A konzervatív visszatérés komoly harcokba került, és mint minden háborúnak, ennek a harcnak is vannak járulékos áldozatai. Különben is, mondják, legfeljebb tíz évet lehet sikeresen háborúban lenni, mert ilyen hosszú idő után a nép belefárad, és mindenáron békét akar. A SBC már húsz éve harcban van! És még mindig nem biztos a visszafordíthatatlan győzelem.

A gyülekezetek helyzete
Az utóbbi időben kialakult helyzet oda vezetett, hogy a baptista nevet mindenféle negatív dologgal azonosítják. Főleg marketink szempontok miatt törlik a nevünket, úgy gondolva, hogy ez elijeszti a látogatókat. Nem veszik észre, hogy az evangélizálás nem a névvel kapcsolatos, hanem az ember szívével. A baptista név lerázásával a gyülekezetek eldobják történelmi hátterüket, jellegzetességüket és identitásukat is. A sokféle néven nevezett (új) gyülekezetek így felettébb sokszínűbbé válnak. A sokszínűség magával hozta, hogy a meglévő ferdeségek újabb ferdeségeket szültek hitelvi és gyakorlati téren. A politikai és társadalmi életet behálózó erkölcstelen és elvtelen viselkedés behullámzott a gyülekezetbe, és elszaporodtak az előbbiekhez hasonló erkölcstelen és gerinctelen "hívők". Hozzá kell még tennünk, hogy mindezt elárasztja a világszerte divatos karizmatikus hullám.

Az okok megértése
De hogyan juthattak az evangéliumi gyülekezetek ilyen helyzetbe ilyen rövid idő alatt? Hogyan változott meg a teológiai irányzat ilyen gyorsan, míg évszázadokon át ellene álltak a hasonló támadásoknak?
Az első válasz megdöbbentő: a kortárs keresztyén zene (KKZ) által. A Sátán nem tudott bejutni az evangéliumi gyülekezetekbe a főajtón (a tanítás és hitvallás elhiteltelenítésével), de bejutott a hátsó ajtón (az éneklés megváltozatásával). Pogány zenét hozott, vallásos szöveggel! A KKZ aztán megtette, hogy hamarosan a tanítás és hitvallás is megváltozzon. Sok helyen a dicsőítés dicsőítése folyik, nem pedig az Isten tisztelete. Különben a pop pszichológiának alap-jellegzetessége, hogy előbb-utóbb az előadók és a ritmus+hangerő kerül az előtérbe, és ezzel együtt minden egyéb mellékes marad. A karizmatikus „istentiszteletek” elvétve a célt, szórakoztató műsorokká váltak. Arra megy ki a dolog, hogy a hallgató jól érezze magát, nem pedig arra, hogy Istennek tetsző legyen. Egyre terjedőben van, de ez nem jelenti azt, hogy egyre helyesebb…
A másik ok a posztmodern filozófia. Persze, vannak a posztmodern gondolkozásnak pozitív hatásai is, de lényegében mégis istentelen és világi. Hála Istennek, ez a filozófia elvérzett a pólyájában. „Semmit sem tudhatsz biztosan” – hirdették. De hogyan lehetsz biztos abban, hogy semmit sem tudhatsz biztosan, ha ezt sem tudhatod biztosan? Úgyhogy, ennek az ellentmondásnak természetes módon fel kellett oldódnia, és mint gondolkozás nem állhatott fenn. Azonban a posztmodernizmus korai halálakor annak vére nemcsak a pólyát festette pirosra, hanem kifolyt az utcára, és befolyt a házakba és kultúrházakba is! Vérezve ugyan, de megfertőzte a művészetet, az irodalmat, a házasságot és családi életet, az istentiszteletet és igehirdetést. Mindent. Fertőzött lett az egész társadalom!

Tévtanítások és téves gyakorlatok
Egyre terjed a bibliai analfabetizmus. Egyre többen vannak, akik nem ismerik a baptista hitelveket, vagy ismerik ugyan, de eltértek tőle. Milyen tévtanításokról és téves gyakorlatokról van szó? Olyanokról, például, akik a Szentháromságról terjesztenek hamis tanításokat (branhamisták), vagy akik a Szentlélek munkájával és ajándékaival kapcsolatban tértek el hitükben és gyakorlatukban a Szentírástól (karizmatikusok). Továbbá, vannak, akik az evangélium és törvény kapcsolatát értelmezik tévesen (zsidó messiáshívők), vagy akiknek a gyülekezet és a világ kapcsolatáról van téves látásuk (emergens gyülekezetek). Aztán egyre többen vannak, akiknek a gyülekezeti éneklés természetéről, helyéről és szerepéről van téves felfogásuk („kortárs” gyülekezetek). Másoknak téves felfogásuk van a házasságról és elválásról, a menyegzőkről, az állami támogatásokról, a lelkimunkások felavatásáról (amikor azok nem felelnek meg a bibliai követelménynek), az (új) ökumenizmusról, az olajjal való megkenetésről, az alkoholhasználatról, és az ún. „keresztyén” rock koncertekről és diszkó zenéhez hasonló szórakoztatásokról, főképp ifjúsági összejöveteleken. Sipos Ete Álmos azt sérelmezi, hogy azoknak, akik reformátusoknak vallották magukat, csak egyharmadát tartja nyílván az Egyház. De ennek is alig negyedrésze jár templomba. És ennek a negyedrésznek kétharmada 75 éven felüli!
Az istentiszteletek emberközpontúsága egy új keletű jelenség. Nagyon könnyen elcsúszhat a gyülekezet ebbe az irányba, ha emberi erővel próbálja megtölteni az imaházat, ún. gyülekezetnövesztő liturgiai újítást alkalmazva, amellyel látványos eredményként számos látványhívőt szerezhet a közösségnek. Persze, nem sokáig, mert az élményhajhászat, vagy a szükségképpen bekövetkező kiábrándulás hamarosan tovább sodorja őket. A manapság látható fluktuáció egyes gyülekezetek tagnyilvántartásában (ha egyáltalán van nyilvántartás), nem bibliai jelenség. A bibliai gyülekezeteket a tagok pontos számbavétele, nyilvántartása jellemezte. Az ennyire felhígított istentisztelet, igehirdetés és gyülekezeti tagság bizonyára nem tetszik Istennek.

Elemző kérdések lelkimunkásoknak
Mivel olvasóim közül feltehetően sokan valamilyen szolgálatot végeznek a gyülekezetben, gondoltam, hogy néhány önvizsgáló kérdést teszek fel.
Milyen az igehirdetésem? Bibliai? Rendszerezett? Élő és mozgalmas? Leköti a hallgatókat? Igaz? Istennek tetsző? Szentlélekkel teljes?
Milyen az életem? Van-e élő közösségem az Úrral? Imaéletem? Bibliatanulmányozásom? Erkölcsi tisztaságom? Vannak-e titkos bűneim?
Milyen a családom? Házasságom? Gyermekeim? Példaadásom? Hány gyermeket vállaltunk? Tudunk-e összetartó csapatban szolgálni az Úrnak?
Milyen a szolgálatom? Van-e lelki látásom? Érzékeny vagyok-e a szükségekre? Látom-e azokat? Értékelem-e a szolgatársaimat? Van-e missziós kezdeményezésem?
Milyen a gyülekezetem? Szeretik egymást? Segítik egymást? Látogatják egymást? Részt vesznek-e az istentiszteleten, főképp az áhítaton? Szolgálnak rendszeresen? Vonzó-e az istentiszteleti légkör?